Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Isten ments, hogy megen az okoskodás vádjával legyek +gyanúsítva, de egy parányi korrekciót szeretnék javasolni, ha már szakmaiak akarunk maradni. A bíbor partfutót (Calidris maritima) vissza kéne nevezni tengeri partfutó-ra, mivelhogy az az elfogadott magyar neve (www.birding.hu, MADÁRHATÁROZÓ, 138. oldal ).
A fajjal kapcsolatosan magyar szenzáció is napvilágot látott a tavalyi évben, ugyanis Balatongyöröknél 400. magyar fajként figyelhették meg a fanatikus tvíccserek ezt a partimadár ritkaságot (legalábbis kis hazánkban igencsak kuriózumként hatott, lévén utoljára valamikor az 1820-as években leshették meg, akkor is a Nagy Magyarország területén), adatai több napilapban is publikálva lettek, mi több, olyan -általam szennylapnak tartott- újságok a is foglalkoztak a hírrel, mint a Blikk.
két kis tündéri galambról azzal, hogy itt a tavasz. És tényleg
kacagó gerle (Streptopelia roseogrisea v. risoria - Lachtaube - African Collared Doves): 26-33 cm háziasított madár, a balkáni gerle rokonfaja. Rendszertanilag a galambfélék családjában a kis gerlék között van a helye. (A hollandok kiállítási gyakorlatában 7 mm-es gyűrűvel a kívánatos nagysága: 23 cm.)
A balkáni gerlénél világosabb tollazatú madár, melyet leginkább a vihogó, kacagásszerű - hi-hi-hi, gu-guruuuuh, gu-guruuuuh - burukkolása miatt tartanak.
Sokszor egészen kis kalitban is jól érzi magát. Őseinek leszármazottjai a szabad természetben az észak-afrikai Arábiában és Szomáliában élnek. Említést érdemel, hogy a háziasított alak elvadult példányai Los-Angeles környékén a szabadban szaporodnak.
A vadon élők az eredeti költőhelyen január és június között fészkelnek.
A tollazat a fejen és az álltól lefelé rózsaszínes halványszürke.
A nyak hátulsó oldalán egy fekete fél gyűrűt fehéres udvar vesz körül.
A hát, a szárnyfedők és a farok pasztellszínű világosbarna. A nagy evezők sötétbarnák. A csőr feketésbarna. A láb és a szem piros.
Tehát nagyon hasonlít a balkáni gerléhez, de itt a has fehér!
Ismeretes
az albínó és
a tarka
változata is.
A szárnyhossz 152-171 mm. A farok 130 mm. A testsúly 112-115 g körüli.
A hím és a tojó csaknem egyforma.
A tojó tollazata matt, s a gallér teljesen elmosódott. A lába kevésbé piros. A méreteit tekintve kisebb, a fej gömbölyded, ám a laikus gyakran rá van utalva a hím és a tojó hangja közötti különbözőségre.
Felváltva kotlanak, 14-18 napig.
A háziasított változat kedvezőkörülmények között évente 4-5 alkalommal költ, fészekaljanként 2-2 fehér tojást (29x23 mm) rak.
Roppantul igénytelen, és rendkívül szapora. Megbízható források szerint egy pár évente 10-14 fiókát is felnevel. A fiatalok 8 hetes korukra vedlenek ki. Wolters említi, hogy egy fogságban 19 évet megélt kacagó gerléről van tudomása. Mások szerint is akár 18-25 évig élhetnek.
Könnyen szelídülnek, kézre szoktathatók.
A táplálékuk: díszpintykeverék, búza és kevéske kendermag, továbbá zöldeleség.
Meg kell említeni, hogy miközben a szakkönyvek a házi galambbal való párosításának lehetőségéről borúlátóan nyilatkoznak, azonközben a budapesti Pásztor László sikeres keresztezésekről számolt be. A hímek rendszerint a budapesti magasröptű fajtából kerültek ki, s örökítették a sötét tollazatot.
A hibrideken minden kétséget kizáróan megjelent a kacagó gerle sötét nyakörve, s a tenyésztő tetszetős madarakat mutatott be a Természet csodái címmel a TIT Stúdió fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású kiállításon.
Az F2 és az F3 nemzedék bíztató jelként volt értékelhető az új fajta kialakítására tett kísérletben.
http://www.ter.nl/vhm_abc/content/Dieren/vogels/imageslachduif.jpg
http://members.a1.net/landsi/
bíbormellű pillangópinty: →kékhasú pillangópinty v . violasztrild (Uraeginthus ianthinogaster).
bíbornektármadár(Cinnyris v. Nectarinia asiatica - Purple Sunbird): a nektármadárfélék családjába tartozó délkelet-ázsiai, rendkívül érdekes faj. Főként a ritkás erdőket kedveli, de előfordul kertekben is.
A szárnyhajlaton sárgás tollpamatai vannak, de ezek csak akkor bukkannak elő, amikor önfeledten hallatja a mi sisegő füzikénkre emlékeztető dalait. Fotó Abhijit Gandhi
Ilyenkor kifordítja e tollpamatokat. Egyébként a tollazatában a fénylő ibolyakék dominál.
bíborosmellű kotinga (Cotinga cotinga - Purple-breasted Cotinga): Dél-Amerika északkeleti részén a legsötétebb, páradús őserdők lakója, főként gyümölcsökkel táplálkozik. 18 cm nagyságú.
A homloka a szárny és a farok fekete, a test égszínkék, a torok és a mell, mint azt a nevéből sejthetjük: bíborpiros.
A tojó barna színű, és egyedül költi ki a fiókáit.
Táplálása bonyolult, mert sokféle gyümölcsöt, apró rovarokat is igényel a főtt rizzsel dúsított, tojásos lágyeleség mellett.
