Romániában látógatóban sem voltam évek óta. Ami vonzana az székelyföld és a tengerpart. De most pici gyerekeim vannak, egy darabig nem indulhatunk hosszabb utakra... Amúgy a románok jó fejek, közvetlenebbek, segítőkészebbek és összetartóbbak a magyaroknál. De ha megyünk majd, pl. nyaralni, szivesebben indulunk Ausztria felé, jobban szeretem a rendezett telpüléseket és a kultúrált embereket. :)
szia, koszi valaszod, angol es a nemet mar megy jol csak a roman nem. Még semmit se tudok romanul csak 1 vagy 2 szot mondatot, kicsit talan hasonlit a latin nyelvre igaz azt se tanultam csak lattam konyvekben.. te beszelsz romanul jol?
Ugyan annyi idő, mint bármely idegen nyelv. Évek. Ha jó a nyelvérzéked és románok között élsz, az segíthet. De ha megtanulod, onnan könnyebb lesz az angol, az olasz és a francia. :)
Csak eleinte hiányzik. Pár év múlva nem fogod magad otthon érezni itt sem és ott sem. Magyarországon nem azt kapod, amit reméltél, romániában addigra semmi nem olyan lesz, amire emlékszel és ami hiányzik. És a gyermekeidnek sem lesz jobb, mert a magyarok csak ahhoz értenek, hogyan csinálják ki egymást. Reménytelenül romlik itt minden, és a felnövekvő generáció sem ad semmi okot a reményre. Én remélem és szeretném a legjobban, hogy ne így legyen.
Erdelyi szarmazasu vagyok a csaladom is, de nem tudok romanul, en mar Magyarorszagon szulettem, Szeretnem tudni mennyi idö vagy ev mig valaki alap szinten vagy tokeletesen meg tanulja a nyelvet? Szeretnem megtanulni erdekel a nyelv is. Szeretem Erdelyt kinnt is eltem mar eleg sok idot ,de nem ment a nyelv tanulas egyedul, vissza kelett jojjek Magyarorszagra. Most ismet vissza akarok menni de ehhez kell a nyelv is.
Én is így gondolom,ahogy Ön.És örüljön és legyen boldog,h a lánya még kicsi volt,és nemigazán maradtak emlékei Erdélyről.19 éves leszek és kicsivel több,mint 2 éve,h átköltöztünk.Hosszú történet a miénk is.Otthon nem volt álláslehetőség,és édesapám itt vállalt munkát.Nyolc évig éltünk úgy,h egy hónapban csak egy hétig láttuk apukánkat.A bátyám is Pestre került egyetmere.Nővérem 2 éve érettségizett még otthon,és neki is dönteni kellett.Álmait feladva döntött ő is Pest mellett.Így édesanyámmal ketten maradtunk volna a kis lakásban.A család elhatározásra jutott:költözünk.Nagyon nehéz volt,sírtunk,szomorkodtunk,haza vágytunk!Magváltozott minden egy új iskola/munkahely,új város,új ház,új ország!Sajnos,h ezt kell mondjam,hiába volt régen egy ország,mostmár nem az.Édesapám 9 év után kapta meg az állampolgárságot.Az eskütételen az újságiró megkérdezte,h hol érezte magát otthon?Hol érzi magát magyarnak!Sajnos a válasz az,h:otthon!Otthon pedig Partiumban van.Nem elfelejteni,nem csak Székelyföld van!Ott legalább magyarnak mondtak!Hiába volt nehéz és rossz.DE csak ott vagyunk igazán otthon!Mégmindig hiányzik és mindig is fog.De legalább az én gyerkem elmondhatja majd magáról,h magyarországi magyar és büszke lehet majd arra,h felmenői erdélyiek voltak!Ahogy Ön is,az én szüleim is azt remélték,h nekem és az én családomnak könnyebb lesz!Jól döntött!Még akkor is ha Ön nem tudja hol van otthon.De a lánya tudni fogja és hálás lesz Önnek azért,h nem neki kellett döntést hoznia.
Grafológia tankönyv írásához keresem a környező országok írássztenderdeit, vagyis azt az írást, amit az általános iskola 1. osztályban tanítanak a gyerekeknek. Az interneten sok helyen megtaláltam nyomtatott formában az abc-ket, de nekem igazán a kézírásos formára lenne szükségem.
Gondolod, hogy a győlölet jó dolog? A gyűlölet gyűlöletet szül. A sok gyűlölet konfliktusokat, háborút, megnyomorított sorsokat, családokat, háborút, halált. Volt erre példa a közelmúltban, a szomszédban. És a magyaroknak nincs képességük jól kijönni az ilyen helyzetekből, hosszú távon sem.
Nem lehet, hogy éppen azért gondolom ezt, mert szeretem és féltem a székelyeket?
Egyetlen megoldás a békés egymás mellett élés, egymás tisztelete és az energiák pozitív célokra való felhasználása.
