Isten véleménye a húsevésről egyértelmű: az Édenben nem engedte és az új földön sem lesz állatok lemészárlása táplálék gyanánt. Ennél egyértelműbb, úgy gondolom, nem is lehet a Biblia Jahova véleményéről a húsfogyasztással kapcsolatban. Akkor mi miért is gyilkolunk le állatokat étkezés céljából, ha nincs rá amúgy a szervezetünknek szüksége!? Azért, mert a Biblia nemcsak Jahova állásfoglalását jelenti ki a húsevést illetőleg, hanem arról is tájékoztat minket, hogy ez egy beteg, degenerált világ. Bizony, állatokat legyilkolni és fölfalni beteg, degenerált viselkedés. Ha normális dolog volna, akkor az Édenben lett volna húsevés, csakúgy, mint ahogy az új földön is lenne majd. De nem volt és nem is lesz! És bizony az Éden, és az új földön helyreállított édeni állapotok a normális állapotok, nem pedig a bűneset utániak. A mostani degenerált világ beteg: ezért kell elpusztulnia.
Mint már említettem: ez a világ degenerált, az emberek viselkedése, gondolkodása, önzése, érzékisége miatt. Ezt Ésaiás úgy fejezi ki, hogy "minden fej beteg", Jézus pedig úgy, hogy az ember szíve "kemény". Jézus szerint azonban volt olyan állapota az embernek, amikor nem volt kemény az ember szíve. Szerinte ez a "kezdetben" volt, a bűneset előtt. Jézus szerint az volt az ember normális és a mostani az abnormális állapota. Akkor nem volt rabszolga- és ágyastartás, többnejűség, húsevés - most van. Mindezeket persze megengedte Jahova az ember keményszívűsége miatt, ám kezdetben nem így volt.
Sajnos keményszívűségünk okán kellett Jézusnak feláldoznia magát értünk. Ha az ember nem esett volna bűnbe, azaz nem vált volna önzővé, vagyis keményszívűvé, Jézusnak soha nem kellett volna meghalnia. Az Ő áldozatára mutattak előre az állatáldozatok. Tehát nem viccből kellett Jahovának olyan súlyos döntést hoznia, hogy állatokat legyilkoltasson. Nyomós oka volt rá: az ember keményszívűsége. Isten nem annak örült az állatáldozatok kapcsán, hogy a hívek állatokat gyilkoltak, hanem annak, hogy belátták: Fia - Akire az állatáldozatok előre mutattak - áldozata árán lehet kizárólag helyre-/visszaállítani a normális állapotokat. Ennek a belátásnak a megnyilvánulása volt az állatáldozatok bemutatása az igaz hívek részéről...
Jézus evett húst. Abban az idóben az emberek különleges alkalmakkor (pl. lakadalom), innepekkor ettek. Ha jóindulatúlag a szombatot innepnapnak számítom, akkor evett húst egy átlag ember egy héten egyszer, mondjuk 10-15 dekát. Tehát 99%-ban növényi alapú étrenden éltek az emberek. Aztán Jézus csak és kizárólag tiszta állat húsát ette. Aztán Jézus napi öt-tíz km-t gyalogolt. Egész nap a levegőn, napfényen volt.
Tehát egy napi háromszor (tisztátalan!) húst zabáló, egész nap egy mesterségesen megvilágított helyiségben a számítógép előtt görnyedzkő okostojás ne hivatkozzon Jézus húsevésére, mert teljesen hiteltelen. Különbenis, Jézussal legitimizálni a húsevést éppoly, mint a válást szentesíttetni Mózessel: képmutatás, álszentség.
Jézus elszenvedte a húsevést. Ha jónak találta volna a Fiú az állatok legyilkolását, akkor elrendelte volna Ádámnak, amikor látá Isten, hogy minden igen jó.
Állatokat gyilkolni nem kötelező. Te nem a túlélésért, a létfenntartásodért, hanem mohóságból mészárolsz. Akkor azoknak az embereknek lehet, hogy kellett enniök húst is. Nem volt ilyen fejlett a mezőgazdaság, nem voltak ilyen óriási terméshozamok. Nekünk nincs szükségünk létfenntartásunkért gyilkolnunk. Annyi élelmünk van, hogy beléfulladunk. Nézd meg a szemeteseket: teli vannak kajával. Tonnaszámra dobjuk ki az élelmiszert a kukába. Tehát feleslegesen okozol még ezen felül szenvedést, fájdalmat az állatoknak:
Szívesen, bár lehet, hogy csalódást fogok okozni mert nem a húsevésről szól konkrétan. Megpróbálok nem esszét írni hanem rövidre fogni.
