nekem is az a véleményem-amiben jó azt azért kell nyomatni,hogy finomodjon tovább és egy sikerélménnyel több, ami meg nem azt azért,hogy az is csiszolodjon...
Gyors leszek, mert megyek főzni, de ezeket leírom: Szerintem alkati kérdés is a szorulás, mert nálunk soha nem volt ilyen gond, pedig egyáltalán nem mozdul. A másik: szerintem amiben tud fejlődni a kicsi, azt nyomni kell! Engem nem érdekel, hogy nem ül fel, nem áll fel, de igenis álljon, üljön, és menjen a járógépben! Gondold el, ha azt sem csinálja, hanem nyomjátok neki a felülést stb, akkor nem juttok előre a többiben sem. Náluk érvényét veszti szerintem az a szabály, hogy sorban kell mennie a dolgoknak, különben gond lesz. Nálunk már megvan a baj, fő a fejlődés...
Az utolsó felvetésed nagyon is érint minket! Bár nem túl régen, de pár hónapja Eszter is egyre jobban szorul, pedig elég sok laza dolgot kap, általában inni is iszik rendesen (bár néha nem hajlandó). A kaja nem elég, rendszeresen (hetente kb. kétszer) kap Laevolac-ot. Egy darabig próbálkoztam, aszalt szilvás gabonapép reggelire, lenmag belekeverve naponta többször az ennivalójába, de nem nagyon használt. És még mozgásszegénynek sem mondhatom őt, mert végigkússza a napot, bár ez csak fekvő testhelyzet, az is gond lehet?
Mostanában szinte minden nap próbálunk lépegetni is, van egy szuper járássegítőnk (köszi Poppy, ha még olvasol minket!), csak konzultálni akarok még a gyógytornászokkal (ovi, Dévényes), mert nem tudom, van-e értelme a járást gyakorolni, ha fekvő helyzetből magától úgysem tud felülni, állni meg végképp nem. Nektek mi a véleményetek?
Próbáljuk gyakorolni a négykézlábra állást is, meg az ágy mellett a térdelésbe felnyomakodást, de Eszter valahogy nem vevő a dologra. Ezért egyre inkább hanyagolom a kompot, mert szerintem rájött már jó ideje, hogy abban tud ülni, közlekedni, minek próbálja meg mindezt önerőből. Pedig a kezével már fel tudja nyomni magát, ha a lábait behúzná, ez utóbbi nem akar sikerülni, mindig nekem kell megcsinálni. Pontosabban nem nem sikerül, ahogy látom, nem is próbálja. Azért bízom benne, hogy ez nem azt jelenti, hogy semmi nem érdekli, és nem küzd, hanem csak tudja, mi az egyszerűbb megoldás (komp).
Nálunk a nyaki- háti gyengeség fokozódásához nagymértékben hozzájárult, hogy a konduktív fejl. oviban! mindig az ültetőmodulban ültették a gyereket, mert ugye valami ülőalkalmatosságot vinnünk kellett, amikor elkezdtük az ovit, akkor csináltattuk az elsőt. Itthon meg küzdünk vele állandóan, hogy minél tovább üljön a kisszéken, kisasztalnál. Szerencsére ez a Petőben nem lesz kérdés. Majd beszámolok minden apró javulásról :)
A gyógytorna az én lányomnál is buli volt, élvezte mindig, csak itthon velem nem szerette...
Már nem járunk Dévényre, jún.-ban voltunk utoljára.
pönci! Priviben szívesen küldök képeket, ill. az iwiw-en is fent vagyok.
Iskolaválasztás témához még annyit, hogy fél évvel ezelőtt még én sem gondoltam volna, hogy a gyerekem el tudja fogadni, hogy nélkülünk lesz 4-5 napig. Nagyon sokat érett az elmúlt hónapokban. Azt hiszem jobban félnék, ha normál iskolába járna, egész nap ültetőben ülne és mozgásban csak visszafejlődne.
