Nem köpködés, kérdés hozzád a Prohardver fórumról idézek. „A részecskék felírhatóak tehát egy olyan idősugárként, amit elemi hullámok építenek fel.” Az lenne a kérdésem, hogy az idősugár definícióját meg tudnád-e adni? Például egy időszál hossza, vagy egy sík időkör sugara, vagy egy időgömb sugara? Netán a téridő fénykúp alkotójának hossza?
Mindig azt hittem, hogy amikor majd megértem az egészet, fantasztikus érzés lesz. De most csak mosolygok.
Amikor tizenvalahány évvel ezelőtt először szimuláltam hullámok interferenciáját, és megértettem működésük mikéntjét, az volt az igazán nagy felismerés. Amire most rájöttem, csak annyi, hogy én már évek óta ismerem a lényeget.
"miért nem kell a foton hullámhosszát sin45-el szorozni,"?
Minél egyszerűbb a megoldás, annál nehezebb rájönni. A téridő természetesen nem egy egyszerre létező valami, hiába így ábrázoljuk. A fényhullám csak a jelenben létezik, teljesen értelmetlen úgy számolni vele, hogy a rács a téridőben van. A foton-rács a jelenben van. Igy nem csoda, hogy a térbeli hullámhossza a rácstávolság, vagyis ennek a fele.
Az elektron-hullám ezen a rácson törik meg. Mostmár a levezetés minden részlete passzol. Most lehet kezdeni a köpködést.
A törés létrejön 45 fok feletti szögekre is, ami a valóságban fénysebességnél nagyobb sebességet adna. Ez nem lehetséges, tehát valami miatt nem jön létre ilyen szögű törés.
Erre az egyik megoldás ugyan az, mint a sin45-ra. A fénysebességnél a téridőbeli mozgás nem 45-fokos, hanem 90. Ez a megoldás csúnya, és még több érthetetlen dolgot szül.
A másik véglet, hogy az időkoordinátát nem cdt adja, a hanem egy jóval nagyobb szorzó. Ez sem problémamentes megoldás.
A legegyszerűbb kiollózni a fénysebesség feletti téridőt. Igy megoldódik mindkét probléma.
Számomra ezek már érdektelen részletek, amit kerestem, megtaláltam. Az egész több, mint meggyőző.
A sugár eltérülésének a mértéke fordítottan arányos a "foton-rács" hullámhosszával, ami viszont fordítottan arányos a "foton" energiájával. Ezekből egyértelműen adódik, hogy az eltérülés mértéke az energia n-szerese.
De mindez következik a Bragg-egyenlőségből. nl=2dsinfi
Lehetne még faragni, hogy miért nem kell a foton hullámhosszát sin45-el szorozni, ahogy az elektronét sinfi-vel.
Nos, erre több alternatív magyarázatot is lehet találni, inkább nem fárasztok senkit, /már ha még jár erre valaki./
Nagyon érdekes, ahogy a rács tulajdonságait változtatva változik az eltérülés minősége. Egy folytonos vonalakból álló rács legtöbbször csak egyetlen irányba töri meg a sugara, míg egy pontokból álló rács több irányba szór egyszerre. A törési szög mindig a beeső sugár irányához adódik, ami téridőben egy sebességváltozást ad.
Figyelemre méltó még az első eset amplitudó-változása is. Nem hírtelen megy át nfi szögből (n+1)fi szögbe, hanem előszőr csökken az amplitudója, míg a másik sugáré fokozatosan nő.
Ebben a modelben az elektron egy lézernyalábhoz hasonló hullámsokaság, de az irányultsága nem térbeli, hanem téridőbeli. Igy ebből a téridő-sugárból térben mindig egy részecskéhez hasonló metszetet kapunk, aminek az átmérője a hullámhosszal arányos. /legalább akkora./
A sugarak találkozásakor pillanatszerű eltérülés történik. A két hullám jó behatárolható időintervallumon belül eltéríti egymást. Ez ismét ismerős a kvantumok világából.
Ez a részecskejelleg nyílván akkor dominál, ha a két hullámhossz közel esik egymáshoz. Ahogy az egyik hullámhossz nagyobb lesz, a részecskejelleg lassan eltünik. A hullám egyszerre több másik hullámmal lép kapcsolatba, kaotikussá és követhetetlenné válik a folyamat.
