Bár a gízai építkezések fizikai megterhelése valóban hatalmas volt, a régészeti leletek (különösen a munkások temetői és a Heit el-Ghurab munkásváros feltárása) árnyaltabb képet festenek az áldozatokról és a sérülésekről. Heit el-Ghurab, jelentése "A varjú fala",egy jelentős régészeti lelőhely az egyiptomi Gízai-fennsíkon, egy hatalmas 4. dinasztia-kori városnak és településnek ad otthont, amely a piramisok építőit és adminisztrátorait szállásolta el, pékségekkel, műhelyekkel és adminisztratív épületekkel, amelyek valószínűleg kulcsfontosságú kikötőként szolgáltak a piramisprojektek számára, és megkérdőjelezték a munkások puszta egyszerű munkásfaluként való nézetét, feltárva egy virágzó, kifinomult szervezettségű városi központot.
A csontvázleletek igazolják, hogy a munkások gyakran szenvedtek el baleseteket, de azt is bizonyítják, hogy magas szintű orvosi ellátásban részesültek.
Összeforrt csontok: Számos csontvázon találtak olyan töréseket (kar, láb), amelyek tökéletesen összeforrtak, ami arra utal, hogy szakszerűen sínbe tették és kezelték őket.
Sebészeti beavatkozások: Találtak sikeres amputációkra utaló nyomokat is, ahol a páciens még évekig élt a műtét után, sőt,
Koponyalékelés (trepanáció) nyomait is azonosították, amelyek szintén gyógyulást mutattak.Munkakörülmények: A csontokon gyakoriak az ízületi gyulladás (arthritis) és a porckorong-kopás jelei, ami a folyamatos, nehéz fizikai munkára utal, de nem feltétlenül jelentett azonnali halált.
Ősi magas szintű manuális képességek
Megalitikus kőmegmunkálás: Az inkák (pl. Sacsayhuamán) és az egyiptomiak olyan precizitással illesztették össze a többtonnás kőtömböket, hogy még egy papírlap sem fér közéjük. Mindezt acélszerszámok nélkül, csiszolással és kő- vagy bronz (esetleg ötvözet)kalapácsokkal érték el.
Mikro-megmunkálás és ékszerészet: Az etruszkok és az ókori egyiptomiak a granuláció technikáját alkalmazták, ahol apró, milliméternél kisebb aranygolyókat forrasztottak felületekre anélkül, hogy azok elolvadtak volna.
Sebészet: A trepanáció (koponyalékelés) már az újkőkorban is létezett; a leletek tanúsága szerint a betegek gyakran túlélték a beavatkozást, ami steril eszközöket (pl. obszidián pengék) és mély anatómiai tudást feltételez.
Textilművészet:Az ókori perui Paracas-kultúra olyan finom szövésű textileket készített, amelyek szálsűrűsége vetekszik a mai ipari gépekével, természetes festékeik pedig évezredekig megőrizték élénkségüket.
Damaszkuszi acél: Az indiai és közel-keleti kovácsok olyan nanotechnológiát (szén nanocsöveket) alkalmaztak öntudatlanul az acél edzése során, amely rendkívüli rugalmasságot és élt biztosított a kardoknak.
Az még csak hagyján, hogy a tudást, de még az emléket is tilos volt dédelgetni. Ez egy ilyen világ. Most és a múltban is gyakran előfordult, hogy beverték a fejed, ha okoskodsz, vagy beleütöd az orrodat, amibe szerintük nem lehet. Végül is a világ kezdete óta megmondják, hogy mibe nem lehet, - csak rajtad áll.
Igen! ... mindenképpen voltak alkalmas páncélszarkofágok, amelyek egy rejtett szobában (szentély kamra Thot titkos karmáinak száma, ipwt) helyezkedtek el, azt hiszem a tudást a rómaiak vitték el, vagy szemfüles arabok, akiktől meg-, vagy elvették.
