antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Telítődik az ember szíve reggel Álmokkal, ábrándokkal, szeretettel És nekimegy a fénynek A fényburokban munkahelye várja Munkába fog és rátalál az árnyra Melyből imént felébredt Hát el is fárad, mire jő az este És ráeszmél, hogy hiába kereste Azt, mit nagyon szeretne Napfény helyett csak lámpafény kíséri Vacogva megy mellette, mint a régi Szerelme, az a szellem Az, mely kísérti éj leplébe bújva Az, mit szívébe zár a hajnal ujja
Úton talált az élet, költözőben Úgy költözködtünk a Küküllővölgyben Ahogy a nyomor diktált a szekérnek Előtte lovak és mögötte évek S a falvak: állomások és megállók Míg Medgyesen utunk soká megállott De addig is meg-megpihent a lelkem Az alkonyat színét úgy megszerettem Az ég alján, a hegylejtőn s a völgyben Ahol a kisvilággal kergetőztem Mit a verőfény emlékül hagyott rám Hogy sötétségben is maradjon hozzám Oly hű, mint a valóság a meséhez Mikor a szív meséli, hogy mit érez
Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: "Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem."
Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: "Kérdezd meg, kiről beszél!" Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: "Uram, ki az?" Jézus így felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom."
Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: "Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!"
Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy - mivel Júdásnál volt a pénz - Jézus megbízta: ,,Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!" Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment.
Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: ,,Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek." Erre Simon Péter megkérdezte: ,,Uram, hová mégy?" Jézus így válaszolt: ,,Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz." Péter azonban erősködött: ,,Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted." Jézus ezt felelte neki; ,,Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem."
Egy idő után megismered a különbséget, egy kézfogás, és a bilincs szorítása között.
És megismered, hogy a szerelem nem vonzalom, és egy társ nem biztonság.
És megismered, hogy a csók nem szerződés, és az ajándék nem ígéret, és elfogadod kudarcaid emelt fővel és előre tekintő szemekkel, asszonyi bájjal, férfias erővel, s nem gyermeki bánattal. És megismered hogyan építsd a jelen útját, mert a holnapé túl bizonytalan, hiszen a tervek, és jövők útja félúton mindig megszakad.
Egy idő után megismered, még a nap is megéget, ha túl sokat kérsz. Így virágoztasd csak fel saját kertedet, díszítsd csak fel saját lelkedet, és ne várd, hogy valaki más hozzon virágot neked.
És tanuld meg, hogy tudsz szívós lenni, és igenis erős vagy, és igenis vannak értékeid.
És tanulj, csak tanulj, minden búcsúval csak tanulj...
ha hatvanéves elmúltál egy éjjel olyan mély békével nézel széjjel mintha minden rém barátod lenne: semmi hárítandót nem lelsz benne (mert elhagyott már az önrettenet) annak jelét csak hogy még él a félszed mert élsz te -- mert most már ezt is érted: félelmed sem volt más mint ajándék élet jele ami azzal jár még hogy gazdag vagy hogy van mit vesztened
Sándor, József, Benedek, Vártunk rátok eleget, Sok volt már a télből, Hóból, hideg szélből – Hozzatok meleget, Zöldellő rügyeket, Madár dala szálljon, Lepke táncot járjon, Süssél nap, fényes nap, Hozz meleget mindennap!
Jeruzsálembe történt ünnepélyes bevonulását idézzük a virágvasárnapi barkaszenteléssel és körmenettel (fordított esemény-sorrendben ugyan). Ma, Nagyhétfőn, a bethániai vacsoráról emlékezünk. Lázárék (Márta és Mária) vacsorájára, amit Jézus tiszteletére rendeztek Lázár feltámasztásának örömére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között.Senki sem sejtette, hogy ez az örömünnep az Úr szívében már szomorú búcsúzás. Márta szolgál… Mária pedig miközben hallgatja Jézust, közben igen drága nárdusz-olajjal keni meg az Úr lábát. A ház megtelik a kenet illatával. Hajával törölgeti Jézus lábát. Semmi sem drága neki, mert nagyon szereti Jézust. Júdás bosszankodik a pazarlás láttán és szóvá is teszi, hogy 300 dénárt érő olaj árán, mennyi szegényt lehetett volna megsegíteni! Jézus értékeli a helyzetet: Júdást rendreutasítja, hogy szegények mindig lesznek veletek! Tekintve, hogy a zsidók közül sokan látogatták Lázárt – hogy lássák, akit Jézus föltámasztott a halálból –, így a főpapok azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert bizonysága volt azoknak, akik hittek Jézusban.
