Tegnap unalmamban megfogadtam az óra tanácsát, aki kilenc darab 40 másodperces sprintet futtatott velem. Nagyon élveztem. Az utolsóra mindent beleadtam. Így most már elmondhatom, hogy ezzel a 2:42/km-es átlagra futott 240 méterrel egy kicsit gyorsabban futottam, mint a maraton világcsúcs átlagtempója.
Miheztartás végett, az ebben futott kétszáz méter 32 másodperces lett. Most kíváncsi lettem, hogy tudok-e 1:20-on belüli 400 métert, nekem ez a mumus időhatár négyszázra. Szerintem tudhatnék.
Hivatkozik ellenvéleményre valóban. Azt írja nem bizonyított az ultrafutás egészség károsító hatása és az ultrafutók futók nem betegek és átlagos élettartamuk jelentősen hosszabb, de azt nem írja, hogy a szívvel kapcsolatos mérési eredmények hibásak csak az eredmények alapján levont következtetést vitatják.
Mint nem vagyok ultrafutó, soha nem is voltam és nem is leszek, mert a testalkatom, életmódom, étkezési szokásaim meg sem közelítik szerintem egy átlagos ultrafutó hasonló paramétereit. Jó ez csak egy vélemény és nem kutatás vagy felmérés, de fényképeken látott ultrafutók között nem emlékszem hozzám hasonló izomzatúra. A 100 mérföldes ultra nem a 178cm magasággal 80-90 kilós emberek sportja inkább a 65-70 kg ami ehhez a magassághoz tartozik, de lehet rosszul becsültem.
Az átlagos élettartamra vonatkozó kutatási eredményeket pedig mindig kétkedéssel fogadom.
Az emberi élettartam hosszát millió tényező befolyásolja. Jól hangzik, hogy az ultrafutók általában 16 évvel hosszabb ideig élnek. Azért szívesen elolvasnám azt a tanulmányt, honnan jött ez ki. Mióta létezik az ultrafutás mint sport ? Hány ultrafutó halt már meg akinek a pályafutása és az élettartama alapján ezt megállapították ? Mi van azokkal akik a kutatás időpontjára valamimelyen egészségügyi probléma miatt felhagytak az ultrafutással, így is bekerültek a futók csoportba ? Mert ha nem akkor már elcsúszott a kutatás.
Az rendben a rendszeres sport miatt az emberek többsége nem betegeskedik. Azt mondanám ez rám is igaz, mert nem járok gyakran orvoshoz nem szoktam megfázni, rendben a vérnyomásom, vércukor szintem .
Nekem 30 éves koromra tüneteket produkált porckopás miatt a térdem. Ez a porckopás egyértelműen sport tevékenységem összefüggésben alakult ki olyan korán. Szóval már "a futók egészségesebbek" megállapítás sem igaz rám, hiszen a futással úgy szétcsesztem a térdemet mostanra, hogy valószínűleg már soha nem fogok maratont futni. Mostanában gondolkodtam el azon, hogy valószínű az O lában is közrehatott a térdem gyors elfogyásában ami pedig genetikai hátráltató körülmény.
Miért lenne igaz rám bármilyen várható élettartamra vonatkozó statisztikai átlag ?
Szerintem az egyéni genetika az ami miatt a szív károsodásra utaló mérési eredmények is egyéniek és a sport következményei is egyéniek.
Szóval nem a statisztika érdekel, hanem az, hogy velem mi van, mert mostanában olyan dolgokat produkál a szívem amit korábban nem csinált. Mivel korábban soha nem voltam 57 éves így nem tudom ez szimplán a korral jár vagy a sport következménye :-))
Hú, fiúk, eltelik pár nap topikolvasás nélkül, és már hol jár a hozzászólás-számláló! :) Még tiszta szerencse, hogy nincs olyan szabály, hogy annyi km-t kell egyben lefutni, amennyi hsz kimaradt a legutóbbi olvasása óta. :) Na, majd ma délután megnézem, mik a témák!
Érdekes, de nincs benne semmi új. Intenzitásról beszélnek amit tempóval határoznak meg.
Én a közép és teljes távú triatlonokon és pár kocogós futós teljesítmény túrán sportoltam 4-5 óránál hosszabb időtartamban.
Mindegyiken viszonylag sok időt töltöttem olyan intenzitás tartományban (a max HR 80-85% vagy magasabb ). A rövid távú triatlonokon, 2,5- 3 órából 1,5-2 órát nyomtam 80% feletti intenzitással.
Ez szerintem nem jellemző a 50 ,100 mérföldes ultrafutókra. Szóval a velük kapcsolatos megállapítások számomra nem relevánsak.