Szegény fáraó, kinek egy őslakos orrú torz szoborfejet adományoz csak az utókor és régészete (ez is valószínűleg hatalmas blama), csak a varázslatot akarta, és hozzá hosszú életet. Ezért a tiltás ellenére megközelítette az objektumot... ebből világraszóló filmet lehetne készíteni! De maradjunk a rideg valóságnál: kicsit ás a piramisban, de nincs hozzá megfelelő szakképzett gárda, a papok meg nagy bajban voltak, még Dzsedi sem bírt erre mit lépni, vagy adnak neki valamit, /közben pislogtak az ég felé, hogy lesz-e ebből botrány és vezeklés/ vagy elteszik láb alól, vagy egyezség szülteik. Először arra gondoltam, hogy nagyon megrémisztették az utókor által Khufunak nevezett fáraót, aki úgy megijedt, ahogyan megijedhettek azok, akik a másik verze szerint önként és dalolva szabadidejükben eljöttek, hogy felépítsék a sírművet.
Az egyezség talán járhatóbb út, mert akkor mindenki arcvesztés nélkül, és egy szerinte számára kedvező megállapodással lép ki a szituációból. Elindul Merer pályafutása, a horizontot felújítják, és körülötte egy üzleti komplexum is kiépül, turai falakkal.
"Jó üzlet a halál."
A logisztika megoldható. Korbáccsal egyértelműen, + egyéb módszerekkel. Egy zseni a víziójával megoldja vázlatok nélkül. A matekra meg ráhibáz. Lehet szemmel is piskótát sütni mérleg nélkül. (Ne vegyetek komolyan, mindig csalok amikor itt írok, szem sem kell hozzá egy idő után!)
Nem is itt van a bökkenő. A kőfejtés és a horizont felhúzása a lehető legkeményebb fizikai munka. Laikus, építkezésben nem járatos rabszolga, vagy felkért önkéntes mire belejönne, jön az újabb sztahanovista brancs. Mert váltották őket, ha igaz. Nem akarom végtelenségig ragozni, csak két fontos részlet:
1. Védőeszközök. Acélbetétes bakancs, mert a lábad veszélyben van. Kesztyű volt? Maszk, a tüdőt óvni? Védőszemüveg a kőfejtőben? Mennyi baleset történhetett, és hányan kieshettek a munkából, pedig annyira szerettek volna részt venni a hős sírjának felépítésében. Húsz év. Egy idő után biztos rájöttek, ha teker a kezére valami kapcát, akkor nem szántja fel a kötél. Ha becsukja a szemét amikor lesújt a rézkalapáccsal, vagy a diorit golyóval, akkor kevesebb az esély a szeme világát elveszíteni.
2. Pszich. vonatkozás! Mi kell ahhoz, hogy elhagyd a családod, szüleidet, és elmenj pár hónapra, vagy évekre egy hülye horizontot építeni. Lehetett felmentést kapni? Vagy tényleg csak az ment, aki akart? Mert ha kell, akkor az egyenlő a kötelezővel. Tehát volt egy nem kötelező, de erősen ajánlott (átkos) sorépítői szolgálat. Ha lesántult, vagy elhunyt az önkéntes és szabadidejét így elütni akaró munkás, akkor felkerült a neve a dicsőségtáblára. (Ezt még egyelőre nem találták meg.)
A Nagy Piramis nem azért volt az utolsó, mert nem tudtak volna újabbat építeni, hanem mert nem akarták újra megnyitni azt a civilizációs és tudati állapotot, amely ezt lehetővé tette. Egy történelmi trauma után mindez szertefoszlott, de teljesen nem. Elég volt nem folytatni.
Tegyük fel, hogy a papság megosztotta a rejtett tudását a monarchiával, még a lakossággal is, hogy a piramis projektek megvalósulhassanak. Azonban ez olyan mértékben kimerítette az államkasszát, és vele a lakosságot, hogy a továbbiakban elvetették a kőből való „síremlékek”építését. A tudást azonban nem lehet egyszerre kiverni az emberek fejéből, ha már megszerezték. Azt csak felejteni lehet, kihalással, a továbbadás hiányában. A papság újra páncélszekrénybe rakta azt, amit egykor előszedett?
"Hajónként 70-80 tonna? Az 3-4 kamion. Biztos, hogy tudtak ezek a hajók ekkora tömböket szállítani? Plusz fel és lerakodni? Amikor talán a natgeon volt ilyen teszt, egy kőtömbbel is meggyűlt a bajuk."