A hosszú, csipeszszerű csőr vége barnás fekete, a töve finom átmenettel narancssárga. A láb is narancspiros, a szem sötét.
A fej és a nyak lila árnyalatos feketésbarna. A test alul fehér. A testoldal barnával csíkozott fehér.
A villás farok sötétbarna. Ugyanilyen a hát és a szárny, de itt a tollak fehérrel szegettek.
bíboros szalagos mézmadár (Nectariniabifasciata): a nektármadárfélék családjában a mézmadarak népes nemzetségének egyik legszebb faja. Olyan mint egy díszes kolibri, pikkelyes, zöld fémfényű fejjel és nyakkal, kékesfekete irizáló testi tollazattal. A nektárszívogatásra alkalmas csőr enyhén lefelé hajlik.
Fotó: Ben van den Broek - http://home.hetnet.nl/~benvandenbroek/
Madárbarát gépe megint dögledez, ezért én teszem ezt be helyette.
fénymag (Phalaris canariensis): nagy magvú egynyaras pázsitfűféle, melyet szinte minden magevő madár szívesen fogyaszt. Különösen a világossárga és fénylő felületű magvai értékesek.
Lehet mondani, hogy nélkülözhetetlenek a kanárik és a papagájok számára, de valójában szinte valamennyi magevő rászoktatható. Etethetjük tejbe áztatva v. főzve, sőt;→lepényben is.
http://cc.oulu.fi/~lkallein/Gallery/Poaceae/slides/Kanarianhelpi Phalaris canariensis.jpg
búbosbanka (Upupa epops - Wiedehopf - Hoopoe) v. babuta, ganaj madár: a bankafélék (Upupidae) családjába tartozó, egyetlen faj, a tarajos bóbitájáról közismert, nagyon hasznos, 27 cm (Kelemennél 280-298 mm) nagyságú, rovarpusztító madár. A rovarevő madarak többségével szemben még a csigákat is elfogyasztja. Fotó: Tommy Pedersen - http://www.tommypedersen.com
Feltűnően hosszú, ívelt, vékony csőre 50-66 mm-es. A szárny (132-147 mm) és a farktollai (98-109 mm) fekete-fehér csíkosak.
A bóbita tollai is feketék a végükön. Másutt a banka rozsdabarna.
Az ólomszürke csüd 22-24 mm-es.
Büdös bankának is nevezik, a költéskor - májusban -, a fészke körül terjengő bűz miatt.
E bűznek két oka van:
nem tisztogatja a fészkét, és
az ún. bűzmirigye, amelyből ugyancsak szagos váladékot bocsát ki védekezésként, ha veszélyben érzi magát.
A fészkét háborgató már egyetlen "bűzfröccs" után meggondolja, hogy érdemes-e tovább kísérleteznie a fiókák elrablásával.
Többnyire alacsonyan, lassú csapásokkal és hullámos vonalban repül. Röptében jól látszik a lekerekedő szárnyán a fekete-fehér csíkozás.
A hangja pu-pu-pu, messzire elhallik. Tisztásokkal tarkított erdők, ligetek lakója.
Fák odvába, ritkábban romok között fészkel.
Költöző, rendszerint április 8-12. között érkezik.
A nagysága 28-30 cm. 5-8 világoszöld tojását a tojó 16-18 nap alatt egyedül költi ki.
A kicsik 26-27 napg bírják az odú szörnyű bűzét.
Védett, az eszmei értéke: 50 000 Ft.
(→ausztrál búbosbankák )
Kedves B. Osolya!
Az emailjében leírtak alapján a büdösbankára gyanakszom.
Ha megírja a postacímét, küldök lexikont, abban már van egy alap határozó, amely minden bizonnyal segítségére lehet.
csoportok kolóniáktarget=2.lap>szoliter-fészkelő), a csapatoktól elkülönülve fognak költéshez. Ilyen pl. a kék vércse.
A koltarget=2.lap>fehértorkú mézevő; →Glen, Goldfingen; →csoport)
kolónia: a madaraknál is kifejlett társulási forma, amely ált. költőközösséget jelent.
A párok kölcsönösen segítik egymást, s közösen védelmezik a költéseket.
Érdekes, hogy vannak fajok, amelyeknél egyes csoportok kolóniáktarget=2.lap>szoliter-fészkelő), a csapatoktól elkülönülve fognak költéshez. Ilyen pl. a kék vércse.
A koltarget=2.lap>fehértorkú mézevő; →Glen, Goldfingen; →csoport)
társas életmód: a magányosan v. párban élő madarak mellett vannak, amelyek csak nagyobb csapatokban, közösségben érzik magukat jól.
Így éjszakáznak, járnak táplálék után és költenek. Az év és a nap minden szakában igénylik a fajtársak közelségét. Ezeket →társas madaraknak szoktuk nevezni.
Ez persze nem zárja ki kisebb nagyobb csetepaték lehetőségét. Sőt, pl. a baromfiudvarban valóságos →csípésrend alakul ki. Más kolóniáktarget=2.lap>rangsorban betöltött helye szerint vannak jogai az egyednek.
Azok a madarak (pl. díszpintyek), amelyeknél a társas életmód a bevett, nem tarthatók magányosan, ill. közülük néhány faj egyedei (ált. a papagájok) éppen a társas ösztönüktől hajtva válnak az ember barátjává, ha sikerül vele elhitetnünk, hogy mi is "papagájok" vagyunk.
