Évekig legkedvesebb élményem volt a cséplés . Nagyon készültünk rá. Figyeltük milyen idő várható . Csak nagy forróságra emlékszem /mint ahogy havas karácsonyokra, csikorgó csizmákra éjfli misére menet /
Leterítették az egész szérüt ponyvákkal. Egy szem búza ne vesszen el. Mindig ez jutott eszembe, amikor Ady : Grófi szérün c. versét tanítottam. Mindig gombóc volt a torkomban, mert nálunk is azt mondta édesapám: a búza = élet !
Amikor elment a cséplőgép, a ponyván maradt gabonát a férfiak nagy rostára rakták, amin csak a búzaszemek mentek át. A rostán maradt törött gabonaszemek, gyommagvak is zsákba kerültek. Az volt az ocsu, amivel etettük a baromfit.
Csépléskor früstökre /reggeli/ szalonnát, pálinkát kaptak a cséplőgépnél dolgozók, délben mindig paprikás csibe volt nokedlival , rétes. Uzsonnára briós, munka után saját termésű bor. Én végig ott tettem-vettem a gép körül, tetőtől talpig porosan, naptól leégve, de csodálatos élménnyel gazdagon kerültem a házba.
Amikor 983-ban hazajöttem, megdöbbenve láttam aratás után az úton vastagon a búzát, ahogy nyitott teherautóról a malomba menet kiszóródott.
Ti a havi telefonszámlátok összegéhez képest mennyi pénzt küldtetek a szökőár áldozatainak megsegítésére? Nem kellene nemes versenyre kelnünk ebben? (Én - pirulva mondom, dehát annyi mindenre kell az a k..va pénz! - csak a felét.)
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény... -ez valamilyen táncdal szöveg, de nem emléxem, kik, mikor, hol....
Legyen jó napotok... én ma "utazom"- 6 km-rel arrébb...Ittlány vizsgázik, megyek Vej óráit megkönnyíteni vagy megnehezíteni....(:::))))
PS: Boszi!! nem tudom, a háj melegít-e....de a fűtés hiányát igen meg tudom érezni...és tennap este már rég lekapcsoltam- sokáig cihelődtem....
nehány kilót mindenesetre sürgősen le kell adnom, s akkor tájékoztatlak hiedelmed igaz avagy téves voltáról (bár ha huszat leadnék, még mindig előnyösebb helyzetben lennék veled szemben- legalábbis hájilag:::((( )
Bár igazi aszfaltnövény vagyok, a "búzát az ocsutól elválasztani" egy használatos kifejezés volt, arra nézve, hogy az értékeset vagy jót a haszontalantól vagy rossztól elválasztani. Ergo szvsz a használhatatlan gabonaszemek voltak az "ocsu" vagy valami ilyesmi. Lusta vagyok utána nézni, mert ugye az értelmét értem, akkor ez nekem elég.
Kellett nekem nagyképűsködni?? Közben elfelejtettem a pontos def.et.
Viszont az indexen való olvasgatásom közepette erre bukkantam:
Az év politikai eseménye
Tudták Önmagukról, hogy képesek elválasztani a búzát az ocsútól? Nem? Pedig arra nem gondoltunk volna, hogy ennyire érzékenyek az igazán fontos dolgokra! Az év politikai eseménye díjat ugyanis - igaz, szoros versenyben - Magyarország európai uniós csatlakozásának szavazták meg. A helyezési sorrendet bogarászva pedig meg kell állapítsuk, Önök egy kész történelemkönyven át tekintenek a világra, a 2. és 3. helyezett valószínűleg ugyancsak szerepelni fog unokáink LCD-kijelzős tankönyveiben: szorosan a csatlakozás után futott be Medgyessy Péter bukása és alig valamivel maradt csak le a december 5-ei népszavazás.
Rettenetes tudásszomj gyötör??? Na : szal: valami rosszul hántolt búza... És ha mégse, akkor joggal fog engem szeditünk megenni...
