Keresés

Részletes keresés

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.02 0 0 18611

Kormányos Sándor:
MÁRCIUS

 

Fürdik a fény a nád-tocsogókban
jó szagú álmot ringat a rét,
illan a szellő langy mosolyával
fésüli át a fák tetejét.

 

Vágya ha pattan zöld szemű rügynek
cinke dalától hangos a táj,
zeng a magasban szárnyal a széllel
hirdeti: most már nyitni muszáj!

 

Hajlik a fűzfa szőke hajában
árad a fénnyel víg kacagás,
átfut a tájon messzire lüktet
újra a ritmus: szívdobogás.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2014.02.11 0 0 18610

„Igyekezz úgy élni,hogy mindig jusson időd:

-nevetni...mert ez a lélek legszebb zenéje;

-olvasni...mert ez a kötelesség alapköve;

-dolgozni...mert ez a siker ára;

-játszani...mert ez az örök fiatalság titka;

-szeretni...mert gyógyítja az embert;azt is aki adja,azt is aki kapja;

-mosolyogni...mert ez az arc legszebb ékszere;

Most mindezekre együtt...

...mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.”

  

Előzmény: Bűvössárkány (18609)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.11 0 0 18609

Kányádi Sándor:
Hallgat az erdő

 

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.

 

Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

 

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.

 

Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

 

Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.

 

Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!

 

Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.

 

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.

 

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.

 

Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.

 

Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.

 

Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.

 

Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.

 

Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.11 0 0 18608

Ingeborg Bachmann:
Szőlőlugas alatt

 

Szőlőlugas alatt
fürtös fény érleli utolsó arcodat,
Az éj levél fonákját mutatja.

 

Levél fonákját mutatja az éj,
ha felszakad a héj,
s a gyümölcs húsából a nap kibújik.

 

Az éj a levél fonákját mutatja,
mert első arcodat
fény duzzasztotta fel, káprázatot mutat.

 

Szőlőlugas alatt fürtragyogás,
mély kábulatban beléd jelet ás -
Levél fonákját mutatja az éj!

 

(Márton László fordítása)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.11 0 0 18607

Wass Albert:

Szívpalota titka

 

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepén van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

 

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

 

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)

 

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább, mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs, neki nincs!

 

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota,
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.08 0 0 18606

Zsefy Zsanett:
Lélekmentő

 

októbert skiccel a természet keze
fakuló aranyára okkert maszatol a Nap
ritkán ível már felettünk prizmacseppeken
szivárványkalap

 

felhőt sír égi ágyán tűzgömb-fáklyánk
míg búcsút intenek
nálunk karcsúsodó fénygyerekek

 

hol színek tobzódtak avarágyon
az orgiából decemberre a mámor
üres fészke marad

 

a fecskék után
délre vágynak az álmok is
mediterrán izzásba
takaróznának a beton falak

 

lassan sötétből sötétedésbe
borzongat a csend

 

a tavaszból nyíló nyarat
zizegő tőkékről hörpinti az ősz
s mire december telet szitál
e rezignált világra
nem marad más
mint túlélni megint

 

holnap is
mosollyá rajzolni arcomat

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.08 0 0 18605

Szép napot neked is, Pannika!

 

* * *

 

Böröczki Mihály:
TUSKÓTŰZ

 

Jaj, azokon a metsző télidőkön,
csak Isten adott akaratot kölcsön,
egy szál fejszével, s fagyott türelemmel
ment tuskót nyúzni a falusi ember,
és ásó, csákány, étek a gyomornak,
hogy jusson erő nyélnek és maroknak,
s a csákány járta körbe, bírt a méllyel,
a fejszeél az agácagyökérrel,
s míg húzva-vonva-nyögve kiemelték,
a nyélre fagyott néha a verejték,
csak gyűltek sorba, s ínba fogva végre
fölkászálódtak a roggyant szekérre,
majd jött az udvar, egyik, meg a másik,
kivárva, amíg mind a földre vásik,
aztán a másnap – különféle ékek
estek gyötörten apám erejének,
s az esti ég is ráborult a napra,
míg tűzrevaló göcsre hasogatta,
bent testünket a meleg csontig járta,
a sparhelt izzott, pattogott a kályha,
sült krumpli zsírral, amit tüze szítt meg,
s csak apám szólt – ez kétszer melegített.

 

Előzmény: Pannika127 (18604)
Pannika127 Creative Commons License 2014.02.08 0 0 18604

Szép délutánt mindenkinek!

