Nekem szintén nem változott az álláspontom, a műszaki paraméterek az alap, de értelmezni, kiértékelni, kiegészíteni kell azokat. Én viszont konkrét kérdést tettem fel.
Professional tape machines can achieve a weighted flutter figure of around 0.02%, which is considered inaudible.
High end cassette decks struggle to manage around 0.08% weighted, which is still audible under some conditions. (IM torzítás keletkezik, zongora, fuvola stb. hang törik visszhangnál)
Digital music players such as CD, DAT, or MP3 use electronic clocks to deliver samples, the very high stability of which renders them immune to wow and flutte
Azt mondja az újság, csillapított lehallgató helységben ezek a problémák kevésbé (nem) jelentkeznek. A Thorens ezzel nicsen tisztában, s gyártja a nem olcsó játszóit szakmányben?
(Azt csak csendben megjegyzem, a feltett lemezek geometriai torzulásából származó radiális vándorlás, mely sok bemutatón jól érzékelhető, vajon milyen nyávogást okoz?)
A TD 402 egy nagyon belépőszint. A tesztek szerint meglepően csendes motorja van, de a nyávogása valóban elég nagy. Ez mondjuk nem is csoda, a 600 grammos tányér nem sokat tud hozzátenni az egyenfutáshoz. A hangkar műanyag, kiváncsi leszek, hogy néz majd ki pár év múlva. A shell cserélhető, de minek, hiszen nem SME normás. Tudnak Kínában jobbat is gyártani...
Gunter Kürten jó arc, próbálkozik, de a terep nem könnyű. Ahhoz, hogy értelmes áron adja a cuccait, kénytelen Kínában gyártatni, még a TD 124DD is ott készül, azokta mondjuk egyenként minőségellenőrzi Németországban, mert az mégiscsak 8000 Eurós cucc, ott nem engedheti meg magának a gixert, de az alsópolcos modellekkel, mint a 402 van gond rendesen...
Ezért az árért újat nem nagyon fogsz jobbat kapni, legfeljebb mást, valahol mindegyiken meg lesz fogva a fillér...
Kissé futurisztikus fazonja van, nem éppen kézreálló - bár jó adatai vannak - s az ára sem szelíd... A TD 402 vel mi a baj? - leszámítva az átlagos nyávogást, s a TN-4 hasonló ehhez, s lehet turbózni a hangszedőt.
Azért fél milkából már el lehet vigéckedni. Nemrég segítettem egy ismerősnek beszerezni egy Schopper kávás Thorens TD 125-öt, Ortofon RS212 karral. Ortofon SPU ment bele, azzal mondjuk nem fért volna bele 500k-ba, de egy AT MM hangszedővel a középmezőnyből igen.
Egy biztos, ha 500k-t kellene elvernem, akkor nem újat választanék (a hangszedő kivételével). 500k az az összeg, amiből újonnan még nem lehet jót venni, használtból viszont lehet olyat, ami akár megérkezés is lehet.
Pl egy Thorens TD 125 vagy 126, valami jó karral, hangszedővel. Ha 500k-ból mindent kell venni, akkor én nem erőltetném az MC hangszedőt.
Ha ragaszkodsz a direct drive-hoz, akkor kissé szűkül a választék, ennyiért nehéz jó dd-t találni, bár nem lehetetlen. Micro Seiki DQX-1000-t SME III karral vettem pár éve 300k-ért, ott még van hely egy jó hangszedőnek is...
Bár az mp3 gyüjtemény vegyes, azok között is vannak jó minőségű anyagok. Mindennek megvan a maga helye, az mp3 kitűnő háttérzenének pl. bridzselés alá, könyvolvasáshoz, illetve autózáshos - a dolgozószobámban szoktam fekete lemezt(is) hallgatni. Úgy gondolom a ~67 dB jel-zaj viszony, 0,1%-os nyávogás erre a célra megfelelő lesz - a feltételezett hangszedő valószínű előrelépés lesz az OMB 5 höz képest - és változtatható.
Nagyszerű! Miután a hifilemezjátszó rémisztő lebutításával sikerült elérni a hőn áhított célt (mp3 gyűjteménnyel való "egyenszilárdság"), a feleslegessé váló hárommisis lemezgyűjtemény eladható. Irigylésre méltó perspektíva...o)))
Hát ha ennyire értékes lemezeid (átlagban közel 10 ezer Ft/db!!!) vannak, akkor én a helyedben vennék egy tisztességes lemezjátszót, tisztességes hangszedővel.
Van, vagy 300 lemezem, ami megér 2-3M-t, közöttük sok ritkaság, s mint már említettem, a meglévő játszót felújítás után elajándékoztam, most jön az utódja, melynek szépen körvonalazódik a képe.
Hangminőség, design, kényelem, tartósság - kijelőlik az utat. Mivel időnként itt beleakaszkodtok valamibe, mint Floki a lábtörlőbe, kénytelen vagyok én is szépen átgondolni - utána nézve, hogy 50 és 500k között mennyit, s mire költsek...:). Rég foglalkoztam ezzel a műfajjal, de lassan képbe kerülök. Van több rendszerem is - s hozzájuk vagy 15.000 perc mp3-as gyüjtésem, 100-as nagyságendben CD-m, ez a kocka is a helyére fog kerülni lassan - nagyjából egyenszilárdságban.
Akkor ez azt jelentené, hogy nem érdemes jó lemezjátszót venni, mert a hallgató szoba paraméterei sokkal rosszabbak még egy átlagos lemezjátszóénál is? Akkor mi a helyzet a CD-vel? Hiszen az paramétereiben az átviteli sáv kivételével sokkal jobb a hanglemeznél? Akkor aki CD-t vesz, az teljesen hülye?
