Keresés

Részletes keresés

Felicitász Creative Commons License 2000.11.09 0 0 432
Szia TiNa meg mindenki
Tényleg jobb a hangulat - egy-két ködös napot nem számítva olyan őszünk van, hogy csak nyalogatom a tíz ujjamat, ma is süt a nap és még mindig lehet egy szál kardigánban egyetemre menni. :-)))

Kedves Tamás dr.!
Mi használ az ellen, ha valaki időjárás-/évszakfüggő depresszióban szenved? Nyáron minden OK velem, ősszel van két-három elég rossz hetem, aztán a karácsony egy külön témakör ( - Van még itt olyan köztünk, aki úgy utálja, mint én is?) és a tavasz legelején megint gyötrődöm egy kis ideig. Szóval évente egy hónap depresszió, elég használható vagyok közben, meg minden, de jó lenne, ha ennyi se lenne.
A tök egészségesek (ha van ilyen kategória...) is utálják a ködöt meg az esőt, de hol a határ az egyszerű majdelmúlik lehangoltság és a kezdődő depresszió között? Ez az a "hajlam", ami megmaradt nekem a terápia után is... Jó oldala, hogy segít zongorázni, rajzolni, magamba mélyedni, rossz oldala, hogy elvon a munkától, a társaságtól, szétzilálja az időbeosztásomat, nem tudok fölkelni, ilyenek.
Nem baj, hogy van, csak annyit szeretnék, hogy rövidebb ideig tartson. Mi segít ki belőle?

Kellemes napot, munka után menjetek ki sétálni amíg még süt a nap :-)

F.

Előzmény: TiNa (429)
döglött hal Creative Commons License 2000.11.09 0 0 431
Kedves crach!

Mi van veled? Olvasod még a fórumot? Léptél valamit terápiás ügyben?

dh

Előzmény: crach (343)
TiNa Creative Commons License 2000.11.09 0 0 430
Kedves Egy!

Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak a válaszommal, nagyon köszönöm, hogy írtál. És köszönöm a könyvajánlást is. Úgy döntöttem itt válaszolok Neked, hisz azért van ez a topic, hogy arc nélkül összuk meg a problémákat.
Egyetértek minden szavaddal, én is úgy gondolom, ahogy Te. De nekem mégsem sikerült önerőmből kijönni ebből. Pedig nagyon kutatok magamban és a környezetemben is a probléma forrása után. Egy darabig már eljutottam, tudom, hogy mitől lettem ilyen, és látom az út nagy részét, ami ide vezetett. De mégse tudom legyőzni a rettegésemet, úgy érzem nem vagyok ura a testemnek, bármi történhet velem. Különösebbnél különösebb érzések jönnek rám, elmagyarázni is nehéz. A metrótól én is ugyanúgy félek mint ahogy Te féltél, de soha nem fordultam vissza, legfeljebb hamarabb leszáltam, mint kellet volna. Szóval én se egyből a gyógyszerben kerestem a megoldást, számtalanszor sikerült uralkodnom magamon, és legyőzni a pánikot. Bíztam, reménykedtem, de egy idő után annyira megeröltető volt már minden perc, hogy szerintem közel álltam már az idegösszeroppanáshoz. Ha akkor nem kezdek el gyógyszert szedni, már diliházban lennék.
Bár most egyre jobban vagyok, nehezen hiszem el, hogy valaha ez teljesen elmúlik. Azt hiszem eléggé pesszimista vagyok, és még van számtalan olyan tulajdonságom, ami nehezebbé teszei az életem. Amúgy is, az életet tartom a legnagyobb elelnségemnek. Na jó, befejezem, kezd a szövegem depressziósnak tűnni, pedig a sok kínlódás ellenére szerencsére nem lettem az. De ez volt nagyjából az ismertetésem.
Gondoltam már arra is, hogy talán az agykontroll az, ami segít kontrollálni a gondolataimat (hisz a legtöbb lelki beteg a saját gondolataitól lesz beteg), javít az állapotomon, mert elvileg hatalmas energiákat szabadít fel az agyból, amit mind a célra öszpontosíthatok. De érdekes módon a pszihiáterem azt javasolta, hogy ne csináljam, mert csúnyán mondva az az ép elméjüeknek van kitalálva. Nem értem, szerintem hasznos lenne.

TiNa Creative Commons License 2000.11.09 0 0 429
Sziasztok!

