Na jó :-))
Pedig megfogadtam, hogy a vizsgaidőszak végéig nem csábulok el.
:-))
Kötélmanőverek 1/1 ☺
Hegymeneti manőverek Komárom fölötti szakaszon.
Vonta mérete: géphajó + max 4 slepp 2x2 vagy felcsatolva 3 db.
A hajóról 2 sleppszálat adnak át az első sor két külső szélére, mégpedig oly módon, hogy azok keresztezzék egymást. A köteleket a két első bak között átvezetve vagy az ellentétes oldalon, vagy a matrózkabik előt, az uszály tengelyében elhelyezett bakon, vagy pedig (leggyakrabban) a mellső vágatóbakokon akasztják meg
A sleppszálat ezután a bakok közül való esetleges kiugrás megakadályozása érdekében le szokták kötni. (Az uszály saját kötelével 3-4 nyolcast tesznek rá.)
Amennyiben az első sorban 2 uszály van, úgy általában összekötésük a következő módon történik:
széteresztik a farát, az egyik uszályon kihajtják a kereket, hogy néhány méterre eltávolodjon egymástól a két uszály fara, majd elöl keresztbe átkötik a két uszályt.
Ezután összehajtják a farát, közben elöl úgy engedik a kötelet, hogy feszes maradjon. Amikor összeér a 2 uszály fara, akkor hátul röviden (szomszédos, az egymástól alig 50-60 centire álló bakoknál) összekötik, mégpedig általában úgy, hogy a nyolcasok a 2 uszály 1-1 bakjára kerülnek.
Ezután következik a második sor bekötése.
Ha két uszály kerül hátra is, akkor azokat először hasonló módon rögzítik egymáshoz.
Ezután következik a bekötés.
Itt az első sor két uszálya közül, középről a géphajónál már leírt módon adnak át két kötelet a hátsó sornak.
Különbséget jelent, hogy itt hátulról IS adnak kötelet előre, aza oldalanként 2-2 kötél lesz majd.
Ennek az az oka, hogy az uszályokon kézikötelekkel dolgoznak, ezek vastagsága, azaz szakítószilárdsága lényegesen kevesebb, mint a géphajó sleppszáljának.
(Kézikötélként - emlékeim szerint - 20-24 mm-es kötelek szerepelnek, míg a sleppszálak általában 34-40 mm-esek voltak.)
Egyetlen uszály bekötése esetén a módszer hasonló.
Az első és a hátsó sor között mindössze 1-2 méter távolságot maradt.
Alapelv, hogy vontatás közben minél rövidebb a kötél, annál jobban "kézben tartja" az első a hátsót.
A géphajó és az uszályok közötti távolságot egy furcsa "libikóka" határozza meg.
Minél rövidebb a sleppszál, annál jobban tudja a géphajó irányítani a sleppet, ugyanakkor minél közelebb van a slepp, annál nagyobb a hajó csigaverésének fékezőhatása.
A csiga felgyorsítja a vizet, az uszály pedig óhatatlanul belekerül ebbe a vízáramba. Mivel az elméletileg elérhető sebesség meghatározott, így ennek káros hatása egyértelmű.
(Az aldunáról szóló részben is erre kell majd gondolni, főleg a széteresztés kapcsán!)
A géphajó a zsiliphez érve néhány méteresre csökkentette a sleppszál hosszát, majd a kamrába behaladva teljesen rászedték a kötelet, és behúzták a hajót az első két slepp közé.
Így a hajó meghátrázhatott, hogy megállítsa a fuvart.
A zsilipből kihajózva először ismét rövid kötelet engedtek, majd az előkamrát elhagyva a "szokásos" hosszúságra növelték a sleppszálat.
Na, eddig ez egyértelmű.
Most jön a flikkflakk.
Ha egymás mögé 1-1 uszály került, akkor aalkalmazták az ugynevezett felcsatolást.
Az első slepp a már leírt módon kapta a 2 sleppszálat.
A második uszályt az első hátsó vágatóbakjából átadott kötelekkel fogják meg.
Az első slepp 1, a hátsó 2 kötelet ad, ezek ugyanonnan és ugyanoda futnak, azaz a három kötél gyakorlatilag egynek számít.
A csatolás elvileg mindkét oldalon történhetett, mégpedig az elkövetkező vonalszakasz jellegzetességeinek megfelelően, azonban az utóbbi időkben már csak a jobboldali csatolást alkalmazták.
(Őszintén szólva így kapásból nem is emlékszem olyan esetre, amikor fordítva csatoltunk volna...)
Namost ott tartottam, hogy a kötelek az első slepp hátsó vágatóbakjai közül indultak hátra, és a hátsó uszály első bakji közé futottak.
Így az egyes uszályok megfelelő szuverenitással rendelkeztek ahhoz, hogy követhessék a hajlatokat.
(A nagy felső-dunai hajlatok felszámolása előtt még bizony igen érdekes látványt mutatott, amikor a hajó már benn slattyogott a hajlatban, a hátsó slepp meg még az előző hajlatból jött kifelé!!)
Namost, az egyesével felcsatolt uszályokat a zsilipbe való behaladás előtt össze kellett kötni.
Ezt a manővert nevezzük pandlizásnak, az erre szolgáló "eszközt" pedig pandlizónak.
Ez egy, a ferroportban látható vascölöpökből álló "parfalhoz" hasoló műtárgy.
(Lehet betonból vagy vascölöpökből is.)
Az egyik uszályt ilyenkor megakasztják, majd a másikat mellékötik.
Ha nem volt mindegy, hogy melyik slepp kerül alőre, úgy a hátsó uszályt húzták fel az első mellé.
Ellenkező esetben a második uszályt akasztották meg, és amellé engedték vissza az elsőt.
Az, hogy felcsatoltak-e, vagy pedig az első sorban 2 uszály volt-e, az több körülménytől is függött.
A vízállás (folyási sebesség), az uszályok terheltsége, a hajó gépteljesítménye együttesen határozta meg, hogy fel kellett-e csatolni.
A következő részben a völgymenetet írom majd meg.
