Húha! Ki gondolta volna, hogy itt valaki is a Bent szapulja? Én őt ismerem és minden tiszteletem az övé. Az az igazság, hogy én rá merném bízni az én 12 éves lányomat is. Akár octopussal, akár snorival. Én láttam őt merülni és higyjétek el kedves száazföldi lakók, akik évente merülgetünk, mondjuk 20-t, addig ez az ember egésznap a vízben van. Ha valiki már intróztatott nem búvárt, akkor tudja, hogy az milyen rohadt nehéz munka. Tudod Ben: Csak azokat bántják, akik jók valamiben, meg ha elöl állnak. Ha egy 30 merüléses OWD-s csinál valamit az nem hír, ha vVeled ki akarnak kezdeni, akkor el kezdenek rólad pletykálni. Sz&rd le ezt....mert merülni jó!!!!!!
Most már mindenki kapott az arcára, minden oldalon.:) Úgy látszik, jól sejtettem, hogy a beszámolónak azért nem kell minden szavát készpénznek venni, azaz a legjobb, ha mindenkinek mindent elhiszek.:) Ami meg a tanfolyamot illeti: teljesen magamból indulok ki, és egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy valaki, aki már 10 intrómerülést csinált, és élvezi, és többet is akar még merülni, nem szeretné, ha egy egyszerű alaptanfolyamon önálló búvárrá képezzék ki, általa jól ismert és tisztelt, korrekt oktatók. Ez ebben a pillanatban is teljesen hihetetlen a számomra, de el kell fogadjam azt, amit mondasz. Magát az intrót nem tartom hülyeségnek, a barátnőm is így ismerkedett meg a dologgal. Csak hát ő azóta már búvár...:D
Kedves Fórumlakók!
A személyemet ért támadások miatt éreztem szükségét annak, hogy hozzászóljak a rettentően magasröptű és szakszerű vitához, ami ezeken a fórumokon (Hurghada + Buvar) zajlik, vagy zajlott a merüléseimmel kapcsolatban.
Elnézést kérek de nevetségesnek találom, hogy kedvtelési, hobbi búvárok egy laikus nyaralási élménybeszámolója alapján ill. annak egy eleve tévesen megírt részén felbuzdulva „komoly” vitát folytatnak arról, hogy én hogyan merülök, merültetek, ill. milyen búvár vagyok!
A legtöbben nem ismertek, soha nem találkoztunk, nem merültünk együtt. Csupán ezért tartom érdemesnek megemlíteni, hogy 7 éve vagyok búvár, 5 éve vagyok profi, 2000 körüli merülésem van és máig több mint száz embert tanítottam meg biztonságosan búvárkodni, akik legjobb tudomásom szerint köszönik, jól vannak! Ezek mellett 2 éve gyakorlatilag minden nap viszek embereket „intro” merülésekre, IDC Staff Instruktorként oktató jelölteket tanítok arra, hogyan oktassanak biztonságosan, ezért talán nem alaptalanul úgy érzem nem szorulok rá, hogy felvilágosítsanak a merülés veszélyeiről, kockázatairól, vagy a szabályzatokról.
A fentiek talán nem is fontosak a jelenleg folyó vitában, de úgy érzem, hogy ha már ismeretlenül értékeltek egy nem látott helyzetben, legalább ennyit érdemes tudni arról, akit kritizáltok.
A vitatott „merülésről” itt röviden csak pár részletet szeretnék közölni.
Az „intrós” úszó képességeiről annyit, hogy Ő magáról azt állítja nem tud úszni, ugyanakkor ha belenéz a tengerbe és meglát egy szép halat, akár fél órát is sznorizik a zátony mellett (igaz, biztonságos távolságra a hajótól). Vannak akik ilyenkor azt állítják magukról, hogy úszóbajnokok, Ő ennél jóval szerényebb alkat. Ennyit az úszás tudományról.
A híres muréna a hajó faránál (kb. 2 uszonycsapásra a létrától) lévő zátony oldalában volt mintegy 1 - 1,5 méter mélyen egy üregben (felülről nem láthatóan). Mivel a nevezett személy még fürdőruhában is úgy lebeg, hogy a teste 2/3-ad része száraz (az avatatlanok kedvéért: ez szövetösszetétel, nem testsúly függő. A szoban forgó hölgy egyébként karcsú) ezért valóban tettem rá 2 kg ólmot (az általa említett 4kg megbocsátható tévedés, tekintettel arra, hogy a hajón a legtöbb súly 2kg-os és rá 2 db. került. Csak éppen az 1kg-os darabokból), hogy le tudjon jönni.
