Mi még 4 polgári +5 osztályos tanítóképzőben tanultunk.. 3. oszt.tól kezdve hospitálás a gyakorló iskolába, 4. osztályban havi egy nyilvános tanítás, egész tanári kar, bírálat tanárok és osztálytársak. 5. évesen maradt a havi egy nagy tanítás, heti egy a gyakorlóban, ahol az oszt.tanító beszélte meg velünk jó és hibás lépéseinket.
Ezután kerültünk ki a mély vízbe.
70-es években, sok érettségizett nem tudott "megfelelő" álláshoz jutni, némelyeket sehova se vettek fel főiskolába /na miért?/ ezek eljöttek képesítésnélküli tanítónak.----------
1991.ben már mint nyugdíjast azért nem alkalmazott tovább az igazgató, mert egy fiatal, ismerős képesítésnélkülinek kellett a helyem. Akkor kerültem a bíróságra népi ülnöknek 72 éves koromig.
Ma már főiskolai végzettség kell az alsó tagozatban is. Talán javul a szinvonal.....
De tudod mi a baj? Hogy az első elemiben nem tanították meg őket irni és olvsni rendesen. Érdekes módon ma tudtommal a tanitónők is egyetemről kerülnek ki, akkoriban pedig tanitónőképzőbe jártak a 4 polgári után. Aztán 19 évesen elkezdtek tanítani és tudtak tanítani. Na ezen eszem én a kefét állandóan. Hogy minek ne kérdezd, de olyan jó valami oktalanságon bosszankodni.
Egyébként örülök, hogy a számgép kis étvágyú.:-)))
Úgy néz ki, nem a szgép eszi az áramot, így hát engedélyt adtam neki az együttgondolkodásra.
Az olvasási zavarokról már több topikban is dumáltunk, nem ragozom itt tovább...De hogy hét 16 éves kb tavaly ilyenkor vette el a maradék önmbecsülésemet, az biztos. Ugyan egy tanaras topikban öntöttem ki búmat ,bánatomat, azért még egy utolsót sóhajtok, mielőtt végképp búcsút vennék =bár vehetnék!!!! - ettől a szörnyű emlékemtől!!! (sóóóóóóóóóóóóh..... vagy ahhhhhhhhhhhh)
A 16 fős csoportban heten voltak eredetileg olvasási zavar miatt felmentve. Ez németóra volt. El tudjátok képzelni, hogy mit művelt és gondolom azórta is művel hét olyan siheder az órán (pláne hogy a tanár egy kövér öreg néni, aki képes azt hinni, hogy valaki is tanulni akar!!!), akinek semmi dolga nincs? Aki órákon át semmit sem csinál?? Ne gondoljatok bele.....
Paják pedig mindenütt vannak. Sajnos. Vajon emberséget lehet-é tanítani?? Vagy az velünk születik?? Azt hiszem formálható.... alakítható.... Tehát kell áldoznunk rá..
Máig emlékszem egy hatodikos irod. órámra. Bíróságos játszottunk. Toldi MIkló gyilkosság miatt állta bírái előtt. Volr védő, volt ügyész, és esküdtek is. Nagyon értelmes osztály volt, micsoda öröm volt, hogy a végén felmentést kapott Miklós!!! Ha lett volna idő- időt!! időt!! időt adjatok!!!- a következő órán Györgyöt kellett volna az ítélőszék elé vinni.. De hát idő már akkor is kevés volt. De kár.....
Nem merek megszólalni tanítás dolgában. Más világ volt, nyitottak voltak a gyerekek, a szülők megbíztak a tanítóban, sok gondjukat megosztották velünk. Bizony volt még értelmi fogytékos is, akiről mindjárt tájékoztatott anyukája, fogós szülés következménye. megtanult évvégére ez a gyerkőc is olvasni
Emlékszem, amikor a tintával, tollal írtunk !Nem kívánom vissza ! még szerencse, hogy a palavessző és tábla használata az én gyerekkorommal befejeződött .
Most nem szeretnék tanítani. Ez már nem az én világom.
Abban tehát félreérthetetlenül egyetértünk, hogy nincs összefüggés az skolázottság és az emberség között Hadd meséljek el egy (majdnem) hihetetlen történetet erről.