Megint rég jártam erre, de azért remélem érdekel még, Kedves Felicitász a kérdésedre a válasz.
Még nincs egy hónapja, hogy el kezdtem szedni a gyógyszert, és eleinte elég kellemetlen mellékhatásai voltak, némelyik még most sem múlt el. De alapjában véve sokkal stabilabbnak érzem magam tőle. Bátrabb lettem, már nem félek annyira. Még most is rám törnek furcsa érzések, de ennyit még elviselek, és reménykedem, hogy az idő múltával, amikor már jobban hat a gyógyszer, ezek is elmúlnak.
Különben én se járok egy olcsó pszihiáterhez, de mivel a gyógyszerrel tudott javítani az állapotom, elég hozzá két hetente járnom, igaz akkor két órára. A két találkozás között telefonon tartjuk a kapcsolatot, és naplót vezetek, hogy mikor, és milyen körülmények között lettem rosszul. Bár így nem haladunk túl gyorsan, így mégis kisebbnek tűnik a költsége.
Amúgy öröm volt olvasni Titeket, most valahogy pozitívabb a hangulat! Bejön a gyógyszer, mi?:)

torpi Creative Commons License 2000.11.09 0 0 428
Sziasztok!

Valoban egy nagyon jo kis csapat vagytok. En abszolut megertek mindenkit.
Nekem tavaly novemberben szaladt ki a talaj a labam alol. Ugy erztem, hogy tul sok van a vallamon es, hogy tobbszor kene nemet mondanom. Elosszor feltem a tomegkozlekedesen, mindig remkepeim voltak (felborul a busz, lezuhan a hidrol, stb...). Aztan jott a fulladas, allandoan szorongtam, iszonyuan vert a szivem. Vegen rosszul lettem nagyon egy buszvegallomason. Minden havas volt es nagyon egyedul ereztem magam. Akkor az volt az erzesem, hogy egyedul nem vagyok biztonsagban. Sokaig nem is tudtam egyedul kozlekedni. Egy ido mulva mar annyira fulladtam, hogy este nem tudtam elaludni, vagy ha igen ejsazka felebredtem. Elmentem a korzeti orvoshoz es o 2xfel rudotelt irt fel. Ettol jobban lettem, ki tudtam aludni magam, stb. Ez 3 honapig tartott, aztan azt mondtam abbahagyom a gyogyszert. Nagyon rossz volt, jott a fulladas, mert a gyogyszert biztonsagosnak ereztem. Akkoriban sokat foglalkoztam ezzel a temaval a netrol igyekeztem minnel tobb informaciot beszerezni. Sikerult!!! Felig-meddig. Mar utazom metron. Neha azert egy picit felek, de letudom kuzdeni a felelmemet. A liftbe is beszalok, de ott is felek. Megis sokkal batrabb vagyok. Egy dologgal van mar csak baj. Nem merek egyedul videkre menni. Felek elmenni otthonrol messzebbre. Nyaron Balatonra mentunk es olyan messzinek ereztem, hogy legszivesebben hazamentem volna. Probaltam nyugtatni magam, 3 nap mulva mar jobb volt. Kulfoldrol szo se lehet. Ez egy ilyen fobia. Most jelenleg a "Hogyan gyozzuk le szorongasainkat" cimu konyvet olvasom. Sok dolgot mar magamtol tudtam abbol amit ez a konyv leir, egyebkent nem rossz konyv, ajanlom mindenkinek.
Ajanlataim meg: klasszikus zene, sportolas( endorfint termel, magyarul:boldogsag hormon), kirandulas. Nagyon fontos, foleg amikor beall ez a sotet borongos ido, hogy tobbet legyunk a szabadban es eszre vegyuk a pozitiv dolgokat.
Mindenkinek gyogyulast es sok vidamsagot kivanok.
Udv. Torpi.

Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000.11.08 0 0 427
Kedves Guza,

tudomásom szerint TB által támogatott rendelés van az OPNI Pszichoterápiás ambulanciáján (1021 Bp. Hűvösvölgyi út 116.), Tel: 391-5442, 391-5441, illetve copayment rendszerű rendelés van a Mérei ambulancián az V. kerületben, ennek a telefonját az előbbi helyen tudják megadni.

Tamás

Előzmény: guza (425)
Törölt nick Creative Commons License 2000.11.08 0 0 426
Tudok.
Légyszi írj nekem egy mail-t. De szerintem Treuer doki is tud, írj neki is.

