EZ IS, AZ IS
Véget ért a versenyszezon. Úgy gondolom, mindenki számára kemény igénybevétel volt, ez a 11 hétig tartó megszakítatlan versenyzés, arról nem is beszélve, hogy madarainknak még inkább az volt. Úgy hallani, többnyire nagyobb volt a veszteség, a korábbi évekhez viszonyítva, s nem csupán katonák, tisztesek hullottak el, hanem még híres tábornokok is. De hát 90%-ban ez a galambsors.
A hazai galambász közvélemény is egyre erősebben foglalkozik a lakóhely és a versenyek eredménye közötti összefüggések kérdésével, sőt ami örvendetes, nem szubjektív, halandzsa szövegekkel, hanem megalapozott érvekkel, higgadtan, és logikusan.
Igen, a lakóhelyi adottságokkal számolnunk kell, akár mint tartósan kedvező, vagy kedvezőtlen tényezővel, akár mint egy-egy versenyre kiterjedően pozitív, avagy negatív széljárás meghatározóval.
Legutóbb, a júniusi szaklapban, Dabis László egészen remek szakcikke jelent meg e témakörben, de mindenfelől egyre többet hallani, mennyire számon tartják a széljárásokat és azok összefüggéseit egyes versenyek eredményeivel. A Dabis-cikk logikus gondolatokra épül, világosan érvel és teljes mértékben igaza is van. Mindössze az utolsó hasábot lett volna előnyös elhagynia, melyben arról ír, hogy métersebesség korrektúrát kellene alkalmazni egyes irreálisnak bizonyuló versenyek esetén. Semmiféle métersebesség korrektúrán ne törjük a fejünket, mert igen messzire vezetne, ha belekezdenénk. Hiszen annyi de annyi igazságtalansági faktor szerepel minden versenyen, minden bajnokságon, hogy neki sem szabad veselkedni, még gondolatban sem.
Egyazon kerületen belül ellenszélkor hátrányban van az, aki hátrébb lakik. Hátrányban van a közelebb fekvő, amikor erősebb hátszél fúj. A harmadikat az sújtja, ha egy széles területen fekvő kerületben pl. a legnyugatabbra fekszik ez vagyok én s erős ÉNY szél van. Ilyenkor nem rúg labdába, mert az a szél, mely a zömöt hátulról hazáig tolja, ugyanaz nekem nagyobb távolságon át, heves oldalszelet jelent. A negyedik a kerület olyan szélén lakik, ahová csak igen kevés madár tart, s azok nehezen válnak ki a tömegvonzás alól. Az ötödik lakóhelye előtt közvetlenül hegy magasodik, amit ki kell kerülniük. A hatodik csak kevés galambot tarthat, így már induláskor esélytelen a nagy létszámot felvonultatókkal szemben. A hetediknek inkább hosszútávú állománya van, a röpcsoportja viszont pont rövidebb utakat röptet. A nyolcadik esetében éppen ennek a fordítottja jelenti a hátrányát. A kilencedik minden második versenyen szolgálatban van, a felesége pedig nem elég lelkes, a tizediknek és így lehetne hosszasan sorolni az okokat, melyek a különböző versenyzőknek eláztatják a bajnokságban való szereplését anélkül, hogy rossz volna az állományuk, vagy rosszul csinálták volna. MÉGIS: az ilyeneket, valami plusz vagy mínusz pontokkal kiegyenlíteni olyan volna, mint a tengerbe lavórral vizet hordani.
Nekem magamnak 1979-ben Fortunánál való kegyvesztettségem miatt három olyan versenyem volt, melyeken a guta kerülgetett. Ahol nem a galambok képessége, hanem a hátszél ereje döntött. A legfájóbb a Július 7.-i Teplice volt, mely nem csupán röpcsoporti, hanem nagykerületi bajnokságba számító, sőt televíziós versenynap is volt.