Ilyenkor tanúi lehetünk a társas szelídség kialakulásának, ami abban áll, hogy a madár úgy fog velünk viselkedni, mintha a fajtársai volnánk. "Beszélget" velünk, udvarol nekünk stb. (→kolónia; →madáregyüttes)
társas kalit: olyan nagyméretű kalit, amely több klb. fajú v. több pár azalign=justify>A társas kalitba komoly mérlegelés után szabad csak elhelyezni a madarakat, és figyelemmel kell kísérni, hogy békesség uralkodik-e. Ugyanis könnyen előfordulhat, hogy békésnek tartott fajok harciasabb egyedei miatt kitör a háború, és közbe kell avatkozni.
A béke akkor is felborulhat, ha költéshez fognak a párok. Bizony előfordulhat, hogy egy
társas madarakAz összetartásnak többféle magyarázata és oka lehet. Némely fajok, amelyek csak kisebb-nagyobb csapatban érzik magukat bizttarget=2.lap>császárpingvin) magányosan lehetetlen volna a zord környezetben. Megint mások az élelemszerzésben vannak egymásra utalva, mint pl. a gödények v. a kárókatalign=justify>Az ilyen madarakat (pl. a díszpintyeket) nem szabad magányosan tartani, mert az számukra tartós stresszhelyzetet eredményez.
Sőt, az is bizalign=justify>A galambok is társas madarak, de falkában nem a csoport (mint a tyúkféléknél), hanem a költő pár képezi azt az alapegységet, amelyre a közösség épül. Ez a házi galamb malign=justify>A dúcalign=justify>A társas madarakat nem szabad összetéveszteni azokkal a madarakkal, amelyek ősztől tavaszig verődnek össze, talán abban bízva, hogy együtt könnyebb átvészelniük a téli mostohább körülményeit. Vannak fajok, amelyek a valign=justify>A seregélyek szívesen költenek egymás közelében, s az első fészekalj fiókáival már nagyobb csapatokban keresik fel a terméstől pirosló cseresznyefákat.
ők azt a típust testesítik meg, amely az év egy szakaszában társas életet él, visztarget=2.lap>telepes madarak)
Tarsiger: a rigófélék családjának egyik nemzetsége 5 fajjal, a bozótrigók.
Valami itt nagyon nem stimmel. Az előző hozzászólás helyett (mert a szövegszerkesztés és maga a szöveg is eltér attól, amit én feltettem) újra próbálkoztam, de akkor meg folyton azt irta ki a program, hogy nincs szöveg. hát még teszek egy kísérletet..
Elnézésedet kell kérnem, mert félretettem a kérdést, s szép lassan belepte a feledés. Remélem még nem adtad fel, s nem vált okafogyottá, hogy felteszem ide a megfelelő szócikket:
varjúfélék családjának legismertebb faja. Társaságkedvelő, telepesen költő, a dolmányos varjúnál kisebb (45 cm) madarunk. Egész Eurázsiában elterjedt, Írországtól az Amurig.
A nyílt mezőkön keresi a táplálékát. Fotó: Jeff Blincow -
Költési időn kívül is, ősztől együtt éjszakáznak, s előfordul, hogy egy-egy kedveltebb éjszakázóhelyre a szélrózsa minden irányából ezrével és szörnyű ricsajjal gyülekeznek.
Alfaja a
Corvus frugilegus pastinator – lásd fotó- Askar Isabekov - Kalotás Zsolt felmérései szerint 1980-ban, hazánkban 713 kolónián mintegy 508 000 vetési varjú költött.
A mezőgazdasági kártétele mellett a vadgazdálkodási kártétele is komoly galign=justify>
A vizsgálatok tanúsága szerint ugyanis a faj újabban fészekdúlóvá vált. Becslések szerint a költési időszakban, napalign=justify>Augusztus 15. és november 15. között mezőgazdasági művelés alatt álló területeken lőhető volt, fészektelepei gyérítését az illetékes önkormányzat engedélyezte. Védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft.
vetőmag: növények továbbtermesztésére tartalékolt, különösen jó minőségű mag.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy a vetőmagvakat rendszerint gombák, magkárosító rovarok ellen vegyszeres védelemben szokták részesíteni, ezért a madarakra nézve is mérgező szerekkel kezelt vetőmag állati takarmányozásra nem alkalmas!
vezér: a csoport élén haladó állat megnevezése is lehet.
Köszönöm szépen! Igazság az, hogy én már korábban is megbizonyosodtam róla, hogy egymagam képtelen vagyok beazonosítani a madarakat....emlékeztek talán, mikor az általam talált sasról...később egerészölyv....stb., végül kiderült, hogy Héja:-) A seregélyeinket pedig nem tudtam túlzottan megközelíteni, és a képek felnagyításakor sem látszódott ilyen szépen a mintázatuk. Tegnap csak a költőpár jelent meg a kertben, de ma......egy egész kolónia:-)) Tele volt velük a Jegenyenyárfánk. Úgy hiszem, hogy annak, ha az egész csapat nálunk kívánna letelepedni, nem mindenki örülne felhőtlenül, mert nem sok minden maradma meg a gyümölcstermésből, az tuti!
Azt eddig nem is tudtam, hogy akad köztük igen jó hangutánzó is, és azt sem, hogy eszerint a Beo is seregélyféle! Egy élmény volt ennyi ismerettel gazdagodni!:-))
Milyen jó, hogy van nekünk Zoli (most kapcsolok, hogy elmaradt a névnapi jókívánság felé, de talán még elfogadja!), mert én a fotókról nem nagyon tudtam volna azonosítani.
Nézzük, mi szerepel erről a sokat vitatott fajról a lexikonban!
seregély (Sturnus vulgaris - Star) fellegmadár, seregény, seregbejáró, seregi: társaságkedvelő, vonuló énekesmadár, amely ha nem is kolóniákban, de szívesen költ egymás közelében. Fotó: Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm
A seregélyfélék családjának névadó faja.
