FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Persze, tudom, hogy másképp látja a dolgokat aki évekig tanulta egyetemen meg más amit a laikus így lát a hétköznapokban, de szerintem kell lennie valami típusnak, mert annyira látható ... Vegyünk egy középiskolai osztályt. Van húsz fiú, abból 17 relatíve jól sportol, meg van három, aki képtelen elkapni egy labdát meg tök gátlásos a lányokkal, meg lepukkantan néz ki, ugyanakkor meg richtig ők a legműveltebbek, nekik vág legjobban az eszük. Szóval akkor most ez nem egy típus ? Nincs Woody Allen meg Mr. Bean - típus ? Azért kérdezem, mert én is tök ilyen intellektuális kretén voltam, és kemény munkába került, hogy ki tudjak kerülni ebből a dologból, leginkább a konditerem és az ismert márkásruha-divat elfogadása segített, amit ellen addig nagyon lázadtam.
Látom, ön sem szereti, ha filzófiai síkra megy a dolog, érdekes, egyik általam ismert pszichiáter sem szereti, mindíg lehúznak az elméleteim közül ... :-)
A konfliktusok és problémák elhárítása: tehát akkor ön nem hisz abban, hogy csak a fejünkben lévú kémiai anyagokkal lehet zűr, és azt ha valahogy helyretesszük (meditáció -> 8,2 Hz mélyalfa -> szerotonin) akkor megoldódik minden ? Más oka is van a problémáknak, ne teljesen csak vegyiüzemnek képzeljük magunkat ?
óvakodnék a helyedben a leegyszerűsítő tipizálástól, másrészt, amit összehoztál, az sajnos nem állja ki a tapasztalat próbálját. (az análszadisztikus személyiség meg nem is tudom, hogy jutott eszedbe, mivel semmi idevágó kapcsolata nincs). Szóval inkább úgy érzem, hogy könnyebb elszakadni a valóságtól, és általános filozófiai világlátási problémákba menekülni, mint szembenézni azzal, hogy valójában mi is történik veled. Ez elég tipikus, ismert intellektualizáló elhárítás. A keleti filozófiákhoz köthető tudatmódosító technikákról pedig az a véleményem, hogy ezek bagyon hasznosak tudnak lenni, ha valaki megfelelő kiképzés, mester mellett elsajátítja, ugyanakkor manapság a divat eléggé devalválta ezeket, és minden harmadig sarkon a városban Maharishi levitációs meditációt hirdetnek, ahol a föld fölé lehet emelkedni 20 centivel (minek?). Szerintem pont errül van, szó, és ez jól kifejezi, hogy ezek a technikák mit aj
ánlanak: a földtől elemelkedni segítenek, tehát inkább a konfliktusokat és a problémák elhárítását támogatják, ami persze rövidtávon hatásos is lehet, de hosszútávon mindig megboszzulja magát.
Snowman-nek: A reklámokról a moderálási felszólításom nemcsak neked szólt, és nagy bajt nem okoztál (ha okoztál volna, akkor moderáltuk volna), hanem jó tudni, hogy ezek a beszólások ugyan nem zilálják szét a topikot, de megakasztják a hozzászólások olvashatóságának folyamatosságát. Ez olyan, mintha beszélnék neked magamról, hogy mi bánt, és elhagyott a csajom, erre te azt mondanád, hogy menjünk hétvégén síelni. Valószínűleg a síelés hasznos, és együtt kirándulni is jó dolog, de ebben a helyzetben nem adekvát...
Kedves Tamás,
távol álljon tőlem mindennemű szétzilálási szándék ebben a topicban. Én csak arra gondoltam, hogy esetleg valakinek segítségül szolgálhat az, ha új közössébe kerül, új dolgokat próbál ki és ezáltal addig sem foglalkozik a maga gondjaival. Szerintem egy kis testedzés egy jó közösségben adott esetben még gyógyító hatású is lehet, nem?
