Így van. Bármelyik kereskedő el tudja mondani, hogy az igazán izgalmas borokkal először mindig meló van és megvan a kockázata annak, hogy a fogyasztók nem harapnak rá egy izgalmas tételre amit a kereskedő felfedezett.
Aki Gere kabernét meg Bock BambulusGigamaximus küvét és Dúzsi rozét meg Laposa Frisst forgalmaz az sok kockázatot nem vállal...
Mondjuk cirka húsz éve gondolkodom azon, hogy mi a szar hozzáadott értéke lenne annak, hogy én a kereskedőkkel nyájas vagyok? Jó bort adok, jó áron. Nem kúrok át senkit és az adott szavamat betartom. Az, hogy kedves gyerek vagyok az a személynek szól nem a biznisznek.
Ebben is van valami. Én arra gondolok, hogy ha tíz percre van tőled a vasútállomás és neked 9 perced van a vonatindulásig akkor ki fogsz lépni, esetleg még futni is fogsz egy kicsit és odaérsz végül 8 perc alatt. De ha van húsz perced akkor sétafikálni fogsz mert nincs kockázata annak, hogy lekésed a vonatot. Vagyis teljesítményre mindig a magasabb kockázat a nehezebben elérhető cél serkent.
Namost a BT azzal, hogy bizományra áll át ad magának húsz percet és sétafikálni fog. Tálos stratégiája az, hogy most megnézi melyek azok a borok amik eladják magukat és amikkel nem kell dolgozni. Azokra fogja helyezni a hangsúlyt a többit pedig kiszórja. Sőt szerintem jön majd náluk a polcpénz (ha még nincsen ilyen, bár szerintem már régen van) hogy pénzért be lehet bárkinek kerülni akik azt hiszik, hogy a BT polcain majd eladja magát a boruk. Ez, egy teljesítmény minimalizáló és nyereség maximalizáló stratégia. Ha bejön, akkor fog jelentkezni nála valaki egy visszautasíthatatlan ajánlattal. Ugyanis egy önmagát eladó borokat logisztikázó céghez már nem kell szaktudás, nem kell fantázia, nem kell stílus. Egyszerüen be kell pakolni 2-3 hónapra minden jelentkezőt aki kifizeti a beugrót és ha megy a bor magától akkor maradhat, ha pedig nem akkor viheti a termelő a 'csába a szarát.
Tényleg a Rácz Miklós Tamás is hogy eltűnt a BT szortimentből!
Gondolom rájött, hogy egy a sok közül a polcon, a BT nulla hozzáadott értéket jelent, ellenben a borai ára a BT 50-100%-os sarca miatt nem fog érdemben emelkedni.
Multis környezetben dolgozó közép és felsővezetők között vannak sokan akik rendszeresen külföldre járnak (vagy még EMEA régiós kutyafüle korukban sokat jártak, ma már csak 1/4 évente mennek ki jópofizni), egy részüknek ismeretük, anyagi hátterük és igényük is van a drágább cuccokra (Tom Ford öltöny, Patek Philippe óra, szupertoszkánok és komolyabb francia vörösek, stb.)
De köztük sokan nem fórumoznak, a közösségi térben is figyelnek rá mit tesznek közzé, sőt még a rokoni körben is simán megtiltják, hogy fotózzák őket, vagy azt bárhol megosszák, így nincsenek szem előtt.
Most nézem, Prémium sor a borbolt.huoldalon olcsóbb, bár nincs teljes átfedés, Pinot Gris 2018-as és ha valós a fotó nem is dűlős, az SB cimkéjén van valami dűlő, de az nem szerepel a feltüntetett névben.