Alfajokban gazdag (zárójelben az elterjedési centrum):
Sturnus
v. caucasicus
(a Kaszpi-tenger melléke),
v. faroensis (Faeröer-szigetek),
v. humii (Kasmir),
v. minor (Pakisztán),
v. nobilior (Afganisztán),
v. polphyronotus (Turkesztán),
v. poltaratskyi (Közép-Szibéria),
v. purpurascens (Örményország),
v. tauricus (Dél-Ukrajna),
v. zetlandicus (Shetland-szigetek).
A nagysága 21 cm.
Március elején érkezik, s hazánkban évente kétszer költ. Fészekaljanként 5-7 kékeszöld tojást rak, melyekből a fiókák a 12-13. napon kelnek ki. Az első fészekalj fiókái májusban már együtt járnak a cseresznyéskertekbe a szüleikkel dézsmálni a termést.
Könnyű őket elkülöníteni az idősebb madaraktól a matt, barnás tollazatuk alapján.
Októberben felhőnyi seregek keresik fel a szőlőket, s ott óriási károkat tudnak tenni.
A gyűrűzések tanúsága szerint ezek a vandál csapatok már nem a hazai madarakból állnak össze, hanem azokat az északról vonulók alkotják. A nálunk fészkelők októberben már messze délen vonulnak.
Az őszi seregély seregek nem csak nappal vannak együtt, hanem az éjjelt is együtt töltik. Az éjjeli pihenés céljából legszívesebben a nádasokat lepik meg, s ott gyakran több csapat is megbújik, esetenként több százezer (!) madár.
Elsősorban rovarokkal táplálkozik, de a cseresznyének nem tud ellenállni. Ez a feketés, acélzöld fényű madár nászruhájában rendkívül szép: a fedőtollai végében nyíl alakú, fehér foltok teszik fénylővé.
A csőr sárga. A láb feketés. Az írisz barna.
De a szépségét nem mindenki értékeli, mert a seregély sok kárt tesz a gyümölcsösökben, még inkább a szőlőkben.
Amerikába az első telepesek vitték be érzelmi alapon, de ma már túlzott elszaporodása folytán ott is valóságos csapást jelentenek.
Rendkívüli alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy Dél-Afrikában is megállja a helyét, sőt a rőtszárnyú seregély rovására terjeszkedik.
Új-Zélandon, Ausztráliában és a Fidzsi-szigeteken hasonló problémákkal kell szembenézniük a betelepítőknek.
Nálunk védelmet élvez, de augusztus 15. és november 15. között szőlőkben lőfegyverrel gyéríthető.
Különösen a fiatalon beszoktatott példányok könnyen szelídülnek, s mivel jó hangutánzó, kellemes csacsogó lesz, sok madár énekét eltanulja. Sőt, emberi hangokra is megtanítható.
Robiller szerint fogságban napi 20-30 lisztkukacot igényel, természetesen a rigóknak ajánlott lágyeleség és klf. szaftos gyümölcsök mellett. Már 70x30x40 cm-es kalitban jól érezheti magát.
Pásztor L. arról számol be, hogy a fenti kalitban már szaporítható, de eléggé költséges, mert egy 5 tojásos fészekalj fiókái naponta egy liter (!) hangyatojást igényelnek.
Szőlőben, gyümölcsösben az ellene való védelmezés legjobb módszerének a hanggal való riasztás bizonyult: a seregély vészjelzéseit játsszák le időnként magnóról.
A hazai seregélyállomány főként szudáni és algériai telelőhelyeken tölti a hidegebb hónapokat.
A tapasztalatok szerint az előző évi fiatalok 4/5-e elpusztul, soha nem látja újra Magyarországot.
A többiek közül is csak kevés éri meg a lehetséges legmagasabb életkort, ami 20 év.
13/2001. (V. 9.) KöM rendelet módosításáról szóló 18/2008. (VI. 19.) KvVM
rendelet szerint:
5) A seregély (Sturnus vulgaris) gyérítését engedély nélkül végezheti a külön jogszabályok alapján
kijelölt vadászatra jogosult, a hegyközség területén működő hegyőr, valamint az ott mezőőri szolgálatot
ellátó személy, kizárólag a szőlőültetvényekben, azok termésének megóvása, illetve az azokban
keletkező károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét
a) az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve,
b) védett természeti területeken, illetve különleges madárvédelmi területeken kívül,
c) augusztus 1. és október 31. között,
d) a vadászat rendje megsértésének nem minősülő, valamint nem tiltott vadászati eszközökkel és
módszerrel, valamint
e) az okszerű vadgazdálkodás akadályozása nélkül
végzi.
(6) A vadászatra jogosult, valamint a (3) bekezdés szerinti halászati őr és az (5) bekezdés szerinti
hegyőr, valamint mezőőr a (3) és az (5) bekezdés szerinti gyérítést végző személyekről (a vadászjegyük
számának feltüntetésével), a gyérítések helyéről, idejéről, módjáról, valamint az elejtett madarak számáról
a tárgyidőszakot követően, február 28-ig köteles jelentést küldeni az illetékes természetvédelmi
hatóságnak.
http://www.termeszetvedelem.hu/_user/downloads/jogszabalyok/18_2008_VI19_ KvVM rendelet_szoveg.pdf
Ugyanakkor ma már védett, az eszmei értéke 1 000 Ft.
→állatvédelem
seregélyezett (gal.): pl. a bécsi violanyakú házi galambfajta fajta nyakán mutatkozó rajzolati minta, mely nagyon hasonlít a nászruhás seregély fémfényű, csillogó tollazatában, a nyakon mutatkozó színhatáshoz.
SEREGÉLYFÉLÉK (STURNIDAE - Stare): a verébalakúak (Passeriformes) rendjének egyik családja. Az ide tartozó madarak kisebb rigó nagyságúak (21 cm), a nagyobbak a hosszú, szarkaszerű farkukkal elérhetik az 50 cm-t.
