Azért azt be kell vallanom, hogy a palacsinta második falatjánál már éreztem, hogy egy kicsit túltoltam a halat, nem vagyok én ennyi pontyra kiképezve. :) Igazából a levest hús nélkül kellett volna kérnem, mert a levet szeretem. De azt nagyon. Elbíbelődtem a darabokkal és szálkákkal is, de az volt az igazi élvezet, mikor már csak nagykanállal ehettem a sűrű lét. Hiába, hiányzott Tamás meg Annamari, átpakolhattam volna a pontyokat.
Örülök neki, nem véletlenül ajánlottam! Bárcsak én is ott lehettem volna, de meló volt ma a program. Bútorakció a Jysknél, és egyedül voltam csak a raktárban. Mit mondjak... Délután három körül már kinyúltam, és csak jöttek, jöttek, és még.. na mindegy, nem nyavalygok, túl vagyok rajta, és lehet pihenni két napot.
Otthoni kajákat nem szoktam fotózni, de ezt le kellett, olyan jól sikerült vizuálisan. Ezt a műalkotást fiam készítette a saját szülinapjára, 1kg duplán darált marhahúsból.
Azt hiszem egy konyhaművész veszett el a gyerekben, de még az sem biztos hogy elveszett...
Ha nincs üres asztal, akkor még a Baracsi csárdát szoktuk útba ejteni, meg természetesen Pakson a halbüfét, ahol már reggelire is lehet halászlevet meg rántott halakat enni :)
Csak megerősíteni tudom, ha arra járok mindig betérek. Nagyon jó a halászlé, szerintem a korhelyt is érdemes megkóstolni, finom. Valamint a halas palacsintájuk is eszméletlen jó!