Hát persze, sajnos kötelező volt ezt megtanulni, de igyekszem elfelejteni, nagy-nagy sebességgel, és nem lett már a kislányomnak sen anyanyelve, sőt szinte nem is ért románul, de főleg nem beszél, max. annyit tud, hogy "druminlukru". A fiam pedig annyit, hogy "csinyezgura", mikor nem hagyják békét az aradi szőrös talpúak.
Pedig, nagyapám azt mondta, hogy amit tudsz azt nem vehetik el tőled, hiába ölnek meg a tudásod akkor sem lesz az övék.
Nem csak te vagy így !!!Én is most már 18 év ittlét után így érzek.A gyerekek itt születtek,járnak iskolába.Ők csak a nagyszülők szeretetét,bár max egy hétig élvezhetik.Mindketten Marosvásárhelyről jöttünk el.Fiatalon kezdtük és célunkat elértük DE most már, ha a 18 éves fiamra nézek egy más világban élnek céltalanul.Sokszor játszom a gondolattal mostanába ,hogy visszatérnék,de ott is megváltoztak az emberek.Anyagi hajsza elvette az eszüket.Már a jó barátokkal is akiket ott hagytunk,sajna csak az anyagiakról hajlandók beszélni.Sokszor emlegetjük azokat az estéket mikor nyomtuk a kanasztát gyertyafénynél.Akkor pénz szóba se jött,csak a reményekről meg az őszinte dumcsik folytak.Most van autó meg berendezett lakás meg igényes gyerekeink.De családias légkör ,meg őszinte barátok ,azok nincsenek. Ha a kettő egyvelege lehetne ,akkor a "paradicsom "lenne. Szüleink idősek ,bármikor meghalhatnak és akkor mi lesz.Mert igazán bevalva őértük meg a táj miatt megyünk haza.DE ha nem lesznek akkor mint turistaként vagyis úgy érzem hogy annak lépem át a határt. Hát ez az igazi HONTALANSÁG érzése.Azt hiszem nem csak jómagam vagyok így!
Én meg a román kamionosknak(meg autósoknak) szeretnék üzenni valami frappánsat, mondjuk a hátsó ablakra ragasztva.. Természetesen itthon, nem Romániában :) Egyszerűen elegem van belőlük. Ha tudnál ebben segíteni :)
Sajnos már rég nem nézett ide be senki. Tud valaki románul? Szerintem nagyon sokan tudnak, még akkor is ha letagadják, azt, hogy tudnak. Én tudok, hiszen ott jártam iskolába, ott érettségiztem, ott jártam egyetemre és sok évig ott dolgoztam. Apám Budapesten született, de Erdélybe volt jegyző. Természetesen még a régi időkben. Megnősült és feleségül vett egy erdélyi magyar lányt. Közben megtörténtek az események és román állampolgárok lettek. A budapesti házat, apám testvére örökölte. Mivel neki nem volt családja, halála után én örökköltem meg. Sokat gondolkoztam mit tegyek. Jöjjek át vagy maradjak ott. Én sosem jártam magyar iskolába, csak azért mert nem volt. Mindent amit magyarul tudok, a szüleimtől tanultam, otthon. Az összes többi tudást, román iskolákban szereztem. Nem szégyenkezek ezért, mert jó iskolákban jártam. Egy nagy gondom volt. Az én lányom, egyáltalán nem beszélt magyarul. Igaz egy kis nyelvzseni, 10 évesen angolul és franciául beszélt, de magyarul nem. Eldöntöttem átjövök és átveszem az örökségemet is. 25 éve élek itt. Kaptam hideget, meleget. Ott magyar voltam, itt meg román, ami szerintem semmit sem jelent. Az a kérdés, hól vagyok otthon. Az igazság fájdalmas. Sehol sem. Sem itt, sem ott, nem vagyok otthon. Ott számomra már minden idegen, itt 25 év távlatában is, sok minden ismeretlen. Nincsenek gyökereim, nincsenek igazi barátaim, sok mindent máshogy itélek és látok. Erdélyi látogatásom első hetében, minden szép és jó, aztán haza akarok jönni. Mikor hazaérek, jól érzem magam, aztán eltelik az idő és visszamennék egy hétre, de nem lehet. Szerintem úgy lennék boldog, ha három hónapot itt, egy hónapot ott élnék, de a nomád élet nem nekem való, ezért ez a lehetőség, szóba sem jöhet. A lányom megtanult magyarul, neki már könnyű. Ő magyarországi, magyar lett, ő nem küzd az emlékekkel, hiszen olyan fiatal volt, hogy ottani emlékei nincsenek. Nem gyötri a múlt, ő csak a jövőnek él. Legalább elértem valamit, és ez már jó. Üdv mindenkinek.
sziasztok, nekem is egy kis segítség kéne, hogyan kell ejteni ezt a keresztnevet: Singheorghe? elég kínos lenne, ha az illető jelenlétében rosszul mondanám a nevét, úgyhogy előre is köszi