Ha az ember bajban van, segítségért ordít teli torokkal. Néha jön is a segítség. Tehát a hanggal elérte, hogy segítsenek neki. Segíthet esetleg az ember saját hangja a bajok leküzdésében saját magának?
Van egy olyan mondás, hogy mindenki a maga istene. Ebből az is lehet, hogy mindenkiben benne is van, vagy vannak. Mára már hogy kitudódott, több mint 10000 féle mikróba él bennünk (valahol már olvastam, hogy 40000 féle is lehet) és összsúlyuk elérheti a több mnt 2 kilót. Egyedszámuk 10-szer több, mint sejtjeink száma. S ezek a kis jószágok meglehet elég inteligensek is, még kommunikálnak is egymással, s nemcsak kémiai úton, hanem elektromossággal, elektromágnesességgel. Lehet azt is tudják, hogy éppen mire gondolunk. Az ember számára fontos, hogy egyensúlyban legyenek a jók és rosszak. Tehát 10-szer többen vannak mint mi (vagyis a sejtjeink). Akkor most ki van kiben... Az embert kb 22ezer gén irányít, de a picik összességében majd 10 millió génnel rendelkeznek. Tehát nagyságrendekkel többet tudhatnak, mint mi magunk. tehát ha beszedünk valami szintetikus cuccot (gyógyszer is az), akkor ma még senki se tudja megmondani, hogy mit fog kiirtani azon kívül, amire úgymond szedetik az emberekkel. A rezgésekkel növekszik a keringés és nő a sejt külseje és belseje között a potenciál - és ez a piciknél is így lesz - ezért talán jobban is tudnak komunikálni és hatásosabban le tudják taposni a nemkívánatos egyedeket......... Ez is egyfajta magyarázat lehet, amiket tapasztalgatok......
Ezen a héten egy új mérföldkőhöz érkeztem. A jobb kézzel már többet tudok a magyar csúcsnál is, tehát helyből többet tudok, mint a magyar csúcs nekifutással.
A Nemzetközi atlétikai szövetség bevezetett ún évszorzókat, melyek segítségével fiatalok is versenyezhetnek az idősebbekkel bizonyos versenyeken. Ezek nagyon pontos értékek, a tizedes vessző után még 4 szám van. A lenti ábrából látszik, hogy az idősebbeknek (70 évtől lefelé) nem sok esélyük van. Az ábrán a világcsúcsok átszámítva helybőli dobásra vannak megszorozva az évszorzóval. A 64 éves az én eredményem és pirossal van jelölve, ezen a hétvégén dobtam 44.60 métert, ami megszorozva az 1.5324 évszorzóval adja a 68.35 méteres értéket. E felett már csak Jan elezný legjobb eredménye van 13 centivel. A 35 és 40 évesek világcsúcsát is Ő tartja, de azok már kisebbek megszorozva az aktuális évszorzóval. Na ezt nem gondoltam volna, hogy ezt meg tudom egyáltalán közelíteni is.
Tehát ez is mutatja, hogy valahonnan valahogyan jön vissza az energiám, talán jól csinálom a dolgokat és tisztul a testem a sok speciális mozgástól - ez az ábra egy kicsit motiválóan hat, de azt hiszem erre az évre ennyi javulás bőven elég, de talán még lesz egy kis ráadás az idén is........
Egy újabb lépcsőfok fejjebb, de ez most egész brutális javulás. A bal kézzel novembertől márciusig 225 centit javultam, a jobb kézzel csak 60 centit. Két hete kb egy métert javultam bal kézzel, ezen a héten még erre rá tettem 105 centit - na ez egész brutális javulás így 4 év után. Most tényleg nem is tudom, hol lehet a határ. A jobb kéz most már 43.85 métert tud s a bal meg 39.55 métert. Ez szinte mesés, hisz a bal kéz így már csak kb 1 méterrel van elmaradva a virtuális világcsúcstól. A jobb kéz most már 319 centivel felette van, jövőre talán meg lehet a ballal is, ami egész jó ómen volna a továbbiakhoz.....
Az ember egyik felének a javulása segít a másik fele javulásának. Most a bal kéz tett ki magáért, mégpedig elég tetemesen javult az egyéni legjobbom a bal kézzel - 105 centivel, s így most már 38.50 méter a legjobb eredményem bal kézzel. Az év elején rögtön 15 centivel javult a tavalyihoz képest s most még a 105 centis ráadás. Ez az idei már harmadik egyéni csúcsom (egy volt a jobb kézzel is). Hát ez nem rossz évkezdet.
