FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Sziasztok!Merre vagytok? Nem érint közületek senkit ez a vörös iszapos dolog??? Csak ilyenkor látom micsoda tragédiák vannak,sokkal nagyobb bajok mint az én csenevész problémám....
Heh...majdnem olyan, mintha a jövőmet olvastam volna :D Amúgy nem vagy te olyan ember, aki már a születésétől fogva tele van energiával, mindig szeret hülyülni és még akkor is vidám tud lenni, ha depressziós!?
Tudom, állandóan vidámnak lenni egy bús komor világban nem egy jó dolog, pláne ha az ember ifjú vagy felnőtt, akiktől már mindig csak komolyságot várnak el. De azért próbálj meg mégis vidám lenni, ha nem is kinn, de legalább benn. :)
Igazad van Malacka említett,hogy hajókázni mennek,de azt hittem hamarabb itthon lesz!Remélem jól érzi magát... Tabithával valószínűleg nem fogunk itt beszélgetni mostanában!:(
Még a korábbi hozzászólásomnál eszembe jutott nekem is, hogy lehet, hogy jobban tennéd, ha haza jönnél, csak nem írtam le, és látom, hogy ezen gondolkozol. Szerintem az jó, hogy ezek a kételyek felmerülnek benned, és nem szaladsz kritikátlanul a karrier hajszolásába. Sokan akkor kapcsolnak, amikor már nyakukra nőtt az egész dolog, és már az egészségük rovására megy. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mit kap és mit veszít az ember egy-egy döntéssel.
Ez a "felnőttség" nem olyan nagy tragédia. Mindenkinek a saját döntésén a felfogásmódján, a gondolkodásán múlik, hogy fiatalnak vagy idősnek érzi magát, és ez fog megmutatkozni az egész megjelenésén, kisugárzásán. És tényleg sok múlik azon, hogy kikkel veszed körül magad.
Én azt látom,hogy nagyon kapaszkodsz valamibe ami igazán még nem fogalmazódott meg benned!Célt akarsz,de még nem tudod mi az!Ne ragaszkodj ennyire semmihez,ne akarj ennyire előre látni!Kell az előre látás azt nem mondom,de ne ennyire!Szóval szerintem próbálj meg most a mának élni,ha amúgy sem akarsz odakinn maradni végleg,akkor gondolj arra ,ha megjössz itt várnak a lányok és talán egy-két év múlva másként látod a helyzeted is!Próbáld meg úgy felfogni,hogy ez amit most élsz,nem egy életforma,hanem csak átmeneti dolog.Ha nem maradsz külföldön,nem sok értelme van ott alapozni,mert ha vissza jössz,ugyan ez az érzésed lesz,hogy ott kell hagynod amit szeretsz,vagy akit szeretsz.... Váltani pedig mindig lehet,munkát ,társat szinte mindent!Semmiről nem maradsz le!Ha egy dolgot választasz az még nem zárja ki a másikat!Elég sok embert ismerek akik sokféle dolgot csinálnak...igaz idejük nem sok van de azt csinálják amit szeretnek.Van egy fő állásuk és mellette még amit szeretnek csinálni!Működhet így is!
Igen, elméletileg még akár 1-2 évig is maradok. Szakmailag és anyagilag természetesen megéri befektetni, de pl. van egy ilyen gondom is, hogy lehet, hogy nem szeretném egész életemben ezt csinálni, mert ez olyan szakma, hogy minél jobb és magasabb pozíciót tölt be valaki, annál több ideje megy el erre, egyre csak több és több felelőssége lesz. Sok nagy öreg családtalan és nem is igazán boldog. Bár ez elég sok más hivatással így van, ha az ember nem akar megállni egy szinten. Mindezzel a fejemben időnkét feleslegesnek is érzem, hogy még 1-2 évet maradjak, csak a pénzért és a "felesleges" tudásért. Mellesleg ez az ország nem maga a Paradicsom, csak egy snassz jól működő, gazdag ország.