Életem első 16 esztendejének minden nyarát egy számomra örökké kedves alföldi városban töltöttem. Ott vált barátommá Pajó (arrafelé agy becézik a Palit), akivel számtalan kedves emlék fűz össze mind a mai napig. Se szeri, se száma annak a sok-sok élménynek, amellyel megajándékoztuk egymást. Csak Szent Istvánkor váltunk "ellenfelekké", mert az akkor rendezett úszóbajnokságokon koioly riválisai voltunk egymásnak. Hol Ő nyerte el a város megtisztelő "bajnoki" címét, hol én.
Aztán a történelem elzavart bennünket egymástól.
Egyszer (évek múltán) valahol hallottam, hogy egy akkor divatossá vált és sokat ígérő tudománnyal jegyezte el magát.
Pár évvel ezelőtt egy napilapban megláttam fényképét és olvastam a róla szóló cikket, amely abból az alkalomból íródott, hogy a tudománya terén elért kimagasló eredményért igen magas állami kitűntetésbe részesült. Félreérthetetlenül Pajó volt az, azéletrajzo adatok igazolták feltevésemet.
Egy ízben arra jéárván felkerestem a Kutató Intézetet és bementem a professzori titkárságra. Bemutatkoztam és kértem a titkárnőt, jelentsen be a proresszor úrnak. (Majdnem azt mondtam: Pajó barátoimnak.)
A titkárnő bement az intézet professzorához, kisvártatatva kijött és kérte: üljek le, a professzor úr rövidesen fogadni fog.
A szíbvem a torkomban dobogott, mint egy elsőrandevús kislánynak! Istenem! Eltelt több, mint 5 évtized és én újra találkozhatom gyermekkorom legmeghittebb tanújűával, barátommal. (Akinek szőkecopfos húgába hormonaim ébredésekor gyógyíthatatlanul szeremes voltam!)A csengő berregett egyet, a ttkárnő rámmosolygott és intett az ajtó felé, szabad utaat engedve a professzorhoz.
Az ajtó mögött egy futballpálya nagyságú, főúri pompával és barokk bútorokkal berendezett teremben ült Pajó az asztalánál.
Siető lépésekkel igyekeztem felé és harsány hangon üdvözöltem: Szervus Pajó! Boldog vagyok, hogy látlak.
Mind a lendületm, kind a mosoly, amely betoppanásomat kísérte azonban alábbhagyott. Pajóarcizma sem rándult.Én sebesen elékezdtem hadarni gyermekkorunk minden eszemejutó emlékét, Erzsit, a szőkecopfos húgot, gyuri bácsit, Pajó édesapját, Mariska nénit, édesanyját, a mákos gubákat, az úszóversenyeket. A lárvaarc nem változott.
Hát nem ismersz meg, Pajó! -szinte kiáltva mondtam és kérdezte!
"Nem emlékszem!" -mondta únottan vontatott hangon és nekem megafgyoptt a szívem!
Talán életemben egyszer, egyetlen egyszer, akkor értettem meg, mit érezhetett Napoleon, amikor el kellett vonulnia a waterlooi csatatérről.
Ezt az élményemet "A múlt is elmúlik egyszer?" c. alatt megírtam valahol. Feltétlenül azzal a szándékkal, hogy kiírva magamból könnyebb legyen elviselni a csalódást.
A fene egye meg... olyan izgi és számomra olyan fontos dologról kezdtetek beszélni, s pont ma nem tom az eszmecserét- hiszen vita nem lehet köztünk, mert a véleményünk ugyanaz (Boszi és kretesan). De remélhetőleg Pirine és Szedit is leteszi a voksát ebben a témában...
Ma szgép büntiben lesz, 24 órára megfigyellés alá záratik elektromos áram fogyasztása miatt...
Nekem főleg este fog hiányozni.
De holnap 9-kor itt leszek, kérem a kuckót melegen tartani...
A témát nem ejteni, mert még mindig tele a bögyöm néhány dologgal, s ugye akik személyesen ismernek, tudják, hogy Nagyi bögye nem kis bögy:::(((
Ma könyvtárba megyek... Azt is szeretem nagyon.. Böngészni, válogatni...
Marlowtól olvastam most Goya életét , s hétfőn a Spectrumon egy másfél órás folm egészítette ki szomjas tudásomat Gopya festményeiről...