További adalék, hogy én serdülő korom óta mindig igen magas intenzitással sportoltam. Serdülő, ifi sífutóként a csoportos futó edzéseken tőlem vagy 10-15kg-val könnyebb csapattársakkal edzettem az ő tempójukat próbáltam tartani.
Ez után amikor saját fejem után edzettem a 90-es évek első felében, szinte minden edzésen az aktuális maximumot próbáltam elérni akár kerékpáron akár futásban. Amikor már volt pulzusmérőm akkor már láttam is, hogy kerékpáron is olyan magas pulzussal haladtam mint futva vagy még magasabbal. Szóval akkoriban is évekig mindig magas intenzitással edzettem. Nekem ezeket is figyelembe kell vennem, amikor azon elmélkedem, hogy milyen állapotban lehet a szívem.
Kardiológusnál a tavasszal voltam. Az EKG szerint nem volt kóros mennyiségű extra szívdobbanásom a 24 órás holter EKG-n sem.
Amit akkor és azóta is a pántok méréseiben láttam rendellenességként, annak a nagy része nem valós ritmus hiba, csak valami miatt "gyenge" vagy zavaros EKG jel ami miatt pulzus kihagyást rögzít a pánt. Az EKG folyamatosan feszültség értéket mér és rögzít a tappancsokon, míg egy pulzusmérő pánt az R-R rögzítésnél a feszültség csúcsok közötti időtartamokat rögzíti, így ha a valami zavar van az EKG jelenben, akkor kimarad 1-2 szívdobbanás feszültség impulzusának érzékelése. Ezt a tavasszal még nem gondoltam át ennyire.
Amit az órámmal mértem, mérek az nem pánt hiba, mert egy időben 2 pánt is szinte mindig ugyan akkor, ugyan azt a kihagyást vagy extra dobbanást érzékeli. Vizuálisan a görbében gyanús volt a sok kihagyással, hogy pont 1-1 vagy néha 2 szívdobbanás maradt ki az egyenletes ritmusból. Szerencsére néha valamelyik jól mért így jöttem rá, hogy ez a probléma. Az viszont érdekes, hogy miért jelentkeznek ezek a kimaradások, ha előtte évekig nem volt vagy csak nagy ritkán 1-2 db.
Infarktus gyanúval nem kért még vérképet a háziorvosom, így egyik vérvételi leletemben sincs troponin érték.
A Cholesterin az viszont szinte midig egy kicsit magas. A felső határtól mindig csak pár tizeddel magasabb, a tavasszal 5,6 felső határ helyett 5,9 volt. Ez valamilyen szinten kockázati tényező.
Amit a szívem művelt pár hete, olyan viszont még soha nem volt. Olyan gyakori volt a ritmus zavar 50 körüli alatti nyugalmi pulzus közben, hogy néha 1 perc alatt többet is ki lehetet tapintani is a pulzusomban, nem kellett hozzá pulzus mérő R-R érték.
Illetve éreztem is hogy ilyenkor "ugrál" a szívem a szegycsontom alatt és még a tüdőm is "lökdöste", köhécselésre ingerelt.
Viszont szerencsére fulladni nem fulladtam még és sport közben akkor is rendeződött a ritmus, ezért nem esetem pánikba, de kellemetlen érzés volt.
egy kis adalék a témához Adharanand Finn: The Rise of the Ultrarunners (magyar címe szimplán "Ultrafutás") c. könyvéből
"Az egyetlen probléma O’Keefe tanulmányával, hogy ő az „extrém futást” az intenzitás és az időtartam kombinálásával definiálja. Az ultrafutás viszont lehet, hogy extrém az időtartamát tekintve, de általában nagyon alacsony intenzitású – a legtöbb versenyen a táv nagy részét gyaloglás teszi ki.
O’Keefe azt mondja, a „mérsékelt” testmozgás a jó, majd hozzáteszi: „Mozoghatsz akár egész nap is, anélkül, hogy kárt okoznál vele magadnak, ha alacsony intenzitáson teszed.” S hogy mit jelent nála az alacsony intenzitás? Tíz perces mérföldeket (6:12/km), ami valójában egy igen gyors tempónak számít ultramaratonokon.
Nem könnyű szilárd következtetést levonni, mivel nem áll rendelkezésünkre túl sok kifejezetten az ultrafutással kapcsolatos tudományos kutatási eredmény. A kutatások legtöbbje inkább a maratonfutással foglalkozik, ahol a legtöbb futónak gyorsabb a tempója a tíz perces mérföldeknél.
A liverpooli John Moores Egyetem egy 2009-es cikkében a Lakeland 50 (mérföld) és 100 ultramaratonok résztvevőit vizsgálták. Eredményeik egybecsengtek O’Keefe-ével.