A bal kéz a kezdettől egész hatalmasat javult, s már 193%-os javulást ért el (kezdet 19.90, most 38.50), a jobb kéz csak 145%-nál jár, igaz magasabbról indult (kezdet 29.80, most 43.30). Amíg élvezem ezt a fajta szórakozást, addig próbálok javulgatni - gyakorlatilag megy az magától, csak jól kell lélegeznem és odafigyelni a részletekre, mert most már néhány centis javuláshoz sok mindennek klappolnia kell. Úgy néz ki, valahogy igen egyszerű módon többletenergiához tudom juttatni a sejtjeimet, ezért aztán jobban tudnak muzsikálni azt hiszem......
Írod, hogy van annyi dejavu érzésed, hogy megszámolni is alig tudod - akkor gondolom kb tudod, hogy milyen érzés az. Nekem is van volt rengeteg. Már kiskorom óta a víz mellett (patakok, folyók, tavak stb) mentén különös érzéseim vannak. Most minden héten ezt átélem, hisz egy patakocska partjára járok dobálgatni gerellyel. Partján a magas nád, csupa zöld körülötte még most is (nem ártott meg annyira a pár napos erős fagy) - valami vonz a vízhez, szeretem a halakat is nézegetni, ahogy úszkálnak, mintha ismerős volna mindez a múltból - az ember sejtjei hordozzák a múltat is valahogy.
Tudom, hogy az emberre sok minden hat, mint mondani szokás minden mindennel összefügg. De az asztrológiára nem igen figyelek oda. Sok részlet van amit nem vesz észre az ember, de ha sokat gyakorolgat ezt azt, többször is hónapok után újra belekezd, még akkor is, mikor régebben nem ment úgy, ahogy elképzelte - akkor néha néha valamit észrevesz, amiről régebben nem vett tudomást. Ilyenkor aztán csodálkozom, hogy ezt hogy a francba nem vettem észre régebben, hisz annyiszor próbálkoztam. Az égitestek is hatnak az emberre, persze nem olyan nagy mértékben azért, legnagyobb hatást ránk a Nap és a Hold gyakorol - a többi égitestnek már közvetlenül nagyon kicsi a hatása. De, ha mondjuk becsapódik a Földbe egy pár 100 méteres égitest, akkor azt igencsak megéreznénk.
Én kb. 10 éve kezdtem el foglalkozni asztrológiával, mert 2006 nyarán megéreztem magamban az Oroszlán, 2006 őszén pedig a Skorpió archetípust. Akkor novemberben vettem egy horoszkópokkal díszített faliórát egy utcai árusnál, mert az volt valahogy a belső meggyőződésem, hogy ez nekem valamikor, valamiképp jelezni fog. Ma ránéztem az órára és a mutatók pont a napjegyemnél és az aszcendensemnél álltak meg, amikor kifogyott belőle az elem. Szerintem a szinkronicitások mindig az Áramlatélményhez (Csíkszentmihályi: Flow) köthetőek, akkor tudja az ember érzékelni őket.
Persze, volt elég ilyesmi. Máig emlékszem, mikor meghalt a feleségem édesapja éjjel a kórházban kb 45 km-re tőlünk leesett a falióra az asztalra. Máig nem értem, hogy eshetett le, hisz fel kellett emelkednie kb 2mm-t, hogy kiakadjon a csavarból, ami nem mozdult el. S az órán se volt semmi nyom, ami miatt leeshetett volna. Másnap mentem a melóba és rögtön a seizmikusokhoz mentem, nem volt e kisebb földrengés arrafelé, de semmi jelét nem láttuk. Értetlenül néztem az órát, semmi baja se volt, visszatettem és ment tovább, vagy 12 évre rá cseréltük ki másra.
Vagy egyszer még mikor halászni jártam, szentségül kezdett fújni a szél és lehűlt az idő, erre meg elkezdtem káromkodni magamban, azt hiszem még úgy is, hogy nemcsak magamban. Alig 5 perce vagyok itt és már mehetek is haza, mert így semmit fogok. Olyan hirtelen jött egy nagyon sötét, de kicsi felhő és rendkívül sűrűn kezdett esni a hó, nem láttam a lábamat se a talajt se. Elindultam hazafelé (mert ilyen hóeses fél óra és haza érek) közvetlen a viz mentén, mondom ez elvisz a hídig, aztán várok míg eláll. De nem kellett mennem csak valami 150 métert és már vége is volt. Legnagyobb meglepetésemre csak ott esett a hó ahol voltam (s ott még mindig esett) - na akkor tényleg azt hittem, hogy azért, mert káromkodtam. De gondolom nem attól volt az, de az ember hajlamos ezt elhinni.