Nem A kockázati felárat fogod megfizetni ebben a modellben a Bortársaságnál. A befektetett tőke, Illetve munka (bolthálózat, brand,marketing estébé). Hogy azt a elképzelést (hitet) hogy a Bortársaság el fogja neked tudni adni a borodat. Aztán vagy így lesz vagy nem. Persze ez lehet egy ördögi kör is hiszen nyilván a Bortársaság is azt a borászatot fogja legjobban nyomni amelyiknek legjobban illetve legjobb haszonkulccsal pörögnek a borai a kissebbek és illetve a többiek pedig hoppon maradnak. meglátjuk. Mindenesetre szerintem ez egy óriási lehetőség a kisebb kereskedőknek
Tökéletesen egyetértek. Ez volt a misztikum... hogy ha bekerülsz a BT-hez akkor onnantól kezdve raklapszám viszik a borokat. Aztán néhányaknak tényleg volt olyan élményük, hogy amikor bekerültek akkor tényleg elvittek 2-3 raklapnyi bort.. persze nem a prémiumból, hanem az olcsóbbakból. Aztán később jött a meglepetés.
Én most ha könyörögnének sem szállnék be a BT-be. Persze ezzel együtt nyilván jól esne, ha könyörögnének :D De ez meg ugye nem fog megtörténni. Nekem van egy olyan rögeszmém (amit a borhoz valóban értő barátaim mindig meg szoktak mosolyogni), hogy a Tálos pontosan tudja, hogy ki vagyok, csak rühell mint a másnapos fost és ezért még csak közvetetten sem keresett meg soha. Az ország egyetlen kereskedője a BT és a Tálos aki még soha egyetlen egyszer sem hívott fel, hogy szevasz Zoli, itt vagyunk a hegyen, van egy óránk mutatnál pár bort? Pedig nyilván járnak a Somlón, mert a Kreinbacher az stratégiai partnerük és látom a facebook folyamukon is, hogy néha vannak itt BT-s arcok. De soha... úgy, hogy még email-t is írtam neki. De még csak egy olcsó lepattintásra sem futotta.
Pedig életemben nem találkoztam vele, nincs is olyan közös ismerősünk akivel bármelyikünk rendszeresen tartaná a kapcsolatot. Szóval csak a sajtóból "ismerhet" ... vélhetőleg ennyi elég volt neki :)
Neked nem kell bemutatni, hogy azok a raklapszám rendelt borok csak nagyon limitált borászatoktól érkeznek.
Mítoszon azt értettem, hogy a borászatok "akkor érkeznek meg" ha bekerüknek a BT-be. Ez szerintem anno sem volt igaz, csak némelyeknek, most pedig egyenesen a halál csókja egy kis borászatnak a BT választékra felkerülni... Szerintem
Nem igazán hiszek abban, hogy sikeres tud lenni egy olyan üzleti modell amiből a kockázatokat teljesen kiiktatják. Most nem arról beszélek, hogy például orosz gázt közvetíteni az mekkora biznisz zérus kockázattal :) Mert az ilyen bizniszekhez hozzáférni egy külön történet.
De a borkereskedés elvileg arról kell, hogy szóljon, hogy a kereskedő hisz egy borban, bízik egy termelőben, befektet, kockázatot vállal és ezt a kockázatot csökkenti a befektetett munkájával és tudásával. Ha nem kell hinnie egy borban és nem fontos bíznia a termelőben (mert bármikor visszaküldheti a gecibe az eladhatatlan lét) akkor kockázatot sem vállal és így nem is lesz rajta nyomás, hogy odategye magát ezerrel a bor eladása mögé. Ez pedig szükségszerűen a szervíz minőségének a rovására fog menni.
Nézd, én ugyanezt csinálom... pontosan tudom, hogy a boraink X ezreléke dugós. Ez együtt jár a parafa használatával. Ahogy tapasztalatból tudom, hogy Y ezrelék pedig valamiért megpukkan. De a legnagyobb kockázat az, hogy a kedves fogyasztónak valamiért nem ízlik a borunk. Ezeket a kockázatokat én azzal tudom neutralizálni, hogy igyekszem minőségi szolgáltatást adni... például azonnal cserélem a hibás palackokat vagy visszaveszem a bort ami nem jön be a fogyasztónak. De ha ilyen kockázatok nem lennének akkor ezekre sem biztos, hogy szükség lenne.
