Valóban! Terepasztalt egyben eladni nehézkes, legfeljebb karácsony előtt van rá némi esélyed. A közúti járművek ahogy nézem, inkább a régijáték gyűjtőket érdekelhetik, mert modellértékük nem nagyon van, legfeljebb a TATRA nyergesnek. A vasúti járművek árát jobb híján belőheted a Vatera eladási árai alapján, így tehetsz az épületekkel is. És mivel úgy látom, a sínek sincsenek rögzítve, lehet, hogy azokat is kisebb csomagokra osztva lehetne hamarabb eladni.
Szerintem ami fontos az a játék öröme. Ezt senkitől sem szabad elvenni. Van úgy, hogy egy kiállításon elmegyek egy munka mellett, mert nem igazán tartom olyannak ami a saját magammal szemben is támasztott elvárásoknak megfelel, de ha valaki odajön és megmutatja amit készített és látom az örömöt az arcán, akkor már más szemmel nézek a munkájára. Eszembe sem jutna ledegradálni, vagy lekicsinylően nyilatkozni. De ha azt látom, hogy mell döngetve arcoskodva teszi ezt, hát előbújik az emberből a kisördög, akár milyen szép is amit készített.
Nem hinném, hogy egy fakultatívan végzett időtöltés esetén szükség lenne arra, hogy minőségi elvárásokat támasszunk másokkal szemben. Az más tészta, ha valaki pénzt kér a portékájáért akkor meglegyen az ár/érték arány. Akkor már lehet minőségi elvárásokról beszélni.
Új vagyok még a terepen, most regisztráltam erre az oldalra is, ezért előre elnézést kérek az esetleges hülye kérdésekért. Birtokomban van egy terepasztal, melyről képeket is tettem fel, azonban nem értek hozzá és nem tudom, hogy mivel állok szemben. Ezt az asztalt Édesapám és a Nagyapám építették az 1980-as években,de sajnos nem lett teljesen kész. Nincsenek bekötve a váltók és semmi elektromos dolog. Elvileg minden működőképes, mert régen próbálgattunk rajta dolgokat, de egyben soha nem ment az egész. Az asztal tartalma: -2 db Piko trafó -kb. 14 nagyin igényesen kidolgozott épület -fák-állatok
-kerítések
-autók, kamionok
-11 váltó
-fényjelzők
-mozdonyok
-vagonok
-irányítópanel
-és még sok, a képen látható apróság
Szeretném eladni egyben az egész asztalt de külön is megválnék a dolgoktól, azonban nem tudom mi milyen értéket képvisel. Elsősorban ezért is írtam.
Roco Szergej. Vagy a Roco Búvár, az pl. rendszeresen előfordult a Hatvan - Salgótarján vonalon az Urpín nemzetközi gyorsvonattal. TILLIG 04908 cikksz. MÁV Traxx. Ezek mondjuk a drágább megoldások.
Olcsóbbak: PIKO V15 vagy V23, átfestéssel és/vagy átszámozással iparvasúti A26-os készíthető belőlük nagyon egyszerűen. Ugyancsak PIKO-tól a V90-es (DB AG 290), a DB Schenker Rail Hungária Kft. üzemeltetésében van néhány darab az országban, 469 sorozatszámmal. Ha a DB AG "verkehrsrot" verziójához jutsz hozzá, azon gyakorlatilag elég csak a pályaszámot átfesteni.
Más, ennél "magyarabb" mozdony nem nagyon elérhető a piacon. Esetleg a kisszériás gyártóknál érdemes körülnézni, vannak egyedileg gyártott járművek. A Láng börzén pl. az egyik topictárs rendszeresen előfordul... :)
Új vagyok még a terepen, gyorsan egy kérdést szeretnék is feltenni nektek, mivel mozdony vásárlás előtt állok, de tanácstalan vagyok. Szeretnék elkezdeni építeni magamnak egy kis terepasztalt, amivel már az alapokat megkezdtem. Ehhez azért mozdonyra is lenne szükségem. Inkább a magyar dolgok érdekelnek, de nohabom és piko tauruszom már van. Milyen létező, tűrhető áron beszerezhető modellt lehetne még magyar vonatkozásúvá tenni?
