Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Ez utóbbira is nagy szükség van, főleg ha az eredmények a laikusokhoz is eljutnak. :)
Én csak azt várom, hogy laikusságomhoz a 9. századi tömeges avar továbbélés igazolása eljusson. Ami László szerint a honfoglalókkal szemben "tízszeres", Vékony szerint "99"-szeres többséget jelent.
Cáfolják meg szegény ADAM alapú Szentpéterit, aki a 9. sz. elejére 85-88%-os avar kori lelőhelyszám csökkenést igazolt.
Ez a Walter Pohl - Patrick Geary - Johannes Krause - Vida Tivadar féle uniós projekt keretében készült -- amúgy már kitárgyalt -- kutatás.
Mint köztudott ez a nagy projekt még évekig tart, így további komoly tanulmányok jönnek, de nem csak az archaeogenetikai cikkek, hanem a természettudományos eredmények történeti-társadalomtudományi hasznosíthatóságáról szóló elméleti és módszertani fejlesztések is készülnek. Ez utóbbira is nagy szükség van, főleg ha az eredmények a laikusokhoz is eljutnak. :)
Hát ebben a legérdekesebb az, hogy nem vizsgáltak 9. századi mintákat. Éppen azokét nem, akik Szabados szerint "várták" a honfoglaló magyarokat.
A 9. századi drasztikusan megfogyatkozott lelethiányt igazoló munkák sora sem bírja kizökkenteni a László Gyula hívőket ...Hogy a mester egyetlen állítását sem bírta igazolni sem ő, sem a tanítványai, az igazán nem zavarja a tankönyvírókat sem...Csak hozsannázzák őt, mint a szerencsétlen Lezsák is a minap a MN-ben.
Diploma-visszavonás nélkül itt nem lesz tisztességes magyar őstörténet, ellenadatok tonnái ellenében sem.
Az újkőkori forradalom, vagyis a letelepedés és a földműves-állattenyésztő életmódra való áttérés a közel-keleti régióban zajlott, ám eddig elég zavaros volt, hogy tulajdonképpen kik is tették meg ezt a fontos lépést.
Mind a régészeti, mind a genetikai nyomok a Közel-Keletre, a termékeny félholdként ismert területre mutatnak, ez nem újdonság senki számára, a világ távoli tájain később ettől független háziasítások és földművesség is kialakult.
Milyen genetikai eredetűek Európa első földművesei? Nemrégiben két, jórészt régi DNS-vizsgálaton alapuló tanulmány is készült, az egyik a Cell folyóiratban már megjelent, a másik, amelyet korunk egyik legismertebb evolúciós genetikusa, Eske Willerslev vezette hatalmas, nemzetközi kutatócsoport által készített, még szakmai ellenőrzés és folyóirati publikáció előtt áll, ám preprintként olvasható. Ezek az új kutatási eredmények már igen jó közelítést adnak a földművelés hajnalának népeiről.
A kutatók most két technikát ötvöztek: az emberi maradványokból kivont régi DNS elemzését és a demográfiai modellezést, az ötvözetet a kutatók „demogenetikai modellnek” nevezték el. E módszerrel az elmúlt 30 ezer évet vizsgálták az emberi gének tükrében, számolt be a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem. Az intézmény egy rendkívül modern felszereltségű paleogenetikai laborral rendelkezik, s a kiválóan képzett szakemberei itt sok olyan maradványból is használható DNS-t tudtak kinyerni, amit másutt nem lehetett volna hasonló szinten elemezni. Emellett igen fontos volt az is, hogy sokféle tudományág művelői együttesen végezték el a munkát, s mintegy 10 évet vett igénybe csupán az elemzésre alkalmas maradványok kiválogatása.
Anatólia és Európa első földművesei az európai és közel-keleti vadászó-gyűjtögető népcsoportok közt, 14 ezer éve kezdődött általános keveredés eredményeként születtek meg, majd ezt követően igen jelentősen szétváltak a népcsoportok. A kutatás számtalan részletet megvilágított, amelyek mind azt jelzik, hogy egy igen komplex átkeveredés zajlott a földművesség hajnala időszakában.