Nem lehetnek egypetéjüek, hiszen vegyespáros...a csillagszemű baba sötétszemű, kerekecske még a mosolya is kerek, a "bátyja ( + 10 perc ) vizkékszemű, szőke kis gazember.
Csak hát félévente látom őket legjobb esetben is...:-( most megyek is felhivom őket, hátha ég már a gyertya a tortán....
Jaj, kerubom, nagyon szégyellem magamat....a teheneket megtaláltam, bődültek is egy nagyot, DE...hogyan tovább. Magyar verziót sem találtam, mert hogy szégyenszemre az angol nyelvtudásom is igen megkopott...ha van türelmed, akkor elemista fokon segíts kérlek....
Igen, költői volt. Ugyanis már igen sok 80+ tanítónőt megkérdeztem erről a dislexia és környéke dologról. Meggyőződésem, hogy ma rosszul tanítanak és azért nem tudnak megtanulni a gyerekek irni olvasni számolni. Én soha nem jártam kisebb osztályba mint 35-40 gyerek és mégis rend volt és fegyelem na meg az eslő elemi végén mindenki irt meg olvasott és számolt is. Ma meg akkora cirkuszt rendeznek már a beiskolázással is, hogy teljesen az agyamra megy ha csak olvasok vagy hallok róla.
Igen! Ez a kérdés csak költői lehetett! Amit azonban átitatott a sandává és bizalmatlanná vált társadalom fenntartása azokkal szemben, akik nem akarnak, vagy önhibájukon kívül nem tudnak "átlagossá" válni. Megőriznek valamit magukból, abból, amit otthon kaptak és amért nem jár körbélyegzős bizonyítvány.
Ezt a tárgyat(?) úgy hívják, hogy emberség. És én tudom, hogy Te is tudod: ezekből a falusi iskolákból kerültek ki (esetleg maradtak otthon) azok a tisztességes, dolgos emberek, akik munkája nyomán mi magasabb iskolába járhattunk, feljebb kerülhettünk, mint ők.
Miska, aki tehenész volt, amikor én már egyetemre jártam, tisztább, igazabb ember volt sok mindenkinél, olyanoknál is, akiknek a névjegyükön négy sorban sem fért el viselt tisztségük.
Majd egyszer mesélek róluk.
Meg olyanról is, aki -mert sokkal feljebb jutott, mint megérdemelte- megtagadta "azokat".
Hidd el, tudom, hogy keserűség volt a kérdésedben és én megértelek. Ma (sokszor) ez a mérce: tudsz ezt? tudsz azt? van papírod, hogy...? stb.stb.
Hogy ott benn mi van, mire képesít és mit ér, arra senki nem kíváncsi. Igaz, nincs is róla dokumentum!
Már elköszöntem?? Na sebaj... Visszajöttem mint Colombo... Mindig le akarom zárni szgépet, amikor meglátok egy új hozzászólót. Most Boszi, téged láttalak. Ko,olyan kérdezted, amit elébb kretesan (hát ezt a nevet sohasem fogom megtanulni) tól kérdeztél??
Az összevont osztályokból is kerültek ki bizony egyetemet végzettek!! Szomszédom- Feri bácsi sajnos már nincs köztünk. Összevont iskolában tanított évtizedekig. Nyugdíjasként költöztek ide.
Nem csupán a 3 gyereke lett diplomás, sorra adták egymásnak a kilincset a volt tanítványai. Talá
lkozni akartak vele!! Talán nem is annyira a diplomát méltatnám, hanem az EMBERSÉGET!!! Évekkel később is tudott a tanítványairól szinte mindent.
Micsoda tanító volt!! Micsoda tanító lehetett!! Pácsony évekkel az elköltözése után díszpolgárává fogadta /avatta....
Rózsikám az lehet, hogy sikerült, de én nem látok semmit. Egyébként ne tudd meg mit bajlódtam amíg nekem sikerült. Egy másik topicnak már teljesen tele volt a hócipője a bénaságommal.:-(((
A többieknek: kicsit ismerkedtem új tagunkkal (??), s ajánlom nektek is az ismerkedést!! Nagyon tetszenek a versikéid! Néhányat ki fogok nyomtatni, s ha még van mivel tanulnom, megtanulok belőle egyet kettőt....