Amíg itthon ez az ember legalább annyi tudással, mint a húrelmélet kitalálói, nemsokra ment, addig külföldön a húrosok jólmenő iparágat csináltak az elméletükből. Pedig a két megközelítés közt alig fellelhető különbség.
A két elmélet alapja pedig ugyan az. Pontszerű súlyok, rugókkal összekötve. Harmónikus oszcillátorok, Sőt, ha már lehet választani, inkább az éter, mint egy a semmiben rohangáló spagetti.
Érdekesek az elemi töltéseid, de nem feltétlenül kellenek ide. A hullámok időbeli haladási iránya egy szép magyarázatot ad arra, mi a töltés. Ha az eredő hullám időben visszafele halad, akkor pont ellenkező irányban törik meg egy "foton-rácson" , mint amikor előre halad. Ez megfeleltethető az elektromos töltésnek. Ha a rács kissé jobbra emelkedik, akkor az alulról érkező hullám alapállapota balra-felfele tér el. Ha felülről érkezik akkor viszont jobbra-lefele.
Sokan nem tudják elképzelni, hogy miért viselkedik másképpen egy bozon, mint egy fermion. Pedig nem túl nehéz belátni, hogy ha egy hullámot felépítő összes elemi hullám ugyanazon időirányba halad, akkor nem megkülönböztethető az időbeli előre és hátra haladás. Ezek a bozonok.
Ha kevert időirányú elemi hullámok építenek fel egy eredő hullámot, akkor ennek haladási irányát az összetevők frekvencia-eltérése fogja megadni. Ugyanakkor ha nincs diszperzió, akkor a bozonok mindig az elemi hullámok sebességével fognak haladni, míg a fermionok ekkor is, tehát diszperzió feltételezése nélkül is, képesek lesznek ennél lassabban haladni. Ezek a tömeggel rendelkező "részecskék". Amik sokkal inkább hullámok konstruktív interferencia-helyei.
Hiszen pont ez a lényeg. Amíg hullám-szuperpozició minden esetben létrejön, addig a hullám-törés csak akkor jöhet létre, ha van konstruktív interferencia. Nagyon fontos részlet, hogy a fény hullámfrontját nem szaban vonalakként elképzelni.
Ugyanis ebben az esetben csak egyetlen, nagy amplitudójú megtört nyaláb keletkezik. Helyes eredmény csak akkor kapunk, ha a konstruktív interferencia helyeket diszkrét pontokból álló rácsként számoljuk.
Ha az egyik hullám egy másikra úgy hat, mint egy rács, akkor ennek fordítva is működnie kell.
Az elektron-hullám képes megváltoztatni a fényhullám mozgási irányát, a fény pedig az elektron-hullámét. Ez az elektromágneses erő. Egyben a tehetetlen tömeg erede is. Egy rövidebb hullámhosszú hullám kevésbé törik meg ugyanazon a rácson. Nagyobb a "tömege".
Márpedig az lambda=h/mv , ami minden tömegre érvényes.
A kvantált energia-átadás tehát tisztázva. Sokáig mégis volt bennem kis gyanakvás az elmélettel szemben, és ennek az oka a fény viselkedése a beamsplitteren, a sugárosztón. A fény egyszer erre megy, egyszer arra.
Pedig a rácson, ha megtörik a fény akkor erre megy, ha meg nem, akkor arra. Milyen rácsról beszélek? Az elektron-hullámról.
Kvantum-mechanika cáfolfa? Nos nem, hanem megerősítve. Hiszen az Schrödinger egyenleteire épül. Tökéletes leírás, csakhogy nem azt írja le, amit sokat hisznek.
A Planck állandó h meg egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be és csak az elektronok mozgását szabályozza az atomhéjban
Soha nem értettem, mint jelent ez a mondatod, De a foton, mint részecske ténylegesen nevetséges.