Eredetileg a magam bajait is meg szerettem volna itt vitatni, de inkább az e-mailt választom majd, csak túl sok mindent kellene egyszerre leírni, és mindig halogatom a dolgot, meg elterelem a témát például olyan dolgokra, amelyek segítenek abban, hogy ne kelljen levelet írjak. Ilyen volt ez az alábbi "reklám" is. Egyébként írhattam volna on-topicban is, mert egy lehetséges segítségnek szántam. Tényleg ennyire rossz dolgot műveltem?
Ami a meg nem válaszolt meg el sem küldött e-maileket, meg a perlekedést illeti azt már abszolút nem értem, mert az én esetemben egyikről sincs szó, és nem értem, hogy miért feltételeztek bármi ilyet, amikor én egy árva hanggal nem utaltam ilyesmire. Vagy már szeneilis is vagyok, nem csak depis és magányos? Én már azt is eredménynek tartom, hogy ebből a topicból már találtam egy feltételesen jelentkező tagot. Ha arra a heti másfél órára kikapcsolom a saját gondjaiból akkor már azt hiszem tettünk érte valamit. Vagy talán ártunk neki? Remélem nem.
Van egy típus, aki egyfelől baromi okos elméleti dolgokban, de ugyanakkor a hétköznapi praktikus gondolkodása (common sense) sokkal rosszabb, mint akár egy félanalfabéta segédmunkásnak, pl. fogalma nincs hogy hol kéne megfogni egy szekrényt, odább tudják tenni. Baromi rossz mozgáskoordinációja van, refelxei is rosszak, a szeme felé dobott labdától megijed, pislog, behúzza a nyakát. Szóval aki népnyelven szólva "szerencsétlenkedik" mindíg. Ebből a típusból szokott lenni "computer geek" szerintem. A legfrankóbb példa Mr.Bean, de említhetjük még Woody Allent vagy Pierre Richard (ha jól irtam, az a vörös hajú komikus színészt )-ot is. Ezt hogy hívják önök ? Ezt hívják análszadisztikus személyiségtípusnak (negyedműveltke megint tippelget :-) )? Mi okozza ezt ? Minden elméleti dolgokban okos ember ilyen egy kicsit ?
Egyébként a depi annyira egy felkapott téma manapság, hogy az újságokból meg efféle helyekről összeszedett negyedműveltség alapján sokan - így én is :-) - azt hiszik, hogy értik, miről van szó. Elolvastam most néhány tesztet a neten (újabb adalék a negyedműveltséghez :-) ) és nagyon úgy tűnt, hogy a populáris irodalomból szerzett infók alapján valszeg sok pl. enyhébb schizophreniás ember hajlamos lediagnosztizálni magát depisnek. Egyetért ezzel ?
folytatás: európai neveltetésünk arra tanít, hogy a problémákkal keményen szembe kell szállni, harcolni velük, a fájdalmat, félelmet fogösszeszorítva leküzdeni amúgy izomból - a boxoló - mentalitás. A keleti filó meg azt tanítja, hogy a jó és rossz dolgok egymást kiegészítik, ezért azokat nem leküzdeni kell, hanem elfogadni, negatív energiájukat adszorbeálni magadba, és akkor nem ártanak neked - az aikido - mentalitás.
Tavasszal kipróbáltam ezt. Mentem szigorlatozni, villamoson, lámpaláz, szorongás, kő a gyomorban,
stb. Európai neveltetésünk alapján eddig mindíg leküzdeni próbáltam a félelmet, azaz mondogatni magamnak, hogy eléggé felkészült vagyok (sikerült is elsőre a szigorlat), vagy elterelni a figyelmet, kinézni az ablakon, stb. Nem ment soha. _Minél_jobban_igyekeztem_nem_odafigyelni_a_félelemre_annál_durvább_volt_.