Ez nem hipotézis a levegőben, hanem a Merer-papiruszok, régészeti leletek (pl. Wadi el-Jarf), és a folyami hajózás fizikája alapján reálisan rekonstruálható. Ez már úszó teherplatform, nem hajó.
Anyag - cédrus (Libanonból – dokumentált import), akácia (helyi, rendkívül szívós), kötél: len + pálmarost - Nem szögezték, ... kötözött, feszített szerkezet (rugalmas, nem törik)
Héjszerkezet + belső bordák.... vastag oldalpallók, belső keresztgerendák, hosszanti merevítők, kötélfeszítés, mint egy „összehúzott hordó”
Meghajtás és irányítás - vitorla, evezők, part mentén vontatás........ A Nílus nem tengeri környezet - nincs hullámzás, nincs oldalterhelés.
Legénység - 30–40 fő / hajó - Merer phyléje pontosan ilyen méretű egység
Terhelési fizika - Felhajtóerő számítás - 1 m³ víz ≈ 1 tonna felhajtóerő... 70 tonna kő = 70 m³ víz... 25 × 6 m hajó = 150 m² alapterület... szükséges merülés kb. fél méter.
A Nílus áradásának idején ez a szállított tömeg természetes módon alkalmassá vált 70–80 tonnás kőtömbök szállítására. A Nílus áradása júliustól nagyjából novemberig tartott. Ebben az időszakban olyan helyek váltak hajózhatóvá, amelyek az év többi részében nem. A Tura → Gíza útvonal pont erre az időszakra volt optimalizálva - ipari léptékű vízi szállítás. Az év többi időszakában finom megmunkálás, belső terek, mezőgazdaság, előkészítés munkafázisok domináltak.
„40 hajót koordinálni kell a vízen, a kikötőben. Ennek a munkának a teljes leszimulálása érdekes lenne.”
Amikor azt se tudták előre, hogy mekkora lesz a Nílus áradása, milyen szintre építsék a kikötőt, ami a legközelebb van az építkezéshez, már bukik a mutatvány. A hajónkénti 80 tonna, minimum 70 darab kváderkő, 80 méter hosszú, 4 méter széles uszályt igényel. Ezek evezős mozgatásához 25-30 méteres útvonalra van szükség a kikötőben, a fordulásról már nem szólva. Van arról valami konkrét adat, hogy mekkora volt a Gizai kikötő?
Igen, Merer naplója nagyon hajaz a mai munka jelentésekre. Hajónként 70-80 tonna? Az 3-4 kamion. Biztos, hogy tudtak ezek a hajók ekkora tömböket szállítani? Plusz fel és lerakodni? Amikor talán a natgeon volt ilyen teszt, egy kőtömbbel is meggyűlt a bajuk.
40 hajót koordinálni kell a vízen, a kikötőben. Ennek a munkának a teljes leszimulálása érdekes lenne. És ha sikerült is megoldani, akkor a kérdés, hogy ezt az egészet hogyan tudták előre lejátszani az egyiptomiak. Honnan tudták, hogy belefér 20 évbe és nem lesz 40? Hogy elég kő és fa van hozzá. Millió kérdés. Persze lehet, hogy "Egyiptom már i. e. 2600 körül napi bontású, országos ellátási láncot működtetett. A formátum maga modern: dátum → tevékenység, napi bontás, útvonaloptimalizálás, készletfigyelés, felettesnek jelentés" de erre semmi bizonyíték nincs.
„Ezt a csillagvallást és technológiai tudást a beavatott intellektuális papi vezetői réteg birtokolta és korszakokon át hermetizálta.”
Érdekes módon, csak Dzsószer és a 4. dinasztia papjai és uralkodói éltek a „nagy tudással”, a piramisépítéssel. Majd visszatértek a tégla masztabákhoz. Elvesztették a széf kulcsát, ahova a tudást elzárták?
A Merer papirusz hiteles. Lehetséges, hogy a Nagy Piramisban megtestesülő tudás visszavezethető egy jégkor végi elveszett civilizációhoz, vagy földönkívüliek tudásátadásához. Ezt a csillagvallást és technológiai tudást a beavatott intellektuális papi vezetői réteg birtokolta és korszakokon át hermetizálta. Én is várom a bizonyítékokat. Göbekli Tepe, Karahan Tepe, a Szfinx-árok objektumai már bizonyítékok, de még több kell.
