"A ménbordot azért sem használják, mert az alaplap angolul motherboard,"
Köszönöm, jogos az észrevétel.
Egyébként az egérpadot is ötletesnek tartom. Nem tudom, itt a Magyarulezben vagy máshol, de olvastam egy írást, amely félrefordítással gyanúsította a névadót. Szerintem meg emilszerű poénról van szó és jól is hangzik.
A ménbordot azért sem használják, mert az alaplap angolul motherboard, ami azért érdekes, mert az alaplan NEM TÜKÖRSZÓ.
A gyorsítótárral bajom van, sokszor vitatkozom is műszakiakkal, többnyire feleslegesen. Ez az eredetiben cache, ami a gyorsítótár. De gyakran használják olyan értelemben, amikor nem a különböző sebességű elemek közötti átmentei tár, hanem csak átmeneti tár. Ilyenkor jobb lenne átmeneti tárna, vagy ne adj isten puffernek hívni.
A fájlt én nemigen tudom elfogadni, és kerülöm is a használatát, hacsak lehet. Az okot a fonetikás topicban megírtam.
Kis Ádám
Sok szót sikerült találóan lefordítani. Pl. a ménbordot senki sem használja, jó az alaplap. A gyorsítótár, a merevlemez szintén elterjedt. A processzor, a fájl meghonosodott, befogadtuk. Vannak átfabrikált angol szavak, amelyekre saját anyjuk sem ismerne rá - ilyen a kedvencem, az emil is (emilezés, emil cím, küldök egy emilt).
>>A probléma nem az addig ismeretlen szavakkal van - mítingről, brénsztormingról, kesfló tervről, tímegrímentről hallani kívülállónak furcsa, a brancsbelieknek természetes.
En is eloszor [bedzs]-et hasznaltam, azota is furcsa a nevkartya, mindig a nevjegykartya jut eszembe rola. Mondhatni kulon megterhelo a magyar szo hasznalata. Ezzel egyutt jobbnak tartom.
Na mindegy.
s
Nem gondoltam, hogy ez a téma még feljön, de szívesen válaszolok. Saját véleményem most is ugyanaz: továbbra sem vagyok híve az igénytelen tükörfordításoknak, amikor valaki egyszerűen beemeli az angol szót a magyar szövegbe és annyi fáradságot sem vesz, hogy belegondoljon, hátha a magyarban nem ugyanazt fogja jelenteni. A probléma nem az addig ismeretlen szavakkal van - mítingről, brénsztormingról, kesfló tervről, tímegrímentről hallani kívülállónak furcsa, a brancsbelieknek természetes. Ezek legalább egyértelmű dolgok, de a magyarba már korábban bekerült, pl. latin eredetű szavakra való új jelentésráhúzás már félreérthető lehet (példám erre a vízió volt).
Rumci írta itt valahol, hogy a magyar nyelv csúszik a szintetikus nyelvtől az analitikus felé. Személy szerint ezt sajnálom, de nem tehetünk ellene, ugyanakkor hozzáértők meggyőzően leírták, hogy a nyelvet nem kell félteni, megvannak a maga belső törvényszerűségei, megvédi magát. Érdekesség még, hogy a magyar nyelvben is mennyi "önellentmondó" szót vagy kifejezést sikerült ebben a topikban összeszedni - olyanokat, amelyek helyes megértéséhez az egész mondatot kell értelmezni.
Ezzel egyetertek. Sot, (bar talan ez egy masik hozzaszolashoz tartozik) nem ertem, h. ha van egy idegen (nyelvu) szonak (inkabb jelentesnek) tisztesseges magyar megfeleloje -- szvsz sokszor van -- akkor mi a Feszkes Fekete Fenenek kell azt a franya idegent magyaritani (raadasul meglehetosen elfuseralt formaban)?????
s
Na, végre megtaláltam a nekem való topicot! Nem vagyok egy zseni, de amennyire erőmtől telik, igyekszem helyesen írni és az anyanyelvemet helyesen használni, és erre a környezetemet is rávenni.
Irigylem Kis Ádámot, hogy olyan jók a tapasztalatai a fiatal műszaki értelmiségiekkel... Nekem mindenféle fiatal értelmiségivel nagyon rosszak a tapasztalataim. 18-21 évesen egy könyvvizsgáló cégnél dolgoztam, ahol Közgázt és/vagy PSZF-et végzett diplomás emberkék végezték a vizsgálatokat a cég partnereinél, és az én eredeti feladatom csak a kéziratok gépelése lett volna. Ehhez képest a munkám nagy százalékát az tette ki, hogy a leadott kéziratokat javítottam, átfogalmaztam, mert azok nyelvi helyesség szempontjából igen pocsék minőségűek voltak. Némelyik annyira kritikán aluli volt, hogy általános iskolából sem engedtem volna tovább...