Kipróbáltam azon a napon a buddhista módszert, hogy el kell fogadni a dolgokat. Odafigyeltem a félelemre, a kőre a hasamra, most először fogadtam el a létezését (asszem ez a kulcsszó), nem próbáltam küzdeni ellene azzal, hogy létezését nem veszem tudomásul. És lássunk csodát, a kő hasamban elolvadt, átváltozott kellemes, bizsergető izgalommá.
mi a véleménye önnek, pontosabban mi az általános vélemény a pszichiáterek, pszichológusok körében az ilyen témákról, azaz ezek gyógyászati alkalmazásáról: buddhizmus, zen, jóga, tantra, tao, TM, etc. etc. ?
Szerintem nagyon jók depr. ellen. A buddhisták az "ego megszűntetéséről" beszélnek, pontosabban " az ego akkorává válik, mint a világ" - szerintem ez az agy öntudatközpontját a többi részével összekötő kommunkációs csatornák kipucolását jelentik, ami ha jól tudom, a szerotoninnal van kapcsolatban.
Kedvenc kulcsszavuk, a "tudatosság" is szerintem az ego felszabadítását jelenti, én-tudatosság. Modernebb magyarázatok szerint az a tudatosság, amikor az ember az őt irányító programokat (titkolt irigység, kisebbrendűségi érzés, etc.) megismeri, őket képes kívülről nézni, ezért jóval kevésbé hatnak rá. Vannak komplexusaik, de nem hatnak rájuk, illetve tudják, hogy mikor hatnak rájuk. Tudom, nagyon zavarosan fogalmazok. Olyasmire gondolok, hogy pl. valaki utálja az emberek egy csoportját, és erre kitalál ezer elméletet, amit jól elhitet magával meg megpróbál másokkal, de valójában pl. csak azért van ez, mert irigyli őket valamiért. Ha ezzel tisztába kerül, hogy ez a gyökere, akkor már nem befolyásolja annyira, nem fog fröcsögni rájuk, mert tudja, hogy eddig fröcsögése, elméletei hamis alapból jöttek.
Másik, amit pl. Osho írt, hogy szerinte a tudatosság fejlesztésének legjobb módszere a figyelem. Azt mondja, hogy mindíg figyelj. Arra, amit csinálsz, ahogy a Zen szerzetesek mondják : " amikor ülök, ülök, amikor járok, járok" egyszerűen hangzik, de baromi nehéz. Pl. amikor rendet rakok, akkor igazából nem ott jár az eszem teljesen, nagyrészt rutinból megy, megszokásból - Osho szerint a megszokás a legrosszabb - , hanem azon, hogy pl. mikor fejezem már be mert valami érdekesebbet akarok csinálni utána, stb. Szóval szerintük a tudatosság fejlesztése a koncentrálás az itt és most -ra. Másik fele meg koncentrálni önmagunkra. Azt mondja például, hogy leszokni a dohányzásról nem nehéz, azért nehéz, mert öntudatlanul, rutinból csináljuk, megszokás. Azt mondja, egyszer figyelj oda magadra, miközben cigizel, kövesd végig a mozdulataidat, a füst útját, etc, és rögtön rájössz, mekkora marhaság.
Szerintem egy Osho könyv, vagy egy Zen mester beszéde önmagában, a gyakorlatok végzése nélkül is fantasztikus antidepresszáns.
Van még egy pár ilyen, de egyelőre ennyi, szakmai szemmel ezek milyennek tűnnek ?
valóban előfordulhat, hogy érdemes a fórumon megszólítani valakit, hogy miért nem válaszol, de ennek csak akkor van értelme, ha a fórumon van előzménye (pl. Szivárvány esetében). Sajnos azonban nem mindig így történik, például Eszter 471-es hozzászólása név szerint nevez meg egy személyt, akivel valószínűleg egyéni levelezésben áll, és aki a fórumhoz ezen a néven nem is szólt hozzá (ami azért is ciki, mert nem illik más személyes adatait nyílvánosságra hozni: lásd moderálási elvek). Ha valaki olyan után érdeklődünk, aki a fórumhoz hozzászól, és tartósan elmarad, akkor természetesen az ide tartozik, de ebben az esetben nem erről volt szó. A reklámokról meg azt gondolom, hogy megakasztják a fórum folyamatos olvasását, főleg ha ilyen "iszapszerűen " jönnek, mint a 479-481-es reklámok, és tartalmukban nem feltétlenül kapcsolódnak a topikhoz, mint ahogy a közzétevők is elismerik "OFF topik" megjelölésükkel.