Szerencsére a nagyszülők sokat segítettek és segítenek most is, különben nem tudtam volna visszamenni dolgozni.
Südve küldök gyógypuszikat a kicsinek! :-) Nagyon sajnálom,hogy ennyi problémát okoz neki ez a shunt ,ráadásul kiestek a fejlesztésekről miatta :-( Kitartás Südve,nem lesz ez mindig így!;-)
Szia Tothes! Örülünk,hogy te is idetaláltál.:-) Nagyon jó,hogy tud a nagy lánykád beszélni -így azért könnyebb helyzetben vagy,mert érted,hogy mit szeretne. A döntésed pedig úgy van jól,ahogy van,mert a tied,azzal együtt a felelősség is és ne is törődj vele,hogy mások mit mondanak,nem ők tartják a hátukat a döntéseinkért,hanem mi! Ha esetleg tudnál feltenni egy képet rólatok az nagyon jó lenne ;-)
Mi is voltunk egyszer Kijevben ,nekem 3 és fél éves a lányom,mozgásban neki sem túl sokat segített ,de értelmileg mindenképp javított a helyzeten,bár ő még nem beszél,de nagyon ügyesen próbálkozik,hogy kifejezze magát,mert szinte mindent megért. Ez a nyaki-háti -gyengeség kérdés nálunk is napirenden van mindig és nem dobott fel,hogy fokozódott nálatok,én is ezt tapasztalom,hogy nem nagyon akar javulni,sőt...de ez itt sokaknál probléma sajnos :-(
Az nagyon jó,hogy teljes munkaidőben tudsz dolgozni. Van segítséged?
Más téma: küzd itt még valaki székrekedéssel? Sajnos a mozgásszegény életmód és a kevés folyadékbevitel ezt eredményezi sok sérült gyereknél. Egy-két hasznos tippet megoszthatnánk egymással ezzel kapcsolatban.
Nem ahhoz fűzte a gyógytornász a beszédet, csak én emlékszem, hogy előtte mesélte, hogy voltatok kint. Ezért kérdeztem rá.
Az én lányom egészséges oviba jár, ide a faluba. Nagy dilemma volt egyébként is, de a szakértői kizárta a speciális ovit több dolog miatt. Ép értelmű, ezért nagyobb a húzóerő (ezt észre is vesszük, amióta ovis), de a legnagyobb indok az, hogy nem agyi eredetű a problémája, "csak" ortopéd. Így nem tartozunk a Pethőhöz... Ezáltal a Magyar utcai ovit is kizárták. Csak egészséges oviba mehet. Ezt néha bánom, néha nem. Persze, ott több fejlesztést kapna, de itt szárnyal, amióta ovis. Fizikálisan nem, de erre ott sem lenne garancia. Rengeteget foglalkozunk az értelmi fejlesztésével (is), mivel szerentém, ha minél előbb fogná, hogy neki ezt KELL csinálni! Lusta... Azt hiszi, buli van gyógytornán.
Megijesztettél azzal, hogy ahogy nőtt, gyengébb lett. Nekünk is ezt mondták, mert Timi egyik gyenge pontja a gerince...
Igen, voltunk Kijevben, de azért a lányom előtte is mondott szavakat, tőmondatokat, csak az összefüggő beszéd hiányzott, na ez indult be 4 éves korában. Én nem gondolom, hogy ez kizárólag az őssejtkezelésnek köszönhető, főleg, hogy elég komolytalanul végzik az egészet.
A kislányom egy problémás terhesség után 30. hétre született, 2 hetes korában derült ki, hogy oxigénhiány miatti károsodása lett. A koraszülöttes doki azt mondta, hogy a szülés előtt közvetlenül vagy a szülés közben töténhetett vele valami, mivel csak 2 hetes korában látszott az UH-on, előtte nem. Aztán amikor 5 hét után hazamehettünk és megkaptuk a zárójelentést, akkor derült ki, hogy születése után 10 perccel légzéskimaradása volt és lélegeztetni kellett. Ezt előtte nem mondták... Sajnos sok mindent láttam a koraszülött o.-on, amit nem kellett volna.