Az előző két hasonlón a madaraim simán megrepülték a 7-7 igen jól fekvő helyezést. Erre a harmadikra a 12 legjobb képességű madaramból 11 jött össze, szuperállapotban. Nos, gondoltam, most 10 lesz. EGY lett a nagykerületben. Az addigi legkiemelkedőbb Teplice-i érkezési idő 12.43 helyett 10.16-kor érkezett ez a madár, igen ám, de a 100 km-el hátrébb fekvő Hódmezővásárhelyen ugyanakkor már tömegével rögzítették a madarakat. Majdnem 2000 m/p-es átlagsebesség 700 km-en, s a nagykerületi utolsó helyezett 1600 m/p-el került listára. Reális verseny volt, ahol a galambok képességük szerint tudtak a listára kerülni? Aligha. Heves ÉNY-i szél kellett hozzá, és az ugyanoda fújt amerre a versenyző madarak 80%-a tartott. Azaz a Tisza vonalára. Ebben a zömben egy sor olyan madár fújódott játszi könnyedén haza, mely egyébként nem lett volna képes a távolság időbeni lerepülésére, s jaj volt a legnyugatabbra fekvő egyesületek madarainak, mert azokat ugyanez a heves szél oldalba fújta, sőt ha miatta továbbjöttek egy kicsit a tömeggel, akkor szembe is. Ilyenkor egyszerűen nem lehet labdába rúgnunk. Tavaly egy, idén három ilyen irreális út volt, ahol nem a madarak képessége, hanem az időisten döntött. Hiába helyeztem azután a negyedik úton újra hetet, négy versenyen egynek a kiesése végzetes.
Mindamellett eszembe sem jut igazságtalanságot kiabálni, csak pechet emlegethetek, s reménykedhetem, hogy jövőre nem pont ilyen nagyfontosságú versenynapokon lesz ilyen fenékfúvás ÉNY-i irányból. Viszont ha netán 2-3 ellenszeles út fordulna elő, majd amazok a sporttársak szívják a fogukat, - amit nekik se kívánok meg amúgy is valószínűtlen.
Az életet nem erőszakolhatjuk meg, a lakóhelyeinket nem változtathatjuk meg, mert ha az 5000 galambászunk tatabányai módszerrel össze is költözne, ez már akkor kiterjedést eredményezne, hogy ott is számítana melyik végéről fújt vasárnap a szél. Ehelyett azon kell munkálkodnunk, hogy lehetőségeinken belül csökkentsük a terhelő tényezőket. Minél nagyobb kiterjedésű területegységre szóródik szét egy azonos díjlistára versenyző csoport, annál inkább ajánlatos a bajnokságot eldöntő utak távolságát növelni, s a rövidebbekét mellőzni. Utóbbiakat kisebb versenyző csoportokon belül is lehet bonyolítani. Minél nagyobb ugyanis egy-egy út távolsága, mondjuk 550 km-el kezdődően, annál reálisabb díjlisták alakulhatnak ki. (Az esetemben felsorolt Teplice kivételes véletlennek számít.) Még egyszer: belföldi bajnokságainkat 3-4-7 egyesület összefogásával rendezzük, legyen néhány 4-500 km-es út a röpcsoporti, és minimum három 6-700 km-es út a nagykerületi bajnokságra. Végül: minimum két 1000 km körüli út lehetőleg Aachen és Köln az országos hosszútávú bajnokságra. A röpcsoporti és nagykerületi bajnokságok kitehetnek legkevesebb hét utat, Így a kocsik terhelése sem túl nagy, vannak szabad vasárnapok, s válogatási lehetőség is a tenyésztők számára. Mindenek előtt a nagykerületi, és az országos hosszútávú utak esetében, már elmosódnak a dúcfekvés okozta vélt, vagy sokszor tényleges hátrányok. Az országos hosszútávú utakkal kapcsolatosan azonban újra hangsúlyoznám: az 1000 km-es utaknál, a péntek délbeni feleresztés ajánlatos, hogy rossz idő esetén is vasárnap estig lehetőleg záródjanak. A másik: ezeknél az utaknál nem szabad holtidőt alkalmazni, mert az sok igazságtalan eredmény-alakulás forrása. Ilyen versenyeken, az érkezési idő és a távolság eredményezi a számítandó métersebességet. Ha egy galamb éjjel képes megjönni, az kivételes, és elismerendő! A holland EIJERKAMP híres NACHTVLIEGER-je például háromszor csinálta meg ezt a kunsztstikszlit . 1971. és 1973. után 1974. július 26.-án 13 órakor a 920 km-re fekvő Bergeracban felengedve, szombat reggel 03.55-kor stoppolva nemzeti első! Vére tiszta Desmet-Matthijs, ugyanúgy, mint a csodálatos képességű 888-as, apai ágon RIK, anyai ágon pedig GENAAIDEN véréből való.