Ezek után az octopusommal (második légzőkészülék) lementünk a murénához, megnéztük és feljöttünk a hajóra. Lépcsőtől lépcsőig nem több, mint 3 percről és nem távolabb, mint 3 méterről beszélünk 1,5 méter mélységben. Mindez szélcsendben, tükör sima tengerben.
Veszélybe sodortam az életét? Nem vettem figyelembe a fizika törvényeit? Felrúgtam a Nagy Búvárkönyv Szabálykönyvében foglaltakat? Vétkeztem, hogy nem tukmáltam rá a búvárvizsgát egy olyan emberre, aki nem szeretne búvár lenni? Mea Culpa!
Én inkább úgy látom, hogy nagyobb biztonságban volt, mintha egyedül kádban bukna alá. Hogy olyan élményben részesült, amire régóta vágyott és boldog vagyok, hogy én mutathattam meg neki.
Természetesen valószínűleg nem tettem volna meg, ha a nevezett személlyel első alkalommal találkozom és nem ismerem a reakcióit. Mivel több mint 30 alkalommal hajózott ki velünk, többször „intrózott” már, így van némi fogalmam arról hogyan viselkedik különböző helyzetekben a vízben.
Nem kívánom tovább követni, vagy kommentálni a fórumokon folytatott vitát, se időm, sem kedvem nincs ezzel foglalkozni, ahogyan eddig sem tettem. Én a dolgomat szeretném végezni a lehető legjobban és ebbe sajnos nem fér bele, hogy naponta órákat töltsek a számítógép előtt.
Ha valaki mégis úgy érzi, hogy szeretné megvitatni, hogy egyáltalán mit nevezhetünk merülésnek, milyen szabályok vonatkoznak egy „intro” merülésre a Vörös Tengeren, ill. mik egy búvárszervezetnél, ezeknek milyen szabályai, előírásai vannak a különböző programok esetében, ezek hogyan keresztezik egymást, vagy egyszerűen csak tovább szeretné boncolgatni ezt az esetet, kérem írjon nekem e-mailt a benliv@vipmail.hu címre és megígérem, hogy amint lesz időm, fogok rá válaszolni.
Tengermély Búvárbaráti Üdvözlettel;
Szentkláray Bence
"Kedves Fórumlakók!
A személyemet ért támadások miatt éreztem szükségét annak, hogy hozzászóljak a rettentően magasröptű és szakszerű vitához, ami ezeken a fórumokon (Hurghada + Buvar) zajlik, vagy zajlott a merüléseimmel kapcsolatban.
Elnézést kérek de nevetségesnek találom, hogy kedvtelési, hobbi búvárok egy laikus nyaralási élménybeszámolója alapján ill. annak egy eleve tévesen megírt részén felbuzdulva „komoly” vitát folytatnak arról, hogy én hogyan merülök, merültetek, ill. milyen búvár vagyok!
A legtöbben nem ismertek, soha nem találkoztunk, nem merültünk együtt. Csupán ezért tartom érdemesnek megemlíteni, hogy 7 éve vagyok búvár, 5 éve vagyok profi, 2000 körüli merülésem van és máig több mint száz embert tanítottam meg biztonságosan búvárkodni, akik legjobb tudomásom szerint köszönik, jól vannak! Ezek mellett 2 éve gyakorlatilag minden nap viszek embereket „intro” merülésekre, IDC Staff Instruktorként oktató jelölteket tanítok arra, hogyan oktassanak biztonságosan, ezért talán nem alaptalanul úgy érzem nem szorulok rá, hogy felvilágosítsanak a merülés veszélyeiről, kockázatairól, vagy a szabályzatokról.
A fentiek talán nem is fontosak a jelenleg folyó vitában, de úgy érzem, hogy ha már ismeretlenül értékeltek egy nem látott helyzetben, legalább ennyit érdemes tudni arról, akit kritizáltok.
A vitatott „merülésről” itt röviden csak pár részletet szeretnék közölni.
Az „intrós” úszó képességeiről annyit, hogy Ő magáról azt állítja nem tud úszni, ugyanakkor ha belenéz a tengerbe és meglát egy szép halat, akár fél órát is sznorizik a zátony mellett (igaz, biztonságos távolságra a hajótól). Vannak akik ilyenkor azt állítják magukról, hogy úszóbajnokok, Ő ennél jóval szerényebb alkat. Ennyit az úszás tudományról.