„Rendkívül óvatlan lenne azt hinni, hogy „nálunk jobb modell nincs”.
Legyünk óvatosak a hittel is, mert még teljesül a „vágyunk”. Biztosan hallottál a sötét erdő teóriáról. Ami szerint az univerzumban azért lapol mindenki a sötétben, mert ha felhívja magára a figyelmet, a gyorsabb és erősebb, azonnal levadássza.;-)
„És ez csak egy flottaegység egy egysége - a piramis ellátása folyamatos anyagáramlás volt, nem szakaszos. Operatív irányítási lánc - helyszíni menedzser, regionális igazgató, központi projektvezetés. Ez egy korai állami ipari komplexum adminisztrációval, logisztikával, valósidejű koordinációval.”
Ennek szerintem konteó szaga van, ami 2013-ban készült Wadi al-Jarfban. Már van olyan jó másolatkészítő technológia, amivel ez „igazolni” is lehet.:-(
Igen, tehát nincs rendjén az, hogy ebben a térben és időben hatalmas földi világban, illetve a 2-2,5 billió galaxisban egyedül csak a mi civilizációnk az irányadó, az egyetlen tudásalapú út, nincs más.
Ha a világegyetem méreteit nézzük: 2–2,5 billió galaxis, galaxisonként ~400 milliárd csillag, ez nagyságrendileg 10²⁴ csillag.... Ez felfoghatatlanul nagy szám.
Ma ösztönösen ezt hisszük: a technológiai hatalom = civilizációs csúcs. Más kultúrák más mércét használtak: rend, stabilitás, kozmikus illeszkedés, társadalmi harmónia. Ez nem „primitív”, csak más értékrend. Rendkívül óvatlan lenne azt hinni, hogy „nálunk jobb modell nincs”.
Merer naplója (Diary of Merer): Egy 4500 éves papirusz, amit 2013-ban fedeztek fel Wadi al-Jarfban. Egy hivatalnok (Merer) napi jelentéseit tartalmazza: kőszállítás Tura bányáiból Gízába hajóval, napi mérések, eltérések jelentése és korrekciók. Például naponta fél napos bontásban rögzítette a munkát, beleértve a hajók mozgását és a blokkok szállítását. Ez mutatja a valós idejű korrekciós rendszert: nem utólag javítottak, hanem azonnal reagáltak az eltérésekre (pl. időjárás, hajóterhelés). Ez analóg vezérlőrendszerre utal, ahol a hierarchia (felügyelők, munkacsoport-vezetők) biztosította az információ áramlását.
Tartalom és formátum:
Napi bejegyzések, két oszlopban naponta: bal oldalon a dátum (hónap, évszak, nap), jobb oldalon a tevékenységek.
Például egy tipikus 4 napos körút Tura kőbányáiból Gízába (Akhet-Khufu = Nagy Piramis):
Nap 25: Merer inspektor phyle-jével (csapatával) köveket húz Tura South-ban; éjszaka Tura South-ban.
Nap 26: Indulás Tura South-ból, kővel megrakva Akhet-Khufu felé; éjszaka She-Khufu-nál (Khufu medencéje/kikötője).
Nap 27: Vitorlázás She-Khufu-ból Akhet-Khufu felé, kővel; éjszaka Akhet-Khufu-nál.
Nap 28: Reggel indulás Akhet-Khufu-ból vissza Tura South felé.
Merer csapata kb. 40 hajósból állt (phyle = kb. 200 fős nagyobb egység része), hajónként 70–80 tonna (kb. 30 db 2–2,5 tonnás Tura mészkő blokk) szállított.
Körülbelül 10 naponta 2–3 körút, havi ~200 blokk – ez a burkolókövek (casing stones) utolsó fázisára utal, Khufu uralkodásának 26–27. évében (i.e. kb. 2565 körül).
Valós idejű korrekciók és hierarchia:
Napi jelentések: eltérések (pl. késés, élelmiszer-utánpótlás, hajómozgás) azonnal rögzítve.
