Köszönöm, meghagyom másnak. Ganz Villanyos voltam, van hidegen hengerelt szemcseorientált anyagom, szintén 1,7T körül használtuk, max. 1,5 W/kg a vesztesége. Vasúti kocsi méretű trafók készültek belőle.
Nem akartam én ebbe a projektbe sok munkát ölni, a tekercsek készen voltak, egyszerűbb volt kis széntartalmú acélból elkészíteni a vasat, mint a tekercsből levágni /0,25mm vastag a trafólemezem/.
De azért nagyon köszönöm a felajánlást, alkalomadtán élek vele.
Nem tudom, én csak kondival csináltam. Az én tekercsem 0,9 ohm 600 menet /a múltkor rosszul emlékeztem a 800-ra/. 12V-s akksiról gerjesztve csak 13A körüli áram folyna, az 7800 A/m. A régi gyújtómágnesek delejezésekor is ajánlák a minimum 30 000 A/m -t.
Több videóban csak egy akksit használnak, egy 50-80 Ah akksinak is több száz amper az indítóárama semmi elektronikus kapcsoló elem, összeérintés van, vagy max. egy kézi késes kapcsoló.
Persze ha megtöltök egy kondipakkot nem kell macerázni az akksival, tirisztorral kapcsolva elegánsabb és kompakt készülés építhető.
Kisebb dolgokhoz, lendkerekekhez, pl. indikátor mágneshez nem elég az akksi vagy egy kicsit combosabb hegesztő?
Attól nem, inkább a kondik robbanásával kell számolni. Majd jól becsomagolom őket.:-) /nem kell azokat teljesen feltölteni/ Nagyobb teljesítménynél már nem ilyen vasmagos tekerccsel mágneseznek, a vasmag maga a mágnesezendő darab. Nem is lehetne a megfelelő erősséget elérni a vasmagos tekerccsel, hamarabb telítődik mint egy korszerű mágnes anyaga.
Egy kicsit növelni szeretném a tétet. Amikor ezt építettem, nem voltak csak 100V-s kondenzátoraim. Bontásra vár egy 500V/200 kW teljesítményű frekiváltó, amiben legalább 1200- 1500 voltosak az elkók. Nem tudom mennyi van benne, de biztosan finomságok lesznek. Nem igazán erre az igénybevételre készültek, de ha nem bírják mágnesezés közben a rövidzárat, még akkor is ki lehet dobni őket.
Az FP13a oszlopos furom asztalan csak a tovenel van egy T horony, ezert akarok csinalni egy perforált acel lapot, amit ket csavarral a T horonyba rögzítek, a lapon meg barhova fel tudom fogatni a gepsatut. Talaltam hatul kb 200x200x8 mm negyzet lapokat hagyatekbol. Azt hittem fika szerkezeti acel de ugy latszik annal brutalabb. Sikra esztergáltam (+-0.2mm), 8as meneteket akarok bele furni de a HSS menetfurot csak akkor tudom belehajtani ha 7.2 furatot csinalok. Ettol persze a menet teteje lapos. Milyen menetfuroval probalkozzak?
Ahogyan ígértem itt vannak a képek. A tekercsek eredetileg fojtók voltak egy egyenáramú hajtásban, azokhoz nem nyúltam csak a vasmagot távolítottam el belőlük. A képen látható vas Fe 235 anyagból készült.
Azt hiszem itt is felmerült már a kérdés, mi volt, és mikor csinálták az első igazán pontos fémmegmunkáló gépet.
A napokban ráleltem a hivatalos válaszra.
Ugyan az esztergagép a legősibb gép, hiszen már az egyiptomiak is használták, de szerintem már ennek előtte is használták az íjas esztergát, ha másra nem tűzgyújtásra, mégis az első, dokumentált, fémmegmunkálásra alkalmas, és viszonylag pontos gépet 1751-ben egy francia csóka, Jacques de Vaucanson fejlesztette ki. Ezt a gépet tekintik minden modern gép ősének.
Ha minőségi a csapágy, akkor valószínűleg van benne zsír, egyébként olcsó kivitelben már találkoztam olyannal is, amiben nem volt. Elsősorban azért kérdeztem, mert ha tele tömted, akkor is melegszik, nem is kicsit.
Az illesztést nem szabad szorosra venni, előfeszíteni kell.
Meg lehetne nézni mérőórával, hogy mennyire kotyog a főorsó hasonlóan ahhoz, ahogy esztergákon szokták. Első körben a mérőóra állványát fel kellene erősíteni az orsóházra (nem az állványra!) és utána nekitámasztani a mérőcsúcsot a tengelynek, majd kézzel kissé megnyomkodni a tengely végét. A csapágyak adatlapján meg lehet keresni az illesztés pontosságát, majd egy egyszerű geometriai szerkesztés/számolás útján meghatározni, hogy mennyi holtjátéka lehet a tengelyvégnek. Ha ennél sokkal kisebb a mért érték, illetve irányfüggő, akkor elkezdenék gyanakodni arra, hogy talán nem pontos a csapágyperselyek vonalba fúrása az orsóházban.
Ezeket a csapágyakat a gyári leírás szerint nem kell zsírozni, mert a porvedő alatt tele vannak nyomva és a gyár szerint az kitart az életciklusuk végéig. A csapágyak fém porvédője szolgál labirintusként is, szóval nagyon macerás lenne zsírozás helyett olajkenésre átszerkeszteni a gépet, meg talán minek is, hacsak nem a szórakozás kedvéért.
Szoval bocsánat, röviden: nem zsíroztam külön, csak ahogy kiszedtem a csomagolásból.
@crosspisti is ahogy feltételezte, ezek szoros illesztésű csapágyak (gondoltam, hogy attól kisebb az ütés).
A kis marógép gyári értéke a max. 3000-es fordulat, gondoltam, hogy akkor azon megjáratom csapágycsere után.
Egyébként már azt veszem észre, hogy kevésbbé melegedik, mint legelőször, de el tudom vinni kb.: 15-20 perc alatt a kellemetlenül meleg állapotig (3000-es fordulat). De a visszajelzések alapján elengedem ezt a problémát: nem ipari gép, hobbira is fogom használni, szóval, ha nagyon meleg, akkor leállítom és várok, meg valószínűleg nem lesz mindennapos a 3000-es fordulat.
Hát épp azért, mert ötven+ évesek, azokon a tipushibákon már réges-régen átestek. Már, ha voltak egyáltalán. Egy olajszivattyú nem az az űrrakéta, amit ne lehetne megjavítani.
Van ezeknek valami típushibájuk amire érdemes figyelni vásárláskor? Az olajszivattyút elhalálozását olvastam több helyen is. Persze tudom 50 éves gépek, csodát nem lehet várni tőlük de hátha ki lehet fogni egy kevésbé nyúzott példányt.
