Az egykori tagokból sokan már BP-en élnek, zenélnek country és egyéb zenéket is. A most már csak hajdani Blue Timers (ma Bluebirds) vagy épp a 100 folk celsiusban található belőlük pl.
Van egy rettenetesen gagyinak kinéző music casette négyesem, mivel ZAIKS van ráírva, gondolom, lengyel. De még azon belül is kalóz lehet (a módszerváltás utáni pezsgő érdi piacon vettem egyszer bagóért). Viszont az egyiken van az egyetlen Me and Bobby McGee interpretáció, amire valaha is azt éreztem, hogy a szöveg tartalmához van igazítva az előadás. Sem Janis Joplin, sem Kenny Rogers, sem (most fedeztem fel, hogy ki ő) Sleepy LaBeef nem volt jó valahogy. Az írás szerint Blue River Connection nevű együttes adja elő, akikről a neten sem lehet többet tudni, mint azt, hogy alighanem inkább Európában voltak népszerűbbek. Itt van róluk szó: http://unclegil.blogspot.com/2009/05/whoopee-ti-yi-yo.html
Olvasom egy 1993-as, magyar kiadású kazettán (A truckload of Country and Folk), hogy Mark Dearborn, hazánkban élő amerikai, akivel valamelyik John Bull-ban lehetett találkozni... Őróla is van a magyar nyelvű neten két-három említés. Az Agentum vállalat, ami kiadta, még létezik. (Az Agentum a Thermo King magyarországi forgalmazója, és a kazetta első dala is a Thermo Kingről szól, ez volt az ürügy a kiadásra.)
Van egy Muzsay András: A hobók altatódala és egy 100FolkCelsius:(nem) Csak felnőtteknek is, ezek is a 1992 körül fogantak.
Most eszembe jutott, volt még egy Varjú Country (?) is, aminek az első számán sokat nevettem, valami Öregember nem utazik motoron volt - na, erre a google sem ad ki semmit.
Szerintem a szlovák és cseh társadalom az elmúlt évtizedekben sokkal jobban el lett ültetve a country és bluegrass kultúra, mint nálunk.
Én a countryzenét egy cseh nagylemez által ismertem meg 1969 körül, amikor a zenéről alig tudtak valamit azok is mondani, akiké a lemez volt. :) Az egyik oldal csupa Johnny Cash volt... As long as the grass... Orange Blossom Special, stb... A másik oldalon meg a North to Alaska, El Paso, Big Iron, One-Woman man, Battle of New Orleans... Lehetetlen volt nem beleszeretni. :)
És most is vannak itthon fekete lemezek, Vodicka 1971, Jiri Brabec 1978, Plavci 1975 és 1980, stb.
Egyébként egyszer a 80-asok végén vettem 3 román nagylemezt, amiből az első kettő nyugatnémet licences volt, a harmadikon meg román előadók adtak elő. Így aztán Románia is felzárkózott. :)
Hát, a Winnetou Jr párszor fel van támasztva egy évben és próbálunk az emlékeinkből összehozni egy bulit... :) Ikreknél már szintén babák vannak (hogy még ezt is egyszerre csinálják?).
Bluegrass téren jobb a helyzet. A Poa Pratensis névű csapattal hollandiában fogjuk képviselni kis hazánkat két másik hazai zenekarral együtt a European World of Bluegrass fesztiválon. Ezen kívül csináljuk a havi klubunkat, igyekszünk menni erre-arra játszani, ilyesmi.
Melinda is újra szorgoskodik velünk. Jön minden próbára, aminek Anyukája is nagyon örül, mert addig babázhat :-) Köszönjük a jókívánságot, igyekszünk, úgyhogy rajtunk nem múlhat :-) És mi újság a Ti házatok táján?
Ha már az új év eseményeirôl beszélgetünk, az Oklahoma country zenekar sok meglepetéssel készül 2010-ben. Elsôként engedjétek meg, hogy megosszam veletek néhány demo felvételünket, ami a lemezfelvételünkkel párhuzamosan került rögzítésre.
