Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
Tréfán kívül, van magyarázat arra, hogy miért volt tele spórával a gombád kalapja.
A múltkor hallottam a TIT-en egy előadást Tóth Miklós gombász barátunktól, ami erre a jelenségre ad magyarázatot. Biztos emlékszel még a rózsaszínben játszó kalapszínű nagy döggombára, amit erre a topicra feltettél és meghatároztunk. Az alábbiak talán mindkettőre magyarázatot adnak.
"....a tönk magasra emeli a kiterjesztett madárszárnyra hasonlító profilu kalapot. Ez a különleges, minden kalapos gombánál bevált forma úgy tereli a legkisebb légáramlatot is, hogy az elragadva a lemezekről levált spórák tömegét, minél magasabbra juttassa azokat. A kalap felett felgyorsuló levegő ugyanis szívó-emelő hatást vált ki az alul lévő légrétegre - ezért találkozhatunk sokszor az érett gombák kalapfelületén is az azt elszinező spóraporral. "
(Tóth Miklós egyébként a Természet Búvár című lapban szokott a gombákról írni).
A szakértő ismerősöd valószínő szögletes spórás gombát mondott, ami a döggombák (ezen belül a tövisalja gomba) egyik jellemzője. A gombavizsgálóban az a szabály, hogy május 15-e után nem szabad visszaadni a kirándulóknak a tövisalja gombát - mivel legtöbbje nem tudja, hogy mi alatt szedte (rózsafélék) - és koranyáron már más mérgező és összetévesztésre lehetőséget adó döggombák (zöldesszürke, stb.) is megjelenhetnek.
Köszi a tövisalja tippeket. Sajna egy szakértő ismerősöm személyes szemrevételezés után "spóraszóró szögletesgombaként" (vagy valami hasonló, már nem emlékszem) azonosította be a gombámat, ami szerinte nem ehető.
Az a kucsmagombás spárga igen jól hangzik, Nagypapi. Kár hogy egy szál kucsmagombát sem találván kénytelen vagyok szimpla spárgalevessel beérni (de az is finom).
Viszont kipróbáltam Műhód sporttárs Gévás Kisasszonytányér receptjét (topikos tipp), és nagy családi siker volt. Gévaszedő -kedvelő körökben érdemes kisérletezni vele.
Visszaolvasva hozzászólásaidat értesültem aról, hogy volt egy kellemetlen eseted. Engem érdekelnének a részletek, ha még visszatudnál emlékezni. Ha nem szánod a nyilvánosságnak, akkor írj légyszíves a heyderia@citromail.hu-ra. Ha nem szeretnéd felidézni, azt is megértem. Köszönettel
Barátaink hosszabb római tartózkodás után most érkeztek haza, a visszaúton Klagenfurt környékén rájuk tört az éhség: Egyebek közt spárgát ettek kucsmagombával... Mielőtt kekeckednétek: EZ a spárga /Asparagus officinalis/ legszebb magyar nevén: nyúlárnyéka, nem a nadrágszíj pótlására szolgál. :)) Majd megtudakolom a részleteket. Ha így alakul az időjárás, hét végén kiballagok, hátha kibújtak a piruló galócák. Tavaly is ilyentájt találtuk az elsőket. NP
Nyílván a súlyosan mérgező gombafajokat nem kóstolgatja az ember....
Én csak úgy általánosságban írtam, hogy szakirodalom híján magad is eldöntheted, hogy egy gomba étkezésre alkalmas-e. Egy nyersen, keserű, nagyon csípős, dohos, stb. rossz ízű gomba általában főzve sem kiváló, még ha nem is mérgező. Persze vannak kivételek (keserű gomba, rókagomba), melyek sütve, főzve finomak.
A nyárfagomba fiatalon ehető. Inséges időkben nem is olyan rossz.
Azért a fehér galócát + pár súlyosabban mérgező fajt se nagyon kóstolgatnék nyersen.
Kérdés: az elvileg ehető Panus tigrinus (nyárfagomba) élvezeti értéke mekkora? Elég sok szokott belőle lenni az ártereken, de eddig nem szedtem fogyasztásra.
Kedvet kaptam egy kis ismertetőre tövisalja ügyben....
