Kedves Fórumtársak!Max Brand gyűjtemény,közel 60 könyv,vannak gyengébb minőségűek,kalóz kiadványok,folytatásos ujságból.És rengeteg kétkötetes Pesti Hirlap,és kiváló minőségűek ! Darabokban már vitték volna még a gyengébbeket is,de EGYBEN!!! szeretném eladni.Nem kevés de nézzenek szét a "piacon"ott darabonként összeszedni,izgalmas lenne. Az email cimem: tangerine59@gmail.hu Köszönöm hogy elolvasták!
Nagyon szépen köszönöm a sok új Perry Mason könyvet. Nagyon sok kellemes percet szereztél vele. Imádom Garnder Perry Mason-sorozatát. Bár kiadták volna az összeset magyarul. A canadahun-ról töltöttem le. Beszélek angolul, de a jogi nyelvezet miatt nem mertem belekezdeni eredetiben olvasni.
Nagyon örülök a lelkes szavaidnak, érdeklődésednek! A könyveket szívesen elkészítem neked, a legjobb ha a részleteket e-mailben beszéljük meg, írok is a megadott címre. De azért ide írom az elérhetőségem.
A címem: badrinath@freemail.hu vagy badrinath@gmail.hu
"A krimiolvasó (vagy a film esetében néző) különös figura. Abban a pillanatban, amikor felüti a kezében levő bűnügyi történetet, még úgy viselkedik, mint bármely más olvasó, aki másra sem vágyik, mint hogy az esztétikum elíziumi mezején egyesüljön a szöveggel, hogy aztán a légyott gyümölcseként megszülethessék az esztétikai képződmény (mindegy, minek nevezzük) - ő maga, vagyis az olvasó, illetve a szöveg érintkezési felületén. (...) Az áhított egyesülést azonban minduntalan (meg)akadályozza egy kényelmetlen tényező, amely minden olvasó közül a krimiolvasóra illik leginkább. (Sőt megkockáztatom azt a kijelentést, hogy e tényező minden krimiolvasó alapvető attribútuma.) A gyanakvásról van szó. A krimiolvasó - pontosabban a jó krimiolvasó, és itt a jó bizonyos hiányosságot takar, mondjuk az átlagolvasóval szemben, akinek az azonosulás, gyanakvás híján, gond nélkül sikerül -, gyanakvással közelít egy zárt ajtóhoz, egy törött tükörhöz, egy meghajláshoz, a nappaliban pezsgőző-dohányzó arisztokrata nagynénihez, röviden mindenre és mindenkire gyanakszik, amivel és akivel csak találkozik a könyv lapjain. Ez a gyanakvás pedig abból a krimihagyományból táplálkozik, mely szerint bármely bűntény megoldásának szükséges és elégséges feltétele az ész, vagyis az intellektuális jelen-lét. A krimiolvasó valójában ugyanúgy azonosulni vágyik a szöveggel, mint bárki más, csakhogy kizárólag intellektuális szinten. Ezt az intellektuális azonosulást (értsd: én már tudom!) pedig folyamatosan aláássa a mindenre kiterjedő gyanakvás. A nagy egyesülés tehát voltaképpen nem történik meg, vagy ha mégis, sohasem tökéletes, azaz nem származik belőle esztétikai gyümölcs.
Akkor miért van egyáltalán krimiolvasó, kérdezhetné akárki teljes joggal. A válasz rendkívül egyszerű. A krimiolvasó kielégületlen, a kielégületlenség pedig hatalmas hajtóerő. A krimiolvasó olyan, mint a kövét újra meg újra a hegytető felé görgető Sziszüphosz. Sziszüphosz a maga módján szintén kielégületlen. Ha csak egyszer sikerülne neki feltolnia a követ a tetőre, leülne, megpihenne, aztán dolga után nézne. Vagy választana egy másik követ és egy másik hegytetőt. De mindenképpen átkerülne a nagy akadályon, amelyet - paradox módon - épp saját kielégületlensége gördít eléje. A krimiolvasó is azt teszi, amit Sziszüphosz: minden könyv egy újabb kő, amelyet fel lehet görgetni a hegyoldalon, az esztétikai egyesülés csúcsai felé. Ez a krimiolvasó/néző rejtélye."