Volt még sok ilyesmi. Mostanában is vannak egybeesések, ez viszi előbbre sokszor az embert. Csak a légzésből valami több mint 100 féle van, amiből sok energiát lehet nyerni, aztán így meg úgy lehet vibrálni, rezegni meg a túlnyomást alkalmazni. De ha minden variációt próbálgat az ember, akkor aztán úgymond véletlenül ez meg az egybeesik és felerősödik a hatás. Eleinte nem is tudja, hogy miért, de ha sokszor aztán sikerül megismételni, aztán már talán okosabb lesz.
Nem tudom, hol a határa annak, amivel próbálkozom, de van belső erőm, hogy utánajárjak. Ha csak úgy belegondolok a grafikonjaimba, jelenleg valahova egész messzire mutatnak. Nem tudom mi lesz, de van olyan érzésem, hogy ezt a szintet játszi könnyedséggel tartani tudom, pár évig talán még az is benne van a pakliban, hogy még mindig javulhat a teljesítményem. Az erők meg az oxigén nem öregszenek, talán, ha jól fogom használni ezeket, akkor még sok mnden lehet........
Úgy néz ki folyatódik a teljesítményem javulása. Még csak január van (tegnap még az volt), de tegnap estefelé egész jó idő volt, mikor kimentem dobálni. Sajnos elílt az a kis szél is, ami nap közben itt ott fújdogált - de így is sikerült pár centivel a legjobbamat jelző botocska mőgé dobni a gerelyt. Tehát megvan idén is a jobb teljesítmény, mint az előző évben. Ez a 43.30 méter már 253 centivel jobb, mint a virtuális világcsúcs. Tavaly írtam, hogy idén szeretném elérni a 250 centit a világcsúcs felett. Nagyon úgy néz ki, hogy lesz még idén egy kis ráadás - egyre jobban érzem, hogy hogyan tudom ezt elérni a legkevesebb kemény fizikai edzéssel. Az a napi 2-3 perc nem sok idő a kemény edzésre, de úgy néz ki, hogy nagyon hatásosan tudom csinálni. No majd meglátjuk mi lesz........
Köszönöm, h megosztottad. Bennem is felmerült már a szuloi kapcsolatok által meghatározott minták kérdése. Felfedezni véltem picit hasonlót. Anno állandó jelleggel segitnei, fejleszteni akartam a kapcsolataimban a nőket. Az is felmerult bennem, h eleve olyan nőkhöz vonzodom, akikben ezek a sémák meglehetnek. Ha igy vesszuk értem mit lehet tenni, ha emlékszem a megfelelő időben erre a jellegzetességre. Tehát ha magamban feloldám, megváltoztatom ezeket az informáciokat akkor nagy eséllyel, avgy nagyobb eséllyel kerólök olyan emberek mellé, akikkel a kapcsolat függetlenebb kevésbé egymásra támaszkodó mégis elpnyös?
Viszont azt is látom, a dao gyakorlata hogy változtat meg lépésrőllépésre. Sokszor nem látom előre egy egy gyakorlás mit fog kioldani, felszabaditani. Persze a koncepciok inttellektuálisna megérthetőek, de a gyakorlással válik működövé, azt gondolom most.
"Ha ezek a sémák már nem a tudattalanomban vannak, akkor tudok velük dolgozni." - ez a dolgozás érdekelne.
Példa:
22 éves voltam, amikor elvesztettem bipoláris anyámat, akivel egyke fiúként rendkívül erős kapcsolatom volt. Ez a trauma olyan volt, mint egy tóba dobott hatalmas kő: lesüllyedt a tudattalanba és később olyan késztetést okozott, hogy a hozzám közel álló nőket (akiket a tudatalattimban anyámnak hittem) meg kell mentenem, mert életveszélyben vannak. Amióta tudok erről a rejtett mozgatóerőről, tudatosan gyászolom anyámat és kevésbé vagyok érzelmileg kiszolgáltatott a nőknek. Krízishelyzetekben most már beugrik, ha öntudatlanul megint ez a mély séma kezd el gyerekként mozgatni, képes vagyok visszatérni felnőtt pozícióba és az eddig mindent elöntő érzelmek mellett gondolkodni is. Most már van döntéshelyzet, előtte nem volt.
