Keresés

Virrasztás

Idegenül mered rám
Egy arc a tükörben.
Enyém, és mégsem az.

Milyen is az ember lám !
Csak a fény szememben,
Ami igaz, a tiszta tó.

Hol vagy? Mosolyod egyre hív,
Végigmetsz a hideg fény
És egyre késik a meleg...

Kábán dobban egyre a szív,
Fellázad a sértett lény,
Ki bennem volt az szétesett.

Még egy kép elkísér,
Egymást ölelve te meg én...

A zord éj végigmér,
Csillag pislákol lelkem egén.

Csendembe lépett,
s azóta hallgathatom
békétlen szívem...

Minden szó tied

Megbicsaklik egy gondolat
megbicsaklott szavad
mert nem szabad
elfordítod fejed
a kék eget már nem hiszed

megbotlik fent a napfény a háztetőkön
megbotlott szemed fáradt ébredőkön
tekinteted földre szegezed
a felhőket észre sem veszed

megtör a legszebb pillanat
megtörtél s szíved csak tagad
lehet, te nem látod magad
ám karom megragad

meghasad most minden titkom
meghasadt szíved s nem bírom
csak halkan suttogom
csak halkan suttogom

minden tavasz tied
minden mosoly tied
minden szó tied
minden perc tied

az óra csak neked ketyeg
kismadár ébred veled lehet
a szél se fúj érted
maradok, ha kéred

az óra Neked ketyeg
ez a nap még szép lehet
bontatlan ajándék életed
csak el ne engedd!

csak el ne engedj…

Cak piros tollal húzom
A papírra a vonalakat.
Mert eljött most a gondolat
Nélküli pillanat.
Nincs ihlet és valami
Mégis remegve próbál kitörni
Szétfeszít, hogy Hozzád lebegjen.
Csak egy villanás,
Mi nem fejezi ki
a lényeget.
Hiába írnék, csak
Nálad nyernének értelmet
a szavak.
Tömérdek szó, mely eszembe jut
Ha összeborulnak felettem a fák
És mikor a szobám falán
Elmosódnak késő délután
A színes napsugarak
És elszürkül a mennyezet
És a távoli messzségből lassan
Elővánszorog az éj...

A hajnal mélán húzza le
Magáról az éji csillagtakarót
S a napsugár a törött égről
Fényfátylat fon egy kedves lány köré...

...De csak én tudom és a reggel
Hogy a költő nem dalolhat többé.

Nagyon szép. Örülök, hogy megosztottad velünk.
gyv

Ezeket egy másik topikba írtam először, de talán ide is illenek:

...

vágyom ölelésed,
vágyom pillantásod,
vágyom érintésed,

karjaimat adnám,
szemeimet adnám,
testemet adnám,

vágyom szavaid,
vágyom mosolyod,
vágyom rád.....

...

néztelek, ahogy lehajtott fejjel
mész át a megállóba, és
annyira vágytam rád, mint
még soha.

amikor fáradt szemeiddel
intettél nekem, köddé
váltam volna, hogy arcod
kezemben tartsam.

hangodat hallva magam
váltam volna hanggá,
hogy a telefon drótján
fussak hozzád.

az ablakod nézve, éjjel,
éreztelek, ahogy a tv előtt
a kanapén fekszel, és
paplanként öleltelek volna.

...s miközben ültem a szemközti
megállóban, rájöttem,
szeretlek.

Kedvesnek

Prométheusz szívem
mosolyod tüzéből lop,
s hirdeti e csodát.
Örömöm tied, s nem nézem,
a keserűség madara mikor
kap testemből vacsorát.

Nézem az arcod, és meztelen
kézzel festem e hamvas
vászonra álmaim képeit.
Reggeli napfény vagy a tengeren
végtelen éjszakát megélt
vándornak - nekem.

vat

Álmomban hozzád
utaztam. Felébredtem,
s te megérkeztél.

Apró porcelántörmelékből
Állítottad össze néhány nap alatt
Szobromat.
De ne feledd:
Vannak még rajta repedések,
Amikben sikoltva feszül az idő...

okis, írok! :-)) ezt most kaptam, nem saját, de azért...

