Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
A Földön élő összes ember egyetlen nagy családot alkot, amit a csütörtökön bemutatott, a Homo sapiens valaha készített legátfogóbb, nagyjából 231 millió leszármazási vonalat tartalmazó családfája is jól mutat. Az MIT, a Harvard, valamint az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem kutatói a világ több mint 3600 emberének modern és ősi genomjából származó adatai alapján készítették a családfát, amit „mindenki genealógiájának” neveznek.
A Science folyóiratban megjelent tanulmány segít körülhatárolni az ember genetikai sokféleségét, és feltérképezni, hogy az emberek milyen rokonságban állnak egymással világszerte. A kutatók arra is rámutatnak, hogy fajunk Afrikában alakult ki, mielőtt a bolygó többi területén elterjedt volna – a mai ember genetikai variációjának legrégebbi gyökerei Északkelet-Afrikába nyúlnak vissza, még az emberi faj kialakulása előtti időkbe.
Az általunk azonosított legkorábbi ősök egy olyan földrajzi helyre vezethetők vissza, amely a mai Szudán területén található. Ezek az őseink akár egymillió évvel ezelőtt, sőt még régebben élhettek, ami jóval korábbi időpont a Homo sapiens korára vonatkozó jelenlegi, 250–300 ezer éves becsléseknél. Tehát a genomunk egyes darabjai olyan egyedektől származnak, akiket nem ismerünk el modern emberként” – mondta a Reutersnek Anthony Wilder Wohns, az MIT és a Harvard Egyetem közös genomikai kutatóközpontja, a Broad Institute kutatója.
Ezek a genetikai nyomok valószínűleg a Homo erectus fajtól származnak, amely körülbelül 1,9 millió–110 ezer évvel ezelőtt élt, és az első olyan faj volt az ember evolúciós történetében, amelynek testarányai hasonlóak voltak a modern emberéhez. A tanulmány szerint az olyan kihalt fajoknak, mint a neandervölgyi vagy a gyenyiszovai embernek ma is élnek genetikai leszármazottai szinte az egész világon, kivéve Afrikát.
A Pápua Új-Guineában és Óceánia térségében élő emberek elég nagy mennyiségben rendelkeznek gyenyiszovai ősökkel, de Európában is van ilyenre példa” – mondta Wohns. A tanulmány szerint a Homo sapiens csoportjai különböző időpontokban hagyták el Afrikát, a legjelentősebb vándorlások nagyjából 72 ezer évvel ezelőtt indultak. A kutatók annak a lehetőségét is felvetik, hogy az ember jóval azelőtt benépesítette Amerikát és Óceániát, hogy az emberi jelenlétre utaló legkorábbi régészeti bizonyítékok felbukkantak volna ezeken a területeken.
„Becsléseink szerint 56 ezer évvel ezelőtt már voltak elődeink Amerikában. Az emberi ősök számát Óceániában szintén 140 ezer évvel ezelőttre becsültük. Ezek azonban nem olyan szilárd bizonyítékok, mint egy radikarbonos kormeghatározású lelet vagy fosszília” – tette hozzá Wohns.
A kutatók a világ különböző tájairól származó emberek összesen 3601 genetikai mintája és nyolc ősi minta felhasználásával állították össze a gigacsaládfát – a legrégebbi minta egy szibériai barlangból származik, mintegy 110 ezer éves neandervölgyi maradványokból. Ahogy Wohns elmondta: „Az emberiség története a génjeinkben van megírva, és családfánk rekonstruálása lehetővé teszi, hogy elolvassuk ezt a történelmet.”
Az emberek első pillantásra rettenetesen különböznek egymástól, sőt a köztünk megjelenő testi eltérések még radikális politikai irányzatoknak, elgondolásoknak is megágyaztak a történelem során. Valójában azonban az emberiség ritka belterjes faj, és híresen alacsony köztünk a genetikai eltérés – kisebb mint az állatvilágban, vagy akár legközelebbi rokonaink, a főemlősök között. Az emberek között a genetikai eltérés 0,1 százalék, míg a csimpánzok esetén például 1,2 százalék.
