Tudom, hogy tudtad. Azért írtam mert én már sokszor fájdalmasan át is éltem. Jók ezek a rövidek, sok hasznos dologgal jár maga a felkészülés ezekre, meg a verseny közbeni gyakorlati dolgok is. Csak hát ebben a tempóban amire mi képesek vagyunk nem sok sikerélményt ad. Bár én ezekkel a vidéki kis versenyekkel sokszor megleptem magam :)
Nagyon köszi! Csak a szegmenst próbáltam megflaggelni de így jobb.
Kíváncsi vagyok mit reagálnak majd. Innentől a lelkemnek OK. Ha elveszik mint leghosszabb stravas futást azzal is fogok tudni együtt élni, bár nem tudom mikor futok megint 25k felett :)
Gratulálok Pinyó, hihetetlen hogy téged leelőz bárki is! :) Szerintem a meleg miatt az izmok hőmérséklete is magasabb lesz. Egyre kisebb hatásfokra képes emiatt, de mégis dolgoznia kell keményen, valami ilyesmi okból gyakoribb a görcs hajlam ilyenkor. Szerintem! Nálam futás közben nem szokott görcsölni, viszont most vasárnapi maraton után nyújtás mozgás közben néha érzem, hogy majdnem behúzza.
Gratulálok, látszik, hogy élvezted a saját futásodat is meg az is, ahogyan össze készítetted a többieket. És még egy óriásit fagyiztatok is, büntetlenül :)
Pörgős verseny volt, ami idén kicsit más volt, mint egy egyéni időfutam.
A terepfutas.hu által rendezett Börzsöny trail pályája zseniálisan fárasztó. Elég sok gyaloglás van benne, ami szétszedi a combot. Közte a sík, hullámzó részeken pedig azért nincs pihenő, mert ez kb. egy utcai maraton idejű verseny, tehát végig tolni kell ezerrel.
Rajt után pár száz méterrel már ki szokott derülni, hogy ki lesz az első 5-6 ember, most is így történt. Az elején még figyeltem az órámat hogy ne fussam el az elejét, aztán leginkább már csak érzésre futottam.
Az első időmérő pontot (Závoz) elég hamar elértük, eddig egy hosszú futható és egy rövid gyaloglós mászás volt mögöttünk. A részidős lista szerint Horváth Csabi (későbbi 3.) és Hajtman András (6.) csekkoltak elsőként 11 perccel, fél percre rá Horváth Zoltán (későbbi első), rá egy percre Klucsár Marcell (későbbi 2.) és én jöttünk a 4.-5. helyen. Azért tíz percen másfelet kapni elég sok, szóval nagyon erősek futottak ott elöl.
A társaság a harmadik kilométer előtt ismét összezárt, mert az eleje egy kicsit elkavart. A Kámort még elég jó tempóban gyalogoltam meg, mindig láttam valakit magam előtt, de ez csak az emelkedők optikai csalódása volt, mert a lejtőre fordulva már senkit sem láttam.
A lejtő legaljára értem utol valakit, aki a síkon el is távolodott kicsit. Királyháza felé hullámzó füves-köves-kocsinyomos erdészeti úton próbáltam jó tempót tartani. Itt direkt néztem az órát hogy le ne essen le a tempó (power) a könnyű tartományba. Ezt a Stryd-os teljesítménymérőt azért szeretem, mert jól mutatja a belassulást, pl. ha 250W alatti értékeket látok sokáig, akkor gyorsítanom kell. Enyhe dimbes-dombos részen még elég jól használható.
Ez a tempó arra volt elég, hogy tartsam a látótávolságot valaki után, aki mint ahogy a Királyházára vezető lejtőn kiderült - Horváth Csabi volt.
Királyházán negyedikként csekkoltam, előttem már senkit se láttam, pedig csak egy-másfél perc volt itt a hátrányom. Most voltunk a táv harmadánál, bő egy óra telt el, kezdett meleg lenni. A rajt óta már elfogyott egy liter izó, a frissítőponton újratöltöttem a dupla kulacsomat, kólát ittam, elköszöntem.
Sík dózer és patakátkelések után jött a trail legdurvább emelkedő kombinációja, a Nagy-Mána felé. Az eleje egy brutál meredek, köves, száraz, vacak mászás volt, itt már láttam mögöttem lihegni Horváth Csabit, aki a Nagy-Mánáig meg is előzött szép lassan.
Én meg már a mászás elején éreztem, hogy elfáradt a combom. Ez új érzés volt, hogy alig egy óra után nem tudom kényelmesen, izomból tolni a sétát se. Ötödször megy erre a Börzsöny trail, megnéztem a Strava statisztikáimat, valami tényleg lehetett, mert az öt alkalomból most voltam itt a leglassabb.
A gerincen gyönyörű kilátás nyílt a lentebb összeboruló sűrű zöld erdőre.
Ami a versenyt illeti, tartottam a látótávolságot, az emelkedőkön rendre megúsztam. Megelőztük Hajtman Andrást, pedig a rajtlistát nézegetve ő volt az egyik tippem, hogy ki nyer ma.
Aztán mire kezdődött a kanyargós hegyoldali ösvény (Tátralátó->rakodó) a Nagy-Hideg-hegy felé, Csabi eltűnt előlem. Gondoltam, hogy bekapcsolta a rakétákat, és előttem van, ezért a következő negyedórát megfutottam rendesen, de csak nem került látótávolságba. Közben megbotlottam egy sziklában, gurultam egyet, és behúzta a görcs a combomat. Próbáltam így futni, hamar kiment a görcs nagyja, de kicsit visszavettem a tempóból.
Az élvezetes (és hűvös! 25C fok) erdei síknak vége lett. A Nagy-Hideg-hegyre felsétálós büntetőfalon eddig szerintem az összes versenyen görcsöltem. Ez a nap sem volt kivétel, már az emelkedő alján úgy beállt megint a combom hátulja, hogy még a megállást is fontolgattam.
Egyébként ez egy oda-vissza szakasz, aki mondjuk nyolc-tíz percen belül van, látja egymást. Az első két srác még egész közel volt, csak az emelkedő teteje felé jöttek szembe.
A frissítőponton a turistaház mellett már négy perc előnyük volt, én harmadikként csippantottam.
Dupla kulacstöltés, kóla, közben fél perc hátránnyal megérkezett Csaba is, a görcs miatt sótablettát kértem.
Nem értem, igazából ittam is eleget, sótablettáztam eleget, mégis görcsöltem, na mindegy, kezdek belenyugodni, hogy ez egy ilyen verseny, gyenge vagyok, nem bírom a sok és intenzív mászást.
Csabi később jött a pontra, viszont korábban indult, de nem tudtam, hogy mi jár a fejében (mint kiderült, meghallotta a varázsszót sótabletta és a Csóványosig annyi előnyt fel akart halmozni, hogy a lejtőn ne tudtam behozni).
A közös rész emelkedőjén lefelé óvatoskodva csak két sráccal találkoztam, az 5.-6. helyen Hajtman András és Hüttl Frici, biztonságosan lemaradva 7-8 perc hátránnyal.
Csabának igaza volt a taktikájával, a Csóványos felé az emelkedőt nagyon meghúzta. Én meg kényszerűen vigyáztam a combjaimra és simán futható részeket is gyalogoltam, el is tűnt a szemem elől. Csóványosig másfél perc előnyt szerzett.
Csóványosról lefelé már csak lejtő van, fél óra a cél. De az első felén sajnos még görcsöltem, a lenti rész már jobb volt. Nem is hoztam már vissza semmi időt a célig.
Két perc hátránnyal negyedikként érkeztem célba.
Ami jó volt, hogy utána tudtam beszélni Csabival, sőt kiderültek közös versenyeink az MTB hőskorából, nemhiába volt ismerős az arca.
Tehát nem szegmenst flaggelsz, hanem az egész activity-t. Egyéb statisztikáid megmaradnak tudtommal. Emlékeztem valami opcióra, hogy egy bármilyen tevékenységedre beállíthatod, hogy ne számítson bele a leaderboard-ba, de most nem találom.
[...] menü, alulról a második a "Flag", aztán már csak kategóriát és valami indokot írsz (magyarázatot akkor lehet írni, ha mást kell flaggelni, pl. amikor az Istenhegyi úton felfelé egy 25 kilós elektromos DH géppel nyomja le valaki percekkel Valter Atit)
Néztem mindenfelől, de nem jöttem rá ezt a flaggelést hogy kell. Egy rövid infot tudsz erről adni Pinyo?
Az overall leaderboard megnyitásáig eljutottam de ott nem jövök rá hogy kell (csak az actions/tell us about az egyetlen tippem, de az sem azt adja fel amit szeretnék).
A saját PR-eket leszarom, de korrupt infoval elvenni más CR-jét azt azért nem akarnám bennehagyni a rendszerben.
egyébként továbbra sem értem az egészet, mert a Pinyo által belinkelt runners world-ös edzéstervben nyoma sincs heti hét futásnak. Öt van benne, ami teljesen normális.
nálad jelenleg nem tűnik úgy, hogy a nyélgáz klub tagság az egészséged, a mentális állapotod és az életed kárára menne, HCS77-nek igen. neki már mondtuk korábban is, szerintem pont így nyáron egy vagy két éve, hogy óvatosabban, mert a kommentjei alapján nem úgy néz ki, hogy egészséges szintű amit csinál.
felőlem egyébként a véleményemtől függetlenül úgy csapja szét magát bárki, ahogy akarja, de engem zavarna, ha látom a rossz mintát, és nem szólok. utána mindenki azt csinál amit akar, még csak azt sem fogom sűrűn mondani amikor baj lesz belőle, hogy "na ugye megmondtam" :D
Elég az elsö kommentig olvasni, a gyerek az év nagy részében ultrákra készül, de 15:06-tal futja az 5K-t. Ehhez heti 4x is 6-7 perc körüli tempóban fut.
A hozzászólók 99%-a javasol pihenönapot a héten, legalább egyet.
te valahogy nem tudod elképzelni azt, hogy anélkül legyen eredmény, hogy túltolod és szanaszét cseszed magad. a véres pisa nem volt elég figyelmeztettés, h vmi nem stimmel? a 4 órás idő egy szar maraton, még a 3 órás is, ha azt nézzük, hogy két óra a világcsúcs. akkor minek olyan edzéstervet követni, amitől szarrá megy a tested, és nemhogy 4 órát nem tudsz majd futni, hanem semmit? én ezt már mondtam neked korábban, is, de láthatóan neked kell a szenvedés, kihívás, teljesítmány, ahelyett, hogy futnál jó, tervezett, nem tútolt, nem túlzásba vitt edzéseket, és megnéznéád mi jön ki belőle. semmit nem számít h idén vagy jövőre mész 4 óra alá, a világon semmit. az számít hogy jól érzed-e magad a futástól. ha neked az ad jó érzést, hogy ennyire keményen edzel,és szanaszét rombolod magad, akkor az valamilyen pszihés faktorra utal, az edzésfüggőségtől kezdődve, és valószínűleg attól lenne jobb az életed, ha ezt kezelnéd, nem attól, hogy kórházig edzed magad.
A tervezett versenytempómmal indulva, minden km-en tovább gyorsítva végül 20 másodperccel gyorsabb utolsó km-et futottam a tervezett tempómnál. Ebből kiindulva a jelenlegi erőnlétemmel akár 5-10 másodperccel gyorsabb átlag tempót is futhattam volna, ha jól lövöm be a versenytempómat.
Nem hiszem, hogy az 5-10 km és a rövidebb távok a kedvenceim lesznek, de azért néha még szeretnék futni ilyeneket is!
Kérdés nincs ebben a hozzászólásban, mégis pár gondolat a tartalmával kapcsolatban:
High5, nem favorizáljuk, használjuk. ;)
Egy ilyen termék akkor jó, ha működik nálad, nem akkor ha olcsó ;)
Próbálkozhatsz sózott banánnal, ételízesítős sós főtt rizzsel stb. ezek olcsóbbak.
Más gyártó kapszulás termékeit is kipróbálhatod, ami szétnyílhat futás közben és kiszóródik a só, vagy nagyobb mennyiséget tartalmazó is van, ami lukat mar a gyomrodba lenyelés után szinte azonnal.
A High5- nél azt tapasztalom, hogy annyi van benne, azokból az összetevőkből a megfelelő arányban ami minden gyomorpanasz nélkül maximálisan fel is tud szívódni.
Használom ezt a sótablettát, közben van az iSO poromban és a gélekben is sótartalom, továbbá a ZERO pezsgőtablettájukat is használom. Verseny, hőmérséklet és gyomor függő éppen mivel viszem be a kellő mennyiséget a szükséges összetevőkből. Pl. ha már nem tudsz inni, mondjuk csak pár korty vizet, ezt a sótabit akár kettesével egy korty vízzel is beviheted gond nélkül stb.
nem mindig ideálisak a körülmények ezért jó ha többféle megoldás is van egy-egy problémára. Találd meg a neked valót mihamarabb és használd megelégedéssel ;)
Viszonylag rendszeresen futok 5-7-10 km versenyeken is, sőt írtam itt egy 600 méteresről is :) nagyon be kell lőni a tempót 3-4 másodperc is óriási különbség tud lenni ilyen rövid távoknál. Ha ügyesen rákészül az ember azért ki tud jönni belőle a maximum, de nagy fegyelem kell versenyen, ha megborulsz nincs idő helyrejönni, mint mondjuk egy ultránál simán ;)
Azt hogy mit, hogyan csinálj én sem mondanám meg, mert nem vagyok edző, de azért úgy gondolom, Pinyó edzéstervével kicsit túllőttél a célon. Azon a sub3 órás terven elég sokat kéne faragni, hogy ne csináld ki magadat de segítsen elérni a célod.
Amikor elkezdtél ide írni, 2020 elején, akkor sorozatban futottad az 1:50 körüli, alatti félmaratonokat edzésen, saját edzésmódszereddel. Ahogy visszanéztem akkoriban azt írtad 1:42 alatt volt az fm legjobb időd kicsit több mint egy éves futó múlttal. Azaz a sub4 órás maratonhoz megvolt az alap sebességed. Én is 1:50 körüli első 21 kilivel futottam a 3:45-ös és 3:41-es maratonjaimat és a 3:41 előtt egy hónappal 1:39 volt a fm verseny eredményem, ami azóta is BP.
Szóval egy 3:45-ös edzésterv szerintem jobban megfelelne a célod eléréséhez és azon farigcsálnod sem kellene, főleg, hogy nem használsz pulzusmérőt.
De ha veszel az őszi maratonhoz saját tapasztalataid akkor sincsenek vele így érdemben nem tudnál az alapján az edzéstervet módosítani.
Ok hogy tempó alapú edzéstervet akarsz, de a pulzus alakulása a kontrol arra, hogy nem széthajtod magad, hanem fejlődsz.
Gratulálok! Jól sikerült a felkészülés. Én már nagyon régen futottam ilyen távot ilyen tempóban. Egyébként ilyen rövid távon versenyen többnyire csak a mini távú triatlon versenyeken vagy pár duatlonon futottam. Azokon pedig a 90-es évek első felében versenyeztem több éveben is.
Még soha nem futottam 5km-t versenyen. Jobban belegondolva 14km alatti versenyen soha nem vettem részt, de ilyenen is csak egyszer. FM-eken voltam egy páron, meg persze hosszabbakon...
Fogalmam sem volt, hogy hogyan kell ezt futnom, főleg nem 30 fokban. Futottam 5km tempót, ami nem volt nehéz, 3x1200-at a tervezettnél 10"-zel gyorsabban, meg 3x1600-at a tervezett verseny tempóban (ez már fárasztó volt azonnal ébredés után), mindezeket pedig jellemzően a reggeli hűvös időben. Úgy terveztem, hogy 5 másodperccel lassabban kezdek, aztán az 1. km után majd gyorsítok a tervezett tempóra, az utolsón meg majd ellövöm a maradék puskaport, ha lesz mit...
Aztán a tegnapi versenyen a tervezett verseny tempóban indultam, csak valahogy nagyon könnyűnek tűnt, ezért egy kicsit gyorsítottam, aztán minden km-en még egy kicsit és így 7 másodperccel a tervezett átlagtempónál gyorsabb lettem. Valószínűsítem, hogy ha már az elején felveszem ezt az tempót, akkor is maradt volna a végére még némi puskapor és még egy kicsit jobb időt mentem volna. Összességében nem lett nagy idő, de a jelenlegi felkészültségem tükrében és ebben a melegben meg tudtam lepni magam vele.
(Furák ezek a párszor 1000 méteres versenyek: még szinte el sem kezdődtek és már a célban van az ember, nem sok idő van vacakolni :)
én is sub4-et tervezek, életemben először, a sparon. 5 futással. El sem tudom képzelni, hogy minden nap fussak. Egyszerűen nem tudnám kipihenni. Mondjuk (amennyiben a 77 a születési évedet jelöli), öregebb is vagyok nálad hat évvel.
Nem tudom. Konkrét tanácsot adni túl nagy felelösség :D
Amit tudok, hogy nekem most a heti 5 edzés*, 2 pihenönap müködik. Vannak hetek, amikor tudnék menni 6 vagy 7x, de olyan is, amikor csak 4x. De mindig 5x megyek, mert azt az 1 napot megoldom, a maradék kettöt meg mindig ellébecolom. Ha heti 3 napot kellene "megoldanom", hamar odalenne a mentál.
Ne hallgass rám, de ha kb. 100 napom lenne, csinálnám a heti 5 napnyi sportot (tehát ha egy napra több minden kijön az idöböl, az nem hiszem hogy baj), elsö hónapban úgy, hogy biztosan meglegyen (jusson rá idö is, és túl se terheljem magam), a másodikat megtolnám jobban, a harmadik elsö felében már csak gyorsulni kicsit, második felében meg kezdeni a rápihenést.
Aztán a szokásos mentál, hogy ha kimarad az edzés, akkor kimarad, nincs pótlás meg magunk elött tologatás.
A pihenönapokon persze keresztedzés mehet, de ezt opcionálisnak tekinteném, tehát ha egyik bringa vagy úszás se jönne össze, akkor ez van. Abból kiindulva, hogy most a maratonra koncentrálsz, tehát mindegy, hogy 1 perccel jobban vagy rosszabban úszol *most*, hiszen a triatlon még több, mint egy év.
Más is mondta, talán Pinyo? hogy bejön neki a heti 5 edzés.
***
Saját példa - asszem már írtam, de sebaj: tavaly kb. júniusban kezdtem felkészülni a szept közepi maratonra, tehát olyan 110 napom volt?
A június heti 2-3 edzés lett, a július 3-5, vasárnaponként már 30 km-nél jártam.
Aztán augusztus elején úgy lesérültem a Balaton-átúszásban, hogy legközelebb szeptemberben tudtam futni. Akkor összesen voltam 8x, aztán a versenyen megfutottam életem legrosszabb maratonját. De örültem, hogy beértem, a sub4 meg alap :)
Neked magával a távval/állóképességgel szerintem kevesebb teendöd van, mint nekem volt, inkább gyorsulni kéne. Azt mondjuk ilyen melegben nehezebb, ezért is hagynám a végére (meg mert ott van értelme).
(*egyébként ez most egy kivételt erösitö hét, mert csak 4 edzés volt, 62 km jött össze.)
"Hanem, magamból kiindulva, inkább attól félnék, hogy túl sokszor lesz olyan (elég, ha heti 1-2x) hogy összejön minden, munka + család + esik az esö + szarul aludtál, és ki kellene maradni egy edzésnek. Aztán amikor már 8-adszor kell átvariálni, hogy mi hogyan fér bele az ember életébe, én már lennék annyira frusztrált, hogy na akkor most hagyom 1-2 napig a francba az egészet, vagy bejön egy kisebb sérülés és máris borul a felkészülés."
hát ez bazi nagy igazság.
és te mit csinálnál a helyemben? nekem most sub4 a tervem és biztosra szeretnék menni.
triatlon már csak jövő szeptemberben lesz, 2023.09. most csak azért megy a bringa, hogy ne felejtsem el, az úszás meg amit írtam, csak vízfekvés javítás.
Én hosszú futásra edzésen is olyan frissítőt viszek, amivel pótolom az elektrolitokat.
Én ezt használom vízbe és a szénhidrátos frissítőbe is nyáron minden 1 óránál hosszabb edzésen.
Hosszú versenyek után pedig ezt iszom a regeneráció gyorsítására. Nagyon hatékony, de ahhoz drága, hogy edzések után is igyam és nem is érzem szükségét, mert a hosszú edzéseket ritkán végzem olyan intenzitáson, hogy szükség lenne rá.
Én nem tudok ilyen gyorsan futni, de én is a 30 km-t tartom terepen a maximumnak edzés gyanánt. Oda-vissza utazással (nekem ez kb 1 óra), nyújtással, stb. is megvan egy fél nap alatt, úgyhogy nem cseszi el a hétvége felét, végig élvezhető, nem csap szét teljesen, vagyis annyira fáraszt csak ki, amennyi még kellemes, de kipihenhető. Legalábbis az én szintemen.
Mivel én nem értek hozzá, csak belevauvau, ezért (nekem) a heti 7 futás, plusz még bringa/gyúrás/akármi edzéstervböl nem is maga a megterhelés az, ami benyomja a vészcsengöt. Soknak hangzik, de ahogy olvastalak valószinüleg neked nem szokatlan nagy terhelés; egy 0-ról 5 edzésre ugró kezdönek sokkal nagyobb sokk lenne, mint neked heti 4-5röl kb. a duplájára menni.
Hanem, magamból kiindulva, inkább attól félnék, hogy túl sokszor lesz olyan (elég, ha heti 1-2x) hogy összejön minden, munka + család + esik az esö + szarul aludtál, és ki kellene maradni egy edzésnek. Aztán amikor már 8-adszor kell átvariálni, hogy mi hogyan fér bele az ember életébe, én már lennék annyira frusztrált, hogy na akkor most hagyom 1-2 napig a francba az egészet, vagy bejön egy kisebb sérülés és máris borul a felkészülés.
Amolyan ki sokat markol, keveset fog, érted. De ezt te tudod a legjobban megítélni, ha nincsenek a fenti bonyolító tényezök, simán beleférhet. Nekem nem férne, pedig idén 4 edzést hagytam ki kb. 125-böl, tehát amit ígérek, azt azért tartom :)
Jah és én ugye 3 óra alá szeretnék beférni heti 5 edzéssel, bár hogy aztán majd sikerül-e, azt azért írásba nem adom.
Tudnátok abban konkrét termék tippet, vagy tippeket adni, hogy ilyenkor nyáron, megerőltető futás után (30+ fok & 21k & terep), milyen regeneráló és ásványi anyag pótló ital(port) érdemes vennem? Nagy kiszerelésre vadászok, tehát ne csak 5-10 adagra legyen elég, hanem 30-50-80 legalább :-)
Múltkor írtam hogy szinte sose futottam/futok 30km környékén - ma véletlenül megtörtént, 20-25k volt kiírva hegyre de kicsit túltoltam (mondjuk a 2,5 órán csak picit mentem túl). Egész könnyedén ment, de nem hiszem hogy rendszeres lesz.
- vagy a maratonra készülj fel vagy normálisan a triatlonra - ha a kettőt akarod egyszerre megcsinálni, akkor lehet hogy két szék között a pad alá esel.
Triatlonban nem tudom mi a terv, most már nincs olyan sok verseny és az úszást felhozni azt biztosan lehet csinálni a több futás mellett.
Sőt, az okosan berakott bringák is inkább hozzáadnak a maratoni felkészüléshez - de heti 6-7 futást nem tanácsos megcsinálni úgy hogy még bringázol is mellé mert nem fogsz tudni pihenni.
De egyiket sem csinálnám amíg teljesen tünetmentes nem vagyok - és akkor is csak óvatosan kezdeném újra felépíteni. Egy 4 óra alatti maraton miatt nem (sem) kell az egészséged kockáztatva rohanni, arra amúgy is jobb felkészülni télen.
Céges futás volt: 10 km táv, 4 csapat (2 db 2 fős csapat és 2 db 3 fős csapat), többségében kezdők, de nem mindenki (volt egy 5km-en 20 percet futónk is). Mivel ez volt az első ilyen nagyobb részvételünk, ezért ez volt a főpróba. Igyekeztem úgy összeállítani a csapatokat, hogy összességében egyforma "erősek" legyenek, ami majdnem sikerült is, de az egyik 2 fős csapat így is, minden igyekezetem ellenére dobogós lett :)
(Ha az ottani villámgyors sráccal csináltuk volna a csapatot ketten - ahogy eredetileg volt a terv, akkor elsők lettünk volna a 12 indulós kategóriánkban, de erre ott lesz majd az őszi verseny.)
Utána fagyi agyelfagyásig a ligetben, lemenő nap, tópart, versenyélmény. Nagyon jól sikerült.
az volt, hogy készültem a keszthelyi triatlonra, ment szépen minden, oké az úszásom fos lassú volt, és amikor rá akartam fordulni egy keményebb hétvégére (erős kombi edzés lett volna) akkor elkezdtem véreset pisilni, és az azt követő időszak gyengébb volt, de a bicaj és a futás megmaradt, és akkor ott volt a keszthely triatlon középtáv amit megcsináltam, talán hiba volt, hiszen nem a várt eredményt hoztam, és hiba volt mert így utólag korai volt az öröm a betegség miatt, jövő héten újabb kivizsgálás. félek srácok :( az a minimum, hogy valami fosatós antibiotikum kúra vár rám. jobb lett volna lemondani a versenyt, de hirtelen tünetmentes lettem aminek nagyon örültem.
érzésre nekem is soknak tűnik ez a heti 7 futi, és a triatlon miatt a bicaj és az úszás is jelen kellene, hogy legyen, legalább szinten maradni, az úszás inkább vízfekvés javítás lesz, tehát nem fog kivenni sokat,
a bringa még fogalmam sincs.
most azért 4-5 futás van egy héten, és nem vág agyon. nyújtok. néha henger. remélem a nyújtást és hengert tudom tartani. hogy utálom.
viszont nagyon kéne a 4 óra alatti maraton, ahhoz meg nem lehet úgy eljutni, hogy könnyű legyen, s amit goyko14 ír igaz, nem kéne megreccsenni.
Ráadásul, lefelé is baromi meredek volt, aztán később a Gyadai-réten nyakig ért a susnya, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy sok lett volna ma a futómozgás. Ellenben eléggé elfáradtam.
Jönnek az érdekesebbnél érdekesebb edzések. Magic Mile, Run Walk. Céltempós intervallumok. Egyenlőre annyit futok amennyit kér. A hétvégi hosszúkat akarom tovább tolni, ha ezzel nem rondítok bele nagyon a tervbe.
A héten kétszer is kaptam új küszöbértéket, és a "kék zóna" (aerob?) szépen nő. Ezért visszanéztem 2020-as első edzéseket, hol is volt nagyon rég ez a zóna: 112 és 129 között. (nem biztos, hogy jól volt beállítva.) Majd 130-143. Majd sokáig 132-146 és ehhez hasonlók. Most 137 és 151 között. Tök jó :) Valami ilyesmi is lenne a cél. Ebben a zónában a végtelenségig futni.
A heti két gyors edzést mindkétszer délután 4 után végeztem, halál..
Illetve egy kis pszichológia: észrevettem magamon, ha már benne vagyok egy sorozatban, akkor sokkal nagyon motivációval csinálom a tervet, akarom hogy ne szakadjon meg a sorozat amiben benne vagyok. :) Ezért is tunyultam el 1 hónapra, a cél megvolt, a sorozatnak vége, belevágni egy újba valahogy nehezen ment.
Visszaolvastam év elejéig. Hát, egy rutinos, de egy hónapja inaktiv sporiról beszélünk. Cáfolj meg HCS77 :)
Valszeg menni fog ez a 100 nap (miért ne menne) de 4 óra alá azért szerintem be lehet nézni heti 10 workoutnál kevesebbel is (viszont ez nem lebeszélés, hajrá!).
Szerintem amit vázoltál az nagy valószínűséggel sok lesz, erős eséllyel meg fogsz benne reccsenni.
Pihenést tervezz bele, különben nem sokat ér az edzés.
Úszás az mehet párhuzamosan, a hosszú bringával viszont óvatos lennék mit teszek egy napra (max egy átmozgató kocogást, hogy szokd a bringa utáni közvetlen futást).
Szerintem lehet ilyen, csak nem tudom, hogy együtt tud-e menni edzésnaplózással (pláne nem vezetett edzéssel) - tippem, hogy nem. Mivel nem volt rá szükségem ezért nem tudok pontos választ. Egy régebbi órával és egy mostani mindenttudóval a kezeden biztosan meg lehet csinálni.