A régészeti adatokból nem lehetett volna például kikövetkeztetni azt, amit a genetikai adatok megmutattak: a Balkántól a Közel-Keletig húzódó terület egykori lakosságának keveredése adta ki a legkorábbi európai földműveseket. Az eredmények cáfolják azt az elképzelést, hogy a földművességet egyetlen, a termékeny félhold területén élt népcsoport előrenyomulása terjesztette volna el.
A másik kutatás hasonló végeredményre jutott, ám Európán belül részletesebb képet mutatott be az átmenetről. Ebben a genetikai adatok mellett a csontokból mért, az étrendről árulkodó stabilizotóp-elemzéseket is elvégezték.
Így például kiderült, hogy mely helyeken járt lakosságcserével is a vadászó-gyűjtögető életmód földművelővé alakulása (pl. Dánia), majd később a sztyeppei pásztornépek megjelenése is. Olyan érdekességre is fényt derítettek, mint az, hogy a tejcukor emésztését lehetővé tevő génváltozat például a pásztornépek európai érkezése előtt megjelent a népességben, s ennek gyakorisága mind a mai napig nő. Európát egy „nagy választóvonal” szelte ketté, amely a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódott, az ettől keletre eső területeken évezredekig nem cserélődött ki a lakosság, a nyugatra esőkön jelentős népességcsere zajlott. Így az anatóliai eredetű földműves népesség először 8700 éve jelent meg a Balkánon, majd kb. 3000 év múlva érte el Dániát.
Egy római zsoldosé lehet az a sír, amelyet Walesben, a 5 Mile Lane nevű lelőhelyen tártak fel – számol be a Live Science. A katona csontváza mellett egy kardot is találtak, a közelben pedig egy másik római kori személy maradványait is felfedezték. Utóbbi férfit lefejezték, fejét lábaihoz helyezték. A térségben a kőkorszak óta éltek emberek, a területen jóval korábbi és későbbi sírok is előkerültek.
A lelőhelyet az 1960-as években fedezték fel, akkor vaskori kerekházakra és egy római kori gazdaságra bukkantak. Az utóbbi években ugyanakkor, egy útépítést megelőző felmérés során, kiderült, hogy a helyszín a véltnél is gazdagabb a régészeti emlékekben. A Rubicon Heritage vállalat Mark Collard vezetésével 2017 és 2018 között tárta fel a területet, a szakértők jelenleg azon dolgoznak, hogy monográfia formájában ismertessék a lelőhelyet.
A legkorábbi helyi leletek a középső kőkorszakra (időszámítás előtt 8000-4000) datálható kőeszközök. Az újkőkor (i.e. 4000-2500) idején a térség lakói már valamiféle építményeket hoztak létre, a feltárt vermek legalábbis erre utalnak. A közelben egy korabeli, guggoló csontvázat is azonosítottak. A bronzkorból (i.e. 2500-800) épületeket és sírokat is felfedeztek, de a területen igazán csak a vaskorra (i.e. 800 – i. sz. 43) telepedtek meg az emberek. A kutatók DNS-vizsgálatot akarnak folytatni, hogy kiderítsék, volt-e kontinuitás a vaskori és a római kori (43-410) lakók között.
A lehetséges zsoldos sírja egy mező közepén, egy római kori villa közelében található. A férfit fekvő helyzetben temették el vaskardjával, egy ezüst melltűvel és egy pár szöges csizmával együtt. A fegyver és a melltű alapján az elhunyt a 4-5. századi római katonaság tagja volt. A férfi 175 centiméter magas lehetett, és a 20-as éveiben halhatott meg, halálának oka nem ismert, de középfül-gyulladásban szenvedett, amely koponyájára is átterjedt.
A korszakban a római hatalom meggyengült a Brit-szigeteken, a birodalom pedig zsoldosokat fogadott. Collard szerint elképzelhető, hogy a férfi egy volt közülük, de azt sem lehet kizárni, hogy egy támadó volt, aki elfoglalta a helyi villát.
