Miután Réka (Mono) két etetés között -gyermekét "nőrsz"-re bízva beviharzott a Fehérvári úti Retekklub székházba, az idő az épületen kívül sóhajtott egy utolsót, majd feladta. Úgy döntött, a várakozó álláspont lesz számára a megfelelő ezekben a nehéz időkben. Sarki boltjának ajtajába kiakasztotta a "Rögtön jövök" táblát, majd ismeretlen helyre távozott.
De az épületen belül felpörögtek az események. Réka, miután a biztonsági őrök -hanyagságuk már csak értelmi képeségükkel versenyezhet- átengedték a fütyülős-csipogós ajtón, Kalamár Direktor úr irodája felé vette az irányt. Az "előszobában" a határozottan oda-sem-bagózó titkárnőt egy Hong-kongi akciófilmben látott ninja csellel kikerülte, és majdnem ártalmatlanná tette, de aztán győzött a józan ész. Ezért csak a három és fél szál, kissé zsíros haját mutatta meg neki, ami elég volt arra, hogy Manyika -Kalamár úr sokat próbált, és kipróbált jobbkeze- sikoltozva meneküljön ki a házból, rúzsát, körömlakkját, és alapozóját szana-szét szórva.
Mono belépett az irodába, és rögtön a lényegre tért:
-Itt vagyok! -kiáltotta, miközben kezeivel kőröket írt le ellentétes irányba, amibe egy idő után bele is zavarodott, ezért abba is hagyta. Körülkémlelt a szobába, és megkönnyebbülten konstatálta, hogy a direktor nincs a helyén. Ezért a tükör elé lépett -ami az iroda egyik oldalát fedte egész hosszában- szemben a háromszor három méteres kanapéval, hogy mégegyszer végiggyakorolja mondókáját.
Alig kezdett bele, mikor megérkezett Kalamár. Megvetően végigmérte a monokiniben feszítő Rékát -akinek a száját csak az imént hagyta el az utolsó:
-Óóóóó, óóóóó, te Isten! Ne hagyd abba!! Most a jóóóóóó!! -kezdetű, szakszerűen megfogalmazott "beolvasó" mono-lóg. És csak ennyit közölt vele, foghegyről:
-Ki vagy rúgva!
Réka, nem erre számítva, először meg sem tudott szólalni. Egy kis időt kért, hogy a gondolatait, és ruházatát rendbehozza, majd kihúzta magát, amitől még jobban eltűntek a "mellei".
-Akkor szerelmes leszek a Kristófba! -játszotta ki utolsó aduját.
-Felőlem... -fogadta a hírt Kalamár, és töltött magának egy fél konyakot, majd miközben kézmelegre "löbögtette" az öblös pohár tartalmát, feltette lábát a mahagóni íróasztalra.
Ezt már Mono sem bírta elviselni. Kirohant az irodából, az épületből, és pont belebotlott az időbe, ami nem neki dolgozott. Sőt... Mondhatnám senkinek, mivel épp nem volt dologidőben. De aztán ránézett Rékára, és döntött.
-Visszamegyek "dolgozni". Megérdemlitek!
Majd elindult a lenyugvó nap nyomába. Mégegyszer visszanézett, vihogott egy kicsit, de csak úgy magában, majd eltünt, óriási kavarodást okozva a BK rendezői stábjának körében.