A híres muréna a hajó faránál (kb. 2 uszonycsapásra a létrától) lévő zátony oldalában volt mintegy 1 - 1,5 méter mélyen egy üregben (felülről nem láthatóan). Mivel a nevezett személy még fürdőruhában is úgy lebeg, hogy a teste 2/3-ad része száraz (az avatatlanok kedvéért: ez szövetösszetétel, nem testsúly függő. A szoban forgó hölgy egyébként karcsú) ezért valóban tettem rá 2 kg ólmot (az általa említett 4kg megbocsátható tévedés, tekintettel arra, hogy a hajón a legtöbb súly 2kg-os és rá 2 db. került. Csak éppen az 1kg-os darabokból), hogy le tudjon jönni.
Ezek után az octopusommal (második légzőkészülék) lementünk a murénához, megnéztük és feljöttünk a hajóra. Lépcsőtől lépcsőig nem több, mint 3 percről és nem távolabb, mint 3 méterről beszélünk 1,5 méter mélységben. Mindez szélcsendben, tükör sima tengerben.
Veszélybe sodortam az életét? Nem vettem figyelembe a fizika törvényeit? Felrúgtam a Nagy Búvárkönyv Szabálykönyvében foglaltakat? Vétkeztem, hogy nem tukmáltam rá a búvárvizsgát egy olyan emberre, aki nem szeretne búvár lenni? Mea Culpa!
Én inkább úgy látom, hogy nagyobb biztonságban volt, mintha egyedül kádban bukna alá. Hogy olyan élményben részesült, amire régóta vágyott és boldog vagyok, hogy én mutathattam meg neki.
Természetesen valószínűleg nem tettem volna meg, ha a nevezett személlyel első alkalommal találkozom és nem ismerem a reakcióit. Mivel több mint 30 alkalommal hajózott ki velünk, többször „intrózott” már, így van némi fogalmam arról hogyan viselkedik különböző helyzetekben a vízben.
Nem kívánom tovább követni, vagy kommentálni a fórumokon folytatott vitát, se időm, sem kedvem nincs ezzel foglalkozni, ahogyan eddig sem tettem. Én a dolgomat szeretném végezni a lehető legjobban és ebbe sajnos nem fér bele, hogy naponta órákat töltsek a számítógép előtt.
Ha valaki mégis úgy érzi, hogy szeretné megvitatni, hogy egyáltalán mit nevezhetünk merülésnek, milyen szabályok vonatkoznak egy „intro” merülésre a Vörös Tengeren, ill. mik egy búvárszervezetnél, ezeknek milyen szabályai, előírásai vannak a különböző programok esetében, ezek hogyan keresztezik egymást, vagy egyszerűen csak tovább szeretné boncolgatni ezt az esetet, kérem írjon nekem e-mailt a benliv@vipmail.hu címre és megígérem, hogy amint lesz időm, fogok rá válaszolni.
Tengermély Búvárbaráti Üdvözlettel;
Szentkláray Bence"
Nem kell tudni úszni egy leendő búvárnak? Sőt hátrány? Ki volt az a barom, aki ilyet mert mondani? Legalább a rendszert írd meg és elég, ha az oktató nevének a kezdőbetűit. Én megkeresem, aztán jól elmondom neki a véleményemet. Micsoda marhaság.
Én is úgy tudtam, hogy az úszás azért alapfeltétel, mert bármi történhet, hiszen tengeren vagy - ha épp vízbe esel a hajóról felszerelés nélkül, ami egy teljesen jelentéktelen helyzet normál esetben, még ki kell menteni? Aki nem tud úszni, az kétségbeesik? Egy motorcsónakra kimászást higgadtan csinál az, aki tudja, ha nincs, ami fenntartja a vízen, vége van?... Nekem ez különös. Nem vagyok nagy úszó, de azért nem bánom, hogy legalább az a 200 méter nem teljesíthetetlen a számomra. Szerintem még nem láttam kárát.:) Olyat valóban hallottam már, hogy aki profi szinten úszik, esetenként nehezebben szokja meg a víz alatti létet. De csak sztori szinten; és elnézve a búvárhajókon a csapatok átlagos testméreteit (kis pocak itt-ott:D), kevesen lehetnek közöttünk versenyúszók. És ha vannak is, szerintem nem ők irigykednek rám.:D
Mindig tudtam, hogy ez a csíkos macsek egy állatkínzó!
