Ja, s akkor nézzük a többi sportágat: kosárlabda, amerikai foci, ökölvivás, foci, atlétika, amelyekben dominálnak mind létszámban, mind eredményességben. Kézilabdában csak nemrég kezdenek előtérbe kerülni, mert eddig nem volt eléggé vonzó számukra anyagiakban/érvényesülésben.
Okoskodás és gúnyolódás helyett talán figyelembe kellene venned, hogy könnyebb a született adottságokat fenntartani, mint gyengébb adottságokból jót kifejleszteni! A franciáknak pl. a kiválasztott emberanyagukat csak formában kell tartani s nem azon kínlódni, hogy a nyápicabbakat felerősitsék, a ducikat meg lefogyasztják. Zaadi sem sokkal könnyebb súlyban mint Szabó Laura, de micsoda különbség van izomtömegben kettejük közt, nemde?
Szerinted mióta vannak premier planban a színesbőrüek a kézilabdában? S aki van, az is javarészben Franciaországban, Braziliában született.
Hát hogyne, professzor olvtárs!:o) A fizikai képességeket mutató EB- illetve VB-statisztikákat fekete francia biorobotok uralják, messze maguk mögé utasítva a világ többi részét. Ja, nem.
Ez így azért igazságtalan, mert a videózást, edzéstervet is le lehet tudni mondjuk 20 percben is, meg 20 órában. A pékes hasonlatod ott sántít, hogy ha egy pék munkaidőn kívül még új receptekkel, eljárásokkal kísérletezik, az nem ugyanaz, mint a napi rutin.
"Köstner a minap leírta, hogy mivel foglalkozott, mint edző: videózás, felkészülés az ellenfélből, új taktikai elképzelések, edzés, stb."
Ezek teljesen alapdolgok egy kezdő junior edzőtől is, nem hogy egy évtizedeken át szakmáját művelőtől, régen VHS nézte, ma meg számítógép előtt.
Egy pék is írhatná, képzeljétek: kiszámolom az alapanyagot, dagasztok, ízesítek, sütök, díszítek és még a tűzvédelmi előírásokat is betartom, plusz gépeket kezelek és még kereskedek is stb.
Tud új impulzusokat adni egy új csapathoz érkezve az tény, de tán el is tudja rontani a hangulatot egy idő után végképp.
Rott Edina tán még említésre méltó lehet a Metzingen csapatánál, de semmiképp se kvótaedzők legyenek, hanem akik a legjobbak természetesen...
te beszelsz masokrol és oktatod ki, kozben egy nick nevet sem tudsz masolni. 21 eve netezek soha nem volt alapkovetelmeny nyilt forumra, myvipra, facebookra meg hasonlokra, nyelvtanilag helyesen irni. sot elfogadott volt ha valaki mindent kisbetuvel irt.
Hát ez a dolog összetettebb szerintem. Franciák alkata, és most nem a frankokról beszélünk, a norvégok megeszik őket reggelire bármikor a taktikájukkal és a játékintelligenciájukkal. Pont a norvégok cáfolják meg ezt a Hajdú elméletet, de az oroszokat is mondhatnám meg a hollandokat épp.
A norvégok úgy simázták le az EB-t, hogy adatelemzés szempontjából igen sok érdekességet mutatnak fel, a mezőnyhöz képest legkevesebb 9 méteres lövések, a legtöbb leindítás, a legtöbb kiharcolt 7 méteres, de érdekes mód kilométerben a legkevesebbet futják+ a passzaik száma is alacsony a többiekhez képest, úgy néz ki a minőségi egy-egyezés és a betörések náluk a hatékony fegyver, és nem egy 33 százalékon orrba-szájba messziről lövöldöző Neagu-tól vannak elhalva, na meg labdaszerzésben is a legjobbak.
Azt gyanítom a norvégoknál nem a taktikát erőltetik a játékosokra, hanem a játékosok adottságaira van kitalálva az optimális módszer és ezt következetesen véghez is viszik ezeket...
Pedig nagyon egyszerű osztályozni a különféle kézilabda iskolákat:
- az afrikai a natív jellegekre épül;
- az északi az atlétikuságra és hidegvérűségre,
- a délszláv a vehemenciára;
- a középeurópai a technikára.
Ez az alap, a veleszületett jelleg dominánciája. A mi anyagunkban is találhatóak alapból igen erős, atlétikus, hidegvérű vagy vehemensebb alkatú játékosok, csak őket - ahogy a nagyon ügyeseket is - megfelelően kell felépíteni, kezelni, játszatni. No ezzel van probléma az ifjúsági/up korúak beépítésénél a felnőttek közé. A megfelelő szelekció és képzés mindennek az alapja.