Gondolom, a "minőségi vasútmodellezés" egy olyan kategória szeretne lenni, amit a "hivatásos" vasútmodellezők művelnek. Ennek a kategóriának mindaddig nincs értelme, amíg nem haknizik vele a tulajdonosa.
Ha otthon, szűk családi/baráti körben műveli az ember, akkor a "minőségi vasútmodellezés" az, amit a modellező éppen csinál, hiszen a maga örömére teszi. Reméljük, azért még ők vannak többen, ezért a magam részéről nem tartanám szerencsésnek egy ilyen kategória bevezetését.
Őszintén szólva ezzel egy picit magát a hobbit is ledegradálnánk.
Mert mondjuk egy műszaki terepasztal, amin egyetlen épület sincs, de tökéletesen modellez egy valós biztosító-berendezést, az nem "minőségi" csak azért mert nincs rajta terep?
Egy 70 éves terepasztal nem "minőségi", csupán azért, mert a modellek nem olyan kidolgozottak, mint manapság?
Ha valamiben, abban talán megegyezhetünk, hogy a FREMO "minőségi" modellezést valósít meg. A méretarányokon belül létezik a fiNeScale, a H0Fine és a többi szakág (igen, a TT ebből pont kimaradt. :) ), mégsem gondolja senki közülük, hogy ők "minőségibbek", mint azok akik a NEM szabványok szerint modelleznek. Csak éppen más az érdeklődési körük, mást és máshogy építenek. Nekem pl. a FREMO-ban a teljesen élethűen megvalósított fantázia vasutak tetszenek. Ez a magyar modellezők körében még mindig szentségtörésnek számít, pedig ez is tud nagyon "minőségi" lenni.
A mit jelent nekem a vasútmodellezés/makettezés kérdéskörhöz szeretnék beidézni pár mondatot a "Hobbim, a makettezés" című könyvből:
" A makettezés nem küzdősport. A döntő többség nem azért készíti, gyűjti a maketteket, hogy más elvárásainak megfeleljen. Ezért az egész makettezésre vonatkoztatva fogadjuk el érvényesnek: ha valaki, az önmaga által felállított mércét eléri, és ez a színvonal megfelel neki, tartsuk mindig tiszteletben!"
" Amikor hétvégén kimegyünk a zöldbe biciklizni, mindenki a Tour de France sárga trikójára gondol? Amikor szombat délután a hegyekben túrázunk, mindenkinek a Mount Everest meghódítása jár az eszében? A hétvégi csónakázás közben mindenki előtt az olimpia dobogó dicsfénye lebeg? Nem valószínű."
Ezeket a józan mondatokat az azóta elhuny makettező, Gál István (az "utolsó ecsetlovag") vetette papírra. Igaz, hogy ez vasútmodelles fórum, de a közeli rokonság miatt azt hiszem helytálló az idézet itt is.
Ez egy érdekes kérdés, nem is igazán gondolkodtam rajta. Örülök, hogy felmerült!
A modellezés/makettezés számomra a valóság minél pontosabb leképzése, ésszerű kompromisszumokkal. A feladatra leginkább alkalmas alapanyagokból dolgozni, a méreteket tartani, a színeket eltalálni. Függőleg-vízszint-derékszög-párhuzam. Tiszta felületek, tiszta részletek. A terep realisztikus, a színek harmonikusak, a mesterséges árnyék, a koszolás a méretarány igényein belül legyen. Általános és kötelező érvényű maximalizmus és emiatt a munkáimmal járó folyamatos elégedetlenség :) Ezt már elég régóta művelem ahhoz, hogy a hobbim mellett a hivatásommá is váljék. Ezt jelenti, erre teszem fel a létezésem egy meghatározó részét.