B princess

Előzmény: guza (425)
guza Creative Commons License 2000.11.08 0 0 425
Kedves Tamas!

Koszonom!
Tudnal konkretumot mondani a copaymenttel kapcsolatosan?

Tud vki profi kezdot ajanlani?

Koszonom

G.

Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (424)
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000.11.08 0 0 424
Kedves Guza,

a TB alapú pszichoterápiás rendelésekért természetesen nem a páciens fizet, hanem a biztosítója. Általában kerületenként a Pszichiátriai Gondozóban lehet érdeklődni, hogy hol van ilyen, és a legtöbbször nem kell beutaló, hanem közvetlenül lehet oda fordulni. Vannak ún. "copayment" rendszerben működő pszichoterápiás rendelők is, ahol a terápia árának csak egy részét fizeti a beteg, a másikat a biztosító. Viszonylag alacsony áron általában kezdők végeznek pszichoterápiás rendelést, de ők is lehetnek profik, mert mint ahogy elhangzott valakinek a hozzászólkásából, hiszen ők rendszeres szupervízióba járnak.

Tamás

Előzmény: guza (422)
babarczyeszter Creative Commons License 2000.11.07 0 0 423
Szia Felicitász,

nagyon kedves vagy, hogy érdeklődtél felőlem. itt vagyok, csak viszonylag sok más dolgom van, azért nem írogatok pillanatnyilag.

légy jól

e

Előzmény: Felicitász (419)
guza Creative Commons License 2000.11.07 0 0 422
Kedves Tamas!

Irtal a TB alapu rendelesekrol. Ezek a gyakorlatban hogy mukodnek? Elmesz a korzetiorvoshoz (haziorvoshoz) es o beutal? Vagy a MPT-t erdemes felhivni es akkor kvtlenul menni?
Masik, hogy a TB alapu kezeleseknek milyen a dijszabasa?
Nekünk pszichiater-pszichoterapeutara lenne szuksegunk.
Mint ahogy olvastam masokat is a kezeles magas koltsege tart vissza a terapiatol: nos eletem parja is menne, ha nem kellene erte olyan magas dijat fizetni, de tekintettel arra, hogy eseteben reszben szules utani depressziorol lehet szo, es problemaja az is, hogy Ö ugy erzi, hogy nem keres penzt csak költ es ha ezert a kezelesert viszonylag magas osszeget kell fizetni, akkor rosszabbul erzi magat utana, mint előtte.

Szoval tud valaki ajanlani olyan szakembert aki viszonylag alacsonyabb áron vegez professzionalis munkat? (Budapest)De ha tudtok valakit, aki igazan jó es szerintetek el tudja fogadtatni a kezeles koltsegeit, akkor arról is írjatok!

Koszonom

G.

Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (421)
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000.11.07 0 0 421
Kedves Borsószem,

Nagyon tetszik ez a "fejlődő csapat kialakítása", az jut róla eszembe, hogy az Egyesült Államokban pontosan a páciens önsegítő csoportok, illetve érdekképviseleti csoportok vívták ki a döntéshozóknál, hogy a pszichoterápia ne csak a magánrendeléseken legyen elérhető, hanem a biztosító is támogassa. Szerintem erre nálunk is szükség lenne, mert sajnos a pszichés zavarok nem úgy gyógyulnak meg, hogy kivesszük a rossz részt, és majd beforr, hanem jóval hosszabb és alaposabb "finoman tuningolt" lelki munkát igényelnek. Ennek ellenére azt gondolom, hogyha valaki komolyan utánajár, és körülnéz, még mindig talál az ő lehetőségeinek megfelelő terápiát, netán TB alapú rendelést is.

Tamás

Előzmény: Törölt nick (420)
Törölt nick Creative Commons License 2000.11.07 0 0 420
Valahol lennt a topic alján találsz egy listát Treuer doki gondozásában arról, hogy hol mennyi az óradíj.

Tapasztalatom szerint a 3.000 Ft a felső középkategóriába tartozik - tudom, tudom, a fodrászok, csakhogy fodrászhoz nem hetente kétszer, háromszor jár az ember, hanem havonta egyszer - biztosan találsz olyat, aki nem ennyit kér.

Nekem jó tapasztalatom van a rezidensekkel, jól képzettek és a rutinból származó tudást kipótolja az, hogy szupervízióba járnak, ahol segítenek nekik is.

