A Húsvét-szigetek ökológiai katasztrófájáról olvastál már?
Egy játékfilm is készült a témában, Rapa-Nui, a világ közepe vagy mi a túró volt a címe.
A valaha gazdag és termékeny Húsvét-szigetekből a polinéz őslakosságnak sikerült sivatagot "varázsolni."
A gyorsan terjeszkedő népesség kiirtotta az erdőket gyakorlatilag az utolsó fáig...
Részben tüzifáért, részben művelhető földekért.
Egyes kutatók szerint az erdők kiirtásában az őslakosság vallási-rituális élete is szerepet játszott.
Ugyanis hatalmas faragott kőszobrokat emeltek isteneiknek vagy őseiknek.
A kutatók szerint, meg a játékfilm szerint is a szobrokhoz szükséges hatalmas köveket fatörzseken görgették a kőbányákból a tengerpartra, ahol aztán felállították őket.
Egy-egy ilyen bálványszoborhoz szükséges kőmennyiség szállításához jelentős mennyiségű erdőt kellett kivágniuk.
A végén a sziget utolsó fáját is kivágták, legalábbis a film szerint.
Sok ökológus és természetvédő szerint ma ugyanaz folyik a Földön globális méretekben, mint annak idején a Húsvét-szigeteken kisebb volumenben:
kiirtjuk az erdőket és az élővilágot ökológiai és sok szempontból kulturálisan is értéktelen beruházások kedvéért....
A természet környezetének gyors változásainak ideje volt a felső palolit mezolit határidőszaki és SZVSZ két nyelvcsalád az urali és az indoeurópai kialakulásának ideje. KB 10000 évvel ezelőtt az Eiffel hegység piroklaszt kitöréseinek hamuja az erdőtlen tundrás délebbre hideg sztyepp Közép Európát többször telefújta. 1-1 nemzedékre kiürítette vagy 400-500 km re a vadakat és az őket vadászókat az Alpi és a Fennoskandináv jégmezők között. SZVSZ ez a dugatyúszerű mozgás az itteni lingva frankából létre hozta az észak nyugati PIE nyelvjárást amibe pld az indo iráni és a hettita és a görög nincs benne.
Az urali alapnyelv egy periglaciális rénszarvas tenyésztő-vadász népesség képét mutatja amely nyelvészeti eszközökkel kikövetkezhetően mutatja a szomszédság lehetőségét az indoeurópaiakkal.
A Háborúk, járványok technikák kitűnő könyv, én szintén kitűnő könyvnek tartom David Keys Katasztrófa című könyvét, ami egy nagy vulkán kitörés hatásaként lejátszódó klímaváltozás globális hatását vizsgálja az 535 utáni időszakra az emberiség történetében. Végül is az offenzív Jusztiniánuszi újjászülető antik civilizáció végső bukásában is ezt tartja végső oknak.
Korábban már említetted egy topikon Jared Diamond könyvét.
Most megjelent egy új könyve, idézek egy bevezetőt a netről:
"Jared Diamond riasztó könyve
Világunk az összeomlás határán?
2008. január 19. 07:15 | Utolsó módosítás:2008. január 19. 09:37
küldés
nyomtatás
betűméretA harmadik évezred elején sokan érzik úgy, hogy a Föld nevű bolygó összezsugorodott, és a társadalmi és környezeti problémák elől már sehol sem találni menedéket. A feltartóztathatatlanul szaporodó emberiséget egyre nagyobb veszélybe sodorja civilizációjának „mellékhatása”, a globális felmelegedés, a nyersanyagok kimerülése, a levegő és a víz szennyezése. A fizikai életfeltételek romlása társadalmi, politikai feszültségeket, szélsőséges formában fundamentalista terrorizmust gerjeszt.
A kaotikus helyzettel sem a politikusok, sem pedig a véleményformáló értelmiség nem képes szembenézni, mert a lehetséges megoldások egy része kivitelezhetetlen, más részüknek még a felvetését is ideológiai tabuk zárják ki. Politikai és szociális rendszereink hiányosságai szembeötlőek. A demokráciákból hiányoljuk a hatékonyságot, és viszonylagos biztonságot, melyekkel a diktatúrák közül jó néhány – legalábbis a felszínen – rendelkezett. . Úgy látszik, a pozitív utópiák napjainkra teljesen kipusztultak, mint a legutóbbi jégkorszak végén a mamutok. A tudat, hogy a jövőtől jobbat nem, csak rosszabbat várhatunk – lehangoló.
Jared Diamond, a kaliforniai állami egyetem (UCLA) számos rangos díjjal kitüntetett földrajzprofesszora, a WWF (World Wild Found) tekintélyes tanácsadója, környezetvédelmi bestsellerek szerzője. Háborúk, járványok technikák című kötetét követően, 2007 végén jelent meg magyar kiadásban 2005-ben írt műve, Összeomlás – tanulságok a társadalmak továbbéléséhez címmel. a Typotex kiadó gondozásában.