Ocsú: A gabonából /búzából, árpából/ kirostált töredezett szemek és gymmagvak, a baromfi etetésére használták, azok kiválogatták belőle a nekik tetsző szemeket.
a könyv a jövőhét élménye lesz! /nem lehet rossz, nem lehet 4-esnél gyengébb osztályzata, amennyit összekutattam róla a neten, és amennyit vártam rá a rendelés után a boltomban!:-) naés az eredeti ajánló szavak is megragatak anno, emléxel a kis kitérőnkre, mikor szóbakerült kettőnk közt?:-)
olvasatlanul ajánlom, de hiteles csak utána leszek!:-)
Van, van....én meg itt ücsörgök az informésönben, s pont neked készülök levelecskét írni....
De annyi érdekes dolgot lehet itt összerolvasni, hogy csuda!!!Mindig elkalandozok valamerre....
Hát én is ismerek valakit, aki fene jó nagymama, dédmama, barátnő....
Nem jeleztél, hogy sikerült-e a küldött zenéimből 1-2-őt meghallgatnod, s melyik tetszett, meg mi a fenét tettek a gépedre te jó nagyi, az unokáid, hogy elveszett az ö betűd???
Hogy milyen a jó nagyi? Hát olyan, mint az enyém volt. Szüleim elváltak, és egy éves koromtól 6 éves koromig Q nevelt, végtelen szeretettel és türelemmel.
Emlékszem, egyszer meszelte a kiskonyhát. Ilyen munkánál bizony, láb alatt van a kisgyerek. Ö elém tett egy szakajtó ocsut, és azt mondta:
-Ebben van neked egy kis meszelö, keresd meg, akkor segíthetsz!
Én kavargattam az ocsút, és ha valami meszelöre hasonlító gyommagot találtam, futottam vele nagyanyámhoz: -ez az?-Nem, keresd csak tovább! Én megmondtam Örzsi nénédnek, hogy tegyen közé neked egy kis meszelQt!
Kavargattam, kavargattam, kerestem türelmesen. Mikor befejezte a meszelést:
-Ejnye, majd megmondom Örzsi nénédnek....
Mikor ment kapálni a határba, mellette futottam, mint egy kiscsikó. Hamar elfáradtam.
-FusselQre, -mondtaQ- és hajól lehagytál, ülj le az árokpartra pihenni, ott várj meg! Bevált. Olyannyira, hogy évtizedek múlva én is sikerrel alkalmaztam az unokáimnál.
Egyszer vert meg, már nem tudom, miért. Arra jól emlékszem, hogy futottam elöle az udvaron, Q meg utánam a seprqnyéllel, és csépelt. Aztán 1-2 nap múlva magához ölelt: Ne haragudj, kisunokám, nem volt igazam mikor megvertelek, nem te voltál a hibás!
Mikor már nagyobbacska voltam, elvárta, hogy segítsek. Kisöpörni, paréjt szedni a malacnak. Ha tétlenül ültem, rám mordult: - No, nincsen dógod? még ma is hallom, ha csak úgy üldögélek....
Rengeteget tudnék róla írni, de félek hogy ilyen hosszú szöveghez hozzá sem fogtok!
Aki nem tudja, dédimama vagyok, de ö örökké él bennem...
Pirike gyanús vagy te nekem ezzel az itt mindenki hú de jó, hű de toleránssal...Azért néha (???:::)))) nem vagyunk annyira toleránsak... Én legalábbis aztán nem....
De szeretek bekukkantani ide. Az 50 +ba is benézek olykor. És tudok örülni a jó hangulatuknak...
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek az időjárásért, ill. értem drukkolást!
Hazaértem, szép napom volt. nem zavart a kis eső. Ott voltam Tatán, az Öreg-tó partján, fák és madarak között. Jó volt így kezdeni az évet.