Ez a tapasztalat azóta is végigkísér. Tiszta szerencse, hogy eddigi főnökeim voltak annyira intelligensek, hogy a leadott kézirat és az elkészült munka közti különbségen nemhogy nem sértődtek meg, inkább nagyon is értékelték :)) Sőt, rendszeressé vált, hogy bármi írnivalót kifejezetten nekem adtak, hogy az helyes és jól fogalmazott legyen. Mit mondjak, nagyon jól esett.
Elszomorít az az álláspont, hogy a tartalom fontosabb, mint a helyesség... Sokan azzal is védekeznek, hogy ha pl. fórumba véleményt írnak, nincs kedvük a helyesírással foglalkozni. Szerintem ennek legkésőbb az általános iskola végére olyan természetesnek kéne lennie, hogy ne kelljen vele foglalkozni, ne kelljen mérlegelni, egyszerűen ne legyen kérdés, hogy most valaki helyesen ír vagy sem, ennek magától kéne jönnie. Mégis, mi a fenének van egy nyelvnek szabályzata, ha nem tartjuk fontosnak azok alkalmazását?
A médiáról ne is beszéljünk... Elképesztő, hogy milyen emberek kerülnek mikrofon elé: beszédhibásak, magyarul nem tudók. Szánalmas.
Huhh, ez most jól kijött, bocs, ha kissé hosszú voltam, és hirtelen visszaemlékezve a topic címére, tán nem is idevágó... de a téma végülis errefelé kanyarodott el :)
Azt, hogy a magyar nyelvjárások jelentős részében megvan, nem lehet földrajzilag ennél jobban körülírni, de a köznyelv nem fogadta be. Az ilyeneket minősíti A magyar nyelv értelmező szótára nép-nek, szemben a néhány nyelvjárásterületre szűkíthető táj minősítésűekkel.
Van, aki szélesebb értelemben használja a dialektust, de én jobban szeretem ’földrajzi kötöttségű nyelvváltozat’ értelemben használni. Ez az eset egyébként határeset a dialektális és a szociolektális között, az értelmező szótárak nép-nek minősítenék, ami azt jelenti, hogy a népnyelvekben általában elterjedt, szemben a táj minősítéstől, amely egy vagy legfeljebb néhány jól körülhatárolható területre korlátozódik.
Szóval nem tudom, mennyire lokalizálható ez a jelenség, valószínűleg nem nagyon.
Én azt gondoltam inkább, hogy régegnyelvi, vagy méginkább a saját, egyénileg kreált, analógiára (kiterjesztésre vagy mi: gyújt - villanyt le-föl kapcsol, öltözik: ruhát le-föl vesz) épülő hibám / nyelvhasználatom.
Bocs, lehet, hogy tudtomon kívül valamilyen regionális normához igazodom, de szerintem:
1. A miatt regyaránt lehet célhatározó és okhatározó
2. A végett célhatározókánt is választékos
2. A végett okhatározói alkalmazása számomra gyakran tudálékosnak tűnik.
No, akkor pontosítsunk!
A végett a sztenderd magyarban a célhatározó névutója, a miatt az okhatározóé. Bizonyos szubsztenderd változatokban azonban a végett kifejezhet okhatározót is (ez nem nagyon meghökkentő, hiszen az azért lehet cél-, illetve okhatározói mellékmondat rámutató szava, a miért cél-, illetve okhatározói kérdőszó; ráadásul sokszor a cél- és az okmozzanat nagyon sokszor úgy összefonódik, hogy ember legyen a talpán, aki szétbogozza őket). Ezt azonban a sztenderd sem hagyta szó nélkül, így hiperkorrekcióként nem ritka a miatt célhatározói használata.
Hasonló (bár nem teljesen párhuzamos) jelenség az okhatározói lévén és a megengedő létére névutó keveredése. A sztenderben: Péter tanár lévén gyorsan átlátta a helyzetet; Péter földrajztanár létére nem igazodott el a városban. Kevésbé választékos nyelvhasználatban azonban a két névutót akár fel is lehet cserélni.
Benedek Marcell Délsziget című regényes irodalomkönyvében alkalmazza a "felsüllyed" szót arra az esetre, amikor egy hajó úgy került szárazra, hogy a tengerből hirtelen kiemelkedő sziget "vette a hátára".
Kis Ádám