Na de hát hogy a fantasztikus segédkapitányról egyetlen szó sem esik, aztat azé' má' mégis csak sérelmezem. Fogsz te még emiatt vukkolni ha megint én vezetek, azt garantálom :-))
A cápákat védő búvároknál ezúttal "feljelentem" a Múzeum éttermet (Bp.), mert az szeptembertől víkeresztig tartó időszakra fenntartott speciális menüjük Kék cápa levest (vagy ragut?) tartalmaz. Úgy emlékszem, hogy Szingapúrból hozzák. Most szidhatjuk őket is, mint a Metro-t.
Kösz, Bunny, de időm kevés, nem mostanában lesz az, midőn best of készül. MOst épp két szafariról kell megcsinálnom az emlékfilmet, az is idő, még az én szintemen is.
De hosszú téli estéken nem lehetetlen, hogy belevágok.
U.i.: azért nagy pszichológiai mágus vagy te, komám. A hozzászólasod olvasása közben vagy 3x gondoltam azt (pl: a "normális DVD", a "miheztartás végett", valamint az "El Che vezényletével" szövegnél), hogy kapd be, Bunny. A végére meg beleszúrsz egy majdnem dicséretet, így aztán mégsem mondhatom, hogy kapd be.
Én mán azt várom, amikor egyszer csinálsz végre egy best of-ot az eddigiekből, okosan megvágva, neadjisten hangalámondással, miegymás. De azért ha lesz cápás videó, megnézzük :)
Ha jó lesz a nyersanyag esetleg segíthetek normális DVD-t csinálni belőle (mármint technikailag, hogy ne home video szintű legyen), majd ElChe egyszer elviszi ha nem felejti el a bunny DVD-t ausztráliáról, miheztartás végett :P Azt 4 éve csináltam.
Aztán beadjuk a tengeri sóra, mert azért a te videóidból egy bestof jól megcsinálva (esetleg ElChe vezényletével) szvsz csúnyán leverné néhány TS-en bemutatott filmes önjelölt búvárvideós arcáról az önelégült mosolyt :)
No akkor: Brothers szafari, október 19-26, Sea Flower.
Már régóta fentük rá a fogunkat, elsősorban a beígért cápák miatt, meg aztán amúgy is szép merülőhelynek ígérkezett.
Első nap kifutottunk Marsa Alamból, check dive után Elphinstone, a nagy kedvenc. Merültünk egyet, és mive későre járt, és piszok erős ( 15 csomó) volt a szél, megdumáltuk a kapitánnyal, hogy várunk estig, hátha lecsendesül és akkor éjszaka uccu neki Brothers. A döntéssel mindenképp jól jártunk, mert szürkületkor megjelent néhány oceanic whitetip cápa a hajónál, ahol is egy halfej (később csirkecomb) segítségével fergeteges cápashow-t mutattunk be. Mikor már 5 volt belőlük, akkor úgy gondoltam, bemegyek filmezni egyet sznorival. Erről többen – az asszony szinte sírva – lebeszéltek (mert szeretnek ám engemet), így végül csak a létrára álltam a vízbe és onnan vettem – már amennyire a nagy hullámzástól lehetett – a vadászatot. Egészen addig, míg az egyik szép nagy halacska kíváncsi nem lett rám, és nekem nem jött. Valószínüleg nem akart harapni, csak érdeklődött, viszont rendesen nagy locsipocsi lett belőle, mert ahogyan ellöktem magamtól, valahogy közém meg a létra közé került és az nem tetszett neki. Még megijedni sem volt időm, de utána azért már nem akartam közéjük menni sznorizni…
Késő este a kapitány – aki vagány csávó volt – megpróbálta bevállalni az utat a Brothersre, de egy óra múlva feladta. Éjszaka ugyanis nem lehet kiszúrni a nagy hullámokat – ergo nem tudja kikerülni őket. Így aztán védett helyre vonultunk, ahonnan reggel 5-kor indultunk neki. Az ezután következő 9 órás út mindannyiunkban mély nyomokat hagyott. Jópáran elől, a hajóorrban visítoztunk az élvezettől, 3-4 m-eket emelkedve-zuhanva, félpercenként szétázva a becsapó hullámoktól; a csapat másik fele hátul dolgozott a búvárdekken a „halak etetése” projekten, nagy sikerrel. Szegények felváltva vukkoltak (kézfeltartással jelezve, ki következik), hogy a szélben ne kapják be egymás cuccát, persze arra nem számíthattak, hogy van olyan, aki már nem ér le a fenti fedélzetről, így aztán, mit szépítsem, páran le lettek hányva. Szóval kedélyes út volt, és a végén már mindenki únta. Kb délután 2 órára értünk oda. Első meglepi, hogy a rossz idő dacára nem kevés hajó álldogált a két sziget mellett, de ezzel vége is volt a rossz élményeknek.
A Brothers-en a merülőhelyek gyakorlatilag egyfélék: gyönyörű fal, tele lágykorallal, a zátony elején-végén kisebb-nagyobb platóval, van két roncs is. Napi négyeket merültünk (saját kérésre), ami azt jelentette, hogy háromnegyed 5-kor ébresztő, de szerintem megérte. Nem volt merülés cápa nélkül, néha egész cápajáratnak lehettünk szemtanúi. Nagyon sok szürke, néhány pöröly és a felszín közelében sok-sok oceáni fehér. Érdekes módon, a merülőhelyeken inkább félénkek voltak, de a hajó alatt kézzel(!)fogható közelségbe jöttek. Az egyik – végül is aztán a legjobbra sikerült - merülést direkt úgy terveztünk, hogy a hajó alatt megvárjuk a cápikat. Jöttek is, szürke, óceáni, egyre több, az egyik fehérkével ismét kontaktust kellett teremtenem, mintegy megmagyarázva neki a harmadik próbálkozása után azt, hogy hagyja békén az uszonyomat. Egyszerűen eltoltam a fejét, nagyon érdekes, sima, de mégis kicsit smirglis bőre van. És egyik este itt is tartottunk cápaetetést (szintén nagy buli volt).