7051-nek igaza van, ez valahol a klasszikus, "felnőtt lettem" identitászavar. A fő gond, hogy hajlamos vagyok azt nézni - akár az élet legkülönbözőbb területein - hogy ha valamit választok, akkor nem a többit kapom: ha ezt a hivatást választom nem lehetek otthon a régi barátaimmal és családommal, nem lehet kertem, udvarom és saját házam, ehelyett folyamatosan albérletből albérletbe vándorolok. És persze távol vagyok a magyar lányoktól. Arra a szinte örömmel mondhatom már eljutottam hasonló őrlődések nyomán, hogy nekem magyar barátnő/feleség kell. Ha még egy jóideig itt vagyok, akkor a gáz az, hogy nem tudok magyar lányokkal ismerkedni.
Lehet, hogy a hivatásom ment az agyamra, mindent csak analizálok és továbbgondolok. De valahol azt is érzem, hogy ezek nem a világ legnagyobb problémái és csak nyavajgok. Sok emberrel ezerszer nagyobb szörnyűségek történnek, akár sorozatosan. Azt is látom viszont, hogy hozzám hasonlóan sokan csak generálják magukban a gondokat. Ha pedig valaki szerekhez nyúl/felírják neki az a legrosszabb, mert gyakran teljesen természetellenes agyműködést akar a szer fenntartani, holott valahol - még a legkacifántosabb agyban is - igény van a természetes (!) belső egyensúlyra. A cél szerintem tehát az, hogy pozív dolgokkal/emberekkel vegye körül magát az ember, amikor csak teheti. Derülátóan gondolkozzon, sőt, hovatovább: ne gondolkozzon pár percre!! Éljen aktív életet (fizikai, szexuális, szellemi, lelki), hagyja, hogy szeressék, akkor ő is - akaratlanul is - újratanul szeretni, szeretettel viszonyulni a környezethez, önmagához. Szép fokozatosan, de biztosan ez a cél. Végül is gyermekként, mikor minden felhőtlen volt, PONT EZ volt a helyzet.
Én pl az erős paprikáról nem is hallottam,hogy hashajtó hatása lenne.Kaparni lehet tőle a falat azt tudom:)))Ricinust próbáltad?HM??Na az sem semmi!Aki szült gyerkőcöt az tudja:)És végső esetben a beöntés......
Szerintem identitás-krízisbe kerültél. Megfogalmazódott benned, hogy "Ki vagyok én?". Mint ahogy írod, régen külföldön élsz, távol az eredeti otthonodtól, így a régi dolgok kezdenek megfakulni. Elérted a bűvös 30-as kort, tehát már nem vagy "csitri" 20-as. Elvileg "értelmiségi" vagy, de nem érzed magad igazán közéjük valónak. Tudattalanul felmerült, hogy újrafogalmazd magad és az egész életed, csak nem tudod, merre, hogyan tovább. Most szerintem ezen gondolkozol.
Mindenkinek a saját gondja a legnagyobb!Ez természetes.Lehet más elsiklik ilyesmi felett,de ha a te életed ez megnehezíti akkor már bizony gond! Ahol most dolgozol ott huzamosabb ideig fogsz tartózkodni??
Köszi a választ, Purcsimanó! Igazából az egyetlen nagy bajom az tényleg az, hogy sokszor költöztem, és éveket éltem már az eredeti otthonomtól távol. Emiatt sokszor kellett baráti kört váltani, ami egy ideig nem zavart, de ennyi idősen és a komoly munka mellett már nem szocializálódik az ember olyan könnyen, mint pl. diákként, mikor össze vannak zárva fiatalok és alap, hogy előbb-utóbb ismerkednek. A bulizási stílusomat is szép lassan le kell(ett), hogy építsem, mert nem lenne túl egészséges, és bőséges szabadidő hiányában nem jut idő kipihenni a bulizást. Igen, jó néha kitomboli magát az embernek a régi, gyermekkori cimborákkal.