 

Szabó T. Anna
Alvó arcok

Arcod először zárt, meleg, kerek.
Még úgy lebeghetsz álmaid felett,
mint könnyű lomb közt a madártojás.

Aztán, akár a szívós, fiatal fa:
hegek, redők és karcolások rajta,
a gyökered már hűvös földbe ás.

Később, akár a folyóban a szikla,
egyre mélyebbre süllyedsz álmaidba,
a sodrásban már nem tudod, ki vagy.

Végül az arcod, mint a víz a fagyban:
rázáródik minden vonása lassan -
a jég beáll, a lélegzet kihagy.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.07 0 0 18603

Böröczki Mihály:
ÁLMODOZÁSAIM

 

Ázni esővel, szerteszállni széllel,
döcörögni egy szekér kerekével,
letörni száradt, megfáradt faággal,
lélegezni a friss föld orrlyukával,
fütyörészni a suttyós madárdallal,
leszakadni az ázott folyóparttal,
a semmit összekötni az egésszel,
és zöld lenni a fűszál örömével,
a reggelt keltve lenni egy a nappal,
és összegyűrődni egy irkalappal,
vagy – semmiben se ne legyek szereplő,
csak én legyek az egy helyett a kettő,
a játszótéren szálljak, mint a hinta,
az összes tollban én legyek a tinta,
én araszoljak nap-nap fokról-fokra,
én hurkoljak gyeplőt a csillagokra,
és legyen álmom lélegző seregnyi,
hogy ne féljem, ha időm csak szemernyi,
és lássam mint ég Isten csipkebokra,
a lélegzetemet is visszafogva.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.07 0 0 18602

Zsefy Zsanett:
Retus nélkül

 

A meddig miértjén máig kibogozhatatlan a csomó.
Kérdésekre válaszokat hiába várok.
Magam csöndjét tágítom,
s a világra húzom az egyembernyi félszt,
hisz ki nyúlna hozzám úgy, hogy el ne vérezzek,
mikor meteoritokat szitál az ég,
s felszaggatott utakon amíg bolyongok,
üszkös gondolatokat szül a vég.

 

*

 

Az indulási oldalon elfogynak a csokrok,
a kezek másnak intenek.
A fékcsikorgás fel-felébreszt,
s míg igazítok a gyűrött időn,
fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre.

A vonatfütty felvág néhány eret,
de már nem értem lángol az ég.
Tüzét alig érzem.
Elfordulnak a mosolygó tekintetek.

 

*

 

Felhő áztatta haját hold törölgeti,
s a csillagpernyével borított égre
füstöt sóhajt a város,
mégis a végállomás kontúrját
a szennyes égbolt alatt is
egyre tisztábban látom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.07 0 0 18601

Videcz Ferenc:

Nagyapám

 

Ezüst-fején félrecsúszott a sapka,

Szemüvegét ingujjával törölte,

Tenyerébe belesimult a munka,

Szava darázs-hívó, nyár végi körte.

Róla cseveg mélybe bujdokolt forrás,

Hajdani fák tört kérge őrzi arcát.

Vargányaillatú, apró szobában

Árván merengnek vén, húsvéti barkák.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18600

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18599

Fazekas Miklós:
Balatoni nyár

 

Fénytünemény tüze villan az éjben,

vad viharok szele támad,

tombol az ég.

 

Nyugszik a tó szíve csendben a mélyben,

felszíne zöld a vihartól,

ismeri rég.

 

Nyár viharának gyors dühe múlik,

hajnala fénybe’ füröszti,

csillog a tó.

 

Két üde hattyú úszik a nyárban,

szép szívük összeborulva,

csókolni jó…

 

 (Jószay Magdolna: Tó)

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18598

Zsefy Zsanett:

Mozdulatlan szívburokban


Mi fájna jobban, mintha nem fáj semmi,

ha a táj, akár a megfagyott zene,

az ébredését sincs kedv észrevenni,

hol akácsoron a szél csak bút feledt.

 

Mi fájna, ha már jégbe zárt világunk,

a szívünkön dermedt sok szimfónia,

s már napközelben oldja égre álmunk'

anyánk őszbe vegyült kékítő haja.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18597

Dsida Jenő:

Minden nap esttel végződik

 

Minden nap esttel végződik.

Minden zaj csenddel végződik.

Minden valami semmivel végződik

és holt betű lesz minden fájdalom.

 

Csukják itt is, ott is az ablakot,

értelmetlen sötét zsalu-szemek

ölelik magukba arcomat.

Minden nap estével végződik.

