Azt azért nem nagyon értem, hogy miért kell ennek a Bösendorferes asszonykának is ugyanannyit, 250 ezret befizetnie, mint a hasonló cipőben sasszézó Papcsáknak, aki egy 20 milliós luxus-Audival jár - négy keréken. Egy versenyzongorának- még ha tuningolt is - legjobb esetben is csak három lába van. Illett volna ennek arányában csökkenteni ennek a kat-fid-polgm.há-zongorillának a büntetését. Megértem én, persze, hogy megértem: sok a gyerek, de ugyanezt roma honfitársaink esetében megélhetési bűnözésnek hívják, nem pedig feledékenységnek. Gusztustalan.
Gyenge pont? Ugyan már. Ez itt a mi erősségünk. Amúgy nem tudjátok, a Magy. Ökum. Szerszolg. a zongorabérlésben is segít, ha kellőképpen katolikus és fideszes valaki?
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet a rádiózás erzsébetvárosi bölcsőjére. A cikk közli Puskás Tivadar arcképét is, de itt csak a kép további részére utaló A Telefonhírmondó riporterei munka közben aláírás van. A Telefonhírmondónak a telefontól elkülönült hálózata volt, ami az 1944-45-ös ostrom alatt semmisült meg. A hálózatnak kevés nyoma maradt meg. Ezek közül egy a Vörösmarty utcának, a Wesselényi utcához közeli házának falán látható, a vezetékszigetelőkkel és az előfizetői leágazó transzformátor maradványával.
Jelentem, a márciusi lapban két teljesen olvasható cikk is van (kézimunkaboltos, rádió), és csak egy hóttciki polgármester-interjú, valamint egy méghóttcikibb reklámírás az értelmezhetetlen Erzsébet tervről (vagy mi a neve), szóval aki ezt nem érzékeli javulásként, az szívtelen. De a viccrovat feltámadását továbbra is kikérem magamnak.
Off: a XIV. ker. kimaradt ebből a díszes listából. A Zuglóban feltárt baráti szerződésekről és egyéb vagyonherdálási ügyekről nem nyilatkozhat/írhat a kerületi lapban az ellenzék. Ilyen téma csak fizetett hirdetés formájában kerülhet be a helyi újságba - nyilatkozta Cseke Vanda szerkesztő.
Kérdésedre a válasz: volt már ilyen kisgömböcffektus a kerületi lapok történetében. Karalyos-korszaknak hívák. K. József a legnagyobb csatáját a Józsefváros c. újság kapcsán vívta.
Ha ez igaz, akkor azért a szerkesztőért rohadtul nem kár!
A baj csak az, hogy ilyen rohadékok is be lettek szavazva az új városvezetésbe, hiszen a reklámmarketing hatására az emberek protestszavaztak és nem egyénileg nézték a jelöltek teljesítményét. Ugyanez rogán, ughy és tarlós. Mndketten értékes, védett épületekre mondták ki a halálos ítéletet. És lám, piszkítanak mint légy a babfőzeléken.
Most megpróbálok nem rohadék lenni, de nehéz lesz. A hétker újság előző szerkesztője azóta volt a bögyömben, amióta láttam a kerületi vezetéssel (Gál úr!) együtt felvonulni a műemlékvédelem sajtótájékoztatóján, tiltakozandó a lebontásra szánt épületek műemlékké nyilvánítása ellen. A kerületi hatalom képviselőjeként demonstrált ott, ahogy egyébként minden lapszám minden cikkében is egyszerűen a vezetők kiszolgálását, fényezését tekintette feladatának. Én ehhez képest azt gondolom, hogy egy jó kerületi lapnak is sajtóterméknek kell lennie, olvasmánnyal, szolgáltatással és egészségesen kritikus, nem seggnyaló cikkekkel. Ezért tehát nem kár a tisztogatás. Azért már igen, hogy az új rezsim ugyanezt csinálja, csak tetszetősebb tördeléssel.
– Újpest jelenlegi vezetése eltüntette a helyi honlapról az archívumot, és a kerületi fideszes polgármester "magánújsággá züllesztette" a lapot. – A VII. kerületben a teljes szerkesztőséggel "számoltak le", kizárólag a helyi Fidesz érdekeit szolgálja a lap. – A VIII. kerületben csak kormánypárti politikusok szerepelnek az újságban. – Csepelen egyszerűen megszüntették a helyi lapot. – A XVIII. kerületben a városvezetés száműzte az ellenzéki véleményeket az újságból. – A XIX. kerületben "a nép által választott polgármestert száműzték az újságból".
Velük speciel semmi bajom. (Látom, az első szám óta megjelent az impresszumban egy újabb grafikus neve is. Hiába no, ez már nem az a 16 oldalas gányolmány, hanem az a 24 oldalas.) De ha ez a Kiss Henriett(a), az a Kiss Henriedtt(a), akkor cudar világ jön itten. Lesz ebben a lapban - szigorúan a kerületi polgár hiteles tájékoztatása jegyében - Pampers-teszttől a babahordozó cuccokon meg az inkontinencia-betéten át a horoszkópig minden. Isten/Jahve, irgalmazz e lap olvasóiak!