Régen amikor még analóg sportolók voltunk minden más volt :) Amikor annyit futsz bizonyos tempókat hogy alapból ráállsz a tempóra illetve onnan fel-le tudod a pár másodperces eltéréseket is érzés alapján korrigálni vagy hozni akkor elég volt 200-anként rápillantani az órára hogy megvagyunk-e. Általában megvoltunk. De a tempótartás ment akkor is, ha nem pályán futottunk. Ezt a képességet azt hiszem sikeresen átmentettem a második sportpályafutásomra. Mondjuk a tempót azt nem sikerült.
a régi módszer atlétikapályán a tempó tartásra az volt, hogy beállítottuk a visszaszámlálót és 100 méterenként csipogott. nem tudom hogy a mostani órákban van-e ilyen funkció.
Már írtam régebben, hogy nagyon odafigyelek a mondandódra. Ezzel is egyetértek, tempót pályán lehet futni, de ott is inkább "köridőket" lehet jól belőni. Aki sokat fut atlétikai pályán, az könnyedén változtat a köridőkön 2-3-5 másodpercet.
Hajrá. 16 hét nagyon sok, ha kimarad pár nap vagy hét az elején az se baj, az a lényeg hogy futtat veled a terv sok-sok olyat, amit magunktól nem tennénk meg. És nagyon jól mixeli a pihenést és a terhelés fajtákat.
bocsi, lehet, hogy én vagyok vakegér, de a belinkelt programban sehol nem látok 7 edzést. Általában 5 futás és egy "keresztedzés vagy pihenés". Ez utóbbit én pihenésnek értelmezném, max. elmennék a boltba biciklivel :)
én tisztelettel nekivágok most ennek, nekem kemény, mert heti 6-7 futi lesz, és dög meleg lesz, ennem kell megtanulni az hótzicher, lesz egy ugrás benne, hogy pont kijöjjön a maratonra, én emellett még úsznék (ami egyelőre inkább vízfekvés javítás) van két gyúrás amiben egy guggolás is van, az másnapra azért visszavesz, és heti egy országúti bringázás még kéne.
és ott a kockázatom is, hogy lesérülök, vagy megint beteg leszek...
Ez már off, lehet, hogy laposföld-hívő vagyok, de nekem gyanús, hogy a a lefutott útvonal pontosan jelenik meg, csak éppen x méterrel arrébb. Mágneses zavar esetén, össze-vissza menne a vonal szerintem, de ha a Pentagonban azt szeretnék, hogy egy rakéta pont 500 méterrel tévesszen irányt, akkor hasonló jelenségnek lennénk tanúi.
Reggel letudtam a mai edzésem, és olyan intenzitással chillelek éppen, hogy generálnom kellett egy expanding brain meme-t hozzá. High five ha másvalaki is éppen ascended, mint én :P
Szezonban 66-68 kg vagyok, a normál ételek kalória tartalmáról fogalmam sincs. Az ebéd helyettesítő vacsorára, de amúgy máskor sem, nem eszem tele magam. Sok tej és rengeteg lekvár fogy még. Meg persze gyümölcs, zöldség, müzli, változatosan.
Az edzésterv egyébként épp hogy nem bazi kemény, mert relatíve kevés időt visz el. Olyan szempontból viszont az, hogy épp úgy van kitalálva, hogy az elején nem hiszem el hogy meg tudom csinálni pl. a 16x400 métert vagy a 5x1600 métert, aztán mégis sikerül. Jól be kell lőni a tempót.
Említetted, hogy a terv neked pont jó, mert nem pulzus alapú. Ez csak félig igaz, a tempó adott, de ha a pulzus nem támogatná, akkor lejjebb veszek belőle. Már háromszor végigcsináltam az utolsó 8-9 hetét, a Strava-n vissza is tudom már nézni, milyen tempóra voltam képes. Nagy csodák nincsenek, ugyanannyi edzéssel gyakorlatilag másodpercre ugyanazokig a tempókig tudok évről évre eljutni.
köszi, kipróbálom. Egyelőre a Garminon beállított zónáim vannak, ott a "pulzustartalék százalékos aránya" nevű módszert választottam, mert érzésre az tűnt a életszerűbbnek.
Mondjuk igazából csak terepen szoktam figyelni a pulzust, komolyabb mászásoknál, amúgy jól elvagyok nélküle. Síkon szerintem nem is tudok olyan gyorsan futni, hogy azzal túl magasra vigyem.
egy beszédteszttel elég jól ki tudod mérni a zónáidat, próbáld ki. 3-400 méteren egyre emelkedő tempót futsz körönként, a végén mindig beszélsz 30 másodpercet kb (vers, dal, mondóka), ahol szaggatottá válik a beszéded, megjegyzed és beírod ide, megkapod a zónáid. legalább olyan jó, mint a 30000 Ft-os futópados.
köszi, igen, azóta megcsináltam a saját táblázatom, szépen átszámolgattam, nyilván ez egy bazi kemény edzésterv, mondjuk pont tetszik, hogy végre nem pulzustartományt ad meg, mert azt én nem mérek.
hány kg- vagy? ennek a fél kiló napközbeni cuccnak mennyi a ch tartalma kb?
én szerintem keveset eszem, ezért próbálok most igazítani a kaján is.
Nekem 90%-on van, de kb. annyira tartom megbízható feature-nek, mint a hömérséklet-kijelzését, ami télen a minusz fokokban futva az elsö 30-60 percben mindig 20-25 fok környékéröl indult és onnét csökkent 5-re - teljesen fiktív és használhatatlan szemét adat. Mintha valaki itt tesztelte is volna, hogy ha nem a kezén van, akkor tudna pontosan mérni?
Egyébként ha jól emlékszem az a mondás hogy kb. egy hétig kell melegben edzeni, mire nagyjából azt lehet mondani, hogy megtörtént az akklimatizáció. Namost június vége van, de nekem még nem sikerült egy hétig konzisztensen melegben futnom, mert néha este megyek 30 fokban, másnap meg reggel 18-ban, semmi rendszer nincs benne.
Valahol Gran Canaria-n szerintem használható lenne a feature, de itt nálunk nem. (Holnapra 32 fokot ír, holnaputánra 23-at max hömérsékletnek.)
Idén még nem, mert ha csak reggel szinkronizál az óra az App-pal, akkor csak a reggeli hőmérsékletet tudja és azzal nem nő a szint. Érdemes minden edzés előtt szinkronizálni egyet, hogy jó hőmérséklettel számoljon.
Nekem 51% és amennyire figyelem össze-vissza dobálja. Most épp azt mondja ha fel akarom vinni akkor menjek ki amikor 22C felett van a hőmérséklet... Hm, nagyon hasznos feature :)
Akinek becsül az órája hőmérséklethez való akklimatizációt annak mi a tapasztalata. Aki fut melegben hol jár, aki csak hajnalban meg este annak mennyi?
Mindig is sejtettem, hogy Candide (illetve hát Pangloss mester) hülyeséget beszélt a létezö világok legjobbikával, de hogy konkrétan egy fájdalmasan rossz világban éljünk... 😓
Jött a Strava-ról az értesítés hogy oda egy CR-em :), valaki 17mp alatt felfutott egy másfél perces lépcsőn. Persze hogy el volt tolódva a trackje, tök máshol futott és hatperces tempóval, tényleg általános a probléma, a garmin fórum is tele van vele.
15-30 másodperces lépcső az rohadt nagy (nekem legalábbis), már 5km fokozónál is, hosszabbnál meg még inkább kivitelezhetetlen - mondjuk nekem nagyon közel vannak egymáshoz a tempózónáim, 30mp-pel már gyakorlatilag szinte egy másik pulzuszónában vagyok.
Szerintem lehet ilyet futni és jó is, tempóérzéket fejleszt meg nyilván gyorsulóra futsz ami alapból fejleszt.
5k-10k közötti távokon szoktam ilyet, 5 vagy 10mp-es lépcsőkkel, lefelé természetesen :)
Kifejezetten szeretek azzal játszani, hogy pontosan telibe meglegyenek a .5 vagy .0 átlagú kilométerek, ehhez a GPS alapú mérés sokszor nem segít, kell közben nézni és korrigálni rendesen (aztán még így is van hogy a végén megszívat) azárt kb 200 métertől a gördülőátlagos köridő az elég jól beáll.
Síkon szoktam, de nem körpályán, nem síkon futni szerintem sok értelme nincs is.
Nem is, induláskor volt rossz, aztán fél óra után helyrerakódott. Olyan, mint amikor elveszti a CPE fájlt, vagy annak hibás a tartalma. (CPE vagy hogy hívják, műhold pozíció előrejelző kis adatbázis fájl, amit az óra pl. a Garmin Connect-en át a telefontól kaphat és nagyban segíti a műholdak bemérését. Ha nincs fájl vagy túl régi - általában hét napnyi adat van benne - akkor is fel tudja szép lassan építeni magának az óra)
Eddig a 7x-et minden rendszer, többsávos beállítással még nem tudta semmi eltéríteni :) Vagy nem futottam még bele ilyen zavarba, vagy ezt is jól ki tudja szűrni, ami simán elképzelhető.
A terv lényege sosem a pontos tempó/km, hanem hogy fokozatosan gyorsulóra fusd, ami szépen sikerült is neked.
Az, hogy 10 másodperces ugrásokat írnak le, annak így semmi tudományosan kimért háttere nincs, viszont könnyű megjegyezni és követni. Angolszászok tervekben meg pl. 8:00/mile 7:30/mile látható, amik kilométerre átfordítva nem jönnének ki szép kerek értékekre.
Ha mégis pontos km átlagtempót akarok (illetve én átlag powert - ami végülis síkon ugyanaz), akkor az órán a körátlagot nézem, ha az előírt alatt vagyok, kicsit gyorsítok, felette lassítok.
Igazából a fő képernyőmön két adat van ilyenkor: pillanatnyi* telj. / körátlag telj. (* a pillanatnyi nagyon ugrál úgyhogy én a 3mp-es átlagolt értéket rakom ki helyette)
Az orosz műholdra kell kapcsolni :-) Ma reggel futottam és GPS+Glonass volt beállítva, teljesen pontos útvonalat rajzolt a térképre.
(De most komolyan, ezek elsősorban katonai alkalmazásra jöttek létre, vártam is, hogy a közeli háború miatt mikor fogják zavarni, vagy direkt módosítani a jeleket.)
A legkönnyebb arra válaszolni hogy mit csinálok mellette: minden hétköznap bringával járok dolgozni, 2x40 perc nagyon könnyű mozgást jelent.
Hazaérés után szoktam edzeni, ezért is jó hogy a napok többségén ilyen kevés idő kell hozzá, mert ez este 6-fél 7 indulást jelent. A Covid óta nem ebédelek napközben a munkahelyi menzán, csak este otthon, edzés után. Viszont reggelizem, aztán napközben 4-5-6 szendvicsnyi kenyeret megeszem; párszor lemértem a pakkot, 400-500 gramm tízórai, plusz esetleg tartalék üres zsemlék fogynak.
Első alkalommal ennek a 3 órás megfelelőjét csináltam, aztán találtam meg a mostanit, ami nem utolsó sorban pdf-ben megvolt és a mérföld használatát leszámítva számomra érthető instrukciókat tartalmazott.
Először is: a tervek nem pulzusra, hanem tempó jellegekre hivatkoznak (pl. maratontempó, félmaraton tempó, 10km és 5km tempó), ehhez legalább megsaccolásképpen tudnod kell hogy milyen sebesség tartozik ezekhez nálad. Ha jó a sebesség, jó lesz a pulzus is.
Segítségül ad néha konkrét időt és távot. De itt jön be az, hogy ezeket _muszáj_ magadra igazítanod. Én is igazítottam. Tehát nekem hiába mondja segítségül, hogy félmaraton tempó (3:45/km), ha egyszer én ebben a tempóban még gyakran 1 km-t sem tudok futni, főleg a terv elején. A konkrét példánál maradva, futottam inkább 4:10/km-ben. Szóval a tempókat igazítani kell, néha jelentősen.
Szintén igazítandó a könnyű futás fogalma (eredetileg 8:00/mile, azaz 5:00/km), ez is nyilván tartományra utal, 4:50-5:10/km tempó még bőven belefér nálam. A terv nem pulzus alapú, de mindig látom a pulzuson hogy jó-e, ha nagyon nem, akkor sebességet kell igazítani? Megjegyzem, hogy a résztávoknál, ami mondjuk 2km-nél rövidebb, nagyon lassan mászik fel a pulzus, max. a végén éri el a figyelendő értéket, vagy még ott sem. Érdemes ezeket tényleg tempóra és érzésre futni, de 800m alatt feltétlenül.
A másik dolog, amihez valószínűleg hozzá kell nyúlni (szintén a terv célközönségének jelentős sebességkülönbsége miatt), az az intervallok hossza és/vagy ismétlés száma.
Pl. amikor azt mondja, hogy 8 x 1000m, akkor az nekem mondjuk 8x4 perc. Érdemes megtartani a perc értéket, így mondjuk ebből lehet neked 8x800m, hogy azonos terhelést kapjál.
A terv kiszámítható, hétfő mindig rövid könnyű, szombat valami parkrun (így hívja a rövid pl. 5km hétvégi helyi versenyeket) vagy hasonló terhelés. A vasárnap mindig hosszabb, de néha ez a legnehezebb, mert nem mindig végig könnyű. Kedden résztáv, csütörtökön is valami gyors, közte meg pihentetőbb.
Valami volt tegnap, fiamnak is egyszer csak pár száz métert arrébb rakta a tracket, és az eltolódás egészen a futás végéig megmaradt. Gondolatban feljebb toltam a vonalát és akkor láttam hogy a szokásos utcákon futott, nem pedig keresztül a háztömbökön.
Számoltam már a napokat, mikor lesz meg, és végre:
ami azért jó, mert kb. félévnél vagyunk, azaz ha egész évben tartanám az intenzitást, akkor meglehetne a 4k.
EZÉRT IS érthetetlen, amit az elmúlt 1 hétben csináltam, ti. hogy volt egy céges (virtuális) 5,5 km-es futás, amire egyszerüen képtelen voltam rávenni magam. A teljesítési idöszakban futottam 68 km-t, és még hátravolt a mai edzés, de erre a konkrét 5,5 km-re nem vitt rá a lélek.
Aztán ma 8 km után leállítottam a nyugis, 150-es pulzus körülire tervezett edzésem, és végigcsapattam az erdön 3:47-es átlaggal. Hihetetlen volt ez a mentál blokk, nem tudom megmagyarázni. De végre megvan. Remélem nem lesz belöle rendszer :)
Gyakorlattal egyre könnyebben megy a tempó tartás érzésre is. Kör átlagtempót figyelem azzal jól meg lehet futni az ilyeneket. Fáradtan könnyebb egyenletesen tartani a lassabb tempót, az elején általában elfutom ;)
Én ugyan ennél sokkal egyszerűbb tempó alapú edzéstervvel készültem fm-re (volt céltempós intetvall és kb 20 másodperccel gyorsabb gyors intervall és egyre több ismétléssel), de figyeltem a pulzusom is. Amikor a céltempó már alig vitte aerob küszöb fölé a pulzusom, akkor a pihenőt egyre gyorsabbra vettem. Ugyan ez volt a gyors intervall esetében, csak ott magasabb pulzus volt a gyorsak végén, de annak a maximuma is csökkent ahogy erősödtem.
Az aerob küszöb az érzésre kb az a HR amit ha nem lépek át akkor nem érzek savasodást sem az izmaimban hosszú táv esetén sem.
letöltöttem az edzéstervet amit linkeltél, ez lényegében heti hét futás, mennyit és mit eszel, hogyan regenerálódsz, van -e más sport mellette? /bringa, úszás, gyúrás?/
100 nap van a budapest maratonig, pont edzéstervet keresek, csak ez elég durvának tűnik - nyilván nem sub3 a célom, hanem sub4 :/
Én viszonylag sok ilyet futok, gyakran km-enkénti 5 másodperces fokozásokkal, pl. 7 km 5:00-4:30 közt. Óra nyilván kell hozzá, de nagyrészt érzésre megy, az óra szerint csak korrigálok. Ilyenkor a körátlagot figyelem, ami féltávtól már elég jó stabil és megbízható, és esetleg az 1000 m-es gördülőátlagot, ami a Garminon ilyen letölthető CIQ mező vagy mi. Nyilván a gyakorlat is segít, de sokkal inkább az, hogy ezeket 1 km-es (1020 m-es) körpályán futom amiben összesen van 8m szint. Ennél irregulárisabb pályán én is inkább pulzusra futnám a fokozót, 2-3 ütést emelve km-enként (nekem +1 ütés kb. 3 mp/km gyorsulást jelent).
Az ilyen szük sebesség lépcsőket szerintem csak nagy gyakorlattal 400m-es atlétika pályán lehet futni. Máshol a 15-30 másodperces lépcsők a realitás a tapasztalatom szerint és ennél elentősen nagyobb szórással az 1km-en belül.
*Ugyanakkor* az idöid meg, így ahogy sikerültek, egy sokkal értelmesebb/hasznosabb edzést mutatnak imho, mint amit a terv másodperc pontosságú betartásával nyertél volna (mert nagyobb a különbség az egyes km-ek között).
> Szóval ezt ti tudjátok érzésre csinálni? Vagy az órán nézitek a pillanatnyi tempót?
Sztem nagyjából senki sem fut tempó alapján edzéstervet, hanem a pulzus a mérvadó.
De ha kéne, nem tudnám érzésre, mert (sztem) nem is lehet. A 10 másodperces tempók között kb. semmi különbség nincs, és ha kikerülsz egy csatornafedelet már változik ennyit a tempód, úgyhogy nagyjából lehetetlen ilyen pontosan tartani egy tempót, és a hasznát sem látom - mennyit változik közben a pulzus, 2 bpm-et? Szóval simán lehetsz ugyanazon HR-zóna alján/tetején a leggyorsabb és a leglassabb tempón.
De én ugye nem értek hozzá egy kicsit sem, úgyhogy majd a szakik kiokosítanak.
Nagyon nagy vonalakban követek egy edzéstervet. Ebben ma 12 km-ben volt 5 km fokozó, 5:50; 5:40; 5:30; 5:20; 5:10 tempókkal.
Hát, ez nekem érzésre nemigen megy. Ilyenek lettek: 5:46; 5:39; 5:23; 4:49; 4:48 (ez utóbbi zömében 4:30 körüli volt, csak az utolsó 300 m pont egy kaptatóra jött ki, ami lelassított).
Szóval ezt ti tudjátok érzésre csinálni? Vagy az órán nézitek a pillanatnyi tempót? Én azt egyrészt nem tartom megbízhatónak, másrészt nem látom a vaksi szemeimmel :)
Hát, a végén látszik, hogy 50%futás, 50% hegymászás volt, szóval, szép tájak, változatos tertep, hűvös idő, nem volt szenvedés, nem ám az éjszakai déli parti aszfalt :D:D
nagyon menő útvonal! egyszer majdnem neveztem a Stubai Ultratrailre, az 65 km csak felfele, és egy havas gleccser a befutó :D kedvet kaptam, miért nem tudtad szenvedősre írni, mint az UBt???! :D :D :D
A Gyadai-rét egy gyönyörű hely a Naszály északkeleti lábánál. Szerencsére csak egy kis részét érinti a katalinpusztai tanösvény, így a nagyobbik felén alig jár ember. Az én Naszály-körömnek mindig része, de ha pl. Kosdról indulsz, a piros jelzés végigvezet rajta.
Kell is a szoktatás, mert a hétvégén Börzsöny Trail 30km 1450m szint. Régóta kedvencem.
Még szemeztem az elmúlt hétvégi, szintén börzsönyi Triton trail-lel, de a hosszabb távja önmagában is kemény lett volna (64km 2700m szint), nemhogy egy héttel a Börzsöny Trail előtt csapjam szét magamat.
Kosdról szoktunk kirándulni a Naszályra, azt ismerem, szóval most is ott volt a starthelyünk. Nem láttam semmilyen rétet :), erdő, kövek, por, meredekség :)
Klassz, én a következő két hétvége valamelyikére tervezem. Katalinpusztáról indultatok? Gyadai-rétet érintettétek? Már egy hónapja nyakig ért a dzsindzsa, gondolom, most sem lesz más a helyzet.
Na, vasárnap elmentünk fiammal a Naszályra, megnézni a sárga háromszöget felfelé.
Nemcsak hogy meredek, de még hosszú is. 1,25km 336m szintemelkedéssel. A végére durvul be, 320m 111m szint, jaj. Jól esett odafent a kilátóban körbenézni és megpihenni.
Ez fantasztikus felajánlás kösz! Amikor előkerestem a 2017-es futást és láttam, hogy 1,5l víz fogyott, egyből arra gondoltam, hogy ezen a tempón és várható 20 fok feletti hőmérsékleten 2l szénhidrátos frissítő a zsákomban kevés lesz, ezért valahogy + 0.5-1 l kéne mellé.
Oh, ezen a 2017-esen én is voltam, remek élmény, remek társaság, írtam akkor az edzésonline felületre. :) Ezen a mostanin sajna nemigen tudok majd részt venni, semmilyen feltétele sincs meg a heti egy darab kocogásommal... Illetve, most néztem meg, írás közben, hogy befizetett balatoni nyaralás van azon a héten. Hajrá nektek, talán ősz felé még lesz egy újabb topiktókör! :)
Régimódi vagyok, track csak a fejemben létezik, de szerintem a szokásos bringás tókerülő útvonalat követjük. Az alltrails-en viszont szerintem tuti van róla track is.
a 7 valóban korai (én Gödről megyek), de amilyen hőség pl. a jövő héten lesz, azt érdemes volna elkerülni. Ha persze vmi csoda folytán arra a hétvégére beköszöntene egy hidegfront, akkor eltolhatjuk későbbre is.
Nekem jónak tűnik az időpont. Nem teljesen biztos még, de valószínűleg tudok jönni. Bár a 7:00 kissé korai indulás, legalább nem lesz akkora hőség, és marad idő délután szobát festeni vagy valami, ha úgy jönne ki a munka. Az edzéstervembe is egész jól beilleszthető a táv és tempó.
O bakker az ilyen facebookos pátyolgatás tök gáz, szinte senki sem meri azt mindani, h ez most hülyeség volt... :/
Lehet h tényleg bajok lesznek az hirtelen ultrázókkal, lehet h magát a távot ki is lehet venni a képletből, mert tulajdonképpen azon beszélgetünk, hogy a hype miatt futók közül az eleje3egy csomi6le fog sérülbi, mert ostoba.
Hát vagy megokosodik, vagy nem fog futni. 🙂
Volt a topikban is olyan észlény aki minden nap 5kmt futott csuma gázon, fut ma? Nem?
És igazad van, tapasztalt ultrás is van olyan, aki 5 év alatt kilúgozta annyira a testét, h nem tud futni.
És vannak rossz példák is. Belus Tomi bokasérüléses UTHja, Csécsei Zoli mikot kiment edzeni coviddal... Akkor mit várunk bárkitől? Én is türelmetlen vagyok a bokámmal, viszket az agyam úgy mennék futni, de egyelőre ez a mai 1,5 óra elég volt.
Én ezt inkább tipikus, emlékezetből, edzetlenül és állóképesség nélkül futni akarónak mondanám 😁.
Én általános és közéliskolás koromban nem eredmények miatt sportoltam egyesületben, hanem a jó társaság miatt. Talán ez az oka , hogy soha nem álltam le teljesen.
Nem sportolt komolyan semmit onnantól, csak a szokásos tornaórai/hétvégi játszadozás (kézilabda az ő esetében).
Néha csábítgatom kocogni, de tipikus rövidtávfutó, 100 méternél többet nem hajlandó egyben futni. Amikor egyszer eljött, akkor is rövid sprintekkel és közben nagy szuszogásokkal teljesítette a távot. :)
Velencei tókörre mennék júli 23-án, ideális esetben 7 körüli indulással.
A terv 5:30-5:40/km-es tempó, egy életem, egy halálom. De ha valaki(k) lassabban futnák, a palacsintásnál akkor is találkozunk. Bringával is lehet jönni :)
Van olyan ismerősöm, aki elég jó rövidtávfutó volt középiskolában, úgy készült, hogy sportoló lesz. Aztán meglátta a tévében Florence Griffith Joinert futni és inkább matek szakkörre kezdett járni. Belátta, hogy az ő szintje sose lesz elég nemzetközi versenyen.
Én nem vagyok ilyen bölcs, megpróbáltam volna utolérni FGJ teljesítményét és beledöglöttem volna. :)
#1stworldproblem rovat: júniusban lett volna egy 20% mindenre kuponom egy webshopba, de lassan vége a hónapnak és még nem érkezett meg hozzájuk a FR 955 😥
egy hónapja nem gyúrtam, jó beteg voltam aztán meg már a verseny miatt nem akartam. szóval a héten már kettőször emeltem, hát rém rottyon vagyok, de no problem szépen felhúzom majd magam, voltam már gyengébb, de már hiányzott, kicsit fura volt beguggolni a súllyal, de jó lesz. jövő héttől úszom is ismét, csak technika lesz. a bringa marad, de csak heti egy-kettő.
nyújtottam is. hatásszünet.
meg hengereztem a rücskös hengerrel.
wow.
a cél most a bp maraton, eddig 4:07 volt kb az időm, most be akarom rakni 4 óra alá, a jövő héttől több futi lesz, aztán kitalálok valami edzéstervet.. 104 nap van még, fel lehet készülni tisztességesen.
ultra, hogy én is hozzászóljak: eddig egy ultrám volt ami nem tudom annak számít-e, egy hat órás futáson vettem részt, ilyen körbe-körbe futás volt egy kb 1,1 km-es pályán, egy fürdő területén, a tavalyi budapest maraton után volt pár héttel, ezért vállaltam be, 57 km-t futottam. ha terepen lett volna akkor nem vállalom, így hogy az autómtól pár száz méterre voltam és bármikor haza mehettem volna így jó volt, nem tudom mit csinál az aki egy féltávon kénytelen feladni egy terepversenyen. ha lesz idén is elmegyek, nekem tetszős ez a monotonitás.
Igen panaszkodtam, hogy akár 2-3-5 méter (nem emlékszem, de ilyen nagyságrend) eltérést tapasztaltam kilométerenként (vagy szigetkörönként?). A gyorsaság relatív, szoval mondjuk egy 5:30-as és 4:00-as tempót kellene összevetnem, de már nincs kedvem ilyenekkel szórakozni.
Tapasztalatom szerint annyira azért nem adaptívak, hogy figyelembe vegyék az edzés előzményeket, így előfordulhat hogy tényleg kevés.
Legalább is én 2020 év elején Jeff Galloway edző 17 hetes heti 3 edzéses tervét indítottam szintén 1:44-es fm célra. Szépen erősödtem, gyorsultam, de egy hónappal a vége előtt a cél versenyt a covid miatt lefújták, így én sem kínoztam tovább magamat. Ezért nem derült ki, meddig jutottam volna a megcélzott 4:50 átlagtempóval, de a számok szépen közelítettek a tervhez.
Viszont én megtoldottam a tervet, mert az 5 perc bemelegítés nekem kevés, tehát általában a szokásos 2-3 km bemelegítő futás után kezdtem az aktív részt és a terv levezető 5 percét is rendszeresen megtoldott. Pl a terv 4 hetente esedékes 1 mérföldes felmérő futásos edzését is 5 perc levezetés helyett 5km-6 km futással zártam.
Jeff mester a walk-run-walk edzésmódszere sem az én világom volt. Így ahogy erősödtem úgy a 800m-es résztávozások közötti pihenő 3 percek - terv szerint séta- egyre jobb tempójú futások voltak.
Mondjuk én azért is növeltem a távot, mert a cél fm verseny után 2 héttel az 54km-es Mátrabérc TT-re is készültem, de azt is le kellett fújni. :-(
Ismerve magamat, ha csak a kiírt távokat és tempókat futom biztos nem értem volna el a megcélzott tempót félmaratonon, mert sokkal kevesebb edzés idő lett volna, mint amennyit korábban edzettem, és az átlag intenzitás sem lett volna magasabb annyival, hogy elég legyen a rövidebb idő.
Amúgy most én is úgy gondolom, hogy mennie kéne. Egyetlen bajom, hogy augusztusban 2 hétre elutazunk, s ez idő alatt szerintem csak ilyen 5-6 km-eket tudok majd futni reggelente. De végülis felfogható pihenőidőszakként.
Szeretném ugyanezt a próbafutást megcsinálni még 30, ill. 35 km-en (tudom, sokak szerint felesleges, de engem megnyugtatna). Akár Velencén, ha lenne rá jelentkező.
Menni fog, simán. Én is kb ilyen paraméterekkel futottam neki 2018-ban és 4 órán belül értem célba, pedig kb 4 percet egy óbudai vendéglő mellékhelyiségében hasgörcsöltem közben. Simaliba.
A születésnapi km lefutását én soha nem mérlegeltem komolyan.