- Tehát (és persze szvsz) az ember nem úgy működik, hogy elolvassa az Igét, aztán amit olvas benne azt majd teszi. Először csecsemőnek születik és a legtöbb dolgot (főleg az értékeket) a szüleitől sajátítja el. Azt is a környezetétől tanulja meg (mégpedig látott és tapasztalt tények alapján), hogy problémákat milyen módon lehet megoldani. Ilyen probléma az evés is, amivel elsők között találkozik a világban - nagyjából egészében egy kulturális viselkedés, aminek ember esetben nagyon tág biológiai korlátai vannak és gyakran nagyon szűk kulturális korlátai.
A vallások, szentírások, a kulturális környezet egyféle megjelenési formái amik értékeket közvetítenek (nem vitázva itt azon, hogy a ténybeli állításai fizikai értelemeben igazak-e, azaz van-e isten, a szentírást ki írta és igaz-e..stb). A keresztény szentírás olyanokat mond nekünk, hogy "ne lopj", "ne ölj" ...stb, stb. Ezek mindaddig működő üzenetek amíg egyébbként is ezt gondolom és úgy viselkedek - tehát kivetítem az érzelmeimet a vallásra, a szentírásra, és mint elfogadott értékként visszaigazolva megerősít engem ami szociálisan jó érzés, a mások általi elfogadásomat is jelzi.
A dolgok addig működnek amíg van mit kivetítenem, amíg érzek és gondolok valamit. Amint nem érték számomra a ne lopj, onnan kezdve puszta fenyegetés az azt tiltó vallási parancsolat - ellenféllé, a rajtam uralkodó hatalommá válik a vallás, az isten. Persze az úristen a legritkább esetben váltja be az ezzel kapcsolatos fenyegetéseit, rendszeresen a hívők itt és most jelenlévő példányainak eljárása szükséges ahhoz, hogy a fizikai vagy szellemi retorzió más viselkedésre bírjon embereket. Ez egészen addig működik amíg a hatalmuk tart felettünk, utána nem. Azok a vallások és istenek amik nem belőlünk építkeznek, a halott vallások és istenek.
Ezzel csak oda akarok kilyukadni, hogy személyes szempontból majdnem mindegy mit ír a szentírás például aktuálisan egy olyan kulturális dologról mint a táplálkozás - még annak is aki egyébbként követője annak a vallásnak. Ebből a szempontból az értelmi vagy vallási meggyőzés alig-alig működik, hiszen érzelmeken, "gusztuson" alapszik egészen kisgyermekkorból. Emberek tucatjait ismerem akik vallási vagy lelkiiemereti felbuzdulásból vegetáriánussá lettek, aztán 90%-uk felhagyott vele amikor a felbuzdulás elmúlt, vagy ha nem múlt el, akkor kiskapukat keresnek és találnak az ellentmondások feloldására. Ugyanilyen módon sok vegetáriánus kultúrában nem parancsolat szintjén (tehát nem értelmi szinten) működik a vegetárizmus, hanem szociálisan elsajátított gusztus és viselkedés. A magam részéről egyetlen szetírásnak sem teszem meg azt a szívességet, hogy pusztán azért teszek valamit mert az írja. Tessék kéremszépen az érzelmeimre hatni, aztán vagy sikerül, vagy nem :-)
Engem pl. érdekelnek a vallási megközelítéssel kapcsolatos gondolataid.
Igaz, hogy Béla nyitotta ezt a topikot, igaz lehet az is, hogy ugyanez a Béla általában nem reagál a hozzászólásaimra, de hát az van, hogy topikot nyitott; nem egy magánlakást.
Szóval leírod a gondolataidat a húsfogyasztással kapcsolatban?
Hát úgy hogy beírt egy nullát - ahogy az 20 éve szokás. Akarsz róla beszélni te hogyan szeretnéd?:-) Az egymás jobb megértésének a legjobb módja az egyenes kommunikáció. Ha nem tetszik valami és nem azt mondod a másiknak, hogy te figyelj ez azért meg azért nem tetszik, hanem azzal folytatod, hogy a te anyád is, akkor ettől kezdve nem az eredeti problémáról fog szólni a történet, hanem az egymás zaklatott lelkiállapotáról. Ha jól értem és sejtem, akkor az élőlényekkel való erőszakmentesség vallási és erkölcsi vonatkozásairúl szólna a topik, ehhez képest két hozzászólás után tudtál konfrontálódni egy másik élőlénnyel (ha ugyan élőlény és nem egy általa írt fórumozó szoftver:-))
Azzal hogy lenullázott? Idők végtelenje óta udvarias gesztus, a beszélgetés szándékának jele - ha ezt nem tudod akkor ez ismeretlen kulturális terepen vagy.