(Ps: Az első szám 4. oldaláról az Idegen forgalmi adó c. írásnak a második számban már sikerült felküzdenie magát a címlapra. Gratulálok, kedves kis Henriett(a)!)
Ne tedd! Ember nem ismerne meg téged más külsővel! :)
Ahhoz csatlakozom, hogy az ezerszer lerágott helytörténeti dolgozatok nagyon uncsik, és az egész tartalmilag szomorúan emlékeztet a régi seggnyalósra, de akkor is, könyörgöm, a tördelő nehogy áldozatul essen a sztálini tisztogatásnak.
Bár az időm mostantól a családé, de gyorsan még egy-két apróság:
- miért hiányzik a lapfejből az évfolyamszámozás?
- nem értem miért kell külön hírben beszámolni - 3. oldal - Tímár László képviselő fogadóórájának változásáról, amikor ugyanez - változatlan szöveggel - a 11. oldalon is elolvasható. (Ki ez a pasas, hogy külön elbánásban részesül mint a többiek? Vagy egyszerű szerkesztői figyelmetlenségről van csupán szó? Netán nem volt mivel befoltozni l 3. oldalon lapzártakor tátongó kicsinyke lyukat?)
- az interjú szuibjektív műfaj. Olyan, mint a publicisztika, amit illik készítőjének névvel is vállalnia. Nos, hiányzik az újságíró neve a Bösndorfer-interjú alól, meg a főlelkésszel készültből is. (Ha máshogy nem, hát azt jó lett volna beleírni: ki készítette a beszélgetést az ETV adása számára.)
- ha nem önálló az ötlet, hanem - hogy is mondjam - "kölcsönzött", szóval egy nemrég megjelent kötet vagy újságcikk - pl. a Tarján Vilmosról szóló írás - az írás alapja, akkor szokás feltüntetni a megírás alapjául szolgáló forrást: a könyv címét, szerkesztőjét, kiadóját. (Ugyanez vonatkozik az előző számban a Bajza utcai Garzonházról megjelent anyagra is, amelyben jónéhány mondat köszön vissza néhány korábbi, az épülettel foglalkozó riportból. (A gyors sajtómunka ma már egyik legfontosabb feltétele a tasztatúrán a Ctrl, a C és a V billentyűk megbízható alkalmazása. Ha érted, mire gondolok.)
- a kultúra rovatban aggasztóan kevés a kerületi programajánlat.
Folyt. köv.
Most pedig előbb rohanok sztearinsavért, aztán ha kapok, nyomás borotvahabot csinálni a VII. kerületi Dörmögő Dömötör receptje alapján. Ha beledöglök is felkenem ezt a kerületiek tájékoztatása szempontjából fontos vacakot a képemre. :)
Egy lap beköszöntőjét annak első számában szokás/illik közölni, nem pedig a másodikban, mint itt. Csak arra tudok gondolni, hogy olyan rapid módon zajlott le a régi szerkesztőség tagjainak a kilapátolása, hogy erre már nem jutott idő. A polgimesti ott ül tehát a címlapon, kezében az előző számmal, ami több mint röhejes.(A portréról annyit: a fotó, a gesztus, ez a rosszul odamontírozott, a csípőből kinövő kéz olyan gagyi, hogy már siralmas.) A címlap alján ugyanaz a fontos kerületi hír olvasható, mint az előző számban: adakozzatok nemzetünk a Trotechnikus Mindig Elekjeinek.
Aztán jönnek a nem kerületi hírek: A házasság hete (lásd még: 6. és 10. oldal), a lakásrezsi-támogatás, a lemosó permetezés Bp-en, álláskeresés, a másfél hónapos West Balkán-ügy, meg szép sorban a többi, a sokhetes késéssel közölt kerületi kék hírek és egyéb írások. (Az Arany Penna-díjas Ráczról például nem derül ki, hogy mit keres a lapban, mi köze a kerülethez. Igaz, ha a Túró Rudi lehet tőről metszett erzsébetvárosi - mint az az előző számban volt olvasható -, akkor ebben az országban bármi megtörténhet.
Rónaszékiné Bösendorfer/Keresztes Monika (rövid o-val!) portréja mintha a női megfelelője volna a 10. oldalon közölt kenetteljes és közhelyes beszélgetésnek Végh Tamás fasori ref. lelkipásztorral. (Ha kérhetném: ne tessék engem közpénzen hittérítgetni, vagy ha mégis, akkor tessenek színvonalasabban csinálni.)
Bosszantóak a szerkesztési bakik. Arra a kérdésre: "Ön szerint mi a jó házasság titka?", így kezdi válaszát a csípőtől lefelé zongorában végződő asszony. "Azt, hogy nem adom fel, nem adlak fel." (Tessenek már ragzani is egy kicsinyég!)
A nagyriportok és cikkek - Garzonház, a Király utcai jelvénykészítőnő vagy a NY-palota - amúgy tucatszor voltak már olvashatók, egyebek mellett a "régi" Erzsébetvárosban is, a lap utolsó harmada pedig már egy közepes hozzáértéssel szerkesztett női magazin számára is gagyi volna. Nálam amúgy a megválaszolatlan olvasói levél és a hogyan készítsünk házilag dezodort, borotvahabot stb. verte ki a biztosítékot.