A barátságok kialakulásáról:

az előbb korrekciós kapcsolatról volt szó, majd arról, hogy hasonló betegségű emberek az orvosi váróban hogyan barátkoznak össze.

A kettő szerintem egy kicsit más:
azok a kapcsolatok, melyek kizárólag a hasonló emberek barátságán alapszanak segítenek fenntartani az eredeti problémáz, pláne akkor, ha a probléma pszichés eredetű. Az egyén nem küzd a probléma okainak feltárásán, megnyugszik abban hogy ilyen, vagy megreked abban, hogy felelőst talál.

azok a kapcsolatok, ahol pedig ilyen hasonlóság nem áll fenn, állandó frusztrációt jelenthetnek, életidegenné és zárkózottá tehetnek.

a kettő elegye a hasznos, egy fejlődő csapat felépítése.

Legalábbis szerintem

B princess

Felicitász Creative Commons License 2000.11.06 0 0 419
A pénz nagyon nehéz kérdés, ez volt az egyik hátráltató tényezőm, mielőtt elkezdtem a terápiát, és most, hogy lassan vége lesz, megint csak sajnálok ekkora összeget kiadni baráti beszélgetésért a terapeutámmal, és inkább CD-t veszek...

Nem tudom, mi a megoldás... Emlékszem, hogy elég szegény ember voltam, mikor elkezdtem járni, és néha úgy éheztem össze a pénzt egy-egy órára, és most utólag mégis azt érzem, hogy megérte - végülis, mennyi pénzt elkültünk a testi jólétre, a lelkire meg valahogy nem szívesen áldozunk. Persze nehéz ügy, mert ezt a pénzt meg egyszerre kell kiadni, és nem is akármennyit...

F.

Előzmény: Waratah (418)
Waratah Creative Commons License 2000.11.06 0 0 418
Azért remélem, hogy egyszer nekidurálod magad és nema pluszmégegy CD-t részesíted előnyben.
Előzmény: Törölt nick (417)
Törölt nick Creative Commons License 2000.11.06 0 0 417
Koszonom a tanacsokat.

Sajnos tenyleg nem tudom magambol helyesen megitelni ezeket a dolgokat, viszont egy kulso szemlelo meg sohasem tudhatja pontosan, hogy mit hogy gondolok es erzek.

Azt hiszem, maradok magamnak, mert:
-Iszonyu lusta vagyok, kesz gyotrelem lenne bejelentkeni valahova, es aztan meg elmenni is :)
-Ha van nagy nehezen folos 3000 forintom, inkbb CD-t veszek belole.

Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000.11.06 0 0 416
MilGra-nak: egyetértek Sciannal, szerintem nagyon sokat tud segíteni a pszichoterápia ebben az esetben, mivel elsősorban kapcsolati problémáid vannak, és azt egy jó korrekciós kapcsolat (ilyen a terápia) meg tudja gyógyítani. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy ha elolvasod a borderline jellemzőket, és magadra ismersz, akkor biztos, hogy abban is szenvedsz, ehhez részletes vizsgálatra van szükség. Gyakran hajlamosak vagyunk leírt tüneteket könnyen felfedezni magunkon. Szóval mindenképpen megér egy konzultációt szakemberrel.

Koko123-nak: Az, hogy hasonló bajokkal bíró emberek vonzzák egymást, régi megfigyelés, de nem mindig szükségszerű. Vannak barátságok, amelyek pontosan annak mentén szerveződnek, hogy a másikban kiegészítő tulajdonságokat látunk, és az a vonzó.

Tamás

Előzmény: Törölt nick (414)
scian Creative Commons License 2000.11.06 0 0 415
Kedves MilGra! Végkövetkeztetésed helyes: jó lenne pszichiáterhez vagy pszichológushoz fordulnod. A diagnózist is bízd rájuk: önmagáról nehezebben itél az ember. És hajlamosak vagyunk amit éppen olvasunk vagy hallunk magunkban fellelni. A pszichoterápia biztosan segít tüneteid leküzdésében. Ahogy magad is írod,a gyerekkori emlékek sokmindent megmagyarázhatnak. A konverzió kb. annyi (amennyire tudom), hogy a pszichés, lelki tünetek testi tünetekben (is) kifejezésre jutnak. Elfojtott érzések testi tünetekben jelennek meg. Szóval: a pszichoterápia nem ártana. De hallgassunk meg másokat is.
Előzmény: Törölt nick (414)
Törölt nick Creative Commons License 2000.11.05 0 0 414
Kedves Tamas!

