A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Ahogy Fat old Sun egy idézettel kapcsolatban felhívta rá a figyelmet, Tuaero rendszeresen félreértve, félremagyarázva sőt szándékosan félrevezetően hivatkozik Lee Smolinra.
Hogy Fat old Sun mit hord össze, azzal én nem foglalkozom, viszont én legtöbbször szó szerint idézem Lee Smolint, mint ahogy legutóbb is. Szó szerint leírta, hogy "Einstein tévedett. Newton tévedett. Galilei tévedett." S hogy ne legyen félremagyarázásról vagy kiragadott esetről szó, a szövegkörnyezetet is idéztem.
Az idő újjászületésével kapcsolatos táblázatos összefoglalóját is szó szerint idéztem, amiben egyértelműen leírja, hogy a ciklikus visszapattanó világmodell mellett foglal állást, továbbá a kvantummechanika csak közelítése egy még nem ismert kozmológiai elméletnek, s hogy a tér emergens és közelítő jellegű, de az idő az alapvető és legvalóságosabb jellemzője világunknak (ezzel szembehelyezkedik a tömbuniverzum szemlélettel, s az idő "teresítésével").
De még többet is tudok idézni tőle, ami igen közel áll az én felfogásomhoz, viszont igen távol áll a tiédtől.
Annak viszont örülök, hogy te komoly tudósnak tartod Lee Smolint.
Ahogy Fat old Sun egy idézettel kapcsolatban felhívta rá a figyelmet, Tuaero rendszeresen félreértve, félremagyarázva sőt szándékosan félrevezetően hivatkozik Lee Smolinra. Aki természetesen egyáltalán nem valami eszement, sőt! Nagyon széles körben ismeri és műveli a kortárs fizikát. Két magyarul is megjelent ismeretterjesztő könyvét (Mi a gubanc a fizikával, Az idő újjászületése) azoknak ajánlom, akik legalább az elektrodinamikát, a specrelt, az áltrelt meg a kvantummechanikát nem csak népszerűsítő könyvekből ismerik, hanem egyetemi bevezető kurzusok anyagából. Akkor nagyjából helyén tudják kezelni a mondanivalóját.
Csak azért írom, mert Lee Smolin itt lassanként már valami alternatív gurunak fog tűnni Tuarego jóvoltából.
Nem! A Planck korszakról és az ottani időről nem tudunk semmit. Így minden ellenkező híresztelésed ellenére, nem is mondunk róla semmit. Ez a mi elítélendő és tudománytalan szőnyeg alá söprésünk.
Nem a Planck korszakról beszéltél, ha már elfelejtetted, nézd meg a 403-at, amire pk1 válaszolt.
Más:
Neumann valóban elrontotta a rejtettváltozós elméletek lehetetlenségére vonatkozó bizonyítást, ám a rengeteg változatban megismételt Aspect kísérletek mégiscsak bebizonyították, hogy nem teljesülnek a Bell egyenlőtlenségek, vagyis a korreláló távoli kvantumesemények között nincs oksági kapcsolat. Egyik sem okozhatja a másikat, és egy harmadik esemény se lehet a közös okuk. Így aztán mégsem lehet rájuk kauzális rejtettváltozós elméletet konstruálni.
Mint ahogy az is tévedhet, sőt tévedett is, nevezetesen Neumann János, aki bebizonyította, hogy rejtett változók nem lehetségesek. Bizonyítása azonban téves volt, amit egy fiatal matematikus, Grete Hermann észre is vett, de rá senki nem figyelt oda, mígnem aztán David Bohm tette az 1950-es években nagy nyilvánosság előtt bizonyossá e tévedést.
De még azt sem tudjuk, hogy volt-e idő előtte. Ha nem volt - ami esélyes -, akkor eleve nem történhetett semmi.
Pontosítsunk: én Planck-korszakról beszéltem, vagyis a T=0 időpillanat és a Planck-idő közt eltelt időszakról. Még a fősodorbeli álláspont szerint is ekkor már volt idő. Tehát ebben az időszakban is történnie kellett valaminek. Mi történt szerinted? Az, hogy "nem tudjuk", az semmitmondó válasz, és nem más, mint a probléma szőnyeg alá söprése. Ez nem tudományos megközelítés.