Karcsú testalakúak, ennek folytán valamennyien rendkívül kecsesek.
Néhány faj lélegzetelállítóan szép, díszes tollruhát visel, ezért egy-egy igényesebb tenyészet ékességeit adják.
A hegyes szárnyuk 10 elsőrendű evezőtolla közül az első csökevényes. A lábuk erős.
A hím és a tojó hasonló. A fiatalok tollazata jelentősen eltér az ivarilag kifejlettek tollruhájától.
Noha a csőr általában hosszú és hegyes, de sem a csőr-, sem a szárnyalakulás, sem a tollazat színe alapján nem teljesen egységes a család. Az utóbbi különösen változatos: lehet egyszerű szürkés v. akár gyönyörű tarka és ércfényű.
Az utóbbiak az afrikai fényseregélyek v. csőricsék.
A farkuk rövid, a testük zömök.
A nyak és a fej tollai számos fajnál hosszabbak, mint normálisan, és hegyesek. Vannak fajok, ahol a bőr egy része csupasz v. egyenesen bőrlebenyekkel díszített.
A legtöbb faj fán él, de sokat tartózkodnak táplálékkeresés céljából a földön is. Fogyasztanak rovarokat, gilisztákat, gyümölcsöket, rákokat, gyíkokat, klf. magvakat és kisemlősöket, sőt, fészekből kicsent tojásokat is.
A fajok többsége a társas élet híve, s van közöttük, amely még költésidőben sem válik ki a csapatból.
A fajok egy része szabadon költ. Ezek tál v. zacskó alakú fészket építenek. Az ilyen fészek, a helye szerint, lehet ágvillában, bokorban v. a talajon.
Más fajok odúfészkelők v. földi lyukakat vesznek igénybe.
Itt csak a tojó kotlik meg, ott a hím is részt vesz a költésben.
Általában 2-6 fiókát nevelnek, a tojásaik zöldes-kékes alapon barnával pettyezettek.
A hangjuk, különösen az énekes seregélyeké (Aplonis nemzetség), kellemes, vannak viszont szegényes hangkészletű fajok is. Utóbbiak a hangutánzásban jeleskednek.
A kékeszöld fényű fekete, násztollazatában sűrű pettyes névadó seregély (Sturnus vulgaris) csapatai nagy pusztítást végeznek a szőlőkben. A németek a régmúlt időkben ún. seregélyládát állítottak fel a kertjükbe, nem éppen madárvédelmi célokból, hanem, hogy az odúban felnevelkedett fiatalok révén kedvenc csemegéhez jussanak. Ezeket az odúkat seregélyhízlalónak (Starmäste) nevezték.
Más seregélyfélék is, főként a vonulás idején nagy becsben álltak, mint ínyenc csemegék és tíz-százezres tömegekben lőtték, hálózták, fogták be őket.
A nappal vonuló madarak tájékozódásának a rejtélyéről is a seregélyekkel folytatott kísérletek révén sikerült fellebbenteni a fátylat. (→Kramer)
A másik nálunk is ismert, nagyon szép seregélyféle a pásztormadár (Pastor roseus) feje és végtagjai kivételével halvány rózsaszínű, rendkívül tetszetős, ám védett madár. Ázsiai faj, de egyes nyarakon elvándorol az alföldi szikes legelőkig is, ahol nagy hasznot hajt a sáskapusztításával.
Az Európában élő fajok a kontinens legszemtelenebb madarai. Tetemes károkat okozhatnak.
Vonulásuk során az Atlasz országokba rendszerint az olajfa-ligetek szüretére érkeznek, ahol a pusztításukkal érhetetlen gyűlöletet keltenek.
A tuniszi kormány kegyetlenül elbánik velük: repülőgépekről, idegméreggel 10 ezrével gyilkolják az éjszakai pihenőhelyeken elnyugvó óriási csapatokat.
Két alcsaládba
→Sturninae
(valódi seregélyek - 23) és
→Buphaginae (nyűvágók - 1)
vannak sorolva az idetartozó nemzetségek (zárójelben a számuk).
(→acélzöld csőricse; →ametiszt-; →bali seregély; →bankaseregély; →búbos énekes seregély; →egyszínű seregély; →fémes énekes seregély; →harkályseregély; →hosszúfarkú-; →királycsőricse; →lebenyes seregély; →mejnó v. →beó; →pagodaseregély; →pásztormejnó; →piroscsőrű nyűvágó; →rózsaszínű seregély; →rőtszárnyú fényseregély; →sárgacsőrű nyűvágó; →seregély; →szarkaseregély; →szürke seregély; →vékonycsőrű fényseregély)
seregélygalamb: →seregélynyakú galamb.
barna rétihéja (Circus aeruginosus - Rohrweihe - Marsh Harrier) v. örv, nádi sas, tavi kánya: a vágómadárfélék családjába tartozó, a héjára emlékeztető, de annál nagyobb (48-55 cm, Kelemen szerint 531-589), nagyon karcsú madarunk. (Fotó Askar Isabekov - http://www.birds.kz/index.html )
A négy közép-európai rétihéja faj közül az egyik.
A színe változatos, az öreg hím példányok háta sötétbarna. A szárnyfedők, a farok (230-260 mm) és az evezők egy része (szárnyhossz 390-435 mm) szürkés árnyalatú.
A fej, a tarkó és a mell sávos sárgásbarna. A test alul vörösesbarna.
A sárgás csüd 83-91 mm-es. A feketés csőr (sárgás viaszhártyával) 35-47 m-es.
A fej bagolyszerű, mert a szemek nem oldalt, hanem kissé előre állnak. Az írisz sárgásbarna.