Eddig csak olvasótok voltam, de gondoltam, regisztrálok, hogy tapasztalataimat megosszam. Most elsőre csak néhány javaslat.
Aki a klasszikusba hajló, "nyomozós" krimiket szereti, annak ajánlom Peter James könyveit. Tkp. egy sorozatot alkotnak: ugyanaz a főszereplő. Sokat ne olvassatok egymásután, mert akkor egy kicsit unalmasnak tűnnek a történetek, bár magában mindegyikük érdekes. Hasonlóan a Sandford "Davenport" sorozat könyveihez, amit én csak 3-4-es adagokban olvastam el.
Időközben megvolt A veszettek is. (Fent van magyar szinkronnal a Youtube-on.)
Alapvetően azt mondhatom, jelentős film, jelentős sztori. A maga korának szintjén. Mai szemmel érezhetően idejétmúlt stílusú, lassú, és azt hiszem, erre mondják, hogy erősen didaktikus. Ezzel együtt a mcbain-i filozófia és szellemiség átjön rajta, érződik, hogy miért volt fajsúlyos író, nem csak egy "szórakoztató krimiszerző". A filmadaptációt neves rendező készítette, több szerepben is ismert, sőt, nagy színészekkel, akik meg is tesznek mindent.
Egyszer mindenképp megnézendő - de nem többször újranézős klasszikus. Mondanivalója ugyanakkor napjainkban legalább annyira érvényes, mint annó!
Az elmúlt hetekben, miután rátaláltam erre a topikra, a kezdetétől fogva máig végigolvastam az egészet :)
Itt kaptam kedvet többek között Ed McBain műveihez, aki addig nem nagyon ismertem, de pont elém került egy novellája is, és nagyon tetszett. Úgyhogy több regényét beszereztem gyorsan, sorra olvasom, mindemellett az írásai nyomán készült filmeket és elkezdtem keresgélni. Tapasztalataim:
- talán a legjelentősebb az EM-adaptációk közül a Mr. Süket trükkjei (1972), aminek a címére emlékszem gyerekkoromból. Alapvetően hiteles, pontos és stílusos feldolgozás, nagyon jó szereplőválasztással, ám a hangvétel is kicsit félrement talán (groteszkebb, mint az eredeti írások modora), és a végeredmény is inkább csak nézhető, de nem kiemelkedő.
- a két Columbo-sorozatbeli epizódot már ismertem, hiszen szeretem a szériát, csak nem tudatosult bennem mostanáig, hogy az a két rész, ami érezhetően kilóg (nem rossz értelemben) a nagy egészből, az mindkettő pont Ed McBain. Az egyiknél teljesen hiányzik is a sorozatra jellemző örök panel: hogy látunk egy gyilkosságot az elején. Az Ölni már nincs idő (1992), illetve a Titkos ügyek (1994) egyaránt elég jó sztori, az előbbi különösen, az egyik kevésbé ismert, de a legjobbak közé tartozó Columbo-epizód.
- a Vérrokonok 87-es körzetes történet, de elég vérszegény. Itt is a hangvétel furcsa, nem lazább, hanem éppenhogy melodramatikusabb, mint a McBain-regényeké. A színészi gárda erős, sztárok kisebb mellékszerepekben is (ami a megoldást találgató nézőt félre is viszi ;) ), a főszereplő nem rossz, de nem ilyennek képzeljük szerintem a könyvekből Carellát (Donald Sutherland; a nevet a szinkronban mintha "Korellának" mondanék!?), míg Bert Kling elég jól eltalált szerintem.
- na, ha valami furcsa, akkor az az Esténként a kormoránok rikoltoznak a dzsunkák fölött (1971). Egy blődli jellegű francia vígjáték, a korra oly jellemző mozis marháskodás. Komoly színészek számos szerepben, a főszerepben Michel Serrault különösen kitesz magáért... de hogy jó lenne a végeredmény, humoros és szórakoztató?, azt nem lehet mondani. Fárasztó. De színvonalasan az.