A Compton-kisérletet Schrödinger gyönyörűen magyarázta hullám-hullám szórással. Sajnálom is meg nem is, hogy ezt nem tanították. Lehetne összeesküvés-elméleteket kitalálni, de szerintem az emberek egyszerűen nem értik. Túl bonyolult nekik, mert nem ismerik a hullámtant. Pedig nagyszerű az egész.
A Bragg-feltétel leírja, hogy egy rácson milyen hullámhosszaknál lesz konstruktív interferencia az adott szögre. A törés n-ed rendű lehet. Ez már utal a kvantumosság eredetére. Sok fizikát tanult ember most zavartan néz ki a fejéből , és próbálja térben elképzelni, amit itt összehordok. Pedig nem ez a járható út.
Az út ennél sokkal egyszerűbb. Mozogjon a hullám téridőben, a hullámfront haladási irányának a meredeksége megadja, hogy a "részecske" milyen sebességgel mozog. Ha egy rácson áthalad, akkor ott a rács "hullámhosszától" függő szögben törés jön létre, a haladási iránya megváltozik a hullámnak, ami téridőben sebbességváltozást jelent. Minél nagyobb a törési szög, annál nagyobb a sebességváltozás.
Ez teljes mértékben megfelel annak, hogy a fény energiája E=hv, avagy közvetve a hullámhosszától is függ. A törés azonnali, semmiféle "energia-gyűjtés"-ről nincs szó.A szimuláción az is látszik, hogy a különféle rangú töréseknek rezonancia-maximumai vannak. Egyszer erősödnek, egyszer gyengülnek. Olyan ez, mint amikor egy csiszolt gyémántot forgatunk egy lézer fényében. Egyszer erre törik a fény egyszer arra. Csakhogy itt a törés mindig egy adott szög N-szeresével tér el a haladási iránytól.
A kvantumszámok, egyértelmüen a stabil elemirészecskék, az elektronok (e), a pozitronok (p), a protonok (P) és az eltonok (E) számával meghatározhatók. Ezekböl a q(k) és g(k) elemi töltésekkel, a kvantumrendszer kétféle töltése is meghatározható.
A dinamika leírásánál figyelembe kell venni, hogy a részecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem határozható meg pontosan sohasem.
Egy vitázótól "Mi a fény?"-ben: "Az operátor matematikai fogalom, a kvantummechanikában valamely rendszer dinamikáját a Hamilton-operátor írja le, amelynek sajátértéke az energia, az egyik kvantumszám. Minden operátor esetében, amely felcserélhető a Hamilton-operátorral, ugyancsak létezik egy-egy kvantumszám. Ez az összes kvantumszám, amellyel valamely rendszer jellemezhető. Ezért meg kell találni az összes egymástól független, a Hamilton-operátorral és egymással egyaránt felcserélhető operátort, hogy egyszerre mérhetők legyenek. Mindig az adott helyzettől függ, hogy melyik operátorkészlet alkalmas leginkább a kvantumrendszer jellemzésére....."
A kvantumrendszer jellemzését a kvantált töltések q(k), g(k) jelenléte rögzíti. A kvantált Maxwell-töltések sokszorosa adja egyedül ki a kvantumszámot. A rendszer dinamikáját nem egy Hamilton-operátor írja le. A kölcsönhatások a részecskék között nem konzervatívak és zárt rendszerek nem léteznek. Nincs Hamilton-operátor, az energia nem kvantált, az energia nem marad meg.
A relativisztikus kvantummechanika az Új Fizika tükrében azt jelenti, hogy az egyesített mezöelmélet a részecskék kétfajta invariáns kvantált Maxwell töltésére q(k) és g(k) alapul, amikböl a c-vel terjedö mezök A(e.m.) és A(grav.) kiindulnak. Továbbá a részecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem állpítható meg soha sem pontosan. Ezekböl az alapokból egy Lagrange függvény felállítható, amiböl a részecskék és a mezök mozgásegyenletei levezethetök. A Planck állandó h mint egy Lagrange multiplikátor jelenik meg a részecskék mozgásegyenletében.
A dinamika megmaradási törvényei a q(k) és g(k) megmaradásából származnak.
