Lézer lemezjátszó már régóta van, 5 lézernyalábot használ, 2 a hangot szedi, 3 pedig a másik kettőt pozicionálja. Lehet szabályozni, hogy a barázda falának melyik részét tapogassa, így a kopott lemezekből is képes jó hangot kinyerni. Egyetlen hátránya, hogy a lézer nem tud különbséget tenni a barázdafal és a kosz között. Míg a tű képes bizonyos szennyeződéseket "félrelökni" addig a lézer hibátlanul letapogatja őket.
Amúgy hangszedő terén is számos eltérő technikai megoldás létezik, némelyik egészen kis mozgatott tömeggel működik.
Ami a kopást illeti, Lukaschek egy interjúban elmondta, hogy minden Benz Micro hangszedő teszteléséhez ugyanazt a lemezt használja. Ez a lemez úgy kb negyvenezer lejátszáson van túl, és már hallani rajta, hogy kopott, de még használható. Tiszta lemez, és jól beállított hangszedő kérdése az egész.
Meg kell mondjam, a piacon elérhető összes hangszedő muzeális ipari hulladék (bár most már ROHS...:), össze-vissza karcolja,rongálja a lemezeket, némi fejlődés mutatható csak ki Alva 1877-as évi, majd Berliner modelljéhez képest...:)
Az előre lépés akkor lesz, ha elhagyjuk a tűt, minden bajok okozóját a sztoriból, s helyébe lép valami végtelenül könnyű letapogató - pl. a fény (laser) sugár. Egyik kitűnő rokonom már szekesztett ilyet, több-kevesebb sikerrrel, mellyel "Bartók" típusú hengereket lehetett azok megsértése nélkül visszaolvasni, kissé lassan... De ahogy az elektronika és a processzor technika lépdel előre, elképzelhetőnek tartom az on-line gondmentes működést is, igaz néhány problémát ehhez még meg kell oldani a digitális információk gyors feldolgozása mellett... Hiszen sztereo nformációról van szó, s a laser sugár megelelő irányítása nem piskóta feladat, de szerintem valamilyen holografikus feldolgozás megoldhatná ezt. Remélem a japánok, kínaiak, esetleg az amerikaiak erőteljesen dolgoznak a projekten - az európaiakban nem bízok, azok már erősen ellustultak, és du 15::30-kor ledobják a ceruzát a munkaasztalra, ha egyáltalán felvették (home office)...:) Sajnos egyelőre a Shurenak, Ortofonnak, AT-nak stb. nem kell agódnia, s az ipari gyémántnak is lesz még helye... - de a gépészmérnökök sem maradnak munkanélkül, ha valaki lép egy használhatót a projektben. Egy biztos, a high-end kereskedők nem fognak rosszul járni.
Szerintem olcsóbb megoldásokkal is célt lehet érni, pl. 15 kilós tömör Corian plinth... Érdemes a hajtáshoz méltó minőségű darabra (SME309) lecserélni a hangkart, a lemezpárnát (plexire, méginkább Achromatra) is, végül veszünk bele egy ilyen kis piros bizb***t ki ne mondjuk, mennyiért, és voila, kész a High End direktrdrájv:)
Mielőtt valaki azt hinné, hogy a jó hang receptje ennyiből áll, megismételném Mono kollega figyelmeztetését: "minden híreszteléssel ellentétben NEM lesz feltétlenül jobb a végeredmény, ha egy olcsóbb vagy közepes láncba egy nagyon drága, kifinomult komponenst illesztesz"
Ha fikarcnyit is konyítanál hozzá, tudnád, hogy azért raknak alap hangszedőt a lemezjátszókba, mert úgyis mindenki lecseréli valami ízlésének megfelelő komolyabb darabra. Ezt érdemes a forgalmazóval rögtön vásárláskor megbeszélni, mert ha ott veszed meg a jobb hangszedőt, akkor a Red-et beszámítják. Azt, hogy a Red ezer sebből vérzik, a forgalmazó is tudja. Egy márka legolcsóbb, legalapabb hangszedője nem szokott a teremtés koronája lenni, ez közismert, bár neked valszeg ez is újdonság.
Az a helyzet, hogy Technicsen, mint az Mich Cotter óta ismeretes, nem csupán a hangszedőt érdemes kicserélni... persze úgy nem kevéssel lépnék túl a félmisit. (Egyébként mondta valaki, hogy muszáj mindenből vadiújat venni?)
A 741 elég késői. Én egy 704-et tettem rendbe egy kollégának, kb 30ezerbe fájt a makulátlan 704 egy Shure V15 III-al. Egészen jó lett, mondjuk egy rendes kávát elbírt volna a műanyag teknő helyett.
A szabályozás csak a szervós motorokat érinti. Amelyik nem szervós, ott segít a tömeg, mert kiegyenlíti a cogging-ot. A tányér tehetetlensége segíti a motort.