Részlet egy erdélyi gombáskönyvből:
"Tövisaljagomba
Hívják még májusgombának, szilvafaaljának. 1787-ben kora jeles erdélyi orvos-természettudósa, Mátyus István, "medicinae doctor, Nemes Küküllő és Maros-Székből egyesült vármegyének rendes physicusa", ahogy saját magát könyvének címlapján megnevezte, mindjárt a császárgomba és a csiperke után ismerteti, s ezt írja róla: "Ez után való kedvességet érdemlett majd mindenütt édes leves húsával és kedves szagjával a Tövisaly-gomba... Terem ez a verőfényes száraz erdők és berkek szélein a tövis-fák alatt, a tavalyi lehullot levelek vagy föld-muha alatt mintegy elrejtezve (mellyről frantziául Mouceron neve lett) tavasszal Április kezdetével ..... A hamu színű földet szereti. Ahol egyszer megtermett, minden esztendőben találtatik... Ritkán nővhetnek nagyot: mert akik a hellyekre reája kaptak, egymás elől idő előtt elszedik. "
Ma jóval kevesebbre becsülik, mint akár Mátyus, akár - kétszáz évvel korábban - Clusius idejében: könnyen összetéveszthetőnek tartják. Mégis dimbes-dombos, kökény- és galagonyabokros tájaink, kiskertes, szilvafás, libalegelős falvaink kedves tavaszi gombája; nagyanyáink ezt hozták estefelé kötényükben, amikor mgtértek a gyomlálás-kapálásból, s ez kerül ugyanúgy most is kert végéből, sövény mellől, árokpartról a család elé friss ételnek a vacsoraasztalra.....
Felhasználás: bármire felhasználható, de különösen tomásos gombának finom. S hadd ajánljunk egy Mátyus István-féle, kétszáz éves elkészítési módot is.
"A szakátsok ezeket a kényes gombákat, kényesen így szokták megkészíteni: friss korokban száraiktól és motsoktól megtisztítva, és jól kimosva, elébb borral, egressel, etzettel, hagymával, sóval, fűszerszámokkal, narantsal, tzitrommal és jó szagú füvekkel, vagy laurus levéllel együtt megfőzik, ezután a lévből kiszedik és téj-felt, s a főtt levekből is keveset töltvén reá, mint legfőbb tsemege ételt úgy adják fel. Nálunk rövidebben hús-lévben megfőzve, téj-fellel megöntve, és sóval, fű-szerszámokkal meghitve, s így is kevéssé főve viszik asztalra. Többnyire mindazonáltal tsirkék és egyéb húsok mellé készítik. Ugyan ezen végre, tzérnákba felfűzve télre meg is szárasztják...."
Nos, a Tövisalja számomra vegyes gombapörköltbe, fagyasztott vagy szárított "ízes" gombával felturbósítva igenis fogyasztható. Magában még nem is próbáltam.
Előnye, ha találok, akkor általában nem csak egy-két példányt, úgyhogy kiadós... :)
köszönöm a tippeket. Utánanéztem, a tövisalja gomba "hivatalos" leírása valóban eléggé fedi a találtakat. (Őzláb kizárt, már csak a mérete miatt is, ami talán a képen nem igazán érzékelhető ). Ha jól láttam, a topic-on meglehetősen megoszlanak a vélemények a tövisalja fogyaszthatóságát (pontosabban élvezhetőségét) illetően.
Szia! Szégyelljék a kullancsok magukat!! Amit ráfújunk a tenyerünkre, azt szét dörzsöljük. Kar, lábszár, nyak, esetleg deréktájt. 4 és fél óráig hat, aztán újra jön a fújás, bedörzsölés. Ha valaki shortban vagy szoknyában magas fűbe, vagy sűrű gyertyánújulatba téved, akkor a tetőtől-talpig való bedörzsölés mellett még a testet is érdemes sűrűn átvizsgálásni bóklászás közben. Mi idén is kullancsmentesek vagyunk eddig. Egy hibáját észleltem, hogy a szúnyogokat nem zavarja, így együtt kell alkalmazni a szúnyogriasztóval mostanában. Korábban a rekordom 36 bennem lévő kullancs volt egyszerre, mikor egy kelésbe futottam bele, hihetelen aprók voltak azok a rovarok. Ám három-négy is többször volt bennem azelőtt. Tavaly óta elkerülnek. Ezért is tartom jónak és mertem bátran ajánlani másoknak is. Ismerőseim sem panaszkodtak a hatékonyságára. Több bizalmat a riasztónak és kevesebbet a kullancsoknak.
Konkrétan szegfűgombát, ami lábon meg volt száradva. Azt hittem keveset, aztán este mikor beáztattam főzés előtt, annyira megdagadt, hogy ketté kellett szednem. :)
Találtunk még egy csomó friss tövisalját, és egy kg db ízletes kucsmagombát. Mondjuk az az egy szem tényleg szép példány volt.
És egy kis rejtvénynek valót:
Azt mondják nem túl gyakori, de én már többször is belé botlottam.