Nem tudnék egyetlen olyan 200+ eurós bort sem mondani amit én kifizettem és egyedül megittam volna :) De még olyant sem amit bárki kifizetett volna és együtt megittuk volna. Kóstolni, rendezvényen vagy borbemutatón volt szerencsém nagyon néhány alkalommal... szóval érdemi tapasztalatom nekem nincsen ebből a szegmensből. Az egyetlen esélyem, hogy 200+ eurós bort igyak az lehet, hogy felárazom valamelyik borunkat és kéjesen megiszok pár palackot... mielőtt visszaáraznám :D
Ameddig elviszik a boraikat és ameddig ki is fizetik azokat. Ezen utóbbi téren éppen komoly öntökön-rúgást hajtott végre Tálos úr.
Amikor elkezdtük a bizniszt 2001-ben én is arról ábrándoztam, hogy valami országos lefedettségű profi borkereskedés fogja minden évben elvinni egy az egyben a teljes készletet. Én tényleg úgy képzeltem el, hogy mondjuk február nyolcadikán feltolat a hegyre egy teherautó és arra felpakolunk 5-8 ezer palack bort. Amit még azon a héten ki is fizetnek. Ebből is látszik, hogy mennyire naív, outsider voltam :D De ehhez azért a legközelebb még mindig a BT üzleti modellje van. Vagyis én úgy tudom, hogy raklapszámra rendelni az élelmiszerláncokon kívül csak a BT szokott. Legalábbis a számomra érdekes 3-6 ezer forintos sávban. De ha jól látom ők is erősen skáláznak lefelé.
A plázás boltok terén nincs versenytársa a BT-nek.
Kérdés, hogy ez az értékesítési irány mennyire nagy üzlet, ha a költségeit és a vélhető árfelhajtó (a haszonkulcs egekbe emelését kikényszerítő) hatását is bekalkuláljuk.
Én már nagyon régóta versenyképtelennek érzem a BT árait - jobb/érdekesebb borokat tudok venni olcsóbban máshol, és nem kell különösebben megszakadnom a keresgélésben.
Én rendelek néha BT-től, egyrészt ahogy Daeril is írta balaton környéki borból ellát ha úgy adódik, pl a Villa Tolnay-t szívesen vásárolom, másrészt a sima Schott-Zwiesel poharakat használjuk itthon ami időnként törik és akkor hozatunk újakat.
Boltjaikba nem járok, bár amíg bejártam dolgozni az egyik üzlet konkrétan a szomszédban volt oda néha betértem ha kellett valakinek egy ajándék bor hirtelen :)
Pont a minap készítettünk rilette-t és melléktermékként született házi töpörtyű, azt toltuk hagymával és saját sütésű kovászos kenyérrel, de ezek szerint trógerek vagyunk mert sillert ittunk hozzá :)
Nem tudom meddig tart ki a BT mítosza a borászatok között. Hasonlóan limitált értékesítési csatorna mint a többi kereskedés, csak elhiteti magáról, hogy lefedi az országot mint választékban mind elérhetőségben.
Sorolni borokat én is tudnék :) de sajnos ha azt kell sorolni hogy mely 200+ euros borokat volt alkalmam fogyasztani, akkor már nehezen éri el a 10-et a lista. Persze igaz, hogy az viszont megvan fejben hogy lottóötös esetén mik azok amiket végigkóstolnék szép sorjában, tehát adott esetben tudnék rá keresletet támasztani.
Ha a Tálos úr hosszabb távon is ezt a "kölcsönösen előnyös" bizományosi konstrukciót igyekszik oktrojálni a partnereire, előfordulhat, hogy azok lelkesedése a BT iránt jócskán lecsökken.
Bár ez még mindig jobb, mint azok a vicces "kereskedők" és webáruházak, akiknél papíron minden van, még toronyóra aranylánccal is, de a valóságban semmiféle készletet nem tartanak.