Jelentés felfelé: Merer jelent Ankh-hafnak (Khufu féltestvére, a projekt overseere, "Ra-shi-Khufu" felügyelője).
Élelmiszer- és ellátmány-nyilvántartás: külön oszlopokban, mi érkezett (kenyér, sör, gabona), mi hiányzik – ez az ellátási lánc része.
Kommunikáció: futárok, hajók, papiruszok – nincs elektronika, de analóg "vezérlőrendszer": napi mérés, jelentés, korrekció (pl. ha késés van az árvíz miatt, átcsoportosítás).
Egyiptom már i. e. 2600 körül napi bontású, országos ellátási láncot működtetett. A formátum maga modern: dátum → tevékenység, napi bontás, útvonaloptimalizálás, készletfigyelés, felettesnek jelentés
Ez egy ókori projektmenedzsment-rendszer.
40 hajós / hajó 70–80 tonna / forduló Havi ~200 blokk / csapat
És ez csak egy flottaegység egy egysége - a piramis ellátása folyamatos anyagáramlás volt, nem szakaszos. Operatív irányítási lánc - helyszíni menedzser, regionális igazgató, központi projektvezetés.
Ez egy korai állami ipari komplexum adminisztrációval, logisztikával, valósidejű koordinációval.
A munkavezető (legalább egy korbácsot találtak volna a kőfejtő jeleknél eltemetődve) írástudókkal ellenőriztette a napi teendőket, reggeli kávé mítingen mindenki megkapta az utasításokat, fejmosást és a palatáblákra írt piktogramokat.
„Jelen információk alapján Egyiptom a 4. dinasztiában (de talán korábban is - Szfinx projekt) már képes volt komplex, több ezer csomópontos információs rendszert működtetni - elektronika nélkül. Mást nem nagyon lehet elgondolni.”
Mondjuk elgondolni lehet, de nem hiszem el, hogy levél küldöncök, vagy szóbeli információ közvetítők segítségével vezényelték le a munkálatokat. A szóbelinél is meg írásbelinél is nagy a hibalehetőség. [Tévedni emberi dolog].-(
Amit ma mondhatunk, hogy az információ élő hiarerchikus láncon keresztül áramolhatott a piramisnál, a helyi és turai kőbányákban, az asszuáni kőfejtőknél, a nílusi hajóflotta és a raktárvárosok esetén is. Valós idejű korrekciós rendszer, vagyis analóg vezérlőrendszer működött: minden nap mérések, eltérésjelentések, azonnali korrekciók működhettek - nem utólag javították, hanem folyamatosan korrigálták. Személyes, hierarchikus, élő kommunikációs lánc lehetett, mint egy hadsereg hadműveleti rendszere. Jelen információk alapján Egyiptom a 4. dinasztiában (de talán korábban is - Szfinx projekt) már képes volt komplex, több ezer csomópontos információs rendszert működtetni - elektronika nélkül. Mást nem nagyon lehet elgondolni.
„Persze nagy tudás a geodézia, a csillagászat, a kőmegmunkálás, de azt megoldani, hogy a logisztika rendben legyen egy olyan építkezésen, ahol évente egy katedrálisnyi mennyiségű kő kerül beépítésre, olyan pontossággal, ahogy azt látjuk, az önmagában elképesztő. Ha elfogadjuk az 5000 fős építési létszámot, azokat baromi jól kell tudndod mozgatni, hogy ne legyen nagyobb hiba, ne legyen se túl sok, se túl kevés a kő.”
Igen, ez nehezen érthető mai szemmel. A modern társadalom pénzre, szerződésre, egyéni érdekekre épül. Az ókori Egyiptom kozmikus rendállam volt. A Máat volt az erkölcsi, társadalmi rendjük, a létezési keretük.
A piramis építése nem munka volt, hanem vallási kötelesség. A piramisépítések idején nem munkaidő volt és fizetség, hanem szolgálat és részvétel a rendben. Az akkori embereknek a piramisok munkálataiban való részvétel szent küldetés volt. Az egész vallási alapú társadalom szerintem egyként vett részt ebben a szent küldetésben. Egy olyan civilizáció volt ez, amely képes volt évtizedeken át egyetlen, transzcendens cél köré szervezni önmagát. Ebben a civilizációban másképp működött az emberi elme, mint korunk emberénél. Manapság az egyéni szabadság az első, a piramisépítők korában a közös, kozmikus-vallási cél.