"Szóval a fizikában a kvantumosság jelensége a kommutációs relációkból következik,abba van belekódolva.Bármely klasszikus fizikai mezőelmélet(vagyis térelmélet) alapja,hogy megtaláljuk az adott mezőhőz illeszkedő általános értelemben vett koordinátát,és ezenkívűl ebből származtatjuk az általános értelemben vett impulzust.Az így tárgyalt mező klasszikus kontinuummechanika lesz,olyan mint a klasszikus elektromágnesség,vagy a lineáris hidrodinamika.Ahoz,hogy belekódolhassuk a mezőelméletbe a kvantumosságot,ahoz az kell,hogy az álatlánosított koordinátához,és impulzushoz operátort rendeljük,hogy aztán rájuk felírhassuk a kommutációs relációt,ami bekvantálja őket."
Szóval ez esztelen badarság! A kvantumosság jelensége az invariáns kvantált töltések létezéséböl származik.
"Egy fotonól álló anyaghalmaznak mégis lehet tömege.."
Hát hogyan lehet valaminek tömege, ami nem is létezik? Az egész Univerzumunk nem látott eddig egyetlen fotont sem!
A tömeg meg az invariáns elemi gravitációs töltésekböl
g(k) = {- vagy +} g m(k), k=e,p,P,E
származik.
És csak a stabíl elemirészecskéknek, az elektron (e), pozitron (p), proton (P) és elton (E) kétfajta tömege, a nyugvó tehetetlen és a súlyos tömege azonos.
Nem létezik erös kölcsönhatás sem, a kölcsönhatást a részecskék kétfajta invariáns elmi töltése okozza. Más kölcsönhatás mint az elektromágneses és gravitációs kölcsönhatás nem is létezik.
Korpuszkuláris fotonok NEM LÉTEZNEK, az atomok elektromágneses kölcsönhatását hullámelmélettel kell leíni. Feynman QED-je nem létezö fotonokra alapul és végtelen integrálokat produkál. A QED nem egy helytálló fizikai elmélet.
A kvantumelmélet a kétfajta kvantált töltések q(k), g(k) létezésére alapul. A Planck állandó h meg egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be és csak az elektronok mozgását szabályozza az atomhéjban.
"nincs tömege, de kölcsönhatásban mégis van...:( már mindent ellehet fogadtatni, épp állításnak?"
A fotonnak sincs tömege. Ez annyit jelent,hogy az energiája egy az impulzusával és a fénysebesség négyzetével. Egy fotonól álló anyaghalmaznak mégis lehet tömege,mert ha az tömegközépponti rendszer akkor annak tömege az egyes fotonok mozgási energiáinak összegével egyenlő (és a fénysebesség négyzetének a hányadosa). A tömeg nem additív,hanem a négyesimpulzus vektor abszolútértéke.
Amúgy a részecskéknél a diszperziós tulajdonságot befolyásolja a tömeg. Ajánlom Neked Taylor-Whileer:Téridő fizika című könyvet.
"a kölcsön hatás, nem " láncreakció"?"
Nem az erős kölcsönhatás a hadronokat tartja össze. A magerő a nukleonok közötti pionkölcsönhatás,amit másodlagos erős kölcsönhatásnak hívják. A pionkölcsönhatás,és az elektromágneses kölcsönhatás viszonyától függnek az olyan folyamatok,mint a maghasadás,meg a magfúzió.
"....mi ez a végtelen hatótávolság? filozófiában, jól hangzik....mint isten mítosz"
Van a Yukawa-potenciál exp(-r/R0)/r. Ez sokkal gyorsabban lecseng,mint az 1/r-es Coulomb-potenciál,a számlálóban levő exponenciális függvény miatt. Az exponenciális jellemzi az R0 távolság,ami a részecske tömegével fordítottan arányos. Ezt hívják hatótávolságnak. Ha a részecske tömege nulla,akkor az általa közvetített kölcsönhatás potenciáljának hatótávolsága végtelen lesz,így kapjuk a Coulmb-potenciált,ami 1/r-es(R0 helyébe,ha végtelent írsz az exponenciális kitevője nulla lesz) .