Südve, nagyon sajnálom!!! Mielőbbi jobbulást kívánok a kicsi lánynak!
Tothes! Nem voltatok véletlenül Kijevbe pár éve? Bár gondolom sok sérült gyermek kezd későn beszélni, csak írtad ezt a 4 éves kort, és minket a dévényesünk ezzel vigasztalt pár éve (összemosódnak az évek egy idő után), hogy van egy kislány, aki szinte a semmiből kezdett beszélni 4 évesen, és ő volt előtte Kijevben. Nem ti vagytok?
Egyébként minden tiszteletem a tiéd, hogy meg tudod lépni a Pethőt a kicsi érdekében!!! És igaza van Südvének, senki mással ne törődj! Te tudod, mi az, amire a gyermeknek szüksége van! Ha ti ezt felvállaljátok, ez csak olyan számára lehet furcsa, akinek nincs sérült gyermeke! Én egyenlőre el sem tudom képzelni, hogy ne legyen velem nap, mint nap, de ha az állapota majd úgy kívánja, ki tudja! Szerintem a sorstársaid szemében inkább hős vagy, hogy ezt fel mered vállalni lelkileg, érzelmileg!!!
Ez egy rettenetesen nehéz döntés lehetett nektek, de ne foglalkozzatok azzal, mit mondanak mások. Az a borzasztó, hogy sok vidéken élő család kényszerül erre, pusztán azért, mert vidéken nem elérhetők a Pető-féle lehetőségek. Szerintem nektek nincs semmi szégyellnivalótok, nyilvánvalóan a kislány hosszútávú érdekeinek megfelelően döntöttetek. Sok-sok erőt nektek hozzá!
Olvasgatok én is, amikor géphez jutok, mi sajnos megint - vagy még mindig - a kórházakat járjuk, megvolt Sára ötödik shunt-revíziója, és még nincs vége, most valami baci garázdálkodik benne. :-( Így aztán fogalmam sincs, mikor kerül haza, mikor kezdhetünk újra fejlesztésre járni, elkeserítő az egész. :-(
nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a fórumra és szeretnék csatlakozni, ha még lehet. Van egy 6 éves mozgássérült és egy 2 éves egészséges kislányom. Teljes munkaidőben dolgozom, így általában csak esténként tudok olvasgatni a neten.
Ahogy olvastam a hozzászólásaitokat, nagyon sok minden jellemző volt az én lányomra is. Én is nagyon vártam, hogy végre elkezdjen beszélni, aztán 4 évesen elkezdett, utána hamarosan szobatiszta is lett és szerencsére értelmileg teljesen ép, okos kislány. Sajnos mozgásfejlődésben nagyon el van maradva, hiába jártunk csecsemőkorától fejlesztésekre, aztán fejl.bölcsibe, hogy szokja a közösséget, aztán a fejl.oviba. Még egy évet maradhatott volna az oviban, de mivel az óvodás évei alatt szinte semmit nem haladtunk mozgásban, sőt ahogy nőtt, a nyaki- háti gyengesége csak fokozódott, úgy döntöttünk, hogy a Pető Int. iskolaelőkészítő csop.-ba fog járni. Nagyon nehéz döntés volt, mivel nem pestiek vagyunk, így bentlakásos lesz, de megbeszéltük vele, és nagyon várja, tudja, hogy mi a cél, amiért oda fog járni. Sajnos egyes szülők úgy érzem, hogy elítélnek emiatt, mert sokan beadák mindenféle segítséggel a súlyosan sérült gyerekeket (megülni sem tudó) alapítványi iskolákba, csakhogy ne kelljen a Petőbe járni.
"Konduktor"
ha olvasol, megadnád az e-mail-edet, hogy az iskolával kapcsolatos kérdéseimet feltegyem?
Bezs,
szerintem mi egy megyében élünk, és a dévényes gyógytornászunktól hallottam rólatok.