A tojók és a fiatal hímek teste sötétbarna, a fejük és a válluk világosabb. De a tojók között előfordulnak egyszínű barna példányok is, amelyek a barna kányára emlékeztetnek.
Az első teles fiatalok egyszínű barnák, de a fejtető és a torok krémsárga.
Elsősorban nádasok felett keresi a prédát és ott is fészkel.
A tapasztalt madárfigyelő a vízi vad riadásából is következtet a jelenlétére, mert komoly pánikot vált ki.
A röpte alacsony és imbolygó. Csap néhányat, aztán siklik, amikor is a szárnyát kissé V-alakban tartja.
Ha zsákmányt - legyengült madarat, erőtlen fiókát - lát, enyhe csavarvonalban ejti rá magát.
Káros, mert fészekből kiszedi a fiókát, kiissza a tojást. Csak nyár végén fanyalodik egérre, pocokra. Muszájból békát, halat is lenyel.
A hangja: kli-kli v. cserregésszerű riasztás.
Néha nálunk telel.
A násza különösen figyelemre méltó. A legnyilvánvalóbb példáját adja annak, hogy az udvarlás elemei valójában a szülői képességek kölcsönös felmérésének a lehetőségét biztosítják.
A hím zsákmányállattal a csőrében repülve hívja fel magára a figyelmet.
Ha a tojó "fázisban" van, akkor mellé repül, s elkezdődik a különös nászajándék oda- és visszaadásának - az ember számára lenyűgöző - látványos sorozata.
Az alfajai:
Circus aeruginosus aeruginosus
- harteri: Hartert barna rétihéjája,
- appromixans: ausztrál rétihéja (újabban önálló),
- guoldi: Gould rétihéjája (az ausztrál alfaja),
- maillardi: Mallard rétihéjája.
Vizsgáljuk az egész produkciót érzelemmentesen, a racionalitás szempontjából! Mi más lenne e rendkívüli nászrepülés, mint a későbbi feladatok gyakorlása, a bizonyítás a hím részéről, hogy meggyőzze a tojót: képes lesz őt etetni, amikor az majd a tojásokat melengetve esetenként már nagyon-nagyon éhesen várja a párját.
A hímnek ugyanis az ivadéknevelésben "csupán" az élelem megszerzése és annak a hazaszállítása lesz a feladata.
Ugyanez a lényege a közös fészeképítésnek is: a hím hordja az ágakat, a tojó a tavalyi nádon elrendezi azokat.
A fészekalj 4-6 db zöldes fehér tojásból áll. Kelés a 28-30. napon várható. A kicsik 30-32 napos korukban kapnak szárnyra.
A fogságot nem tűri. Védett, az eszmei értéke: 50 000 Ft.
barna rizspinty v. Timor rizspinty (Padda fuscata - Bra...
Kedves Csabiso9!
Sajnos kép dolgában ilyen csehül állunk. Bár egy cimborám (mikor erről panaszkodom) azzal szokott vigasztalni, hogy lexikontól bolond, aki többet vár. Én viszont komolyan gondolom, ahogy csak lehet, javítunk, bővitünk...
kékes rétihéja (Circus cyaneus - Kornweihe - Hen Harrier): a vágómadárfélék családjában Észak-Európa lakója, ahol a földön fészkel. Lápokon, de esetenként a vetés között is.
Hozzánk októberben érkezik, s ezek a példányok rendszerint márciusig itt telelnek.
Amerikát is meghódította, a trópusi tájak kivételével.
A nagyságuk 43-50 cm.
Elsőként a hátoldalukon barnás tojók jelennek meg, s csak a kemény hidegek beálltával követik őket a felülről hamvas szürke, a farcsíkjukon jellemzően fehér hímek. Az evezőik vége fekete, a fejük tetején egy kékes folt színesíti őket.
Alulról a hím fehér, a tojó és a fiatalok sárgásbarna színezetűek, s hosszanti foltokkal mintázottak.
Akinek kétsége van, nem biztos a dolgában, az figyelje meg a madáron a farcsíkot, ha az is fehér, akkor kékes rétihéját lát.
A rétek fölött alacsonyan, imbolyogva repül, s kisebb emlősöket és beteg madarakat zsákmányol.
Az énekes madarakat sem kíméli, miért kártékonynak tartják. Az alföldi puszták fölött gyakori.
A fogságot nehezen tűri.
Védett, az eszmei értéke: 50 000 Ft.
kékes szajkó (Gymnorhinus cyanocephalus – Nacktschnabelhäher - Pinyon Jay): szinte egész É-Amerikában otthonos, a varjúfélék családjába tartozó monotípikus faj, alfajok nélkül.
A tollazat sötétkék. A csőr és a láb sem írja felül a nevét.
Fotó: FWS - http://www.fws.gov/birds/
A vadon élők az eredeti költőhelyen január és június között fészkelnek.
A tollazat a fejen és az álltól lefelé rózsaszínes halványszürke.
A nyak hátulsó oldalán egy fekete fél gyűrűt fehéres udvar vesz körül.
A hát, a szárnyfedők és a farok pasztellszínű világosbarna. A nagy evezők sötétbarnák. A csőr feketésbarna. A láb és a szem piros.
Tehát nagyon hasonlít a balkáni gerléhez, de itt a has fehér!
Ismeretes
az albínó és
a tarka
változata is.
A szárnyhossz 152-171 mm. A farok 130 mm. A testsúly 112-115 g körüli.
A hím és a tojó csaknem egyforma.
A tojó tollazata matt, s a gallér teljesen elmosódott. A lába kevésbé piros. A méreteit tekintve kisebb, a fej gömbölyded, ám a laikus gyakran rá van utalva a hím és a tojó hangja közötti különbözőségre.
Felváltva kotlanak, 14-18 napig.
