:DDDDDD nem, de tényleg mindegy, elhúzok aludni, nem fárasztalak tovább. :)
(te mindkét lemeztől hánytál, a Ki nevet a végén-től és a 37-től is, én meg úgy voltam, hogy nem ájultam el elsőre, de hallgatgattam és előbb megszoktam, később kicsit meg is szerettem mindkettőt. az "is" arra a párhuzamra utalt, hogy mindkét lemez ugyanolyan hatással volt ránk, rád rossz, rám közepes)
szerintem megvan, simán megvan. igen, megvan, biztos vagyok benne. de nekem erre jó példa, ez a dal, a Suzanne és mindhárom ponton: hangszerelésben és fordításban és főleg előadásmódban; nagyon lehetne ilyen.
komplett Cohen album neki nem (a Kernét én nagyon szeretem, van rajta két-három olyan fordítás, amin hanyatt tudok esni, hogy hogyan lehet valami ennyire Cohen és mégis ennyire Kern, ennyire kozmopolita és mégis ennyire Budapest), de valóban össze tudnánk szedni akár egy egész albumot, amit elénekelhetne magyarul, bár én egyébként konkrétan versekre gondoltam, leműfordítandó versekre.
(Ja, most már sejtem, mi van. Nem az "is" hiánya miatt gondolom azt, hogy 37 te számodra = Ki nevet a végén én számomra. Ha van "is", ha nincs, ez a benyomásom alakult ki.)
á, nem, onnan is kimaradt egy szó, a francbele, éreztem, hogy nem kéne ilyen komoly hozzászólást írni, miközben a kanapé másik oldalán a két gyereket neveltem, hogy nem, nem kell vérfolyásig összeveszni azon, hogy kié Indiana Jones körömnyi legókalapja, adjátok ezt hozzá, ehhez képest elég összeszedett lettem. :))))))))
helyesen tehát ez a mondat:
Anno a Ki nevet a végénis pont így volt: Peppers hányt, én meg addig hallgattam, míg előbb megszoktam, utóbb meg is szerettem.
Sajnos erre azt muszáj mondanom, hogy Zsuzsának szerintem nincs meg az előadói képessége ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozást sikerre vigyen. Nagyon fura, de így van. Egyszerűen nem tudom elképzelni, ahogy például Joni Mitchell dalokat énekel magyarul -- pedig akár lehetne ezt is, valóban. Érdekes lenne, ha képes lenne rá.
Most akkor azt is megnéztem, hogy mit írtam 2002-ben. (A francba, milyen rég volt.) Ha jól értem akkori önmagamat és a mostani tégedet, akkor rám a Ki nevet a végén tett kábé olyan benyomást, mint rád most a 37 (basszus, most egy pillanatig gondolkodnom kellett, hogy mi is a címe az új lemeznek? aztán rájöttem, hogy nincs neki).
Anno az Egyszerű ez pont így volt, Peppers hányt, én meg addig hallgattam, míg előbb megszoktam, utóbb meg is szerettem.
Ezt valamivel összekevered. Az Egyszerű ez...-ről én konkrétan azt írtam finoman cizellálva, hogy: "Zsuzsa alkotókedvének és mûvészi elhivatottságának újabb, verslemezzé formálódótt lenyomata így is sok örömöt szerezhet minden hallgatójának." Szaladj fel a Fonográfiára, én is onnan tudom. :)
Tóth Krisztináét mondanám, bármilyen furcsa, de a "derengő házak között forduló troli", az jó az én fülemnek
Tóth Krisztinára meg a Karafiáth Orsira valószínűleg extrém mértékben igaz, hogy: "ízlés dolga". Vagyis ők ilyen ízlésköltők. Ellentétben Babitscsal vagy Bródyval, például.
De a Hópelyheket például nagyon szeretem és nagyon-nagyon tetszik
Érdekes jelenség ez a Bornai Tibor. Én általában nagyon kedvelem, de úgy veszem észre, hogy két üzemmódban működik: (1) zseniális (2) megbízhatóan és masszívan középkategóriás. Ezen a lemezen Zsuzsának írt dalai számomra egyértelműen (2) alá esnek. De mostanában a KFT-nek írt dalai is inkább (2). Öt éve legjobb dalait (mármint szerintem a legjobbakat), egy komplett albumnyit azóta sem bírta kiadni, ami szomorú és persze jellemző dolog édes hazánkban.