De jó Hópihe! Nagyon örülök,hogy ilyen jól sikerült alkudoznod és ezek szerint jó a munkahelyed is,ha ilyen toleránsak! ;-)
Ezért írtam,hogy nem sok mindenre jó,mert ahhoz,hogy az előbb említetteket ki tudják használni,kell(ene) egy olyan orvos,aki tisztában van a dolgokkal és fel is írja közgyógyra vagy legalább a szülőnek kell utánajárni sok dolognak,ha ki akarja használni a közgyógyigazolványát...és még előfordul,hogy rá is kell fizetni,amit megint nem mindenki engedhet meg magának.:-(
Persze, közgyógyra kaptuk a babakocsit, ezért is fűztem hozzá. Sőt, kaptunk bőrcipőt, kondit a sínhez, és szandit is idén. Bár megjegyzem, szerintem az utóbbiakat elfelejtették, mert az ülőkorzett már legalább másfél hónapja itt van... Majd telefonálok. Nem szólhatok, megkapunk mindent!
Nagyon örülök, hogy sikerülnek a terveid!! Nagyon szorítok, hogy bírd fizikailag, bár ki, ha te nem??:)
babakocsi közgyógyra jár.. ugye tudod- remélem nem vettétek meg 128ezerért..
a közgyógyra kell megkapnotok a segédeszközöket és évi két cipöt vagy egyet.. kinek,hogy...
a többit sakkozhatod....
bringára valóban nincs már közgyógykeret..levették a listáról kb 5éve ha jól emlékszem.
de van valami alapitvány aki összegyüjti a pénzt ...csak türelmesen várni kell...
------------------------------------
lányok a mai napom szorongással indult és végül az ég terveibe belesimultak az én elképeléseim... ha már nem maradhatok itthon... melóhely teljesen támogatja a kivánságlistámat...igy jól megalkudoztunk,hogy hétvégén dolgozom ömlesztve.. és a törvény szerint járó egy hétvégeszabad- kötelezöt is majd elirják nekem...igy hétközben itthon leszek tyukanyó továbbra is tudunk járni fejlesztésre és tanulgatni.. és csak hétvégén dolgozom... a maradék szabadságomat folyamatosan kiirogatják majd nekem,hogy meg legyen a heti óraszámom.. és ha elfogy akkor irok kérvényt 6órás részmunkaidöre.. amit szintén hétvégn ömlesztve fogok ledolgozni...
és ha birom fizikailag.- akkor minden marad a régi rendben gyakorlatilag..
---
és van uj klaviaturám kevesebb zagyvaságot fogok irni ezentúl.
Nincs időm, de azért a közgyógyigazolványhoz mondanék valamit. Nekünk sincs gyógyszerkeretünk, az évi 6ezerre pedig nem hajlandó az orvos írni gyógyszert...
De nagyon jól jött a babakocsi!!! Álom vele közlekedni, mondjuk városon képtelenség cipelni a lépcsőkön, járműveken, mert nehéz, de itt falun, fantasztikus terepjáró! - nem tanyán élek, csak az utak rosszak, a hagyományos babakocsi folyton elakadt.
Kereslet - kínálat mozgatja a világot. A kényszer nagy úr! Ha kell úgyis megveszed,még ha utána zsíroskenyéren kell élned.:-( Ezek a spéci eszközök egyszerűen horror áron vannak,nem is értem hogy gondolják,hogy azok a szülők,akik amúgyis túl sok anyagi terhet vállalva nevelik sérült gyermekeiket,még ezeket is megengedhetik maguknak????!!!!!