 

Kaput keresek, hol nem áll angyal,

egy szemet, mely nyitva maradt

s azt mondja nekem: értelek.

De minden zaj csenddel végződik.

 

Ilyenkor a templomokat is bezárják,

az Isten magára csavarja

gomolygó, vastag, sokredős ruháját –

minden valami semmivel végződik.

 

Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,

a koldusok bokrok alá húzzák magukat,

a tücsök ciripel. Este lett.

S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18596

Beney Zsuzsa:

Sötétség

 

Újra vakhomályban, újra a láp

határövezetében, mintha én magam

lennék az aki nincs. Nyújtott karokkal

próbálom kikerülni a fatörzsek

 

ütését, az alacsony ágakat,

lábam csúsztatva síkos agyagon

a gödröket, sárral kevert vizet

melyben, ha elesem, megfulladok.

 

A hitetlenség holtvidéke ez.

Mégis: a láthatatlan csillanásért,

a reményért reménytelen magam

mélyén megkísértem a kút vizét is.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18595

Radnóti Miklós:

Január


Későn kel a nap, teli van még

csordultig az ég sűrű sötéttel.

Oly feketén teli még,

szinte lecseppen.

Roppan a jégen a hajnal

lépte a szürke hidegben.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18594

Tóth Árpád:

Ó, Távoli...

Ó, Távoli - csodáid szíven ütnek:
A csend élő és titkos sóhaja
Vagy a vihar vonagló halkká csüggedt,
Emberfölötti jajduló jaja,

Vagy csillagok, mik végtelenben csüggnek,
Aranyfürtben - vagy hintázó gallya
Egy rongy fának, mely egyre nőve, zölden,
Még lengni fog, ha fekszem, rég ledőlten!

De sokszor, nyomván az unott robot,
Kis tettek, olcsó könnyek, semmi eszmék,
Roppant képed előtt tompán lobog
A mécs...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18593

Kellemes napot mindenkinek!

 

* * *

 

Zsiga Lajos:
Valaki elment

Valahol egy harang szól,
Ide hallom
Talán nem is harang
- zokogás
Túlontúl remeg a magány

******

Mikor könnyet hullajt a lelkem
Mikor sírni kezd minden sejtem
Mikor a húrokon megakad a vonó
Mintha kettévágnák az időt
Mintha valaki után becsapnák az ajtót
Hiába ringatom rím bölcsőmben
Az elhalkuló szépen dalolót
Csak a léleknek adhatok fészket
Múló csendes hegedűszó

 

Előzmény: Pannika127 (18592)
Pannika127 Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18592

Kellemes délutánt mindenkinek!

 

 

Kiss Mária

Mi tenne jót?


Most nem tudom, mi tenne jót velem,
nem tudom, mi könnyíthetne terhemen,
talán egy szó, ha jönne nesztelen,
megsimogatna hűvös-fesztelen,


talán egy kéz, simítva homlokom,
talán egy lélek, az enyémmel rokon,
talán egy újabb gond a gondokon,
talán a megnyugvás az arcokon,


talán egy fehér papírlap némasága,
talán egy könyv betűinek varázsa,
talán egy újabb hajsza hasztalan,


talán egy séta, némán, társtalan,
talán egy erdő, zöldbe öltözött,
talán egy vers, mely belém költözött.

 

Pannika127 Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18591

Nagyon szép!!!

Előzmény: Sallai Gabri (18590)
Sallai Gabri Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18590

Sajnos nem az én gondolatom. Elsőre nem volt szerző, de utána néztem.

 

Seneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess!

Előzmény: Pannika127 (18589)
Pannika127 Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18589

Bocsánat!

 

Ez a te gondolatod volt? Ha nem, a szerzőjét is oda kellene írni... :-)

Előzmény: Sallai Gabri (18588)
Sallai Gabri Creative Commons License 2014.01.26 0 0 18588

A tetőpontra az jut,aki tudja,minek örüljön,aki a boldogságát nem tette másoktól függővé,aki nem nyugtalankodik,aki bízik önmagában...

Ami könnyen elérhető,az a felszínen csillog.Ami érték,olykor fénytelen és a mélyre kell leásni érte.Amiben a sokaság élvezetét leli,sivár és illanó gyönyörűséget kínál.Amiről én beszélek,az a felszínről nem látható,a bensődben derül.Szórd el,ami csillog és az igazi jóra vesd tekinteted.Örülj a magadénak.

Hogy mit jelent ez?

Téged és éned legszebb részét.

Szeretnéd tudni honnan ered?