Hogy miért? Na ez az! Múltkor megkérdezte valaki tőlem, hogy miért foglalkozunk téglagyári vasúti járművek megőrzésével. Nem igazán tudtam neki megmondani. Egyszer elkezdtük és úgy maradtunk, közben persze bele is szerettünk. Valahogy a miniatürizálás is ilyen. Nem lehet egy V36-osom? Nem baj, megveszem modellben, jó az a polcon is, az eredeti úgysem fér el a negyediken. Aztán észreveszem, hogy nincs minden, amit szeretnék. Fotók, rajzok, iszonyat sok agyalás, faragás, félbehagyás, valamikor befejezés, majd a végén az öröm, hogy ez igazán én voltam. Persze ott az állandó reprodukciós kényszer is. Nem hiszem, hogy az utóbbi időkben csináltam volna bármit anélkül, hogy másolat készült volna róla. Ennek talán nem is kimondottan anyagi okai vannak, persze az sem hátrány, bizonyos szinten motivál a munka során. Lélektanilag mélyebbre kell mennünk, ha a gyártás okait keressük. Vágyom rá, hogy más is osztozzon az örömben, kell a pozitív visszajelzés és a tudat, hogy ami másnak örömet okoz, az az én kezem alól került ki. Hogy netán ihletet adjak valakinek. Ez lenne talán, ami miatt az egészet csinálom és nem tudom elképzelni, hogy valaha véget érjen.
Maradok anonim, az IRL-t a fele bagázs úgyis tudja :)
Bocsánatot kérek, hogy beleszólok eme magasröptű eszmecserébe.
Axioma: A nem foglalkozásszerűen folytatott vasútmodellezés = szórakozás.
Ebből következően mindenki maga dönti el, hogy a szőkékhez, a barnákhoz, a szendékhez, a tüzesekhez, a karcsúkhoz, a begyesekhez van-e kedve.
Ja, eltévesztettem a topikot. Szóval,
afrikai sivatagi vasúttal akar terepasztalon, vagy modulon játszani,
teljesen autentikus argentin járműveket akar vitrinben őrizgetni,
teherliftet akar modellezni a világítóudvarban,
mennyire fontos számára a valósághűség, a játszhatóság,
mennyi pénzt akar, vagy tud rá költeni,
mennyi helye van a dilijének a kiélésére,
akar-e, tud-e, mennyire tud saját kezűleg elkészíteni dolgokat?
Meg még van sok egyéb szempont, ami most nem jut az eszembe.
Ezek alapján dől el, hogy ki hogyan modellezik. Így szerintem nincs jó és rossz modellező és indokolatlan egyik, vagy másik modellezési szokást lekezelni.
A TT-sek korábban egy elég jól összetartó társaság volt. Nem kéne a maradék csapatot személyeskedésekkel, parttalan vitákkal tovább bomlasztani. Üljetek le egy kocsmában, egy sör mellett tisztázzátok a félreértéseket, simítsátok el az ellentéteiteket!
De ez a topik nem szólhat egy-két ember személyes vitájáról.
És ennek okán nem szeretnék egyetlen nicket sem a vonat elé lökni.
Érdekes módon a ritka hozzászólásaim után mindig néhány nap csend következik. ( nem mint ha én lennék "valaki" )
A Facebookon ejtett néhány véleményen kívül nem érkezett reakció, pedig nem csak súroltam az itt is folyó vita témáját.
Ám lenne egy javaslatom, amivel kicsit talán sikerül minden felet rávennem arra, hogy közeledjenek az álláspontok:
Írjátok már le legyetek oly szívesek, kinek mit jelent a modellezés, miért csinálja ( őszintén! ), és mi is az a minőségi vasútmodellezés, kinek, mit jelent ez a kifejezés?
Aztán majd én is leírom, ha eddig nem lett volna világos a munkásságom és a véleményeim alapján.