A lefejezett férfi is a 20-as éveiben járt, és a római korban élt. A római sírok 2-3 százalékában található lefejezett személyek maradványai, az érintetteket talán kivégezték.
Hamarosan kiderülhet, kinek a holttestét rejti az az ólomszarkofág, amelyet a 2019-ben tűzvész által sújtott Notre-Dame-székesegyház felújítási munkálatai során találtak az épület gyomrában.
Az újjáépítési munkálatok közben régészeti vizsgálatokat is végeztek, melyek során több, eddig ismeretlen sírt fedeztek fel a templomban, köztük egy teljesen ép ólomszarkofágot, amelyben feltehetően egy 14. századi „magas méltóságot” helyeztek örök nyugalomra. A sírokat a főhajó és a kereszthajó találkozásánál találták.
A koporsóba vezetett kamera az elhunyt feje alatt növényi maradványokat, hajat és ruhadarabokat mutatott, de a holttestet esetlegesen azonosító jelet nem találtak – írja a Guardian az AFP-re hivatkozva. Dominique Garcia, az Inrap (francia Nemzeti Régészeti Intézet) elnöke elmondta, hogy további vizsgálatokat, köztük DNS-teszteket fognak végezni, de hozzátette:
A tanulmány lényege hogy igazolta a gepidák északi származását, viszont női ágon a helyi népesség leszármazottjai, akik a bronzkor óta éltek Magyarország területén.
Az avarok Mongóliából származtak, 552-ben döntötték meg államukat a türkök, ezután indultak nyugatra. Útközben legyőzték a Fekete-tenger vidékén élő törököket, egy részük velük jött a Kárpát-medencébe. Az avar elit a Duna-Tisza közén élt, a törökök a Tiszántúlon, a Dunántúlon germánok és a Balkánról behurcolt római foglyok éltek a korai időszakban.
A Földön élő összes ember egyetlen nagy családot alkot, amit a csütörtökön bemutatott, a Homo sapiens valaha készített legátfogóbb, nagyjából 231 millió leszármazási vonalat tartalmazó családfája is jól mutat. Az MIT, a Harvard, valamint az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem kutatói a világ több mint 3600 emberének modern és ősi genomjából származó adatai alapján készítették a családfát, amit „mindenki genealógiájának” neveznek.
A Science folyóiratban megjelent tanulmány segít körülhatárolni az ember genetikai sokféleségét, és feltérképezni, hogy az emberek milyen rokonságban állnak egymással világszerte. A kutatók arra is rámutatnak, hogy fajunk Afrikában alakult ki, mielőtt a bolygó többi területén elterjedt volna – a mai ember genetikai variációjának legrégebbi gyökerei Északkelet-Afrikába nyúlnak vissza, még az emberi faj kialakulása előtti időkbe.
Az általunk azonosított legkorábbi ősök egy olyan földrajzi helyre vezethetők vissza, amely a mai Szudán területén található. Ezek az őseink akár egymillió évvel ezelőtt, sőt még régebben élhettek, ami jóval korábbi időpont a Homo sapiens korára vonatkozó jelenlegi, 250–300 ezer éves becsléseknél. Tehát a genomunk egyes darabjai olyan egyedektől származnak, akiket nem ismerünk el modern emberként” – mondta a Reutersnek Anthony Wilder Wohns, az MIT és a Harvard Egyetem közös genomikai kutatóközpontja, a Broad Institute kutatója.
Ezek a genetikai nyomok valószínűleg a Homo erectus fajtól származnak, amely körülbelül 1,9 millió–110 ezer évvel ezelőtt élt, és az első olyan faj volt az ember evolúciós történetében, amelynek testarányai hasonlóak voltak a modern emberéhez. A tanulmány szerint az olyan kihalt fajoknak, mint a neandervölgyi vagy a gyenyiszovai embernek ma is élnek genetikai leszármazottai szinte az egész világon, kivéve Afrikát.