Egy afrikai származásúnál a franciáknál nem kell sokat foglalkozzanak a fizikai fejlesztéssel, mert az alapból meg van s a norvégoknak/dánoknak sem az akarati tényezőkkel, ahogy ami fiataljaink is igen jók kézügyesség tekintetében.
Viszont a sérülékenység (főleg ín/izom szakadások, porcleválások), szellemi labilitás, motiválatlanság, nehezen kezelhetőek.
Nem mondom, hogy másolni kellene, inkább adaptálni.
Borsos többször elmondta, hogy a franciák játéka miből tevődik össze.
Hívtak külföldi szakembereket, játékosokat, megfigyelték, hogy a külföldi válogatottak hogy játszanak, és ebből rakták össze a magukét, figyelték pl az akkori szovjet-orosz, jugó, magyar iskolát is, meg gondolom a németeket, skandinávokat, stb.
Nem tilos nekünk sem az északiakat sem figyelni, például, mert a franciák kapcsán már Hajdu is arról értekezett, hogy a francia (főként színes bőrű) játékosok egyszerűen alkatuknál fogva előnyben vannak a mi lányainkkal szemben.
Attól tartok, hogy csak önmagában, az egész társadalomból kiszakítva, nem lehet sem a norvég, sem a francia rendszert másolni. A sport a társadalom tükre, itt nincsenek tiszta viszonyok.A csapatba kerülésért meg kell küzdeni? Külföldön is küzdhetnének, de amíg itthon van bőven pénz, addig nem fognak.
A fiúkon már az a két-három légiós is sokat lökött és példát mutatott. Aztán a lányoknál jó felnőtt edzők sincsenek, hiába jönnek klasszis légiósok. Azokkal meg Danyi is nyert.
Ha meg kell küzdened a csapatba kerülésért, akkor inkább fejlődsz, mintha betesznek, csak mert fiatal vagy, aztán elvagy egy igen magas életszínvonalon egy magyar középcsapatban, közepes játékosként, akkor elkényelmesedsz, mert végül is minek szakadj meg?
Mondjuk az se jó, ha idehozzák a sok külföldit kurva nagy pénzért, akkor az illetőt valószínűleg nem fogják padoztatni a fiatal magyar tehetség kedvéért.
Hát, nem egyszerű.
Meg kéne nézni, mások (pl a franciák) mit csinálnak jobban.
Ennek mi köze a légiósokhoz? Ha nem nevelünk jó játékosokat akkor mitől nőne? Ha ingyen osztjuk a pénzt attól jobbak lesznek?
Miért sokkal jobbak olyan válogatottak is ahol otthon nincs is légiós, sőt bajnokság sem nagyon? A mi játékosaink is mehetnek külföldre! Vagy nem kellenek? Mert amikor a mi bajnokságunk volt a legjobb jobb volt a válogatott? Egy frászt!
Breivit jó példa, Szabó nem! Ugyanis nem egy-két jó eredmény alapján kell megítélni egy edzői pályafutást! Kösztner a minap leírta, hogy mivel foglakozott mint edző: videózás, felkészülés az ellenfélből, új taktikai elképzelések, edzés, stb. Ez egész embert és egész napi elfoglaltságot kíván meg. Persze, ha valaki nem csak jól fizető állásnak tekinti az edzőséget s edzés után veszi a kalapját a következőig. No ez a probléma a pedagógusoknál, orvosoknál is. Aki elhivatott, az nem azt lesi, hogy mikor telik le a munkaideje.
Mondjatok már egy edzőnőt, aki maradandót alkotott! Na ezért nincsenek. Az edzőség egész napos tevékenység, s ezt egy nő - pláne, ha közben családanya is - nem tudja megcsinálni hosszú távon. A többi labdajátékban sem igen vannak. Az meg, hogy kvóta edzőnő legyen valaki, mire lenne jó?
Ez részedről pótcselekvés! Az írás is egyféle kommunikáció, s a lényege, hogy mások megértsék azt amit közölni akarsz! Ha valaki selypit/pösze/dadog, stb. azt sem illik kicsúfolni, mert az beszédhiba s nem tehet róla. Nos, a helyesírás meg hallási probléma, ki hogy hallja a hosszú /rövid hangzókat, stb. Ja, meg kellene tanulni, de talán még Grétsy László sem ismer minden magyar szót és annak a helyes leírását! Pláne, hogy kb. tízévente új szabályok lépnek életbe (hogy ne lehessen a nyelvészeket tétlenséggel vádolni!). De ha neked a nyelvnácizás örömet okoz.....