Megdobbenve olvastam a 125. hozzaszolasban a borderline-szindroma jellemzoit. Sajnos mindegyik egytol-egyig igaz ram (bar a konverzios testi tunet mibenletevel nem vagyok tisztaban), de ez nagyon meglepett. Tudtam, hogy nincs minden rendben belul, de ezt a rengeteg, elegge negativ tulajdonsagot igy egyutt latni, kicsit lelombozott...

Ezen hogy tud egy pszichologus segiteni? Ezek a dolgok gyerekkoromban ivodtak belem, es ezert a leheto legmelyebben vannak.

Mindegyik iszonyuan megkeseriti az eletemet, de a legjobban a kontrollalhatatlan, eros hangulatvaltasok(eleg egy illat, napsugar, egy regi emlek), es a szemelyes kapcsolatok hianya, ugyanis, az idealizalas es lebecsules megiteleseben eddig mindig az utobbi gyozott. Azt hiszem, a ket komolyabb baratsagom" is szimpla "erdekbaratsag" reszemrol.
Most mar senkihez sem tudok "normalisan" kozeledni, ez foleg a lanyoknal zavaro, mert ha esetleg valaki elnyeri a tetszesemet, automatikusan elutasitom es lekuzdom magamban a vagyat, tudvan hogy ebbol nem lehet jo kapcsolat, ugy is "megunnam". Es az a legszornyubb, hogy nem tudom, valoban igy lenne-e.

Koko123 Creative Commons License 2000.11.05 0 0 413
Szia Tamás!

És ha a volt barátok napi rendszerességű marihuánaszívó, vagy officiále személyiségzavarosnak nyilvánítottak, és esetleg ők is azt hiszik, hogy ők nem érdekelnek engem, meg én is hogy ők nem bírnak engem, szóval ha ezt a talán nem annyira kirívó huszonegyedik századi huszonegynéhány éveiben járó fiatalok kaotikus szerveződését veszem, nos, ebben az esetben hogyan lehet kibogózni érzelmeink és félelmeink kusza szövevényét? Komolyan kérdem. Egyébként igaz, hogy a hülyék "vonzzák egymást"? Az én legjobb barátom pl.- mint nemrég megtudtam - schizoid, paranoid személyiségzavaros.

Koko123

Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (412)
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000.11.05 0 0 412
Sajnos a barátságok fenntartása, társaságba járás, kapcsolatok építése energiát igényel, és ha depressziósak vagyunk, pont ez a kedvünk csökken leggyakrabban először. Ezért érdemes ilyenkor erre tudatosan figyelni, és mintegy Münhausen báró, saját hajunknál fogva kell néha felhívnunk valakit telefonon, csak azért, hogy ne záródjon be teljesen a világ (ez képzavar volt).

Egyébként a depresszió általában úgy változtatja meg a világlátásunkta, hogyha elhanyagoljuk a környezetünket a rossz hangulatunk miatt, akkor egy idő utáb hajlamosak agyunk úgy látni a többieket,hogy azért nem keresnek bennünket, mert nem vagyunk már számukra érdekesek... Ez elég rossz kör, érdemes még korán észrevenni.

Tamás

Előzmény: énisdepisvagyok (411)
énisdepisvagyok Creative Commons License 2000.11.05 0 0 411
kedves koko,

dehogy lebeszélni, bátoritani probáltalak:)))

amikor már nem beteg az ember és elkezd visszatérni az élniakarása, akkor jönnek a "normális" problémák.

de ezeket már tudjuk többé kevésbé reálisan nézni, ily jó esély van arra hogy érdemben tudunk vele mit kezdeni.

ami a magányt illeti: nekem évtizedek teltek el ugy az életemből, hogy szinte nem volt kapcsolatom emberekkel. állandóan éreztem magam körül a másság, búráját.
amióta többé kevésbé kordában tudom tartani -gyógyszerekkel és egyéb terápiákkal - a visszatérő depressziómat, azt tapasztalom, hogy sokan kedvelnek, és keresik a társaságomat.

a fene tudja hogy van ez:)))

énis

Előzmény: Koko123 (410)
Koko123 Creative Commons License 2000.11.04 0 0 410
énisdepis: na tudod kinek vedd el a kedvét!!!! ;)
8 hónapja szedem a vackot, néha úgy tűnik meg tudom különböztetni mi az ami tisztán neki tudható be. Az eufória két hónap után elmúlt, minden más csak nagyon-nagyon lassan jött/jön. Az élet nem jön rendbe tőle, a viselkedésem nem változik meg gyökeresen _csak_ tőle, de egy ideje optimista vagyok a prozac/terápia mixet illetően.