Mi lehet ennek az oka? Ahogy az emberi DNS-t elkezdték feltérképezni, sikerült megállapítani több genetikai szűkületet, amikor is a genetikai változatosság lecsökkent. Mivel olyan időszakokról beszélünk, amikorról nem maradhattak fenn írásos emlékek, ezért csak annyit lehet biztosan mondani, hogy ebben az időben jelentkezett egy genetikai szűkület. Ezt követően pedig a kutatók megpróbálnak teóriákkal előállni, amelyek ezt a jelenséget magyarázzák.
Az első ilyen szűkület 1,2 millió évvel ezelőtt keletkezhetett, amikor az „emberiség” még nem csak a Homo Sapiens egyedeiből állt kizárólagosan. Ekkor még közvetlen őseink mellett a Homo ergaster és a Homo erectus egyedei is járták a világot, és a kutatók szerint a Homo sapeinsek ekkor összesen lehetett 18000, de legfeljebb 26000 nemzőképes egyede – ez kisebb szám, mint ma a veszélyeztettetnek számító gorillák egyedszáma. Azt sem árt figyelembe venni, hogy amíg a gorillák egy kontinensen élnek ennyien, az emberek ekkor Afrikában és Eurázsiában már egyaránt elterjedtek. Ez utóbbi körülmény, tehát a földrajzi szétterjedésünk pedig csak hozzáad a rejtélyhez: ha ott voltunk mindenhol, miért haltunk ki majdnem? Erre két magyarázat létezik: vagy túl nagyra nőtt a populáció és összeomlott, vagy pedig ez volt egyszerűen a természetes állapotunk. Egy szúfolt városban ez elképzelhetetlen, de nem zárható ki, hogy a felmenőink évmilliókon át „jól elvoltak” rendkívül alacsony egyedszám mellett is.
Mint látható tehát, a „genetikai szűkület” nem feltétlen jelent népirtást vagy éppen kihalást. Egy másik ismert szűkület 70 000 éve keletkezett, és évekig tartotta magát vezető elméletként, hogy ennek hátterében a tongai vulkánkitörés állhat, amit követően évekre elsötétedett az ég. Ma már viszont egyre többen cáfolják, hogy ennek az eseménynek ilyen katasztrofális hatása lett volna a fajunkra, többen inkább járványt feltételeznek, illetve az emberi történelem természetes változásait.
A fenti számokhoz képest 7000 éve mintha csak tegnap lett volna, de bármiféle írásos emlék híján továbbra is találgathatunk, illetve legalább segítségül hívhatjuk a modern számítástechnikát. Ez utóbbira mindjárt bővebben kitérünk, egyelőre lássuk a genetikai bizonyítékokat: 2015-ben azt vették észre, hogy hétezer éve az Y-kromoszómák változatossága bedőlt Ázsiában, Európában és Afrikában, ami miatt úgy tűnik, hogy egy férfira átlag 17 nő jutott abban az időszakban. Mint a korábbi szűkületek esetén, ennek kapcsán is több magyarázat született. Az egyik, hogy olyan gazdasági és éghajlati változások történtek, melyek a fiú utódokat érintették leginkább (mondjuk a kínai egykepolitika hatásának az ellentétére kell gondolni), de felmerült az is, hogy bizonyos férfiak magasabbra jutottak a társadalomban, és amolyan háremként begyűjtötték a nőket. 2018-ban azonban pár kutató új, és az eddiginél sokkal véresebb magyarázattal állt elő, amihez bizonyítékként számítógépes modellezést is használtak.
Eszerint a korszak jellemző társadalmi berendezkedése a patrilineáris klán lehetett – ami olyan kisebb csoportot jelent, amely apai leszármazás alapján szerveződik. Tehát a férfiak a klánnal maradnak, míg a nőket kiházasítják – ennek ismert példája a skót klánok működése. Amennyiben pedig ilyen klánok háborúznak egymással, úgy teljes férfivérvonalak tűnhetnek el, ami egybevág azzal, amit a DNS elemzés alapján látunk. A gond az, hogy a jelenség mögött más magyarázat is állhat.
Az embernek ugyanis 23 kromoszómája akad, és a 23. pár határozza meg a nemünket, ami nő esetén XX, míg férfiaknál XY. Talán ebből is látható, hogy mivel az utód mindkét szülőjétől egy-egy ilyen úgynevezett nemi kromoszómát kap, ezért lányok esetén nagyobb az esély a kromoszómák változatosságára, hiszen három X kromoszóma jöhet szóba véletlenszerűen, amit majd átadnak, míg fiúknál egyetlen Y, ami nagyjából változatlanul öröklődik nagyapáról apára, majd pedig fiúra – már persze a mutációkat leszámítva, és ez az oka, hogy az Y-kromoszómák is különböznek egymástól. Magyarán arra kellett magyarázatot adni, hogy ebből a körforgásból miért esett ki az Y-kromoszómák nagy része.