Amikor könnyen ment volna 40 éves korom előtt nem is hallottam ilyesmiről :-)
40-50 között már talán hallhattam volna, mert már olvastam időnként a fórumot, de éppen nem a rendszeres sport töltötte ki az időmet abban az időszakban, főleg decemberben nem lett volna edzettségem hozzá, de azért pár évben akkor is elmentem a Téli Máta XL távra január végén, bár az csak 40km.
Ami az 50 feletti időszakomat illeti, amikor lett volna erőnlétem hozzá, akkor sem igazán jelentett motivációt, hogy csak ezért fussak itthon egy 50km feletti távot, mert 1 évvel idősebb lettem :-)
Ezt írva eszembe jutott hogy megnézzem melyik években voltam, szóval ha még a szülinapot követő hónap is ér, akkor 40. születésnapom közelében volt egy 40km-es terepfutásom, ami a második leggyorsabb lett.
És ez futásom ugyan nem ultra futás, de éppen jól kapcsolódik a tegnapi témához, amikor az ember a józan ész ellenére csak egy futás miatt hosszú időre leamortizálja magát. Én speciel a porckopásod térdemet nyírtam ki 2006 karácsonya és 2007 márciusa között.
A sztori röviden. 2006 IM felkészülése és teljesítése után nem álltam le, nem vettem vissza télre. Decemberi napfordulós Tortúra 65km TT-re gyúrtam, amit egészen jó idővel teljesítettem. Karácsonykor pedig a Téli Mátrára készülve körbe futottam az S távot, mert kíváncsi voltam milyen gyors vagyok a Pisztrángos tó Kékes szakaszon ha nem vagyok úton előtte már 4 órája. Ezen a futáson Kékesről lefelé jelzett a térdem, hogy túlterheltem a nagy lelkesedésemben. Kicsit visszavettem, és bár fájt időnként a térdem egy kicsit, elmentem a TM XL távra és a jó eredményt úgy értem el, hogy Kékesről lefelé már nem tudtam normálisan behajlítani a térdemet.
Ennek ellenére egy hónap múlva még egy rövidebb versenyt is bevállaltam, hogy meglegyen a téli futóverseny sorozat 3. állomásának teljesítése is. Így utána hónapokig tartott míg regenerálódott annyira térdem, hogy újra rövideket kocogjak.
Szóval a sportoló tesz néha értelmetlen a józan észnek ellentmondó dolgokat az egészsége rovására. Hogy ezt ultra távon vagy rövidebben az teljesen mindegy.
A Strava kapcsán én is éppen ezt akartam írni. Bár van más vonzata is hogy a másik statisztikáit látod. Az már megint csak az egyéni mentalitás függvénye, hogyan kezeled magadban, hogy ha azt látod sokkal kevesebb edzésből sokkal jobban teljesít a másik :-)
bevallom, sokáig vonzott a gondolat, hogy egy nappal a szülinapom előtt lefussam az életkoromat. Tavaly, amikor kerek volt, esély se volt rá, idén viszont úgy érzem, megfelelően visszafogott tempóban gond nélkül menne.
Értelme ugyanakkor felkészülés szempontjából nem nagyon lett volna, ráadásul instám nincs, fb-ot nem használom, és a straván is csak heten látnák, úgyhogy észhez tértem, és helyette egy próbafutást végeztem. A próba lényege az volt, hogy 25 km-en fussak az októberi maratonra tervezett tempómban. Ugye a cél a 4 órán belüli teljesítés, ehhez minimum 5:40-es km-ek kellenek.
Ma sikerült 5:31-es átlaggal letudni a távot, amiben már benne van két pisiszünet és két direkt belegyaloglós ivás (ahogy a versenyen is lesz a frissítőpultnál). A második felére beütött a meleg és kevés volt a magammal vitt 2,5 deci iso, de így is gyorsabb lett, mint az első fele.
Ennek örömére végleges az elhatározásom, hogy benevezek a sparra, a rohadt rakpart ellenére is. És reménykedem a jó időben.
Én óriási különbséget látok az fb-s magamutogatás és egy kiemelkedő strava-s teljesítmény között.
A strava-n pedig vissza lehet nézni évekre a fejlődést általában.
Nyilván vannak csalók is , de miről is beszélgetünk? Hogy vannak bizonyos szempontból szélsőségesen vagy esztelenül viselkedő embertársaink? Igen, vannak. Egy felnőtt embert általában nem lehet megmenteni önmagától, s főleg akkor nem, ha az ellenéra történne.
Amit nem tanulunk meg gyermekkorunkban jól kezelni, arra felnőtt kurunkban kéne rájönnünk. Ez sokaknak sikerül, de nem mindenre kiterjedően, sokaknak meg egyáltalán nem. Ráadásul olyan világban élünk, amire nem volt lehetséges felkészülnünk gyermekkorunkban, mert azóta alakult ki. Nincs arany középút, ha nem tudjuk hol a dolog közepe ;)
Na meg a Strava és társai. Ahol csak az eredményt látod, de a befektetett munkát nem. Ezért azt hiszed, hogy ha neki ment X évesen, akkor neked is fog. Egyenes út a sérülésekhez.
Engem különösen nem zavar hogy egyre többen ultráznak legalább nem én vagyok az utolsó a versenyeken :) ami viszont zavar, itt is szóba került pár hete, hogy sokan természetesnek veszik sőt vele járója, csak az csinálja jól aki felétől már szenved, befosik, kihányja a belét, hólyagos a lába lejön a körme, elájul a célban és napokig nem tud lábraállni. Lassan ha szóba kerül az ultra erre gondol a többség. Szerencsés aki nem így csinálja és igazi örömét leli benne 😉
Vannak magukat agyon napozók / szolizók, és bizonyos körökben ez a menő...
A testépítést is sokan túlzásba viszik, ahogy a tetoválást vagy a plasztikai sebészeti beavatkozásokat, az alkoholt, a szerencsejátékot vagy éppen a munkájukat. Ilyen mindig volt és mindig lesz, nem kell hozzá reklám, csak a megfelelő ember a megfelelő helyen :)
Ja, és lehet az sem feltétlenül vinné a követőket jó irányba ha egyre többször olvasnál/látnál olyat hogy egyél/napozz kurvasokat (a legjobb nézd 63 órát evett/napozott egyfolytában) és ez menő, lásd neki sem lett semmi baja tőle.
Ezt nem vitatom, magamutogató, látszat-boldog kirakat-világban élünk, hála az internetnek, ami a legtökéletesebb találmány arra, hogy mindenki megtalálja az addikciójának legmegfelelőbb tartalmakat. A legnagyobb tartalomszolgáltatók éppen abból élnek, hogy olyan tartalmakkal tudják célzottan elárasztani az egyes felhasználókat személyre szabottan, amitől az betegesen fog kötődni a szolgáltatáshoz (l.: fb, tiktok és hasonlók).
A felhasználó profilozásának egyik célja a célzott reklámok arcba tolása, a másik pedig a felhasználó képernyő/szolgáltatás előtt tartása korlátlan ideig. Az extremitás ma az érdeklődés legkeresettebb tárgya, mert a normalitást már minden addikt tartalom fogyasztó unja.
Ezzel a "fogadd el önmagad (és még legyél büszke is rá), akármilyen beteg is az amit ez jelent" mentalitással nekem is tele van a hócipőm. Ahogy a PC-vel is, és az ezek körül keringő hisztériásoktól is. De most jó messzire mentünk a topic témájától...
vannak trendek, amiket én látni vélek, de lehet, hogy te a saját környezetedben nem. Ez pedig az, hogy egyre inkább bátorítani kell a hülyeségeket, minden áron, és tilos ellentmondani valakinek, nehogy megbántsuk.
Pár példa:
1. fat acceptance. Bátorítsuk, tapsoljuk meg a 40 kiló felesleggel futót és szégyellje magát, aki álomgyilkosként el akarja venni a kedvét azzal, hogy előbb ússzon, sétáljon, adjon le 25 kg-t és utána kezdjen kocogni. A saját egészsége érdekében.
2. 496-os kihívás - Valami sportoldalon kezdett bele egy 2:15-ös félmaratont tudó 55 éves, nagy darab újságíró, akit sokan buzdítottak, lebeszélni nem akarták. Na én abszolút nem vagyok edző, de ennél értelmetlenebb futópróbát keveset ismerek, pláne átlagosnál nem jobb edzettségű kocogók számára. Egyszerűen rossz példa az amartőrök előtt. Még akkor is, ha az ürge teljesítette.
Ugyanígy az ultra esetében sem azt látom, hogy az általános attitüd az óvatosság, a másik nehézségekre való figyelmeztetése lenne, hanem az, hogy gyere, jó buli lesz, az ultra az igazi, levált körmöt, kidörzsölt lábat fotózni menő.
Még egyszer, nem az ultrával van a baj, ráadásul ebben a topikban nem ilyenek az ultrát futók, hanem pont, hogy megfontoltak és sokat edzők, de ettől függetlenül a korszellem ilyen. Vagy csak nekem tűnik ilyennek.
De főleg azzal tudom alátámasztani, hogy míg első futós korszakomban (97-2006/7 között) eszembe sem jutott, hogy maratonnál többet is lehet futni, nem is ismertem olyat, aki ultrázott volna, tíz év kihagyás után újrakezdve másról sem olvastam, csak ultráról, és ultraszűzként kisebbségbe kerültem. És bevallom, engem is vonz, hogy kipróbáljam egyszer, ilyen erős a hatása. (Csak most a maratoni pb nagyobb vonzerő :))
Nem a helyzet a hibás, a jelenség veszélyes azokra akik ilyen helyzetben nem tudnak ésszel dönteni.
És mivel egyre több és extrémebb a példa - innen indított amatőr - egyre többen lesznek azok is akik nem fogják tudni ezt önmagukhoz mérten megugrani. Ebben megvan a szabadságuk persze, de megvan a veszélye is amit nem feltétlenül látnak (vagy akár láttatnak, ezt nem tudom).
Nem fogom tudni pontosan visszaidézni de emlékszem olyan beszámolókra, kommentekre hogy valaki - hogy csak felkészületlenség vagy más miatt is, nem tudom - de a versenyén amit a fejébe vett hogy teljesít az utolsó kb maratonnyi távot már durva sérüléssel tolta le, utána fél évig nem tudott mozogni de ő végig_akarta_csinálni mert ugye az fejben dől el és ő erős.
A kommentek meg támogatták, hogy nem baj majd újra összerakod magad és sikerülni fog az akaratod megvan hozzá stb. Nem egy ilyent olvastam. És itt nem csak az a baj, hogy nem ismeri a testét (hogy mit és hol tud továbblépni) hanem fejben is megtörhet egy ilyen után és megrögzötté válhat, vagy pont elkeseredik.
Nyilván emberfüggő, mert valakit pont egy ilyen tesz utána elégedett és kiegyensúlyozottabb emberré vagy egy ilyenből tanulva lesz belőle önmagát és határait ismerő sportoló, de azért ez szerintem túlmegy azon a határon hogy valaki nem tudja ezzel tönkretenni magát.
Oké hogy fm/maraton tekintetében ugyanez van, de itt a károk is nagyobbak lehetnek. Valószínűleg nem mindenki születik ultrásnak és félő hogy a hype miatt többen ezt nem tudják elengedni.
Most már, mert errefelé megy az influencing. Én arra is emlékszem amikor az volt, hogy ultrát teljesíteni hülyeség és nem is kicsi :) De ezzel nincs is baj, sok (főleg extrémebb) sportnak változott meg a megítélése.
A kezdő futó viszont nem sérül le ha van mellette valaki tapasztaltabb aki elmondja mire figyeljen. Én ebben hiszek és örülök hogy keveseknek személyesen is segíthettem ebben - egyébként pont a kilométer, tempó visszafogásával, az instant vágyak megnyirbálásával főként.
Ultrázni nem lehet úgy (a döntő többség számára), hogy hetente 2-3 alkalommal kimegyek futni a szigetre 30-40 perce, aztán a verseny előtti hónapban egy kicsit jobban megtolom.
Ezt lemásolom, és kiteszem a hűtőre! :)
Ha eszembe jutna idén lefutni az éveim számát a Margitszigeten, amihez kellene 10 kör és még majd' egy fél. :)
A kezdő futó lesérül. Mindig. Ez van. (vagy van közöttünk olyan, aki nem így járt?)
Időnként a képzett futó is lesérülhet, akár fm a távja, akár 50km. Mert ha többet akar kihozni magábol, akkor úgy járhat, mint egy kezdő, csak más szinten.
Nem szerettem volna negatív töltetet, és rád nyilvánvalóan nem is érvényes. De azt tartom, hogy egyrészt igenis menő dolog lett az ultra, sokkal inkább a köztudatban van, mint régen, és sokakat szédít meg az extrateljesítmény, anélkül, hogy látnák, mekkora meló van mögötte. S ez vezethet a sérülésekhez.
Nem szeretem ezeket a kategóriákat, mert szinte mindenre rá lehet húzni és szinte mindig negatív töltete van.
És ez mindennel így van, amit mások csinálnak a szemünk előtt: ha kedvet érzünk hozzá és van bátorságunk, akkor belevágunk. És ha nem tetszik és van bátorságunk hozzá, akkor abbahagyjuk és belekezdünk valami másba. Erről szól a szabadság :)
A maraton igazi tömegsport lett, és ennek örülni érdemes.
Az ultra soha nem lesz ennyire tömegsport, mert több erőfeszítést, figyelmet, időt és megszállottságot igényel hosszabb távon. Ideje pl nem mindenkinek van heti minimum nettó 5-6 óra futásra, ami bruttóban olyan 8 - 10 óra is lehet, vagy még több. Ultrázni nem lehet úgy (a döntő többség számára), hogy hetente 2-3 alkalommal kimegyek futni a szigetre 30-40 perce, aztán a verseny előtti hónapban egy kicsit jobban megtolom. Maraton futni inkább lehet így, bár a "futni" szót ebben az esetben is elég tágan kell értelmezni, nyilván.
Én épp csak elkezdtem futni anno és kb 4-5 hét múlva már az ultra volt az álmom. Azt elképzelni sem tudtam, hogy mikor jutok el odáig, és nem is érdekelt. Akkoriban talán már le tudtam futni 8-10 km-t, de nagyon kikészültem tőle. Azóta futottam 7 ultrát és nagyon örülök neki, hogy annak idején így döntöttem. Ha közben meggondoltam volna magam, akkor most bringáznék vagy testépítő lennék, vagy bármi egyéb, amiben jól érzem magam, és ami lehet, hogy jelenleg tömegsport, de az is lehet, hogy nem.
Nem szeretnék olyan országban ultrázni, ahol én vagyok az egyetlen ultrás, vagy esetleg van még egy az ország másik felében és pl fél évente összejárunk. Ez nagyon magányos lenne és talán kicsit morbid is ;)
A felkészületlenségből fakadó sérülés szerintem sem elsősorban az ultra jellemzője, hanem a kezdő futóké. Túl gyorsan akarnak túl sokat. Az ultra "bűnének" inkább azt tartom, hogy mára diivattá vált, ez vonz be egy csomó új futót.
Akik kapásból azt a célt tűzik ki maguk elé, hogy ultrát akarnak futni, persze minél előbb. Ebből fakadóan túl gyorsan akarnak túl sokat, vagyis lesérülnek, elmegy a kedvük, s ahelyett, hogy elégedett nemultra-futókká válnának, csalódott nemfutók lesznek belőlük.
Régen a maraton töltötte be azt a szerepet, mint ma az ultra. Ma viszont a maraton már "csak" maraton. De ez a korszellem eredménye, a szimpla sport sem olyan érdekes többé, mint az extrém. Nem véletlen, hogy a NOB egyre több olyan sportágat vesz fel az olimpiák műsorára, amik addig max. az X Games-en szerepeltek.
a fealdási arány tényleg nagy, túl sokan vágnak bele UB-be pl, tényleg, boldog boldogtalan nekimegy "csak 100ig jussak el...!", pont ezt mondtam én is. de akiknek ebből fizikai baja is van, az nem lehet sok, mert kimerül, rájön, h nem fog menni, nem pedig tönkreteszi magát.
létezik, de sokkal jobban a maratonig tartó távoknál, mert sokkal-sokkal többen futnak ilyeneket. szóval téves, hogy az ultrában nagyobb bajok lennének, mint máshol, vagy nagyobbat lehetne sérülni.
Egyébként azokat a versenyek, ahol a kialvatlanság tűrése kerül előtérbe (pl. RAAM) - valahogy nem tudom értékelni, egyrészt mert annyira kívül esik az én világomtól, mint pl. a sziklamászás, vagy egy 24 órás horgászverseny :), másrészt annyira extrémnek tartom ezeket, mint mondjuk megenni egy tál hernyót. Ettől függetlenül szívesen olvasok ilyenekről történeteket (ellentétben a hernyóevéssel), pl. a Shackleton expedíció történetét, Edmund Hillary kalandjait is szívesen olvastam, csakúgy mint Lubics Szilvi élményeit.
Én amondó vagyok, hogy a rövid futás, hosszú futás, ultrafutás (gyaloglás, túrázás) egy életforma, jó buli, adrenalin, legfeljebb feladod, nem omlik össze a világ, és nem a versenytől fogsz lesérülni.
Ha nem sikerül, sztorizgatsz majd róla hogy megborultál, de élményt ad, versenyhangulatot, hegyeket vagy szikes homokot, szántóföldet, fákat, patakot, illatokat (pl. Nicoflex :) ), kihívást.
Nem kell helyretenni a delikvenst, mert a kudarc is a szórakozás része.
Az ultrafutást nem tudom ebbe belehelyezni, de szerintem az összes másfajta hosszútávú sztori pl ultra kerékpározások RAA meg triatlonban a dupla ironmantől kezdve minden már jobbára nem a sportteljesítményről szól. Sokkal inkább különleges fizikai paraméterekről (ld Szőnyi Feri) vagy valami teljesen másról amit inkább a fejben kell keresni. Ezért is vannak egy külön polcon, a hozzá tartozó elismeréssel.
Ebből az ultrafutás valahogy kilóg, de itt is az extremitások azért már ebbe az irányba mutatnak.
Pont az ultra világa az, ahol az akaraterő nagyobb szerepet kap gyakran, és olyan teljesítményekre késztet, mint azt a fizikai állapot, felkészültség engedné az illetőnek.
Persze, hogy mindegyik táv önmagában rejthet veszélyeket a felkészültség, ill. készültség függvényében, nem csak az ultra. A 63 órányi fizikai terhelés viszont semmilyen koordinátarendszerben nem normális, erre érdemben nem lehet edzeni, azaz jobban mondva nem egészséges. :)
A feladások valóban azt mutatják, hogy az illető valószínűleg túlvállalta magát távvan, tempóban. Statisztikailag érdekes lehet összevetni, hogy milyen távokon mekkora a feladások aránya.
A személyes vonzata a kérdéskörnek nálam az, hogy én még megkezdett versenyt fel nem adtam 22 év alatt, minden rajtszámos futásnál célba értem. :)
Szerintem ez nem annyira fekete-fehér mint ahogy írjátok.
Egyrészt amatőrnek abban nagyon igaza van, hogy ezek a példák és kihívások mágnesként rántják be az embereket és azért nem csak olyan felkészült futók mennek ultrázni mint te vagy az ide írók közül még páran, sőt.
Nem veszek részt ultrákon, de sok info jön szembe és az olvasmányélmények alapján van azért egy nem is olyan szűk halmaz akiket szinte nulláról indulva hamar elkap a 'ha nem tudok gyorsan akkor majd tudok hosszan' élménye, rápörög és brutál túlvállalások, sérülések (mentális is) tudnak ebből kijönni.
Ez a szegmens azért kevésbé reklámozza a kudarcot úgyhogy talán ez nem is annyira látható. Viszont amit még érdekesnek tartok, hogyha mégis, és az ilyen felkészületlenség miatti durva megrogyásos, sérüléses stb beszámolók előkerülnek, a közösség sokkal inkább elnéző sőt inkább buzdítja és küldi újra pályára a delikvenst, ahelyett hogy - számomra - józanabb hangokkal kicsit helyretenné.
Mondjuk ez ugyanúgy igaz más endurance területre valószínűleg (spartan, triatlon pl) csak ott talán nem annyira 'veszélyes' a kimenetel.
Mondjuk ez egy outsider vélemény csak, de szerintem az amatőr által leírt jelenség nagyon is létező.
még ha felkészülés nélküli félmaratonra, vagy maratonra írnád talán igaz is lenne (ahogy te szoktad. :D), de ultrákat senki nem tud futni felkészülés nélkül, és az alacsony intenzitás miatt sokkal kisebb a sérülés veszélye, mint a tempót igénylő versenyeken. az ultrákba felkészülés nélkül belevágóknak a legnagyobb pofon az, hogy fel kell adni, mert nem bírnak tovább menni, ilyet láttunk azért sokat, UB kiszállás 100 km alatt, 6 órás versenyen 3-4 óra futás, hasonlók. ultrán van idő rájönni, hogy nem megy :) akkor jön a megborulás, séta, kiszállás.
63 óra. Elképesztő, lenyűgöző, ugyanakkor valószínűleg már elég veszélyes is.
Én ebben semmi lenyűgözőt nem találok, már ami a szó elsődleges, denotatív jelentését illeti. Lenyűgözni alapvetően egy pozitív cselekedet tudja az embert, amikor a szépség, a csodálat, magával ragadó érzés dominál a szemlélőben. Értem, hogy ez a 63 órányi folyamatos fentlét és futás (a szabályok ismeretében persze, közte X perc alvás is) elámítja az embert, de hogy ennek bármiféle köze lenne a követhető/követendő mintához, szépséghez... "Elég" veszélyes? Nagyon az, még akkor is, ha épp az ilyen teljesítményt asztalra (pályára) tévő egy-két sportolónak nem árt meg látszólag (vagy hosszabb távon sem), mert sokkal több olyan ember lesz, aki ezen a példán felbuzdulva saját magát is hasonló teljesítményekre ösztönzi, de aztán ők már nem bírják ennyire jól, és komolyabb kárt tesznek magukban. Mondjuk, amúgy az egész amatőr ultrafutás története nagyjából erről szól az utóbbi 2 évtizedben, amióta követem ezt a szegmenst, illetve magát a hobbifutást. Azaz, az egy-két kiemelkedő példa nyomán sokak vágnak bele egy-két maratonnal, pár év futószezonnal a hátuk mögött az ultrák kihívásaiba, aztán lesérülnek, kisebb vagy nagyobb kárt tesznek magukban. Nyilván, sokan meg sikeres ultrássá válnak, köszönhetően a génjeiknek, szervezetüknek, akaratuknak.
Enni??? Akkor mi lesz a hatásfokkal :) Attól függ tényleg mi a cél, de igazából akkor vicces meg van benne kihívás ha egyre nehezebb inni és nehezebb futni is. Különben tényleg csak annyi hogy sörrel frissítesz.
Szóval futsz egy 400-at, iszol egy sört és addig amíg letelik az idő vagy amíg ki nem terülsz.
Nem kell feltétlen 400 de a szervezés miatt érdemes a körpálya vagy valami olyan hely ahol követni tudod a mezőnyt, ott a pia, segíteni tudsz stb.
Egyébként 20 perc alatt is eléggé meg lehet borulni (még ha csak 4 percesekkel is futod a 400-at, és relatív lassan iszol akkor is 10 sör és 4 kili).
Az a terv úgy egészen baráti, inkább frissítés mint challenge.
Ha igazi parádét akartok akkor a sorminta 400-as pályán:
20p 1 kör - 1 sör
vagy
40p 2 kör - 1 sör
Azonos idő alatt megtett távra megy. Ha jó fejek akartok lenni akkor 0,33 a sör, de az igazi a 0,5 :)
Hányni ér. Mást inni nem. Érdemes gondoskodni arról hogy a sör végig hideg legyen.
Garantált a jókedv. Minimum a másikon nagyon jól lehet röhögni.
Taktika az, hogy bírni kell a sört, meg az is jó ha ki tudod akasztani a gigádat. Tapasztalat szerint a kisebb különbségek a futótudásban eltűnnek.
Steady pace kell. Pulzus ne menjen nagyon fel mert úgy nehezebb inni - kicsit olyan mint a biatlon, csak itt az ivás után is már egyre nehezebb futni :)
Volt közületek már valaki sörmaratonon? Szerveződik egy Tatabányán segítek az ötletelésben meg indulok is a versenyen. Van valami ötlet tapasztalat szervezésben, versenyzésben? Eddig az a terv hogy 10 km vagy 1 óra 1 km-es oda-vissza körönként 2dl sör, mást inni nem lehet.
Igen, 63 óra. Elképesztő, lenyűgöző, ugyanakkor valószínűleg már elég veszélyes is. Még akkor is, ha mondjuk 10 perceket alszik is a versenyző a szünetekben, ami szumma 4 óra/nap, jóval több mint a semmi.
Gratula, a tanulságokhoz is. Keszthely idén mindenkinek kemény volt a meleg, a szél meg a kicsit változtatott pálya miatt.
Ha már triatlon. Ez a sport is elég erősen fejlődik, a versenyzők teljesítményét meg a technikai feltételeket is egyre kifelé tologatva.
Pár hete csináltak egy ilyen Kipchoge-challenge szerű kísérletet, 2-2 férfi és női versenyzővel, nyulakat szabadon használva akarták a 7 órás (ffi) ill 8 órás (női) lélektani határt megdönteni ironman távon.
Simán ment, úgy is, hogy az úszást benézték és egy ellenáram miatt kb 5 perceket minimum bennehagytak a pályában.
A kerékpáron bizonyosodott be mennyi előnye van egy bolynak - 5 fős csapatokkal mentek 53 ill. 55-ös átlagot (!) a 180 kilométeren a férfi csapatok. A bringás bolyozás előnye a nőknél is megmutatkozott, aznap egy 'normál' IronMan versenyen is 7 másodpercre megközelítették a világ legjobb női idejét - percre pontosan olyan úszással és futással mint ezen a challengen. Csak bringán volt egy 40 percnyi különbség a challenge javára (az kb 7km/h különbség - 47 vs 40).
Topik vonatkozása annyi van, hogy a figura utána futott egy 2.30-as maratont (a lány 2.45-öt). 6h44 lett a vége ill 7h31. Beérkezés után pár perccel úgy nyilatkoztak a győztesek mint aki most jött be 20 perc kocogásról. Egyébként a másodikok is 2-3 percen belül jöttek. Részletesebb info:
Muszáj ehhez a konditerem? Sima sajátsúlyos feladatok - kitörés variációk, guggolás, egyszerű farizomerősítések is megfelelőek lehetnek szerintem. Mondjuk unalmasnak az is unalmas, de nem vesz annyi időt igénybe.
Láttam pár videót, amelyben a konditermi láberősítést, súlyemelést ajánlják szintes versenyre való felkészülés gyanánt olyanoknak, akik sík vidéken laknak. Mondjuk számomra nem tűnik vonzó alternatívának, de működhet.
nálam sem nagyon jün pisi a kávé után versenyen, okos a kis testem, ha kell a víz, nem folyatja el. :D ehhez mondjuk nyilván segít, hogy napi négy kávét szoktam inni. ugyanezért kell a koffein a hosszú versenyeken... :D függőség.
Elolvastam! Tök jó, naná hogy indulj, lehet megyek én is nagyon érdekel ez a fajta verseny. Szar ha piszkálni kell a zoknit cipőt ultrán. Nekem csak az volt gondtalan ha végig maradt cipő zokni. A csere agy rizikó jó lenne azt kizárni. Gratulálom!
Köszi szépen a tippet, igyekszem megjegyezni! Viszont könnyen lehet, hogy nekem már az is sokat segít majd jövőre a jobb verseny előtti alvásban, hogy nem egy teljeskörű házfelújítás közepén leszünk éppen. (Persze a mai építőipari viszonyokat látva, hallva megannyi rémtörténetet, még az sem zárható ki, hogy ez hiú remény. De ez már túlságosan OFF.)
Ilyen ez a triatlon, nem elég összeadni külön sportok idöit, mert abból csak az úszás ami tutira megy az edzések szerint így elsőre😉.
Bringán kell az önfegyelem, a körülményekhez igazodva intenzitást kell tartani. Ehhez jó a pulzusmérő. Számtalan triatlon versenyen hasonlóan túltoltam a bringás tempót és még rövid távon is egy órán kívüli 10km-t futottam miközben szinte rutin edzés volt az 50 perces 10km.
Azt is vedd figyelembe mellúszásnál, ha nem vigyázol, már a comb izmok enegia tartalékait meríted. Egy rövid triatlon is elszúrható frissítéssel, de a hosszabbakon csak hibátlan frissítéssel tudod az aktuális legjobb időt elérni. De versenyeken tanul az ember. Lesz ez sokkal jobb is.