Istenem. Az az alkony. A földbe döngölt örökzöldek. A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek. Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva. Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben. Istenem. Ez a piszkos alkony a hamis csillogású nappal után - Mert semmi sem volt a híg fényben valódi: sem a csődület, sem az ujjongás, sem az integető pálmaágak sem a fejhangon intonált hozsanna. Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk. Nem itt dőlt el a sorsunk. Istenem. Alkony van. Kivérzett eufória. A tömeg berekedt. Vedel, zabál: vacsorál. a Tévé elé ül. Új üvöltésre készül. A "feszítsd meg" élvezetesebb. A kereszthalál érdekesebb. Istenem. A nagypéntek a valóság. Nem csap be engem. A virágvasárnap illuzióját engedd elfelednem.
Virágvasárnap Azt mondják, máma van Virágvasárnap. Nézzük meg, az emberek mit csinálnak? S mivel ilyenkor ez a rendje, menjünk mindjárt a cinterembe.
Amíg ez tart, úgy sincs igazi ünnep, amíg ez tart, nincsen vakáció. Vigasztaljon a cinterem bennünket, ahol sírdombon áll a dáridó.
Ó, micsoda víg tarkaság! Mint egy rét, melyen százféle virág. Ki látott ily nyüzsgést a temetőben? Több az élő, mint a holt a földben!
*
Egy fickó bakfüttyöt ugrott a sírkereszteken, egy más kerékpárral ereszkedett a kripta dombján, a hantok közt rabló-zsandárt játszottak vad fiúk, friss fűzfasíppal váltottak jelet. De egy szakállas, szemüveges ember, ábrázatán igaz töredelemmel s nyitott, fekete könyvvel a kezében, minden stáció-oszlopnál megállt s oly forrón suttogott a vak cölöpnek, s révületét kövenként úgy fokozta, hogy csak belém döbbent a furcsa kérdés: mit tesz majd fenn, az utolsó keresztnél? Talán csak nem feszíti meg magát?
*
A dombra szállt Nap gyújtó fényözönben fürdette a parányi templomot; s mint valami monumentális röntgen, karcsú hajóján átvilágított.
Két kakukk szólt a zsendülő berekben, egymástól kérdezgette: meddig él, az esztendőket osztogatta bőven s nem egy okos tapasztalást cserélt.
De a holtak ezen csak mosolyogtak, szájuk ráncát keserűbbre vonák, mintha egyenesen ezt mondanák: „Ne tartsatok minket bolondnak!”
Aztán nekem is eszembe jutottak a véghetetlen téli harcterek, ahol most szintén jóskedvű kakukkhang kong emberi maradványok felett, az új lombból minduntalan kibukkan, s mint egy király post mortem érmeket, osztogatja az arany éveket; s eképp a hősök, hullaként oszolva, megtudhatják, meddig élhettek volna.
Most kukorékol a kakas megpattan fenn az égi kas kirajzanak a sugarak... A tócsák mézszín poharak. Lobog a fák fáklyás feje, buggyan a rét harmatteje s mint nyúl után bolond agár, friss fény nyomán fut a határ. Minden porszem kinccsel dagad... Sötétítsd be ablakomat!
2
Ablakom rácsa mereven nyujtózik hideg egeken. A juharlomb idegesen kapkod a rideg üvegen. Négy falam közt a félelem - betolakodott idegen - citerázik a szívemen.
3
Összegyűrök egy rózsát egy kavicsot félretaszítok. Megölöm ezt a nyarat mert benne nem én virítok.
4
Egy pici felleg szállt a nap felett s a végtelen völgy elsötétedett sorvadt a nap mint a bús özvegyek kik soványkodnak fátylaik megett. A jegenyefák tördelték a karjuk óriássá nőttek a fekete varjak.
5
Kemény burkot von a bánat köröttem. Nézem őket, kiket mostig szerettem messze siklanak, már egy sem enyém. Én utazom, különös küldemény, elindítottak más címek felé. ...Mit szólnál ha a csomag felzokogna eltépné a kötelet, mely lefogja ágaskodva kapaszkodnék beléd! Megrémülnél... elejtenéd.
Sziasztok-nem utazom,nem tervezem... jon a lányom a férjével és az unokámmal 12 napra (Angliában élnek,oda ment férjhez immáron 19 éve) és ilyenkor sohasem tudom, hogy mi a terv..