Ilyenkor egy kicsit én is ki tudok akadni,ha azzal jön egy anyuka ,hogy ebben a hónapban már 5000-t költött a gyerekre,mert új nadrág kellett neki,mivel a régit kinőtte. A mieink is nőnek,de a nadrág a legkisebb anyagi megterhelés,a többi van nagyon sokba,ami az átlagszülőnek felfoghatatlan. Látom a szemekben a hitetlenkedést,mikor elmondom,hogy ez vagy az annyiba kerülne és nagyon jó lenne Eszternek,de nem telik rá,az összeget hallva elámulnak és lesüt róluk,hogy nem hiszik el,hogy tényleg annyiba kerül. És akkor még csak az eszközökről beszéltünk,emellett a különböző foglalkozások ,tornák stb... És akkor lenyugszom,mert belegondolok abba,hogy 1) mindenkinek a saját gondja a legnagyobb 2) honnan is tudnák szerencsétlenek,hogy mi mennyibe kerül nekünk?- mi sem tudnánk,ha nem ebbe a cipőbe járnánk.
Az a rossz ebben az egészben,hogy nekünk kell szelektálnunk egy-egy eszköz szükségessége között,mert még támogatással sem tudjuk megfizetni.A közgyógyigazolvány sem ér sokat,akinek nincs állandó gyógyszerigénye nem sokra megy vele.
És még csak nem is a legrosszabb helyzetben vagyok,mert még nekem sem kell annyi mindent megvennem a kiscsajnak,mint egyes anyukáknak,mert nem szorul rá hál'Istennek,plusz nekem még itt van a férjem is,aki keres,sok családban apuka lelép és anyuka oldja meg egyedül az egészet gyes-ből és emelt családiból...
Bezs!Örülök,ha támasz lehetek,de szerintem itt mindenki támasza a másiknak,nem csak egy vagy két ember,a többiektől úgyanúgy kapunk hasznos tanácsokat,tippeket,információkat. Igaz,hogy ők nem olyan sűrűn vannak itt,de bizonyára más dolguk akad és ha jönnek,akkor sok okosságot mondanak. ;-)
Jó, hogy jöttél, Hópihe mellett most lett még egy támaszunk! Pedig neked mégcsak 3 éves a lányod?? Gyorsabban fejlődsz, mint mi:)
Egyébként kértem árajánlatot tandemre, és olyan biciklire is, amelyiknél elöl van ülés akár felnőtt sérültnek is. Hát, ilyenünk nem lesz. Nettó 1milliónál kezdődik... Hát tudjátok, én meg a negyedmillás járógépünkön voltam kiborulva!!! Van bőr a képükön a gyártóknak, tudják melyik az a réteg, aki minden pénzt megad!
Ha magunkkal szemben őszinték vagyunk ,akkor sok mindent a helyére tudunk tenni,de ehhez az kell,hogy ki merjük mondani a dolgokat.Itt is megtehetjük,felfogható egy terápiának is;-) Mi is ugyanolyan emberek vagyunk,mint bárki más és nem mártírok vagy szentek. Nem az a gond,hogy néha kiborulunk,hanem hogy van-e merszünk szembenézni magunkkal és elemezni a dolgokat,hogy tanulhassunk belőlük vagy csak homokba dugjuk a fejünket és úgy teszünk,mintha nem is történt volna semmi,akkor újra és újra abban a szituációban fogunk vergődni.Ha megütöttem volna ,azt is ki mertem volna írni még ha megköveztek volna is érte,mert számomra nem sok különbség van aközött,hogy felmerült bennem a gondolat vagy meg is tettem volna.Aki megtette (persze csak egyszer és nem rendszeresen,meg nem úgy,hogy agyba-főbe verte csemetéjét) az sem rosszabb nálunk,csak egy fokkal gyengébb volt az önkontrollja.Én azon is elgondolkodtam,hogy vajon,ha egészséges ,eleven gyermekem lenne,akkor rácsaptam-e volna a fenekére vagy akkor is meg tudtam volna-e állni.