Vízhólyag: nekem bejött a dupla zokni és/vagy kék Nivea együttes használata. A krémet jó vastagon kenem a lábamra rajt előtt nem sokkal. Aki hozzáfér, az használhat lanolint is, ami biztos, hogy még jobb, de azzal ügyesen kell dolgozni, mert gyak. lemoshatatlan.
Akinek alvási problémái vannak (időnként) annak két kipróbált, és nálam jól működő "vegyszert" tudok ajánlani:
- 250g magnézium, lehetőleg -citrát (ne pl -oxid, mert az nagyon rossz hatékonysággal szívódik fel) elalváshoz
- tryptophan vagy egyéb melatonin termelést segítő kiegészítő
Nem mondom, hogy minden körülmények között 100%-ban megoldja az alvási problémákat, de egyértelműen és jelentős mértékben segít, és semmi veszélyes dolog nincs bennük (aki nem hiszi olvasson utána!).
Gratulálok! Akkor amit lehetett mindent elb@sztál! :) ez dicséret most! Megtapasztaltad, most már tudni fogod, szépen végigmentél ez a lényeg! Számomra hihetetlen ez a verseny előtti kaja és frissítés bénázás! Baszki be kell reggelizni mert 5-6 órát menni kell féltávon! Hosszún meg tekerés közben is meg kell reggelizni különben hogy a fenének futnánk még egy maratont is. ;) féltáv is vagy 4 ezer kalória IM meg 6-8 ezer. Ez nem megy csak jól feltöltve rendes frissítéssel. Féltávon a 30 km/h-nak mennie kell! A váltót be kell állítani! Ruha meg nagyon jó én nem szoktam öltözni féltávon. Hosszún meg csak futás előtt de ott krémezés miatt amúgy is vetkőzések van. Gondolom azért nagyon tetszett és szerelem lett belőle! Gratulálok!
egyébként igazad van, hét közben nekem is olyan futóútvonalaim vannak, melyeken a teljes távot nézve alig van szintemelkedés, ugyanakkor van bennük egy-egy olyan utca, ahol komoly kaptatón kell feljutni
na. triatlonista lettem. hivatalos. holnaptól megjavulok, szuzukival járok, nyújtok, eszek, alszok, más asszonyára nem vetek szemet.
tudjátok fosul voltam előtte 2-3 héttel ami eléggé betett, pont amikor az egész hétvégi erős edzést csúcsra akartam járatni.
siófoktól nem messze aludtam, egy óra autóval a keszthelyi helyszín. keresztapám éppen készült a haverjével motorral franciába, hát nem akartam sok vizet zavarni.
úszás: mellben nyomtam végig, időnként úsztam gyorsat is a rend kedvéért, 49 perc lett, meglepett a csetepaté és a népsűrűség a vízben. aztán ki. nincs mezem. öltözködni kell, irány az öltözősátor. sok tököléssel.
bringa.
zárt pálya, végre ohne autó. szuper.
ami meglepett, hogy milyen bazi dombok voltak a bringázás alatt, 90 km elvileg 550 m szint, nekem többnek tűnt, alföldi vagyok. 27 km/h jött össze, ami tűrhető,
a dombokról lefelé élmény volt száguldani. kétszer leesett a láncom. klassz. élmény látni a profikat, a csúcs bringákkal, azzal a furcsa hanggal amit már hallasz az előzés előtt, ááá.
futi: megint öltözködés, itt már kész voltam mint a házi, 5 kört kellett lentről a partról fel a kastélyig, jól megkerülve, vissza. domb ez is. jajj én alföldi hova kerültem. ráadásul piszok meleg, frissítés csak valami téren fent, lyally. le sem írom milyen lassú voltam /2:24/
tanulság:
- őszi versenyre kell menni mert akkor egész nyáron lehet bringázni, nem tudtam annyit amennyit szerettem volna, + külön jó erre a hőségre készülni.
- kaja, frissítés: na ezt elszúrtam,
---reggel egy müzli szelet és egy 21 grammos aptonia gyümölcsszelet a reggeli,
---bringa előtt egy aptonia,
---maradt 3 db szelet összesen,
----igyekeztem iso-val meg a banán darabokkal pótolni, de kutya messze volt a frissítőpont: nem sikerült, mire futni mentem tudtam hogy kevés vagyok, futás közben túlfrissítettem az elején, éreztem, hogy a hasam tele, kb. 10 km-től már csak víz volt, semmi más. bőven két óra feletti fm lett, szégyen.
a verseny után nem ettem semmit 1 órán át, a siófoki kfc-ben majdnem összeestem szó szerint beszürkült minden és rá kellett hajolni a pultra hogy ne essek össze, elég rottyon voltam, ittam cukros kólát, az helyre rakott, az asztaltól alig bírtam felállni, csak másodjára sikerült.
szóval jövőre a verseny előtt bőséges szénhidrát reggeli, és a depóban kaja, majd a bringán szigorúan félóránként ch. sok vizet kell vinnem.
- fogok hengerezni is mostantól meg stretching mobility mert a sípcsont melletti izom most fájdogál.
- az úszásnál sok időt vesztettem, mostantól egy éven át csak technika, vízfekvés lesz, kezdve az ovis szinttől,
- depó - kell egy mez, nem öltözködöm többet, csak cipőcsere - bazi sokat tököltem, hüjeség.
- bringa: látogatni kell dombokat és megnézni a váltást, mit baszok el hogy ledobja a láncot, el kell érni a 30 km/h átlagot vagy többet, az ülést kicsit előre fogom dönteni.
- a futás kudarcát egyértelműen az általános gyengeség/betegség + az eléhezés okozta, de most a bp maraton jön, tehát lesz futás bőven. és itt is érvényes hogy kell valami szintet találni helyben
Jól van na :) ez csak utalás volt arra hogy nem atlétikai pálya. Egyébként rendszeresen futóm ezt a kört és 1-2 éve komoly küzdés volt ott azon a 2 km en felfelé tartani a pulzust.
Én nem kávézom csak ritkán viszont kólát gyakran iszom és sokat. Eleinte a H5 koffeines cuccok magasabb dózisának tulajdonítottam, így Szentendrére direkt nem vittem olyat, de kényszerből a Pap-réten felvett 0,5l cola+0.5l víz frissítő ugyan ezt a hatást eredményezte. A verseny 6. órájában kezdtem inni és 3 óra múlva megindult a víz és 5 alkalommal kellett csapolnom. Nyilván volt mit, mert a 8. órás beérkezés után volt folyadék pótlás több mint 1l 1.5 óra alatt.
Nekém ez a koffein mellékhatás nem tűnt még fel. Róka is, én is nagy kávésok vagyunk legalábbis ultra közben nagyon kell :) használok koffeines géleket is, de nálam nem okoz plusz vizelést.
Számomra elképzelhetetlen, hogy ilyen erőpróbára valaha vállalkozzak.
Én még attól is tartottam, amikor Nagyatádon a városban körözős útvonala lett a maratonnak. De ott úgy is látom a táv végét . Nekem szükségem van a motivációhoz arra, hogy tudham, hol a vége. Ennek a versenynek pedig nincs konkrét vége, mindenki csak abbahagyja valamikor....OK kitüzhetnék magamnak egy kör számot célként, de valaminek a sokszor történő teljesítése soha semmilyen formában nem motivált.
Ami éjszakára a koffeint illeti. Ha még nem próbáltad 6-7 óra feletti erőfeszítés közben, akkor mindenképpen teszteld. Ha sport közben koffeines frissítőt iszom a bevitel után 2-3 órával jelentkezik nálam a vízhajtó hatása. Ami 25-30 percenkénti kötelező megállókat jelent, a koffein mennyiségtől függően akár 3 órán keresztül. Ez sport közben sem jó, de utánna hazafelé autózva sem kellemes. Egyébként ha nem intenzív sport közben iszok koffeineset, nem tapasztaltam ilyen hatást.
Átfutottam ezen a 19x6,7 km-en amikor olvastam, de nem realizáltam, valahogy ilyen 30 km-re fordítottam le magamnak, aztán olvasom hogy éjszaka meg minden, mondom ja nem 30 hanem 60, aztán csak a legvégén eszméltem hogy az... sok :)
Na és semmiképp se menjünk el szó nélkül a 2022-es 1WTR dobogós eredményei mellett, mert döbbenetesek:
Férfi
1. Geszti Péter 63 kör - 422,478 km
2. Fodor Szilárd 62 kör - 415,772 km
3. Beda Szabolcs 46 kör - 308,476 km
Női
1. Fűrész Edit 36 kör - 241,416 km
2. Kelemen Anett 34 kör - 228,004 km
3. Horn Zsanett 32 kör - 214,592 km
Ha jól emlékszem, mindkét győztes 11 körrel ment többet, mint a tavalyi aranyérmesek, Csécsei Zoli és Fűrész Edit. Zolit tavaly Geszti Peti, Editet pedig akár csak idén, Anett tolta el odáig. Ráadásul idén Edit még egy második kört is ráhúzott, biztos, ami biztos :)
Gurtnis élménybeszámolójára én is kíváncsi lennék. Én is ott voltam, láttam, ahogy megy előre, mint egy gép - lényegében minden körben ugyanott találkoztunk a fordító közelében - ami ugye implikálja, hogy én is kb. úgy mentem, mint egy gép :) Legalábbis míg 19 kör után ki nem álltam. Viszont nem azonos iramban haladtunk, és a pihenőkön is távolabb ültünk egymástól, meg ott amúgy is másra figyel az ember, ezért sajnos semennyit sem tudtunk beszélni. Talán egy tókörön majd hamarosan pótolhatjuk! :)
Én idemásolom a Stravára írt beszámolómat/edzésnapló-bejegyzésemet:
10:00 AM on Friday, June 17, 2022 Tihany, Transdanubia
VERSENY: 4. 1WT Run Tihany - backyard ultra - 19 kör
19x6706m, mind a 19 kör időn belül. Ez 4-gyel több, mint tavaly, úgyhogy elégedett vagyok. Minden jobb volt mint tavaly, sikerült tanulni az akkori tapasztalatokból, úgy mint: 1. egyforma köröket mentem: Az első 13 kör 49:07 +/- 32s (stdev.) lett, még a tervezettnél is stabilabb. Aztán jött négy hajszálnyit lassabb kör: 50:28 +/- 28s, végül két határozottan lassuló: 52:16 és 55:37. 2. Szigorúan gyalogoltam minden erősebb emelkedőn. Ezzel sok energiát spóroltam, és az így összeszedett időveszteség biztos nem lett volna elég annak a kipihenésére.
A tavalyinál csak minimálisan éreztem magam jobb formában most, bár tény, hogy az idei felkészülés sokkal konzisztensebbre, sérülés- és panaszmentesre sikerült, és több időm is volt rá. Ugyanakkor aggasztó volt, hogy idén nem du. 6-kor, hanem reggel 10-kor volt a rajt. Lehetett volna sokkal rosszabb idő is nappal, ezzel azért szerencsénk volt: 25 fok, erős szél, félig-meddig felhős, legalábbis úgy 14 óráig, onnan csontderült, száraz levegő. Előtte hajnalban viszont volt némi eső, ami miatt a földút talán kevésbé porzott. Az éjszaka viszont rosszabb volt, mint vártam. Kifejezetten hűvös volt, 17 fok körül, de mivel nem volt időm száraz pólóra váltani (a mágneses rajtszámtartó hátránya), minden elindulásnál dideregtem kicsit. Aztán mire reggeledett, melegedett volna végre, a lábaim nem bírták tovább.
Az első 1-2 kör ismerkedéssel telt most is, bár elég jól emlékeztem még a pályára tavalyról :) Kitapasztaltam, hol kell gyalogolni, ezen csak a pillanatnyi körülmények (árnyék, meleg) változtattak kissé. Aztán beálltam egy rutinra, összefolytak az órák, olyan egyformák voltak. Igyekeztem spórolni az energiámmal estig, míg tűzött a Nap. 17 óra után egyre kellemesebb volt az idő, legalábbis 21-ig. Akkor lendületesebbnek is éreztem magam, még az erő maradék morzsáit is éreztem magamban. Minden szünetben igyekeztem enni egy keveset és inni eleget. A pályára mindig csak egy 2,5 dl-es kulacs vizet vittem (a párja elromlott sajnos), de ez mindig elég volt. A maradék folyadékot a pihenő alatt pótoltam, körönként 6-7 dl lehetett. Ezek szerint megittam vagy 11-13 l folyadékot. Főleg vizet, meg 1,5 l iso-t és hasonló mennyiségben kólát. Éjszakára viszont elfogyott az étvágyam - nem csoda, éjjel egyáltalán nem szoktam enni. Ez nem tudom, mennyire volt baj, lehet, hogy ezért is viseltem rosszabbul az éjszakát. A sötétben az is rossz volt, hogy a földúton nagyon kellett figyelni, már fáradtam eléggé, nehéz volt koncentrálni a hepehupákra, amik a fejlámpa fényénél nem is látszottak túl jól. Többször megbicsaklott a bokám, de nem lett belőle baj.
A jobb talpamat már a 3. körben elkezdte kidörzsölni a cipő. Ez elég furcsa volt, mert ilyet nem szokott. A sok gyaloglás miatti eltérő igénybevételre tudom csak fogni. Akkor rögtön cseréltem zoknit, lazítottam a fűzőn és ragasztottam a talpamra leukoplasztot, amin viszont átdiffundálhatott a ragasztóanyag, és totál ráragadt a zoknira. Ennek ellenére ez tökéletesen megoldotta a problémát, ám valamiért az éjszaka mégis visszacseréltem a zoknit az előző szárazra. Akkor szembesültem a ragasztásproblémával, és már nem volt idő újra leragasztani a talpamat. Ez komoly hiba volt, a dörzsölés folytatódott, reggelre elég nagy vízhólyag lett rajta, leginkább emiatt álltam ki. Cipőt nem mertem cserélni, pedig talán nem ártott volna.
A lábaimat sokkal jobban sikerült megkímélnem, mint tavaly, de azért éjszaka már egyre nehezebb volt elindulni, futásra váltani. Bár az is igaz, hogy sokszor a séta rosszabbul esett (emelkedőn), mint a futás (nem emelkedőn). Azt hiszem, többet kéne gyalogtúráznom. A Garmin azt mondja, 9 órát futottam és 6-ot gyalogoltam, az a táv kb. 1/4-e, főleg emelkedők. Erre is kell majd edzenem. Másrészt a lejtőket szinte végig megfutottam, gyorsabban, mint tavaly, ami szintén fárasztó, arra is többet kéne edzeni. Hajnalban jött a mélypont, és azzal vége is lett a versenynek. Rohamosan nehezebbé vált a mozgás, bár érdekes módon a köridőkön ez nem látszott meg, inkább fejben fáradtam el. Az utolsó, majdnem 56 perces kör is csak azért volt annyi, mert akkor feladtam, a lejtőn is sétáltam, és úgy voltam vele, hogy minél később érek be - de azért még szigorúan szintidőn belül - annál könnyebb lesz megindokolni, hogy mégsem mentem ki egy újabb körre. Enélkül 54-55 perc azért ment volna még. Pedig előre elhatároztam, hogy amíg lehet, elindulok. Viszont a vízhólyag eléggé rossz volt, és kicsit már kóvályogtam, szédelegtem és émelyegtem is a fáradtságtól. Ezeket a lehetőségeket nem vettem számításba a fogadalmamkor.
Valószínűleg jövőre újra elindulok, és még látok több lehetőséget a javításra: 1. A cipőproblémát rugalmasabban kell kezelni. 2. A lejtőkön is jobban kéne kímélnem a lábamat, nem éri meg azt a hozható fél-egy percet az erősebb terhelés. 3. Valami jobb frissítés az éjszakára, talán koffein? Meleg ital! Pólócsere szárazra. 4. Jobb alvás előző éjszaka - ezt azért nehéz biztosítani sajnos, pedig direkt a helyszín közvetlen közelében, Tihanyban aludtunk. 5. Több fejbenkészülés :)
155 indulóból kb. 30. lettem.
Ugyanakkor egyelőre most éppen nem látom, hogy egylátalán mi értelme ennyit futni :)
--- Eddig a naplóbejegyzés. Az utolsó kijelentésemre aludtam azóta párat, és bár már nem olyan határozottsággal, de most még fenntartom. Dehát néha előre megfontoltan is teszünk értelmetlen dolgokat :) Az tény, hogy akkor sem voltam, és most sem vagyok kicsit sem csalódott amiatt, hogy pont egy híján nem lett meg a 20 teljesített kör, ami pedig szép kerek szám lett volna.
Gyöngyösi János Tibor (Strava, János Tibor Gyöngyösi).
Nagyon megtisztelsz az érdeklődéssel.
Azért gondolom, hogy helyes látni, láttatni felkészüléseket, mert előttem is ilyen példa volt.
Mikor elkezdtem érdeklődni a futás iránt, akkor az edzésonline oldalon kerestem rá, hosszabbat futó sporttársakra. Majd később a hosszabbakat edző, alacsonyabb pulzussal futókra. (pl. így akadtam Lajkó Csaba, Pecsenye adataira.)
Mindenkinek sok sikert a felkészülésekhez! Hitetek legyen, az adja a motivációt, az visz előre!!
Nagyobb pontossággal nincs rá szükségem jelenleg, csak szeretném, ha beleszámolná a futásaim load-ja mellett a bringás terhelést is, vagyis jelentős eltérés ne legyen emiatt egyik irányba sem.
(Ha meg komolyan gondolom majd a bringázást, akkor úgy is meg fogom itt kérdezni előbb, hogy milyen bringát vegyek (és mekkora költséget valljak be ezzel kapcsolatban a páromnak)).
A semminél bármelyik többet véd. Jól szellőzzön és ne zavarjon, nyomjon. Amit hivatalosan itthon üzletek forgalmaznak, annak elvileg van minőség tanusítványa. Fejvédőt csak személyesen felpróbálás után vegyél. Semmit sem ér a jó név kis súly, egyéb extrák, ha téged éppen nyom egy ponton és semmit nem tudsz ellene tenni beállítással. A racsnis állító az jó ha van.
A jó szellőzés sok nagy lukkal oldható meg. Nekem itt vidéken csak a rovar háló hiányzik a márkátlan 12000 Ft-os Bikefun fejvédőmből amit az előző széttörése után vettem.
Ha a fejünkkel koppan kemény felületen, akkor a drágát is csrélni kell.
Hát, városi használatra a tarkó védelmét szokták kiemelten felhozni, legalábbis a kínálatban ez markánsabb.
Én arra figyelnék, hogy függetlenül attól hogy városban használod-e vagy sem, de mindenképp könnyű, jól szellőző, jól fejreszabható/állítható és kényelmes (belső szivacsok mennyisége és milyensége) legyen - mert a városban közlekedve is ezek lesznek a fő szempontjaid majd.
Újonnan szerintem már 15-20k körül nagy valószínűséggel egész jót kapsz, ha tutira akarsz menni akkor MIPS meg mindenféle hókuszpókusz meg még csak jobb, meg főleg drágább, csak utána kell olvasni.
Sisakban is az van mint futásban, hogy a nagy gyártók középszériája már erős biztonsággal ajánlható. Tehát a teljesség igénye nélkül egy Casco, Giro, Kask, Mavic, Specialized, MET, Spiuk, Rudy Project, POC, Abus, Las, Lazer, Briko, esetleg Cratoni, Bell, Uvex (ez utóbbiak nálam inkább ilyen b-kategóriás tömeggyártóknak kezdenek mostanában tűnni) már szerintem jó kell hogy legyen. Próbálni érdemes.
A lényeget kifelejtettem: jól nézzen ki és menjen a bringa színéhez! (BuBinál ezt nehéz megoldani, mert azt a színt kevesen keverik ki a gyártóknál, nem véletlenül :))
Ez nagyon logikusan hangzik. Keringést nagyon jól lehet stimulálni és javítani a nagyobb frekvenciás edzésekkel, csak hegyre nehéz átvinni. Vagy nagyon meg kell hozzá találni az adott emelkedési szinthez tartozó elpörgethető áttételt.
Egyébként triatlonban most átálltak a 90-es pedálfordulatról a 80-85 környékire (más okok miatt), illetve lábhossztól szinte függetlenül a 170-es hajtókarok irányába megy el a triatlonos piac - ami szerintem megintcsak a könnyebben többet forgatni irányába mutat.
Én éppen abból, hogy a magasabb lábfordulat emelte a pulzusom, azt logikáztam ki, hogy ez a futásomnál is hátrány, hiszen a gyorsabb tempómhoz tartozó lépésszámnál is valószínűleg ilyen hatás is jelentkezik. Ezért és a fájós térdem kímélése miatt, kezdtem pörgetésre gyúrni bringán. Az áttétel tartomány még kicsit kevés, mert 5-6% emelkedő lehet a határ, amíg megy tartósan a 80-90 fordulat, de erősödöm és úgy érzem futásra is jótékony hatással van.
De valószínű a láb hossza is befolyásolja kinek, mennyi az optimális pedálfordulatot.
Na ez nagyon érdekes, nálam mintha pont fordítva működne.
Görgőn azt tapasztaltam (mondjuk az ott saccolt pedálfordulat, de nagyjából pontos sztem) hogy sokkal jobban megy fel a pulzus a magas frekvenciás (HiCad) edzésbetéteken, ahol 90-110 tartományban kell haladni, a lejjebb 75-90 vagy még kisebb tartományokban inkább izomerőt épít és nem viszi úgy fel a pulzust - persze ez nagyjából azonos watt tartományokban nézve.
Most hogy kint is elkezdtem bringázni és van rajta fordulatmérő, látom hogy az igazán erőlködős szakaszokon még a 80-as értéket is alig közelítem, hegyen akár 70 alá is beesik. Persze a pulzus megy fel, de az inkább amiatt mert erősebb a watt és nagyon fogy a levegő is :)
Én eddig bringán azt tapaszaltam, kb mindegy milyen pedálfordulattal tartom a sebességet, a HR azonos. Idén viszont főleg az aerob-anaerob átmenet határán már tapasztaltam olyat is, hogy magasabb 85-95 fordulaton csökkent a pulzusom a 75-80 tarományhoz képest.
Ez nyilván az izmok egyéni tulajdonságaitól és edzettségétől is függ. Idén figyeltem, hogy 85-95 pedálfordulattal bringázzak minnél hosszabb ideig a futás miatt.
(Sok benne a rossz fogalmazás, de munka közben írtam és fél szemmel figyelve így sikerült.)
("A linkelt Jack Daniels előadás részlet arról szól, hogy a hosszú futáskor a lehető legkisebb intenzitásra kell törekedni." -> minél alacsonyabb intenzitáson futja ezt a (kezdő) futó, annál hosszabb ideig tudja futni, és ennél az edzésnél csak a futva töltött idő számít, és így tudja a legtöbb időt egyben futni, így tudja utána kipihenni az edzést és így marad sérülesmentes hosszú távon. Ha magasabb tempót / intenzitást tart a szükségesnél, akkor rövidebbeket tud csak futni, jobban elfárad, nehezebben piheni ki az edzést és könnyebben lesérül...)
? Hogyan lehet átszámolni a futó pulzus tartományokat bringásba ?
Nem könnyen :)
Most hogy bringázgatok is van némi összehasonlító alapom. Én is amondó vagyok, hogy a magasabb tartományokban kb -10BPM a futáshoz képest, a legtetején meg akár -5BPM-ig csökkenhet. Alacsonyabb tartományokban csalóka mert nekem pl futva 140-ig nagyon kellemes szinte megerőltetés nélküli, bringán meg ez 95-125 között is simán megvan. A futás 150 meg inkább bringa 130-140-nek felel meg.
Úgyhogy az alját kivenném mert (gondolom mivel a bringa visz) sokkal könnyebb minimális pulzusemelkedéssel az alsó zónákban maradni. Pl én a napi kb 20k munkábajárást 95-115BPM között oldom meg, és ebben van amikor szembeszélben kell kepeszteni ami érzésre nem jó de a pulzust nem viszi fel.
Foglalkozom pár kezdő futóval (cégen belül). Nem edzőként, mert ahhoz tudom, hogy egyértelműen kevés tudásom és tapasztalatom van. Abban segítek nekik, hogy eljussanak az első 5km-es versenyükre sérülés nélkül. Onnantól pedig már maguk dönthetnek, hogy edzőt fogadnak, vagy maradnak ezen a szinten, mert az már túl mutat a lehetőségeimen.
Amúgy, szerintem az edző elsődleges feladata, hogy a(z amatőr) sportolót megóvja a lesérüléstől, s nem az, hogy kitaposson belőle egy akármilyen verseny eredményt. Ha ezt nem tudja garantálni, akkor nem edző.
Persze mindig vannak kivételek, akik másként reagálnak az edző módszereire, vagy akár rosszul reagálnak rá, de az edző második feladata, hogy észrevegye, ha egy sportolója esetén ezt már nem tudja garantálni.
Jack Daniels azt mondja az egyik előadásán: sok edző úgy bánik a sportolóival, mint egy kosár tojással. Rendszeresen nekicsapja a kosarat a falnak és reméli, hogy lesz olyan tojás ami nem törik össze.
Az a baj az "önképzéssel", hogy az ember csak magához kezd el érteni, másokhoz nem igazán. És magához is legjobban abban az állapotában ért, amiben éppen az utolsó időszakban van. Az időben visszafelé haladva egyre kevésbé ért még saját magához is, nyilván. Pl.: voltam teljesen kezdő és vannak is emlékeim róla, de nem olyan részletesek és nem olyan fókuszáltak, mint amik most vannak magamról, mert most már sokkal jobban tudom, hogy mire kell figyelnem és mire nem, mi mit jelent, akkor pedig még egészen más dolgok és események voltak fontosak és sok mindent rosszul értelmeztem, de elégedett voltam az értelmezésemmel akkoriban (mint ahogy most is az vagyok; episztemológiai alapproblémák :)
Ráadásul minden tapasztalatom csak saját magamra igaz, nincs egy több százas vagy ezres sportolói mintám, aminek révén látnám a különbségeket, szélsőségeket és azok ismertető jegyeit az egyes sportolóknál....
A 2 évvel ezelőttig tartó I. futómúltam alatt leginkább hosszúkat futottam. Ennek 2 fő oka volt:
a. Nagyon szerettem hosszúkat futni. Heti 60+km-eket futottam és nagyon jól éreztem magam. Csak relatíve lassú voltam.
b. Nem sok futottam intenzívet futottam, mert nagyon szenvedősek voltak számomra. S mivel nem futottam intenzíveket konzisztensen, ezért mindig gyötrelmesek voltak, s ezért nem is futottam őket konzisztensen, mert gyötrelmesek voltak...
Olyan sok hosszút futottam, hogy egy 20-25km-es futás soha nem jelentett gondot: reggel, este, éhgyomorra vagy telekajálva, hétvégén vagy munkanap, síkon vagy hegyen... Úgy voltam vele akkoriban, hogy ha kapok 1 nap pihenőt előtte, akkor egy "50km-es távot bármikor, akár fél lábon is leugrálok gond nélkül", és ez így is volt :)
Aztán sok minden változott, aminek következtében 6-8 hónapon át egyre kevesebbet futottam és egyre inkább volt nyűg a futás. Szerintem átment rajtam a Covid, de más problémát nem okozott, csak éppen a terhelhetősgem csökkent egy átlag tv néző állampolgár szintjére. Egy rövid időre teljesen abba is hagytam a futást, úgy 1 - 1.5 hónapra, de már az azt megelőző hónapokban is alig futottam...
Aztán 92 kg lettem a korábbi 82 helyett és nagyon kezdett hiányozni a futás, meg mindaz ami körülötte van. Elkezdtem újra, viszont nem bírtam harmada ennyit sem futni már mint korábban. Próbáltam, mert az akkori képességeim voltak a fejemben, csak teljesen szétcsaptam vele magam napokra, mert elmúlt a formám és mert még ahhoz képest is alig voltam terhelhető. Ezért aztán sokkal rövidebbeket futottam (3-4 km-rel kezdtem), majd elkezdtem egy 50km-es edzésprogramot, ami mellett ismét 82kg-osra dolgoztam magam, ás amiből rengeteget tanultam: elkezdtem megszeretni az intenzívebb edzéseket. Már simán futnék 30 percnél hosszabbat küszöb tempón és még jól is esik (csak utána 2 nap kell, hogy kipihenjem belőle magam) és egy laza stride-ot sem nagyon olyan lassan futni, mint ahogy kéne...
Szóval a training load lett a következő fontos szempont, mert a terhelhetőségem még mindig alacsony, ami nálam nem azt jelenti, hogy ne tudnék valamit megcsinálni, hanem azt, hogy nem tudok mindent kipihenni, amit pedig simán meg tudok csinálni, és még meg is szeretnék csinálni.