Kedves Valproat,
a Remotiv egy viszonylag új antidepresszáns, orbáncfű kivonatot tartalmaz, tehát gyógynövény alapú hangulatjavító gyógyszer (forgalomba van még más néven is pl. Modigen), és elsősorban enyhe depresszióban ajánlott. Nekünk is jó tapasztalataink vannak vele. Hatásmechanizmusa hasonló, mint a serotoninerg antidepresszánsoké, és kettős vak, placébóval kontrollált vizsgálatokban bizonyított a hatékonysága.
Köszönöm - még a bevásárlóközpontokkal sincs semmi probléma, kénytelen leszek elmenni egy rockkoncertre, vagy gyakrabban járni fáklyás felvonulásra. Nem is beszélve a vizsgairatkozásról... :-(
Túl vagyok a szokásos őszi lehangolt-fázison, és még van egy-két hetem, mielőtt a karácsony miatt komolyan elkezdek görcsölni.
Elindult a Bura nevű website, amely a fájó szívek, filozofikus lelkek, lelki nyavalyások, ingadozók, társutasok, aggódó szülők és kíváncsi kamaszok minden igényét igyekszik kielégíteni.
Információk, önéletrajzok, irodalom, filozófia!
Vita, fórum, önkifejezés, művészet, érdekességek!
Kérlek titeket, látogassatok el hozzám, tegyétek meg megjegyzéseiteket, kritizáljatok, közöljétek kívánságaitokat.
vannak helyzetek, amikor -- ilyen a netes illem --, lehet figyelmeztetni egy lakótársat, hogy levelet kapott. Sokan csak akkor nézik a levelesládájukat, ha jelzik nekik az általuk olvasott fórumban, hogy ment a levél.
vannak azután helyzetek, amikor igen fontos, hogy azt a levelet megkapja az illető -- például mert öngyilkossági szándékát jelentette be előzetesen.
jol van naaaaaaaaaaaaaaaaa....
az igeret szep szo, ha megtartom akkor olyan
szorongasom lesz, hogy csak na.
akkor most dafke nem offolok. doktor ur, Remotivot
szedek szamomra eros, de az orvosok szamara inkabb
enyhenek minosulo szorongasra. negy -ot napja,
segithet, vagy ez inkabb placebo ?
Tamás, értem morgolódásodat. De mondjuk egy pici testmozgás biztos jót tenne a lelki búbánatnak, -én spéci csatlakozom majd néha snowmanhez, aztán az utóbbi levélmizéria meg igazi vérbeli depresszió. Hidd el.
Egyébként meg talán vedd valami dicséretfélének, mert ez azt jelenti, hogy a népek otthonérzik magukat a topicodban.
Persze, részemről, bocsánat az offért.
javaslom, ha síelni akartok menni, vagy valaki nem ír nektek levelet, akkor ne ezt a fórumot használjátok perlekedésre. Ha a saját e-mailre írt levélre valaki nem válaszol, akkor miért gondoljátok, hogy a fórumon könnyebb elérni? Ilyenkor ismételjétek meg a levelet, az a legjobb megoldás, és egyébként meg tessék elolvasni moderálási elveinket.
off:
Sziasztok gyógyulni vágyók !
Új topicom címe :SÍGIMNASZTIKA INDUL! -CSATLAKOZZ! Itt a témaindító szöveg, gyertek ti is, ha van időtök:
Kedves moccani-vágyók,
mivel vészesen közeledik a várva várt síszezon, és mivel egész nap a munkahelyen tespedő testem némi átmozgatásra vágyik, ezért arra gondoltam, hogy talán találok néhány társat magam mellé egy kis szezonindító sígimnasztikához.