Waratah: igen, munkán kívül a legtöbb régi ismerősömet már elvesztettem (vagy annak érzem), új ismerősöket pedig magamtól nehezen megy szereni. Ha muszáj akkor benne vagyok, de saját magam nem határozom el, hogy namost beszélgetni vagy ismerkedni fogok x-el, y-al. (párszor megpróbáltam, ami azért haladás, de félúton remegő lábakkal(szó szerint:) visszakoztam.) Szóval a munkán kívüli időmmel nem nagyon tudok mit kezdeni.

Koko123

Előzmény: énisdepisvagyok (409)
énisdepisvagyok Creative Commons License 2000.11.04 0 0 409
kedves koko,

én azt tapasztaltam, hogy a tartós, kezeletlen depresszió teljesen szétzilálja az ember életét.

ennek a forditottja azonban sajnos nem igaz, vagyis azért mert elmult a depim, még nem jött rendbe automatikusan az életem. kezdetben a gyógyszer hatására olyan mintha minden nap egy ujabb zsákot tenne le az ember, szinte fizikailag érzi hogyan könnyebbül meg.

de néhány hónap mulva ez az eufória természetesen elmúlik. én pl. többször megfigyeltem magamon, hogy egészséges periodusaimban hajlamos vagyok lebecsülni a hullámvölgyek súlyosságát, sőt az egész problémát. és attól is vonakodom, azt us halogatom, aminek az elintézését egyébként korábban a depresszióra fogtam.

vagyis én ugy látom, hogy a depi "üzemképtelenné" tesz, de a hiba "elhárítása" után, még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy egyszerüen lustaságból, halogatásból, nemtörődömségből kényelmetlen helyzetekbe vagy egyenesen bajba sodorjam saját magam.

énis

Előzmény: Koko123 (404)
Waratah Creative Commons License 2000.11.04 0 0 408
Koko, mi az hogy magánéleted nincs? A melóhelyen kívül kerülöd az embereket?
Előzmény: Koko123 (404)
Waratah Creative Commons License 2000.11.04 0 0 407
Tamás, aranyos vagy, amikor ilyeneket írsz, "ez egy jól működő fórum" mindig kicsit kihúzom magam, bár nem ezt tekintem az anyatopicomnak, vagy hogy is nevezzem.
Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (406)
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000.11.04 0 0 406
Felicitászhoz csatlakozva: Sajnos nekem sincs meg a "kimoderált" hozzászóló szövege, nem kellett volna talán az egészet kivenni, de ezt nem én voltam, én csak jeleztem a moderátoroknak a flooding-ot, meg a gyalázást és ők tették a dolgukat. Ha akart volna hozzászólhatott volna azóta is, írtam neki választ (373-as hozzászólás), de nem érkezett válasz. Egyébként a csoportterápiában is van moderálás, persze ott sem küldik ki a résztvevőket (itt sem), hanem a többi csoporttag védelmében a csoportvezető felszólítja, hogy próbáljon meg a véleményével és beszédével nem bántani másokat, illetve betartani a csoport értékrendjét. Természetesen ha el akarja aztán mondani amit akar, megteheti, de ha folyamatosan fenntartja a viselkedését, akkor az is előfordul, hogy kiküldik (erre még nem volt példa csoportvezetői gyakorlatomban, de helyretevésre és mások megvédésére már igen).
A beszékgető fórumon ez annyiban más, hogy a szövege tovább is olvasható, ezért nem real time, tehát ha ócsárol, vagy bánt valakit, akkor nem akkor teszi csak amikor írta, hanem folyamatosan, vagyis akkor, amikor bárki újra elolvassa. Ezért szoktak törölni.
Egyébként jól működő csoportok közösségek egy idő után ki szoktak alakítani saját elveket arról, hogy mi az amit elviselnek még, és mi az amit nem. Szerintem ez egy jól működő fórum, meg is kezdődött egy kis vita erről, ahogy látom...

