Köszönöm az elemzést és a további vonatkoztatási pontokat! Jó, hogy írtál a piramissal való összefüggésére, erre rá is akartam kérdezni.
"De Charroux sem adja ennek fantasztikus magyarázatát, még az is lehet, hogy kései belemagyarázás, de szóval lehetetlen megállapítani." Azok alapján, amit leírtál, úgy tűnik, hogy így van, és a háború után Mund és a Landig-csoport kezdhette ezt összekapcsolni a meglehetősen fantáziadús neo-völkisch elméleteikben (amiket aztán Serrano is átvett és átdolgozott).
Eszembe jutott azonban valami, ami tényleg összeköttetést jelent. Egyrészt az, hogy a nyolcasság mellett épp a portálnál megjelenik az ötszög, valóban hangsúlyosan a Vénuszra utal.
Másrészt azonban a 8-as számot Szaturnuszhoz kapcsolják. És tekintve, hogy II. Frigyes a Bak jegyében született, és ha jól látom, akkor ráadásul Nap-Szaturnusz konjunkció, Szaturnusz a saját jegyében, így ez különösen hangsúlyos lehetett a számára. Az alkímiában pedig a Feketeséghez a Szaturnusz kapcsolódik, és a Fekete Napot vele (is) azonosítják néha (az indiai asztrológiában a hordozója a holló, ruházata fekete, és egyik attribútuma a koponya).
"Igazából ezt a részt nem tudtam hova tenni: 'Felfedett titkok" című könyvében az igazságot, amely bukást jelentett számára.'"
Hát, nem csodálom, hiszen zavaros maga a fordítás is "Ebből a Fekete Napból eredezteti a francia író, Robert Charroux "Felfedett titkok" című könyvében az igazságot, amely bukást jelentett számára. Azt mondják, hogy e művének alapgondolatát II. Hohenstaufen Frigyes körvonalazta Castel del Monte-ban, amely minden lovagrendet és német csoportot a hatalom lázas kutatására ösztönzött, s a Thule Társaságot manapság (1971) egy őrült kalandba sodorta."
Kezdve azzal, hogy az idióta Wiligut nem Hitler, hanem Himmlerék Raszputyinja volt (Rudolf Mund: Der Rasputin Himmlers, 1988). Gondolom ez a "bukás" nem Charrouxra, hanem Frigyesre vonatkozik. De ez is értelmetlenség: "e művének lapgondolatát II. H. Frigyes körvonalazta...", most akkor kinek művét, Charrouxét (amit 1965-ben adtak ki)!?? Végül is addig nézegettem, hogy már tkp. fogalmam sincs miről beszél Mund (vagyis a nem ismert fordító)... szóval én sem tudom hová tenni.
Charroux a "Titkok felfedésének könyvé"- nek alapgondolata nem a Castel del Monte, hisz az csak egy fejezet, "A világ urának kastélya" címmel, viszont ez a könyve (főleg a második fele) foglalkozik leginkább a titkos társaságokkal (Templomosok, Thule Társaság vagy Poszeidón Lovagjai) és az alkimista titkokkal. A "Fekete Nap" is csak 2x kerül elő, éppen csak megemlíti a nemes ezotériával, az Arany Nappal szemben, mint ami a Lovagrendekhez (teutonok) kapcsolható (később a Thule csoporthoz), ami nála már a romlottság szellemét hordozta magában, s talán ebből született, a Fekete Napból (Soleil Noir) Frigyes álma, a Castel del Monte. De Charroux sem adja ennek fantasztikus magyarázatát, még az is lehet, hogy kései belemagyarázás, de szóval lehetetlen megállapítani. A Fekete Nap valóban feltűnik a teuton és az újkori germán társaságok szimbólumai közt, de pofátlanul valóban meg van a középkori alkimistáknál is. A kettőre tájékozódásul. Goodrick-Clarke könyve, a Black Sun:
Hogy miként kapcsolódna Frigyes kastélya a Fekete Naphoz, az előttem is rejtély, de ha tudnánk se adna magyarázatot sok más lényeges dologra, mert az csupán egy jelkép, s még tudást nem jelent. Ha pedig az építmény tükrözi a szent geometria elveit, aminek segítségével már az ókori építészek is dolgoztak, úgy inkább ehhez kapcsolom, mert az építésze mintha ezek szintézisét próbálta volna adni az apuliai várral.