Dum-duli-du viszont először sokkolt
Ez ügyben én roth urral vagyok egy platformon, szerintem a lemez legjobb dala. Első meghallgatás óta. :)
[Suzanne:] És miért, miért tud BJ ilyen szöveget írni tízet? Vagy ötöt? Vagy még egyet?
Gondolom, azt kérdezed, miért nem tud. Ezt én is megkérdeztem a pusztában, pár évvel ezelőtt, mikor először megjelent a dal. De hát igazándiból baromi egyszerű a megfejtés: a gondolatok itt megvoltak, csak le kellett fordítani őket. Persze, a fordítás se rossz.
A borító miatt dühös voltam nagyon, ahogy arról már beszéltünk is. Néhány héttel ezelőtt volt szerencsém élőben látni Zs-t, Vámos Miklós egy könyvbemutatóján. Abban a piros bőrdzsekijében volt, amiben gyakran szokott lenni és amit szívem szerint elkönyörögnék tőle. És komolyan szíven ütően jól nézett ki. Szép volt és tartalommal teli, ráncok helyett igazán csak szarkalábakkal a szája és a szeme körül. Ezek után jött ez a rommá photoshopolt kislányfotó, hát így volt ez komolyan bosszantó, hogy láttam: semmi szüksége nincs erre, megdöbbentően jól néz ki csak úgy simán is, egy egyszerű szerda délután.
(Csináltam pár éve egy amatőr videót a családomról, családi használatra, ez volt a címe, hogy Évek, arcok, ráncok; portréfotók voltak benne egymás után, kor szerinti sorrendben. Nagyon szép ráncok, igazán, ha elképzelem, hogy kiradíroznám azokat a ráncokat... "Szóvá tettem, mondták, bölcs vagyok. Ez nagy igazság - a radír még nagyobb.")
Én például egy szerda délutáni fotót szerettem volna róla látni. Ha tartalamhoz a forma, nekem akkor is. Amúgy persze szeretnék egyszer egy olyan Zs. albumot, aminek nem ő van a borítóján, hanem egy jól eltalált nonfiguratív fotó, hát nem ez az az album, ez egyértelmű, de ehhez a tartalamhoz is elfért volna nekem egy normál szerda délutáni fotó.
És innen is látszik, hogy én messze nem lettem olyan rosszul, mint Peppers; valóban nem. Anno az Egyszerű ez pont így volt, Peppers hányt, én meg addig hallgattam, míg előbb megszoktam, utóbb meg is szerettem.
Titkon persze mindig azt várom én is, hogy elkezdem hallgatni és elkerekedik a szemem és lobogni kezd az arcomon a bőr, annyira reveláció lesz. Vagy hogy úgy mondjam: olyan komoly flash. És amúgy jelen lemez esetében megint volt egy utóíz, konkrétan a Suzanne, ami szerintem pont reveláció és komoly flash. Ha mondjuk sikerült volna másik tíz olyat, akkor készpasz, én helyben feláldozok egy fiatal bárányt.
De én ezzel együtt nem vagyok egy bölcsész típus és úgy hallgatok slágerrádiót (értsd ahogy), mint a sicc, még szórakoztat is. És szórakoztatott ez a lemez is, a kezdeti várakozásos rendszeremet újraindítottam és egyáltalán nem hasonlítottam egy dallamot sem a csengőhangomhoz. Nem szól a szívemhez; ha nem, hát nem.
Úgyhogy én innen közelítem. "Szóljon a dal, itt vagyunk, hol vagyunk, együtt vagyunk, de főleg, hogy még mindig" - ezeket én úgy tekintem, mint valami hangszert, hát nem a kedvenc hangszerem, de ők szeretik fújni.