A 45 vizsgált futó mindegyike már több, mint két éve futott maratonokat és ultramaratonokat, és nem volt semmilyen ismert szívproblémájuk. A versenyt végül 25-en teljesítették, a legfiatalabb 24, a legidősebb 62 éves volt. Verseny előtt és után mindannyiuktól vért vettek és EKG-vizsgálatot végeztek rajtuk.
Verseny után a 25-ből 21 futónál mutatták ki a kardiális troponin I-szint szignifikáns emelkedését, hármuk esetében pedig annyira magas értéket kaptak, ami jelentős szívkárosodásra utalt. O’Keefe szerint a troponin I-szint emelkedése a szívizom elhalását jelenti. „Rendes esetben ilyenkor azonnal közbelépünk, hiszen ez általában szívrohamra utal. Ez esetben azonban mikroszakadásokról volt szó. Nem nagy ügy, ha csak egyszer történik, hiszen begyógyul és pár nap múlva nyoma sem marad. Ha azonban újra és újra megtörténik, a kamrák falán hegek keletkeznek.”
A verseny előtti EKG-eredmények a sportolóknál megszokott egészséges szív jeleit mutatták. A verseny utániakon azonban szignifikáns változások voltak megfigyelhetők a futók 50%-ánál. Egyesek egészen bizarr eredményeket produkáltak, amilyeneket se nyugalmi állapotban, se testmozgás során nem gyakran látni.
John Somauroo professzor, a tanulmány egyik szerzője megjegyezte, az eredmények arra engednek következtetni, hogy „folyamatosan 50 vagy 100 mérföld feletti távokat futni valószínűleg nem tesz jót a szívnek.”
De mielőtt kukába hajítanánk a futócipőnket, érdemes megjegyezni, hogy egy csomó másik vizsgálat ezzel ellentétes eredményekkel járt. Egy 2013-as, az ausztráliai Ballarat Egyetem által publikált cikk szerint az ultrafutók átlagos várható élettartama akár 16 évvel is meghaladhatja az átlagos emberét.
A Dr Fadi Charchar által vezetett kutatás a hosszútávfutásnak az emberi szervezet telomerjeire gyakorolt hatásán alapult.
„A sejtjeinkben található telomerek olyan struktúrák, melyek úgy működnek, mint a cipőfűzők műanyag végei – megvédik a génjeinket a »kirojtosodástól«, vagyis a károsodástól”, magyarázta Dr Charchar. A telomerek az idősödéssel egyre rövidebbek lesznek, s ezzel hajlamosabbakká válunk a betegségekre. „A helyzet azonban az, hogy valójában tudunk tenni azért, hogy a telomerjeink hosszabb életűek legyenek. S úgy találtuk, hogy a futás – a sok futás – csodákat képes művelni a telomerekkel.”
A kutatók úgy találták, hogy a heti 40-100 km-t teljesítő ultrafutók telomerjei 11%-kal hosszabbak, ami 16 évvel hosszabb várható élettartamnak felel meg.
„A kutatásunkban szereplő ultramaratonisták átlagéletkora 43 év volt – mondta Charchar. – Az eredményeink szerint a biológiai átlagéletkoruk ugyanakkor 27 év lenne.”
2014-ben Dr Martin Hoffman, a Kalifornia Egyetem sportorvostudomány és a rehabilitáció professzora 1200 ultrafutó bevonásával végzett vizsgálatot az egészségi állapotukat illetően, s megállapította, hogy egészségesebbek voltak az ultrafutással nem foglalkozóknál: nagyon alacsony volt az előfordulása körükben gyakorlatilag bármilyen egészségügyi problémának, és kevesebbet hiányoztak a munkahelyeikről betegség miatt. Megkérdeztem, hogy mi a véleménye az ultrafutás és a szívroham közötti összefüggést kimutató kutatásokról, de nem tartotta meggyőzőnek azokat.
– Jelenleg nem áll rendelkezésünkre megfelelő bizonyíték, ami az ultrafutás hosszú távú egészségkárosító hatását támasztaná alá – mondta.
A helyzet az, hogy tisztában vagyunk vele – ahogyan Francis is tudta –, hogy ha valami fáj, az egy jelzés a testünk részéről, hogy álljunk le, mert különben kárt okozhatunk magunknak. De kevés ultrafutó választotta ezt a sportágat elsősorban azért, mert egészséges akart lenni. A legtöbben tudjuk, hogy ha az olyan rizikókkal mint a sérülés, a hegyről való lezuhanás, egy láb elvesztése vagy a teniszlabda-nagyságú hólyagok nem is foglalkozunk, az ultrafutás akkor is olyan megpróbáltatásoknak teszi ki a szervezetet, ami nem lehet teljesen egészséges. A kérdés az, hogy érdekel-e ez minket?