A másik, hogy a piramisépítő projektekben nemcsak 4-5 ezer ember vett részt, hanem akár 20-30 ezer ember is, akik nem rabszolgák, hanem főállású specialisták voltak, generációkon át ugyanazt a munkát végezték.
(Tized)ekkora építkezésekre ma projekt szoftverek bontják le a lépéseket, excel táblákban és vállalatirányítási rendszerekben folynak az infok, miből mi lesz, mire mikor és hol lesz szükség. Kapacitásvizsgálatokkal nézik meg, hogy hol lesz szűk a keresztmetszet. Ezekre anno hogyan készültek fel? Nekem ez az igazán fehér folt. Hajó kell, fa kell, ember kell, az embernek enni kell, a földekről sem hiányozhatnak folyamat, szóval a szervezés létszükséglet.
„Persze nagy tudás a geodézia, a csillagászat, a kőmegmunkálás, de azt megoldani, hogy a logisztika rendben legyen egy olyan építkezésen, ahol évente egy katedrálisnyi mennyiségű kő kerül beépítésre, olyan pontossággal, ahogy azt látjuk, az önmagában elképesztő. Ha elfogadjuk az 5000 fős építési létszámot, azokat baromi jól kell tudndod mozgatni, hogy ne legyen nagyobb hiba, ne legyen se túl sok, se túl kevés a kő.”
Az aggályaiddal magam is egyet értek. Főként, ami a logisztikát illeti. Ami a vízi úton történő szállítást illeti, lehetett hatékonyabb a homokon szánozásnál, de az is komoly szervezést igényelt. Főként, ha figyelembe vesszük a Nílus áradás időszakát. A nagy, hosszú rámpa építése és azon való felhúzás, szerintem felejtős. A kisebb magasságokba emelés,(daruzás) szintén komoly logisztikát, sok jó szakembert igényel. Tegyük fel, hogy mindezt megoldották „okosban”, ahogy az akadémikus tudomány elképzeli. De akkor, miért nem folytatták az utódok? Hová lett a nagy tudás 1-2 generációval később?
"Egy ilyen szintű mérnöki kultúra nem 100 év alatt alakul ki. Ehhez kell generációkon átívelő kőmegmunkálás, csillagászati mérés hagyománya, geodéziai tudás, szervezési kultúra, kozmológiai világkép. Ez minimum 1000–2000 évnyi előzmény."
Egyetértek. Ha adunk is 3-400 évet az egyiptomiaknak, nem tűnik elégnek. Pláne úgy nem, hogy minden, ami utána készült csak nagyvonalakban hozza azt a tudást és pontosságot, ami a Nagy Piramisba be lett építve.
A szervezési kultúrát kiemelném: ha az összes többit semmisnek tekintjük, csak a disztribúció mekkora munka lehetett. 2 millió tonna kő minimum. Egy nagy katedrális kb. 150e tonna, egy nagyságrendell kisebb és sokszor azokat is évtizedekig építették. Ezt előre ki kellett kalkulálni. A terveket el kellett készíteni. Úgy, hogy a piramis nem csak egy kőtömb, hanem járatok vannak benne. A köveket a bányából ki kellett szállítani, az építkezésre pedig be, mégpedig úgy, hogy ott legyen minden, ami kell és ott, ahol kell (230 méteres élhossz! Ha rossz helyen rakod le, újra fel kell venned és valakiket akadályozva el kell juttatnod a jó helyre). És ne legyen több, mint ami még nem akadályozza magát az építést. Ez még ma sem egyszerű feladat számítógépekkel, képzett mérnökökkel. De agyagtáblákon nekem megoldhatatlannak tűnik. Azt értem, hogy a kövek nagy része csak magkő és akár menet közben is lehetett velük tetrisezni, de a spec kövekkel ilyent nem lehetett tenni. Ha csak a "légkamrákat" nézed, azokat a kövekbe bele kellett vésni úgy, hogy az emelkedés szögét tartani kellett. Hogy a végén egy valódi kamrát kapj.