Ha már itt sem osztanánk meg egymással a maga valóságában az érzéseinket,hétköznapi dolgainkat,akkor hol?Ez a topik arról szól,hogyan éljük az életünket egy sérült gyermekkel a családban.Ha már csak annyit elérünk vele,hogy azok ,akik csak csendben olvassák és soha nem szólnak hozzá,egy kicsit is megerősítve érzik magukat abban,hogy amit éreznek vagy tesznek az normális és mással is így van,akkor könnyebbé tesszük az életüket és a mindennapi problémáikra megoldást tudnak találni egy-egy itteni tapasztalatból,akkor már megérte. Itt nem számít,hogy kinek milyen szakmája van,milyen háza van,hol lakik,itt csak a gyermekeink és mi szülők számítunk.Azért vagyunk itt,hogy kibeszélhessük magunkat,tanuljunk a többiektől és segítsünk egymásnak,amiben csak tudunk,nem ítélkezni vagy csömörködni a másikkal,arra vannak más topicok,akinek igénye van erre. A vita jó,mert gondolkodtat,az ellenvélemény jó,mert megmutatja az érem másik oldalát ,ha mindenki így fogná fel,nem lennének vérig sértődve annyian egy-egy hozzászólástól.
További ilyen jó csevegést és tanulást kívánok magunknak kedves Szülőtársak! Mindenkinek szép napot!
Vagy gyes, vagy ápolási jár hivatalosan. Csakhogy: amennyiben súlyos fogyatékos a kicsi (nem tud elmenni wc-re, nem tud öltözni, stb...), akkor 130% jár. Az összege annyi, mint a gyesnek. Tehát kb. 10ezer marad különbözetnek, ez az, amit gyes mellett meg lehet kapni. Nekem tényleg szerencsém volt, hogy ezt megmondták, hiszen nagyon-nagyon kell az a pénz:(
Találtam jó kis bicikliket, a kerekesszabadság.hu-n. Meg sem merem kérdezni, mennyi...
Na, ez megint egy olyan dolog, amitől ki tudok akadni: van egy ellátás, ami jár, de mégis az adott ügyintéző jóindulatán/hangulatán, akármijén múlik, hogy megítélik-e.
nekem azt mondták kapok gyest mit akarok és otthon vagyok a gyerekkel.. ez havi 25 volt.ápolási dij annak jár ki nem tud munkát vállalni,mert gondoznia kell valakit és az nem önálló cselekvöképes..
szóval ezzel szépen elhajtottak, és én elhittem,mert a megfelelö helyen mondták és azt gondoltam a hivatalában okos.
nagyon hálás vagyok,hogy ezt elmesélted.. ilyenekröl nem gyakran csipogunk nyilvánosan...
de be kell látnunk,hogy ök is ki tudják hozni belölünk az állatot, bármennyire is probáljuk fegyelmezni magunkat..én is jrtam már igy,hogy majdem rácsaptam,pedig egyáltalán nem vagyok verekedös..kirohantam a szobából,és rácsuktam az ajtótés elmentem letusoln a fejem....ésmég igy is nagyon pocsékul rezte magam,hogy egyáltalán a verés gondolata is femerült---
végül is az rditás az egyetlen müfaj amibennagyon ügyesek tudnak lenni az egészséges társaikhoz képest..
akkor én itt vagyok, és azt mondom légy határozott következetes.. ez lényeges.. és egyszercsak megszünik..
a következetességet azért hansulyoznám-mert a gyerek gyorsan rájön,hogy idegenek elött mekkora müsorral ér célba de ezt te generálod ha teret hagysz ennek...
és ami szerintem rendivül jó modszer arra,hogy te hökkentsd meg öt. ha egészen másképppen értelmezed az üvöltését,mint aminek ö szánná. rendkivül fontos a halk érthetö szeretetteljes beszéd ilyenkor...gyorsan kel kapcsolni és elvonatkoztatni. és ha rájön,hogy hiába probálkozik- mert nincs rá reakció olyan ami a célja lenne abahagyja..
de mindezek mellett ez a dacoskorszak oriási elörelépést jelent..
pelenkázni is mennyivel könnyebb mégis mennyire örülünk,mikor szobatisztasági kezdeményezések sikeresek, pedig nehezit,mert percenként kell pisilnie egy ideig.. amig jó játék ez!!