A majommá válás többször megtörtént az évek alatt, de már rég volt, én gondoltam magamról, utólag, hogy vak voltam, világtalan :)
Szóval nagy bajom szerencsére nincs, de nagyon drámaian tudom néha felfogni a dolgokat...
Ahol most élsz és dolgozol ott nincs olyan baráti köröd akivel úgymond kitombolhatod magad?Én nagyon szívesen beszélgetek veled bármiről nyíltan!Nem fogok elfutni és félbeszakítani!Már ha ez segítene neked:)))Ki állítja azt,hogy egy majom leszel ha fülig beleszeretsz valakibe?Te mondod ezt magadról,vagy a másik fél lát ilyennek?
Leírom, hogy mi a nagy bajom, kiváncsi vagyok.. Egy vidéki kis faluban mindenféle hókuszpókusz nélkül felnőttem, 15 évesen elkezdtem bulizgatni, iszogatni, szexelni. Azóta 15 év eltelt, és ami igazán érdekel az életben, az nem változott: egy jó buli haverokkal, szép és jófej lányok, jó zene, ennyi. Mindezzel párhozamosan, mivel emberek vagyunk és társadalom van stb. folyamatosan iskolába jártam, mert úgy voltam vele, hogy azzal majd több pénzt fogok keresni és jobb életem lesz, meg a leendő családomnak is. Nagy nihil kíséretében, de nagyon jó eredményekkel eljutottam a legmagasabb akadémiai fokozatra, ahova az ember ennyi idős korára eljuthat. Most már független, külföldön szakmában dolgozó, jól kereső, egész normálisan kinéző férfivé cseperedtem. De egy nagy gáz van: eljutottam egy olyan pontra, hogy már tényleg nem tudom mit miért csinálok, és a fent említett pár hippi dolgon kívül sokminden nem is igazán tud motiválni. A gyermek- és tinédzserkori élményeket tisztának, őszintének élem meg, manapság meg már egyáltalán nem viselkedek természetesen. Mert egyszerűen ha úgy viselkednék, ahogy igazán szeretnék, az teljesen megbotránkoztatna mindenkit, de ezektől az ál-"hűdemegvagyok botránkozva" reakcióktól meg én akadok ki úgy, hogy vagy nagyon nyers modorban közölném az illetővel hogy mit gondolok, vagy jámbor jól megszokott normák szerint ellavírozok az életben. Honvágyam van, de nem hagyhatom itt a munkámat, egy több éves projekt közepén. De mikor Magyarországon laktam meg léphetnékem volt. Ha van barátnőm az kétféleképp sül el: folyamat más lányokra fáj a fogam és úgy érzem nem fair, hogy az illetővel járok, mert csak hülyítem. Illetve úgy belezúgok a lányba, hogy elvesztem a tartásomat és egy idióta majommá válok. Az utóbbi időben már nem is nőzök aktívan, persze a flört szintig mindig elmennék, de semmi több. Ha letámadna valaki az lenne a legjobb, de én már nem fogok lépéseket tenni, mert úgyis csak lehangolna a reakció. Gyanítom, hogy túl sok internetes pornót nézek, aminek megvan az a hátránya, hogy az ember a legőrjítőbb begerjedt nőket látja a neten, minden vágyát megtalálja a neten az ember és akkorákat élvez, hogy már a végén azt veszi észre, hogy nem a való világban éli szexuális életét, hanem a monitor előtt. Ezt abba kéne hagyni, mert annyira nem vagyok még elveszve, hogy ne tudnám, egy igazi nővel még mindig sokkal jobb, mint a legállatabb videó a neten. A másik bajom, hogy unom a sok értelmiségi racionális embert, aki körülvesz. Kb az idióták sokkal jobban vonzanak, mert azok legalább jó értelemben véve kiszámíthatatnnok és őszinték, nem az a buzi sablonos séma. Emelett olyan magányos vagyok, hogy már ha véletlen fél percnél több idpre beszélgetésbe elegyedek valakivel olyan személyes dolgokról kezdek el mesélni, vagy olyan belső gondolatok törnek fel belőlem, amihez nincs hozzászokva sok ember. Ettől meg kiakadok, mikor a max reakció az, hogy csak nevet vagy megbotránkozik valaki, ahelyett, hogy folytatnánk a nyitott viselkedést, és sodródnánk az eseményekkel. Tehát végletek közt vergődök: van pénzem - de nem költöm, szuper helyen dolgozom a szakmában - de nem tudok fejest ugrani bele mert állandóan azon jár az eszem, hogy emiatt mikről maradok le, nőzhetnékem ismerkedhetnékem van - de nem ismerkedek, egyedül nem járok el sehova. Ha meg mégis becsöppenek egy nagy buliba tük feszélyezve érzem magam, a legtöbb esetben ez nem látszik rajtam, de igazán felszabadult már nagyon rég nem voltam. Nem tudok és nem is akarok megkomolyodni. Mégis komolyodok, de szar... Az a bajom, hogy mindig kibaszott illedelmes akarok lenni. A régi barátokkal, akiktől régóta távol vagyok soha nem volt gond, minél hülyébbek voltunk, annál jobban szerettük egymást és tartoztunk össze. Na most ennyi...