Ugyanis az építői (Frigyes bizonyosan résztvett annak megtervezésében) átvették Salamon templomának négy alapméretét (a 60, 30, 20 és 12 könyököt), de Salamon templomának építésze, Hiram ez ugyanúgy átvette még régibb forrásokból.
A nyolcszögű udvar oldalméreteinek összege 111 óegyiptomi könyök (a külső kerülete pedig megfelelt a gízai piramis kerületének). A főkapu kelet-nyugati tengelye 23,5°-al tér el a helyes iránytól (a Föld dőlésszöge). A kaput egy ötszögű csillag alapján szerkesztették (ennek adtad rajzát is) figyelembe véve az aranymetszés arányszámát, a φ-t. A trapéz alakú falak és termek szerkezete szintén tartalmazza az aranymetszés számát. Az sem mellékes, hogy Fibonacci –akit e szám felfedezőjének tartanak- Frigyes udvari tudósa volt. A csillag egy 5,5 méter sugarú körbe írható, ami egy mértékegység, amit a jeruzsálemi templomnál használtak.
Bizonyos megfontolásból a kastély nyolc oldala a kozmosz falát jelképezi. A királyt –szimbolikusan- a nyolcszögletű koronája, trónterme és sírja a világegyetem urává tette. Az építmény "működését" és építését legalább annyira befolyásolták még asztrológiai, azaz csillagászati szempontok, hisz együtt forgott a kozmosszal. Frigyes még pompájában látta a Nagy Piramist, akkor még a külső burkolókövei a helyükön voltak. Szinte biztos, hogy járt a belsejében is, hiszen nyitva volt. Edriszi az udvari geográfusa elkísérte és megírta utána „Az égitestek fényének könyve, a piramisok fel nem fedett titkainak vonatkozásában” c. sejtelmes és érthetetlen munkáját, melyben ókori latinból fordított szövegekre hivatkozott forrásként.
A császár spirituális mesterének a híres Michael Scot skót asztrológust és alkimistát (1170-1235) mondták. Scotról az hírlett, hogy ő a fekete mágia nagymestere is. Scot egy nagy melegben frissítő esőt varázsolt az égből Frigyes vendégeire. Állítólag aranyat is tudott csinálni. Talán a Grál athanorját használta alkímia kemenceként? vagy ez már a képzelet játéka? Hol szerezte a császár a kastély tervrajzait? Az épületből hasonló "energiaközpontot" akart létrehozni, mint amilyen a Nagy Piramis vagy a jeruzsálemi Templom volt? Ha nem, akkor mit?
De a létrejötte sem mellékes, mert inkább tűnik egy nagyhatalmú ember tudományos játékának, és szeszélyének, ami nem az öröklétnek szól (halála után tényleg el is feledték), és semmilyen vallás szentélyének, templomának sem mondható (sem keresztény, sem mohamedán, sem kathar vagy valami más), sőt egyáltalán nem kapcsolható vallási eszméhez, mint a nagy szakrális építmények (pld. a zikkuratok, piramisok, megalitikus körök, gótikus templomok stb.).
