Portugál, andalúz, katalán, baszk, kasztíliai, extremadurai, genovai, velencei, francia, angol és hollandus férfiak (és nők?) akik a tetteikkel megváltoztatták a világtörténelem menetét és naggyá tették Európát.
Egy német felfedező nekem is eszembe jutott, ő Ludwig Leichhardt, aki Ausztrália belső területeit kutatandó szervezett expedíciókat. Ám az utolsó kísérlete során nyoma veszett az egész társaságnak. Mindez 1848-ban történt.
Berlinben, az "Unter den Linden" hársfasoron, kb. félúton az Alexanderplatz és a Brandenburgi kapu között, ha az Alexander felől megyek a Brandenburgi felé, akkor jobboldalt.
A következő német felfedező, aki behatolt a dél-amerikai őserdőkbe, a művelt, nagy tudású természettudós, kora egyik legkiválóbb elméje - Alexander von Humboldt volt.
Ő 1799-1800-ban végzett kutatásokat a mai Venezuela, Kolumbia, Ecuador és Peru trópusi részein.
Nevét a Humboldt-áramlat és a Humboldt Intézet (van ilyen?) őrzi.
Ha már itt tartunk, azt is kevesen tudják, hogy a dél-amerikai kontinens belsejének megismeréséhez a németek is hozzájárultak.
Az 1520-as és 1530-as években az V. Károly német-római császárral és spanyol királlyal szerződéses viszonyban álló Welser-bankház által pénzelt német zsoldoscsapatok (Los conquistadores alemanes) benyomulnak Venezuelába az Orinoco-alföldre, sőt egy csapat a mai Kolumbiába is, a Cundinamarca-fennsíkra.
Hohermuth, Alfinger, Federmann, Hutten - ezek a nevek jutnak most hirtelen eszembe.
Állítólag semmivel sem voltak jobbak a spanyoloknál, ugyanolyan kegyetlenül irtották az őslakosságot:-((((
Később a Welser-bankház jó pénzért eladta az ide vonatkozó koncessziós jogokat a spanyol koronának, így Venezuela végül is spanyol és nem német gyarmat lett.
Ezt a könyvet nem ismerem, de szerintem a Paradicsom meghódítása-1492 c. film is elég jó korképet nyújt mind a korabeli spanyol királyságokról, mind az első felfedező és gyarmatosító utak hangulatáról.
A korabeli spanyol konkvisztádorok meg voltak őrülve ezért az állítólagos El Doradóért. Maga a kifejezés egyébként az El Hombre Dorado - A Bearanyozott Ember legendájából származik.
Ez több dél-amerikai indián nép körében élő legenda, amely szerint egy indián királyt a papok minden reggel aranyporral kennek be és utána egy tóban megfürdik.
Gondolom, valami vallási jelentősége lehet az egésznek, talán az aranmyló napfelkelte imitációja.
Mint kiderült a legendás tavat később valóban sikerült a spanyoloknak megtalálniuk a mai Kolumbiában, a Cundinamarca-fennsíkon.
A csibcsa (chibcha) indiánok egyik szent tava terült el itt.
Ha jól emlékszem, akkor valami Sepúlveda nevű spanyol az 1590-es években engedélyt kapott a királytól, hogy lecsapolja a tavat, amelynek a mélyén fantasztikus aranykincseket találtak.
Az első európaiak, akik ellenkező irányan, tehát keletről nyugatra végighajóztak az Amazonason, viszont nem a spanyolok, hanem a portugálok voltak.
1637-1639 között került sor Teixeira kormányzó és Acosta atya vezetésével egy tipikus folyami expedícióra, amely Belém városából indult. Felhajózott az Amazonason és a Solimoesen, majd a Rio Napon. A végén fölkapaszkodtak az Andok égbenyúló láncaira és megérkeztek Quitoba.
A quitoi spanyolok meglehetősen mérsékelt lelkesedéssel fogadták kedves szomszédaikat.
1559-ben a perui spanyolok újabb expedíciót szerveztek a legendás El Dorado felfedezésére. A perui alkirály, Don Andrés Hurtado de Mendoza a navarrai Don Pedro de Ursúa-t nevezte ki az expedíció vezetőjévé és El Dorado kormányzójává. A tisztek között ott volt Lope de Aguirre és Fernando de Guzmán is.
Az expedíció az Andes keleti lejtőjén lehajózott a Rio Solimoes folyón, majd felhajóztak a Rio Negron és a Rio Casiquiare folyón keresztül elérték az Orinoco folyamot. A Rio Orinocon át elérték a Karib-tengert. Közben Don Pedro de Ursúa kormányzót megölték, utódja előbb Fernando de Guzmán, majd Lope de Aguirre lett.
A Margarita szigeten Lope de Aguirre kikiáltotta a Spanyolországtól való elszakadást, de a királyi csapatok hamarosan szétverték a csapatát. Lope de Aguirre pedig merénylet áldozata lett.Az expedícióra 1559-1561 között került sor, ez volt az első európai expedíció, amely az Amazonas-medencéből átjutott az Orinoco folyam vízgyűjtő területére.
