FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Mivel a fóbiák ide tartoznak átjövök az alkoholos topicból egy kis időre.
Szerintem gyógyszerfóbiám lehet. Ezt úgy értem, hogy viszolygok minden tablettától, amit rendszeresen kéne szedni. Nem tartozik ebbe a körbe a meghülésre, influenzára kapott antibiotikumok, Coldrex tipusú bogyók.
De már pl. a Xanax elutasítást váltott ki belőlem, miután megtudtam, hogy nem lehet "csak úgy" abbahagyni. Amíg szükségét éreztem esetleges szorongás csökkentőnek inkább Valeriána, az is maradt az üvegcsében.
Törtem a fejem, mi lehet az oka ennek az elutasításnak, és meglepő módon mindíg egy olvasmányélmény ugrott be.
Merle: Malevil. (Aki még nem olvasta volna: napjainkban egy véletlen atomrobbanás után az életben maradottak a használható tárgyaikkal, házi állataikkal egy alacsonyabb civilizációs szinten folytatják életüket.)
És itt a bökkenő! Nem áll rendelkezésre mindenféle gyógyszer, pirula, tabletta. A főhős egy vakbélgyulladást nem él túl. Mikor olvastam megkönnyebültem, milyen jó, nekem már nincs vakbelem :-)!
De olyan tablettát, aminek egyik-napról a másikra történő elvonása gondot okozna, túlélési esélyem csökkentené egy "HA..." szituációban, elutasítok.
Ahogy olvastam a depis topicokat többen felvetették a gyógyszerfüggőségtől való viszolygást. Kit az egészségkárosító hatása, kit a tudat, hogy élete végéig szedni kéne valamit borzaszt el.
Beszélhetnénk erről a témáról?
Igen, örülök annak, hogy végre nem vagyok egyedül a problémámmal ebben a topicban. Bár még élőben sem találkoztam hasonló emberkékkel.
Jaj, nem is tudom milyen kérdést tegyek föl neked, amire bővebben válaszolnál, de kiváncsi lennék arra, hogy te hogy éled meg ezt az egészet. Vagy ne zaklassalak tovább?
ez eleg altalanos kerdes :-)))))))
de akkor en is tudok altalanos valaszt:mert ott kenyelmes sokkal kevesebb energia mint talpon lenni
(najo egy pelda:a minap majdnem kirugtak mert valakinek epp vicces kedve volt -ez halalkomoly a kijelentes minden resze. ez egy kicsit felzaklatott)
Az szinte biztos, hogy tőled ilyenre itt nem lehet számítani. Már régóta olvaslak, de még nem derült ki Te miért is írsz ide. De nem akarok indiszkrét lenni, ugyhogy válaszra sem kell méltatnod, ezt csak mint megállapítást írtam le:)
Amugy jó (péntek 13-i)reggelt!
Feltűnik, hogy az utóbbi három napban mintha filozófikus síkra terelődött volna a beszélgetés... Mintha kezdenétek megharagudni a külvilágra, mintha érdemes lenne külső okokat keresni rossz érzéseitekre... (tényleg olyan mint egy csoportterápia, csak vannak akik ki-be járnak). Én meg csak várok végre egy igazi, tanulságos önismereti dumára, amiből mindannyian okulunk majd...
alkohol: ha azt írtam volna, hogy faszfej zsaruk, akkor azt kérdezed meg, hogy tényleg fasz volt-e a fejük helyén?
Azért mert nem értesz velem egyet, még nem vagyok az ellenséged. Legalábbis én nem táplálok ellenséges érzelmeked veled szemben, nem nézlek le, nem gondolom, hogy szegény vagy vagy szerencsétlen (csak mert eszembe sem jutott, de Te magadra vetted amikor példának felhoztam...)
Egyébként is nyitott kapukon dörömbölsz. Éppen ez a lényeg, és ezt mondtam énj is, csak másként: a boldogság nem mérhető csak az emberek szubjektív boldogságérzete az.
Szóval van mércéje a boldogságnak: maga az ember aki érzi...
Csak en nem ismerem itt az idevonatkoz statisztitkakat.....
ki is tehetnetek a lapra valahol hogy ezen ne legyen vita.....
kulonben mindegy
nem hinnem hogy lenne merce ami az emberek boldogsagszintjet le tudja merni
egyebkent ha valaki nem boldog akkor annak mar tokmindegy a merteke hogy mennyire nem az ha meg az akkor annak is mindegy merteke
szerintem van akinek tok mindegy mi tortenik ugysem erzi magat jol ezen kar is gondolkozni
aki meg jol tudja erezni magat annak szinten tok mindegy mert az mindenhol jol tudja erezni magat
Koko123
hat ez tenyleg gaz:honnan tudod, hogy buzik voltak?
Egyébként vizsgálták, hogy száz éve boldogabbak voltak-e az emberek, mint ma, és bár ennek a metodológiáját lehet vitatni, de arra jöttek rá, hogy a kérdésfeltevés nem jó, de ha mégis elfogadunk valami boldogságmeghatározást, akkor nem nagyon változott a boldogságszint, mivel minden igény kielégülése új igényeket szül. Az ún. Maslow piramis szerint szokták az igényeket sorrendbe rendezni, és irodalmi alkotások és korhű dokumentumok, leírások alapján lehet ilyen tartalomelemzéseket végezni. Szerintem az inkább a kérdés, hogy kinek mi az, amitől jobban érezné itt és most magát, mert ez is nagyon eltérő.
Nehéz lenne bizonyítékokkal alátámasztanom, de én is úgy gondolom, hogy az életszínvonal és a boldogságérzet között nincs korrelláció. Lehet, hogy kívülről egy világ irigyel, én vagyok a király, de ettől még érezhetem úgy hogy pokol az életem. És viszont, egy nyomorgó érezheti úgy, hogy annak kell örülni ami van, és belül ő a boldogabb.
meglehet hogy mindenki olyan mint amilyennek tartja magat Hát ami a boldogságot, élettel való elégedettséget illeti ez szvsz pontosan így van.
akkor ha azt hiszem magamrol hogy valami extrem csoda vagyok akkor azza leszek??? Ettől csak a magad szemében. V.ö. nárcizmus
en nem vagyok senkinel szerencsetlenebb ez egy altalanos velemeny votl
nem vagyok szegeny se (lass csodat)
honnan tudod hogy 100 evvel ezelott mennyira voltak boldogok az emberek??
talan koztuk eltel?
es mar ugye akkor is vegezted a statisztikakat??
Honnan tudhatnad ezt te????
vagy barki?
hogyan tudnad osszehasonlitani???
meglehet hogy mindenki olyan mint amilyennek tartja magat
akkor ha azt hiszem magamrol hogy valami extrem csoda vagyok akkor azza leszek???
na ebben ketkedek