A Pápua Új-Guineában és Óceánia térségében élő emberek elég nagy mennyiségben rendelkeznek gyenyiszovai ősökkel, de Európában is van ilyenre példa” – mondta Wohns. A tanulmány szerint a Homo sapiens csoportjai különböző időpontokban hagyták el Afrikát, a legjelentősebb vándorlások nagyjából 72 ezer évvel ezelőtt indultak. A kutatók annak a lehetőségét is felvetik, hogy az ember jóval azelőtt benépesítette Amerikát és Óceániát, hogy az emberi jelenlétre utaló legkorábbi régészeti bizonyítékok felbukkantak volna ezeken a területeken.
„Becsléseink szerint 56 ezer évvel ezelőtt már voltak elődeink Amerikában. Az emberi ősök számát Óceániában szintén 140 ezer évvel ezelőttre becsültük. Ezek azonban nem olyan szilárd bizonyítékok, mint egy radikarbonos kormeghatározású lelet vagy fosszília” – tette hozzá Wohns.
A kutatók a világ különböző tájairól származó emberek összesen 3601 genetikai mintája és nyolc ősi minta felhasználásával állították össze a gigacsaládfát – a legrégebbi minta egy szibériai barlangból származik, mintegy 110 ezer éves neandervölgyi maradványokból. Ahogy Wohns elmondta: „Az emberiség története a génjeinkben van megírva, és családfánk rekonstruálása lehetővé teszi, hogy elolvassuk ezt a történelmet.”
Az emberek első pillantásra rettenetesen különböznek egymástól, sőt a köztünk megjelenő testi eltérések még radikális politikai irányzatoknak, elgondolásoknak is megágyaztak a történelem során. Valójában azonban az emberiség ritka belterjes faj, és híresen alacsony köztünk a genetikai eltérés – kisebb mint az állatvilágban, vagy akár legközelebbi rokonaink, a főemlősök között. Az emberek között a genetikai eltérés 0,1 százalék, míg a csimpánzok esetén például 1,2 százalék.
Mi lehet ennek az oka? Ahogy az emberi DNS-t elkezdték feltérképezni, sikerült megállapítani több genetikai szűkületet, amikor is a genetikai változatosság lecsökkent. Mivel olyan időszakokról beszélünk, amikorról nem maradhattak fenn írásos emlékek, ezért csak annyit lehet biztosan mondani, hogy ebben az időben jelentkezett egy genetikai szűkület. Ezt követően pedig a kutatók megpróbálnak teóriákkal előállni, amelyek ezt a jelenséget magyarázzák.
Az első ilyen szűkület 1,2 millió évvel ezelőtt keletkezhetett, amikor az „emberiség” még nem csak a Homo Sapiens egyedeiből állt kizárólagosan. Ekkor még közvetlen őseink mellett a Homo ergaster és a Homo erectus egyedei is járták a világot, és a kutatók szerint a Homo sapeinsek ekkor összesen lehetett 18000, de legfeljebb 26000 nemzőképes egyede – ez kisebb szám, mint ma a veszélyeztettetnek számító gorillák egyedszáma. Azt sem árt figyelembe venni, hogy amíg a gorillák egy kontinensen élnek ennyien, az emberek ekkor Afrikában és Eurázsiában már egyaránt elterjedtek. Ez utóbbi körülmény, tehát a földrajzi szétterjedésünk pedig csak hozzáad a rejtélyhez: ha ott voltunk mindenhol, miért haltunk ki majdnem? Erre két magyarázat létezik: vagy túl nagyra nőtt a populáció és összeomlott, vagy pedig ez volt egyszerűen a természetes állapotunk. Egy szúfolt városban ez elképzelhetetlen, de nem zárható ki, hogy a felmenőink évmilliókon át „jól elvoltak” rendkívül alacsony egyedszám mellett is.
Mint látható tehát, a „genetikai szűkület” nem feltétlen jelent népirtást vagy éppen kihalást. Egy másik ismert szűkület 70 000 éve keletkezett, és évekig tartotta magát vezető elméletként, hogy ennek hátterében a tongai vulkánkitörés állhat, amit követően évekre elsötétedett az ég. Ma már viszont egyre többen cáfolják, hogy ennek az eseménynek ilyen katasztrofális hatása lett volna a fajunkra, többen inkább járványt feltételeznek, illetve az emberi történelem természetes változásait.