741-et nem láttam még. A hfm írt egyszer a 721-ről, aminek kapcsán félve ugyan, de vettem egyet a zeneművészetin oktató hegedűművész barátomnak használtan. Féltem tőle, hogy a kifinomult hallásával pont a hegedűhangot fogja kockásítani a DD hajtás ide-oda rángató fordulatszám stabilizátora, de az elmúlt 10 évben hiba és panasz nélkül használta - vagy botfüle van ;))
A DD meghajtással azért nem lehet nehezebb a tányér, mert akkor pont nem tudna finoman és gyorsan működni a fordulatszámot szabályozó szervo rendszer. Ugyanakkor meg ez az állandóan szabályozó kontroll kicsit olyan, mintha "digitalizáslná" a szabályozás frekvenciájával a folyamatos analóg jelet. Van, akit ez ösztönösen idegesít, "darabos" moarés lesz tőle a magas tartomány, más meg nem érzékeny rá, meg se hallja.
Pont azért kell hangolni, hogy ne rezonáljon. Én nem mondtam, hogy a Nasotec shell jó vagy rossz, csakhogy van ilyen is. Amúgy high-end fórumokban vannak komoly hívei, én magam nem próbáltam.
A videón az nem tangenciális, hanem kvázitangenciális kar. Hibrid. Először talán a Burne-Jones csinált ilyet, de talán a legismertebb a Garrard Zero 100. Én a Thales-t ismerem, az nem rossz Thales - Home (tonarm.ch). Ezekből nagyon drága a jó, mert nagyon nehéz megfelelő minőségben kivitelezni. A Thales-es csávü is az óraiparból indult, a svájci óraipar meg azért ott van, ami a finommechanikát illeti.
Az 1500C amúgy nem rossz. Azzal már el lehet kezdeni lemezezni...
Ezekben egyet értünk. Mint látod Thorens dobva. Amúgy én eklektikus izléssel bírok, jazz, komolyzene, minőségi pop/rock - s a dolgozóm jól csillapított terében hallgatom Denon erősítővel majd a játszót sokszor majd fejhallgatón is - kikapcsolódásnak, s készítek lemezeimről mp3-as lenyomatokat, válogatásokat. Az 1500C jó lesz, s biztosan kibír egy-két évtizedet...
Az egyetlen klasszikus DD Thorens az 535 volt, legalábbis ami Thorens fejlesztés volt. A másik két DD, az 524 és a 738 gyakorlatilag átcimkézett EMT 938 futómű volt. Bitang cuccok, örök élet meg egy nap.
A Dual DD automatái sem rosszak, a 7-es sorozat bátran ajánlható, nekem is van valahol egy Dual 701 motorom.
Ki kell ábránditsalak benneteket ez a shell nincsen sehová hangolva. Nem ez a dolga, nem erre tervezték. Ez "egyszerüen" megoldja (segít megoldani) egyfajta követési problémát, amit a tangenciális jászók sem oldanak meg tökéletesen(?), ki tudja, milyen átvitt és igazi áron (...$...)*. A flexibilis felfüggesztése a shellnek nem dinamikus, hanem statikus (lassu változási) feladatot old meg, nem rezonál, nem része semmiféle hangolt körnek a szándék értelmében, csak annyira, mint bármilyen shell.
Emellett valahogy nem ezzel a shellel jönnek ki a jobb gyárakból a játszók, pedig van ott erre elég zseton... de a szerző sem ajánlja, egyes 78 lemezeknél tán' hasznos lehet...:))
De a Technics 1200GR lemeztelenítve - 1500C - jelentős csapást mér az imperilalizmusra. Megtartja a mama jó tulajdonságait, kis miau és flutter, alacsony rumpli zaj, lépegető exkavátornyi tömeg (tányér is) és kényelmes - preamp, USB, a design jó. Igaz a diszkós mulatságokról lemondhatunk - ám legyen - sőt, még egy nyamvadt strobi lámpát sem kapunk, a pöttyözést/csíkozást is lespórolták a tányérról (de a Q/PLL ezt megoldja). Ezért magyarhonban 160k marad a zsebünkben a mamához képest, melyért pacsitadó fejhallgató vehető (most már érdemes, mert kicsi a zaj...) vagy jobb dobozokra, LP-k re költhetjük.
Őszintén szólva, már bánom, hogy javasoltam neked a Thorens 402-t.
Korábban csak egy bemutató kritikát olvastam róla, adatok megadása nélkül. Ebben emlékeztettek az évtizedekkel ezelőtti utolsó (lehet, hogy egyetlen?) Thorens dd lemezjátszóra, és azt vizionálták, hogy remélhetőleg ez a gép is hasonló sikereket fog elérni.