Szegény cápákat lökdösni! Semmi együttműködési kézség nincs ebben a tagban! Majjól feljelentem valami állatvédőknél!
Persze, lehet, hogy a cápáknak jobb ez így. Nem biztos, hogy a macskahús természeteshez közeli táplálékuk lenne.
:o))
Utálnám magamat, ha ilyet kellene most átélnem! Hétvégén megyünk fagyoskodni. Ez azért mégis csak keményebb próbatétel, mint abban a langyos vacak kis pocsolyában cápákat lökdösni!
Hát ez számomra meglepő. Úgy tudom minden oktatási rendszerben alapfeltétel az orvosi megfelelőség és az úszni tudás. Sőt, nálunk NAUI OW-n de szerintem a többi rendszerbebn is a medencés oktatás szintfelméréssel kezdődik.
Nekünk nem is tudom hány száz métert kellett úszni felszínen, meg fél medencét víz alatt, amíg ez nem volt meg a tanfolyam el sem kezdődött.
Bevallom én sem tudtam úszni - illetve csak evickéltem, és persze sec perc alatt kifáradtam - a tanfolyam előtt, úgyhogy miután képbe került a búvárkodás és a feltételei, elmentem úszó oktatóhoz huszonX évesen úszni tanulni. Azért, hogy a szintfelmérőt meg tudjam csinálni.
Merem remélni, csak poénból mondták, hogy nem kell csak hátrány az úszni tudás. Mert ha nem akkor ...
[ Azért bátor oktató lehetett, aki úsznitudás nélkül intróztatta ]
Elmentünk búvár tanfolyamra nyár elején. Kérdeztek minden félét, egészségesek vagyunk-e meg ilyeneket. Senkit nem érdekelt, hogy tudunk-e úszni. Végül már mi kérdeztük meg, hoyg "úszni nem kell tudni?". A válasz: nem kell. Sőt hátrány.
Gyerekkoromban sportúszó voltam, nem mintha ebből sok maradt volna az azóta elmúlt 28 évben, de úszni azért tudok. Ennek ellenére nem éreztem, hogy hátrány lenne. De volt olyan a csapatban, aki nem tudott úszni, talán ma sem tud, de merülni igen.
Egyébként a cápahúsos cikkünk kint van az origo-n , meg jópár környezet és állatvédő oldal is átvette. És a mi oldalunkon is több mint ezren olvasták.
Kiváncsi vagyok az érintett cég reagál-e valamit, válasz levelet mindenesetre eddig nem küldtek. Viszont a statisztika szerint volt látogatónk domainjukről, úgyhogy megkapták a levelet.
Ha többet nem rendelnek, már tettünk valamit az ügy érdekében ...
Pedig már majdnem átmentem megnézni azt a fórumot, de ezt olvasva ...
Azért bátor oktató lehetett, aki úsznitudás nélkül intróztatta, most az octopusos dologról nem is beszélek. Persze vannak emberek akik tényleg annyira hülyék, hogy nem veszik észre magukról, az ilyenekkel kár vitázni. Szót sem érdemelnek ;-)
Csak az a baj, hogy veszélyes az ilyen hozzászólás, mert egy laikus még azt hiszi az normális amit leír ... Na dehát ez a szép a fórumokba, bárki beírhat még akkor is, ha jobb lenne ha csöndbe maradna.
Nézd, fordult már elő a világtörténelemben ilyen oktopuszos idétlenkedés, nem tudhatjuk, hogy ez nem 2-3 méteren volt-e, mittudomén. Tudom, hogy akkor sem szabályos, de... Kilengés mindig van. A történet furcsasága - előrebocsátom, ha jól értem! -, hogy 10 intromerülése van valakinek. Hogy a 3-4. intro táján nem mondja neki az oktató: oké, te ezt szereted, élvezed, akkor megtanítalak úszni és aztán meg búvárkodni, jöhetsz velünk továbbra is, de igazi búvárként, és még kevesebbe is kerül. És ha netán a delikvens tiltakozik, addig erőszakoskodik, amíg rá nem beszéli... De ezt a H. fórum átnézése után nem tettem ott szóvá, mert attól tartok, a szinte ügynöki erőszakossággal írogató hölgy engem is elküldene, de nem a Vörösre.