Olvasom ezt a pengeváltást és nem bírom megállni, hogy ne szóljak hozzá, pedig tudom, hogy le lesz ordítva érte a fejem. Isten bizony, ha doktori disszertációt írnék, erről a jelenségről szólna. Két költségesnek mondható hobbim van, a modellvasutazás és a kempingezés. Ehhez képest igen átlagos ember lettem, átlagos nyugdíjjal, ergó átlagos lehetőségekkel. Mindkét hobbim táborában meg van az a réteg, aki az anyagi javak hiányából fakadó olcsóbb tárgyak vásárlását automatikusan az Igénytelenség kategóriájába sorolja. Mert mit tegyen ezek szerint, aki nem tud új lakókocsit venni, vagy csak BTTB-s mozdonyokra telik a pénztárcából? Mondjon le a hobbijáról? Bármit csinál az ember, egy a lényeg, hogy örömöt okozzon neki. Az egyszerűbb, vagy használtan vett hobbitárgyak is hozhatnak annyi örömöt annak, akinek csak erre futja, mint a csili-vili, vadonatúj cuccokat megvenni tudóknak a méregdrágán vett tárgy. Én továbbra is örömmel fogok játszani, a múlt század nyolcvanas, kilencvenes éveiben vett modelljeimmel, továbbra is megyek kempingezni az 1983-ban készült lakókocsimmal, és ha ez igénytelenség, hát legyen az! Talán nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. (Remélem)
Nézd Zsolt, ha személyes találkozásunk során mondjuk fogadod a köszöntésem, akkor nem itt kellene untatnunk a nagyérdeműt ezzel a meddő vitával. Hokedlin, vagy bárhol ülve, állva helyre rakhatjuk egymás gondolatait.
Nem biztos, hogy képtelen vagyok, lehet hogy nem is akarok úgy leírni mondatot ne rugdossam azokat, akiket noszogatni kell, hogy emeljék fel a fejüket a múlt századi gödörből.
Arról nem ejtesz itt szót, hogy volt rá alkalom, hogy engem kértél meg egy modell fejlesztésekor gyári alkatrészek beszerzésére. Akkor a prototípushoz rendeltem neked pár dolgot úgy, hogy az áfát, a banki és a szállítási költségeket én álltam, csak azért, hogy elérhető áron legyen minőségi alkatrészed. Azóta se szóltál, hogy menjek, nézzem meg az elkészült modellt, ha netán kedvem van, akkor írjak róla tesztet, cikket, népszerűsítsem TT-s körökben. (ahogyan ezt más kisszériások gond nélkül megteszik). Csak máskor szóltál, hogy azért makróval ne fotózzam a modelljeimet...
Az alkatrész forrásokról: nagyon egyszerű, nem leszólni kell azokat, akik a minőségi vasútmodell turizmust népszerűsítik, hanem mondjuk fel kell őket hívni (mint ahogy nagyon sokan mások teszik) és le kell adni a listát. Ismerünk közösen ilyen, nagyon kedves és aranyos barátot, aki sokat jár ki és behozza, amit rendelsz. Sőt, időnként ki is lehet bújni a barlangból, el lehet utazni egy ilyen túrára, persze elfogadva, hogy a jó társaságban néha megeszünk ezt-azt, vagy elfogy némi sör és meg is alszunk valahol, de a végeredmény az, hogy olyan kincsesbányákra akadunk odakint, vagy egyszerűen csak megbízható kapcsolatokra, ahonnan szinte minden érdekes dolog beszerezhető. De mindezt otthonról is lehet csinálni. A hokedliden ültem, amikor erre azt felelted, hogy "ugyan, kinek van arra ideje, hogy a külföldiekkel levelezgessen!?" Éppenséggel lehet, hogy nekem. Az egyik a modellt csinálja - szépen, a másik meg beszéli a nyelvet, megfogalmazza a kérdés, vagy nekiáll keresni a világhálón, azaz beszerzi a szükséges alkatrészeket. Az ebayt te is böngészed. Megannyi jó ajánlat van, ha az ember egyben hoz el sok mindent. Ezeket is le lehet kommunikálni, sokszor akár csak a szükséges összetevőket tudja bekérni az ember. De a gyártókkal is remek a kapcsolat. Hosszú évekbe telt, de sikerült azt elérni, hogy a készletnyilvántartáson kívüli dolgokat is le tudták szállítani. Néhány üveg bor, pár doboz bonbon és a személyes jelenlét. Ezeken múlik legfőképpen.