Ha azt veszem gephard példájából, amit hangsúlyoz, az a nyiltszivű, élet igenlő hozzállás, ha azt próbálom rendszeresíteni, akkor nyilván "átállitom" magam.
Hát én mindenesetre azt hiszem elég jól átállítottam magam. Nyíltan, őszintén és békével közelítek mindenkihez - de tudom azt hogy az emberek kb 86%-a valahogy nem így közelít. De ez már nem zavar annyira mint régen......
köszi szépen és Neked is a legjobbakat, meg mindenkinek. Olvastam már erről és szerintem is ez létezik. A kollektív szellem már régóta ismert dolog. Azt hiszem, hogy ezt már mindenki meg is tapasztalta élete során nem is egyszer, csak lehet nem is tudatosította annyira. A sejtjeink, génjeink hordozzák a múltat és a jelenből is tudnak információkat venni és hasznosítani majd továbbadni.
De szerintem itt is érvényes, hogy az éremnek két oldala van. Ez a dolog adhat nekünk mintha valami többletenergiát, de a másik oldalon el is vehet sokszor többet is, mint amit adhatna.
Nekem úgy hozta a sors, hogy egész életemben gyakorlatilag nem hallok. Ebből kifolyólag inkább olyan magányos farkas vagyok. Régebben sok energiámat elvették az emberek, mert csalódtam sokban. De már jó ideje tudom, hogy hogyan tartsam magam energetikailag és szellemileg is nagyon jó állapotban. Majd idővel meglátjuk, hogy ezekkel a technikákkal hova fogok tudni eljutni. Eddig úgy néz ki, hogy egész szépen haladok arra, amerre igyekszem.......
Remélem lesz Nálad is majd hosszabb sorozat. De úgymond mindig van valami amire figyelni kell. Ha az ember leáll, akkor aztán rosszabb újból kezdeni. Régebben én is csúnyán leálltam az ünnepet körüli napokon - kb 20 napra. De már jó 10-12 éve akkor se állok le. Most is minden nap kimentem, mikor otthon voltam (december 20 - január 4) és ledobtam az adagomat, meg úgy egész nap kb a légzéssel meg a vibrációkkal is foglalkoztam, mint máskor. Nem jó ötlet leállni - de ahhoz kell egy kis akaraterő, régen nekem se volt annyi, mint ami most van. De fel se fogom, hogy ehhez valamiféle erő kellene, csinálom a dolgom olyan természetes, szórakoztató módon.
Mondom, h sok az analogia. Az irányzatban amit most tanulmányozni fogok, létezik a Sung eljárás, alapvetően szintén nem előirányozza a történéseket, hanem hagyja. Rétegek elvesztéséről szól nagyjából véve, tehát az is megenged egy letisztultabb létet.
Érdekes, hogy anno Jung tanai nem nyertek nálam ilyne értlemezést, ma már és az általad vázoltak alapján gazdagabb.
A LAbrador félszigeti és NAgy emberes történetet köszönöm, nem ismertem egyáltalán, és végtelen érdekenske tartom. Mindazt is amit sejtet. Gyönyörű lehet az életvitelük.
"Ha ezek a sémák már nem a tudattalanomban vannak, akkor tudok velük dolgozni." ez a dolgozás érdekelne.
Azt látom, hogy nagyon részletesne tudatosna lebontotta a Cs-Á ezt a metodust, bizonyára mukodo képes, sok helyne talloztma már vele, ajánlották is. Köszönöm h igy bemutattad, gazdagodtam általa. Külön tetszik h látni vélem a közös tereit a taoizmussal. Utobbinak még nem vagyok annyir aértoje h belekontárkodjak, de rmeélem 5-10 év mulv aleszek :D
Hívhatod ezt Chi-nek is, vagy a Jedi Erőnek, mind ugyanazt jelenti. :) A TM-ben pl. Egyesített Mezőnek nevezik.