1979-ben a barcelonai nemzetközi mezőnyt 08.30-kor engedték fel pénteken, és az vasárnap este 22.00-kor záródott. Az első galamb 1045 km-t repült, és szombaton 10.30-kor került órába. Tulajdonosa Robert Gijselinck, kit személyesen is jól ismerek már évek óta, de madaraira sose fájt a fogam. Érdekesség, a győztes anyja egy Jules Rijckaert galamb, a Negus és a David véréből, azaz a FAKIR-ral legszorosabb rokonsággal. A nemzetközi második az öreg Dusarduyn galambja 1116 km-t repült, és 11.37-kor került órába. A madár az ő világhíres háború előtti törzsének és Delbar vérnek a kombinációjából való. Harmadik a nemzetközi szövetség elnöke Raoul van Spitael - 1029 km 10.02 óra neki régi, nagyon híres saját hosszútávú törzse van. Az első francia versenyző Troquoy 900 km-ről 12.00-kor (azaz nem számottevő), az első nyugatnémet egy Rasch nevű tenyésztő 940 km távolsággal 09.40-kori stoppolással, a legjobb luxemburgi Briemeyer 950 km-ről 13.45-kor. A holland második Van Elsakker a híres hosszútávú Aarden fészekből, Steenbergenből, természetesen egy ilyen madárral 12.50-kor 1145 km-ről.
Az immár legendás versennyé váló St. Vincent idei verseny 18 109 madarat mozgósított, kerek kétezerrel többet, mint az előző évben. A madarak pénteken 13.00 órakor startoltak, és szombaton 11.05-től kezdtek érkezni. A győztes Merv. Westerhuis, egy igen érdekes származású madárral, mely erősen rokontenyésztett és egészen közvetlenül régi Aarden eredetű, valamint olyan madarakkal rokon, melyekből maga Aarden is lényegbevágóan merített (Schouteren régi katonai galambokból nyert madarai). A nyerő egy ritka kovácsolt, finom kisebb testű madár. 76 őszi, melyet 77 nyarán pár úton óvatosan beröptetett, 78-ban aztán már St. Vincent 1033 km-re menvén, az ott indított 16 354 galamb közül 84. (hátszeles út volt) ezért tulajdonosa nem volt elég biztos még benne, hogy valóban jó madárral van-e dolga. 14 nap múlva betette Barcelonába, ahonnan 12 óra körül érkezvén igen jól, elöl fekszik a listán. A távolság 1100 km felett. Idén aztán megütötte a főnyereményt.
A másik nagy holland maratoni versenyen DAX pénteken 13.00-kor eresztették a madarakat. Ez hátszeles útnak bizonyult, 1460 m-el nyerte H. Vermeulen, madara szombaton 06.40-kor került órába 942 km-es táv mellett. Öt különböző vérből származó kombináció, ezért származását nem részletezem. Csak az érdekesség kedvéért sorolom még ehelyütt a PAU nemzetközi első díjas sk erre az alkalomra skcs galambját. A verseny előtti időben kitörte a bal szárnyán az 5. és 7. elsőrendű evezőjét. Egy fehér díszgalambtól kiszedett két tollat ragasztott be gazdája Hein Van der Heyden helyettük, s ezekkel szállta meg nemzeti győzelmét! A nemzetközi listán 4.! Cikkem célja ezúttal nem a nemzetközi maratoni versenyek idei eredményeiben való tallózás, hanem inkább az, hogy rávilágítsak arra, hogyan alakulnak ezek a versenyek. Mikor engedik őket fel, és mikor érkeznek, milyen távolsági különbségek adódnak.
Látható, hogy e maratoni versenyeket szigorúan úgy engedik fel, hogy aznap galamb ne igen érkezhessék meg egyetlen versenyző dúcába sem. Ez az igazságos végkimenetel alapja. Ha lehetséges volna, hogy az ország egyik részébe a legelsők beérkezhessenek, másutt viszont nem, akkor igazságos konkurálási lehetőségről nem eshet szó. Így azonban igen. Az 1100 km-es Barcelonából 08.30-kor engedték a nemzetközi mezőnyt, a holland maratoni utakon 13.00-kor. Ezt azért tartom szükségesnek leírni, mert itthon komoly tapasztalatok híján és saját elképzelésből sokan úgy vélik, reggel kellene engedni. Óriási baklövés volna, és tönkretenné az igazságos országos versenyzés lehetőségét.