Téged látlak

Ha nézem a csillagokat
Téged látlak
Ha nézem a napot
Téged látlak
Ha nézem a világot
Téged látlak

Állj már félre bazzeg
nem látok tőled semmit

höhö

Üdvözlet Neked! Írj még!

Üdv Mindenki!

Ez itt most a legeslegelső bejelentkezésem, úgyhogy rövid leszek (a többit majd meglátjuk):

Én vagy.
Mégis enyém.
Te vagyok.
Mégis Tiéd.

Most csak ennyi.
C.

Mégis...

Régen láttalak...
s látlak mindennap. Arcod
remeg tó tükrén...

Rég hallottalak,
s hallak mindennap. Hangod
szél fújja felém...

gyv

Altató

Távol van közeled.
Közel csak távolod.
Elalszom s te talán
ugyanazt álmodod.

eszembe jutott egy régi kis dal, hadd osszam meg veletek!

kitűzök a temetőbe
lefekszem egy hullával
szeretem, hogy átölel és
símogat a húsával

a temetőben csönd van
és én imádom a csöndet
már benne vagyok és a kéjtől
kaparom a földet

felettünk a csillagos ég
ránézek, ó, de gyönyörű szép
szemével a szemembe nézne
de most folyik ki éppen

:-D i e s e l

Itt a tavasz... Erről jutott eszembe ez a régebbi:

Virágom

Álmodtam egy virágot magamnak,
éjjel-nappal óvom, ápolgatom.
Szépen viruló virágszálam
nem tudja, hogy csak én álmodom.

gondolj arra, hogy mi a művészet.
vagyis inkább mi a 'művészet'

ez szép volt

Mért ébredtem fel?
Azt álmodtam rólad, hogy
rólam álmodtál.
............

Kusza vonalak.
Rügyező ágak fonják
elém arcodat.

gyv

rendelő

betegségem, nevezzük
szeretésnek,
elhagyott
csalódott bennem, hogy az öröm úgy vesz körül
hogy mindig csak annak örül
ami a halmazon belül él
hja, hogy ő fuldoklott
vérfürdött
köpött
nyálzott
és kisebesedett a halmazban?--
tudásom legjava abból származik
hogy én vagyok a tudás legkisebb halmaza
néha, nem, inkább gyakran
még nekem is szűk, és csak
növök
hiába, egyre többet akar a szemem
befogadni
saját tükröm megrendelt élvezete áll előttem
olvasom betűim magamon
magamban örülök annak--
és igen, engedem, mert

hiába penészlek sárgán
ha tetszésem tárgya
az utolsó sárkány

Jaj de jó, hogy újra itt vagy! :)

Egy régebbi...

HOZZÁD...

Vaksötét éjben száguld vonatom,
zsongó hangok közt hozzád utazom.
Hófehér tájon kristályos csendben
egyedül álmodik didergő lelkem.

Mélykék éjszaka robog vonatom,
suttogó hangok közt rólad álmodom.
Hófehér tájon tiszta csendben
egyedül álmodik árva lelkem.

S ragyogó fény kel, tűnnek az árnyak,
bársony sugárban suhogó szárnyak.
Hófehér tájon csillogó csendben
veled álmodik ébredő lelkem.

Kapcsolatunk

Lelkem szomjazza szavaid érintését
Testem minden receptora vágyja kezed simogatását
Nézz rám, hiányod lassan, csámcsogva elemészt
Tekinteted döccenés nélkül átsuhan rajtam.
És ha rég látott lényed fel is tűnik mellettem
úgy érzem, fényévekre távolodtál el tőlem.
Idegennek érezlek, holott minden mozdulatod
jelentése már rég a szívembe égett.

gabeítélet

köszönöm hajlandóságod
)agyam bélsarában hagyására(
bár nem ígér semmit
én gyógyulni akarok
kezedtől
hisz gyógyít, tudod--
bár tudásod szememben
csak hit
a hitet tudás-fölibé helyezem
mert megtehetjük
nagyon könnyen--
úgy látom írásod, persze

hja, a csata!
majd ha halnak meg agyak
nevezhetjük csatának
minimalista
értelem-nélkülöző
betűsorrendberakosgatásainkat

:-)