"Fokozatosan egy gazdagabb és érettebb személyiség jelenik meg, amely fokról fokra hatékonyabbá és mások számára is észrevehetővé válik. Az a tény, hogy gyakran "megakadt fejlődésről" beszélünk, azt jelzi, hogy feltételezéseink szerint minden ember számára adott a fejlődés és az érés lehetősége. A pszichikus fejlődés nem érhető el tudatos akaraterővel, hanem akaratlanul és természetes módon mintegy megtörténik; a pszichikus fejlődést az álomban a fa szimbolizája, melynek lassú, erőteljes, akaratlan növekedése meghatározott mintát követ.
A szervező központ, amelyből a szabályozó erő fakad, pszichikus rendszerünkben egyfajta "atommag". Van aki feltalálónak, szervezőnek és az álomképek forrásának nevezi. Jung "ősvalónk"-nak (Selbst, Self) hívja ezt a központot, és úgy írja le, mint az egész psziché totalitását, azért, hogy megkülönböztesse az egótól, ami a teljes psziché csak egy kis részét alkotja.
Az emberek, intuitív módon, minden korban tudatában voltak egy ilyen belső központ létezésének. A görögök az ember belső daimonjának nevezték; Egyiptomban a Ba-lélek fogalmával fejezték ki; a rómaiak a minden emberrel veleszülető "genius"-ként tisztelték. A primitívebb társadalmakban gyakran egy állatban vagy fétisben megtestesülő védelmező szellemnek tekintették.
A még ma is a Labrador-félsziget erdeiben élő naszkapi indiánok ezt a belső központot kivételesen tiszta és romlatlan formában képzelik el. Ezek az egyszerű emberek olyan vadászok, akik elkülönült családokban élnek, olyan messze egymástól, hogy sem törzsi szokások, sem közös vallási hiedelmek és ceremóniák nem tudtak kialakulni körükben. Ebben az életreszóló magányosságban a naszkapi vadász saját belső hangjaira és tudattalan revelációira kénytelen támaszkodni; nincsenek vallási tanítói, akik elmondanák, miben higgyen, nincsenek rítusok, ünnepek vagy ceremóniák, amelyek segíthetnék. Életszemléletében az ember lelke egyszerűen "belső társ", akit "barátomnak" vagy Mista-peó-nak, "Nagy Embernek" nevez. A Mista-peó a szívben lakik és halhatatlan; a halál pillanatában, vagy röviddel előtte, elhagyja a testet, és később egy másik lényben reinkarnálódik. Azok a naszkapik, akik figyelmet szentelnek álmaiknak, megpróbálják jelentésüket megtalálni, és ellenőrzik azok igazságát, mélyebb kapcsolatba kerülhetnek a Nagy Emberrel. Ő kegyben részesíti az ilyen egyéneket, több és jobb álmokat küld nekik. A naszkapi legfőbb kötelessége, hogy kövesse álmai utasítását, majd pedig azok tartalmát művészi formákba öntse. A hazugság és tiszteletlenség elúzi a Nagy Embert az egyén belső világából; a nagylelkűség, a többi ember és az állatok iránti szeretet viszont vonzza őt, és életet ad neki. Az álmok biztosítják a naszkapi számára a teljes képességet a világban való eligazodáshoz; és nem csak a belső, hanem a természet külső világában is. Az álmok segítenek megjósolni az időjárást, felbecsülhetetlen segítségük a vadászatban, amelytől a naszkapi élete függ. Azért hoztam fel példaként ezeket a primitív embereket, mert semmilyen módon nem érintkeznek a mi civilizált ideáinkkal, és mégis természetes tudással bírnak annak lényegéről, amit Jung "ősvalónknak" nevezett. Az ősvalónkat olyan belső irányító tényezőként lehet meghatározni, amely eltér a tudatos személyiségtől, és amelyet mindenki csak az álmai tanulmányozása révén tud megragadni. Az álmok azt mutatják, hogy az ősvalónk olyan szabályozó központ, amely a személyiség állandó növekedését és érését idézi elő. Elsőre úgy tűnik, mintha a pszichének ez a terjedelmesebb, még inkább közel teljes jellege pusztán velünk született lehetőség lenne. Tűnhet nagyon gyengének, vagy viszonylag teljesen kifejlődhet az élet folyamán. Hogy mennyire fejlődik ki, attól függ, hogy az ego meghallgatja-e vagy sem az "ősvalónk" üzenetét. A naszkapi indiánok azon észrevételét, mely szerint az az ember, aki fogékony a Nagy Ember jeladásaira, jobb és több segítő álmot kap, mi azzal egészíthetjük ki, hogy a veleszületett Nagy Ember a fogékony egyénben még valóságosabbá válik, szemben azokkal, akik nem vesznek róla tudomást. Így maga az ember is tökéletesebbé lesz." (C. G. Jung: Az ember és szimbólumai)
A belső munka számomra a sémáim megismerését jelenti, amik alapján működök. Ha ezek a sémák már nem a tudattalanomban vannak, akkor tudok velük dolgozni. Amíg nem tudok róluk, addig csak vakon követem őket, mint egy robot. Az álmok azért fontosak, mert ott tudnak ezek a tudattalan tartalmak szimbólumok és álomlogika által átkerülni a tudatköztesbe és onnan az ember, ha tudatosan foglalkozik velük, tanulmányozza őket, szellemileg is képes megérteni a jelentésüket.
