Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Mozart, Werner, Albrechtsberger hétfő este élőben a Müpából!
Vashegyi György és két együttese, a Purcell Kórus, valamint az Orfeo Zenekar soron következő bérleti hangversenyén ismét a tőlük megszokott különlegességekkel örvendeztetik meg az érdeklődőket. Mozart Sancta Maria című motettáján, és az örök érvényű Requiemen kívül két magyar vonatkozású jelenkori világbemutatót is hallhat a közönség: Johann Georg Albrechtsberger Domine, secundum actum meum kezdetű nagyheti responzóriuma és Gregor Joseph Werner c-moll Requiemje hangzik majd el.
Ma 10:30-tól a "Vihar és holdfény - 33 variáció Beethoven életére" című sorozat 2. epizódja lesz hallható a Bartók Rádióban. Beethoven az iskolában. Bősze Ádám műsora.
A Sebestyén Márta videómhoz érkezett egy nagyon szép hozzászólás :)
"Finding Marta and her astonishing musical legacy so late in my life could have been seen as sad....all that I missed! But, I am grateful that I found her at all, and am especially delighted by the joy she has brought into my life. God bless you, Marta. From Australia."
Ma megnéztem a Rubens / Van Dyck és a Rembrandt és tanítványai kiállításokat. A Rembrandt egy viszonylag kis terem, csak rajzok és rézkarcok. A Rubens... hatalmas anyag, szinte befogadhatatlan. Nyitásra mentem oda, sokan voltak, lehet, hogy később érdemesebb menni.
Kocsis Zoltán-emlékkoncert szerda este élőben a Müpából!
A 2016. november 6-án elhunyt Kocsis Zoltánról halála évfordulóján idén is hangversennyel emlékeznek meg az egykor általa vezetett együttesek. Műfajával vagy gondolatvilágával az est valamennyi műsorszáma a zongoraművészre, karmesterre és zeneszerzőre utal.
Zenés színház és egyházi zene: két külön világ. Ezért is izgalmas tapasztalat, ha valaki a szerző operáinak ismeretében először hallja Verdi Requiemjét, Rossini Stabat Materét vagy Petite Messe Solennelle-jét. Hasonló élményben lehet részünk a Szerelmi bájital és a Don Pasquale szerzőjének gyászmiséjét hallgatva.
A kiállított tárgyak tényleg nagyon jók voltak. Az a része nekem is tetszett. Végülis annyiban volt más az én csalódásom, hogy a mennyiségen túl, most számomra a feliratozás nem adott annyi plusz információt, mint azt talán vártam volna, vagy mint amihez hozzászoktam.
Volt néhány korábbi kiállítás, ahol nekem sokat adott, segített jobban átlátni. Akár a dadánál, meg múltkor az angol kortársnál, vagy El Kazovszkijnál.
Persze lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy a szürrealizmus állt hozzám mindig a legközelebb, és eleve többet is tudok tán róla, mint a többiről tudtam... (?) legalábbis az érzelmi részéről...
Ja, a múzeumi boltban én is láttam kedvemre való dolgokat, de azok inkább tárgyak voltak, és túl drágák ahhoz, hogy vegyek is magamnak... :D
Én is voltam és akartam is írni róla. :) Nekem is némiképp csalódás volt, de inkább a mennyisége. Egyszerűen többet vártam. Volt ott egy (gimis?) tárlatvezetés is, jó volt abba is belefülelni. (A múzeumi boltban viszont láttam egy álomszerűen gyönyörű leányzót. Ő volt az egyik eladó lány.) Nagyon érdekes volt a kiállítás, feltétlenül megnézem még egyszer.
Na, voltam tegnap az MNG szürrealista kiállításán.... nem voltak egyáltalán sokan, sőt... a sorállás inkább külföldiek miatt volt, akik az állandóra vettek szerintem nagyrészt jegyet
Viszont a maga a kiállítás nekem most csalódást okozott. Többre, másra számítottam. A kiállított képek, rajzok, festmények jók voltak, de még átfogónak se mondanám, és nagyon kevésnek éreztem. Vetítettek fimeket, pontosabban filmrészleteket is, pl. az Andalúziai kutya-ból.
A leginkább semmitmondó most a feliratozás volt. Úgy éreztem, a kiállítók nem tudják, mit kéne írni a képekhez, magyarázatképp. Inkább csak a történelmi jelentőségét ismételgették minden leírásban. Ha végigolvastam, inkább csak magára a lényegre nem tudtam koncentrálni rendesen. Minden képnél megemlítettek több más festőtársat is, zavaró volt.
Tudom, érzéseket, gondolatokat nem lehet leírni, de instrukciót adhattak volna arról, hogyan gondolkodtak, amikor festettek. Mintha azok akik összeállították a kiállítást, nem értenék, nem érezték volna sajátjuknak. Legalábbis a korábbi kiállításoknál nem éreztem ilyen ürességet, legtöbbször volt hozzáadott plusz, hogy még többet kapjon a néző a képek mellé.
Eref tán emlékszel, neked a dadával is volt már hasonló problémád, ha jól emlékszem (vagy nem hasonló, csak probléma) nekem akkor az tetszett, mert helyretett néhány olyan részletet, ami miatt nem értettem.
Ezt az egy fotót készítettem. Nem szeretem, hogy az a legújabb módi a kiállításokon, hogy a látogatók fotózgatnak... valójában volt még egy alkotás, amit azért szívesen lekaptam volna, de nem tettem :) két drótból készült fej (és sajnos elfelejtettem az alkotóját.... )