Igen, sajnos elkerülhetetlen, hogy ártsunk. Ebben egyetértünk. De csak eddig. Itt viszont elválnak útjaink. Te aszondod, hogy mivel úgyis elkerülhetetlen, hogy ártsunk, maximalizáljuk az ártást. Ártsunk minél többet: ássunk el minél több kutyakölyköt élve, fojtsunk lavórba minél több kölökmacskát, fűrészeljük el minél több állat nyakát. Nincs rá szükségünk, de miért ne?! Krisztusban szabadságunk van rá! Én pedig azt mondom, hogy mivel úgyis elkerülhetetlen, hogy ártsunk, minimalizáljuk az ártást: minél kevesebbet ártsunk. De ezt nem értheted, endi...
és milyen zabálni a finom kenyeret, krumplit, kukoricát, amelyek termesztésekor a hatalmas szántó gép aranyos kis pockokat, egereket vág ketté, a felhasznált vegyi anyagok miatt madarak, őzikék pusztulnak el mindenféle mérgezésben, szörnyű kínok között. te meg zabálod a finom teszkós, cba-s, aldis kenyeret, krumplit, kukoricát...
Ennek a macskának pl. éppen kettő percig tartott, amíg elevenen szétégett - egyes hívek szerint Krisztusban szabadsága volt rá, hiszen az ember uralmat kapott felette (7:42-tól):
Vajon milyen érzés lehet élő kutyakölyköket eltemetni? Milyen mély a gödör? Nyüszögnek, még a szemúk sincs nyitva, az igaz keresztény meg hányja rájuk a fökdet, majd megtörli a száját és azt mondja: nem csináltam semmit? Na, és kölökmacskát lavórba fujtani? Megy a bátor hívő tököslegény megfogja őket, vinnyognak szerencsétlenek? Egyesével nyomja a víz alá őket? Vagy nem lacafacázik, sok a dolga, egszerre mind a hatot? Meddig bírják? Esetleg szórakozásból magában fogadásokat köt, melyikük bírja tovább? Hogy megyen ez, endi, faluhelyen, te tudod...?
Isten véleménye a húsevésről egyértelmű: az Édenben nem engedte és az új földön sem lesz állatok lemészárlása táplálék gyanánt. Ennél egyértelműbb, úgy gondolom, nem is lehet a Biblia Jahova véleményéről a húsfogyasztással kapcsolatban. Akkor mi miért is gyilkolunk le állatokat étkezés céljából, ha nincs rá amúgy a szervezetünknek szüksége!? Azért, mert a Biblia nemcsak Jahova állásfoglalását jelenti ki a húsevést illetőleg, hanem arról is tájékoztat minket, hogy ez egy beteg, degenerált világ. Bizony, állatokat legyilkolni és fölfalni beteg, degenerált viselkedés. Ha normális dolog volna, akkor az Édenben lett volna húsevés, csakúgy, mint ahogy az új földön is lenne majd. De nem volt és nem is lesz! És bizony az Éden, és az új földön helyreállított édeni állapotok a normális állapotok, nem pedig a bűneset utániak. A mostani degenerált világ beteg: ezért kell elpusztulnia.
Mint már említettem: ez a világ degenerált, az emberek viselkedése, gondolkodása, önzése, érzékisége miatt. Ezt Ésaiás úgy fejezi ki, hogy "minden fej beteg", Jézus pedig úgy, hogy az ember szíve "kemény". Jézus szerint azonban volt olyan állapota az embernek, amikor nem volt kemény az ember szíve. Szerinte ez a "kezdetben" volt, a bűneset előtt. Jézus szerint az volt az ember normális és a mostani az abnormális állapota. Akkor nem volt rabszolga- és ágyastartás, többnejűség, húsevés - most van. Mindezeket persze megengedte Jahova az ember keményszívűsége miatt, ám kezdetben nem így volt. Sajnos keményszívűségünk okán kellett Jézusnak feláldoznia magát értünk. Ha az ember nem esett volna bűnbe, azaz nem vált volna önzővé, vagyis keményszívűvé, Jézusnak soha nem kellett volna meghalnia. Az Ő áldozatára mutattak előre az állatáldozatok. Tehát nem viccből kellett Jahovának olyan súlyos döntést hoznia, hogy állatokat legyilkoltasson. Nyomós oka volt rá: az ember keményszívűsége. Isten nem annak örült az állatáldozatok kapcsán, hogy a hívek állatokat gyilkoltak, hanem annak, hogy belátták: Fia - Akire az állatáldozatok előre mutattak - áldozata árán lehet kizárólag helyre-/visszaállítani a normális állapotokat. Ennek a belátásnak a megnyilvánulása volt az állatáldozatok bemutatása az igaz hívek részéről...