..."túljutottam a 10. merülésemen"..."Dehát nem tudok úszni", ő "Gyere!" Mentem. Egy szál bikiniben, 4 kilós övvel a derekamon és maszkkal az arcomon." Ez most vicc? Túljutott valaki a 10. merülésen, úgy hogy nem tud úszni? Vagy ez egy olyan hozzászólás, hogy észre veszi -e valaki a ragozási hibákat?:-)) Vagy lehet, hogy nem is értem az egész sztorit, pedig kétszer is elolvastam:-))
Tartozom 1 sms közlésével amit Garfield küldött csütörtökön este (19:30)
Ez az első napi merülésről.
Az Elphin merülésekor 1, aztán este 5 két méter feletti óceáni fehérúszójú cápa. A létráról filmeztem. Az egyiket úgy kellett ellöknöm, hogy ne kóstoljon a lábamba.
Amiről nem tudsz (élettani, biztonsági szabályok), az nem zavarhat... És aki nem tudja, amit tudnia kellene, arról azt sem tudhatod, mindent úgy írt-e le, ahogy történt. De ezt csak azért írom, mert túlteng bennem a reménytelen bizakodás az emberekben.:)
Kultúrállamok, halászati kvóták... No, ez a téma hosszabb értekezést is megérne. Nekem ez esetben a kultúrállam fogalom is érdekesen hangzik. ("Az EU-ban működő halászok exportálják a hong kongi piacra jutó cápauszonyok a 27 százalékát...") A megoldást én sem tudom. Manapság, amikor minden nap számos rémhírrel bombáznak a tévék, ritkán kapom fel a fejem. De ez a cápás dolog, akármiért, megragadt bennem.
Szia! Én a Jacketet sohasem viszem fel a gépre. A maszkot és a reduktorokat viszont minden esetben. Még egyszer sem szóltak érte.:-) Már felismerik a vámosok a búvárcuccot, amikor átvilágítják a kézipoggyászt.
+ 128 *-od adok:-)) Kártya átadás Dahabban:-) A képeket még nem tettem fel, de dolgozunk rajta. November 11-én a Sport1 csatornán már kezdődik a búvárkodást népszerűsítő műsor. 3 rész lesz a Kalandsport -ban. Sajnos a televíziókban nem népszerűsítették még eléggé ezt a sportot. Most talán elindul valami ilyesmi. Az esküvő csak jövő márciusban lesz leadva a Viasat 3-on.
Igen, király volt minden és a pezsgőivást is kivállóan elsajátítottam elfogyott az egész üveg:).Remélem a minősítést honorálod egy pár *-gal is. Várom, hogy küldd hozzá az igazolványt :)))) Fent vannak már a képek az oldaladon?
Jackson reef és Gordon reef merülések voltak. Gyönyörű látvány és rengeteg különböző fajta hal egy helyen. Sajnos fotózás nem jött össze, mert az odavezető úton a hajó melletti halakat etettem és örültem, hogy a hajóról csobbanva végre a nyugodtabb (1,5-2 méteres hullámok közt) nyugiba lehet a gyomrom. -5 méteren már nem volt semmi bajom:)
Nem vettem a lelkemre, elég jól elkülönült a nekem szánt résztől.
Az elveimet nem adom fel, a gyerekeimet így nevelem. Lányom időnként morcos, miért nem engedem, hogy ha ritkán kiszabadulunk, akkor tonna számra szedje a mindenféle virágot, növényt. Ott megcsodálhatja, lefényképezem neki és ennyi legyen elég. Már megértette, miért nem hurcolok fel hegyekben dolgokat a víz alól. Alig várja, hogy ő is merülhessen, mert kíváncsi a lenti világra. A fiam ugyanígy van vele. Had álljon itt egy rövid ovi-sztori:
Egyik ovis társának a papája szintén merül és a kislánya szóvá tette, hogy nekik mi minden van már otthon a vitrinben, mire a fiam kapásból lebutázta az apukát, aki ezt meghallotta és szóvá tette az óvónéninek. Peti fiam az "akkor is az én apukámnak van igaza!" felkiáltással távozott a beszélgetésből. Az óvónéni szólt nekem (egyébként pár perccel kerültük el egymást az apukával), én beszéltem az apukával, aki azóta nem köszön. Ennyit a nevelésről. Remélem, jól csinálom, de ez csak olyan 10 év múlva derül ki.