A Brothers-en mindenki jókat merülhet: a fal és lágykorall mániások, a cápavadászok, egyéb nagyhal (ton, barrakuda) fanok, a mélyrejárkálók, a roncsbuzik. Ideális hely, és most szerencsére közel 0 áramlást fogtunk ki. Lehet, hogy nagyobb áramlásnál még több nagy hal lett volna, de így kényelmesebb volt nekünk.
3 nap után éjszaka nekivágtunk Safagának, immár sima (tök unalom J) tengeren. Ott pediglen megmerültük a Salem Expresst, Abu Kafan-t, a Panorámát, stb. Itt is akadt bőven látnivaló, de a Nagy Cápakaland után ezt már csak levezetésnek vettük.
Voltak aztán nagy felszíni bulik is, mindennap sisaparti, kényelmes hajó, jó kaja, piszkosul kedves és jópofa személyzet (köztük a magyarul jól beszélő szalon-boy), és persze Ashraf, aki ismét bizonyította, hogy ő az ideális DM. A búcsúeste pedig olyan jó sikerült, hogy még Safaga peremkerületében is magyarnótára tértek aludni az arabok, már ha tudtak.
Összességében ez volt az utóbbi idők legjobb szafarija – legalábbis számomra – gyakorlatilag azt kaptam, amire számítottam, sőt. Végre videózhattam cápát közelről, sőt kétszer simogathattam is. Azt hiszem, ez az a hely, ahová - valószínűleg nem is olyan sokára - még visszamegyünk.
Végül pár kép a túráról (a zasszony és az én képeim)
tényleg, mit szóltok a tegnapi hurghadai roncsos hírünkhöz?
Azért ez "vicces", elsüllyesztenek egy tök jó roncsot, hogy az milyen szép és jó lesz, aztán lekorlátozzák, hogy a búvárok néhány százaléka merülhet csak (ugye DM vagy ez felett) oda, mert elszúrták az elsüllyesztést. Persze kérdés, mennyire veszik komolyan a bázisok ezt a hivatalos álláspontot, mert azért láttunk mi már a vörös tengeren 30m alatti merülés - merültetést.
Jópofa ez a napi 1 merülés lehet csak. Ha belegondolok, az Adrián 30 feletti merülésem alig akad, hááát ... fura lenne ha akkor ott is napi 1 merülés lehetne csak.
Hát én ha tehetem messze elkerülöm az ilyen szigoru helyeket! És sztem ezzel más is igy van! Én nekem a kevés is számit ..hogy minél többet lent legyek... mikor ott vagyok a tengeren és alig várom hogy jot merüljek és még elkezdenek velem kekeckedni a merülés után hogy miért 30? miért nem 40? 50? Na nekem nem hiányzik ez inkább megyek máshoz... amugy meg saját felszerelésbe merülök pontos a nyomásméröm...a 30 at szigoruan megtartom de a felett egyszerüen nem vagyok hajlando a hülye szigorú szabáyok miatt!De mindenki olyan bázist választ magának amilyet akar lelke rajta ... nekem igy jo és kész...( igy is elég drága a merülés már nagy üzletet csináltak belöle hát még ha büntetgetnek.. nekem ez már sok volna )
Úgy csinálja, hogy a hajón ébred. Így aztán nem nehéz.
És kedves Edka: a márványlap már ISMÉT üres gyomorral talált meg (majdnem). Ha láttátok volna Edkát, amint a30-40 fokban megdőlt hajón nyílegyenesen sprintel a taccs-állomás felé. (először nem értettem, miért hagyott ott hirtelen egy mondat közepén - bár lehet, hogy unalmas voltam :-))) )
No, egy közeli kép az uszonycsócsálgató cápáról. Kb itt úszott rá harmadszor az uszonyomra, hogy az orrával bökködjem míg finoman el nem taszítottam magamtól. Ez az orrba-simogatás előtti pillanat.
(Ha ma lesz egy kis időm, írok a Brothers-ről meg felteszek egykét jobban sikerült képet.)
Edka: Te hogy valósítod meg egyiptomba, hogy éh' gyomorral mész a hajóra? Már arra gondolok, hogy általábban mindenki hülyére zabálja magát a szálloda reggelivel, tehát ...
A legjobb dolgok mindig nagyon egyszerűek :-), az a fura, hogy általában hülyének néznek mikor mondom ezt a hajónéhgyomorraneigyál dolgot , és aztán szidják az arab konyhát mikor rókáznak :-) pedig nem azért van. A negyedik szafarimon is tökéletesen működött ez a módszer. Egyszer gyengültem el, amikor a 15 csomós szélviharban hajóztunk egész nap és az imbolygás a tetőfokára hágott. A hajó megkönyörült kínjaimon és rámküldött a recsegés-ropogásban egy márványtasztallapot, mert akkora volt a hullámzás, hogy nem bírta a függőleges helyzetet tovább, és csupán 20 centi híjján rám zuhant, de úgy látszik az őrangyalom épp szolgálatban volt.....a fejem mellett tört apró darabokra. Mindjárt elmúlt az émelygésem, gondolhatod! :-)
