A delta T-t meg nyugodtan elfelejtheted, ha már egyszer nem érted, hogy mit jelent, és hogy honnan ered."
Az a baj, hogy tudom mikor találták ki. Oppolzer még nem tudott róla, végső soron a 20. század első felében fogalmazódott meg, majd vert gyökeret.
Most 5-én Genkben Marek Zawilski előadásában (The catalog of the historical observations of solar eclipse for Europe and the near east) azzal veregette a saját vállát, hogy a BC 136-04-15-ös babyloni napfogyatkozás a perdöntő bizonyíték a Földforgás lassulására az ókorban...
Sajnos ez a napfogyatkozás már vagy tíz éve meg lett cáfolva;
vagyis a FA korát C14-el meghatározva annak évgyűrűivel visszapontosítják a C14-es kordatálást,
De hát nem. Mert ha összeáll a dendro sor, simán leszámoljuk az évgyűrűket. Megfelelő mennyiségű/fajtájú minta esetén az esetleges anomáliák nagy pontossággal korrigálhatók. Csak, ugye, darab időbe telik, míg összeáll a dendro katalógus.
Az eltévelyedésed és kortévesztés problémád oka az, hogy abból indulsz ki, hogy Jézus születése óta folyamatosan megszakítás nélkül számlálják az éveket.
Semmi ilyet nem állítottam. Hogy mikortól van stabil AD szerinti skálánk, azt tudjuk. Ehhez (előtte/utána néhány évvel) hozzá tudunk illeszteni feljegyzett eseményeket. És onnantól kezdve már tudjuk kontrollálni a későbbi eseményeket, azok időpontjait, a dendro mankóval. Egy-két évtized difi biztosan lesz, de 300 év biztosan nem.
Mi ez az ostobaság? Honnan vetted? A delta T-t meg nyugodtan elfelejtheted, ha már egyszer nem érted, hogy mit jelent, és hogy honnan ered. Az az (egyik) bajod, hogy kétségbeesetten próbálod a megfigyeléseket a prekoncepciódhoz igazítani. Csak az baj, hogy a prekoncepciód téves. Semmiféle időkimaradás nem volt.
A DENDROKRONOLÓGIA az abszolút kormeghatározásban nagyon labilis, mivel részben ÖNBIZONYÍTÓ és a C14-el KÖRBEBIZONYÍTÓ, vagyis a FA korát C14-el meghatározva annak évgyűrűivel visszapontosítják a C14-es kordatálást, ráadásul meglehetősen HIÁNYOS és KORLUKACSOS, csak TÖLGYre és bizonyos fenyőfajtákra alkalmazható, ugyanakkor nem mindegy, hogy folyóparton-e, stb. és milyen dölésszögben nőtt a fa. Tekintettel arra, hogy mindezeket a körülményeket nem ismerjük, így az ÉVgyűrűs kordatálás a történelmi prekoncepciókhoz igazodik, vagyis újra egymásból vezetik le az időpontokat.
"Amennyiben a történeti feljegyzéseinkben ehhez a "nulladik évhez" (amely igazándiből az első) jól tudunk kötni egy eseményt (pl. Augustus császár uralkodásának x. éve), és ehhez kapcsolódóan a forrásainkban fennmaradt császár/pápa/stb. névsorokat az uralkodásukra megadott időintervallumokhoz rendelve, ezen intervallumokat összeadjuk, napjainkig bezárólag, és NEM kapunk 2018-at,"
Az eltévelyedésed és kortévesztés problémád oka az, hogy abból indulsz ki, hogy Jézus születése óta folyamatosan megszakítás nélkül számlálják az éveket.
A jelenkortól visszafelé haladva, famintákon az évek megszámolhatók. Egymással részleges átfedésben lévő minták segítségével -- különös tekintettel az extra hideg/meleg évekre, mint évgyűrűkkel jól azonosítható. markáns jelekre -- "tetszőleges" ideig haladhatunk visszafelé, azaz amíg csak faminták állnak a rendelkezésünkre (természetesen ezek egyre ritkulnak visszafelé haladva az időben). Mondjuk a "2018." visszaszámolt évgyűrűt tesszük meg AD (CE) 1-nek."
Eddig majdnem világos, az évgyűrű alapján találunk mondjuk CE 1-ben kivágott fát. De az évgyűrű nem tudja, hogy hány évvel van Krisztus után, vagy éppen a születésének az évében. Ha megvolna a fakereszt, amelyen keresztre feszítették, akkor lehetne miről beszélni. De nincs meg.