A szerző behatóan elemzi, mekkora veszélyt jelent az emberi civilizáció a természeti környezetre (az USA Montana állama a minta), illetve hogyan áll bosszút a természet, visz pusztulásba egész civilizációkat: elnéptelenedett a Húsvét szigetek, kihaltak és pusztulásnak indultak a maják városai, a késő középkori viking telepek Grönlandon, eltűntek óceániai szigetek polinéz civilizációi. Ezután a napjaink katasztrófáit elemzi alapvetően újszerű módon (a ruandai népirtás, a reménytelenül vegetáló Haiti), hogy azután Kína és Ausztrália példáján a leselkedő, csak nagy társadalmi összefogással elhárítható veszélyekre figyelmeztessen.
Összeomlás - az eredeti kiadás
Diamond feltűnően kerüli könyvében azt a térséget, melynek az Egyesült Államok politikailag és katonailag a legnagyobb figyelmet szenteli, az arab világot, pontosabban az iszlám országokat. Ezekben az országokban nagy a népszaporulat, óriási tömegek élnek kritikus helyzetben, a gazdagság szinte kizárólagos forrása az olaj-és földgázkincs. Diamond szerint a világ politikailag és környezet-károsodás szempontjából legproblematikusabb területei: Szomália, Irak, Pakisztán, Afganisztán, Banglades, Indonézia, továbbá Haiti, Magadaszkár, Nepál, Mongólia, Ruanda és Burundi, Fülöp-szigetek, és a Salamon-szigetek.
A Malthus Afrikában című fejezetben a szerző „rehabilitálja” Thomas Malthus angol közgazdászt és demográfust, aki 1798-ban megjelent, hamar híressé vált könyvében azt fejtegette, hogy az emberiség népességszáma előbb-utóbb lekörözi a rendelkezésre álló élelem mennyiségét, mivel az előbbi exponenciális ütemben nő, az utóbbi pedig lineárisan. Malthus elmélete azt jósolja, hogy az élelem iránti igény mindaddig meghaladja a rendelkezésre álló mennyiséget, amíg a népszaporulat valamilyen okból le nem áll. Ez az ok lehet háború, járvány, tömeges éhínség vagy az emberek szándékos megelőző intézkedései, például fogamzásgátlás, művi abortusz, későbbi házasságkötés. Az ökológiai és demográfiai következtetéseket kombináló „matlhusianizmust” egyaránt élesen bírálták a marxisták, akik az imperialista háborúk igazolását vélték belőle kiolvasni, de támadta, és ma is élesen elveti az egyház is, az általuk elitélt születésszabályozás, és a művi abortusz támogatását olvassák ki belőle.
Ha azonban az ökológiai és demográfiai tényezőktől eltekintünk, egyszerűen nem lehet megérteni az 1994-ben Ruandában bekövetkezett iszonyatos népirtást, hívja fel a figyelmet Diamond, aki összegzi az eseményeket, a térség történelmét, gazdasági és politikai és viszonyait feldolgozó tanulmányokat. Nyugati politikusok és emberjogi megfigyelők ma is úgy értelmezik a ruandai népirtást, hogy a korábban a hutuk és a tuszik közötti etnikai gyűlöletet politikusok egy cinikus csoportja szította fel. Ez a megállapítás azonban csak részben igaz: voltak ugyanis más, mélyebb okok is, mint a törzsi ellentét. A kiváló természeti adottságú, termékeny, de túlnépesedett Ruandában egyes területeken 1993-ban 785 fő élt egy négyzetkilométeren, ami magasabb még a hollandiai vagy a bangladesi átlagnál is. Diamond két belga közgazdász vizsgálatait idézi, akik egy kizárólag hutuk által lakott ruandai települést, Kanamát tanulmányoztak. Bár Ruandában országos szinten a lakosság 11 százalékát, azaz mintegy 800 ezer embert mészároltak le 1994-ben, Kanamában, az ország észak-keleti településén is áldozatul esett a lakosság öt százaléka. Vagyis nemcsak etnikai okok motiválták a tömeggyilkosságot, hanem a földhiány és az éhezés, meg az ennek következtében elmérgesedett családi konfliktusok. A politikusok által kirobbantott válság jó alkalom volt a leszámolásokra, a felgyülemlett számlák rendezésére.
A szező a környezetrombolás folyamatait nyolc fő kategóriába sorolja, amelynek relatív súlya esetről esetre más: az erdők és egyéb élőhelyek elpusztítása, talajrombolás (ami erózióval, szikesedéssel és a tápanyagok kimerülésével jár), pazarló vízgazdálkodás, túlvadászat, túlhalászat, idegen fajok betelepítése illetve behurcolása, túlzott népszaporulat, illetve az a növekvő terhelés, amit az emberek egyenként is a környezetre gyakorolnak. E tényezőkhöz még hozzátesz négyet: az ember által kiváltott klímaváltozás, mérgező vegyszerek felhalmozása, pazarló energiafelhasználás, a növényzet fotoszintetizáló képességének gyengülése. „E tizenkét veszélyforrás némelyike bolygóméretekben kritikussá válhat már néhány évtizeden belül; addigra vagy kiküszöböljük őket, vagy aláássák nemcsak a harmadik világ, de a legfejlettebb társadalmak létét is”-figyelmeztet a szerző.