A hellingeri tanításban a személyes tudattalan és a kollektív tudattalan között található a családi tudattalan, legfőképp ezzel foglalkozunk. (Ősök kényszerítő ereje)
A morfogenetikus mező elméletről már olvastam, szép elgondolás.
azt is csinálhatjuk h te bezsélsz a családállítás nyelvezetével én pedig a taoizmuséval. :D
Sok hasonloságot vélek felfedezni a célban is és aleirt jelenségekben is.A vége pl abszolute lehet Wu wei... :D
Mit jelent nálatok a "belső munka". Az elengedés is ismerős a nei gongból. Ott artok h érdekel, h hagyja el elengedéskor az energetikai minta a teruletet ahol raktározodott... vagy ilyemsi.
A családállítás "vakon" csak katarzisélményként is hatásos lehet, de igazi személyiségfejlődés csak tudatosítással és belső munkával érhető el. Ami szerintem fontos, hogy az állítás során a kliens nem nyúlhat bele a rendszerébe, nem rendezhet át egóból, a saját békaperspektívájából dolgokat, mert működik, de beláthatatlan következményei lesznek. A csoportban megnyilvánuló Morfogenetikus Mező (vagy Erő, Nagy Lélek, Isten) nálunk sokkal bölcsebb és a tisztelettel való elfogadás, érzelmi átélés, megbocsátás, elengedés jelenti általában az adott téma megoldását. Ekkor lehetünk képesek arra, hogy kilépjünk a mély traktornyomból és elinduljunk egy olyan irányba, ami valóban a mi utunk, hogy valóban a helyünkre kerüljünk. Ha megtörténik ez az érzelmi megélés, akkor általában az állítás után viszonylag mély változások indulnak el tőlünk látszólag függetlenül, akkor is, ha tudatosan nem törekszünk arra, hogy másképp reagáljunk a külvilág dolgaira. Ez olyan, mint amikor a vízcseppek eggyé válnak és együtt gyorsabban folynak, mint külön-külön. Ennek az áramlatélménynek (Csikszentmihályi: "Flow") a folyamatos megtapasztalása, szerintem az élet értelme és ez akkor sikerül, ha az előre meghatározott életfeladatunk és az általunk választott életcélunk végül eggyé válik. "Azt teszem, amit tennem kell." Ez a valódi szabadság.
Mi törétnik az után, hogy felismerted ezeket a rezgéseket? Mezőket? Úgy értem a dolgokhoz való viszonyunkat meghatározza - és akkor most megprobálok ennek a nyelvezetnek megfelelően fogalmazni- a sok rezgés vagy mező amiből összetevűdünk. Ha azt veszem, ezek egy része szorul "kijavításra", áthangolásra, bármi... Kérdés, hogy a felismerés után, hogyan milyen gyakorlattal lehet ezt elérni?
Ha azt veszem gephard példájából, amit hangsúlyoz, az a nyiltszivű, élet igenlő hozzállás, ha azt próbálom rendszeresíteni, akkor nyilván "átállitom" magam.
Ha a videot veszem alapul és pl a tiszteletet, a megtisztelést, akkor is ott tartunk, hogy azt gyakorolni kell. Kvázi több időt tölteni megtiszteléssel, mint tiszteletlenséggel, nem? Ahhoz hogy változást eredményezzen.
Lényegében a csoport erejét és bölcsességét használva kapunk visszajelzéseket a saját életünkről, rendszerünkről, energiamezőnkről, ha úgy tetszik a rezgéseinkről. Ezek a felismerések segíthetnek bennünket abban, hogy nagyobb harmóniába kerüljünk saját magunkkal, a családunkkal, környezetünkkel, az egész világgal. 2 éve tanulom ezt a technikát, filozófiát, és gyökeres változásokat hozott nekem az élet minden területén.