A kutatók több forgatókönyvet is lemodelleztek, és ebben szerepelt az Y-kromoszóma mutációja, csoportok közötti versengés, illetve különböző elhalálozások is. A tapasztalt, az Y-kromoszómát érintő szűkületet azonban a számítások szerint csak egyetlen forgatókönyv fedte le, méghozzá a patrilineárisan szerveződött klánok közötti háborúk. Azokban az esetekben ugyanis, amikor ezek a klánok nem léteztek, a szóban forgó szűkület sem jelent meg. Sőt, a szimuláció szerint ez a szűkület nem érintette a korabeli nőket – amint ezt egyébként a mitokondriális DNS (tehát olyan DNS a sejtben, amit kizárólag az anyánktól öröklünk) vizsgálatai is alátámasztottak. Mindezt a történelmi tapasztalat is megerősíti: egy-egy kolonizáció esetén például jellemzően a férfiakat irtják ki, míg a hódítók a nőket „megtartják maguknak”.
A kutatók egyébként fontos lépésnek tartják a számítógépes szimulációk segítségül hívását, de többen figyelmeztetnek, hogy nagyon keveset tudunk ama kor szociokulturális viszonyairól, így ma még ismeretlen hatások is felmerülhetnek.
Ezért mondom szerintem hülyeség, hogy Kis-Ázsiából van a világos haj. A hantik és manysik, de talán még a szamojedek közt is vannak szőkék, pedig alig vannak anatóliai őseik...
Inkább valahol Kelet-Európában alakulhatott ki a világos hajt okozó mutáció. Habár jó lehet több helyen is felbukkanhat egymástól függetlenül (lásd melanezek és a gyerekként szőke ausztrál aboriginalok)
Érdekes hogy Szibériát mondod, régebben beraktam egy cikket a teljesen európai kinézetű, szőke Tarim medencei múmiákról, akikről azt gondolták hogy indoeurópai eredetűek, aztán a genetikusok kiderítették hogy 9000 éve már ott élnek.
Nekem kimondottan furának tűnik, hogy a szőke haj az anatóliai neolit mezőgazdálkodóktól van. Elég megnézni, hogy a neolit eredetű szardíniai közt alig van szőke, míg a finnek akikben ez a genom minimális mennyire szőkék... Valószínűbbnek látom hogy a világos haj is inkább Szibériai felől jött be, de ez csak személyes benyomás.
Viszont választ kaptunk rá, hogy a magyarok közt miért gyakori a magas koleszterinszint és szívbetegségek...
Meg nem volt idom atragni magam reszletesen sem a preprinten sem a mellekleteken, de azert a kivancsisagom legyozott es megneztem nincs e kozos SNP-m valakivel. AZ MOT48-as azonositoval jelolt ferfival YP1703 kozos SNP-k van (yfull szerint a kozos os valamikor 1800 eve elt). Habar ahogy latom ez csak STR alapjan becsultek. Az 1200-as evek vegen halt meg es a Chiyalik kulturaba elt, amit ha jol ertem Magna Hungariahoz kotnek.
Bar van egy eros gyarnum hogyha tenyleg yp1703, akkor sem onnan hoztak az oseim, hanem valoszinubb hogy valahonnan a balti tenger partjarol keveredett oda (legalabb is a mai eloszlas alapjan az tunik valoszinubbnek).