Terveim szerint a dolog a következők szerint alakulna (persze ezen lehet változtatni):
minden hétvégén (szombaton vagy vasárnap) délelőtt mondjuk úgy 11 óra tájban egy megbeszélt helyen találkoznánk (terveim szerint ez a 17-es villamos Vörösvári úti végállomásánál lenne), majd közösen felbuszozhatnánk az Erdőalja u.-i buszfordulóig a 137-es busszal. Innen egy eröltetett menettel (gyerekek esetén nemkivánt törlendő) felmennénk a Hármashatárhegynek arra a részére, ahol a Boróka nevű menedékház és műintézmény leledzik. Itt található egy nagyon kellemes kis tisztás, ami ideális helyszín a csoportos mozgásra.
Az edzések kb. 1-1,5 órásak lennének, és amennyire lehet olyan tematikus gyakorlatokból lennének összeállítva, melyeket 26 évnyi síelés és jónéhány évnyi szárazedzés, no meg némi írott anyag alapján össze lehet szedni.
Lényeges lenne, hogy lehetőleg jelen legyen egy szakképzett testnevelő és esetleg egy orvos is az edzéseken, mert nekem csak középfokú egészségügyi végzettségem van, és nyugodtabb lennék, ha szakember felügyelhetné a dolgok menetét.
Ez persze nem egy U.S.Navy-s kiképzőtábor lenne, a gyakorlatok könnyűek, átmozgató jellegűek lesznek, de azért sosem árt óvatosnak lenni.
Milyen eszközökre lenne szükség?
1.jó lenne, ha mindenki hozna magával egy pár síbotot, mert lenne néhány gyakorlat amihez jól fogna a jelenlétük.
2.mindenki hozzon magával száraz, meleg váltóruhát azért, hogy az izzadás után nehogy megbetegedjünk.
3.ajánlatos betenni a hátizsákba egy termosz meleg teát, esetleg egy-két szendvicset is, mert a Boróka nyitvatartása nem mindig biztos, a folyadékpótlás pedig fontos dolog, főleg hidegben.
4.akinek érzékenyek az izületei, feltétlenül hozzon gumifáslit, vagy más térdizület-védő alkalmatosságot.
5.sapka ! esetleg kesztyű
Ha eszetekbe jut még valami, akkor írjátok meg.
Természetesen szivesen látunk gyerekeket, idősebbeket is, sőt a gyerekek jelenléte nagyon fontos, mert ők adják majd a jövő profi sízőinek alapját.
Reményeim szerint az első akció szombaton, 18.-án lenne, de ha a Nagy Őszi Törzsasztalos Tali miatt sokaknak ez nem jó, akkor áttehetjük vasárnap délutánra, vagy a jövő hétre.
Szóval:
Mindenkit szeretettel várunk! Lista indul nov.18.-a 11 órára a 17-es villamos végállomásához :
1.snowman
az ilyen élmények lehetnek ún. kulcsélmények abban, hogy egy fóbiás állapot kialakuljon, de mint tudjuk, nem mindenkinél alakulnak ki ezek a tünetek, még azok között sem, akik súlyosabb élményt éltek át. Amit leírsz tüneteket, hogy lassan gyülekező tömegben jönnek elő szorongásos rosszulléteid, arról azt kell tudni, hogy ugyanúgy lehet deszenzitizációs módszerrel kezelni, mint a korábban leírt fóbiákat. A legjobb helyek erre a nagy bevásárlóközpontok, vagy a BNV, ilyesmi.