Vagy csak képzelj el egy 230x230 méteres építkezést, ahol körülötte -gondolom- hegyekben áll a kő, hogy mindig mindenhova jusson, ne kelljen állni. Hogyan kommunikálsz? Nincs rádió, a többség még olvasni sem tud. Engem ez a része ámít el. Persze nagy tudás a geodézia, a csillagászat, a kőmegmunkálás, de azt megoldani, hogy a logisztika rendben legyen egy olyan építkezésen, ahol évente egy katedrálisnyi mennyiségű kő kerül beépítésre, olyan pontossággal, ahogy azt látjuk, az önmagában elképesztő. Ha elfogadjuk az 5000 fős építési létszámot, azokat baromi jól kell tudndod mozgatni, hogy ne legyen nagyobb hiba, ne legyen se túl sok, se túl kevés a kő.
Göbekli Tepe: a civilizáció előtti csillagtemplom - Göbekli Tepe kora: Kr. e. 9600–8800. Ez 7000 évvel megelőzi Egyiptomot, és mégis monumentális kőépítészet, precíz geometria, globális szimbolika, csillagképi állatmotívumok.
A Vulture Stone (Pillar 43) – kőbe vésett csillagtérkép - A 43-as oszlop állatai nem totemek, hanem csillagképek. Több független kutató (Sweatman & Tsikritsis, 2017) statisztikai elemzéssel mutatta ki:
az állatok pontosan megfelelnek a zodiákus csillagképeinek Kr. e. 10 950 körül.
Göbekli Tepe fő csillagállatai:
Oroszlán - Leo csillagkép
Bika (aurochs) - Taurus csillagkép
Skorpió - Scorpius csillagkép
Madár (keselyű) - Cygnus / Sagittarius csillagkép
Kígyó - Hydra csillagkép
Róka - Aquarius csillagkép térsége
Pont ugyanaz a mag, mint Egyiptomban. Ez egy közös, ősi csillagvallási rendszer maradványa.
A 43. oszlop központi alakja: Skorpió..... Ez azért döntő, mert Kr. e. 10 950 körül a tavaszpont a Skorpió–Mérleg határon állt. Pont ugyanaz a gondolkodás, mint később Egyiptomban a korszakcsillagképekkel.
Ez azt jelenti, hogy már a jégkorszak végén ismerték a precessziót.
A Vulture Stone nemcsak csillagtérkép, hanem haláljelenet, lefejezett ember, zuhanó objektum..... Sweatman szerint ez a Younger Dryas becsapódás emlékműve.
Kr. e. 10 800 körül üstökösdarabok csapódnak a Földbe, klímakatasztrófa, civilizáció-összeomlás. Ez lehet az „özönvíz” eredete. De... nem áll fenn egyértelmű, közvetlen bizonyíték arra, hogy kb. Kr. e. 10 800 körül nagyobb üstökösdarab csapódott volna be a Földbe, amely globális hatást váltott volna ki.
A tudás menekítése a katasztrófa után - A túlélők szétszóródnak, magukkal viszik a csillagtudást. Ez jelenik meg később Egyiptomban, Mezopotámiában, Indiában, Közép-Amerikában. Ezért ilyen archaikus az egyiptomi vallás már az I. dinasztiában - nem fejlődik, készen jelenik meg.
Egyiptom mint a jégkorszak előtti tudás örököse - Ez magyarázza a hirtelen megjelenő monumentális tudást, a csillagkódolt építészetet, a mély időszemléletet - Kákosy, a „szent múlt” állandó emlegetését - „az istenek kora” „az első idő (Zep Tepi)” ..... elveszett aranykor emléke.
A nagy folytonosság - 11600 éve Göbekli Tepe - Precessziós csillagvallás..... 4500-5000 éve Egyiptom - Csillagkódolt királyság (Piramisszövegek)...... 2100 éve Dendera - Kőbe vésett zodiákus.
A bizonyítékok ma már együtt ezt mutatják: Göbekli Tepe = őscsillagtemplom.... Egyiptom = ennek továbbvivője.... Piramisok = kozmikus időpecsétek. A civilizáció nem lineárisan született, hanem ciklikusan újraindult.