A háziasított változat kedvezőkörülmények között évente 4-5 alkalommal költ, fészekaljanként 2-2 fehér tojást (29x23 mm) rak.
Roppantul igénytelen, és rendkívül szapora. Megbízható források szerint egy pár évente 10-14 fiókát is felnevel. A fiatalok 8 hetes korukra vedlenek ki. Wolters említi, hogy egy fogságban 19 évet megélt kacagó gerléről van tudomása. Mások szerint is akár 18-25 évig élhetnek.
Könnyen szelídülnek, kézre szoktathatók.
A táplálékuk: díszpintykeverék, búza és kevéske kendermag, továbbá zöldeleség.
Meg kell említeni, hogy miközben a szakkönyvek a házi galambbal való párosításának lehetőségéről borúlátóan nyilatkoznak, azonközben a budapesti Pásztor László sikeres keresztezésekről számolt be. A hímek rendszerint a budapesti magasröptű fajtából kerültek ki, s örökítették a sötét tollazatot.
A hibrideken minden kétséget kizáróan megjelent a kacagó gerle sötét nyakörve, s a tenyésztő tetszetős madarakat mutatott be a Természet csodái címmel a TIT Stúdió fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású kiállításon.
Az F2 és az F3 nemzedék bíztató jelként volt értékelhető az új fajta kialakítására tett kísérletben.
http://www.ter.nl/vhm_abc/content/Dieren/vogels/imageslachduif.jpg
Fotó Abhijit Gandhi
Olyan mint egy díszes kolibri, pikkelyes, zöld fémfényű fejjel és nyakkal, kékesfekete irizáló testi tollazattal. A nektárszívogatásra alkalmas csőr enyhén lefelé hajlik. 
Föld Órája
varjúfélék családjának legismertebb faja. Társaságkedvelő, telepesen költő, a dolmányos varjúnál kisebb (45 cm) madarunk. Egész Eurázsiában elterjedt, Írországtól az Amurig. 
Alfaja a
Corvus frugilegus pastinator – lásd fotó- Askar Isabekov - Kalotás Zsolt felmérései szerint 1980-ban, hazánkban 713 kolónián mintegy 508 000 vetési varjú költött.
A mezőgazdasági kártétele mellett a vadgazdálkodási kártétele is komoly galign=justify> 
A vizsgálatok tanúsága szerint ugyanis a faj újabban fészekdúlóvá vált. Becslések szerint a költési időszakban, napalign=justify>Augusztus 15. és november 15. között mezőgazdasági művelés alatt álló területeken lőhető volt, fészektelepei gyérítését az illetékes önkormányzat engedélyezte. Védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft.
vetőmag: növények továbbtermesztésére tartalékolt, különösen jó minőségű mag.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy a vetőmagvakat rendszerint gombák, magkárosító rovarok ellen vegyszeres védelemben szokták részesíteni, ezért a madarakra nézve is mérgező szerekkel kezelt vetőmag állati takarmányozásra nem alkalmas!
vezér: a csoport élén haladó állat megnevezése is lehet.
Különösen a fiatalon beszoktatott példányok könnyen szelídülnek, s mivel jó hangutánzó, kellemes csacsogó lesz, sok madár énekét eltanulja. Sőt, emberi hangokra is megtanítható.
Robiller szerint fogságban napi 20-30 lisztkukacot igényel, természetesen a rigóknak ajánlott lágyeleség és klf. szaftos gyümölcsök mellett. Már 70x30x40 cm-es kalitban jól érezheti magát.
Pásztor L. arról számol be, hogy a fenti kalitban már szaporítható, de eléggé költséges, mert egy 5 tojásos fészekalj fiókái naponta egy liter (!) hangyatojást igényelnek.
Szőlőben, gyümölcsösben az ellene való védelmezés legjobb módszerének a hanggal való riasztás bizonyult: a seregély vészjelzéseit játsszák le időnként magnóról.
A hazai seregélyállomány főként szudáni és algériai telelőhelyeken tölti a hidegebb hónapokat.
A tapasztalatok szerint az előző évi fiatalok 4/5-e elpusztul, soha nem látja újra Magyarországot.
A többiek közül is csak kevés éri meg a lehetséges legmagasabb életkort, ami 20 év.
13/2001. (V. 9.) KöM rendelet módosításáról szóló 18/2008. (VI. 19.) KvVM
rendelet szerint:
5) A seregély (Sturnus vulgaris) gyérítését engedély nélkül végezheti a külön jogszabályok alapján
kijelölt vadászatra jogosult, a hegyközség területén működő hegyőr, valamint az ott mezőőri szolgálatot
ellátó személy, kizárólag a szőlőültetvényekben, azok termésének megóvása, illetve az azokban
keletkező károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét
a) az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve,
b) védett természeti területeken, illetve különleges madárvédelmi területeken kívül,
c) augusztus 1. és október 31. között,
d) a vadászat rendje megsértésének nem minősülő, valamint nem tiltott vadászati eszközökkel és
módszerrel, valamint 
e) az okszerű vadgazdálkodás akadályozása nélkül
végzi.
(6) A vadászatra jogosult, valamint a (3) bekezdés szerinti halászati őr és az (5) bekezdés szerinti
hegyőr, valamint mezőőr a (3) és az (5) bekezdés szerinti gyérítést végző személyekről (a vadászjegyük
számának feltüntetésével), a gyérítések helyéről, idejéről, módjáról, valamint az elejtett madarak számáról
a tárgyidőszakot követően, február 28-ig köteles jelentést küldeni az illetékes természetvédelmi
hatóságnak.
http://www.termeszetvedelem.hu/_user/downloads/jogszabalyok/18_2008_VI19_ KvVM rendelet_szoveg.pdf
Ugyanakkor ma már védett, az eszmei értéke 1 000 Ft.