A fenti számokhoz képest 7000 éve mintha csak tegnap lett volna, de bármiféle írásos emlék híján továbbra is találgathatunk, illetve legalább segítségül hívhatjuk a modern számítástechnikát. Ez utóbbira mindjárt bővebben kitérünk, egyelőre lássuk a genetikai bizonyítékokat: 2015-ben azt vették észre, hogy hétezer éve az Y-kromoszómák változatossága bedőlt Ázsiában, Európában és Afrikában, ami miatt úgy tűnik, hogy egy férfira átlag 17 nő jutott abban az időszakban. Mint a korábbi szűkületek esetén, ennek kapcsán is több magyarázat született. Az egyik, hogy olyan gazdasági és éghajlati változások történtek, melyek a fiú utódokat érintették leginkább (mondjuk a kínai egykepolitika hatásának az ellentétére kell gondolni), de felmerült az is, hogy bizonyos férfiak magasabbra jutottak a társadalomban, és amolyan háremként begyűjtötték a nőket. 2018-ban azonban pár kutató új, és az eddiginél sokkal véresebb magyarázattal állt elő, amihez bizonyítékként számítógépes modellezést is használtak.
Eszerint a korszak jellemző társadalmi berendezkedése a patrilineáris klán lehetett – ami olyan kisebb csoportot jelent, amely apai leszármazás alapján szerveződik. Tehát a férfiak a klánnal maradnak, míg a nőket kiházasítják – ennek ismert példája a skót klánok működése. Amennyiben pedig ilyen klánok háborúznak egymással, úgy teljes férfivérvonalak tűnhetnek el, ami egybevág azzal, amit a DNS elemzés alapján látunk. A gond az, hogy a jelenség mögött más magyarázat is állhat.
Az embernek ugyanis 23 kromoszómája akad, és a 23. pár határozza meg a nemünket, ami nő esetén XX, míg férfiaknál XY. Talán ebből is látható, hogy mivel az utód mindkét szülőjétől egy-egy ilyen úgynevezett nemi kromoszómát kap, ezért lányok esetén nagyobb az esély a kromoszómák változatosságára, hiszen három X kromoszóma jöhet szóba véletlenszerűen, amit majd átadnak, míg fiúknál egyetlen Y, ami nagyjából változatlanul öröklődik nagyapáról apára, majd pedig fiúra – már persze a mutációkat leszámítva, és ez az oka, hogy az Y-kromoszómák is különböznek egymástól. Magyarán arra kellett magyarázatot adni, hogy ebből a körforgásból miért esett ki az Y-kromoszómák nagy része.
A kutatók több forgatókönyvet is lemodelleztek, és ebben szerepelt az Y-kromoszóma mutációja, csoportok közötti versengés, illetve különböző elhalálozások is. A tapasztalt, az Y-kromoszómát érintő szűkületet azonban a számítások szerint csak egyetlen forgatókönyv fedte le, méghozzá a patrilineárisan szerveződött klánok közötti háborúk. Azokban az esetekben ugyanis, amikor ezek a klánok nem léteztek, a szóban forgó szűkület sem jelent meg. Sőt, a szimuláció szerint ez a szűkület nem érintette a korabeli nőket – amint ezt egyébként a mitokondriális DNS (tehát olyan DNS a sejtben, amit kizárólag az anyánktól öröklünk) vizsgálatai is alátámasztottak. Mindezt a történelmi tapasztalat is megerősíti: egy-egy kolonizáció esetén például jellemzően a férfiakat irtják ki, míg a hódítók a nőket „megtartják maguknak”.
A kutatók egyébként fontos lépésnek tartják a számítógépes szimulációk segítségül hívását, de többen figyelmeztetnek, hogy nagyon keveset tudunk ama kor szociokulturális viszonyairól, így ma még ismeretlen hatások is felmerülhetnek.