Ezek a veszélyek Magyarországot is közelről érintik. Katasztrófával fenyeget például, hogy a munka nélkül maradt, kilátástalan helyzetben lévő emberek - téli tüzelőjüket megszerzendő, - folyamatosan írtják az erdőket. Ugyanakkor, mivel az élesedő verseny miatt egyre nehezebb a mezőgazdasági termékek gazdaságos termelése, előreláthatóan óriási területeken fognak termeszteni bioüzemanyagot - mindez alapvetően, és sok szakember szerint károsan fogja átrendezni a magyar mezőgazdaság struktúráját. Diamond könyve rádöbbent arra, hogy – határozottabb cselekvés nélkül -- riasztó jövő vár ránk is. Környezeti és társadalmi problémáink megoldása sokkal sürgetőbb, semmint gondoljuk. "
Nem volt internetem egész délután, mert a cégnél új számítógépet kaptam, azt az informatikus eltökölt rajta délután háromig, aztán meg már indultam haza:-)
Egyébként a szavannahipotézis lényege:
- Homo sapiens az afrikai szavannákon fejlődött ki és ezért ez az élőhelytípus nagyon mélyen rögződött az emberiség tudattalattijában.
- ezért az ember, ha élőhelyet választhat, a szavannákat vagy az azokhoz hasonló élőhelyeket részesíti tudattalanul is előnyben.
A prioritási sorrendben első a szavanna és a ligetes (erdős) sztyeppe, utána a füves sztyeppe, utána a félsivatagok és csak azután a sűrű, zárt erdővidékek.
Élőhelyválasztási prioritásunkban tehát a hatalmas, zárt ősrengetegek eléggé hátul foglalnak helyet, mégha kirándulni szeretünk is az erdőségekben, élni már jóval kevésbé.
Egyébként szerintem a szavannahipotézis lekövethető a történelemben is, pl. ahogy az erősebb törzsek a gyöngébbeket a ligetes és füves pusztaságokról részben a terméketlen sivatagokba, részben a sűrű őserdőkbe kényszerítették.
Zilahi, 2007-06-02 15:28 emberelőd | Magazin A két lábon járás művészetét már a fákon élő elődeink is elsajátíthatták, mondják most a tudósok kétségbe vonva a rég érvényben lévő elméletet a felegyenesedve járás megtanulásának folyamatáról.
Az elfogadott elmélet szerint felegyenesedve csakis közvetlen elődeink jártak. A legnépszerűbb érv a szavannahipotézis, amelynek értelmében a csimpánzok, gorillák és emberek elődei négy végtagjukon kezdtek el járni, miután leköltöztek a fáról a földre.
Idővel ebből alakult ki az a fajta, az ujjakat segítségül hívó járás, amely a csimpánzokra és a gorillákra a mai napig jellemző, az emberelődök pedig még később tanultak meg két lábon járni.
Újabban előkerült fosszíliák azonban megkérdőjelezik ezt az elméletet, mivel azt bizonyítják, hogy némely korai hominidák fák között, alkalmasint fent a koronában éltek.
Az újonnan megjelent tanulmány egyik szerzője, Robin Crompton, a Liverpooli Egyetem professzora azt mondja, amire most jöttek rá, csak még homályosabbá teszi a képet.
„Ha igazunk van, az azt jelenti, hogy a két lábon járás képessége alapján nem lehet megállapítani, hogy egy ember vagy egy majom maradványai kerültek-e elénk.”
A kutatók egy évet töltöttek orángutánok megfigyelésével a szumátrai esőerdőkben, hogy megállapítsák, a két lábon járás valóban hasznára vált volna-e a fán élő majomelődöknek.
Úgy találták, hogy az orángutánok nagy valószínűséggel csak akkor használták kezüket a járás segítésére, ha a legvékonyabb ágak között voltak, mind a négy végtagjukra pedig csak a legszélesebb ágakon volt szükségük. Az állatok ráadásul egyenesen tartották lábaikat, miközben a hajladozó ágakon álltak.
„Arra a következtetésre jutottunk, hogy a kétlábúság hatalmas előnyökkel járt az alkalmazkodásnál. Így nem kel megmagyaráznunk, hogyan váltak elődeink négylábúból kétlábúvá a földre költözés után” – mondta Susannah Thorpe, a Birminghami Egyetem kutatója.
A tanulmányt a Science magazin legfrissebb számában tették közzé.
Forrás: www.inthenews.co.uk
» A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
