Az egyik barátom lelkesedett érte, mint a szokásosnál sokkal jobb magyar darabért, és megláttam az egyik halsütő-lángosozó borlistáján pár napja, így ebből kértem egy decit a tejfölös lángos mellé.
Hát, nem tudom, hogy B mit érzett benne, nekem eléggé "szokásos" szovinyonnak tűnt, közepesen intenzív bodzás-füves aromákkal, élénk, de nem bántó savakkal. Talán a pici kesernye nem megszokott benne, ez visz bele némi csavart is az egyébként általában meglehetősen unalmas magyar reduktív szovinyonokhoz képest.
Én nemrég találtam a garázsban egy Fabulous Ant Pinot Noir-t (+ chardonnay-t és pinot blanc-t). Ha kinyílt, akkor beszámolok róla (jobb lett-e a legutóbbi nem túl pozitív találkozás óta).
Talán azt vettem én is egyszer Érden, feltűnően ízmentes volt. Viszont az Aldiban már 2019-es van, ha jól emlékszem, és egy ezressel olcsóbb, mint az előző évi volt akciósan.
Ettől függetlenül, leginkább Macitól veszek pinót, ha barátságos árú és kellemes pinóra vágyom.
Ez már az intellektuális kapacitásod határa, hogy kiírtad ide az egyébként nyilvános mailcímemet, blutyozidusz, vagy még tudnak valamiben segíteni az ápolóid, a segged vazelinnal történő szorgos kenegetésén kívül?
Hihihihihi... ez az alap Gizella jellemzően 3+-4- pontos citromlé volt az utóbbi 2 évjáratban... most nyilván gurított belőle egy olyat Szilágyi úr 2500-ért, hogy Fritz Haag szégyenében örökre szögre akasztja a pincekulcsot... hihihihihi...
Váli Péter kéknyelűjének egyik régi évjárata (talán 2009) az egyik legjobb magyar fehérbor volt, amit valaha kóstoltam. Azóta párszor rákóstoltunk a kéknyelűjére, de nem adódott újabb nagy gurítás - ez sem az.
Birgit Eichinger nagy csalódást keltő 2020-as rizlingje jutott eszembe róla: ez is a savakról szól, amik viszont sajnos nem igazán szépek, más beltartalmat, ízt-illatot pedig alig lehet találni benne. Az előző este poharazott Feind-olasznál azért egy fokkal jobb, talán.
Kékfrankosból volt egyszer nagyon jó Benedeknek, a pinó szerintem kevésbé megy neki. Bár annyiért így sem rossz vétel, ha nem gondolunk Maci_P 2000 forintos pinójára vagy a Haraszthy-pinóra, amit most 2400 körül tolnak ki az Aldiban.
Étteremben kóstoltam Nagykanizsa mellett, nem is volt elég hideg, de valami furcsát éreztem, amit nehezen tudnék konkrétan megfogalmazni: olyan nagycéges karaktere van, totálisan semmilyen.
Kissé likőrös illat kezdeben, aztán jön később némi animális illat is. Likőrösség először, szellőzés után ez elmúlik, kellemes, száraz, korty végén kis kesernye.
Tihanyi dűlő termése, a Szent Donát is termel ott kékszőlőt, kékfrankost.
A pohárból először a hordó illata száll fel, egy igen jó hordóé, meg is kockáztattam tippelni, hogy francia hordóé. A hordóhasználat hasonló a Szent Donátéhoz, minőségben és intenzitásban is - most még lehet, hogy van, akinek túlzott.
Közepes testű bor kékfrankoshoz hasonló mennyiségű tanninnal és igen jó savakkal, intenzív gyümölcsösséggel - már most kerek de még valószínűleg szépülni fog. Az áráért igen jó vételnek gondolom (a hasonló stílusú és élvezeti értékű Szent Donát Aranyház 7000 Ft).