Ezen az oldalon megtalálható hat ismert nóta az Oklahoma country zenekar interpretálásában:
Hamarosan megjelenik a zenekar nagylemeze is, saját magyar nyelvû dalokkal.
További meglepetés, hogy 30 új dalt tanulunk meg a koncertszezonra, amelyeket nem titkoltan a Linedance rajongóinak válogattunk össze a táncolhatóság szem elôtt tartásásval :-) Reméljük a fagyos téli napok és a sok felkészülés után ismét többször találkozhatunk.
Üdvözlettel! Koródi Csaba Oklahoma country zenekar
Nagy kár hogy dobosuk már van;mert én jelentkeztem volna.Az én tábortüzi gitározásom,meg az énektudásom biztos nem ütné meg az elvárásokat.Pedig ez az egyik kedvenc a sok között.Egy kis egészséges zúzás után még a lirai Krauss is jobban esik.Montgomery gentry; keith Anderson,Road Hammers;sorolhatnám;de volt kollégáimnak ettől áll fel a szőr a hátukon .HuH
Új év ,új remény.Beszállnék egy new countryt játszó csapatba,amennyiben kell egy dobos, némi vokál tudással,tapasztalattal.Budai vagy buda környéki banda érdekel, nem a pénz hanem a zene érdekel.Tudom hogy ez nem hirdetős oldal, de itt talán több country zenész megfordul.Tel;06302346011.
Szeretettel várunk benneteket december 03.-án csütörtökön a Memphis klubba (Szeged Plaza) este 8-ra a Colorado Country Band és a Szeged Linedance Klub közös évzáró country partijára. Ne hagyd ki az év utolsó country kocsmáját!
Köszönöm a megerősítést, kollegina! :) Azért az sem piskóta, ahogy a Riverside-féle Sweet home Alabama felhangzik, a Canadian Stomp automatice beindul. Vagy a Country Walking a Highway 40 Blues-ra, és még sorolhatnám... De ezt úgyis csak azok tudják, akik rendszeresen járnak ugyanazzal a bandával. Másképp nem nagyon megy. Lásd Oklahoma-féle szivatós végződések... :P
Csibitoval egyetértve: kreativitásunkat ügyesen használva lehet az együttesek által húzottt muzsikára táncolni... DE az együtteseknek is szabad ötletet meríteni a linedancesektől! Számos példát tudnék mondani: Blue Timer's, Oklahoma (nagyon ügyesen - bár nem biztos, hogy volt benne szándékoltság - pont a kötelező tánc zenéjét hozták az OLCF-re, így azt mindenki egységesen táncolta és nagyon örültünk neki), valamint nem utolsó sorban a szegedi Colorado, akikkel már szinte rendszeresen egyeztetünk (Alan Jackson-számok... szerencsére ők is szeretik!;)).
Ja, és el kell, hogy mondjam.. - akik ismernek, tudják mennyit jelent nekem - a Colordo eljátszotta a novemberi bulijukon a Midinight in Montgomery-t...:))))))))))
(linedancesek: Neon Moon például nagyon jól táncolható rá)
Látom, ismét van élet...:) ráadásul hozzám közelálló témában...:))
Matyi, az OLCF-en (Országos Linedance Country Fesztivál) mi (Szeged Linedance Klub) olyan mixet vittünk SZÁNDÉKOSAN, ami NEM az eredeti zenéket tartalmazta, pont azért, hogy megmutassuk, mennyire univerzálisak a linedance-koreográfiák.