Ha szándékaidat becsületesek,cselekedeteid helyesek,lelkiismereted nem zúgolódik..akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton,amit ÉLET-nek nevezünk...

 

Előzmény: hablány (18587)
hablány Creative Commons License 2014.01.25 0 0 18587

A fejlődéshez az embernek újra kell alkotnia önmagát, és nem alkothatja újra önmagát szenvedés nélkül. Mert ő a márvány és a szobrász egyaránt.”
(Alexis Carrel)

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18586)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.24 0 0 18586

Francesco Petrarca:
Ó, SZÉP SZEMEK

Ó szép szemek, elnézve síri színem
– mely mindenekben elmúlást idéz fel –
szánalmatok felindult, s égi fénnyel
köszöntve éltettétek árva szívem.

A jó erő, mely életben marasztott,
áldása volt az Ön csodás szemének
s angyal-hangjának, édes, lágy szavának.

Ön adta nékem, asszonyom, a létet.
Serkenté – mint az ostor lomha barmot –
a lelkemet, mely renyhe volt s kifáradt.

Boldog vagyok, mert szívemen a zárat
csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében,
s ha kell, tovább hajózom bármi szélben,
mert Ön mit ád, számomra drága minden.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.24 0 0 18585

Kormányos Sándor:
Nézz a szemembe…

Hazudni csak
szavakkal lehet,
mert mást mond a száj,
és mást a szem,
hát ne mondj semmit
csak nézz a szemembe,
s ha hazudni tudsz
én elhiszem.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.24 0 0 18584

Kormányos Sándor:
Hadiállapot

Hadat viseltél ellenem,
küzdöttünk, de végül
békejobbot nyújtva jöttél
hozzám feleségül.

Már elsárgult a megkötött
béke pergamenje,
ülünk, régi ütközetek
emlékén merengve.

Önmagadban emelt falak
mögé vagy bezárva,
de tudom, titkon készülődsz
újabb nagy csatákra,

hisz háborúvá ért a csönd
benned s bennem mára:
Meghitt mosollyal indulunk
végső támadásra…

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2014.01.23 0 0 18583

Marosi Ágnes

Tél

Gyönyörű a havas táj,
kis hópihe táncot jár.
Sok pihéből fehér takaró,
nagy az öröm, hull a hó!

Nézem a végtelen hótengert,
gyere építsünk hóembert!
Elő a szánkót, korcsolyát,
vívjunk meg egy hócsatát!

Kicsi dombos szánkópálya,
minden gyermek alig várja,
hogy leessen az első hó,
a hóban játszani csuda jó!

A meleg szobából is szép,
ahogy hótól csillog a rét.
Télen a hónak van ideje,
sárnak, latyaknak nincs helye!

Előzmény: Bűvössárkány (18582)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.23 0 0 18582

Reményik Sándor:
Dícsérő ének az új hóra

Hát újra itt vagy, édes, drága hó!
Beláthatatlan, végtelen fehérség.
Alvóknak takaró,
Holtaknak szemfedő,
Békétleneknek: diadalmas béke.
Alattad nem fáj a virágok szíve,
Alusznak mind:
A nefelejcsek és a margaréták,
Mert fáraszt a virágzás
És jó pihenni jövő tavaszig.
S még jobb talán - örökké.

Hát újra itt vagy, édes, drága hó!
Betöltve minden zeg-zugot;
Az öreg földnek gyűrődéseit,
Tar mezők ág-bogát
Mily fölségesen tudod elsimítni.
Az Egyenlőség bajnoka Te vagy,
A legigazibb és a legnagyobb,
Hozzád képest milyen kontárok mind
A vörösinges ál-apostolok, -
Te győzelmes fehérség!
Ha soká hullanál,
Elfödnél minden embermagasságot:
Dómok, pagodák, piramisok ormát,
S egy mesebeli Münchhausen-lovag
A hóhullásos éjben fát keresve,
Lovát a toronygombhoz odakötné.

Hát újra itt vagy, édes, drága hó!
Súlyod alatt görnyednek ős-fenyők,
De büszkén hordják ezt a tiszta súlyt,
Ne menj el kérlek, maradj még velünk,
Sárrá ne válj az utcák bús kövén,
Vagy ha elmégy: ó vonulj vissza hát
Szűz erdők rejtekébe,
Szakadékok ölén húzd meg magad,
Maradj tisztának messze valahol.
Hogy tudjam ezt, -
S e sáros, véres, gondszürke világban
Tudjak a jó Istenben hinni még!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!