A linkelt Jack Daniels előadás részlet arról szól, hogy a hosszú futáskor a lehető legkisebb intenzitásra kell törekedni. A hosszú futás lényege az alacsony intenzitáson futva töltött időtartam, mert a szervezet nem ismeri sem a tempó, sem a távolság fogalmát azon célok elérése esetén, amiért a hosszúkat futjuk (base phase esetén), csak az intenzitást és az időtartamot "ismer".
Vagyis amíg a (kezdő) futó nem éri el a megcélzott időtartamot a hosszú futásai során, addig nem is érdemes tempóról vagy távolságról beszélni. (Ha valaki már cardiac drift nélkül fut 16 - 20 - 25 km-t, akkor lehet tempóban és különböző "betétekben" gondolkodni a hosszú futásaival kapcsolatban. Az előző futóéletemben simán futottam 20 - 25km-t c.drift nélkül, időnként negatív drift-tel.) Mindezt pedig úgy, hogy közben a formát is karban tartjuk, pl heti 1-3 stride beiktatásával...
(ez tényleg hosszú lett, inkább nem folytatom.)
Szóval segítek kezdőknek, akikkel megyünk a július 2-ai esti versenyre váltóban rohangálni 3.3 és 5km-t, hogy aztán ősszel fussunk váltóban maratont hosszabb szakaszokban, jobban felkészülve és aki közülük komolyan gondolja, azt igazi edzővel megtámogatva. Eközben pedig sok anyagot megnézek az edzésmódszerekről, edzésfajtákról és az én régebbi edzéseimről.
Az átszámítást csak saccolom, talán nálam -10 (tehát a bringás 140 az futós 150 (maraton HR - 5 ütés), bringás 115 az mondjuk futós 125, a felsőbb tartományoknál viszont mondjuk csak 5-tel kevesebb a bringás.
Minden Bp-en közlekedőnek ajánlom, mert ezek végre használható bringák és gyakorlatilag ingyen, mert 500Ft a havi bérlet. Még azon gondolkodni is többe kerül, hogy előfizessek-e rá vagy sem.
Nagyon könnyedén lehet z1-ben menni velük 15-20km/óra sebességgel.
? Hogyan lehet átszámolni a futó pulzus tartományokat bringásba ?
gyűlölöm ezt a meleget, nekem is ilyenkor szokott elmenni minden motivációm. Védekezésül igyekszem a hétközbeni futásaimat reggel 8 előtt letudni. Hétvégén meg irány az erdő, mert ott délig azért elviselhető az idő.
Vacillálok ezen a spar maratonos nevezésen is. Október elején sajnos még simán lehet dögmeleg. 2002-ben futottam életemben először rakparton, egy nike félmaratonon. Akkor még más volt az útvonal, de emlékszem, miután leértünk a rakpart katlanjába, teljesen összezuhantam, fejbevágott a meleg. Még következő évben elindultam ugyanott, de azóta soha nem futottam rakpartos versenyen.
Nekem most a futás mellé bejött a bringa. Vége az edzéstervnek, nincs ami visszafogjon. Emiatt az UTH utáni első héten négy napon is szétcsaptam magam, a múlt héten pedig hétfő kivételével mindennap :)
De legalább jókat szórakozok kedvemre. Ma szeretnék már pihenni valami rövid könnyű futással.
Pont ilyen, ez a normális ha melegben futsz. :) Lehet edzeni rá, kicsit hozzászokni, de az izmok ahogy melegednek egyre kisebb hatékonysággal tudnak dolgozni. Ha a maghőmérsékleted is nő akár pár tizedet is durva dolgok történhetnek. Egyébként 24 órás tekerés utolsó box frissítésnél jegeltem a combomat, utána lett a legjobb tempóm. Azóta főleg mostanában ezekre a rövid versenyekre jeges vízzel is készülök. Bemelegítés után a rajtban hűtöm a fejemet meg a lábamat indulásig. Volt hogy jégzselét kentem a lábamra pl. ma is. ;)
A héten ma már másodszor történt meg velem, hogy elindultam egy futásra, az elsö kb. 6-7 km lett valamilyen (mondjuk 4:27-es átlag, tehát laza bemelegítös tempó) aztán a 8. km már +10 sec, aztán pár km múlva 5 perc körülire lassulok a kezdeti 7 km pulzusához képest +15 bpm-en. (Innét már annyira vissza kellett fognom, hogy tartsam a pulzuszónát, hogy akár 6 perc is lehetett volna, mert nem volt hajlandó lemenni).
Érdekes, hogy ennyire szabályosan ennél a kb. 25 perces határnál van ez a lassulás, gondolom ekkor érek el valami határt a túlmelegedésben. 30-35 fokokról beszélünk egyébként, de akkor is meh.
Nemááááár! Pont most, amikor elkezdtem száguldozni??? :) Összefoglalnád röviden magyar nyelven érthetően, mire jutottál? Egyébként lassan visszatérek az alapozós, ultrára felkészítős lassú hosszú futásokra. Közben szeretném megtartani ezt a számomra extrém hirtelen jött sebességet rövidebb távokon.
Ma ismét sikerült Tatán egy 30 percen belüli tókör 7 km 4:10-es tempó. 12 perces 3 km volt, de utána lassultam kicsit, viszont lehajráztam az abszolút első nőt, aki egy hete megvert. Viszont az időm 7 másodperccel most rosszabb lett.
Jack Daniels egyik előadása a könnyű futás céljáról és hatásáról, ami nagyon egyszerűen és személetesen megmutatja, miért nem kell/érdemes gyorsan futni (kezdőknek szól, nyilván):
Az elmúlt napokban-hetekben megnéztem sok tucat előadást rengeteg előadótól (nagyoktól is, alig ismertektől is), mert elég alaposan átértékelődött bennem a legutóbbi újrakezdésem óta a futással kapcsolatos általános koncepcióm...
Na, a mai Denevér-körből csak sima kör lett, de így is elégedett vagyok. A táv felénél, a Szt Mihály-nyereghez érve ugyanis kiderült, hogy a másfél héttel ezelőtti földcsuszamlások miatt lezárták a Remete-barlang felé tartó útszakaszt, így gyorsan újra kellett terveznem a futásomat. Végül kicsivel több, mint 30 km lett, ami nekem terepen eddig a leghosszabb futásnak számít. A titkos időtervem a Denevér-körre 4 órán belüli lett volna, itt most 3:45-tel zártam, de ezen az útváltozaton kevesebb volt a szint és az utak minősége is jobb volt, tehát nem tudom, a Denevéren sikerült volna-e.
Végig jól éreztem magam, nagyon ösztönző volt a mai délelőtt. Főleg az, hogy gyakorlatilag végig mozgásban voltam, pisiszüneteket és néha térképböngészést leszámítva. A Strava szerint a moving és az elapsed time között csak 5 és fél perc a különbség.
(Az egyetlen negatívumot a Malom kulcsosház melletti elfutásaim jelentették, amelynek homlokzatát egy jókora nyilas zászlóval ékesítették az éppen ott tartózkodók. Általában az a jó az erdei futásban, hogy az ember elszakad a mindennapok mocsarától. Most nem mindig sikerült.)
Július eleje az biztosan nem alkalmas nekem ilyen kiruccanásra. De egy maratonra amúgy is csak nézőnek lennék jó. Akkor futok legközelebb Tatán maratont, ha esélyem lesz javítani a 2020-as időmön.
Fogyás következménye lehet sok minden, való igaz, közben elkezdtem rendesen edzeni és többet is futok. Használom a masszázspisztolyt és szinte minden futás után megyek a kútvízbe.
Szerencsésen, jól reagált a szervezetem. A könnyebb testsúllyal változott a futásom és akaratlanul is a lépéshossz nőtt a frekvencia nem szállt el és a tempó is nőtt. pl. most Fehérváron 135 cm 166 lépésfrekvencia 3:54-es tempóhoz. Ilyen tempót eddig csak 130 cm alatt és 190 felett tudtam. Sokat lazultam, joban eltudok rugaszkodni, mivel könnyebb vagyok. Szerintem ez adja magát, de nagyon figyeltem, hogy ebből az előnyből minél többet ki is használjak. De álmomban se gondoltam volna, hogy mégis ilyen könnyedén megyek 20 percen belülre 5 km-en.
5-6 perces tempó környékén egész jó szokott lenni az egyensúly, de 4 percnél már nagyon elbillent, mert a jobb lábam merev volt. ma reggel pl. 5 km-en 2x1 km 4 percesnél is szépen 50-50% lett az átlag. De szerintem se kell ezt nagyon tizedekben nézni, ha gond van egészekkel szokott jelezni, jól működik.
Össze kéne futnunk valahol, hogy rendezzük az üzleti ügyeinket, de nem ez lesz a napja, úgy tűnik :-)
A korán az még csak-csak legyőzhető akadály, hiszen Szentendrére is 5-kor indultam. (bár elég esélyes, hogy lesz valami családi elfoglaltságom arra a hétvégére )
Viszont az 5 perces tempó az pont 1 perccel gyorsabb, mint amit most vállalni tudnék a tókörön :-))
Azzal talán eljutnék 10km-ig is, ha nagyon küzdök.
(nem is látok rá esélyt, hogy valaha futok még 28-30km-t 5 perces tempóban, már 5km-nek is örülök ha sikerül)
25 vagy 26-án megyek egy tókörre. Korán még a meleg előtt szeretnék végezni 5 perces tempóban, ha van valaki akinek ez megfelel szívesen futnék vele ;)
Ha már nem akar összejönni ez a velencei tókerülés
Ajjaj, ha kimarad idén a kultikus topiktókerülés, akkor egyrészt az edzettségem is alacsony szintű marad, másrészt motiváció sem lesz a folyamatos edzéshez! :)
Én is ezeket néztem. Nekem mondjuk már a 180 is nagyon pörgős, de a 188 meg depláne. Ez adódhat sokszor szimplán frissességből is.
A lépéshossz növekedés feltűnő, de az valóban jön részben magából a nagyobb sebességből is. Szerintem itt lehet még fejleszteni és akkor jön a további gyorsulás. A GCT balance-nak én annyira nagy jelentőséget nem tulajdonítanék, 1%-on belül ide-oda az még oké de biztosan jelezhet valamilyen változást.
Általános nyomorom (pl. alig bírok felkelni az ágyról, ha 10 percig könyökölve döglöm rajta) az egyik oka annak, hogy elkezdtem.
A másik pedig a futással kapcsolatos problémák, ami miatt a sérülés is jött.
Az ágyról felkelős probléma kb. 3 hét jógázással elmúlt.
A lábammal/csípőmmel kapcsolatos merevség is alakul.
Majd megkeresem a videót, ami meggyőzött erröl a módszerről.
Két videósorozatot vettem meg, de most nagyon úgy érzem, hogy megérte.
Napi 15 percet kell rászánni, de kezd annyira kellemes lenni a hatása, hogy van, hogy inkább többet csinálok belőle. (többet lehet, kevesebbet nem érdemes)
Ha már nem akar összejönni ez a velencei tókerülés, úgy határoztam, szombaton kipróbálom életem első instantját. Rájöttem, hogy számomra ez az optimális kihívás - egyfajta verseny, ahol nincsenek emberek, meg tuctuc-zene a rajtnál. A Denevér-kört választottam, mivel az útvonala 75%-át ismerem s így tudom, hogy szép. Meg közel is van. Van időcélom is, bár ez azért nagyban függ az egyes vicces részek járhatóságától, meg hogy mennyire lesz hőség.
Mondjuk érmem biztosan nem lesz, mert a nevezési oldal nem működik, levélre nem válaszolnak, de ezzel tökéletesen együtt tudok élni.
Persze hogy van, de az első pár hét lazulás még tényleg rá lehet fogni a pihenőre. De igazából nem motiváció vesztés, hanem a prioritások átcsoportosítása.
Én az UTH óta egyelőre alig futok - bár a lassú tempó miatt egyáltalán nem vágott agyon a verseny, tehát akár futhattam is volna, mert a futás nem csak feladat hanem szórakozás is.
Viszont végre a másik kedvencemmel, a bringával is tudok szórakozni, de ez eddig nem a pihenésről szólt; egy Wattmérős hajtókar újabb és újabb próbákra ösztökél.
Igazából a versenyre felkészítő futóedzések miatt egy csomó mindenről lemondtam, beleértve a hétköznapi szórakozós-felderítős-kirándulós futásokat is.
Na, most kiderült, hogy a pajzsmirigyem is jól van. Volt egy kis para, mert elmentem egy kivizsgálás sorozatra és találtak valamit a pajzsmirigyemben. Rommá vizsgáltak emiatt és minden leletem tökéletes lett. A mai ultragangos doki gyakorlatilag lehülyézte azt, aki az első diagnózist adta.
Mondjuk, az tény, hogy a nyomorult még kinyomtarni se tudta amit talált, annyira nem volt képben a géppel.
Nem maradt már kifogásom, talán csak a néma reflux. Be kell osztanom. 🙂
Nálam előfordul. De nem is motiváció vesztésnek mondanám, hanem csak pihenésnek. :-)
Most pl ilyen fázisban vagyok én is. Részben elővigyázatosságból sem futok, inkább bringázom, mert Szentendre óta időnként jelzi a térdem, hogy az utóbbi időben sok volt a futás és ne feszítsem túl a húrt, mert kényszer pihenőt intéz.
Én is szívesen nézelődöm, sétálgatok az erdőben, ezért is akartam idén tényleg túrázni és nézelődni a Mátrabérc túrán és nem max tempóra törekedni. Sajna az időjárás nem volt nézelődős.
Egyébként szinte mindig csak edzeni járok erdőbe, olyankor pedig magamra, a futásomra figyelek főleg, szóval unatkozni futva sem szoktam és azért néha észreveszek érdekes dolgokat, de nyilván jóval kevesebbet, mint kirándulós tempóban lehetne.
Fantasztikusan felgyorsultál. Nekem nincs ilyen ambícióm :-)
Azt néztem, hogy a Running Power kalkulálta átlag watt értéken én bő 1 perccel lassabb tempót futok.
Nem tudom milyen paraméter ami ennyit befolyásol, mert szerintem önmagában a testsúly nem.
Azt tapasztaltam 2-3 kg testsúly beállítás eltérés, még nem jelent észrevehető watt érték változást a futásaimban, így nem is töröm magam, hogy mindig az aktuális testsúlyomat állítsam be az órán.
Amúgy rájöttem, nem is túrázni szeretek, hanem kirándulni. Tehát vagy futok az erdőben, vagy sétálok, de akkor tényleg nem edzésjelleggel, hanem bámészkodva. Mondjuk ezt sajnos sokszor futás közben is megteszem, ilyen esetekben szoktam nagyokat taknyolni.
Nyújtassál kapcsolatban. Nálam se működik, ritkán nyújtok, inkább csak futás után, meg ha már érzem, hogy baj van. Béna vagyok mert nem sikerül rendesen nyújtani, közvetlen utána jó, de hamar visszaáll a merevség, nem sikerül mindent jól lenyújtanom. Viszont a masszázs pisztoly ebben is segített. Napi 2x 3x használom, vagy hogy reggel még az ágyban felkelés előtt és nagyon jól kiveszi a fáradt izomlázas érzést, meg ellazítja az izmaim, meg szerintem nyújt is. a talpamat és az Achillest is kalapálom vele. Ahogy mostanában gyorsultam, hosszabbakat kell lépnem eddig probléma nélkül bírom. Szerintem a fogyáson kívül a pisztolynak is sokat köszönhetek. 5-10 perc alatt mindkét lában szétveri, hamar megvan van kedvem rendszeresen csinálni.
Bemelegítés is szóba került mostanában. Ha az órám ad edzést pulzus alapon, akkor a bemelegítés pulzusa nekem 4:30-as tempót ad ki. :) Szóval, be kell melegítenem bemelegítés előtt különben lesérülök :)
Most, hogy rövid versenyekre járok és bitang gyors lettem. Nagyon fontos a bemelegítés. Igazából életem leggyorsabb futásai legjobban, akkor sikerültek, ha komolyabban, keményebben bemelegítettem. Ezek 800 métertől 3-4-5-7-10 kilométerek voltak.
Amit már talán említettem, nagyon sokat számít nálam, hogy nem csak az izomzatot, ízületeket melegítem be, hanem én úgy nevezem, hogy a keringést is. Tehát egy gyors verseny előtt, (amit mondjuk a küszöb tempónknál gyorsabban futunk, akár félmaratonig is) bemelegítés közben futok olyan rövid gyors tempókat is, hogy a pulzusom is felugorjon küszöb fölé. Ez nálam nagyon jótékonyan hat a versenyre. Mikor rajt után ráállok a tempóra 1-1,5 kilométernél nem érzem azt a kellemetlen érzést ami a hirtelen pulzusemelkedéssel, magas pulzussal jár. Az bemelegítéskor megtörténik és versenyen már ilyen holtpont nélkül csak simán futnom kell, tartani a tempót, nincs az a fura elgyengülő érzésem.
Tegnap futottam 15 km-t gondoltam sikerül 135 bpm 5.30 tempó páros ezen a távon, hát csak az utolsó kilométerekre állt össze. 132 bpm 5:26 lett. :))
Vasárnap egy újabb egyéni csúcsot sikerült futnom 7,06 km-en tata Öreg-tó körön. 29:15-ös idővel 4:09 átlagtempó, nekem ezen a távon egyszer sikerült 30 percen belül beérni. Ezzel negyedik lettem, múlt héten másodszor sikerült pont lecsúszni a dobogóról, mégse szomorkodom. Nekem ezek fantasztikus tempók, (5 km 20 percen belül) ilyen távokon. Majdnem egy éve volt ugyanez az egy körös verseny akkor 4:42-es átlagot tudtam csak kicsikarni magamból.
Itt a két verseny linkje, ha valakit érdekel és megtisztel vele, hogy ránéz.:
Nekem csak az a bajom, hogy sokkal több időt vesz el, mint a futás. Viszont ha viszem a botomat és van pulzusterv vagy bármi, amit tartok figyelek, akkor tetszik és élvezem.
Én azt hittem, hogy rendszereden nyújtok, de kiderült, hogy amit én csinálok, az leginkább bemelegítés. A hengerezéssel is pont ez a helyzet és nagyon úgy tűnik, hogy nekem rendes nyújtás nélkül nem megy a futás. Szerencsés vagy, hogy neked nincs erre szükséged!!!
Egyebek:
A Szakvezetéssel egyeztetve 0-ról kell kezdenem a futást, de sajnos nincs igaza. -1 lesz az.
Valószínűleg visszaestem a sok évvel korábbi állapotomra a sérülés után. 130 fölötti pulzuson befeszül a lábszáram és ezen a gyógytornász sem tud segíteni. Szerintem annyi történt, hogy visszajött a korábbi extrém alacsony laktátküszöböm. A labor szerint akkor is 120 alatt kellett futnom, csak akkor ez 7 perces volt, most meg lassabb ennél is valszeg a túlsúly miatt.
Most azt csinálom, hogy ahogy érzem a feszülést, sétára váltok. Ezzel a módszerrel legalább egy szemernyi élvezet van a mozgásban. El kell kezdenem túrázni, pesig azt mérsékelten szeretem.
Elkezdtem emellett egy speciális jógát, ami állati jó. Néhány hete csinálom és mintha kicserélték volna a hátamat.
Itt is az a lényeg, hogy nem gyorsan és ráfeszítve kell a gyakorlatokat csinálni, hanem lassan, minél jobban ellazulva.
Néha már eltalálom, hogy hogy kell és úgy lelazulok, mintha szét akarnék esni. Valami iszonyú feszültség távozik belőlem. Nagyon érdekes érzés. Lehet, hogy egy agresszív állat vagyok belül. 🙂
Szóval, most itt tartok a -1-es szinten, de legalább úgy érzem, hogy lesz még ebből futás. A lábam már tökéletes.
elhordtam vagy hat pár nike structure-t, így gondoltam az azonos mérettel nem lesz baj. ha kényelmetlen (itthon, bent volt rajtam pár órát, h ne legyen koszos), akkor meg ingyen vissza lehet küldeni, de lehet hogy tovább passzoltam volna egy cimbimnek.
igen, szinte minden futás után hengerezek majd nyújtok, az IT szalagosból nem mindegyiket csinálom már végig, főleg akkor ha könnyebb edzés volt. a galamb póz, meg a lefele néző kutya mindig van.
8 év alatt soha nem vettem futócipöt boltban, egy párat visszaküldtem, így tippre azt mondanám 5 vásárlásból átlag 1-et, de lehet 10/1.
Olyan soha nem volt, hogy megbántam egy cipöt valami olyan miatt, ami vásárláskor kibukott volna, de online rendelve nem.
Ha *egy kicsit* bántam is meg valamit, akkor az boltban próbálva sem jött volna ki (200 km után már erösen kopó talp, csökkent csillapitás...)
Viszont erös elhatározás kell hozzá - legalábbis nálam - hogy ha vmi kicsit is nem jó, akkor nem "egynek jó lesz " alapon megtartani, hogy hátha bejáratódik, hanem visszaküldeni. Ilyenkor nem vagyok büszke magamra meg küzdök a lelkiismerettel, de valahol legbelül tudom, hogy a kereskedö ezt beleépiti az árba, és jobb ez így.
Nyújtás? Ártani biztos nem árt, én sosem teszem. Lustaság és nem szorultam eddig rá. Nyújtani valószínűleg életforma, illetve ha már egyszer valaki látta magán hogy egy kicsit oldja a kötött izmait, és amúgy is jól érzi magát tőle, akkor azért hasznos.
Én még a gimnasztikára is sajnálom az időt, bár mostanság naponta 1-2 percet csinálgatok egy kis karkörzést, futástól függetlenül. Történelmileg sosem voltam laza, törökülés sose ment, a terpeszállás is csak nagyjából derékszögig megy, ha kicsit nyújtok, akkor jobb, azt azért szoktam élvezni, amikor (terpeszállásban) előrehajolva elérem az ujjaimmal a talajt.
A bemelegítést az intervallozás előtt szoktam csinálni, ez biztos. Még kicsit hosszabbat is, mint amit a terv előírt. De ez természetes, nem hiszem hogy lenne olyan, aki kilép a kapun és egyből futja a max pulzusos szériákat. Egyébként amikor amúgy sem túl gyors az egész futás, akkor nincs bemelegítés, mert végülis az egész egy nagy bemelegítés.
Ülve comb erősítés teremben a megfelelő lábgép, amivel ülve a lábad kinyújtásával , hason fekve a behajlításával emeled a súlyt. Otthon ugyan ez széken ülve ágyon hason fekve bokára rögzített súlyokkal. Első és hátsó izmokat is kell dolgoztatni mind a kettőt végeznikell.
Ráadásul a cipőnél a lábfej szélesség is bekavar. Nekem hosszra jó lenne az EU 42-43 és a 96-2005 között vett Saucony cipőim ilyen méretűek. A maiak EU 44,5 méretben nem szorítanak. Hosszra még mindig jó lenne a 42,5.
fura egyébként ez a számozás. A legtöbbször Saucony cipőt használok, amikből 42,5-öst veszek (UK8)
Két hete a spurinál voltam terepre cipőt venni. A felpróbált Saucony-ból továbbra is ez tűnt jónak, de a végül megvett Asics-ból ugyanez a méret már túl nagy volt, úgyhogy végül a 42-es (UK 7,5) lett.
Nem tudom, akkor miért van egyáltalán olyan, hogy méretezés, ha nem egységes.
Fogalmam sincs, hogy mi lehetett nekem az a tippem, hogy nagyon sokat dolgoztam itthon feltett lábbal ahol csak és kizárólag a bal lábamra nehezedett a súly, és visszahajlott. Éreztem is, hogy nem kellett volna, és ezt sajnos többször is megcsináltam. (kb 2-3 órát volt abban a pozicióban a lábam többször).
A fájdalom is ez után jelentkezett.
Szükségem lenne comb erősítő gyakorlatokra, elsősorban olyat amit ülve lehet csinálni. (még nem terhelhetem a térdem miatt a lábam)
az utolsó bekezdésbe eldugva benne is van a jollyjoker: "Azon esetekben, mikor valamelyik izomcsoportod kötöttsége limitálja egy mozgás normális kivitelezését."
Ez kéne legyen az első mondat, hiszen nagyobb edzések, versenyek után ez történik, bekötnek az izmok és limitálják a mozgást. :)
Tényleg eléggé félre érthető, hiszen egyébként benne van, hogy nagyon sok esetben szükséges lehet nyújtással foglalkozni, csak a hangsúlyt arra teszi, hogy az átlagnak felesleges. A húzódások, akut fájdalmak okaként szinte kizárja, hogy nyújtással meg lehetne szüntetni az okokat.
Csak éppen az, hogy egyénileg mi az a mozgásterjedelem, ami nem okoz problémát, egy megfoghatatlan és meghatározhatatlan dolog. Nyilván van a szélsőséges mozgás beszűkülés ami azonnal felfedezhető probléma forrás.
De nekem sem volt érzésre semmi gond a futásaimmal, csak azért mert már nem vagyok olyan rugalmas és hajlékony, mit 20-30 évesen, és a végén mégis kiderült, hogy a combhajlító húzódás és sarok fájdalom oka megrövidült comb izmok, inak és nyújtással megszűntek a panaszaim.
Gratulalok mindenkinek a trail versenyhez, még nem volt időm elolvasni teljesen, de igérem el fogom.
OFF
leírom, mert lehet, hogy később valakinek lesz ilyen műtétje és ilyenkor jól jön minden információ.
Én 4 orvosnál voltam mig megtalaltam az igazit. Dr prof Berkes István-t ajánlom, ha térd problémátok van, nagyon profin ment minden a végén állami kórházban műtöttek de minden nagyon patent volt.
Ami nekem a műtétnél kiderült, hogy volt kis repedés a laterális meniskus-on. Illetve egy kisebb sérülés a medialison. (Mindkettőt muttatta az MR , de más orvosok vitatták ezt!) A lényeg, hogy a repedés miatt instabil volt, ezért a medialis-t felkaparta. Ezt könnyen korrigálták lesimították , a repedés az 1/4-részét tette ki a porcnak, ezt leszedték. Elvileg 2 hónap múlva, ha rendesen gyógyul tudok futni, elvileg ugyanolyan terhelést kaphat mint eddig, nem lesz instabil. Persze gyógytorna/ borogatás / jegelés /masszirozás kell + kollagén! (ezt eddig is szedtem, most annak a duplajat kell kajalni)
Szóval, ha van térd problémátok, érdemes minél hamarabb elmenni vele, mert lehet korrigálni. Nálam sajnos ez fél évig tartott míg rájöttem, hogy mit is kell csinálni. (nyilván az orvosok miatt elsősorban)
Ez nyilván egy provokatív cikk. :) csak mellé megy, mert csomó kezdőt elvihet tévútra, aztán majd saját kárukon kell tanulniuk.
ha a futás utáni nyújtásról beszélgetnénk, szerintem közös nevezőre jutnánk Olipapával. :) nemrág hallgattam meg a patreonon a Nemazéakifut blogos 3 órás interjút és nem egy magas lóról beszélő, beképzelt akarnok képe alakult ki róla.
Kimaradt a felszerelés/ felkészülés listából a szúnyog és kullancs riasztó spray. 🙂
Pedig jó szolgálatot tesz nyáron, amikor az apró fekete legyek minden áron a szemedbe, szádba, orrodba akarnak repülni és a bögölyök ellen is, amik a véredre pályáznak a kullancsok mellett és szinte kézzel elérhetetlen helyeken rád szállva marnak meg. Mondjuk én is rendszeresen szentségelek, mert télen nem kell, amikor pedig már kellene gyakran elfelejtem befújni magamat .
"Egy egyszerű elsősegélycsomagot is magaddal vihetsz, ugyanis a természetben könnyen szerezhetsz apró sérüléseket, karcolásokat, melyeket jobb azonnal ellátni."
"A nagy melegben mindenképpen olyan ruhát vegyél fel, ami jól szellőzik, és lehetőleg pamutból vagy más jó nedvszívó képességű anyagból készült."
No igen, pont azt nem érinti, ami miatt az emberek nyújtani szoktak.
Ráadásul annyira hangsúlyozza ezt a "futás előtt felesleges nyújtani"-szöveget, holott emlékeim szerint már legalább 30 éve mondják, hogy a statikus nyújtás edzés utánra való. Tehát biztosan nem valami új tudományos eredmény.
Ami a bemelegítést illeti, az nálam sincs több futás előtt 1-2 percnél, hiszen eleve az első 1-2 lassú km is annak számít. Alapos (és dinamikus) bemelegítés sprinttávok előtt vagy mondjuk labdajátékoknál fontos
Ezt már valamikor olvastam és akkor is megállapítottam, hogy durván leegyszerűsített általánosításra alapozva tesz kinyilatkoztatást.