"Amennyiben a történeti feljegyzéseinkben ehhez a "nulladik évhez" (amely igazándiből az első) jól tudunk kötni egy eseményt (pl. Augustus császár uralkodásának x. éve), és ehhez kapcsolódóan a forrásainkban fennmaradt császár/pápa/stb. névsorokat az uralkodásukra megadott időintervallumokhoz rendelve, ezen intervallumokat összeadjuk, napjainkig bezárólag, és NEM kapunk 2018-at, no akkor lehet kajabálni."
Hanty-manysi logikáddal mindenen keresztülgázolva a történelmet melléilleszted az évgyűrűkhöz, ami nonszensz!
Legalább egy, azaz egy 1000 előtti datált évgyűrűt kell produkálnod ahhoz, hogy jogosan egymás mellé illesszél két időskálát.
Én is Augustus császár uralkodásával példálózok, hiszen AD 14 augusztusában amikor Nolában meghalt totális napfogyatkozás, sötétség volt.
Egy ilyen esemény egy földrajzi területen átlagosan 400 évenként következik be. Ez esetben a 212-es év a nyerő.
Tehát vár az aprómunka.... Tudod, egy, azaz egy datált évgyűrűt kérek dokumentálni...
No hozzál egyetlen dendro esetet, amikor az datálva van. Mondjuk valamelyik Lajos francia király (volt vagy tíz) tölgyfa széke, amelyen biztos, hogy ült, és dendroval megállapítható a kora.
De tőlem datált WC deszkát is hozhatsz bizonyítéknak...
Azt minden további nélkül elhiszem, hogy van 1000 évvel ezelőtti minta, 1500 évvel ezelötti minta, vagy a mainzi 1642 évvel ezelötti minta, de hogy melyik római császár alatt használták nem tudjuk.
Tehát a 2018. évgyűrűt tartalmazó fa objektumot "kötni" kell valakihez/valamihez. Ideális esetben pl. Heródes palotájának kútkávája ....Világos, hogy vészesen fogy a fennmaradt fatárgyak száma -- pláne a megmintázhatóké -- visszafelé haladva az időben. De, ahogy mondja a régész ismerősöm, a római korból már vannak összefüggő kisebb-nagyobb, dendro alapú időfoltok. És csak nemrég kezdték el.
a "magyar harcos" szájában Szent László obolust találtak.
De hát nem: "időcsúszás" nem igazolható. Éppen a dendró is megkeféli."
Mi nem? És kiféle miféle kefél-e?
Lásd az eredetileg hozott Grynaeus riportban is:
A jelenkortól visszafelé haladva, famintákon az évek megszámolhatók. Egymással részleges átfedésben lévő minták segítségével -- különös tekintettel az extra hideg/meleg évekre, mint évgyűrűkkel jól azonosítható. markáns jelekre -- "tetszőleges" ideig haladhatunk visszafelé, azaz amíg csak faminták állnak a rendelkezésünkre (természetesen ezek egyre ritkulnak visszafelé haladva az időben). Mondjuk a "2018." visszaszámolt évgyűrűt tesszük meg AD (CE) 1-nek.
Amennyiben a történeti feljegyzéseinkben ehhez a "nulladik évhez" (amely igazándiből az első) jól tudunk kötni egy eseményt (pl. Augustus császár uralkodásának x. éve), és ehhez kapcsolódóan a forrásainkban fennmaradt császár/pápa/stb. névsorokat az uralkodásukra megadott időintervallumokhoz rendelve, ezen intervallumokat összeadjuk, napjainkig bezárólag, és NEM kapunk 2018-at, no akkor lehet kajabálni. Addig meg nem, mert látatlanba szimplán "nem illik illigezni" ...
Tehát vár az aprómunka -- mármint arra, aki kételkedik ...
Amire utal is a cikk. És aminek alapján Illig & co. "száksz" ...
No hozzál egyetlen dendro esetet, amikor az datálva van. Mondjuk valamelyik Lajos francia király (volt vagy tíz) tölgyfa széke, amelyen biztos, hogy ült, és dendroval megállapítható a kora.
De tőlem datált WC deszkát is hozhatsz bizonyítéknak...
Azt minden további nélkül elhiszem, hogy van 1000 évvel ezelőtti minta, 1500 évvel ezelötti minta, vagy a mainzi 1642 évvel ezelötti minta, de hogy melyik római császár alatt használták nem tudjuk.
Egy éremlelet segíthetne, amelyet a hajómaradványokon találhattak.
Persze lenne magyarázat, mint a honfoglaló sírra, amikor a "magyar harcos" szájában Szent László obolust találtak.
