Az Imre aszófői ültetvényéből származó kékfrankos, cabrnet sauvignon és franc kombóból készült minimálkénes (30mh/l ha jól emlékszem) világbajnok rozébora. Annyira atipikus rozé, hogy szinte értelmetlen leírni, hogy rozé. Bitang jó illat, nagyon izgalmas íz. Ahogy melegszik a pohárban úgy változik.
Szerintem az egyik legérdekesebb magyar bor. Különösen fontos, hogy ez a bor úgy minimálkénes, natúr bor, hogy minden negatjv sztereotípiát csuklóból dönt romba. Aki hozzá tud jutni az vegye és igya.
A Planina olcsóbbik vörös küvéje kékfrankos gerinccel, van még benne pinot, zweigelt és cabernet franc, az arányokat nem tudom. Kellemesen gyümölcsös cucc, hordót nem látott. Beltartalomban a cég kékfrankosa és sillere között, egyfajta birtokvörös szint, (nekem) picit lusta savakkal.
Szerintem a lófarkas a fő célpont, mert az ollós pöcs időnként hajlamos ún. "rasszista" véleményt megfogalmazni, ami szimpatikus neki.
Most egyébként nem anyázást írt, hanem pár összefüggéstelennek tűnő mondatot az édesapjáról és valami argentin borról, amit éppen szlopált.
Az a gyanúm, hogy a B. Orsolyával indult, kezdetben ígéretes levelezése is kifulladt, bár B. Orsolyától ez is komoJ teljesítmény volt, hogy 2szer válaszolt neki...
Ház mellé, rendben kirakott hordók és egyéb edények láthatók a képen. Semmi több. Ehhez képest a kommentek... Mennyi rosszindulató gyökér van arrafelé is.
Nagyítgatom a képeket, de nem látom, hogy mi az amitől el kellene borzadnom. Igen, kirakta a pince elé a tartályait, meg pár hordót és néhány áztató kádat amik szakszerűen le vannak fedve. Nem szép, de semmit nem tudunk a képeken látottakról. Valamelyik dühös szomszédja lehet a dolog mögött.
Köszönöm a pozitív 'kritikát' a Faluborról. Még egy 100 palackon ülök belőle remélem gazdára találnak, amíg nem lesz késő :)
Van a belépő szinten egy évjárat megjelölés nélküli fehér házasításunk is mindkettőt és bármelyiket is ajánlom hétköznapok borának, akár párizsis zsömléhez is!
Rieden Selection - Riesling Alte Reben 2018: friss vonal, virágos, őszibarackos jegyekkel; mentes mindenféle megosztó tulajdonságtól (pl. termálvíz, vagy petrol). Beltartalomban kb. a 7-8 €-os osztrák rajnaikkal van egy szinten(tehát valahol a citromlé és a középsúly között). A brand a Hofer sajátja, a termelő pince pedig a Weingut Stadt Krems. 4 €-ért jó vétel. 4+ pont.
Rainer Wess - Grüner Veltliner Wachau 2016: a pince (ami nem tagja a Vinea Wachau-nak, mivel a borászat maga Krems-ben üzemel) alap GV-je. Kb. a borvidéki átlag GV-k szintjét hozza (pl. a Schmelz , vagy gyengébb DW Federspielek): közepes test alatt, de még a híg citromlé fölött, kissé bágyadt savak. Golden alma, fehérbors, zöldteás jegyek. Lecsengésben némi ásványosság, kevés, de zavaró kesernye. 4 pont; akciósan 7,5 €-ért sem épp besztbáj, de az eredeti 10 € kifejezetten gyenge vételnek tűnik.
Böjt - Egri Bikavér 2016: osztrák barátok nagy kedvence volt. Közepes test, jó érettség, szép gyümölcsös cucc, jól kiérezhető kékfrankos gerinccel. Gyorsan elfogyott, szóval nem tudtam nagyon elemezni.
Homola - Syrah 2015: meglepően jól sikerült hűvös éghajlatos syrah. A sav élénk, de nem karcol, a hordó érezhető, de nem horzsol; alacsony alkohol ellenére közepes test. Szépen összecsiszolódott bor. Cseresznye, fekete bogyós gyümölcsök (főleg szeder) és némi fekete bors, szegfűszeg mint fűszer. Van egy finoman húsos/animális vonal is benne, ami miatt vakon KF-nak mondanám. 6 pont. (árra nem emlékszem pontosan, talán 3000 Ft körül volt BTben, ami azt jelentené, hogy besztbáj)
Ikon - Evangelista 2012: Cabernet franc valahol félúton a Loire és a lekvár között. Tavaly már leszállóágban lévőnek tűnt, de most elég jó állapotban volt: sem téglás perem, sem főtt gyümölcsös jegyek nem voltak, szóval palackvariációra (vagy dugóhibára) gyanakszom (a két palack egymás mellett volt tárolva). Cassis, fekete szeder, érett fekete cseresznye, kávé, vanília, szegfűszeg. Szép savak, szépen integrálódott tannin, de azért maradt benne még "harapnivaló". Hosszú, kicsit füstös lecsengés. Jobb már nem lesz. 6+ pont.
Elég baj, ha azokkal nem egy súlycsoport, mert a Jásdi Lőczedombi valami 4500 pénz környéke, a nagyságrend(ekk)el jobb Söptei 3500, a nagyon sokkal jobb Figula Száka 3700, a kicsit jobb Petrányi Szitahegy 2100, a sokkal jobb Sabar meg 2500 pénz körül fájt nekem a legutóbbi beszerzéskor.
Ezekhez képest vicc a Jásdiék árképzése - hozzáteszem, hogy az elmúlt pár hónapban minden aktuálisan forgalomban levő Jásdi-olaszból (alap, hegybor és a Lőcsedomb) kaptam Balázstól, és vagy abszolút értelemben is botrányosan gyengék voltak, vagy az árukhoz képest azok.
Mindig jó előjel, amikor egy pince "olcsóbb" tétele is minőségben kiváló. Első borom a H-négyzettől, úgyhogy felderítem a többit is. ;) Egyébként laikusként érdekes analitikai adatokkal: 11,5%; 5,9 sav; 1,3 cukor. A 27,5 extrakt szépen érződik.
Félreértés ne essék, Medveboré nagyon jól iható, kellemes, szerintem fröccsnek kiváló anyag. De sok helyen olvastam, hogy milyen jó minőséget el lehet érni a fajtával, és eddig ezekből ez nekem nem jött be. Ha már régebbi fehér, akkor inkább bakator pl.
Attól félek, hogy te a Maurer-félére gondolsz. :) Azt 2-3 éve párszor próbáltam, nem volt rossz, de emlékezetes sem. De ha más tipped van, kíváncsian várom. ;)
Igazad van. Sajnos kevés türelemmel viseltetek a magyar borvilág sehonnani, önjelölt megmondóembereivel akikről rendre ki szokott derülni, hogy valakinek áfás számlát állítanak ki a szolgálataikért.
Ittam ezt a szerémi zöldet is, meg a Maurer Oszkár szerémi zöldjét is. Egyetértek veled, ez nem az a fajta, ami megváltja a magyar bor világát. Zöld nevű és zöld izű bor.
khm, bocs, nekem is van gumicicám :) szóval pökkhendi seggfej módra viselkedik. mert nem mindig olyan vki ahogy éppen viselkedik. és ez sokkal kevésbé agresszív és ellenséges szerintem adott pillanat "teljesítményét" nem általánosítva megfogalmazni.