Ezért mondom szerintem hülyeség, hogy Kis-Ázsiából van a világos haj. A hantik és manysik, de talán még a szamojedek közt is vannak szőkék, pedig alig vannak anatóliai őseik...
Inkább valahol Kelet-Európában alakulhatott ki a világos hajt okozó mutáció. Habár jó lehet több helyen is felbukkanhat egymástól függetlenül (lásd melanezek és a gyerekként szőke ausztrál aboriginalok)
Érdekes hogy Szibériát mondod, régebben beraktam egy cikket a teljesen európai kinézetű, szőke Tarim medencei múmiákról, akikről azt gondolták hogy indoeurópai eredetűek, aztán a genetikusok kiderítették hogy 9000 éve már ott élnek.
Nekem kimondottan furának tűnik, hogy a szőke haj az anatóliai neolit mezőgazdálkodóktól van. Elég megnézni, hogy a neolit eredetű szardíniai közt alig van szőke, míg a finnek akikben ez a genom minimális mennyire szőkék... Valószínűbbnek látom hogy a világos haj is inkább Szibériai felől jött be, de ez csak személyes benyomás.
Viszont választ kaptunk rá, hogy a magyarok közt miért gyakori a magas koleszterinszint és szívbetegségek...
Meg nem volt idom atragni magam reszletesen sem a preprinten sem a mellekleteken, de azert a kivancsisagom legyozott es megneztem nincs e kozos SNP-m valakivel. AZ MOT48-as azonositoval jelolt ferfival YP1703 kozos SNP-k van (yfull szerint a kozos os valamikor 1800 eve elt). Habar ahogy latom ez csak STR alapjan becsultek. Az 1200-as evek vegen halt meg es a Chiyalik kulturaba elt, amit ha jol ertem Magna Hungariahoz kotnek.
Bar van egy eros gyarnum hogyha tenyleg yp1703, akkor sem onnan hoztak az oseim, hanem valoszinubb hogy valahonnan a balti tenger partjarol keveredett oda (legalabb is a mai eloszlas alapjan az tunik valoszinubbnek).
Tracing genetic connections of ancient Hungarians to the 6-14th century populations of the Volga-Ural region
Abstract
Most of the early Hungarian tribes originated from the Volga-Kama and South-Ural regions, where they were composed of a mixed population based on historical, philological and archaeological data. Here we present the uniparental genetic makeup of the medieval era of these regions that served as a melting pot for ethnic groups with different linguistic and historical backgrounds. Representing diverse cultural contexts, the new genetic data originates from ancient proto-Ob-Ugric people from Western Siberia (6-13th century), pre-Conquest period and subsisting Hungarians from Volga-Ural region (6-14th century) and their neighbours. By examining the Hungarian prehistory's eastern archaeological traits, we also study their genetic composition and origin in an interdisciplinary framework. We analysed 110 deep sequenced mitogenomes and 42 Y-chromosome haplotypes from 18 archaeological sites from Russia. The results support the studied groups' genetic relationships regardless of geographical distances, suggesting large-scale mobility. We detected long-lasting genetic connections between the sites representing the Kushnarenkovo and Chiyalik cultures and the Carpathian Basin Hungarians and confirmed the Uralic transmission of several East-Eurasian uniparental lineages in their genepool. Based on phylogenetics, we demonstrate and model the connections and splits of the studied Volga-Ural and conqueror groups. Early Hungarians and their alliances conquested the Carpathian Basin in the 890s AD. Re-analysis of the Hungarian conquerors' maternal genepool reveals numerous surviving maternal relationships in both sexes, therefore we conclude that men and women came to the Carpathian Basin together, and although they were subsequently genetically fused into the local population of the area, certain eastern lineages survived for centuries
A Huddersfieldi Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi csapat ősi DNS-ek segítségével írta át az Orkney-szigetek történetét. Bizonyították, hogy a kora bronzkorban nagyarányú bevándorlás történt a területen, amely során a helyi lakosság nagy része szép lassan lecserélődött.