Tracing genetic connections of ancient Hungarians to the 6-14th century populations of the Volga-Ural region
Abstract
Most of the early Hungarian tribes originated from the Volga-Kama and South-Ural regions, where they were composed of a mixed population based on historical, philological and archaeological data. Here we present the uniparental genetic makeup of the medieval era of these regions that served as a melting pot for ethnic groups with different linguistic and historical backgrounds. Representing diverse cultural contexts, the new genetic data originates from ancient proto-Ob-Ugric people from Western Siberia (6-13th century), pre-Conquest period and subsisting Hungarians from Volga-Ural region (6-14th century) and their neighbours. By examining the Hungarian prehistory's eastern archaeological traits, we also study their genetic composition and origin in an interdisciplinary framework. We analysed 110 deep sequenced mitogenomes and 42 Y-chromosome haplotypes from 18 archaeological sites from Russia. The results support the studied groups' genetic relationships regardless of geographical distances, suggesting large-scale mobility. We detected long-lasting genetic connections between the sites representing the Kushnarenkovo and Chiyalik cultures and the Carpathian Basin Hungarians and confirmed the Uralic transmission of several East-Eurasian uniparental lineages in their genepool. Based on phylogenetics, we demonstrate and model the connections and splits of the studied Volga-Ural and conqueror groups. Early Hungarians and their alliances conquested the Carpathian Basin in the 890s AD. Re-analysis of the Hungarian conquerors' maternal genepool reveals numerous surviving maternal relationships in both sexes, therefore we conclude that men and women came to the Carpathian Basin together, and although they were subsequently genetically fused into the local population of the area, certain eastern lineages survived for centuries
A Huddersfieldi Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi csapat ősi DNS-ek segítségével írta át az Orkney-szigetek történetét. Bizonyították, hogy a kora bronzkorban nagyarányú bevándorlás történt a területen, amely során a helyi lakosság nagy része szép lassan lecserélődött.
A terület a skót szárazföldön lévő Caithnesstől tizenhat kilométerre északra helyezkedik el. A fő sziget neve Mainland (Pomona).
Orkney világhírű népszerűségnek örvend, és híres a régészeti örökségéről. A földművelés körülbelül 5000 évvel ezelőtt, a neolitikum idején honosodott meg a szigeten, a terület rendkívül befolyásos kulturális központnak számított.SZÁMOS KIVÁLÓAN MEGŐRZÖTT KŐHÁZZAL, TEMPLOMMAL ÉS MEGALITIKUS EMLÉKMŰVÉVEL, VALAMINT A KERÁMIA STÍLUSÁVAL (AMELY LÁTHATÓAN NAGY-BRITANNIÁBAN ÉS ÍRORSZÁGBAN ELTERJEDT) GYAKRAN „NAGY-BRITANNIA ŐSI FŐVÁROSAKÉNT" BESZÉLNEK RÓLA.Európa azonban a bronzkorba lépett, és az ezt követő ezer év során széles körben elterjedt az a vélemény, hogy az Orkney-szigetek „valahogy lemaradtak". Az itt élők befolyása fokozatosan csökkent, miközben a szigetek egyre jobban elszigetelődtek. Ám mivel a tudomány ezért kevesebb régészeti maradványt tudott tanulmányozni, sokkal kevesebbet tudtak meg erről az időszakról.
Egy most zárult projekt azonban új válaszokkal szolgál, ami Martin Richards professzor és Dr. Ceiridwen Edwards professzor által vezetett huddersfieldi és edinburghi genetikai kutatók, valamint az Orkney-n élő és dolgozó régészek szoros együttműködése révén valósult meg.
A régészeti eredmények és a távoli Westray szigetről, az úgynevezett Links of Noltland (amelynek munkálatait a Historic Environment Scotland finanszírozta) lelőhelyről származó, bronzkori emberi maradványok korabeli DNS-ének tanulmányozásának ötvözése révén a tudósok most már jóval többet tudnak erről az időszakról, mint valaha.
AZ EREDMÉNYEK MIND A RÉGÉSZEKET, MIND A GENETIKUSOKAT MEGLEPTE, BÁR KÜLÖNBÖZŐ OKOKBÓL:
a régészek nem számítottak ekkora mértékű bevándorlásra, míg a genetikusok nem látták előre a neolitikus férfiágak fennmaradásának körülményeit.
Először is: a feltételezett elszigeteltség ellenére a csapat most kimutatta, hogy az Orkney-szigeteken nagyarányú bevándorlás történt a kora bronzkorban, amely a helyi lakosság nagy részét úgymond „felváltotta". Valószínűleg az újonnan érkezettek voltak az elsők, akik indoeurópai nyelveket beszéltek, és genetikai őseiket tekintve részben a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppföldeken élő pásztoroktól származtak.