Szerencsére egyre több drága vagonom van. Gyűjtöm azoknak a mestereknek a munkáit, amelyek igényesek, szépek. Egy nagyon ügyes és elismert modellező mester javaslatára főként az igényes munkákat gyűjtöm. Sőt - és itt most lepődj meg - magam is építek...
És szeretném egyszer és mindenkorra befejezni ezt az álságos árnyékbokszolást Zsolt! Te mondtad, hogy "tudod, hogy én oda (a BTTB klubba) nem járok..." Te tudod, hogy miért, és te választod azt, hogy kimaradj a fejlődésből.
Lehet engem szapulnod azért, mert én csak "osztom az észt" és hogy a "szavakkal ölni is képes vagyok". De csak neked és csak itt beidéznék egy épp tegnap kapott levélből: "...régóta követem az interneten keresztül a vasútmodellezés népszerűsítése érdekében végzett tevékenységed. Minden elismerésem és köszönetem, amiért megosztod azt a hatalmas szaktudást és tapasztalatot, amit ezen a téren szereztél..." Nekem ezek és az ilyen mondatok sokkal többet jelentenek, mint a sértődött kummogások a sokszor elismételt "ugyan mit tettél le az asztalra" frázissal.
- Szerencsére az alapmodell már itthon is beszerezhető 8 ezer alatt, de kint még ennél is olcsóbban.
- Van ennél kedvezőbb tamponozási és feliratozási megoldás is, ami jóval kisebb költséggel jár. Csak tájékozódni kell.
- Véleményem szerint a kézimunka, a felhasznált kiegészítők beárazása túlzóan kishitű, ezért a szép munkáért jóval többet is el lehet kérni...
- Az alkatrészeket - te is tudod - kedvezőbb forrásokból is be lehet szerezni, pláne ha nagyobb mennyiségre van igény.
- 20 ezer ft egy minőségi, magyar témájú személykocsiért nem sok. Főleg, ha a fent említett előnyökkel még csökkenhet is az ár, akkor pláne.
- Az utánpótlás csak azért veszi meg az olcsóbb változatot, mert van. Ha megtapasztalja, hogy a drágább mennyivel több vizuális és modellezési élményt ad (az esztétikumról nem is beszélve), akkor csak arra fog gyűjteni. Aki nem teheti meg, de mindenképp szeretne, az meg megépíti magának. Amúgy meg nem ezen múlik az utánpótlás kérdése, ezt mindannyian nagyon jól tudjuk.
Zsolt, ezen teljesen felesleges tovább rugózni. Te mondtad anno: mindkét változatot csinálni kell, ha van rá kereslet. Az igénytelenebb megveszi az olcsót, az igényes meg megrendeli a szebbet, drágábbat. Ha van rá időd, energiád, akkor mindkét réteget el tudod látni az oda illő modellekkel és te magad emeled ki saját magad a kuka-sf kategóriából. Ennyire egyszerű.
Én a magam részéről az elsőre szavazok és arra ösztökéllek, hogy minél több ilyet készíts, mert nagyon szép.
A végeredmény szempontjából ez egy kevésbé szerencsés eset.
De nosza,ne csak a szájunk járjon!
Lett egy minőségi MÁV vagonunk ,vagy mégse?
Számoljunk: Leárazáskor sikerül megvenni a vagont, 30 ejro . Tételezzük fel ,hogy itthon is hozzá jutunk 9eft-ért ,30 db esetén a tamponozás 3600ft/db ( ez baráti ár mert 50db alatt nem válalják) , ötszöri festés :zöld,fekete, fehér ,szürke, védő lakk. 3eft ( ez szintén baráti). Réz maratott átjáró ajtó. Munka és járulékos költség 1500ft
Ez összesen :17100ft És akkor még a tető nem korrekt.
A megfelelő tető 5ejro ( mert ugye az alkatrészek eurocentekbe kerülnek !!) , befaragása festése 2eft
Hurrá van 20600ft-ért egy minőségi MÁV vagonunk.
Van egy kevésbé Minőségi , kukához közelítő lehetőség.
Itt, igen csak leadva igényességünkből BTTB vagy Zeuke vagon a donor.
Hát ezt sem ússzuk meg 9eft alatt.A tető itt sem cucu.