4gyerek után elmondhatom,hogy az elsönél alkalmazott ellensulyozás két hét alatt lerendezte a többit is..illetve a a kisasszonynál egy kicsit késöbb kezdödött illetve tovább tartott. ö böven 5éves kora után probálozott viszont a céltalan orditásainál nála már bevetettem azt is,hgy az orditó manónak kinyitom az ablakot,hogy mindenki hallja, illetve azt,hogy ordithat ha jól esik de minket ne zavarjon vele, és erre legjobb hely ha a wc-be bevonul és amig jól esik addig ordit...erröl már meséltem...
amikor megfogalmazta,hogy ö itt akar orditani -akkor azt mondtam kikapcsolom a füleimet és semmit nem hallok...
egyszer korusban orditottunk vele, hát az nagyon meghökkentette, és elkezdett röhögni..
Nem tudom mennyire szigorú a dolog (feltételezem, hogy az), mert Timi még kicsi, így teljesen egyértelmű volt. Sőt, a hölgy, aki kijött, teljesen padlót fogott, pityeregve ment el. Ezt nem is értettem, nehéz lehet így végezni ezt a munkát, hogy ilyen érzékeny...
4-5 részét néztük ennek a dadusos műsornak. Tettünk-vettünk közbe, de tényleg jó ötleteket ad, és az ember magába is szállhat... A vége az lett, hogy a fiam közölte: látod anya, mindig a szülő a hibás! Hát, többet nem kapcsoltam tv-t:)
Nálunk most az elalvás katasztrófa. (ugye, múltkor még én osztottam tanácsokat Szorkának:) Kb. 10 óra, mire elalszik, és nem tudom csendben tartani, egyfolytában hangosan beszél, vagy mondja a magáét: nem akarok aludni, át akarok menni Mamához... Ha nem reagálom le, még hangosabban mondja (tesóval együtt alszik, azért gond). Ha lereagálom, megkapta a figyelmemet. Van, hogy amikor már kihoz a sodromból, suttogva elkezdek üvölteni (ezt mindenki ismeri gondolom), akkor meg elkezd szegény ártatlan báránykám üvölteni torka szakadtából, mert megsértődik.
Vannak helyzetek, amiket - hiába tudja az ember a nagykönyvet, hiába szokta máskor úgy csinálni -, nem lehet, vagy borzasztó nehéz kezelni.
Én ráadásul könnyen kijövök a sodromból (szerintem ez fronthoz kötődik). Fiam már rámnéz, ha indokolatlanul dühöngök, és megjegyzi: tudom anya, nem velem van bajod... A lányomnak annyira idegen ez a helyzet, mert igazán szerintem nem tudja a saját "rossz" cselekedeteihez kötni a kirohanásokat, hogy egy-egy ilyenen rosszkedvében megsértődik, és bőg, jókedvében pedig kinevet...
Hopp! Itt egy problémám: mi van ilyenkor? Ha az egyébként okos gyerek az istenért nem érti meg, hogy NEM SZABAD, és miatta mérges az anya? Hogy nem lehet spriccelni a tesót, ha nem szeretne vizes lenni? Hogy nem kiabálunk hangosan, ha szólnak, hogy csendben kell lenni? Nem az a baj, hogy nem fogad szót, hanem szó szerint nem érti. Ötletetek van? Vagy hasonlól gond valakinél?
Tudom, hogy van ápolási, csak azt nem tudom, azt mennyire "könnyen" adják. Mert ha a gyerkőc már valamennyire önellátó (pl. mint Hópihééknél), akkor nem vagyok benne biztos, hogy megítélik. Holott esetleg szükség lenne arra továbbra is, hogy az anya otthon legyen, egyszerűen csak a mindennapok normális megszervezése miatt.
Van utána is: az ápolási díj, ami sajnos megint csak nem elég egyedüli bevételnek...Én a magasat kapom, ami - akkor majd - 35ezer körül van. Most 10ezret kapok, mivel a gyes és az ápolási különbözete jár. Ezért is összeteszem a kezem egyébként, félre ne értsetek!!!