→állatvédelem
seregélyezett (gal.): pl. a bécsi violanyakú házi galambfajta fajta nyakán mutatkozó rajzolati minta, mely nagyon hasonlít a nászruhás seregély fémfényű, csillogó tollazatában, a nyakon mutatkozó színhatáshoz.
SEREGÉLYFÉLÉK (STURNIDAE - Stare): a verébalakúak (Passeriformes) rendjének egyik családja. Az ide tartozó madarak kisebb rigó nagyságúak (21 cm), a nagyobbak a hosszú, szarkaszerű farkukkal elérhetik az 50 cm-t.
Karcsú testalakúak, ennek folytán valamennyien rendkívül kecsesek.
Néhány faj lélegzetelállítóan szép, díszes tollruhát visel, ezért egy-egy igényesebb tenyészet ékességeit adják.
A hegyes szárnyuk 10 elsőrendű evezőtolla közül az első csökevényes. A lábuk erős.
A hím és a tojó hasonló. A fiatalok tollazata jelentősen eltér az ivarilag kifejlettek tollruhájától.
Noha a csőr általában hosszú és hegyes, de sem a csőr-, sem a szárnyalakulás, sem a tollazat színe alapján nem teljesen egységes a család. Az utóbbi különösen változatos: lehet egyszerű szürkés v. akár gyönyörű tarka és ércfényű.
Az utóbbiak az afrikai fényseregélyek v. csőricsék.
A farkuk rövid, a testük zömök.
A nyak és a fej tollai számos fajnál hosszabbak, mint normálisan, és hegyesek. Vannak fajok, ahol a bőr egy része csupasz v. egyenesen bőrlebenyekkel díszített.
A legtöbb faj fán él, de sokat tartózkodnak táplálékkeresés céljából a földön is. Fogyasztanak rovarokat, gilisztákat, gyümölcsöket, rákokat, gyíkokat, klf. magvakat és kisemlősöket, sőt, fészekből kicsent tojásokat is.
A fajok többsége a társas élet híve, s van közöttük, amely még költésidőben sem válik ki a csapatból.
A fajok egy része szabadon költ. Ezek tál v. zacskó alakú fészket építenek. Az ilyen fészek, a helye szerint, lehet ágvillában, bokorban v. a talajon.
Más fajok odúfészkelők v. földi lyukakat vesznek igénybe.
Itt csak a tojó kotlik meg, ott a hím is részt vesz a költésben.
Általában 2-6 fiókát nevelnek, a tojásaik zöldes-kékes alapon barnával pettyezettek.
A hangjuk, különösen az énekes seregélyeké (Aplonis nemzetség), kellemes, vannak viszont szegényes hangkészletű fajok is. Utóbbiak a hangutánzásban jeleskednek.
A kékeszöld fényű fekete, násztollazatában sűrű pettyes névadó seregély (Sturnus vulgaris) csapatai nagy pusztítást végeznek a szőlőkben. A németek a régmúlt időkben ún. seregélyládát állítottak fel a kertjükbe, nem éppen madárvédelmi célokból, hanem, hogy az odúban felnevelkedett fiatalok révén kedvenc csemegéhez jussanak. Ezeket az odúkat seregélyhízlalónak (Starmäste) nevezték.
Más seregélyfélék is, főként a vonulás idején nagy becsben álltak, mint ínyenc csemegék és tíz-százezres tömegekben lőtték, hálózták, fogták be őket.
A nappal vonuló madarak tájékozódásának a rejtélyéről is a seregélyekkel folytatott kísérletek révén sikerült fellebbenteni a fátylat. (→Kramer)
A másik nálunk is ismert, nagyon szép seregélyféle a pásztormadár (Pastor roseus) feje és végtagjai kivételével halvány rózsaszínű, rendkívül tetszetős, ám védett madár. Ázsiai faj, de egyes nyarakon elvándorol az alföldi szikes legelőkig is, ahol nagy hasznot hajt a sáskapusztításával.
Az Európában élő fajok a kontinens legszemtelenebb madarai. Tetemes károkat okozhatnak.
Vonulásuk során az Atlasz országokba rendszerint az olajfa-ligetek szüretére érkeznek, ahol a pusztításukkal érhetetlen gyűlöletet keltenek.
A tuniszi kormány kegyetlenül elbánik velük: repülőgépekről, idegméreggel 10 ezrével gyilkolják az éjszakai pihenőhelyeken elnyugvó óriási csapatokat.
Két alcsaládba
Elsőként a hátoldalukon barnás tojók jelennek meg, s csak a kemény hidegek beálltával követik őket a felülről hamvas szürke, a farcsíkjukon jellemzően fehér hímek. Az evezőik vége fekete, a fejük tetején egy kékes folt színesíti őket.
Alulról a hím fehér, a tojó és a fiatalok sárgásbarna színezetűek, s hosszanti foltokkal mintázottak.
Akinek kétsége van, nem biztos a dolgában, az figyelje meg a madáron a farcsíkot, ha az is fehér, akkor kékes rétihéját lát.
A rétek fölött alacsonyan, imbolyogva repül, s kisebb emlősöket és beteg madarakat zsákmányol.
Az énekes madarakat sem kíméli, miért kártékonynak tartják. Az alföldi puszták fölött gyakori.
A fogságot nehezen tűri.
Védett, az eszmei értéke: 50 000 Ft.
kékes szajkó (Gymnorhinus cyanocephalus – Nacktschnabelhäher - Pinyon Jay): szinte egész É-Amerikában otthonos, a varjúfélék családjába tartozó monotípikus faj, alfajok nélkül.
A tollazat sötétkék. A csőr és a láb sem írja felül a nevét.
Fotó: FWS - 