Átlagos szobáról beszélek. Valaki itt említette, vidéki, csendes szobája van. Én hegyen lakom, csendes helyen, a zajszint 25-30 db körül van, persze nap, napszak szerint változik. És a spektrumát is meg tudnám adni - majd - de előbb a laborunkban kalibrálnom kellene a zajmérőmet. De inkább az fontos, hogy az átlag hallgatási körülmények között kell értelmezni ezt a paramétert. Más oldalról pl. Budapesten sokan laknak erősen zajjal terhelt környezetben, s nem mindenkinek van módja "audió szobát" kialakítani - marad a nappali, netán egy HIFI/hobbi kuckó ott pedig egyéb gondok is adódhatnak... És ide tartozna még az egyéni hallásgörbénk elemzése is...
Ez részben így van. De azért törekedni kell a jobb paraméterekre, mert a hallgatási körülményeid javulhatnak - viszont nem percenként vesz az ember lemezjátszót, másrészt ezek a paraméterek az idő függvényében nem biztos, hogy pozitívan változnak...
Fogalmam sincs, mit értesz a normál szobán, így kizárólag a helyretétel kedvéért érdeklődnék a spektrális zajeloszlás "valószínűsítéséről". A neszesemmifogdmegjól 40 helyett kérnék szépen 1-1 hasraütésszerű akusztikus szobazajszintet a szubkontra, az egyvonalas és a négyvonalas oktávra...:):)
Keresd ki a hiteles MEEI mérést, és csodálkozz, mert "a hajtásmód döntő jelentőségű" feltetélezésre is gyakorlati cáfolatot nyújt. Súlyozott mérés (tényleges zajmérés) szerint az AP100 bizonyult legcsendesebbnek, bár nagyobb meglepetés, hogy súlyozatlanul (magyarul dübörgést mérve) sem a DD-k voltak a legcsendesebbek. Slusszpoénként felfigyelhetsz a dörzskerekes(!) és a közvetlenhajtású Lenco dübörgése közti, írd és mondd, mindössze 1 decibelnyi különbségre.
A kárdást inkább úgy lehetne feltenni, hogy ha a hangelemez dinamika tartománya 60-70 dB (már persze nem egy modern, mp3-ból nyomott limited edition audiophil grade 180 grammos, hanem egy 70-es évekbeli Impulse, BlueNote, TBM, CTI), akkor ebből mennyi veszik bele a csapágyzajba.
Amúgy meg vidéken élek, távol a város zajától, és külön szobában van a hifi...
egyáltalán nem vagyok naiv. Ha visszalapozol egy kicsit, ott az elmélkedésemben a szöveg a pénzről, ami az egész HIFI világot, de főleg a médiumok színezi...
Nincs. A valószínűsítés itt azt jelentette a konstrukció önmagában hordoz néhány valószínüsíthető paramétert: - 43 dB, mint látható ez így is van (TAYA). Érdeklődési körön kívül van.
Mint ahogy a DD-sek egy mai szint kategóriája -50 körül van (Audio Technica, Lenco 3808 hosszasan...stb.) Lehet látni, egy sor gyár megveszi ugyan azokat az elemeket s épít belőlük még fazonra is erősen hasonló játszókat...
Hozzá teszem, fel lehet tenni a kérdést(amit már feltettem...) - ki, milyen körülmények között hallgat... a normál szoba 40dB-vel sok mindent helyre tesz - ott a 100e HUF os -50dB mai DD-k ebből a szempontból már vígan megfelelnek - fejhallgatónál már nem biztos (nem szeretem).
Most komolyan, már az 50-es évek elején létezett olyan futómű, ami 0.05% wow&fluttert tudott (amúgy 70dB rumpli mellett), és az nem fejlett direct drive volt, hanem vacak szíjhajtás. Pedig még szetero lemez sem volt. Most, 70 évvel később álmélkodjunk egy 0.1%-os wow&flutter láttán? Hogy az mekkora minőség? És az érv mellette az, hogy van nála még szarabb?
Elég baj az, hogy a kommersz hifi így legatyásodott, ami 20-30-40 évvel ezelőtt alsó polcos gagyi volt a műszaki boltban, az most highend. Az ember nem azért kénytelen menni a hifi szalonokba, mert valami kimagasló minőséget szeretne, hanem egyszerűen egy hallgatható készüléket keres.
A chip.de csak szemle, áttekintés - paletta készítésre jó - a leközölt tesztek vékonyak... Ha valaki képbe akar kerülni, sokat kell hozzá forgatnia a fejét. Nehéz korrekt teszteket találni - a többségükről ki sem derül, milyen körülmények mellett született, hol, mit, hogyan hallgattak, vajon utána mértek e a gyári speckóknak(nem), stb.? A gond inkább az hogy a komolyabb "audió" szaklapoknál ugyanez a helyzet. Vajon hogyan íródnak ezek? A szerző föltesz két-három lemezt - a "tesztalanyt" bedugja a nem tudom mibe..., kicsit belehallgat, előveszi a gyári speckót, leírást, a "varázszszótárt" s máris születik a cikk az "A4"-es lapon...? Nagyon úgy tűnik, hogy erős esély van erre.
Több paraméter van, a nyávogás egy, nem ismerem az AKAI100-zaját, de valószínü nem éri el a 67dB-t..., s a PU is valószínü gyengébb, de lehet, hogy az cserélhető.