Ez alapján aki egy ultratávot 5 perces tempóval képes futni az alkatilag elég laza a hosszútáv futáshoz, nem kell nyújtania -:) Azok a kevésbé szerencsés lelkes amatőrök akik 10km alatt úgy lemerevednek, hogy a lépés hosszuk rövidebb lesz 10 cm-rel csak edzetlenek,..fölösleges nyújtaniuk mert hiszen úgy is rövideket lépnek....
Az ilyenen felesleges bosszankodni. Ha szerencsés a genetikája még csak megtapasztalni sem fogja, hogy butaság általánosítani a véleményét, életkori és egyéni körülmények miatti sajátosságokat teljesen figyelmen kívül hagyva.
Egy ponton egészen provokatív demagóg módon félremegy az egész cikk, mert egyáltalán nem mozgástartomány kitolása miatt kell nyújtani futásnál, hanem az edzésterhelés utáni állapot mérséklése és a regeneráció gyorsítása miatt.
"A hosszútávfutó mozgásciklusában nem találhatóak olyan ízületi szögek, melyek alapvetően, alapesetben olyan mértékűek lennének, melyek egy egészséges szervezettől extra izom lazaságot kívánna. "
ja és hogy nincsenek rá laboreredmények :D oké, de nekem az a fontos, h én mit érzek nyújtás és SMR nélkül, vagy után. :) könnyen tesztelhető bárkinek, egy erősebb verseny utáni izomlázzal menjen fel meg le egy lépcsőn, majd egy SMR + nyújtás után még egyszer.
és ő amikor csak teheti emlékezteti a követőit, hogy "mindig mosolyog, ha valaki nyújtani lát v. Kilian is csak 1x nyújtott életében v. az UTH dobogós is 0 nyújtással ilyen eredményes...stb.:)
Szóval ez egy anti-nyújtás misszió nála, az az ember érzése
Azt gondolom, mint minden más élettani paraméter, az inak, izmok is egyéniek. Én fiatalon sem tartoztam a gumi emberek csoportjába, de gond nélkül futkároztam bemelegítés és futás utáni nyújtás nélkül. Esetleg nagy ritkán végeztem pár alap nyújtó gyakorlatot. Egyszer csak 2018 őszén azt vettem észre, hogy van egy akut, nem múló húzódás érzés a jobb combom hátuljában futás közben. Pár hónap múlva fájni kezdett a jobb sarkam. Eleinte csak reggelente nem bírtam normálisan ráterhelni, majd futás elején is éreztem , de kis bemelegedés után elmúlt. Talpi bőnye problémának gondoltam, mert akkkoriban változtattam a futó technikámon, és azt próbáltam kezelni kisebb sikerekkel. Odáig romlott a helyzet 2019 tavaszára, hogy már 20km futás végére vissza tért a sarok fájdalom, és megállás után egy lábon bicegtem. Akkor teljesen leálltam a futással, de csak akkor szűntek meg a panaszaim, amikor felidézve a régi nyújtásaimat, elkezdtem több irányban is nyújtani az izmokat inakat a lábamban. Tehát nem csak zárt láb vagy enyhe terpesz, hanem egyre nagyobb terpeszben. Régen sem tudtam spárgázni, de amikor elkezdtem most a terpesztést, akkor 1m terpeszben annyira sem rudtam lehajolni, mint zárt lábakkal. Most már jobb a helyzet, bár még nem tudok olyan oldal tereszt csinálni amiben a könyökeim a földöz érintem, mint 30 évesen. Ebben nyilván kicsit vastagabb derekam is gátol 😁, de már sem húzódás sem sarok fájdalom nincs. Én gyakorlatilag egész nap ülök a munkám miatt. Ez fokozottan rontja a comb inak, izmok rugalmasságát a rövidülésük nagy mértékű. A boka, lábfej és első comb izmok, inak nyújtására kéne ráfeküdnöm, mert jelenleg nem tudok japán módra a sarkaimon ülni sem, nem hogy így hátra dőljek a földig, mint fiatalon. Pedig ezek az ín rövidülések is hatással lehetnek a futó technikára, sebességre.
Jah, szombaton megjött az Öry István féle könyv, most elolvasom, aztán okos leszek töle és nyáron veszek egy hengert és fogok azt is. Lehet, hogy többet hoz majd, mind a raklap tabletta meg por! :)
Bemelegíteni egyébként már én is szoktam (kb. 1 percet). Azt nem tudom, hogy ennek van-e köze ahhoz hogy elkerülnek a sérülések, de szeretem azt gondolni, hogy igen (mert akkor nem egy coinflip, rajtam kívülálló oka van a sérülésekre amire semmi befolyásom, hanem el aktívan tudom kerülni öket).
Mert ami elég volt 40 alatt az akkori távok mellet (zéró nyújtás és bemelegítés), az már messze nem elég 45 fölött, ezt legkésőbb az első sérülés után a legtöbben megtanulják (én is).
Nekem is rendszeresen lelkiismeret-furdalásom van, amikor a topicot olvasom, mert az emberek 100%-a nem hogy hasznosnak tartja vagy ajánlja, de, a fetisizálás szó atom jó rá, szóval tényleg odáig van érte és mivel itt kb. mindenki tapasztaltabb és bölcsebb futó mint én, teljesen megszégyenült érzésem van néha, amiért olvasom hogy kéne és én nem szoktam.
Amúgy teljesen biztos vagyok benne, hogy kellene és hogy hülye vagyok amiért nem csinálom soha, de úgy igazából még életemben nem éreztem hátrányát, viszont megspóroltam vagy ezerszáznégy (öt! *) óra amúgy rohadt unalmas és (ezidáig, számomra) felesleges idötöltést, úgyhogy majd ha lesz rá okom, csinálom.
Ha ülő munkát végzel, akkor 50 éves korod körül megtapasztalod. 😉
Rohamosan rövidülnek a láb inai szűkül az izületek mozgásterjedelme. Ez futásnál lépés hossz rövidülést, húzódásokat, akut ín tapadási pont gyuladásokat okozhat és okoz is többunknél ha elnanyagoljuk a nyújtást mint 20- 30-40 éves korunkban. Hasonló a helyzet az alapos bemelegítéssel. 40 év felett egyre jobban érezni hátrányát ha elmarad.
Nekem a V800 szerintem a párás levegőtől is hibás magasságot mér. Ma indulástól fordulóig 35-40 ereszkedést és visszea ennyi emelkedést mértek a jó óráim V800 pedig 75m ereszkedést mért és 35 emelkedést a csuklómon. Ha nem a csuklómon van, hanem lóg a zsák szíjján vagy a G5 GPS karpántján vagy a csuklómon elzárom a párától egy 10 cm széles folpack csíkkal az óra alatt, akkor jól mér ez is.
Jó az világítás kapcsolás. A V800 nál is van koppintás funkció. Be lehet állítani az érzékenységet is és azt is világítson vagy a külin mért manual lap-ot adjon hozzá (ami a Garminban azóta sincs) vagy képernyő nézetet váltson.
Egyébkén is most pár hete véletlenül fedeztem fel, hogy a 2015 óta használt PC-s program tudja azt a csúszkás szakasz kijelölést a grafikon alatt amit a Flow felületben szerettem. Ráadásul még többet is tud, mert nem csak egy kijelölt szakasz adatait jeleníti meg, hanem pl az útvonal összes emelkedőjét kijelölhetem. Ott kiírja mindre az emelkedő %-ot átlag pulzust, az info boxban a kijelölések összesített időt, min, max átlag : HR, speed, CAD, továbbá teljes emelkedés és ereszkedés adatot.
Bringázz a futás lépésszámodnak megfelelő pedálfordulattal. Az 170-180 lépésszámnál 85-95 pedálfordulat tartomány. Eleinte lehet hamar emeli a pulzusod könnyű áttételnél is, a futástól alacsonybb pulzusnál savasodni kezd a combod, terhelésnél emelkedőn, de hozzá lehet szoktatni az izmokat pár 100 km alatt és futásnál sokat segít.
Az is sokkal közelebb visz a futáshoz hasonló izom terheléshez, ha triatlonos/ időfutam üléspozíciót állítasz be. Az azt jelenti, hogy amennyire csak tudod állítsd elöre az ülést, hogy minnél közelebb ülj a középcsapágyon áthúzott függőlegeshez. Nyilván így nagyobb a terhelés a kezeken, illetve rövidnek érzed a vázat szóval több órás tekerésre nem kényelmes, de 1-1.5 óra kibírható.
A nyújtásra nagyon feküdj rá, főleg, hogy te sem vagy már huszonéves. A bringa biztosan segít az állóképesség fenntartásában, tehát ha nem utálsz bringázni, akkor simán kiválthatsz vele egy-két (vagy az összes) edzést. Mivel futás során minden lépéssel a teljes tetsúlyoddal "csapódsz be", és ilyenkor a teljes terhet az egyik lábfejed viseli, így a futás biztosan nagyobb sokk az ízületeknek, izmoknak. A bringa ilyen szempontból sokkal kímáletesebb.
Szóval nagyon ajánlatos szerintem bringázni alternatívaként, én is gyakrabban tenném, ha nem rühelném úgy, ahogy te a konditermet (mondjuk azt is utálom :)). Az viszont tény, hogy a bringa másképp terhel, tehát érezheted utána futásnál merevebbnek a lábadat, de szerintem ez hamar elmúlik.
Sziasztok, Röviden: Jót tesz egy futó felkészülésben a kerékpározás vagy inkább hátráltat? Hosszabban: Eddig max félmaratont futottam 1:40-es idővel. Mostanában a 10-12km is megterheli a lábaim, volt már sarok, achilles, talpi bőnye, futótérd és most épp vádli sérülésem. A furcsa az, hogy egy-egy edzés után alig zihálok, 140 fölé megy kicsivel a pulzus 5perces ezreknél, szóval az általános kondi jó így 46 évesen, de szinte mindig lábfájás a vége 1-2hónap heti 1-2edzés után. Ha viszont tekerek, azzal sosem sérültem még le és ezzel tudnám valamelyest pótolni a kihagyott futóedzéseket. Nyilván a kardio része oké, arra biztosan jó a bicikli, de vajon a lábizmoknak, inaknak is jót tesz ez az eléggé más mozgásforma? Amikor közvetlenül a bicikliről leszállva kezdek futni, eléggé merevnek érzem a lábaim. Bár a triatlonosok is csinálják valahogy... A nyújtás-erősítés fontosságával is tisztában vagyok, de főleg utóbbira nagyon nehezen veszem rá magam. Inkább 5*30km bringa, mint fél óra konditerem.
Szóval a kérdés az, hogy ha nem tudok épp futni, akkor még mindig jobb tekerni, mint nem edzeni vagy épp a tekerés merevíti, köti meg úgy az izomzatot, hogy az árt a futómozgásnak?
nyáron nagy melegben azért érdemes csuklószorítót rakni alá ld. az izzadás hatását
Érdekes, hogy ez a probléma hasonló mint a V800 esetében , de az RS800CX - aminek szintén a hátlapján vannak a barométer furatai, nálam soha nem produkált ilyen izzadság miatti furat eltömődés hibát. Pedig ritkám öblítem edzések után.
A V800 esetében a fém óratok miatt fokozott só kiválásra gondoltam, de képről úgy tűnt 910XT műanyag tokos, mint az RS800CX is.
Vagy a 910XT is fém tokos, csak burkolat a hátlapi műanyag, mint ahogyan a V800 esetében is van egy műanyag elem a barométer furata felett?
kemény vagy. Én is tegnap kerti munka utánra terveztem egy hosszú futást, de hamar rájöttem, hogy az egyik leghülyébb ötlet volt tőlem. :) Úgyhogy áttettem ma reggelre, aszfalt helyett erdőbe. Ami elég jó ötlet volt, leszámítva, hogy konkrétan hasra estem egy patakban.
...pedig mekkora lehetőséget fecséreltem el, nemde, hogy nem készülsz a Szakvezetéssel.. :) De tényleg semmi jele a futásaimnak, nemhogy tervszerű felkészülésnek. :(
Ja és ami még fantasztikus, a V800 a kieső GPS jel esetén mozgásból elég jó sebességet saccol, sajnos távolságot azonban nem számol belőle, így lett a Polar V800-zal mért Szentendre Trail csak 35km hosszú 54km helyett
A gyenge akksi miatt eleve közepes GPS pontosságot állítottam be, de úgy tűnik, amíg nem nyugtázom a jelzést, hogy nincs GPS vétel, addig nem is keresi újból, mert az a hosszú egyenes vonal valószínű ezért keletkezett 23-24 km között.
Egyébként a barometrikus magasságmérése is lehet jó, ha jó a GPS vétel, mert tevékenység indításnál GPS alapon határozza meg a kezdő magasságot. Ugyan tevékenység kezdetnél lehet kalibrálni, de ha a kalibrálás után nem azonnal indulsz, ismét elmászik a kezdőpont GPS jel miatt.
Ha a pulzusmérés és a barometrikus magasságmérés nem érdekes, vagy pulzusra jó lesz később a pántos megoldás, akkor ezt a V800-at lehetne megkockáztatni, bár az akkuja valószínűleg ennek sem bír 3-4 óránál többet. Jó GPS vétel esetén, ha nem mész vele sűrű erdőbe fák alá, akkor nagyon pontos.
Megnéztem az utóbbi három hosszú terepfutásomat. A Mátrabérc Kékesig spórolás nélküli (kék görbe) intenzitása alapján elég egyértelmű, hiába spórolok az elején, 5-5,5 óra menetidő környékén fogy el az erő és esik a pulzus, csökken a tempó. A Panoráma Trail zöld görbéje csak azért nem zuhant látványosan, mert közel volt a cél és nagyon küzdöttem, de erő már ott sem volt folyamatos jó tempóhoz, amit a terep engedett volna.
A pontosságát nem ismerem, de a használtan vett V800 aksi tapasztalatom alapján /amiben még optikai pulzusmérés nincs is / az gyári újra megadott 8 órás GPS-es sport üzemidő, ha több rajta mint 2 óra akkor annak még örülni lehet.
A Polar Vantage V aksik is 2-3 év alatt feleződnek harmadolódnak azt szűrtem le az olvasottakból. Szóval úgy tűnik a Polar nagyon spórol az akku minőséggel. A 2019 decemberben vett Fenix5 Plus órám névleges 18 óra üzemideje /igaz optikai pulzus mérés nélkül/ még most is 14-15 óra körüli üzemidőt tud.
Ma ki akartam oda menni egy egyperces menetért, mert ott tuti nem lehet spórolni a wattokkal Aztán csak a Szemlőhegyi barlangig jutottam, de ott meg akkora forgalom volt hogy továbbálltam és kerestem egy hosszabb emelkedőt. Verecke lépcső, futós szegmens is van ott. Azt hiszem a Garmin az utóbbi hetekben folyton azzal jött hogy kevés anaerobot futok, hát most bringából toltam a héten a rövid max sprinteket, pihenésképpen. Komolyan, ez a mai 2-3 perces Verecke emelkedő jobban kiütötte a lábizmaimat mint az UTH 14 órája.
2002-ben futottam ott egy hegyi félmaratont 1:47 alatt, és kedvem támadt kipróbálni mennyit lassultam, mert ez a pálya volt szerintem abban az évben is. Az utóbbi pár évben már több körös útvonal volt úgy emlékszem.
Az fm szintje kevesebb, mint a szokásos itthoni 22 km-körömön, amit 2:35 körül szoktam futni.
Van helyszíni nevezés.
Nagy dilemma.
Holnap ott fussam a szokásos hétvégi hegyi félmaratont vagy ne?
egyébként elég vegyesek az érzéseim az ilyen fejlesztésekkel kapcsolatban, de a regéci a jobban sikerült. Füzér, pláne Nagyvázsony már egy másik téma.
De ez OFF.
Ellenben a sarkam javul szépen. Kedd óta pihentetem, nyújtok sokat és jegeltem is. Most már mezítláb sem fáj. Ma gondolkodtam egy futáson, de helyette bringáztam. Holnap viszont jön a mélyvíz, egy Szentendre-Göd 28 km-es szakaszon. Kíváncsi vagyok, mi lesz utána.
Azt olvastam, sokszor a törzsizom gyengesége is okozhat ilyen sarok-talp panaszokat, úgyhogy elkezdtem plankolni, amit persze utálok.
Boldogkőn a rajt előtt lehet nézelődni, de a termekbe nem biztos hogy be lehet jutni. Én csak a WC ig mentem be.
Már Regéc is szépen kiépült a 2018as versenyem óta, ott is van vagy 2 órányi nézelődési lehetőség. Egyedül Füzéren a befutó után tudsz körbe nézni alaposan.
Nekem, ismerősökkel kirándulva egy napba nem fért bele a három vár egy éttermi ebéd mellett, mert Regéc és Füzér is a parkolóból úgy 20-30 perc séta. Így Boldogkő és Regéc volt amit az ismerősöknek megmutattam. Füzérre már alig maradt volna idő, mire oda érünk így nem mentünk tovább. Kocsival több km mint a futás és nem száguldozós utakon.
nálam ez fordított; ha erdőbe, hegyek közé megyek, akkor bámészkodok, ha szép helyekre érek, megállok, néha fényképezek. Annak nem látom értelmét, hogy fejem leszegve végigloholjak, akkor ugyanezzel az erővel mehetnék aszfaltra is. Úgyhogy inkább a bennem élő kirándulót kell néha emlékeztetni, hogy most éppen futni jöttem :) Ez a Panoráma trail pl. azért király, mert az útvonal végigvezet három váron (Boldogkő, Regéc, Füzér) is, ahonnan csak nem rohan ki úgy az ember, hogy ne csodálná meg a kilátást.
Jah, elemcsere után megy a mellkaspánt (HRM-TRI). Nem tudom, miért nem szólt, hogy merül az elem, gondolom 90+ euróért csak az fér bele, hogy akkor szóljon ha éppen olyanja van a randomgenerátornak.
hát az úgy van általában terepen, hogy párszor megcsinálja azt a metódust az ember, amit te írtál, szétcsapás, rohanás, kifingás, aztán a tapasztalatok alapján átvált a dombokon gyaloglásra, akkor frissítőpontozik, ha kell, és ott csapatja ahol lehet, majd reralizálja, hogy pont ugyanannyi idő alatt beér, csak jobban érzi közben magát.
45 km jól hangzik, megfelelne kapudrognak. Annyit biztosan le tudnék futni; a gond inkább az (úgy általában a traillel) hogy képtelen lennék visszafogni magam, sétálgatni meg büfézgetni, és szétcsapnám magam az emelkedökön.
Anno életem elsö maratonja után elmentem egy trail versenyre, volt 24 meg 54 km, hál' Istennek volt annyi eszem, hogy a rövidebbre nevezzek, csak 555 méter szinttel, de alig értem végig. És tudom, hogy ha a hosszabbra nevezek, nem nagyon futottam volna máshogy az elsö 20 km-t, úgyhogy egy feladott versenytöl kiméltem meg magam a döntéssel.
(Mondjuk most nézem, hogy összesitett 5. lettem és korosztályban elsö, erre nem is emlékeztem lol :D )
Hétvégén pont azon gondolkodtam, hogy nekem ezek a szombati 20 és 30 km közötti erdei futások tökéletesen megfelelnek. Nem megy el vele csak egy fél nap a hétvégéből, de elég hosszú ahhoz, hogy sokmindent lássak és edzésnek is jó legyen.
De aztán vasárnap láttam egy videót a zempléni Panoráma Trail-ről, ami valami elképesztően szép, és egyből elkezdtem agyalni, hogy ezt nem kéne kihagyni. Mondjuk az még az épeszű távon belül van, mert "csak" 45 km. Ráadásul nincsenek rajta sokan (a tömeg nálam önmagában elég, hogy elriasszon), legalábbis a videó alapján.
Komoly! Bár tudom hogy te foglalkoztál vele és csináltál ilyen teszteket. Nekem ami van az normál biciklizés közben született. Ráadásul utáltam is a rángatásokat megindulásokat, igyekeztem folyamatos intenzitáson egyenletesen tekerni. Meg csak 3 évet tekertem össze vissza. Te meg öreg róka vagy ;)
Amúgy képzeljétek, tegnap (csütörtökön) észrevettem, hogy szombat óta hiába van rajtam a mellkaspánt, csak az optikai szenzor mér pulzust, és nyilván hiányoznak a pánt által rögzített adatok a futásokból.
Annyira tökéletesen müködött mindig, hogy 5 edzésen keresztül nem vettem észre, hogy most nem csippan, amikor összekonnektálnak.
Az óra nem is találja a pántot, megnézem hogy az elem merült-e le (de olyankor szólni szokott?!?) vagy esetleg elromolott a pánt. Nem hiszem, de akkor is, ez mi a tököm máá. 😡
Köszi mindenkinek a beszámolókért és grat az eredményekhez.
Még mindig taszít az ultrafutás gondolata, viszont ismerem magam annyira, hogy tudjam, ez a bogár már benne van a fülemben, és addig fogja magát szép lassan rágni befelé, amíg egyszer megtörök és elmegyek egyre 😪
Tervezés az fele annyi sem volt, mint amikor 2018-ban a Mátrabérc TT-re és Panoráma Trail-re készültem. Akkor a szintrajzot szinte kilométerenként kielemeztem, hol milyen tempóval tudok majd haladni.
Ami a hosszabb távot illeti, ha azt nézem csak, hogy a további 30 km-re lenne a szintidő alapján további majdnem 9 órám és vasárnap is tudtam volna még simán tovább menni, illetve azt, hogy sportoltam már folyamatosan 14 órát is (igaz végig két lábon csak 12,5-et 63 km távon), akkor én is azt mondanám sima menet lenne. De nem ilyen egyszerű a képlet a térdeim miatt, mert ha már futó verseny, illene készülni is és több mint heti 40-50 km futással, amit a térdeim már nem bírnának.
@Csempa 218800
Nekem itthon jól használható övtáskából is a soft kulacs, mert nem kivenni szoktam, hanem lecsatolom az övet. Csak arról feledkeztem el, hogy itthon nem bottal futkározom amikor így frissítek. Egy kézzel kivenni majd úgy visszatenni, hogy ne essen ki vagy két kézzel pakolászni, miközben vigyázok, hogy senki ne nyársaljak fel a bottal vagy ne buktassam fel magamat, hát elég macerás.
@Pinyo 218804
Gratulálok a versenyhez és a beszámolóhoz is, tetszett.
Én valami enyhe, felvizezett aludt tejre, tejsavóra emlékeztető ízt éreztem az ISO-n, azért gondoltam, hogy a fehérje adalékot érzem.
@O/O 218805
Tény H5 függő lettem.
Ami a kinézetem illeti, amikor februárban együtt futottunk a Mátrában, akkor is ilyen súlyban voltam, ilyen alakom volt, csak a sötétkék téli szerkóm karcsúsít. 😊 Ráadásul a fénykép volt a legelőnytelenebb az összes közül, de hát ez a valóság .
@rrroka 218812
Gratulálok a versenyhez és az íráshoz is! Mindig jó szórakozom a beszámolóidon.
Lehet legközelebb kipróbálom én is a Visegrád Trail-t. Kíváncsi lettem mit tudnék menni azon a szakaszon, ha kipihenten rajtolok Visegrádról.
sokat nevettem! :D köszi! bitang jól mentél, kicsit talán sok volt a büfé, nem? 9 perc, 5-6 percek? gondolom kellett, és ettől jött így össze.
egyszer megnézném hogy futsz, mert én a visegrád trailen, bátran, kipihentem is csak 4:30 körül futottam paprét után lefele, pedig nagyon azt éreztem, hogy jól megyek, és komolyan mondom, hogy szép mozgással, gyorsan is tudok futni,de nálad vmi más kategória van, amit meg kéne vizsgálni. :D
egyszer futottam Verigával mátratrailen lefele 3 kmt, az nagy élmény volt. :D
Gratulálok! Rajt után csipogtál mint egy intenzív osztály ezzel a sok jelzéssel :) meg a High5 fele gyártósor neked dolgozik a sok zeró fogyasztás miatt. Jól meghíztál. Olvasás közben ezek jutottak eszembe. :) örülök hogy elvezted! ;)
Jó írás, szép menet volt! Ami az izotóniást illeti, ugyebár én éjszaka nem nagyon láttam a színeket, a kék szoftkulacson át pláne nem, később meg már nem érdekelt. Egyszer halványan átvillant az agyamon hogy vajon most melyik fajtát csapolják nekem. Ilyen mennyiségben szerintem annak a bcaa-nak az íze - ha van is - nem érzékelhető.
Jó kis fejlődés, én még a felkészülés vége felé is mindig örültem ha tudom tartani a négyperces tempókat, erre te meg itt rutinból futsz egy ennél gyorsabbat :)
Köszönet a részletes leírásért. Én nem voltam még képes ilyen alaposan naplózni utólag!
(A soft kulacs csak arra alkalmas mellényben praktikus (de ott nagyon), amiből nem kell kivenni iváshoz. Minden más helyzetben csak hátránya van (ha tele van) és semmi előnye.)
A Vörös-kő szakaszon a megzuhanás szükségszerű és kötelező nálam. Ott szoktam megfogadni, hogy soha többé nem jövök erre a versenyre ("mert futni akarok és nem hegyet mászni" :).
Tényleg nem tudom, milyen lelkiállapotban lehettem, de 2020 utolsó hónapjaiban két ultrára* is neveztem (*ultra = mosószer, mely egy futás alatt tisztára mossa az elmét). Novemberben a Csanya-féle Ultra-Trail Hungary 112-re (UTH), decemberben pedig a Vadlán 108-ra.
2021-ben az UTH a Covid miatt már másodszorra is elmaradt, a nevezést átvittem 2022-re és milyen jól tettem!
A halasztás miatt végül a Vadlán 108 lett az első 100km feletti ultrám, 51 évesen még nem volt késő, de az UTH mind távban mind szintemelkedésben rátesz egy lapáttal, kihívás maradt a javából!
Így 2022 tavasza tőlem szokatlan módon nyári és őszi futó vagyok - komoly munkával telt, hogy június 5-én minden flottul menjen.
Van egy jolly-joker Sub3h maraton edzéstervem, ami nem igényel a hetemből túl sok időt, és már annyiszor bejött beleértve egy maratoni csúcsot, valamint egy kiváló Vadlán 108 eredményt hogy ismét elővettem.
Eredetileg egy 16 hetes edzésterv, csakhogy a versenyek előtt 4 hónappal még semmiféle motivációm nincs szabályokat követni.
Mindig úgy van, hogy a terv 7.-8. hetéből már szemezgetek, és a 9-16 hetet már szinte pontosan végig csinálom. Most is így tettem.
Jót szoktam szórakozni és rengeteg időt töltöttem a nem fizikai felkészüléssel, ráhangolódással.
A korábbi UTH teljesítők Strava futásait és szegmenseit nézegettem, élménybeszámolók linkjeit kigyűjtöttem és elolvastam őket.
Györgyi Gábor Youtube videóit néztem. Időt terveztem a Strava-ról, bár a végére lett egy részidős excel listám is 2019-ből.
Aztán voltam jó pár terep bejáráson is, amiket őszintén szólva jobban élveztem, mint a versenyt :)
Az UTH útvonala a szentendrei indulás és érkezés között a Pilisben tekereg. Dobogókő, Prédikálószék, Visegrád, Pap-rét, patakvölgyek, kisebb dombok, és faluk. Alapvetően köves, de kevés helyen eléggé saras tud lenni.
Egy problémám volt csak a versennyel, hogy a rajt éjfélkor van, én pedig akkor aludni szoktam. De így se nem tudok előtte aludni, másrészt még nem futottam ennyit éjszaka, lámpával, legfeljebb a Piros 85-ök utolsó óráját.
Egy szerencsés leárazásnak köszönhetően pár héttel a verseny előtt pedig egy Garmin Fenix 7x-be is beruháztam. Egy dedikált futóóra csak kényelmesebb, mint egy Garmin 830-assal a kezemben szaladozni.
És ami a vesszőparipám, végre lett egy igazán pontos a GPS-em.
A taktikát a 2021-es Vadlán futásom alapján terveztem, az első 4 órát egy Stryd (okos, teljesítménymérős footpod) szerinti 230W-ra, avagy 136-os pulzusra gondoltam futni.
Utána meg már úgyis befáradok és gyakorlatilag óra nézés nélkül beállok egy 200-210W-os intenzitásra. Tempóra átszámítva, emberibb nyelven ez 20-30 mp/km-es lassulást jelent.
Ezek a Wattok persze csak a futós részekre vonatkoznak, jelentős emelkedőn és lejtőn, gyalogolva nem érvényes semmi összefüggés. Hát itt ezen a pályán szinte csak ilyen volt :)
Szóval a taktikám röviden ennyi volt, hogy az elején lassan kezdek, majd mivel nem tudok mást csinálni, lassan is folytatom, nem is igazán értem mit terveztem ezen ennyit.