Hát nem is tudom, miért nincs utánpótlás ,a gyerekek miét nem villany vasutaznak?
Különben nem vagyok a használt modellek vásárlása ellen. Én is vettem még Br 119 - est is használtan, ami abszolút nem éri meg. De most már lassan fel kellene készülni a Berliner utáni korszakra, a használt modelleknél is, mert hiába nagyon jó modellek, a 25 - 30 - 35 év nem kevés.
Egy kicsit vitába szállnék, de csak építő jelleggel.:-)
Meglepő, de fogaskerék repedés egyáltalán nem jellemző a Zeuke/Bttb modellekre. Sokkal inkább a helytelen használatból, vagy "szerelésből" adódó fogaskerék darálás. Szerencsére ezekhez a modellekhez (lásd Bttb/Gützold E11/E499) bőséggel van alkatrész.
Érdekes, de a konkrét fogaskerék repedés valahol a '90-es évek elején, az elhíresült Parisel korszak járműveinél jellemző, illetve a technológiát még pár évig továbbvivő korai Tilligeknél. A legjellemzőbb a BR56/86 gőzösök motorkihajtó és csigatengely fogaskerekeinek repedése. Hasonló anyag volt az akkor, mint a pár évvel későbbi, H0 Gützold esetében. Sokkal nagyobb a gond a minőségi fődarabok beszerzésével: új forgóváz, új főkeret, új nyáktartó (pl BR250/119), melyek közül sok hibája nem deríthető fel még egy személyes átvételkor sem.
Összességében viszont tény, hogy a jó alkatrészek egyre csak fogynak, az áruk meg szépen kúszik fölfele. Az egyesek által elítélt németországi utazások egyik legfőbb hozadéka, hogy az ember olyan ismerősökre, beszerzési forrásokra tesz szert, akiktől, ahonnan még pár évig biztosítható a szükséges ellátás. Mert ugye azt elfogadhatjuk, hogy egy ebay-en meghirdetett, 3-5 eurós Bttb alkatrész, mire ideér, további 15 euróval drágul alsó hangon.
A 20 ezer alatti Piko mozdonyokról nem csak a saját tapasztalatomat zanzásítanám. Ebben az árfekvésben a 2006-ban debütált Taurust lehet említeni. Pontosabban a 10 ezer alatti árban, hiszen nem egy német kereskedő árulta már 25 eurótól ezeket a mozdonyokat, ami mondjuk 7500 ft, mire bizonyos forrásokon keresztül ideér, lesz belőle 10-11 ezer ft. Igaz, ezek egy időben évente csak két festési variációban jöttek ki. Remek modellek voltak a matricázós átépítésekhez, de sokaknak, mint az első és addig egyetlen, korszerű mozdonyt testesítették meg. A szerviztapasztalatok viszont lehangolóak. Ez a konstrukció meglehetősen rossz és nagy szórású motort kapott anno. Érthető, hiszen egy pár filléres alkatrészről beszélünk, ami nem javítható. Cserélhető - egy újabb mozdony áráért. Aztán a kerekek anyaga sem a legjobb, hiszen tartós játék után gyakorlatilag pengeélesre kopnak. Cseréjük darabonként 1500 ft. Törékenyek a kardánok és azok foglalatai. Utánrendelve 1000 ft egy kardánkészlet, csak egy oldalra.
Ezzel szemben az eredeti kérdéshez illusztrációként említett E11/E499 konstrukció a maga kb. 1972-es átdolgozását követően az akkori idők legkorszerűbb hajtása volt. Nem kellett Z lehajtással levinni a forgómozgást a főkeret alá, hanem tulajdonképpen a schaft őseként használt megoldással motortengelyben jutott el a hajtás a forgóvázakig. Ha nem törik el a motortartó műanyag foglalata és nincs gond a forgóváznál sem, akkor örök darab. Csodálatosan, halkan és finoman futnak ma is a jó állapotú példányok. Csak éppen kicsit gyorsak - akárcsak a Piko Taurus-ok. :-)
.jpg){kind=link}
.jpg){kind=link}