Anker (1979)
Túl kevés volt a hosszú lista,meg a kemény ellenszél,a hosszú út sem volt nagyon sok:))))))) Go Magdeburg????!!!:)))) Jövőre meg hajrá az NB!!!Aztán nem kell annyi takarmány!!!:)))))))) Amúgy minden elismerésem,szép eredmények születtek!!Gratulálok!!!
De az ám!!!:)))))) Egy igen jó tojóm meg egy közepes egyéves hímem bánja az immár utolsó verseny utat a szezonban(326km).Magdeburg betli lesz nekem,úgyhogy várom a végeredményt.
Elmondhatom,a tegnapi 60%-os veszteség után a mai napon egy db madaram hiányzik.Akárki akármit mond ezeket a tényezőket amikről itt beszélünk vagy írunk senki nem tudja biztosra megmondani. További sikereket mindenkinek.
Szia Tamás, miujság felétek? Be illeszkedett? A kérdésedve válaszolva. A tavaji Bajnokunk sem szégyenkezhet ekkora Tagszövben. Tagszöv 19 . Zóna 9 és Röpcsoport 2 -ik ha Tóth Gibit a 3 -csapatával 1-nek számoljuk. Az volt a gond, hogy 60 ha hibrid kukoricával sok bajvan és csak azután jöhettek a galambok. Nem tudott kellően foglalkozni a galambokkal. Igy is szép eredménye van. Én neki is gratuláltam. Ő is a barátom.
Kérdésedre a válaszom: Gyalog Jacsi barátom 24 özvegy hímmel versenyzett , de 2 csapatban. Az álltalános és a rövid-közép távban. Volt még neki fészek állopotról néhány pár amivel a sprint bajnokságban vett részt, de ott is az élmezőnyben. A galambjai Biró Imrebácsi Verstraete himjére épitette az alapot. Ehez jön a Dr Bánki Gyula Jenekken , Tóth Gábor Vanninó, és Juhász Gábor Marcel Desmet galambjai keresztezés céljából. A stoppolást illetöen Ő még eddig a hagyományos 24 lyukas Benzing órával versenyzet és volt egy olyan ut is amikor nemvolt othon és már 6 galambja a tetőn várta. Ha jól emlékszem 19 mp alatt blokkolta a 6 galambot. Ő már nem elősször Tagszöv Bajnok és évek óta az élmezőnyben van.
Földrajzból, de inkább közlekedés földrajzban otthon vagyok, belém nevelték 6 év alatt az iskolában :) "E" utak és egyéb szépségek..=/ :D Nem csak érinti, hanem ketté szeli, igaz nem pont felezi a várost az Elba.
Hányadik E betű takarja az Elbát?.-) Birizgálja a fantáziámat az eredeti szöveg összeállítás.
Mindenkinek világos legyen, Ők is galambászok. Halami Laci 2008. Róma-i verseny egyéni és csapat győztese. Horváth Karcsi pedig a G-09 egy. elnöke. Nálunk így mennek a dolgok. Kísérőre sincs gondunk:-)))))))
Mindenkinek köszönöm a jókívánságokat, de ne feledkezzünk meg a két gépkocsivezetőnkről, akik nélkül nem sikerülhet egy év jóra. Ők gondoskodnak a galambok ellátásáról és célba jutásáról. Sőt, volt olyan eset, hogy kijelentették, akkor sem engednek, ha azt mondom, mert nem olyanok a körülmények. Szóval csapatmunka.
ŐK HORVÁTH KÁROLY Szombathelyről és HALAMI LÁSZLÓ Karmacsról.
Gratulálok!Nem semmi!!! Az egész éves meteorológus-starter munkádhoz pedig külön gratulálok a Tagszöv.-ünk valamennyi galambásza nevében! A tagszövetségek közül ebben az összevetésben bizonyára a legjobbak között vagyunk!!!!!