Tamás

Előzmény: Felicitász (403)
Waratah Creative Commons License 2000.11.04 0 0 405
Eszterrel tegnapelőtt találkoztam, aranyos volt és vidám (igaz a gyógyszerének is köze lehet hozzá). Majd megjelenik, semmi aggódás.
Előzmény: Felicitász (403)
Koko123 Creative Commons License 2000.11.04 0 0 404
Szia énis! Meg mindenki.

Nem tudom pontosan mitől érzem magamat jobban, sok oka lehet. Ha cinikus akarok lenni azt mondom háromszor annyi prozac. De sok más is történt velem, például augusztusig itthon dolgoztam cégeknek, CD-n vagy neten kuldtem el a dolgokat (programozas), szóval a nap nagy részét elég régóta egyedül töltöttem. Augusztustól 'rendes' munkahelyre járok, embeker közé, és azt hiszem most kezd megérni a gyümölcse. Egyrészt egészen más dolgot csinálok (grafikai munkák), amit - egyelőre - nagyon élvezek, másrészt úgy vélem a várttal ellentétben jól be tudtam illeszkedni, kedvelem a benti társaságot. A korábbi teljesen kaotikus életvitelnek is jól jön most egy kis rendszeresség. Kicsit olyan, mintha a saját alakját vesztett személyiségemet írnám újból körbe, és fedezném fel, hogy tulajdonképpen milyen is(vagyok). A munkahelyen úgy érzem magam, ahogy régebben nem is nagyon álmodtam: szinte végig jó kedvem van, mintha kezdene visszatérni a humorom is, teljesen nyugodt vagyok, nem idegeskedem (még a 'normális' munkatársak is megjegyzik gyakran, hogy nem értik hogy bírom ilyen nyugodtan). Persze azért maradtak dolgok, pl. magánéletem az nincs, este 8-ig maradok a munkahelyemen, mindenfélére rákenve (nagy forgalom délután, stb.), még mindig vannak helyzetek, melyekben könnyen megsértődöm vagy kerülöm őket, de ezek is kezdenek jobban felismerhetővé válni. Röviden ennyi.

Koko123

Előzmény: énisdepisvagyok (400)
Felicitász Creative Commons License 2000.11.04 0 0 403
Kedves Waratah

Nem is igaz, hogy ha elhallgatsz akkor ennyi, mert nekem speciel feltűnne és emlegetnélek egy virtuális kandalló előtt, hogy hova tűnhettél.
Azt is napok óta meg akartam kérdezni, hogy hol van Eszter, tudtok róla valamit?

Amúgy meg
Tök jó, ha jobban vagytok... Én nem voltam úszni, viszont kialudtam magam, és most meg megyek be a városba és keresek a Kedvesemnek névnapi ajándékot. (Máté-passió, Gardinerrel - remélem, meg fogom tudni fizetni...)

Imádom a Mester és Margaritát. És a kimoderálásnak talán nem is az az értelme, hogy meg nem történtté tegyük, csak az, hogy jelezzük, nem itt van a szó/gondolat helye. A kimoderálás nem öli meg (sajnos akkor se, ha valami gonosz dolog volt), csak jelzi neki és nekünk, hogy ne ide jöjjön élni és vendégeskedni.
Csak rövid ideig voltam csoportban, nem terápiás jelleggel, és azt tudom erről mondani, hogy ott is van "kimoderálás", és nem is mindig terapeuta-részről, soxor mi többiek mondtuk, hogy ezt azért nem kellett volna vagy nem így stb.
Ez se tette meg nem történtté a bántást, de az élét elvette és a megtámadott egyből védve érezhette magát, a "támadó" meg magába szállott egy kicsit. Néha bocsánatot is kért. Itt nincs semmi személyes - hogy veszed rá p1p2p3-at, hogy elnézést kérjen? -, az egyetlen lehetőség, hogy törlöd a gondolatait, nehogy az "írás megmaradjon" és valami később idetévedő, aki végigolvassa a topicot, azt higgye, hogy mindent szabad. Mondjuk pl. deklaráltan "tenni a többiek véleményére", hogy p1p2p3-ra hivatkozzak. (Nem az a probléma, hogy ezt gondolja, hanem az, hogy a személytelenség védőpajzsa mögül szúr és aláz és lenéz.)

Felicitász

Előzmény: Waratah (402)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!