Visszaolvastam 3 teljes lapot és nagyon büszke lettem az 50+-ra és kis kuckónkra. Olyan jó ide hazajönni !
Mennyi különböző ember ! Van aki kutyát, cicát, madarat szeret, sokan rajongunk a hegyekért, más a tengerpartért, vannak unokázó , vendégségeskedő nagymamik, és egyedülállók, lányok és fiúk, és olyan harmónia árad mégis az 50+-ból és a mi kuckónkból ! Mindenki tolerálja társai másságát, véleménykülönbségét. Tanácsokat , segítséget nyújtanak egymásnak.
Ennek, az apai, nagyanyámnak 3 fia volt. Ök 1-2 éven belül házasodtak. Apám volt a legfiatalabb. Aztán először lett egy fiuunoka, a következő évben egy másik fiu és napra pontosan egy évre rá jöttem én. Lányunoka nem is ember.:-(((
Szerencsére nem sokat találkoztam azzal a nagymamával, mert nem laktunk egy ideig Pesten, na meg volt még más is, de ez hosszú történet. Ő se nagyon szeretett hozzánk jönni. Csak egy jellemző story: Apám hetente járt akkor Pestre és sokszor itt is aludt. Nos saját mama egyedül özvegyen kis saját családi házban, anyós és após szintén saját családi házban. Mit gondolsz apám hol szállt meg? Mindig az anyósánál. Ő volt a jónagymama.
Jól értetted a tanácsot!! (=ti unokák hogyan látjátok a jó nagyit... MA)
És mag is köszönöm. Remélem, alapból azért tudtam, sejtettem ("s ekkor száz kérdéssel állott elém anyam... de nekem e kérdések olyan jól estenek...")
A mi Boszink Quijo, csudaszív Boszi... Csak a sors úgy hozta, hogy nem lett szülő... Attól ő még a szeretetet nagyon is ismeri. Na és? MI van ha ez nem szülői "csupán" emberbaráti szeretet???
Szeretitek a kedvenc kajámat a krumpli aludtejjelt?? A legtöbben elképzelni sem tudjátok, mert nem ismeritek... de ha megismernétek is, valszeg sokan idegenkednétek tőle...
Én sem minden gyereket szeretek... Olykor de nagy kedvem lenne egy nagyot behúzni... !!!!!!
De ha bajban van, de ha kedves... de ha segítened kell neki....
A nap nem mind a 24 órában őrjöngünk mi sem, hogy jaj!!! de szeretem!!!
Köszi a fogadtatást, NagyonI. Gondolhatod: nagyon szeretem a Nagyit - s nem csak a jó főztjeiért (két-három hetente még mindig Ő lát vendégül bennünket...) Jó tanácsok? Nagyképűség lenne, ha tanácsot adnék neked. Annyit azért elmondok (dehát úgyis tudod): szeretjük, ha a Nagyi mesél, de még jobban szeretjük, ha kérdez, ha érdeklődik a dolgaink iránt, ha nem zárkózik be az emlékei közé.
Boszorkának is hadd válaszoljak egyben:
Olvasd el Bazin francia író "Viperát markolva" c. regényét. Vannak gonosz anyák (és belőlük is nagyanya lesz, tehát minden bizonnyal vannak gonosz nagyik is, ha én ilyennel még nem is találkoztam sem az életben, sem az irodalomban.) Dehát ezt csak azért mondom, hogy még hálásabbak legyünk a sorsnak, amiért nekünk szerető mamát és nagymamát (papát és nagypapát) adott.
hogyan lehet nem szeretni egy gyermeket? Egy unokát? Képtelen vagyok beleképzelni magam. Én csak 1 nagyikámat ismertem, aki nagyon zárkózott volt, soha nem mondta, hogy szeret, simogatni is csak kicsi korunkban nagy bánatunk fennforgása esetén símogatott, de minden percben tudtuk, hogy szeret Bennünket.
Azt nem állítom, hogy valamennyi unokáját egyformán, de szeretett ...