Ezen felül még öt vagy hat olyan filmet látok az elmúlt fél évszázadból, amit Evan Hunter írt vagy könyvéből készült, és van magyar című változata (jó esetben tehát valaha szinkronizálták és bemutatták nálunk). Ezeket is keresgélem, egyelőre sikertelenül. Tábladzsungel (1955), A veszettek (1961), Menny és pokol (1963), Robbanó leves (1963), Az utolsó nyár (1969), Látszólag ok nélkül (1971), A Messzejáró Asszony legendája (1980), Három vak egér (2001)...
Megkaptam a listát. Fantasztikus gyűjtemény, nagyon szépen összerendezve! Kell pár nap mire átböngészem, de már így első ránézésre is van benne bőven, ami nekem nincs meg.
Köszönöm szépen. Küldöm a Bill Eldon kisregényeket.
Miért is ne? Az hogy nekem a papírkönyv az elsődleges, még nem jelenti azt, hogy nem gyűjtök e-könyvet is.
Ha egyetértesz vele, akkor szívesen cserélnék. Neked biztos van olyan „könyved” elektronikus formában, ami nekem hiányzik. Meg az is érdekes lehet, hogy milyen formátumban szeretnéd?
És ha már itt tartunk, akkor akár a papírkönyvet is lehet cserélni papírkönyvre. Vagy e-bookért papírkönyvet........ ki lehet iktatni a pénzt.
Két új könyvet (papírkönyvet) szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. (hátha valakit érdekel)
1.) Erle Stanley Gardner - Három rejtély -
A három Bill Eldon kisregény egy kötetben! 1. A szőke hulla rejtélye - ez már megjelent hivatalosan is a 22 detektívtörténet kötetben. 2. Az éhes ló rejtélye - zepgyuri fordította, 3. A sikoltozó nő rejtélye - zepgyuri fordítás. A két zepgyuri fordítás átment két lektoron is... és a szőke hulla is meg lett fésülve.
2.) Judson Philips (Hugh Pentecost) - Ég a gyújtózsinór
Ez a regény a Tükör folyóiratban jelent meg folytatásokban 1974-ben.
Két „őskrimi” került fel a KrimiMúzeum polcára, ezúttal már színes borítókkal.
1.) E. W. HORNUNG - A MŰKEDVELŐ BETÖRŐ (The Amateur Cracksman) 1899. Ez az első Raffles könyv és több „legjobb listán” szerepel. A Pesti Hírlapban jelent meg folytatásokban 1905-ben, majd a Tolnai Világlapja is leközölte más formában. Rövidítve, a szerző neve nélkül és a főhőst Ewans-ra átnevezve. Ez nem szép dolog, de az ajánlását ideteszem: „Új regényünk egyike a legszenzációsabb angol bűnügyi regényeknek. Tárgya nemcsak érdekfeszítő, hanem új is. Nem hivatásos gonosztevőknek a rendőrséggel való küzdelmeit beszéli el, mint a legtöbb bűnügyi regény; ennek a történetnek a hőse egy fiatal előkelő és rokonszenves ember, aki magáért a veszedelmekkel teli kalandos életért, csupa passzióból választja a betörő-pályát. Az ő változatos kalandjai egy éléseszű, vakmerő ember magasröptű szellemének bizonyságai. Az olvasó gyönyörűséggel lesi, hogy mikor menekül ki a csapdából egy-egy lángeszű fogásával, részvéttel követi a sorsát, pedig tulajdonképpen a bűntettesek osztályához tartozik. A könyvnek egyik kiválósága az, hogy nem oly sötét és komor az előadása, mint a bűnügyi regényeké; ebben a műben humor és jókedv csendül meg, amely magával ragadja az olvasót.”
2.) FERGUS HUME - A BÉRKOCSI TITKA (The Mystery of a Hanson Cab) 1887.
Szintén a Pesti Hírlap adta le folytatásokban 1905-ben.