De a Hópelyheket például nagyon szeretem és nagyon-nagyon tetszik a Nem lát, nem hall, nem beszélben a hegedűszó. És szeretem a Csak szállj refrénjét is, (bár mindig azt akarom énekelni a verzében, hogy "a távolban egy kék hotel, ott lakik az isten, sokszor sír, mert szeret minket, sokszor sír, mert nincsen"), igaz, megvan ebben is a republic-os hintapalinta, amitől én időnként a fejemet fogom, máskor meg mégis szórakoztat. Ha jó sort kéne említeni, akkor én Tóth Krisztináét mondanám, bármilyen furcsa, de a "derengő házak között forduló troli", az jó az én fülemnek és egyáltalán nem azért, mert bármilyen mögöttes tartalmat gondolok bele, hanem pont azért, mert ez olyan valóságos. És Pest, nem Buda. Az én valóságom vagy mit tudom én, egy olyan Kornél és Elvira vagy Frédi és Irénke dolog. Lám, engem ilyen egyszerű boldoggá tenni, elég azt a szót használni, hogy troli... :)
A Dum-duli-du viszont először sokkolt, mert annyira muszáj volt a lemezborítóra gondolni, hogy mi van, akkor a simapofijú leányka rövid szoknyában itt ugrabugrál, nemár, de aztán másodjára, harmadjára hallgatva egyszer csak elmúlt ez a gerontofób rossz érzés és az jutott eszembe, hogy ugyan, nem kell kapcsolatról kapcsolatra ugrándozni tinédzserként ahhoz, hogy dum-duli-du és ráadásul úgy aztán ez igazán korfüggetlen és akkor így megszerettem, igazán.
Nem ez a kedvenc Zs. lemezem, gyorsan szögezzük le a végén. Azt is gyanítom, hogy most míg ez van a telefonomban, meghallgatom párszor, de utána nagyon soká fog rá újra sor kerülni, ha. De én csak a ráncradírt vonnám vissza nagyon nagy igénnyel erről a lemezről, a többi maradhat.
Mert egészen őszintén, bár titkon remélem a revelációt, de valójában tudom én, hogy ez ilyen tud lenni. Vagy semmilyen vagy ilyen. Mindenféle okokból. Ismertekből és ismeretlenekből.
(Habár mindennek még mindig ellent mond a záródal, ami kilóg vagy nem tudom, felkiáltójel ott a sor végén; még a hangszíne is más, ha ilyen igazi szavakat énekel, akkor miért lesz más még a hangszíne is? És miért, miért tud BJ ilyen szöveget írni tízet? Vagy ötöt? Vagy még egyet?)
Ma végre én is meghallgattam, kétszer is, igaz, még csak számítógépen és fülhallgatóval a munkahelyen.
Mostanáig a topic tájékát is kerültem, mert nem akartam, hogy hallgatás közben az itteni vélemények lebegjenek a szemem előtt. :)
Igazából féltem ettől a lemeztől... Még nem hevertem ki Bródynak az Édes életünk nótáját és tartottam tőle, hogy az új dalok nem ugorják meg ezt a mércét. De azért örülök, hogy nem így lett, bár azért nem vagyok kibékülve ezzel a lemezzel.
A borító és a kis füzet katasztrófa. Pedig azért Zsuzsának jó füzeteket szoktak készíteni.
Ugye a 16 dalból mindössze 14 új. Örülök, hogy felkerült rá a Suzanne, és az Ahogy állnak a csillagok-nak is örülnék, ha nem facsarták volna ki ennyire. Összességében a hangszerelés katasztrófa, a jó dalokat mázsás súllyal húzza le, a rosszaknál viszont annyira nem érdekel.
Az Üzenet az égből és a másik Cipő dal unalmas, már nincs türelmem Cipő egysíkú világához. Pedig én sose bántottam a Republicot és örültem, ha Cipő írt valamit Zsuzsának. Most is írt, de minek? És Zs. mért nem mondta neki, hogy már tíz ilyet elénekelt tőle, most valami újat adjon, ha tud.
A Még itt vagyok és a másik Tolcsvay nóta jó lenne, de valahogy a szövegeket nem érzem odavalónak.
A szebb jövőnél kaptam fel először a fejemet, ez a dal kedves lesz nekem, úgy érzem. Hátborzongató, mintha Bródy saját magát "gúnyolná ki". Nem klisékre épít (jó, mondhatjuk, hogy igen, de szerintem mégsem), hanem visszatekint, elidegeníti a saját sorait. Mintha az elmúlt 40 év Bródy összes csupán pusztába kiáltott szó lenne.
Valahol távol: Éljen Bornai! Pontosan ő kellett ahhoz, hogy ezt megírhassa Zsuzsának. Ezt Bródy így nem tudná / nem akarná. Picit a Valahol egy lányra is odakacsint, de csak valahol távol. :)
Volt egy jó napom: "És nem tudtam, hogy megint forradalom van." Hoppá! Azért még ne írjuk le a mestert... Ez egy jó dal, egy ide való dal!