Szeretnélek megkérni titeket, hogy töltsétek ki a kérdőívemet, amit a szakdolgozatomhoz fogok felhasználni! Annyiban kapcsolódik a topic témájához, hogy az ezoterikus elméletek gyakran hivatkoznak az kvantumfizikára – vagyis főleg arra lennék kíváncsi szerintetek mennyire összeegyeztethető a két dolog (tudomány és ezotéria). Erre vonatkozó kérdést is találtok, továbbá a végén bővebben kifejthetitek a véleményeteket!
köszönöm a válaszod ... ez nekem inkább misztika mint fizika ...:( /kicsit olyan mint amikor valaki nem tudja belátni, nem ismeri eléggé a valóságot, mégis állít valamit róla... "nem neked írtam csak a tudománynak". minek a misztika nem lehet azt mondni a jelenlegi eszközeink, nem alkalmasak a vizsgálatra..
".A gluonnak nincs tömege,mert az erős kölcsönhatás hatótáolsága végtelen.És végtelen hatótávolságú erőhőz nulla tömegű részecske közvetíthet(ami fénysebességgel halad"
nincs tömege, de kölcsönhatásban mégis van...:( már mindent ellehet fogadtatni, épp állításnak?
"erős kölcsönhatás hatótávolsága végtelen" ?:(( a kölcsön hatás, nem " láncreakció"? ....mi ez a végtelen hatótávolság? filozófiában, jól hangzik....mint isten mítosz
ha az elemi részeknek nem volna, töltésnek nevezhető "viselkedésük-jellemzőjük", hogyan lehetne világ? /BOCS a kifakadásomért, csak kezd az agyamra menni a fizikának beállított misztika...én nem bánom a misztikát, amire nincs fizikai leírásMÉG, de ne nevezzük fizikának, maradjuk a jelenség szinten :)/
Nagyon örülök, annak, amiket írtál, és olvastam is - de a tudásod annyira felette áll az enyémnek, hogy sok szót, kifejezést nem értek. Persze amit most a gluonról írtál, az fix, és egyértelmű számomra habár isteni paracell kérte és nem én, de jól jött.
Nos említetted a hanghullámokat, a felharmónikusokat, meg említetted a frekvencia szerint értelmezett dimenziókat, meg a Tindall és a másik szórást. Huhh! Sőt még képbe jöttek a Higgs-bozonok, melyeknek ugyan utánanéztem Szillási Zoltánnál, és Trócsányi Zoltánnál, de csak homályos elméleteket sikerült belőlük levezetnem a dimenziótorzlásra. Ellenben, a Te általad írtak közül, amiket itt fentebb említettem, jó lenne, ha a nyár végére egy elméletbe tudnád foglalni, mert az én képességeim végesek - ez már akkora kérés tőlem, hogy már nem is mondhatom semmi képp se azt, hogy csak az én elméletem a dimenziótorzulás - de amúgy régebben is céloztam erre.
A gluonnak nincs tömege,mert az erős kölcsönhatás hatótáolsága végtelen.És végtelen hatótávolságú erőhőz nulla tömegű részecske közvetíthet(ami fénysebességgel halad).A spinjük nagysága éppúgy 1,mint a fotonoké.A gluonnak sincs tömege,és éppúgy fénysebességgel terjed.Elektromos töltése nincsen,de színtöltésük lehet.A színtöltés az a tulajdonság,vagy belső szabasági fok,amivel rendelkeznie kell a részecskének ahoz,hogy az erős kölcsönhatásban részt vehessen.Csak míg az elektromos töltésből csak kétféle lehet,addig a színtöltésből három is lehet.Az elektromos töltés azért szükséges,hogy a töltött részecskék között a fotonok közvetíthetsenek elektromágneses erőt.a színtöltés pedig azért kell,hogy a töltött részecskék között a gluonok közvetíthetsenek erős kölcsönhatásból származó erőt.
A fotonnak nincs elektromos töltése,ezért csak fotonok között nincs elektromos kölcsönhatás.De a gluonoknak van színtöltésük.Így az erős kölcsönhatásnak egy olyan formája is elképzelhető,amiben csak gluonok vesznek részt.Csak gluonokból álló feltételezett atomi rendszer lenne a gluonlabda.Ebben nincsenek kvarkok,csak gluonok vannak.