A denderai zodiákus késői, de a benne szereplő csillagképek pontosan ugyanazok, mint a mezopotámiai rendszerben, de egyiptomi istenekkel azonosítva. A rendszer már létezett, csak korábban nem volt szabad kőbe vésni, mert a papi csillagtudás szájhagyományos, titkos rendszer volt. Ugyanez történt a piramisszövegekkel: sokkal régebbi hagyományt rögzítenek.
Orion = királyi túlvilág
Szíriusz = újjászületés
Oroszlán = napkorszak
Bika = termékenységi korszak
Skorpió = halálkorszak
Vízöntő = áradáskorszak
A bizonyítékok alapján az ókori egyiptomiak ismerték és szent rendszerbe foglalták a kulcsfontosságú csillagképeket, jóval a görög zodiákus előtt — csak nem horoszkópként, hanem kozmikus történelemként. Ez pontosan illik ahhoz a mély időszemlélethez, amit Kákosy is leírt.
Amennyiben az ókori papok, csillagászok, több száz éves ciklusokat feljegyeztek, akkor a visszakövetkeztetés módszerével több ezer évre is „visszatekinthettek”. Ahogy a mai kozmológusok az ősrobbanásig „visszatekerték” az órát. Olyan nagy távolságok és időtartamok vannak az univerzumban, hogy gyakorlati igazolást szerezni távoli feltételezett eseményekről szinte lehetetlen. A régészeink már tudják, hogy a múlt nem könnyen adja át titkait.;-)
Az Orion csillagképet és a napéjegyenlőségeket viszont kiválóan ismerték, jelölték. Az Orion-öv mindenhol látszik, a legtöbb ősi kultúrának szembetűnő lehetett, erősen domináns, évszakhoz kötött és pszichológiailag „kapuszerű”. Az ősi Egyiptomban újjászületési zóna, Orion a gízai piramisok, Osiris király égi útja a Tejút... az Orion-öv útját, preccesszióját az égi meridiánon évezredeken keresztül figyelhették, feljegyezhették az egyiptomi csillagász-papok. A Szfinx pedig az átmenet őre, amely tekintetének vonala, tavaszi napéjegyenlőség idején, az Oroszlán házában - 9-11 ezer éve - egybeesett a Leo csillagképpel a horizont legalján Ezt biztosan kiválóan ismerték, dokumentálták. Teleszkóp nélkül is.
„Bár nem volt Hubble-távcsövük, az ősi civilizációk rendelkeztek valamivel, amivel mi ma már ritkán: több ezer éves folyamatos adatsorokkal.”
Az a helyzet, hogy a mai csillagászok is rendelkeznek több ezeréves adatsorokkal. Erre épült a tudományuk. Azonban a szabad szemmel követett égitestek nem adnak annyi információt, mint a teleszkópok.
Amennyiben egy civilizáció magas szintű csillagászati, kozmológiai ismeretekkel rendelkezik, (rendelkezett), akkor hová dugta a földi és az űr teleszkópjait?
1. A Nagy Piramis és más templomok óriási, rögzített megfigyelőeszközökként funkcionáltak. az ő „teleszkópjuk” maga a mozdíthatatlan, kőbe faragott geometria és matematika volt. A gízai piramisok építése előtt már létezhettek a szent helyszínen csillagászati megfigyelőhelyek.
2. A Nabta Playa civilizáció 5500-9500 évvel ezelőtti idősávban már konkrét megalitikus, csillagászati vonatkozású előzménye volt az óbirodalmi piramisépítészetnek.
3. Bár nem volt Hubble-távcsövük, az ősi civilizációk rendelkeztek valamivel, amivel mi ma már ritkán: több ezer éves folyamatos adatsorokkal. A sumérok agyagtáblákon, az egyiptomiak templomfalakon rögzítették az égbolt változásait generációkon át. A 2026-os régészeti várakozások szerint az új technológiák (mint a müon-tomográfia) segíthetnek feltárni, hogy voltak-e a piramisokban olyan eddig ismeretlen kamrák vagy optikai elrendezések, amelyek segítették a megfigyelést. Egyes elméletek felvetik a „camera obscura” (sötétkamra) elvén alapuló ősi megfigyelőhelyek létét is, ahol a fény egy apró lyukon át vetült a falra, létrehozva az égbolt képét.