[Verseny]
Éjfélkor rajt! Kb. 250 lámpacsóva (nem 347-et indulót mondtak be?) futott ki Szentendréről. Ideális rövidujjús idő volt, elmúlt napi esőzések miatt kisebb pocsolyákat kellett csak kerülgetni, de dagonya nem volt.
Vigyáztam a tempóra, az első emelkedős utcát elvből meggyalogoltam. Megköszöntem a közelben futó Rév Balázsnak a 2019-es részidőit, mert végülis az övé lett az a sor a kinyomtatott táblázatomból, amit megcsillagoztam magamnak.
Kopogtak a futóbotok, mindenféle típus, egyikben magyal és főnixtoll lehetett, elég jól ment vele, másikban sima egyszarvúszőr, de akik leghamarabb átálltam sétálásra, nekik valószínűleg csak egyszerű nejlonharisnya töltet juthatott.
Kő-hegyig sokat néztem az órát, hogy tartsam a sebesség és pulzus tartományt. Eddig csak felfelé jöttünk, 39 perc telt el, erre turistaház melletti részidőre még emlékeztem, tökéletesen időben voltam.
A Kő-hegyről lefelé bedugultam egy ötös konvoj végébe. Nagyon lassan mentünk a kanyargó, néha köves, és kicsit meredek lefelén. De úgy voltam vele, hogy vigyáznak rám, nehogy túl korán szétcsapjam a combizmaimat.
Szűk félóra volt innen a Lajos-forrás, stabil, enyhe emelkedő jött, de kezdett csúnya sár lenni, nem elmerülős, csak olyan csúszkálós és ami ragad a cipőtalpra.
Ami az időjárást illeti, hűvös 20 fok körül lehetett, de nagy pára volt, eddigre már a nadrágom is csurom víz volt. Maga a pára nem zavart, mert azért dunszt az nem volt.
A Lajos-forrásnál (1:07 32.hely) kérdem, merre, irányító ember mutatta, hogy pontosan merre kell felmenni, de pont a szemembe vakított a lámpája, úgyhogy nem láttam mit mutat :)
Gyorsan beértem egy sort, a Bölcső-hegyi kilátóig kitartó gyaloglás következett, úgy éreztem, hogy megint bedugultam mások mögé, de pulzusra oké volt a szakasz.
Visszaemlékeztem egy áprilisi bejárós napra a Dobogókőig tartó részt jártam be -, amikor még utoljára leesett a hó és olvadt, mint a veszedelem. Most is volt egy kevés sárban csúszkálás, de ez semmi sem volt az akkori lucsokhoz képest.
A sötétben jópofa fényvisszaverő szalagok mutatták az utat, csak az óra navigációja csippantott néha. Hiányoltam a világító szemeket, de egy fia állatot nem láttam egész éjszaka. (Róka koma, teljesen máshol: hiányoltam a szemeket, de egy fia embert nem láttam egész éjszaka)
A Tölgyikrekig majd a Sikárosi rét mellett már teljesen egyedül futottam. A harmat fehéren csillogott a lámpa fényében, nem, nem lehet deres a fű. Ekkor jöttem rá, hogy amit anno a Vadlán cidris reggelén dérnek véltem, az valójában harmat lehetett a füvön.
A pára miatt nehezen láttam ki a szemüvegen mögül, megtöröltem, de nem az volt párás, hanem a levegő volt kicsit ködös. Levettem a fejlámpát, hogy egy valaha olvasott tippet próbáljak ki: derékmagasságból világítok, de nem volt jobb. Aztán a fejpánt kilazult és sokáig nem is tudtam visszarakni. De legalább elszórakoztattam vele magamat egy darabig.
A piros jelzéstől letérve a Királykúttól indult az utolsó nagyobb emelkedő Dobogókő felé. Két botos emberkét értem be, a tempó sétálós volt, nem erőltettem, sok volt még hátra. Amikor már lankásodott és a pulzus is kezdett túl laza lenni, kielőztem.
A turistaház előtt az éjszaka csendjébe autóból dübörgő zene nagyon nem jött be, mérges voltam rájuk.
A Dobogókő frissítőpont (20,7km 2:18, 25.hely) részideje kellemes csalódás volt, pár perccel hamarabb értem ide a tervezettnél. Három darab félliteres kulaccsal indultam a rajtból, két és fél órára számolva kellett is ennyi.
Itinerem szerint újabb 1ó45p-et kell kibírni, ezért ismét mindhármat újratöltöttem.
Minden ponton izotóniást töltöttem. Korábban megkérdeztem a gyártót (Squeezy) a keverési arányról. 60g CH per liter, szóval egy feles kulacs másfél zselényi adagot tartalmaz. Számítottam a benne lévő szénhidrátra.
Nekem kicsit keserű volt, de mivel végigmentem vele, a beltartalom jó lehetett.
Mivel nem volt reggel, nem volt reggeli rutin sem, nemsokára félrevonultam az erdőbe, közben jó sokan elmentek.
Klastrompuszta (29,7km 3:21, 26.hely) felé megállapítottam, hogy a nappali pályabejárás azért is volt jó, mert akkor legalább láttam valamit a vidékből. Most meg csak egy folyosón futok, valamerre.
Pilis-nyereg felé egy külföldi srác botozott előttem, pont jó ütemben váltott a gyaloglás és futás között, közben már kicsit kezdtem sokallni a séta mennyiségét egy futóversenyhez képest.
Négy óra előtt kezdett pirkadni, a Hold, ha fent is volt, nem adhatott fényt mert csak egy keskeny sarló volt. Egy-két madár ébredezett, de a fák között még sötét volt.
Pilisszentlélek frissítőn (36,1km 4:07 25.hely) már csak két kulacsot töltöttem újra, a madarak beindultak. Csacsogtak, mindenki a Versenyről beszélt. Jó reggelt Csirip szomszéd, hogy s mint, igaz, hogy kukacok és finom szöcskék lesznek a frissítőponton? (Nem volt igaz, viszont gumimacik előfordultak.)
Közben mindkét oldalt fájni kezdett a bordám, ott, ahol a kulacsok alja van. A soft kulacs ütögetett a lépések ütemében? Vagy valami rögzítő vagy egy rossz varrás nyomódott át? Nagyon kellemetlen volt.
Az erdőben még kellett a lámpa, különben a faluban már világos volt.
A Hirsch-oromnál kb. tíz lépés lett volna kiállni és fényképezni egy szépet, mert már világos hajnal volt, szép kilátás lehetett, de nem engedtem a csábításnak. A korábbi beszámolók által említett tájfutós avaros átkötés helyett egy rövid, kulturált és jól jelölt átmenettel átvágtunk a Pilismarót felé vezető dózerre.
Pilismaróthoz közeledve iszonyatosan csúszós, ragadós sár borította az utat, az előttem futó botjára is egy jó nagy csimbók tapadt, ezért ő sem nem botozott már, csak cipelte magával a koloncot.
A pilismaróti frissítőig (5:11 45,4km 19. hely) észre sem vettem, hogy ennyit előztem, hat helyet jöttem előre. Hogy aztán jól el is kótyavetyéljem. Majdnem tíz percet álltam itt.
Szalámis szendvicset falatoztam uborkával, levettem a cipőimet kirázni a sarat, zoknit tisztogattam, piszmogtam. Szerintem, ha lett volna kirakva Füles, még egy oldalnyi rejtvényt is fejtettem volna belőle. Meleg levest viszont nem kértem.
Közben újabb idegesítő tulajdonsága jött elő a friss szerzemény Salomon Adv Skin 5 zsákomnak: a vele járó kulacsok teteje csúszós kézzel letekerhetetlen, négy vagy öt ponton is a személyzet segített leszedni.
Nagy nehezen elindultam, pá Pilismarót!
Egyszer csak a hivatalos GPS track bement egy singletrack zöld jelzésre a széles dózerről, de szalagot csak a letérés előtt kb. 10 méterre láttam. Leszedték? Eltévesztette a jelölő? De tovább, ameddig elláttam, nem volt a dózeren jelzés.
Ezért visszafordultam a trackre (a rajt előtt SMS jött, hogy a pályában _nincs_ változás), hátha ott lesz szalag, de végül nem volt ott sem. A futók többsége - ahogy nézem a Strava Flyby-t - a dózeren ment tovább, mondjuk itt mindegy volt, kábé azonos táv lehetett.
Dömösig nem volt semmi extra, a Lukács árok nem csúszott, itt-ott volt enyhe sár, de megállapítottam, hogy sebességem az nincs, pulzus sem nagyon. Rozsdásodom? Pedig a bejáráson milyen jól és boldogan szedtem itt a lábaimat.
Dömösön, pontosabban jóval kijjebb a falutól, a Szentfa-kápolnától indult az első kishalál szakasz (6:38 55,2km 26.hely szakaszidőm csak 44. hely úgy tűnik Pilismaróton a büfézést kicsit túltoltam)
És akkor jöttek a Vadálló kövek, végén Prédikálószékkel (7:11; 22.hely). Egész sokat futottam, persze nem a sziklamászós részeken, nyolcadik szakaszidőm lett. Direkt vigyáztam, gondolván az utolsó két hegyre.
Prédikálószék előtt Nyeső Andrással sétálgattam, akivel innen egész sokat futottam, illetve gyalogoltam együtt.
Lepencén, jobban mondva pár kilométerrel feljebb, az onnan induló aszfaltút mellett volt a következő pont. Előtte megint sár volt, szerencsére a dózerút sok helyen nagy fehér kövekkel volt felszórva, itt lecsoszogtam a felragadt sarat.
De mint valami csiga, úgy értem le (62,5km 7:39; 22.hely). Annak ellenére, hogy pozíciót nem vesztettem a Prédikálószék óta, csak 36. szakaszidőt futottam. Néhol csak 110-es pulzussal (a 130 helyett), hát ez nagyon kevés!
Lepence volt a második csomagpont, én csak ide küldtem előre cuccot. Mivel még volt a hátizsákomban egy rakás zselé, csak kipótoltam őket. Megállapítottam (haha, nyolc óra előtt vagyunk), hogy nem éget a Nap, tehát az előreküldött fejkendő nem kell, de naptej sem. (amúgy nem is kellett)
Sajnos eddigre már rendszeressé vált az émelygésem, de a szalámis szendvics, paradicsom és kovászos uborka segített. Pár perc múlva, az aszfalttal párhuzamos Ágas-patak körüli köves-sziklás erdészeti úton futva már teljesen úgy éreztem, hogy újjászülettem.
Gyula forrás. Na innen már megint friss élményeim voltak a pályáról, mert fiammal nemrég jártuk be a Visegrádig tartó részt. Akkor jobb volt. Régen minden jobb volt :)
Először is, egy olyan csúszós, síelős, saras lejtőn kellett lefutni egy patakig, hogy még. A Jenő kunyhóig párszor belesétálva takarékon felfutottam. Gondoltam, hogy yeah, végre sík. Az is volt. De a Spartacus ösvényen tényleg direkt próbáltam tempót futni, de nem jött semmi sebesség. Nem tudtam akkorát lépni vagy olyan sűrűn lépni, vagy nem is tudom mi kellett volna a haladáshoz.
De legalább turisták nem voltak még.
Pilisszentlászlón megint egy szép nagy pont volt (74km 9:05; 18. hely, itt sem értem, hogy sikerült négy helyet hoznom). Olyan finom paradicsomleves volt rizzsel, hogy mmm, ha nem lett volna olyan macerás levenni a zoknit, megnyaltam volna mind a tíz lábujjamat is.
Az Apátkúti patak völgye szép és élvezetes volt, ezeket nagyon szeretem, jól futható, a patakátkelések sem voltak bonyolultak, hamar eltelt az idő és máris Visegrádon voltam.
Visegrádon (82,6km, 10:05 19.hely) csak két kulacsot töltöttem, de itt is helyettem letekerték le a kulacsok tetejét. De végre egy frissítő, ahol szupergyorsan átjutottam, bő egy perc kellett csak. Készítettem amúgy az állásidőkről egy összesítést, a beszámoló végére raktam.
Szóval innen már csak 30 km volt hátra, de igazából én úgy éreztem, hogy megvan a verseny. Én már Lepence óta csak a Pap-rétig számoltam a hátralévő távot, innen, Visegrádról az mindössze másfél óra. Teljesen baráti és ismert terep, annyiszor jártam már erre. A Pap-rét csak egy köpés. Onnan meg már csak két domb meg egy sík városi szakasz és ott a cél.
A Kálvária és a Fellegvár mászás igazából akkor élvezetes, ha frissen futod. Mert így azért nem sok futás volt benne. Nagy-Villámig még Nyeső mesterrel mentünk (84,9km 10:31; 19. hely, 11.szakaszidő), majd innen valahogy már egyedül futottam.
Nemsokára egy low power-re panaszkodó külföldi kollégának nem is tudom, hogy Szentlászlós (a 84km) vagy saját távos volt adtam egy zselét, talán segített neki, mert mintha még Pap-rét előtt visszaelőzött volna.
Borjúfőn (18.hely, 7.szakaszidő) egész hamar fent voltam, pedig azt hittem, hogy nagyon rosszul ment; szerintem rosszul is ment, csak másoknak lehet, hogy még rosszabbul.
Időnként eszegettem sótablettát, de történt egy kis baleset.
Pap-rét előtt pár száz méterrel az egyik a torkomon akadt. Se ki se be, köhögtem, ittam rá, de beragadt. Valahogy kiköhögtem-öklendeztem, egy métert repült a kapszula, de addigra már az öklendezés hozzáadódott az émelygéshez és könnyítettem a gyomromon. Fúj.
De utána milyen jó volt!
Az utolsó nagy frissítő következett: Pap-rét (93,2km 11:33; 18. hely), ismét két kulacsot töltöttem. Szalámis szendvicset ettem, egy nagy kupac sóval. Vigyázz, nagyon jön Tudom E! Ez tényleg nagyon jön! :)
Itt csupa finom rész következett, amiket ezúttal valahogy kevésbé tudtam élvezni. Például egy jó kis lejtős szerpentin a Nyulasi-patak vidékén. A márciusi bejáráson Strava-s csúcsot sikerült rajta futnom 3:40/km átlaggal 161-es pulzussal. Most 5:43/km lett, 110-es pulzussal.
Nem az erő hiányzott, nem is az izmok tiltakoztak, hanem a vázrendszerem bojkottálta a lejtőt. Nem mertem engedni neki, folyamatosan fékezni kellett az összes lejtőn.
Még a két ikonikus emelkedő volt hátra, a Vöröskő a Hétvályús forrás felől (gyökerekbe kapaszkodós), majd a Nyerges-hegyre fel. Közte egy szerpentin lefelé, amin megint kétszámjegyű pulzusom is volt.
A Skanzenes frissítő előtti utolsó erdei lejtőn ért utol a 54km Szentendre Trail első helyezettje, persze nem tudtam rakni rá a kereket, akarom mondani a cipőket.
Itt a végjáték, hajrá következett, a Nap melegét is kezdtem érezni.
A pont felé közeledve könnyítettem a szerelésen: kiöntöttem a kulacsokból a folyadékot, előkészítettem a poharamat.
Skanzen: 106,6km, 13:26 (17. hely, 9. szakaszidő). Csak két pohár kólát ittam és huss. A 14 órán belüli idő elérhetőnek tűnt, kicsit gyorsítottam.
Amikor ránéztem az órára, hat kilométerre maradt 32 percem. Határeset, de azért van esély, 5:20-as átlag, enyhe lejtőn. Aztán két km-el a vége előtt hátulról megérkezett Sárdi Tomi, aki még jobban akarta a 14 órán belüli időt és elkezdtük tolni, és kiderült, hogy nem is ment nehezen. Néztem a Garmint, 1200 méterre volt még hét percünk, na ez már meglesz. A főút előtt még megjött Allaga Tamás is az 54km-es verseny második helyéről.
A szakaszidőm 8. lett, jót sprinteltünk a végén.
Salomon Ultra-Trail Hungary 112k 13:58:39 17.hely
Mosolygós célfotóm van. Ez volt a célom végülis.
[Utózöngék]
Katarzis nem volt. Enyhe rosszullét viszont igen. Fiam kifutott a célba Budapestről, hozott sört, egy kortyot tudtam csak inni, leraktam. Nem kívántam semmit, csak hideg bodzaszörpöt. A versenyközpontban aztán a zuhany és egy kis pihenő helyrerakott, de a rizses pörköltből csak a rizst tudtam megenni.
Pedig úgy terveztem, hogy elégedetten kiülök egy teraszra, sörözgetek, rántott húst eszem, visszamegyek szurkolni, megnézem az este 8-as eredményhirdetést. Ehelyett csak egyszerűen hazamentem.
Köszönöm a szórakozást mind a Szervezőknek mind a temérdek önkéntesnek!
A nem futós időket tanulságként ki szoktam gyűjteni.
Frissítő Dobogókő 1'20"
Természet 3'00"
Természet 50"
Frissítő Pilisszentlélek 1'45"
Frissítő Pilismarót 9'30"
Frissítő Lepence 5'10"
Frissítő Pilisszentlászló 6'20"
Természet 1'00" Apátkúti patak völgye
Frissítő Visegrád 115
Hányás 145
Frissítő Pap-rét: 3'10"
Frissítő Skanzen: 0'30"
Summa 3535. Tíz perc talán fogható lett volna ebből.
Jó azért ez az eredmény, a 10. hely ideje is csak bő negyedórára volt.
De mégsem vagyok elégedett, mert érthetetlenül lassan futottam olyan helyeken, amikor semmi sem indokolta azt.
És még ilyen futópályát! A Garmin szerint statisztika: totál 13:58, ebből futás 11:07, séta 2:21 tétlen 0:30.
Ami a technikát illeti:
A teljesen feltöltött Fenix 7x akksijából 55% maradt 14 óra alatt. Legjobb minőségű multiband-es GNSS műholdvétellel, rátöltött pályával futó navigációval, csuklós pulzusméréssel és bekapcsolt Bluetooth-al ment. A térkép oldal csak néha volt elöl a kijelzőn, mert jó volt a pályajelölés, nem kellett. Az éjszakai rész 4-5 óra volt, ez alatt az alaphoz képest megnövelt fényerejű és hosszú háttérvilágítás jobban ehette az akksit.
Gratulálok, jó kis beszámoló, volt benne precíz tervezés rendesen! A Sztlászló szerintem nem nehezebb mint a Sztendre, csak hosszabb :D na meg szebb is! Szóval - simán!
Nekem a combhajlító rövidülés okozta a sarok fájdalmat. És az sem mindegy melyik rövidül. Azt észrevettem, hogy terpeszben nem tudok annyira lehajolni, mint zárt lábakkal.
Amikor elkezdtem egyre nagyobb terpeszben is nyújtani, azt követően javult a helyzet és szinte nullára redukálódott a sarok fájdalom, illetve a combhajlító izmokban érzett húzódás, feszülés.
Elkészült a blog terjedelmű élmény beszámolóm, mivel blogom nincs, így itt foglalom vele a helyet.
Akinek van türelme a száraz sótlan írásomhoz, annak jó szórakozást :-)
Salomon Szentendre Trail élményeim
Előzmények
Idén nem volt tervben egy verseny sem, de még az év elején neveztem a Mátrabérc TT-re túrázást tervezve, így próbáltam fokozatosan növelni a terhelést, hogy áprilisban szép kiránduló időben végig járjam a Mátra gerincét. Na a kiránduló tempó megvolt a szép idő viszont hiányzott. Mindegy, a hosszú hűvös tavasz csak véget ért, és áprilisban a bringás edzésekkel is növeltem a terhelést. Május elejére úgy éreztem egészen jókat futok az itthoni hegyeimen a 22 km kb 600 m szint-es körön, így amikor a nevezés átadási határidő lejárata előtt 2 nappal, péntek délelőtt, megnyitottam a szervezők levelét, hogy minden távon sokan átadnák a nevezésük, akkor impulzus vásárló lettem. A munkám félretéve kerestem egy átadó nevezést az egyébként szinte soha nem használt Facebook regisztrációmmal.
Úgy is nézhetjük, hogy erre a versenyre már 2018 novembere óta készülök, mert akkor neveztem be a sikeres Zemplén Trail versenyemen fellelkesülve, a 2019-es Szentendre Trail-re 😊. Csak akkor túlzásba vittem a téli alapozást, illetve nem eléggé figyeltem a szervezetem jelzéseire és egy makacs talpibőnye vagy ahhoz nagyon hasonló gyulladást sikerült összehoznom. Reggelente sántikáltam azután bemelegedett, de a sarkam 1,5 hónap pihentetés ellenére még 20km lefutását sem bírta május elején, így akkor én átadtam át egy fórum társnak a nevezésem.
Mikor döntöttem az indulásról, a versenyig már csak 4 hét volt hátra, sok mindennel nem javíthattam az erőnlétemen. A felkészülés az volt, hogy két héttel a verseny előtt összeraktam itthon egy 32km-es teszt kört 1140m körüli szinttel úgy, hogy kb. az első 15km-ben is volt 600m, ahogyan a versenyen is várható volt. A teljes táv pedig kb. a Visegrád Szentendre szakasz távja és szintje és a vége ennek is jó 6km lejtő futás. A versenyre tervezett intenzitással és frissítéssel körbe mentem és ebből számoltam, hogy talán jó lehetek 7:30-as teljesítésre, de szintidőn belülire egészen biztosan.
Nem ottalvósra terveztem, így kb 5,5 óra alvást követően vasárnap hajnal 4-es kelés után a 7 órás rajtcsomag kiadás kezdésre kényelmesen odaértem. Itt ért egy kellemes meglepetés, úgy emlékeztem, a nevezés átadáskor már nem lehet az eredeti nevező rajtcsomagján módosítani, de azért beírtam, hogy XL póló kellene és azt kaptam a csősál helyett (Köszönöm Csanya! ) A kocsit 1,5 km-re a P+R parkolóban tettem le a rajtcsomag átvétele után, így volt egy tempós bemelegítő sétám is vissza a rajthoz.
A rajt előtt nem volt bennem izgalom, csak kíváncsiság. Egyrészt kíváncsi voltam a Pilisre, mert azon a vidéken még csak Rám szakadéknál kirándultam a családdal. Másrészt abban biztos voltam, hogy a szintidőn belüli beérkezés gond nélkül megy, csak arra voltam igazán kíváncsi, sikerül-e az eltervezett frissítést végig betartani és hogy az milyen tempót enged majd 5-6 óra menetidő után.
A versenyre a taktikám egyszerű volt, 2 pontból állt.
1)A pulzusom a lassan 6 éve légzés gázelemzéssel kimért aerob küszöb alatt tartom a legkeményebb emelkedőkön is.
2)Iszom 8 percenként 8 kortyot a zsákból, hogy az óránként 1l szénhidrátos ISO bevitellel maximalizáljam a szénhidrát pótlást illetve a lehetőségekhez mérten csökkentsem a várhatóan 1,5l / óra folyadék vesztésem miatti dehidratációt.
Szentendre Pilisszentlászló
Indulásra 2l H5 ISO italt készítettem amit a melegre készülve dúsítottam 4 db H5 Zero sótablettával. Ennek kellett Szentlászlóig elfogyni.
A rajt utáni 3km a mezőny végén bemelegítő intenzitással telt. Közben eszembe jutott, hogy nem indítottam navigációt a Garminon, mert elfoglalt az RS800CX GPS egységének hibája, de a város széli nyílt terep egyenesen haladó és emelkedő útján előttem látva a mezőny 90%-át, reméltem mindig olyan lesz előttem, aki ismeri az utat, vagy jobban figyel a jelzésekre mint én.
Amint a pulzus határra csipogott a Polar, azonnal csökkentettem a tempót, a Garmin 8 percenkénti jelzésre pedig ittam a zsákból. A párás meleg nem zavart, a botok segítségével tempósan haladtam az időnként dagonyás ösvény részeken is, ahol egyébként csúszkálni lehetett volna. Élveztem a tájat a jó időt és a szinte folyamatos előzést. Egy helyen még fénykép miatti ki kitérőt is tettem.
A frissítő pontra a tervemhez képest kb 5 perc késéssel érkeztem 2:04-es idővel. A frissítés eddig terv szerint sikerült, a pont előtt kb 15 perccel fogyott el a 2l saját ISO amivel kb 170g CH-t pótoltam az átlag 80%-os intenzitáson.
Itt a verseny ISO italát terveztem felvenni 1l-t, hogy azt igyam a Visegrádi pontig tervezett 1 óra alatt. Ez ugyan kevesebb szénhidrát tartalmú, csak 60g lett volna, de a szinte végig lejtős útvonal miatt alacsonyabb intenzitásra számítottam, ami mellett kevesebb szénhidrát is fogy. A ponton kellemetlen meglepetés ért. A verseny guide szerint citromos és narancsos ISO vár a pontokon. Erre itt a fórumon is megerősítést kaptam, hogy mindkettő lesz, és mivel készültem tudtam a citromos BCAA-t is tartalmaz, a narancsos csak sima szénhidrátos. Az én gyomrom, a tervezett 75-80% intenzitáson, nem barátja a fehérje bevitelnek, így kerestem a narancsos ISO-t és úgy néztek rám, mint egy UFO-ra. Kiderült ugyan kétféle port kaptak, de csak egy féle ISO van. A két porból 1-1 dobozzal használva keverték az ISO-t ☹. Frissítés terv borulóban. Kockáztattam, megtöltöttem az 1 literes zsákot és indultam tovább. Bíztam benne azért a 60g/l közeli CH benne van és nem töményebb. Szerencsére vagy sem, de elfelejtettem, hogy megkóstoljam. Nem tudom a termékek íze, a termék vegyítése, vagy a víz volt az oka, de közel ihatatlan ízű valamit sikerült kotyvasztaniuk a ponton. Éreztem benne valamit, ami akár a fehérje miatti íz is lehetett, de semmi citrusos íz nem volt benne, amit egy citrom narancs kombótól elvárna az ember, még édes íze is alig volt, így a CH tartalma is kérdéses számomra.
Pilisszentlászló-Visegrád
A frissítő utáni lejtő futás jól ment, jó erőben éreztem magamat, térdeimre szlalomozással vigyáztam, ahol az ösvény szélessége engedte. A frissítést is próbáltam az íz és a tartalmi bizonytalanság ellenére betartani (8 percenként 8 korty), de nem igazán esett jól a szokatlan ISO. Ennek ellenére továbbra is élveztem az útvonalat, a patak átkeléseket. A 8 percenkénti frissítés jelzése adta a haladás ritmusát. Nem foglalkoztam vele, hol tartok, mennyi van még hátra. Csak mentem, mint a gép, a saját ritmusomban jókedvűen, időnként pár szót váltva az utolért sporttársakkal, akik azért megritkultak. A patak átkelésnél készült fotókat lapozva a rólam készült képekhez érve elborzadtam. Még jó, hogy nem látom magamat futás közben, mert akkor ősz fejemmel nem futkároznék szűk pólóban és tapadós naciban 😊. A kétlábú hátizsákos gönci hordó kinézetem eléggé sokkoló lehetett a szemből jövő kirándulóknak a sok vékony futó között.
Visegrádra szintén az elképzelésem szerint érkeztem meg, 3:03-kor. Az 53 perc menetidő alatt az arányosnál kicsit kevesebb, kb 7dl ISO fogyott el, de még jó erőben voltam és a lábaim is rendben voltak. Itt bekevertem a hozott H5 poromból az induláshoz hasonló, közel maximális töménységű 2l ISO italt, amit itt is feldúsítottam 4 db H5 Zeroval. A gyerekekkel, jó hűs vízzel érkezéskor induláskor meglocsoltattam a fejem. A pontról úgy 10 perc után indultam tovább. A saját frissítő megadta a lendületet a folytatáshoz.
Visegrád- Pap-rét
A fellegvári parkolóhoz vezető meredek mászáson ismét többen voltak látótávolságban és itt ismét folyamatos előzésben voltam. Biztató volt, hogy tudtam tartani a 80% körüli intenzitást, éreztem az erőt a lábaimban felfelé és tudtam kényelmesen, problémák nélkül kocogni a lejtőkön és laposabb részeken. A rétig 600m körüli hegymászásra emlékeztem és 2 óra alatti menetidőre készültem. Mivel az első etapon majdnem túl gyorsan ittam meg a 2 l ISO-t, ezért csökkentettem kicsit a 8 percenkénti mennyiségen. A nagy lendület majdnem elvitt a szép panoráma fotó helyszín mellett, ahol a fotós a bokrok takarásában matatott éppen. De megvártam, míg újra tölti a gépet és mivel már túlhaladtam az optimális helyen, így visszamentem pár métert és a spontán verseny fotó helyett profi műterem minőséget hoztunk össze.
Ez után az enyhén hullámos szakaszon pihentem egy darabig és csak tempósan gyalogoltam olyan szakaszon is, ahol futhattam volna, hogy kicsit regenerálódjanak az izmaim. A Pap-rét frissítő pontjára vezető kitérő enyhén lejtős szakaszát folyamatosan futva teljesítettem.