A kukacok olyan ügyesen dolgozták fel a talajt, hogy a kétszáz évvel későbbi pénz éppen a szájába kúszott...
Olvasási, értési nehézségeid vannak, fussál neki mégegyszer; a dendrot válaszd szét a hurrikántól az időcsúszás pedig i.sz. 1600-ban ér véget...
Nekem ugyan nincsenek: miért is gondolod, hogy MÁS dendrósok nem dolgoztak "i. sz. 1600" előtt ??? Amire utal is a cikk. És aminek alapján Illig & co. "száksz" ...
The year of CE 1004, AH 194, YZ 372, Seljuk AH 394
(Traditional AD = CE 812/814)
“1004 Jan 24. This record gives times for both the beginning and being sensible to view. These times will be ignored, as will the time of greatest phase of this record and elsewhere. The record does not say whether the magnitude is of the diameter or the area. Luckily, the difference is ignorable for a solar eclipse this large. It will be necessary in Part II to test for the point of observation lying on both sides of the zone of totality, and to hope that one possibility can be excluded on a ‘reasonableness’ basis.” (Newton, AAO p. 151)
“AD 1004 Jan 24: Cairo. [Saros 105]
This solar eclipse was in the sign of Aquarius and was in the late afternoon of Monday the 29th of the month of Rabi’ al-Awwal in the year 394 of al Hijrah… (date on Persian, Syrian and Coptic calendars)… The Sun was eclipsed until what remained of it resembled the crescent Moon on the first night of the month. I estimated the eclipsed portion of the Sun to be 11 digits (i.e. of surface). The altitude of the Sun when the eclipse became noticeable in it (i.e. on its disk) was 16.5 deg in the west; thus I estimated (the altitude) at the beginning to be 18.5 deg. About quarter of the diameter was eclipsed when altitude was 15 deg, and half of the diameter was eclipsed when altitude was 10 deg. The eclipse was complete (i.e. maximum phase) when altitude was 5 deg.
Although the eclipse was generally annular, it is clear from the text that the observed phase at Cairo was only partial. The progress of the eclipse was carefully followed, and it thus seems very unlikely that the observers overlooked the annular phase.
RESULTS
For a partial eclipse at Cairo, either Delta T < 1770 or Delta T > 1940 sec.
Since the belt of annularity was rather narrow, only a restricted range of Delta T is ruled out by the observation of a partial eclipse. It is unfortunate that Ibn Yunus does not state whether the upper or lower part of the Sun remained visible. If he had done so, one of the above Delta T ranges would have been excluded. His remark that what remained of the eclipsed Sun ‘resembled the crescent Moon on the first night of the month’ may simply be an indication of the narrowness of the solar crescent, not necessarily the direction in which it was facing.
(NB computed LT of maximum phase = 16.7 h; solar altitude = 7deg.)” (Stephenson, p, 468)
It is quite interesting that up to now never entered somebody’s mind such idea that the retro calculation of the 105 Solar Saros Series perhaps is not perfect.
“812 May 14. Reference: Theophanes. ’14 of May month, day sixth, a great solar eclipse happened for about three and half hours, from the eighth hour until the eleventh hour.’ (Newton, 1972 p. 546)
“S. 812 May 14. The hours in Theophanes and Michael are reasonable for Western Asia Minor and Syria respectively.” (Schove, p. 180)
“S. 814 Sept. 17 CALCULATED SOLAR ECLIPSE
The later Genealogia ducum Brabantiae ampliata says, with reference to Charlemagne, ‘quo moriente sol obscuratus est’. Other references may exist, as in our reading we have not always noted vague statements of this kind, which frequently accompany accounts of the deaths of famous persons, and smack of superstition. There was no suitable solar eclipse near or after Charlemagne’s death (814 Jan. 28)… The report is most likely to have arisen either from a mere computational result, or as an abridgement of the usual allusions to eclipsed before Charlemagne’s death…” (Schove, p. 182)
So, the back calculation of the Solar Saros Series - 105 is not accurate.
This solar eclipse really happened on January 24 in CE 1004.
A „schild en vriend" (pajzs és barátok) kifejezés eredetéről azt írta a Mandiner, hogy a XIV. századra nyúlik vissza. Amikor ugyanis IV. (Szép) Fülöp francia király elnyomó politikát gyakorolt Flandria felett, a „schild en vriend" a flamand felkelők csatakiáltása volt, akik 1302-ben legyőztek egy francia lovagi sereget. A szlogen később a flamand romantikus mozgalom népszerű jelképe lett."