Hoffman a 2014-es tanulmánya folytatásaként nemrégiben egy érdekes kérdést tett fel további 1394 ultrafutónak: „Ha abszolút bizonyossággal meg lehetne állapítani, hogy az ultramaraton árt az egészségének, vajon abbahagyná-e az edzéseket és a versenyzést?
Nem emlékszem, EKG is kimutatott valamit? Kardiológus látta a problémád? Vagy csak te mérted otthon ezeket? Troponin szint mindig rendben volt laborban?
Az km/h és tempó kérdése ugye szimpla kötözködés a részedről :-)
Mellesleg mivel amerikai előadó így az eredeti előadásban 99% valószínűséggel, akár tempóról akár sebességről beszélt, mérföldben szerepelt az adat.
Ami a sebesség vs intenzitás dolgot illeti, nyilván pontosabb lenne az intenzitásból megállapításokat levonni, de kutatási eredményekre hivatkozik. Feltételezem a kutatási alanyai nem egy kísérlet résztevői voltak, hanem kikérdezték az alanyokat a sport tevékenységükről. A minél nagyobb mintához olyan összehasonlítási szempontok kellenek amire minden futó választ tudott adni. Ez pedig a tempó és a heti összes táv.
Ennél bonyolultabb szempont rendszer már kísérlet keretében lenne megvalósítható szerintem, ahol minden alanynak biztosítják a letölthető adatokat biztosító pulzusmérőt, hogy az intenzitásokat is össze lehessen hasonlítani.
De engem ezek a dolgok nem is igazán érdekelnek, mert mindenki más, mindenkinél más az az intenzitás és időtartam, ami nyomot hagyhat a szíven.
Arról már korábban is tudtam, hogy terhelés hatására a vérképben infarktusra utaló paraméterek mutathatók ki. De azzal nem foglalkoztam, hogy ennek mi az oka és következménye.
Az előadás számomra ezért volt elgondolkodtató. Főleg a közelmúlt 2-3 hetes időszaka miatt, amikor olyan durva ritmuszavaraim voltak nyugalmi helyzetben, hogy kezdtem megijedni.
Nem tudom mi váltotta ki és miért múlt el, de elmúlt.
Ezért is gondolkodtam el, hogy lenne-e értelme egy olyan képalkotó vizsgálatra valahogy elmenni, ahol olyan képek készülnek a szívemről, mint amilyen képeket az előadásban mutatott. Feltételezem valamilyen CT vizsgálat.
Még gondolkodom rajta mert egy Cardio-CT (sokszeletes CT coronarographia) 160.000,- magyar forint és még kiderül, hogy bármelyik edzésemen az árokba fordulhatok a szívem miatt.
Ez nem egy völgyben mutatja az állapotokat, ez elméletileg egy bifurkáció utáni nyeregpont volna. Szóval bár gyáva népnek nincs hazája, de ez holnap sajnos egy bakancsos megmozdulás lesz csak.
Én sem értem, hogy miért te lettél. Nézd meg Pinyo 14-15-16 akármennyi tókerülését! A tavaly nov-i tragikusan kilóg a többi közül. Ki futott vele tavaly? Nem te, én. Tudod, engem így aláznak itt. Mármint hogy még ellenpéldának sem vagyok elég jó. Mintha még egy szimpla mínusz végtelen sem lehetnék, egy nyamvadt “mínusz” alef-null sem. A szemetek! Biztos még ennél is lejjebb, valahová a “mínusz” beth-egy környékére tesznek a komplex mivoltom miatt. :-)
Mondjuk azt nem értem, hogy ha az F7 dekára úgy kezeli a Stryd-ot, mint az F6, akkor miért írogatta 1 éve több ember is a fórumokon, hogy hogyan lehet kikapcsolni a dsuklós native power-t? Gondolom, csak bekavar az egyik a másiknak. Ha pedig bekavar, akkor miert nrm tudna a Stryd is natív lenni.
Bocs, elírtam, arra gondoltam, hogy amin a running power már natív módon létezik. Azaz egy adatképernyőre ciq adatmezők nélkül fel tudsz pakolni minden futás teljesítményhez köthető adatot.
Mondjuk nekem kicsit sántít, két dolog is. Egyik a fordítás, lehet nem sportoló fordította, miért km/h, miért nem tempó? Ha kardiológus, miért sebességhez köti, miért nem intenzitás? Jó lenne az eredeti angolt meghallgatni, persze nem nekem, hanem aki tud angolul :)
12 km/h mondjuk Pinyónak nem lehet ugyanolyan , mint Spenótnak. Max pulzushoz, vagy valami egyéni pulzus értékhez lenne "igazabb" :)