A pontra 4:49-es idővel érkeztem, ami a tervezett menetidő optimista verziója volt. A 2l-es zsákban még volt saját ISO, de erre készültem, így itt az 1l-es zsákba szerettem volna a verseny ISO italából illetve az övtáskámba a fél literes soft kulacsot akartam megtölteni vízzel. tartaléknak. Itt már kicsit zavart a meleg és a fejpántot jól bevizezett fehér sapkára cseréltem és locsolást is kértem a fejemre. Az ISO itallal itt is gond volt. Nem a korábbi citrom-narancs verzió volt, hanem valami piros lötty, ami még az ottaniak szerint is rossz ízű volt, így hirtelen ötlettől vezérelve az 1l-es zsákba kértem kb 0,5l kólát és teli engedtem vízzel. A fejpántot sapkára cseréltem amibe még tettem egy kis jeget és az 5 órás verseny idő már a pályán talált. A tervhez képesti eddigi pár perces hátrányom sikerült ledolgozni. Következett az ismeretlen. Elértem az 5 órát és ilyenkor szokot az bekövetkezni, hogy kimerül az izmaim szénhidrát tartaléka és bezuhan a tempóm és pulzusom.
Pap-rét Vörös-kő
A rét utáni első félórában a korábbi pulzussal és tempóval haladtam, és szerencsére kezdődött a lejtőzés, amikor észrevettem, hogy a korábbinál alacsonyabb a pulzusom. Azért a szerpentinen a saját jó tempómat tartva haladtam lefelé és közben ittam a zsákból a 2l saját ISO maradékát és még előztem is.
Így megzuhanás nem következett be, a lejtőn az alacsony intenzitásra bőven elég volt a 8 percenként bevitt szénhidrát. A Hétvályús-forrásig 43 perc alatt jutottam el a korábbiaknál jóval alacsonyabb átlag pulzussal. Ezen a szakaszon tartottam az első pisi szünetet, ami eddig fel sem tűnt. A közel 6 óra és a szín egyértelmű jele volt a dehidratációnak, így nem ugrottam neki lendületből a hírhedt gyökeres emelkedőnek, hanem a forrásnál ittam, fejemet hűtöttem.
A mászásnál már éreztem, hogy a szokásos 6 óra menetidő körüli elgyengülés, amit korábban már a pulzusom is jelzett, ismét bekövetkezett. A réten regisztrált időm után 1óra 13 perccel értem pár néhány másodperces megállással a Vörös-kő csúcsra, ahol szusszantam és egy panoráma fotót készítettem a tovább indulás előtt.
A tervezettnél egy órával később, itt a csúcson fogyott el a Visegrádon bekevert 2l ISO italom. Innét vizes kólára váltottam, illetve időnként a soft kulacsból Zeros forrás vizet ittam.
Vörös-kő- Skanzen
A csúcsról lendületesen gurultam lefelé több sporttársat is megelőzve, az energia szintem megfelelőnek tűnt, az emelkedős részeken is sikerült a pulzusom tartósan 80% szinten tartanom a haladási sebességgel. A völgyben a forrásnál egy nagyobb csoportot is nagy lendülettel beelőztem, tudtam a nálam lévő víz és frissítő ki kell tartson az utolsó frissítőpontig. Eddig probléma mentes volt az út csak néhány kisebb botlásom volt a rejtőzködő kövek miatt, de a Nyerges-hegyről lefelé sikerült teljes erőből belerúgnom a nagylábujjammal egy kőbe. Szerencsére bukás nem lett belőle, de komolyan fontolóra vettem, megnézem mi lett a lábammal. Az volt az érdekes, hogy a szokásos fájdalom egy kiterjedt égő érzésbe ment át, amit nem tudtam hová tenni. Végül nem álltam meg mert futni tudtam. Nekem az ilyen botlások miatt kell a Saucony Xodus, éppen csak acél betét nincs az orrában. A merev, vastagon gumírozott orr része szerintem a lábujj töréstől védett meg. A fürdőben konstatáltam, hogy a nagylábujjamon a köröm előtt van egy kék folt és a belső oldalán egy vízhólyag. Hogy a kőberúgás idézte elő a hólyagot valahogyan, vagy csak akkor kidurrant, nem tudom, de ez a vízhólyag lehetett az elhúzódó égő érzés oka. Ezen a szakaszon kezdtem érezni a lejtőkön a négyfejű combizmomat, de semmi komoly problémám nem volt.
Skanzen- Cél
A Skanzen frissítőpontra 7:13-as időnél érkeztem. Ekkora pont elfogyott az összes nálam lévő víz, és vizes kóla. Utólag látom itt követtem el két taktikai hibát is. Mire ide értem eldöntöttem, 0,5l víz és a vésztartaléknak betett 2 db H5 Aquagél pont elég lesz a célig és az lesz a leggyorsabb, ha az övtáskámban a soft kulacsot töltöm meg vízzel. Ez rövidlátó gondolkodás volt, ráadásul a hátizsákot így is levettem, mert a gélt ki kellett venni a hátsó cipzáras zsebéből. Természetesen csak az egyiket tettem át az övtáskába. Második taktikai hiba. A 7:30-as beérkezést, már szerintem a Vörös-kő csúcsán elengedtem, de az aszfalton futva, kocogva indultam a tovább, a ponton röpke 2 percet időzve. Ha a zsákba töltöm a vizet az talán tovább tartott volna 2 perccel, de többszörösen megtérült volna, hogy könnyebben iszom, mint a kulacsból. Ráadásul a gélt is több részletben tudtam volna elfogyasztani. Itt már éreztem a lábaimban a távot, de még mindig tudtam a lejtőn futni, az emelkedőkön már kevésbé. Egy utcai csapnál extra hűtést is végeztem.
Ez egészen jól működött a teljes távon, hogy aki előttem van figyel az útvonalra, csak pont a végén amikor elméletben már én is biztos voltam az útvonalban, a patak partján a rajt után már bejárt úthoz érve elfoglaltam magam az utolsó gélem és az utolsó víz cseppek hasznosításával, így az útra nem figyeltem és a patak átkelés utáni éles bal kanyar helyett bambán jobbra tartva követtem az előttem haladókat a céllal ellentétes irányba. Szerencsére csak úgy 300m lassú kocogás, séta volt, mire észbe kaptam, hogy azon a meredek utcán nagyon nem jó helyen vagyok. Sajnos akkorra a sporttársak eltűntek a szemem elől, így nem tudtam jelezni nekik. Szóval visszafordultam a helyes ösvényre és egy darabig sétálva beszélgetve haladtam a cél felé, amíg éreztem, hogy kezd működni a gél és az utolsó kilométeren ismét futni kezdtem.
A belvárosban szurkoló járókelők között teljesen felfrissültem és érzésre könnyedén befutottam a célba 8:04:13-as idővel.
Megkaptam a gratulációt a hűtőmágnesemet és a kínált kóla helyett bekavartam a H5 regeneráló italt. Azt iszogattam és pár perc ácsorgás után nyújtani kezdtem. Jelenlegi edzettségi szintem és 88-89 kg súlyom ennél sokkal gyorsabb teljesítést akkor sem tett volna lehetővé, ha nem követem el azt a pár apró hibát. A fő cél teljesült, vidáman fájdalom és szenvedés mentesen teljesítettem a távot.
AgentOrange sporttárs beszámolójában olvastam, 2019-ben Ő is ezen a távon indult és innét lépett feljebb egy szintet. Megnéztem az akkori idejét és az általam eddig megismert futásai alapján meglepődtem, hogy majdnem azonos időbeosztással értünk célba, csak én a Pap-rét Skanzen szakaszon voltam kicsit gyorsabb, Ő pedig a Skanzen után dolgozta le hozzám képest virtuális lemaradásának nagy részét. De ettől még nem kacérkodom a gondolattal, hogy hozzá hasonlóan legközelebb a SzentLászló távon induljak 😊
Bringás watt mérőm ugyan nincs (még😉), de a watt és pulzus párosítás az nagyon pillanatnyi és a fejlődéssel gyorsan változik tapasztalatom szerint. Ráadásul idén azt is megtapasztaltam, hogy nagy különbség van a futás aerob küszöb és pl a jelenlegi bringás aerob küszöb pulzusomban és az is jelentőse befolyásolja a pulzust, milyen pedálfordulattal teljesítem az adott watt értéket.
On
De nekem a futásban rengeteget segít, hogy a bringával a tempós futásnak megfelelő CAD értékkel a futás aerob küszöb feletti pulzus terhelésű egyre hosszabb távokat megyek egyre később besavasodó combokkal.
Na tessék, újabb ötletek :) Pár hete vettem egy powermeteres hajtókart (Stages gen3), és most már tudom próbálgatni büntetlenül, anélkül hogy bármilyen felkészülésbe beleszólna.
Hétfőn egy FTP teszt volt, a combomnak jó fárasztó volt. Tegnap kedden pedig hazafelé mentem egy 10 mp-es maxot, de csak 800W volt az egy-két másodperces csúcs. Majd még játszadozom, mert össze akarom hasonlítani a Fenix 7x, OH1 és egy mellkaspántos mérő reakcióidejét egy hirtelen maxos terhelésre.
(ON)
A futás azért jó, mert nem kell hozzá sok idő - egy hasonló szintű a kerékpáros edzéshez képest legalábbis. A Garmin tegnapi javaslata pl. másfél óra 155W volt (teljesítményt mondott, most a hétfői FTP teszt után most már tudom értelmezni, ma megnéztem milyen pulzus jár hozzá és tényleg laza), azért ez eléggé hosszú menet hétköznapra. Majd még nézem, miket ajánl úgy általában.
Köszi! Nekem erre a sarok nyavalyára, bevált a masszázs pisztoly. Ha azért fáj neked is, mert a talpi bőnye meg az Achilles-ín le akarja tépni a csonthártyát a sarkadról, akkor arra csak a pihenés sajnos kevés. Meg kéne nyújtani ezeket a rövidüléseket. Napi 2-3 x pisztolyozom a talpam és az Achilles-ínt meg az Achilles-ín körüli izmokat vádlit stb. persze az egész lábamat átnyomom vele kb 10 perc alatt. Sokat lazultam szerintem és érdekes, hogy azóta nincs a terhelés másnapján a merevség és az izomláz is elhanyagolható.
a versenyekhez gratulálok, de azért a kajás kép tetszett a legjobban :)
Én tegnap léptem túl az idei ezredik km-emet, erre megfájdult a sarkam :( Nem tudom, a vasárnapi terep, vagy a hétfői aszfalt volt-e az oka, mindenesetre nyomásra is fáj kicsit. Tegnap még futottam vele (futócipőben, crocs-papucsban teljesen jó, mezítláb viszont érzem), ma azonban úgy döntöttem, kihagyom a reggeli futást, holnap meg úgyis szünnap lenne. Remélhetőleg péntek-szombatra jobb lesz.
Viszont hogy ne legyen ennyire egyszerű, egy szemölcs is nőtt a talpamon, ezt is gyorsan ki kell kezelni, mielőtt akkorára nőne, hogy ne tudjak ráállni.
Nagy UTH-s beszámolók után-közben, leírnám a Pünkösdi hosszúhétvégés 2 versenyem élményeit. Előzmények: eltunyulás elhízás, kevés futás után ezt az évet új lendülettel,komoly havi kilométerekkel kezdtem. Februártól beindult a fogyás is, amivel átrendeződtek a futásaim. Pulzusalapú edzésen egyre gyorsabban kellett futnom, ahogy egyre könnyebb lettem. Jól is esett, könnyen gyorsultam nem éreztem kockázatot a sérülésre, nem fájt semmim. Amit még elhatároztam az idei évre, hogy kerülni fogom a drága versenyeket, viszont kellenek a versenyek, hogy motivált legyek egész éven át. Ezért keresem a közeli olcsó, (ezek többnyire rövid) versenyeket. Szombat: Pusztaszabolcs Négy Évszak Maraton. 10,6 km a táv, ezt 2022-ben 4x futjuk le minden évszakban egyszer. Téli már megvolt, még gyenge formában az 4:49-es átlag lett. Most picit komolyabb tempót mertem tervezni magamnak 4:30-ban gondoltam hogy sikerülhet, erősen lassulóra, mert a gyorsulásomat még nem volt időm kitolni 2-3 km fölé. Bátran kezdtem, hárman le is szakítottuk a mezőnyt, de nem volt erőtartalékom taktikázni, csak a saját tempómat tudtam tartani, így szépen 30-50 méterre távolodva követtük egymást. Első végül kicsit lassult, változott is a sorrend, de csak előttem, én a stabil harmadik helyen értem be (4:26-os átlaggal). Eléggé meglepett, de tudom a nagyok az UTH-n futottak :)
Téli:
Tavaszi:
Vasárnap: családi BBQ szmókerezés, ugyanis a héten összekalapáltam egy füstölőt, ki kellett próbálni :)
Hétfő: Székesfehérvár Tesz futás 4,8 km. (3 kör, 9 visszafordító) Ez nagyon rövid, gyorsnak kell lenni, de bíztam benne, hogy mire belehalok beérek. 4:15-ös átlag óvatos tervem volt, szintén lassulóra. De titkon bíztam benne, hogy egy ilyet sikerülhet összehoznom 4:00-4:05-4:10. Jól bemelegítettem, majd jeges vízben lehűtöttem a lábaimat, jégzselével jól bekentem és még a rajtban is jeges vízzel hűtöttem a fejemet. Bevált, mert a csak a második kör végén kezdett zavarni a meleg, de onnan már hamar be is értem, nem volt halálos az iram, ment volna még így 500-1000 méter szerintem. Az órám végig szarakodott 7x, mert 3:50-4:05 közötti pillanatnyi meg körátlag tempót mért, nem tudtam, hogy beállítást nyomtam el vagy ennyire szar most a gps jel. Baszki, mikor befutottam a célba és megláttam az időmet 18:21, megcsókoltam az órámat, mert szegény ártatlanul lett meggyanúsítva, végig pontosan mért. Azt gondoltam, hogy én soha nem fogok tudni 5 km-t 20 percen belül futni és tessék, itt van váratlanul, nem betervezve, szinte könnyedén. Lehet mégis valami zavar lehetett a tér-időben?? 🙂 4,7 km 3:56-os átlagot mért az órám. Még az sem zavart, hogy a lehető legszerencsétlenebb helyezéssel 4. lettem a 35+ korcsoportban, abszolútban pedig 5. helyre lett elég az időm. Tudom a nagyok az UTH-t pihenték még 🙂
Köszi, hát könnyű azért nem volt, de nem is szenvedni járok én a versenyekre (csak a szükséges minimumot:)) Ezek a terepultrák frankók, nincsen a végére az aszfaltos hosszúkra jellemző bemerevedés, mozgásterjedelem szűkülés (szűkölés), szépen átmozgat mindent.
Figyeltem hogy haladsz, meg pár ismerőst is. Alig aludtam :) Nagy élmény lehetett és szépen kivitelezett verseny erőnlétnek és az időjárásnak megfelelően. Minden elismerésem ;)
Jó reggelt! A Meterunnológiai Szolgálat szerint túlnyomóan derült, de néhol felhős közérzettel, lokálisan jelentős mennyiségű inverz táplálékbevitellel kipipáltam a pilisi 112-est. Minden a terv szerint haladt, még jó hogy nem csináltam álomtervet :)
Ugyan 1000 km-rel odébb vagyok, de olyan relatíve hüvös, mégis gusztustalanul párás, fülledt idöben mint ma, még nem sokszor futottam. Ha ilyen volt otthon is, nem irigylem öket.
Most éppen úgy szakad, mintha dézsából öntenék, de gondolom nemsokára sütni fog a nap. Kár volt tönkretenni a bolygót, nem szeretem ezt az új idöjárást :)
Szinte az egész. Én most jöttem haza a Börzsönyből. Hát ott azért volt sár rendesen. Volt szakasz, ahol sífutó-mozdulatokkal haladtam, csúszott, mint a takony.
Viszont szerintem viszonlag jó időt fogtak ki. Bár párás, de nem nagyon meleg. Az erdőben kellemes.
"Manapság a csapadéknál már teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi van pár kilométerrel távolabb."
igen, ez abszolút így van. De érdemes a rosszabbra készülni, akkor csak kellemes meglepetés érhet :) Meg ha ma du-ra kisüt a nap, akkor száradhat is még.
Ahogy néztem a szintidőből kicsúszók vagy feladók aránya csak egyharmad volt, kivéve a legrövidebb távot. Minden távon majdnem ugyan ennyien voltak, akiknek volt rajtszámunk, de nem indultak el.
Az rendben, hogy hónapokkal korábban kell nevezni, ha indulni akarsz és főleg a két hosszú távnál alakulhat úgy, hogy nincs értelme rajthoz állni, de hogy az 54 km távon is vagy 80-an nem indultak el, az meglepő volt.
Azért a 10 órás szintidő ezen az 53km távon az 1800m körüli szinttel sokkal lazább, mit a Mátrabérc Trail 54 km 2700m szintes útvonalára a szintén 10 órás szintidő.
Manapság a csapadéknál már teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi van pár kilométerrel távolabb. Itt a faluban gyakran előfordul, hogy nálunk szakad az eső a falu alsó végén 2km távol meg száraz minden, de fordítva is előfordul.
Ilyet még soha nem csináltam. Már ma, 2 nappal a verseny előtt kezdtem átgondolni, összeszedni miben futok és milyen csomaggal. Még méricskélek is és nem csak az ISO port. Úgy néz ki az első fp-ig tervezett 2l szénhidrátos frissítővel 3700g lesz a rajt csomagom, a hátizsák+ övtáska a magammal cipelt cuccokkal. Edzésen kicsit kevesebbel szoktam indulni, úgy 3000g- os pakkal, ha 2l ISO-val indulok. Azt hiszem az első 3kilin elátkoznak a körülöttem futók, mert gyakran csipogni fog a bemelegés max HR átlépés miatt az órám 😁
Vasárnap is finom meleg várható + (szerintem) úgy 80- 90% páratartalom a szélvédett helyeken, a holnap reggelre várható eső miatt, ha rendesen beáztatja az erdőt.
Nagyon meleg volt és csak Pap réten jutottam jéghez, addig nem volt a frissítőpontokon. Ja, meg egy srác hason fekve ivott egy dagonyából az erdőben . egyébként jó idő volt :)
Nem gondoltam, hogy a 7 és félórás időtervemmel a mezőny első harmadában végeztem volna 2019-ben.
Bár ha meggondolom a gyors lábú terep ultrások zöme a hosszabb távokon indul. Az 54 km pedig a hozzám hasonló képességűek, edzettségűek távja. Az igazán gyorsak nem sokan indulnak ilyen rövid ultra távon :-)
Az itthoni futásaim táv+szint adatai alapján tervezett résztáv adataimat illeti eléggé passzol a 2019-es 7ó30p körüli célidővel beérkezők részidejeihez.
Már csak az a kérdés Pap-rét után tudom-e tartani a tervezett menetidőket, mert odáig szinte biztosan. Viszont a 4,5 óra menetidő utáni állapotom már bizonytalan. Idén csak a Mátrabércen sportoltam ilyen sokat, és ott nem voltam túl gyors már ebben az időszakban az emelkedőkön. Azért reménykedem a Garmin nem téved nagyon és április eleje óta valóban javult a kondim valamennyit és jobban bírom, majd mint a Mátrabércet. Ráadásul itt az össz szint is kevesebb azonos távra :-)
Az unalmas ókonzervatív szakmabeliek szerint Achilles-fájdalomra nem feltétlenül a verseny az ideális kezelési mód, de a te unortodox módszerrdbe simán illeszkedhet. Úgyhogy jó futást és jobbulást!
Én kitaláltam magamnak egy nagyon szép kis 20 km körüli kört a Börzsönyben, már nagyon várom.
én soha nem futok sapka nélkül, bár a feleségem szerint ennek csak az az oka, hogy takarni akarom, mennyire kopaszodom :)
Csatlakozom, mármint, hogy 22 éve szerintem tán egyszer indultam neki kocogásnak, futásnak, versenynek sapka nélkül, de azonnal éreztem, hogy valami nem stimmel... :) A kopaszodással olyan 25 éve megbarátkoztam. :) Vékony sildes nyári sapka, tavaszi-őszi-téli: minden időben mindenféle jöhet. :) Sajna, megfájdult a jobb lábam Achilles-vádli körül, így már a heti kettőmet sem futom, de holnap lesz egy késő esti futórendezvény Balatonfüreden, és Mosolygós79 meghívott rá, valószínű, helyben benevezek a 10,5 km-es távra, és lekocogom Mosival. :) Az félelmetesnek hangzott, amikor a fejlámpáról írt, hogy azt feltétlen hozzak... :) De hát Csillagfényes Füred a verseny neve.
Akkor a csuklós pulzusmérésre valamelyik Polart javasolnám, de a GPS pontosság + barometrikus magasságmérés tekintetében szerintem jobb most a Garmin. Igaz ezt a V800 tapasztalatomra és a Vantage V -ről látott elborzasztó track fotókra alapozom. A Grit X Pro állítólag jobb GPS vételű, mit a Vanatage V volt és most van új futó Polar óra modell a Polar Pacer két verzióban, azon lehet javítottak valamit a korábbiak elcseszett dolgaiból és a barométer nélküli verzió 80 eFt árú.
Azért szavazok a csuklósra, mert nincs kedvem plusz kütyüket magamra aggatni. Bár Spenót technikai tanácsa egyszer már nagyon bejött :-) Azóta is azt a csontrezgéses fejhallgatót használom.
Én nem váltanék órát viszonylag jó csuklós HR mérés reményében
Az nagy részben az egyéni adottságokon múlik. A másik nagy tényező a tényleges műszaki megoldás amiben állítólag a Polar jobb mint a Garmin. Ha a mellkaspánt nem opció, akkor próbáld ki a felkaron használható önálló optikai megoldást. Én ugyan nem próbáltam, de Spenót nagyon dícsérte a Fenixhez használt Polar OH1-et és ha jól emlékszem csak az akku kapacitás miatt cserélte más gyártmányra. A csuklótól stabilabban lehet feltenni a kisebbb és könnyebb szenzort, kissebb a mozgás dinamikia elmozdulás lehetősége és talán a felkar erezettsége is jobb, pontosanb optikai HR adatot tesz lehetővé.
Én túl drágának tartom 200 ezerért ezt az órát (Forerunner 955), kár hogy annyi hókusz-pókusz van benne. Nekem elég lenne egy egyszerű óra, amiben van egy pontos GPS és egy viszonylag jó csuklós HR, de ezeket sajnos csak a drága változatokba teszik be.
Grat! Erre csak azt tudom mondani, mint Sebök József, a ZTE egykori válogatott játékosa a cseréjének, amikor az egyik mérközésen a tv-közvetítésben is jól hallható módon lecserélték:
Schildes Salomont használok, meg Compressportot, különben a szemembe folyna az izzadtság, ezeknek viszont olyan frankón van megcsinálva a schildjük, hogy páratartalom/izzadás függvényében el is párologtatják ami odavezetődik a homlokomról, meg vízbe mártva jól hűtenek. Szóval a hétvégi Szentlacin csöpögni fog róla a víz az ziher, dzsungelharc lesz:D
Extra motiváció is lett, mert kiszignálták tegnap a 129-es (ékatón éikoszi énnéa) rajtszámomat a Spartathlonra, jeah.
Csősál párti vagyok. Be lehet vizezni, megvédi a tűző naptól a fejemet dús hajzat hiányában, és az izzadtságot hátra vezeti a hátamra, nem hagyja a szemembe folyni.
én soha nem futok sapka nélkül, bár a feleségem szerint ennek csak az az oka, hogy takarni akarom, mennyire kopaszodom :)
De amúgy sütötte már meg a fejemet a nap egyszer-kétszer, ami nagyon rossz tud lenni, úgyhogy ha lehet, többször nem élném át. Ráadásul frissítőpontokon leöntheted hideg vízzel és úgy teszed vissza.
Én sem hordok sapkát, de elgondolkodtam rajta. Ki is próbáltam a hétvégén, de nem tudom eldönteni a sapkától fog előbb megfőni a fejem vagy a sapka hiányától ?
De viszek, legfeljebb lóg majd a zsákról..A szemembe csorgó izzadtság ellen kéne valami a homlokomra. Vékony homlok pántban szoktam futni, de néha azt sem bírom elviselni nagy melegben.
Már sajnálom is hogy nem neveztem! :( hajrá nektek!
Pinyó, 14 óra teljesen reális neked sőt! ;)
Meleg miatt ne csak a frissítésre figyelj, hűtés is legyen, mert ha túlhevülsz, hamar vége lesz! Ha nincs jég vagy víz, felfelé csak nyugodtan menj. Síkon lejtőn kis hűtést ad a menetszél is ami becsaphat, mert felfelé megszűnik és nagyon hamar túlhevülhetsz! izgulok!!!
Csak a gondolataim ill néhány vegyes tapasztalat erről saját ill baráti körből:
3.00-4.30 között ad kb hozzá, minél közelebb vagy a 3'-hez annál többet (ez a fizika része). Biztos 4'30 fölött is, de legyünk őszinték, az az 1-2 százalék ami ott bejön inkább már annak szól hogy van rá pénzem mint a valós hozzáadott értéknek. Persze aki megteheti miért ne tegye.
Nike (a felső 2-3 kategória) a legjobb - mondjuk azok már durván csúnyák is (szubjektív) - ott ismerős a 3.40-4' körüli sávban is 10mp-et öndiagnosztizált, azért az markáns - lehet csak az ő érzése ez a 4% környéke, a valóság kicsivel alatta lehet, de a lényeg hogy érzékelhetően gyorsabb.
Triatlon élmezőnyből az info szerint durván hozzáad - ott azért ha csak 3% is az 45-50mp egy 10k távon - gamechanger. Nem véletlen hogy mindenki átugrott ilyen cipőkbe (főleg Nike és Asics ahogy tudom).
1, nem feltétlenül, de alapvetően a középtalpnál dob, tehát sarokraérkezésnél (még ha proprioceptive heelstrike is) nem ad annyit hozzá az tuti biztos. Igazából már az, hogy magasabban vagy a talpszerkezet miatt is hozzáad a lépéshosszhoz (megint csak fizika) ehhez még a karbon elrugaszkodás az már számottevő
2, igen, de szerintem azért nagyobb a tartomány - és az előny az előny, 3h körüli maratonnál is kijöhet akár percre, vagy inkább percekre
3, ez viszont biztos, ezért is nem javallott pár hozzászoktató edzésen kívül használni inkább csak versenyen (hacsak nincsenek csillióid vagy szponzoraid). Általában elég jól meg vannak ahhoz csinálva, hogy jól illeszkednek a lábra, nem teszik tönkre, tényleg egy rövid hozzászoktatás után rá tudod bízni magad versenyen
Én is elcsábultam egy középkategóriásra (adizero pro) és igen jó érzés és gyorsabbnak is tűnt bár még csak nagyon kevésszer volt a lábamon. Nekem még az imádott és etalonnak tartott adios 4-esnél is jobb, pedig a Nike (és úgy egyáltalán) a karbon megjelenése előtt az volt a maraton rekorder cipő, annyi különbséggel, hogy az még simán megfizethető volt.
Saucony sorozatokat is dícséri akinek van, de én ott nem tudok eltájékozódni, hogy melyik a milyen és mivel az adizero nagyon jó áron volt (a Sauconyk meg nem) ezért nem is hezitáltam.
Ha 4 perceken belül érek azért akkor inkább a Type A lesz, mert abból egyszer lőttem egy baromi gyönyörűt baromi olcsón. Azóta vár rám meg a formára :)
Eddig úgy gondoltam, hogy nem fog nekem kelleni Forerunner 955, legalábbis még 1 évig biztos, de úgy néz ki olcsóbban debütál mint amennyibe pár hónapja a 945 LTE-m vettem. Majd elolvasom a tesztet meg az elsö IRL beszámolókat a GPS accuracy-röl, aztán meglátom. LTE nincs benne, de amúgy nem tervezem használni.
Ez a heti fix öt edzés nagyon jól fejleszt. Szabadnap is marad, és a maradék napokon sem kell, ahogy írtad, extrém sokat edzeni.
A kütyükre én is mérges vagyok néha, amikor azt vágja a képembe, hogy "eredménytelen". De igazából nem is ezért tartjuk őket, mert milyen jó, amikor végre megdicsér :)
Szép májusom lett, 388km, 33ó14p. Emellé még bejött több mint 29 óra főleg munkába járós kerékpározás.
A havi kilométer adagom életem második legjobbja, az edzésidő is majdnem; érdekes, ez a havi 33-34 óra szinte mindig ugyanennyi a célversenyt megelőzően.
És futottam egy csomó szép helyen, és azt is élveztem is hogy végre semmim (futáshoz szükséges ízület) nem fájt.