Hol tévedtél el+ a többi Lerch szerzemény: hát bevallom őszintén, hogy nekem a Lerch dalok általában nem tetszenek... Nem mozgatnak meg... Ez a néhány sem...
Nem hall, nem lát, nem beszél: ugorgyunk.
Hópelyhek: igen, a lemez csúcspontja, csak ezért érdemes megvenni a lemezt! Zsuzsának most Bornaira van szüksége (S-modell ide vagy oda), ha még valami felfelé mutatót akar alkotni.
Dum-Duli-Dú: ez ilyen ha szomorú az ember szíve jellegű nóta? Örülök, hogy rákerült a lemezre...
Épp néztem a KZS rajongók oldalát a FB-on (regisztrálás nélkül).
Nem akarlak bántani, Borella, de ha őszinte legyek - itt nekem jobban tetszik. Ott a legtöbben csak azt írják, hogy mennyire szeretik Zsuzsikát. Ez inkább mint vendégkönyv.
Figyu, Borella, a lelkesedés, a rajongás meg a barátság, azok mind szép értékek, amiket kár lenne veszni hagyni. Én ezt pontosan úgy gondolom, mint te.
Én azt a szempontot tenném csak hozzá, hogy az az apropó, ami a lelkesedés, rajongás tárgyát képezi, illetve ami összehozta a barátságokat, azért időről időre megnézhető úgy, mint ha először látnád. Mint ha először csodálkoznál rá. Konkrétan például minden egyes új KZs-lemez megadja ezt a lehetőséget. És ez a legutóbbi, ez számomra mérhetetlenül gyászos képet mutat.
Ráadásul teljesen nyilvánvaló az is, hogy tendenciáról van szó, és többé-kevésbé az is látszik, hogy mik az okok. A művészi okok legalábbis.
Például ennek az új lemeznek az egyik legszörnyűbb jellegzetessége a hangzás és a hangszerelés. Aminek konkrét felelősei vannak a produkcióban: Závodi, Koncz, Maróti, szerintem kábé ebben a sorrendben.
Szia Lappa, hát én se tehetek mást, mi lényegem, akárcsak Peppers, próbálom összebékíteni az összebékíthetetlent és harmóniát teremteni ott, ahol t. képpen lényegtelen dolgokon emberek hajbakapnak és feszültséget indukálnak, de most épp a gépem kikészít, alig van itt időm erre órákig nem azt csinálja amit akarok, hanem össze-vissza frissít meg megnyit mindent, amit nem akarok, de semmit, amit őrjöngve akarok, mennek az órák, aztán mire kínkeservesen megnyitottam az indexet, vagy háromnegyed órát még lapozott a hsz-hoz, kikészít, közben marad 3 órám az alvásra megint és egyre kevesebb erőm arra, hogy olyasmit magyarázzak, amit nem szándékoztam se magyarázni, se semmi különöset vele, csak kicsit összefogni egy közel vagy legalábbis valamiben közös érdeklődésű csoportot.
Lehet, hogy toleránsabb vagyok a kelleténél és a vendégszeretetre neveltek, de kérlek, könyörgöm, a cukival még közvetve se azonosíts, soha, semmikor, még a cicákat se neveztem így soha, pedig azok tényleg cukik egyébként. Ha emiatt nem jössz, rosszul teszed, ez nem mérvadó és nem mi vagyunk, ez legfeljebb valaki, de toleráljuk.
Nem is jutottam be a fb-re se, majd legközelebb, nem tudom mikor. Bánt, hogy Katzenmaminak se volt időm írni, meg a gépem olyan béna, hogy a levelezőt meg se kíséreltem kinyitni, de ezúton üzenem, ami késik, nem múlik.
Még meggondolom, hogy Peppersnek írjak-e ide valamit, mert nem annyira fontos, mint amennyire igénybevesz. Messze vagyunk mi a hobbi-meg szakmai kritikától egyaránt, de nagy baj is volna, mert egyik se vagyunk és részemről nem is akarok lenni. Ha pedig valaki valami merőben mást várna el egy t.képpen spontán baráti csoportosulástól, amit kedvtelés és lelkesedés működtet, az keressen szakmai kört erre a célra, biztos van.