mi nálad az erős hashajtó? nekem is ugyanilyen problémáim voltak egyik-másik gyógyszeremtől, hát a legrosszabb ellenségemnek se kívánom. a Stadalax néha segített, néha nem. és most megint fogom szedni az egyik bogyót, ami ezt okozza...már előre f*sok tőle, h stílszerű legyek.
egyébként a témán gondolkozva eszembe jutott egy szlogen-féleség: Antidepresszánsok: NO libido, NO szarás, NO alvás. Minőségi élet!
nyilván nem mindegyikre igaz...és meg lehet kérdezni, mi a fenéért szedem akkor, vagy szedi bárki ezeket. hát talán azért mert van valami, ami ezeknél is sokkal borzalmasabb.és ezek a gyogyók kellenek ahhoz, h azt a másik borzalmat távol tartsam.
Nem fárasztasz ha leírod a gondjaid!Ezért vagyunk!!Tudom,hogy közhely,de nem próbáltál változtatni az étrendeden? Bár nekem nem nagyon vannak ilyen gondjaim,de lehet hogy segítene,ha sok rostos ételt ennél ,vagy legalább is olyant ami eleve nem okoz székrekedést!Persze lehet ezt már mind kipróbáltad.....csak agyalok mi is segíthetne!:)
Az én problémám saját magamnak nagy. Nagyon nagy. A "bajom" már egy jó ideje (években beszélhetünk) az elvörösödés. Ha kell. Ha nem. Ha idegen, ha családtag, ha bárki.... Kész vagyok tőle. Egy rég nem látott ismerőst alapesetbe betámadunk hogy jaj de rég láttalak hogy vagytok mint vagytok, ezhelyett én a lehető legrövidebb úton megpattanok. Mondjuk hazafelé, hogy nehogy valaki lássa vörös fejem.... Nemrég olvastam utána az interneten és akkor tudatosodott bennem hogy a szorongásos betegségek egyik fajtája az eritrofóbia. Csak a kezelésének fajtái számomra megfoghatatlanok és nem is tudom merre indulhatnék. Ilyen terápia olyan terápia. Valaki esetleg nem tudna kezelési fajtáiról az eritrofóbiának (ha lehet olyant ami nem gyógyszerek első körben). Szerintetek a Bach virágterápia segíthet? Valaki már próbálta?
ennek sajnos nincs sok értelme. nem ismerjük személyesen, nem ismerjük az ismerőseit. eltűnhet úgy, h meghalt, és nem tudunk róla, vagy él, és nem tudunk róla. innentől csak rajta múlik.
Hát mág nem tudom,de munka szempontjából jobb lenne. Viszont a párom nélkül már nem bírom ki. Anno eléggé megszoktam,de most már annyira kötődöm hozzá,hogy már most depressziós vagyok a gondolattól. Sehogy nem jó ez...