Így amikor megtudtam, hogy még egy kiló sincs a lemeztányérja, majd leestem a székről. Valahogy hozzászoktam a korábbi Thorensek 3 kilós tányérjához.
Ezek ismeretében én jogosnak érzem az említett kritikát.
Nekem az első komolyabb lemezjátszóm egy DD-s Dual automata volt, így kissé elfogult vagyok a DD-kel szemben, viszont egy jó ideje Thorenseket hallgatok, de ennek ellenére - komolyabban megismerve - mégsem ajánlanám a 402-est.
Az a problem a mai marketingesek és közzösségi média által uralt virtuális térben, hogy a fogyasztó már azokat a véleményeket és teszteket sem tudja megtalálni a google-val, aminek nagyobb hitele van a kábítással és a lefizetett tesztoldalakkal szemben, azaz közelebb van a realitáshoz. Mert mire oda eljutsz, tulajdonképpen még fel sem felvillant az agyadban, hogy mit is szeretnél venni, az algoritmusok már régen tudják, hogy milyen fizetett oldalakat kell a böngésződbe tolni, hogy AZT AKARD, és arra kattints - ami még eszedbe sem jutott ;ĐĐĐ Ennek kikerülésére is vannak persze trükkök.
A leglényegesebb kérdést azonban mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy ne keveredj el az árcédulák és tesztek kavalkádjában. Sorban:
- mennyi és milyen műfajú a lemezgyűjtemény, amihez a cuccot keresed?
- milyen jellegű a viszonyod ehhez a gyűjteményhez, csak meg szeretnéd hallgatni, szép emlékek, ifjúkor zenéi, esetleg mélyebb az érdeklődés, zeneileg is tematikus az anyag, hogyan hallgatod, háttérzeneként, vagy komolyabb figyelemmel, esetleg zenei érdeklődést elégít ki, stb...
- gyűjteni, gyarapítani szeretnéd-e az analóg lemezeket, zenéket, mennyire vagy elkötelezett a bakelt iránt, hiszen írtad, hogy mp3 gyűjteményed is van...
- milyen a környezet, a készülékpark, amibe illeszkedni kellene a lemezjátszónak, milyen a hifilánc jellege, ára (minden híreszteléssel ellentétben NEM lesz feltétlenül jobb a végeredmény, ha egy olcsóbb vagy közepes láncba egy nagyon drága kifinomult komponenst illesztesz....
Ezernyi tisztázandó kérdés után sokkal könnyebb - és olcsóbb - a rendszerbe illő készülék kiválasztása, mintha ész nélkül a legdrágábbat megveszük egy hozzá nem illő rendszerbe.
Szegény TD-402 kapott az arcára. (Felmerül bennem itt az inverz kritikai hozzáállás gyanúja. Ez a lap méregdrága dolgokkal van tele, egy olcsóbb eszköz kaphat vajon jobb eredményt?)
Ellátjuk egymást olvasnivalóval, de nem erre gondoltam a merev rögzítés alatt, hanem dinamikus szempontból. A fej áll (a karral együtt), s minél kevesebbet rezonál - míg a tű végzi el a szükséges mozgásokat. Ha jól értem, itt egy statikus korrekcióról van szó, ami ráadásul korántsem általános, és elég jól elvoltak az "audiofil" játszók a megjelenése előtt.
Miután mégis beleszóltál, nincs visszaút, velünk együtt fogod megtapasztalni, hogy "megszokott" kődilettánsainknál mennyivel rosszabb egy D-K szindrómás féltudású :pp))
Meg a 3mm-es tömör filc. Ok. De hogy ezek hogyan viszonyulnak egymáshoz - erre kevés a konkrétum. Mi, mennyire befolyásolja a jelenséget, hol, milyen a csatolás... Ezt ma már szépen lehetne modellezni akár egy elektromos szimulátor programmal(mezei rezgőkörökként), ha megvannak hozzá a paraméterek. De 1968-ban ezek nemigen álltak rendelkezésre - az elv gondolom az volt minél kisebbre venni a csatolásokat - ahol lehet - a csillapításokat pedig minél nagyobbra, ahol lehet, így született a posztó korong... Egy posztó korongot bármikor rádobhatok egy Technics vagy TEAC tányérra is, ha már a Thorens se dobja rá... A PU-t - nekem úgy tűnik - mindenki mereven rögzíti a karhoz - talán itt az elv az, a kar legyen merev - a súlya adott határok között mozog - van aki gumírozással csillapítja belülről, az alvázat a környezeti visszahatásoktól (a busztól, HÉV-től, no meg a hangfalaktól, meg a motor visszaható rezgésétől) kell elszigetelni - a tű ehhez képet dolgozzon a saját felfüggesztésén a ki tudja hány mg-jával, de viselve a 2,5g-os tűnyomást.