Zsolt pedig régi-régi Koncz Zsuzsa-rajongó, aki nagyjából a kiállítás táján kapcsolódott be a különféle Koncz-köreinkbe, amik a Sors kifürkészhetetlen akaratából az utóbbi időben imígyen összefolynak.
Köszi szépen, most már direkt egy picit elpirultam. :)) Elárulod nekem, hogy ki voltál a "régi" index fórumban, kedves tihizs? Mert ez a név nekem most nem mond semmit.
Nem sikerült összeházasítani a régi indexes felhasználódat az indapass-szal? Nekem az indás újkori belépésemnél rákérdezett, hogy volt-e régen indexes nick-em és simán hozzákapcsolta.
Részek persze vannak, azokkal szeretek foglalkozni. Partok meg pártok is biztos vannak, de azokkal meg úgy vagyok, hogy a velük való foglalkozás kétes örömét másoknak engedem át. A társadalmi munkamegosztás jegyében.
Azt meg tényleg csak a köz okulására jegyezném meg, hogy egyszer azért mindenkinek érdemes lenne rákattintintania pl. a metacritic.com-ra, ahol egy pillanat alatt képet lehet kapni arról, hogy a megélhetési- és a hobbikritikusok széles közössége mit gondol egy-egy új zenei albumról. Persze, az embernek nem kell ugyanazt gondolnia, amit bárki más gondol, de az, hogy ilyen site létezik és virágzik, nagyon komoly kulturális teljesítmény. Persze, nem a magyar kultúrában, hanem egy másikban. Mi még várhatunk, hogy ilyenünk legyen. (De addig is, biztos ami biztos, olimpiát Budapestre, satöbbi! :>>)
Nem tudok magamat olyan jól kifejezni mint Ti, de mégis (röviden) szeretném a véleményemet is mondani:
Engem egyáltalán nem zavar, ha pl. Peppers ír valami kritikust, ezt ismerem tőle évek óta, de azt én is tudom, hogy amit írja, ez mindig az őszinte szempontja.
S ha a szempontja ezúttal olyan, akkor azt is el kell viselni.
Nálam hát két dolog összejött: a lemez hallgatása és a fórumi vélemények olvasása. Kezdtem gondolgozni azon, hogy helyes-e az én véleményem az albumról, kételkedtem, picit szomorú is voltam, és azt gondoltam, hogy én valószínüleg csak egy felületes ember vagyok.( Még jó volt, hogy legalább nem olvastam itt, mielőtt a CD kezemben volt!!)
Most, 2 nappal később, nekem az album még mindig tetszik. S így is marad.
Mégis - nem árt nekünk az, hogy ellenkezők a véleményeink, ellenkezőleg - ez hoz ide friss szélt, nekem újra érdekes lett benézni.
Csak hát zavart, hogy először alig olvashattam valami pozitívot .
És most átnyújtok Nektek egy béke - sört ( a mai keletnémetországi 8 foknál az úton biztos jó hűvös marad.) Egészségetekre!
(Még a pénteki ügyelet alatt fedeztem fel, de mire beregisztráltam az Indapassra (mert az ősindexes adataimmal nem engedett már be a gonosz, meg kivártam a 60 percet, letelt a munkaidőm. Apropó: Schlumpf alias KK1)
Lemezt még nem vettem, de most már nagyon kíváncsi vagyok rá, s lehet, hogy nem várom meg vele a karácsonyt :-) (arra számítván, hogy valamelyik családtagom csak meglep vele)
Fb egyelőre nem a kedvencem, bár az is igaz, hogy túl sokat - régi regisztrálásom ellenére - nem látogatom.
hát eszedbe ne jusson nem megvenni, mit tudhatod te, hogy az itt írók milyen emberek és kinek miért nem tetszik és te milyen ember vagy és hogy és mint. vegyed meg és hallgassad meg, aztán majd eldöntöd.
én például nem is írtam, hogy nekem nem tetszik. :)
Vedd meg, ülj le, és előítéletek nélkül hallgasd meg!
Én szinte egész nap hallgatom, nem elemzek és jól esik! Ha mélyebben belemegyünk, biztos vannak hibái, és nekem sem tetszik az összes szám, de összességében jónak tartom! Az sem zavar egy cseppet sem, hogy vannak ismétlődő, szokásos szófordulatok. Nekem ettől otthonos :). Semmiképpen sem zúzatnám be!!!
