Meglásd: egykor mindent itthagysz a földön,
mint hamis, értéktelen szemetet,
Mert Istent nem érdekli semmi más, mint
Hogy e földön milyen volt a jellemed!
"Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, én se szólok néki.
- Miért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, lelke,
A lelke - szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még."
(J.A.)
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a múlt meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt-
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat"
Kezemet nyújtom
Kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok
Kérlek fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés
Nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell
Kérlek, engem válassz.
Kérdi a rózsát a sirbolt:
-Harmat sir rád s ime e titkolt
könnyeket hová teszed?
És ez igy felel a sirnak:
-Vermed mélyén holtak sirnak
a testüket hová teszed?
S válaszola rózsa:-Szálló
illat lesz belőle,illó
ámbra s mézes illatár.
S válaszol a sir:-A testek
bennem mind illattá lesznek
s vermemből mind az égre száll!
/Victor Hugo/
Meggondolatlan éjjel s meggondolt velejéig.
Holnap tovább nem érhet, mi reggelig megérik.
Igézlek, gyújtogatlak, tán lobbot vet a véred.
Köröttünk muzsikával perzselnek a zenészek,
vonóikon az észnél frissebb, veszett iram fut -
reggelre abbahagyják. Reggelre abbahagyjuk.
Pár órafordulat még - és aztán semmi, semmi.
Ketté kell józanodni, hűségbe visszaesni...
"Ne fordulj meg, nem lenne úgysem
megoldás már a visszatérted,
csak úgy maradok meg neked, ha
nem hallod, hogy kiáltok érted,
máskor bennem csodát csodáló
szemed kihűlne most, ha látna,
megfosztva gőgöm mákonyától
visszatérésed megalázna."