A terület a skót szárazföldön lévő Caithnesstől tizenhat kilométerre északra helyezkedik el. A fő sziget neve Mainland (Pomona).
Orkney világhírű népszerűségnek örvend, és híres a régészeti örökségéről. A földművelés körülbelül 5000 évvel ezelőtt, a neolitikum idején honosodott meg a szigeten, a terület rendkívül befolyásos kulturális központnak számított.SZÁMOS KIVÁLÓAN MEGŐRZÖTT KŐHÁZZAL, TEMPLOMMAL ÉS MEGALITIKUS EMLÉKMŰVÉVEL, VALAMINT A KERÁMIA STÍLUSÁVAL (AMELY LÁTHATÓAN NAGY-BRITANNIÁBAN ÉS ÍRORSZÁGBAN ELTERJEDT) GYAKRAN „NAGY-BRITANNIA ŐSI FŐVÁROSAKÉNT" BESZÉLNEK RÓLA.Európa azonban a bronzkorba lépett, és az ezt követő ezer év során széles körben elterjedt az a vélemény, hogy az Orkney-szigetek „valahogy lemaradtak". Az itt élők befolyása fokozatosan csökkent, miközben a szigetek egyre jobban elszigetelődtek. Ám mivel a tudomány ezért kevesebb régészeti maradványt tudott tanulmányozni, sokkal kevesebbet tudtak meg erről az időszakról.
Egy most zárult projekt azonban új válaszokkal szolgál, ami Martin Richards professzor és Dr. Ceiridwen Edwards professzor által vezetett huddersfieldi és edinburghi genetikai kutatók, valamint az Orkney-n élő és dolgozó régészek szoros együttműködése révén valósult meg.
A régészeti eredmények és a távoli Westray szigetről, az úgynevezett Links of Noltland (amelynek munkálatait a Historic Environment Scotland finanszírozta) lelőhelyről származó, bronzkori emberi maradványok korabeli DNS-ének tanulmányozásának ötvözése révén a tudósok most már jóval többet tudnak erről az időszakról, mint valaha.
AZ EREDMÉNYEK MIND A RÉGÉSZEKET, MIND A GENETIKUSOKAT MEGLEPTE, BÁR KÜLÖNBÖZŐ OKOKBÓL:
a régészek nem számítottak ekkora mértékű bevándorlásra, míg a genetikusok nem látták előre a neolitikus férfiágak fennmaradásának körülményeit.
Először is: a feltételezett elszigeteltség ellenére a csapat most kimutatta, hogy az Orkney-szigeteken nagyarányú bevándorlás történt a kora bronzkorban, amely a helyi lakosság nagy részét úgymond „felváltotta". Valószínűleg az újonnan érkezettek voltak az elsők, akik indoeurópai nyelveket beszéltek, és genetikai őseiket tekintve részben a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppföldeken élő pásztoroktól származtak.
Orkney valamiért nagyon más volt
Ez azt is jól tükrözte, ami Nagy-Britannia és Európa többi részén történt a Krisztus előtti harmadik évezredben. A kutatók azonban találtak egy lenyűgöző különbséget: és ez rendkívül jellegzetessé teszi Orkney-t.
EURÓPA NAGY RÉSZÉN A PÁSZTOROK TERJESZKEDÉSÉT A BRONZKOR KEZDETÉN JELLEMZŐEN A FÉRFIAK VEZETTÉK,
miközben a nőket a helyi gazdálkodó csoportokból „szívták be" a terjeszkedő népességbe. Ám az Orkney-szigeteken a szakemberek pontosan az ellenkezőjét találták.
AZ IS KIDERÜLT, HOGY A BRONZKORI „ÚJONNAN ÉRKEZETTEK" FŐKÉNT NŐK VOLTAK, MÍG AZ EREDETI NEOLITIKUS NÉPESSÉG FÉRFI „VONALAI" MÉG LEGALÁBB EZER ÉVIG FENNMARADTAK.Ez utóbbit a kutatók sehol máshol nem találták. Ezeket a „neolitikus vonalakat" azonban a vaskor után felváltották, és ma eltűnőben vannak.
