Ebből vettem korábban egy 2018-ast akcióban 3500 körül, az valahogy nagyon tompa volt, kevés ízű. Ez nem olyan és ez is akciós, ráadásul jóval olcsóbb.
Színre egy fokkal sötétebb a sillereknél, pinduri érett-rozsdás árnyalattal, az illat visszafogott, ízben a cseresznye dominál benne némi avarossággal, a savak jó minőségűek és mennyiségben optimálisak nekem. Úgy tűnik, Haraszthyék képesek kivárni a megfelelő időt a pinójuk piacra rakásával, vagy csak szimplán eladási nehézségeik vannak, mindenesetre ez a bor nagyon jó vétel a diszkontos áráért.
Ha közös vendéglátási koncepció gyártása és a környék gasztronómiai vonzerejének fejlesztése helyett elsősorban állami pénzt a saját vállalkozásaikba átszivattyúzó gittegyletté óhajtanak válni, az irány tökéletes. :)
Az egyik barátom lelkesedett érte, mint a szokásosnál sokkal jobb magyar darabért, és megláttam az egyik halsütő-lángosozó borlistáján pár napja, így ebből kértem egy decit a tejfölös lángos mellé.
Hát, nem tudom, hogy B mit érzett benne, nekem eléggé "szokásos" szovinyonnak tűnt, közepesen intenzív bodzás-füves aromákkal, élénk, de nem bántó savakkal. Talán a pici kesernye nem megszokott benne, ez visz bele némi csavart is az egyébként általában meglehetősen unalmas magyar reduktív szovinyonokhoz képest.
Én nemrég találtam a garázsban egy Fabulous Ant Pinot Noir-t (+ chardonnay-t és pinot blanc-t). Ha kinyílt, akkor beszámolok róla (jobb lett-e a legutóbbi nem túl pozitív találkozás óta).
Talán azt vettem én is egyszer Érden, feltűnően ízmentes volt. Viszont az Aldiban már 2019-es van, ha jól emlékszem, és egy ezressel olcsóbb, mint az előző évi volt akciósan.
Ettől függetlenül, leginkább Macitól veszek pinót, ha barátságos árú és kellemes pinóra vágyom.
Ez már az intellektuális kapacitásod határa, hogy kiírtad ide az egyébként nyilvános mailcímemet, blutyozidusz, vagy még tudnak valamiben segíteni az ápolóid, a segged vazelinnal történő szorgos kenegetésén kívül?
Hihihihihi... ez az alap Gizella jellemzően 3+-4- pontos citromlé volt az utóbbi 2 évjáratban... most nyilván gurított belőle egy olyat Szilágyi úr 2500-ért, hogy Fritz Haag szégyenében örökre szögre akasztja a pincekulcsot... hihihihihi...
Váli Péter kéknyelűjének egyik régi évjárata (talán 2009) az egyik legjobb magyar fehérbor volt, amit valaha kóstoltam. Azóta párszor rákóstoltunk a kéknyelűjére, de nem adódott újabb nagy gurítás - ez sem az.
Birgit Eichinger nagy csalódást keltő 2020-as rizlingje jutott eszembe róla: ez is a savakról szól, amik viszont sajnos nem igazán szépek, más beltartalmat, ízt-illatot pedig alig lehet találni benne. Az előző este poharazott Feind-olasznál azért egy fokkal jobb, talán.
Kékfrankosból volt egyszer nagyon jó Benedeknek, a pinó szerintem kevésbé megy neki. Bár annyiért így sem rossz vétel, ha nem gondolunk Maci_P 2000 forintos pinójára vagy a Haraszthy-pinóra, amit most 2400 körül tolnak ki az Aldiban.