Amikor anno Szegeden elkezdtem a linedance-tanítást, akkor 1 CD-ből építkeztünk a tanítások alkalmával, viszont a Riverside-együttes rendszeresen "túráztatott" bennünket, azaz már a legelső fellépéskor arra voltunk "kényszerítve", hogy improvizáljunk, a meglévő 3-4 táncunkat ráhúzzuk a másfél órás koncert adott zenéjére. Így linedance-ügyileg (úgy értem, ha azt egy szakavatott linedancer nézi) elég unalmas lehetett a műsorunk, viszont akiknek "átjött", az érdeklődött, csatlakozott és így bővül a tagjaink és a tanult táncok sora is.
Természetesen a mai napig van úgy, hogy a koncertek során kétszer (néha háromszor) is eltáncolunk egy táncot, de a kétórás koncert alatt ez nem gondolnám, hogy akkora gáz lenne.
Ahogy látod/láttátok tavaly is, idén is, megoldottuk a táncolást Gárdonyban is. Természetesen úgy mutat(na) ez szépen, ha mindenki ugyanazt táncolná, de vannak olyan táncok, amelyeket néhány klub esetleg nem tud, így akkor ők mást táncolnak. Ennek ellenére mutatós és jó a dolog, mert - mivel már elég sokan vagyunk - a külön csoportokban is van jónéhány táncos és a linedancerek is eldönthetik szabadon, melyik csapat táncához kívánnak csatlakozni (klubbeli hovatartozástól függetlenül).
CD kontra élőzene...
Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Élőzenénél spontaneitás varázsa és MAGA AZ ÉLŐ ZENE ("nincs is szebb, amikor a steel hangjára jóleső borzongás fut végig a gerinceden";)) a meghatározó, valamint az, hogy csapatkovácsoló ereje van annak, hogy mire mit táncoljunk (kire kell figyelni, ki mutatja az első lépéseket, a "bekiabálással töténő indítás", stb.).
A CD-s zenét inkább akkor érdemes használni, amikor mix-eket állítunk össze, egy történetet vagy csak bemutató jelleggel táncolunk, illetve - természetesen - a tanításoknál a klubnapokon. Nem hinném, hogy ez nem népszerűsítené a műfajt és a country-együtteseket, mivel sokszor találkoztunk azzal, hogy először CD-s bemutatóval "megfogtuk" a szervezőt, majd kérte a nagyobb koncertet is...
(De volt már fordítva is: táncoltunk koncerten, majd később hívtak önálló produkcióval is...)
Értem én... Az a helyzet, hogy olyan sz.r helyzetben vagyunk itt az Alföldön mi, táncosok, hogy minden csapatra jut 1 zenekar. Nem panaszkodok, dicsekszem! :D A fiúk meg ügyesek, tudjuk használni a feldolgozásaikat is.
Lényeg, hogy valóban adott zenére adott tánc dukál, de élünk a "művészi szabadság" adta jogkörrel, és használjuk a fantáziánkat. Én személy szerint épp ezért nagyrészt olyan táncokat tanítok a többieknek, amiket a koncerteken hasznosítani tudunk. Rengeteg az olyan koreográfia, ami csak arra a zenére passzol, amire kitalálták, de az ellenkező pólust is megtaláljuk. Példának okáért a Texas Stomp meg a Foot Boogie a Bojtorján-, meg a Fonográf dalok nagy részére jól illik.
Minden countrykedvelőt nagy szeretettel várunk november 28-án szombaton 19h-tól a Williams Village Country Clubba ahol a szegedi Buffalo Express lesz az est vendége. Asztalfoglalás: 06-30-9323472 Cím: 1044 Bp. Kisfaludy utca 16.
Magával az állítással egyet tudok érteni. Szerintem is jobb élő zenére táncolni.
Csupáncsak arra próbáltam meg utalni (talán nem jött át), hogy tudtommal (és mea culpa ha rosszúl tudom, mivel a line-dance-et nem úzőm) a táncok fix koerográfiák fix zenére. Ergó a zenekarnak a feldolgozásnál ragaszkodnia kell az eredetihez. Azért ez egy erős kötöttséget jelent.
De nem állt szándékomban követ dobálni az állóvízbe, csak "hangosan" gondolkodtam. :-)