Ferguson Wright Hume (1859–1932), Fergus Hume-ként ismert, termékeny angol regényíró volt, aki detektív és rejtélyregényeiről, thrillereiről ismert.
Angliában született, majd három éves korában családja kivándorolt Új-Zélandra. Itt jogi egyetemet végzett, majd Ausztráliába, Melbourne-be költözött, ahol ügyvédi hivatalnokként kapott állást. Drámákat kezdett írni, de a színházak nem értékelték műveit. Akkoriban Émile Gaboriau regényei örvendtek nagy népszerűségnek és elhatározta ír egy ilyen regényt. Az eredmény a Melbourne-ben játszódó A bérkocsi titka (The Mystery of a Hanson Cab) lett. 1886-ban saját kiadásban jelent meg és azonnal nagy sikert aratott. A korszak legkelendőbb rejtélyregénye lett. Szerepel Julian Symons 100 legjobb krimi és rejtélyregény listáján. 1990-ben John Sutherland az „évszázad legszenzációsabb detektívregényének nevezte”. Arthur Conan Doyle is ihletet merített belőle Sherlock Holmes regényeihez.
Amennyiben valakit érdekelnek a könyvek e-mailben jelezze.
Pár nap és 60 ÉVES AZ ALBATROSZ KÖNYVEK sorozat!!!!!!
Így ajánlotta anno az Esti Hírlap (1963.03.11.): „Az olvasóközönség kedveli az izgalmas olvasmányt. A fantasztikus és kalandos regény iránti igényt kívánja kielégíteni egy most induló új sorozat. Az Albatrosz könyvek — ezt a nevet kapta a sorozat — új színt jelentenek könyvkiadásunkban.Céljuk a szórakoztatás és az ismeretgyarapítás…”
1963-ban indult útjára és 1990-ig 241 könyv jelent meg nem számolva az újra-kiadásokat.
Nem tisztem, hogy értekezést írjak eme alkalomból, mindenki saját érzelmeire, emlékeire hagyatkozhat, de az biztos, hogy a sárga csík minden krimirajongónak ismerős.
Ki ne emlékezne szívesen ezekre a jellegzetes könyvekre. A sárga csík a borító felső részén és az albatrosz - a Madár -, ami összetéveszthetetlenné tette minden más könyvvel.
Nekem a kedvenc sorozatom mind a mai napig, teljesen mindegy melyik regény az - legfeljebb nem olvasom el -, de ott kell legyen a könyvespolcomon. Sok-sok kellemes órát töltöttem „velük”, (hó)napokat vadásztam rájuk az antikváriumban, de sajnos 27 év után eltűnt. Volt egy vértelen próbálkozás 1997-ben, hamar köddé vált...
Mindenesetre a KrimiMúzeum is megemlékezik e jeles évfordulóról és lerója tiszteletét az Albatrosz előtt. És vidáman kijelenthetem, hogy öregnek öreg, de nem halt meg. Álljon itt bizonyítékul a 242. kötet, mely talán megmutatja, hogy egy ALBATROSZ KÖNYV borító is nézhet jól ki.
Szerintem ma is igaz az Esti Hírlap cikke: új színt jelent(het) könyvkiadásunkban.
Most fedeztem fel, hogy Anthony Horowitz: Örökké meg egy nap -James Bond regényének rövidített változata (a pdf 148 oldalas) 2020-ban megjelent a Reader's Digest válogatás részeként.
A teljes könyv kiadásáról én már régen lemondtam.
Illetve a segítségeteket szeretném kérni:
Korábban be lett ide rakva az Oroszországból szeretettel pdf változatban magyarul, de a link már sajnos nem működik.
Meg lett az is osztva, hogy melyik újság melyik számaiban volt, de sajnos több napi kutatás után sem találom ezt az újságot digitalizált formában.
Nagyon hálás lennék, ha esetleg valaki ezt lementette és megosztaná velem.
Semmi más célom nincs vele, csak el szeretném olvasni. :)
Köszönöm a lelkesítő szavakat, de azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a regényeket nem én választom. Ez a fordító(k) érdeme. Én csak igyekszem lépést tartani velük, úgymond úszom az árral.