Orkney valamiért nagyon más volt
Ez azt is jól tükrözte, ami Nagy-Britannia és Európa többi részén történt a Krisztus előtti harmadik évezredben. A kutatók azonban találtak egy lenyűgöző különbséget: és ez rendkívül jellegzetessé teszi Orkney-t.
EURÓPA NAGY RÉSZÉN A PÁSZTOROK TERJESZKEDÉSÉT A BRONZKOR KEZDETÉN JELLEMZŐEN A FÉRFIAK VEZETTÉK,
miközben a nőket a helyi gazdálkodó csoportokból „szívták be" a terjeszkedő népességbe. Ám az Orkney-szigeteken a szakemberek pontosan az ellenkezőjét találták.
AZ IS KIDERÜLT, HOGY A BRONZKORI „ÚJONNAN ÉRKEZETTEK" FŐKÉNT NŐK VOLTAK, MÍG AZ EREDETI NEOLITIKUS NÉPESSÉG FÉRFI „VONALAI" MÉG LEGALÁBB EZER ÉVIG FENNMARADTAK.Ez utóbbit a kutatók sehol máshol nem találták. Ezeket a „neolitikus vonalakat" azonban a vaskor után felváltották, és ma eltűnőben vannak.
A múltra vonatkozó, genetikai alapú észrevételeket csakis az archeogenetika segítségével tehetünk?
Nem. A populációgenetika módszereivel vázlatos migrációs útvonal készíthető a ma élő emberekből nyert minták alapján is. A vándorlási úton hátra maradtak leszármazottai alapján általában vázolható egy nagyvonalú migrációs térkép.
Igen az ország keleti részén jelentős az angolszász genetikai örökség, ironikus módon a velük genetikailag rokon dánok később szintén itt telepedtek le.
Itt lényegében a római kor előtti, vaskori briton kelta népesség genetikájáról van szó.
Akkoriban genetikailag homogénebb volt a Brit-sziget népessége, mint a római és az angolszász betelepülés után és persze jóval homogénebb, mint manapság, amikor a népesség egy jelentős hányadát indiai, pakisztáni, közel-keleti, afrikai és karibi eredetű népesség teszi ki.
A kb. 350 évig tartó római kor azért olyan sokat nem változtatott a népesség összetételén, viszonylag kevés telepes érkezett a Mediterráneumból és a Közel-Keletről, ennek lehet, hogy éghajlati okai is voltak, meg Britannia gazdasági szempontból is eléggé periféria volt.
Az angolszász migráció már jóval jelentősebb volt, a becslések szerint vagy 20-25 %-ban járultak hozzá a mai angolok genetikai képének kialakulásához, de egyes keleti és délkeleti megyékben ez az arány sokkal jelentősebb volt, van ahol 50 % fölötti, az alapján, amit olvastam erről.
Azért Török próbál a tudományos realitás talaján maradni, miközben egyes szakértő urak most már kezdik abszolut túltolni a biciklit, azaz a hun - magyar rokonság bizonyításának a kérdését...:-(
Hol kell itt nézni a hun ősöket, mert nem látom őket. :-)
Az azért jól látszik az adatsorokból, hogy mind a honfoglaláskori köznép, mind a korai Árpád-kori köznép túlnyomórésze genetikailag helyi, európai (West Eurasian) népességből tevődött össze, gyakorlatilag kelet-ázsiai (East Eurasian) keveredés nélkül.
A szovegben benne is van hogy mikorra becsulik a keveredest:
DATES revealed that the Mansi-Sarmatian admixture happened around 643-431 BCE, apparently corresponding to the early Sarmatian period, while the Mansi-Scythian/Hun admixture was dated around 217-315 CE, consistent with the post-Xiongnu, early Hun period rather than the Iron Age (Extended Data Fig 6).
En azon gondolkodtam, hogy lehet hogy a magyarok a szargatkai kulturaban eltek es erre utalhatnak a keveredes idopontjanak a becslesei + ez a tavalyi tanulmany is utalhat erre:
...Furthermore, our results show that the northern sedentary Sargat-related cultures show a close genetic proximity with the Scythians especially with the eastern nomad groups (Fig. 2B). The Sargats show additional affinity not found in the Scythian groups ultimately related to a northern Siberian lineage (Figs. 2D and 3A). This is consistent with the historical hypothesis that the Sargat people formed as a result of admixture between incoming Scythian groups and an unsampled local or neighboring population that possibly carried this extra Siberian ancestry