Ott volt a világegyetem abban a sűrű és forró állapotban. Mi történhetett vele a Planck-korszakban? Ez a kérdés választ vár...
Tuaregoban az a vicces, hogy egyszer körömszakadtig hadakozik egyszerű mindennapos tapasztalatok százszor megrágott magyarázatai ellen (pl. "tévedett Galilei, tévedett Newton, tévedett Einstein")
Úgy látom nem tudsz leakadni az "Einstein tévedett..." szövegről. Csak érdekességként említem, hogy Lee Smolin is ezt írta le a korábban említett könyvében egy helyen:
"Hogy le tudja írni azt, ahogy a korrelációk kialakulnak, egy rejtett változós elméletnek el kell fogadnia az egyidejűség valamilyen adott megfigyelő általi megfogalmazását. Ez pedig azt jelenti, hogy létezik a nyugalomnak egy kitüntetett fogalma. És ebből pedig az következik, a mozgás abszolút. A mozgás abszolút módon értelmes, mert abszolút módon lehet arról beszélni, ki hogyan mozog ehhez a kitüntetett megfigyelőhöz képest – akit hívjunk Arisztotelésznek. Arisztotelész nyugalomban van. Minden amit mozogni lát, az valóban mozog. Vége a történetnek.
Más szavakkal: Einstein tévedett. Newton tévedett. Galilei tévedett. A mozgás nem viszonylagos.
Ez a mi választásunktól függ. Vagy a kvantummechanika a végső elmélet, és nem lehet áthatolni a statisztikai fátylán a leírás mélyebb szintjének elérése céljából, vagy Arisztotelésznek volt igaza, és létezik a mozgásnak és a nyugalomnak egy kitüntetett változata."
Tuaregoban az a vicces, hogy egyszer körömszakadtig hadakozik egyszerű mindennapos tapasztalatok százszor megrágott magyarázatai ellen (pl. "tévedett Galilei, tévedett Newton, tévedett Einstein"), máskor meg "értelmesen bele akar gondolni" olyasféle egzotikus dolgokba, mint, hogy "csak kellett valaminek történnie a Nagy Bumm előtt". Ostorozza a fizikusok magyarázatát az Univerzum kezdetéről, mondván, hogy "a Planck korszakról semmit se tudunk", miközben ő lazán értekezik egész korábbi ciklusokról is. Mindezt a következő jelszóval: "A tudománynak a tudományos módszerekkel összhangban álló magyarázatokat kell adnia."
Bár úgy tudom, az még nincs kizárva, hogy a legelső korban véges idő alatt végtelen számú történés volt. Mintha az Északi-sark felé mennénk, már csak két lépésre vagyunk, de minden lépésnél felére csökkenne a magasságunk.
"If one has left this entire system to itself for an hour, one would say that the cat still lives if meanwhile no atom has decayed. The psi-function of the entire system would express this by having in it the living and dead cat (pardon the expression) mixed or smeared out in equal parts.
It is typical of these cases that an indeterminacy originally restricted to the atomic domain becomes transformed into macroscopic indeterminacy, which can then be resolved by direct observation. That prevents us from so naively accepting as valid a "blurred model" for representing reality. In itself it would not embody anything unclear or contradictory. There is a difference between a shaky or out-of-focus photograph and a snapshot of clouds and fog banks."
Az egy - folyamatok lezajlásának leírásához használt függvényváltozó.
Kis kitérő:
Amikor azt mondják, hogy mérni is lehet, olyankor valójában időtartamokra gondolnak.
Időtartamokat így szokás mérni: A stabilizált energia-áramlásmérő készülékre ráírjuk, hogy időmérő. (stabilizálton azt érjük, hogy működésére nincs hatással a hőmérséklet, a nyomás, a páratartalom, és ami még eszünkbe jut)