Koko123-nak: valóban, a klausztrofóbiáról van szó Torpi esetében, de a modern nomenklatúra szerint ezt ma már nem önálló egységként tárgyaljuk, hanem az agorafóbiás jelenségek részeként. Ez persze nem jelent semmi különöset, a tünetek, amiket leírtál, teljesen helytállóak.
van egy kérdésem. Nyáron beszorultam egy nagy tömegben egy szűk sikátorba, jobbra fal, balra fal, előttünk zárva a térre nyíló kapu, mögöttünk lezárta az utcát a rendőrség, és csak a rendezvény jellegéből meg a tömeg összetételéből következett, hogy nem tört ki pánik és nem haltunk meg több százan...
Utólag semmiért nem adnám ezt az élményt (halálfélelem, aztán a stressz végső stádiuma után abszolút kreatív és konstruktív közöny, számvetés az élettel, és valami misztikus világosság arról, hogy mik a lényeges dolgok és mik nem azok... még arra is képes lettem, hogy másokat nyugtassak) - egyetlen apró(?) probléma, hogy azóta ha tömegben vagyok, túl hamar bekapcsol a "vészjelzés", és ez nagyon kellemetlen tud lenni, pánikba esek, ha túl sokan vannak körülöttem.
Lift és hasonlók ügyében gyakorlást ajánlottál az előttem szólóknak - én csak azt a képességemet szeretném visszanyerni, hogy a valós és a vélt veszély közt újra nagyjából reális különbséget tudjak tenni. A metrón a mindennapos tömeggel semmi probléma, de ha pl. gyülekezni kell vizsgairatkozásra egy egyetemi folyosón, fáklyás felvonulás előtt egy téren stb., bizonyos számú ember után szabályosan rosszul leszek és levegő után kapkodok. HELP!
Lehet, hogy eddig senki sem hitte el Neked a nyolc hónapon át tartó krízist, de most már van valaki aki elhiszi (én), mert nekem is nagyon hosszú ideig tartott a krízis, és a komoly szándék konkrét tervezgetéssel éveken át vissza-visszatért egy hétre, két hétre, három hétre...
Szivárvány, ha erre jársz, írd meg, hogy vagy, és tarts ki.
aggódunk érted, nekem külön írtak, hogy van itt valaki, akinek fáj...
nem tudom, jobban vagy-e már, néha olyan gyorsan jár fel-le az ember, hogy a következő pillanatban már nevetségesnek érzi, hogy az előzőben öngyilkos akart lenni.
erre például érdemes gondolni -- egy idő után pl. én megtanultam erre gondolni, amikor, menetrendszerűen, heves öngyilkossági vágyam támadt a menstruáció kezdete előtt tíz nappal.
mert hát a francba -- csak nem hagyom, hogy az úgynevezett kedves természet egy rosszul adagolt hormonlökettel legyilkoljon?!
nagyon kell vigyáznod magadra. én egyszer, szoktam ezt mesélni, és senki sem hiszi el, nyolc hónapig feküdtem és keltem azzal a gondolattal, hogy most aztán nem bírom tovább, egy percig se, és nyolc hónapig megálltam, hogy ne öljem meg magam, aztán egyszercsak -- hopp, lankadt az éberség, és az intenzív osztályról mindjárt vittek a diliházba.
az öngyilkosság gondolata nem megoldás, noha az ember annak érzi, mert olyan iszonyú és értelmetlen a szenvedés, hanem az ellenséged. el kell űzni.
a szenvedést pedig enyhíteni kell valahogy -- rajtam a gyógyszerek segítenek, másokon a terápia, van, akin a kettő egyszerre, de azonnal lépned kell!
és amikor úgy érzed, hogy most -- akkor ahelyett, hogy öngyilkos lennél, gyorsan hívj fel valakit, hívd oda a kedveset, vagy a barátaidat, hogy vigyázzanak rád, amíg ki nem érsz a legrettenetesebb részéből.
torpi: a klausztofóbia félelem szűk, zárt helyeken(busz,villamos, lepcsohaz, lift stb.), az agorafóbia félelem _elhagyni_ a biztonságot jelentő környezetet (otthont ált.), más félelmekből eredően.