Sajnos nekem most el kell... villanytaKARÉK VAN... S SZGÉP MEGFIGYELÉS ELETT. nA LÁM, ügynök lettem, megfigyelek....
Öröm Veletek lenni! olyan déja vu-hangulat uralkodik el rajtam s olvasván az (elemi) isolai emlékeket, nekem is eszembejut egy-s-más, arról a korról.Pl. az első komoly szerelmem! Piri néni, a tanítónénink. Pedig nem is volt az! "Csak" prepa! (Preparandista=tanitóképzős.) Máté tanító úr (akit falusi szokás szerint illett igazgató-tanítónak titulálni, jóllehet egyedül vitte a hátán 60-70 falusi gyerek nevelésének-oktatásának gondját,) márigen belefáradt a velünk való vegzatúrába. Ha Pirike hazajött, odalökte neki a 6 osztályt. Mind hatot! Abban az egy teremben! (Az "ismétlősök" délután jöttek!) Piri néni rajtunk, velünk gyakorolt. Dirndlis ruhájában olyan volt, mint egy Boticelli angyalka, nevetős, huncut szeme volt és a hangja!A hangja!... vasárnaponként Máté igazgató-tanító úr orgonált a szagos-misén és (ha otthon volt) Pirike énekelt. Micsoda szférai hangok, micsoda koloratúrák. És hogy visszangzott a templom, amikor Pirike abbahagyta. (Évekkel később iskolai társam lett a falu plébánosa. Kaptam tőle egy kóruskulcsot, bármikor felmehettem, bekapcsolhattam a kétmanuálos Angster-orgonát és hatalmas tuttikkal zengettem a templomot. Ilyenkor mindíg odahallottam Piri néni csodálatos hangját. (Piri néniét, akitegy csendőrszázados vett feleségül, s akivel együtt menekülve valahol Ausztriában mindketten fiatalon ejezték be életüket.)
Mondom: olvaslak Bnneteket és lávaszerűen törnek elő belőlem (s biztos belőletek is) a soha vissza nem térő, de mindíg visszaidézhető emlékek.
Évekkel ezelőtt Ópusztaszeren jártam és a skanzenben betértem a tanyasi iskolát formázó terembe.A adló szaga (illatavolt annk!), a kalamárisok, a palatábla és -vessző, a Hiszekegy a falon és még annyi minden más felborzolta emlékeimet és beültem(beszorítottam magam) a padba és újra., megint, mint már oly sokszor gyermek lehettem.
Nem egypetéjűek?? Mintha nem lennének egyformák. De jó, hogy jó kerub máris a segítésedre sietett!!
Nekem Iwievem van, de a buta progi elfelejtette, hogy a sok képet eccerre hogy kell kicsinyíteni. Pedig Boszinak olyan lelkesen elmagyaráztam egyszer. Igaz, nem értette, de az nem az ő hibája volt. Batch conver.... valami ilyesmire kellett klikkezni, de most hejába klikkeztem, nem történt semmi. Ill. de. Aszonta, a vágólapra teszi. De azt meg nem találtam... Így csak egyenként tudok kicsinyíteni (ld. az én 1 napos boszorkám...
Tudom, milyen nehéz ilyen messze.... Az én legnagyobb gyönyörűségem 24-én lesz 6. Mintha most született volna.... És azóta még négyen jöttek édesíteni az életemet..
Négyeske (fiú: 2 éves) nagyon megijedt karácsonykor, hogy már el is megy a JÉzuska??? Azt hitte, hogy a karácsonyfa a JÉzuska. Mert hogy jön... jön... s lám, ott volt a karácsonyfa lába....
Mikor látod őket újra????És a 3.?? Ő közelebb van???
SIKERÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜLT !!! A baj csak az, hogy ennél sokkal jobb képek is vannak, de azok nagyok és nem tudom, hogan kell kicsinyiteni....hiába vannak az életnek árnyékos oldalai....:-( pedig van egy harmadik csodafickó is, de arról meg csak nagy képek vannak, NagyonI, vagy I de nagyon segitsssss, te mindent tudsz !
a most meg elfelejtettem...akkor ez az utolsó próba...ha nem, akkor képzeljetek el egy csillagszemú kislányt és egy vizkékszemű angyalarcú kis gazembert egymás mellett....