Nekem az az érzésme ez lesz a 2. év betegség, megfázás nélkül. rákapcsoltam kicsit a légzésre és a lassu mozgás és légzés kombinácioira.
Többet kell mozognom, az ésport vége ot anagyon leálltam, és behuzodtam kutatni a mit és hogyanokat a szoba rejtekébe. Most kezdek mocorogni csak.Nem volt jó 5let igy leállni, a jobb csipő környékén vlamai elakadás találhato. Na de majd kijavitom.
Boldog új évet mindenkinek. Az új esztendő mintha egy kicsit új kezdetet is jelentene. Próbáljuk meg még jobbá tenni életünket, főleg belső életünket, érzéseinket, légzésünket - akkor talán a szív is rendesebben fog működni, meg az egész test is, úgy ahogy van.
Én mindenesetre megpróbálom folytatni a sorozataimat, amiket úgy figyelek:
- most lépek sorozatban a 37. évbe, amikor egyetlen napot se hiányoztam a melóból
- most lépek a 8. évembe szemüveg nélkül (azelőtt 9 évig hordtam)
- most lépek a 9. évembe torokgyulladás nélkül (azelőtt minden évben volt, néha kétszer is)
- most lépek a 14. évembe amióta rendszeresen javulnak a légzésmutatóim
- most lépek a 5. évembe a gerelydobálással, eddig minden évben javultam
Ha ezeket a sorozatokat tartani tudom (bal kézzel a gerellyel már túl is dobtam a tavalyi legjobbamat, remélem majd a jobb kéz is követi), akkor szerintem minden rendben lesz, mindenesetre megpróbálom, számomra a legfontosabb a légzés és a nagyon jó érzelmi állapot. Azt mondják, hogy az élet nehéz, nagyon nehéz - de ha megvan hozzá a kellő belső erőnk, akkor könnyebb minden...... Legyen Veletek ez a belső erő mindig......
közben is ellenőrizve vanIs is. De több a támasz a falhoz, de be szokok dobni 5-10 mp-s támasz nélküliket is. Ott általában vissztartom a levegőt meg próbálok vibrálni. Ez még számottevően megnöveli az amúgy is sokkal nagyobb nyomást kézen állva (ez a nyomás még nagyobb, mintha az ember csak fejen állna, vagy gyertyaállást gyakorolná). De persze variálok is egy kicsit, az ember mindig keresi az egyszerűbb és hatásosabb megoldást. Így nálam a 3-4 perces napi adag simán felér akár a 20 perces sima napi kézenállással. Ezért is nekem elég a napi 2-3 perces kemény fizikai edzés (ez is csak amolyan szórakozás, kisérletféle, hogy kell e egyáltalán ez a 2-3 perc) - ez simán felér olyan 20-30 perces kemény fizikai edzéssel. Ezért e nélkül is simán felértem a világcsúcs főlé, merem remélni, hogy még ezzel jóval főlé is mehetek, gyakorlatilag szórakozva. Én nagyon lusta ember vagyok, de élvezem, hogy ezekkel a lusta technikákkal ilyen hatásos tudok lenni.
Osztogatom és variálok, van miből. A kemény és a majdnem végletekig csak pár perc naponta, amolyan ellenőrzés, hogy tartom e a szintet. De tudatosan több órán át is lélegzek naponta, akár 6-8 órát is. Tehát tudatosítom hogy lélegzek és eldöntöm, hogy jól lélegzek e és nyomban korigálok ha nem stimmel valami. Ez már olyan szinten működik nálam, hogy már olyan érzésem van néha, hogy ez alvás köben is ellenőrizve van.
Hát az nem olyan egyszerű, hogy mikor melyik a legjobb fajta, amit alkalmazni kell(ene). Télen biztos jobb, ha többet figyel arra az ember, hogy a légzéssel melegíteni tudja magát, nyáron meg inkább a hűtés a cél. De ezt többféle légzéssel is hatásosan lehet kivitelezni és így nem olyan monoton és az embernek mindig van kedve valami mást csinálni, ha egy dolog az agyára megy és belefásul.
Igen, télern hatásos a hosszú kilégzés és a gyors be (írtam, hogy miért) s nyáron a fordítottja. Úgy ahogy írod.......