De lenyúlva a még ősibb korokba a Vénuszt megszemélyesítő istennők -mint Istár és társai- szent száma is nyolc volt. Istár írásjegye nyolcágú csillag. A Nagy Vénusz Év is nyolc évből állt. Az Állatkörhöz képest a Vénusz egy szabályos ötszöget ír le minden nyolc évben az elliptikus égbolton, s negyven év után pontosan a kiindulópontjára tér vissza. Éppen ezért vált azt ötágú csillag is ősi mágikus jellé, és a Pentagramma volt Venus, a Vénusz bolygó istennőjének jelképe, szerepel a szabadkőműves beavatás harmadik, Mester-fokozatában. A titok, a tökéletesség, az egészség és a mindenség jelképe. Távoli őseink szemében a Vénusz számított az emberiség anyjának, csillagok királynőjének, pásztornőjének vagy hírnökének (rendszerint együtt ábrázolták a Nappal és a Holddal).
Mindenesetre Frigyes a nyolcszögű kastély megépítésével az apuliai sziklás dombbon Világegyetem Nagy Építésze szerepét veszi fel, ilyenek építették az ősidőkben a "Grál-építményeit" (szentélyeit), alegnagyobb szakrális építményeket, akit a szabadkőművesek egy izzó piramidionnal (amilyen egykor a Nagy Piramis csúcsát is fedte) jelképeztek, ami egyaránt jelképezte a teremtés magját is, hiszen az ilyen építész magát a Teremtést utánozta (akár az igazi alkimista). Erre a tüzes piramidionra a JAHBULON-szóval utaltak, amibe belemagyaráznak Jahve-Baaltől kezdve sok mindent, de egyetértve rendszerint (Jah-bul-on), hogy az "ON" szótag a végén a bibliai On városát, azaz Héliopoliszt jelenti, de mítikus, vagyis inkább ezoterikus értelemben a Jahbulon nem is magát a várost, hanem a héliupoliszi szent dombot jelenti, melyen egykor Atum ősi temploma állt, benne a Főnix szentélyével, ahol a gúla-alakú Benbent, a "teremtés magját" őrizték. A Jahbulon tehát nem más, mint a héliopoliszi szent szent domb és templom, valamint annak még hatalmasabb őre, a kígyódémon Jahve, tehát az ősi Széth isten...
"Olyanokat kérdezel, ahol a válasz minden mondatához kellene még egy-két oldal magyarázat. De amit idéztél, az is sok, úgyhogy ezt nekem is emészteni kell." Elnar akkor egészen messzire vezetett minket a tornyával; megint egy újabb dimenziója az ősi mintázatnak.
Igen, a Goodrick-Clarke könyvet ismerem is (ott lapul Goodwin Arktos-a és hasonlók mellett), ha jól emlékszem egyszer átnéztem a Charroux-os részeket is amikor Serrano szóba került, de úgy emlékszem, sajnos nem túl sok információt tartalmaz róla. Igazából ezt a részt nem tudtam hova tenni: 'Felfedett titkok" című könyvében az igazságot, amely bukást jelentett számára.' Maga a Fekete Nap szimbólum engem is régóta érdekel, valóban mindenhol ott lappang a misztériumok és mítoszok mélyén, engem főleg ebből a szempontból foglalkoztatott, bár lehet Charroux és mások ennek ugye különös és fantasztikus asztronómiai magyarázatát adták...
Az alkímiai Sol Niger:
Atalanta Fugiens XLV.: 'A Nap és annak Árnyéka tökéletesíti a művet'. Ebben utal a Sol Niger csillagászati manifesztációira is.
"Ott van először is Robert Charroux-os rész, ennek talán csak te vagy a megmondhatója, hogy mit is akar az a bekezdés jelenteni. Mit eredeztet vajon pontosan Charroux a Fekete Napból..."
Olyanokat kérdezel, ahol a válasz minden mondatához kellene még egy-két oldal magyarázat. De amit idéztél, az is sok, úgyhogy ezt nekem is emészteni kell. Én gondolom mit ért vagy "inspirál" a cikkírónál a Fekete Nap, de addig is elküldelek Nicholas Goodrick-Clarke könyvéhez: Black Sun (szerepel benne Wiligur vagy a régi barátom Charroux is). Itt beleolvashatsz:
Teljességgel szédítő amiket felhozol itt. Úgy érzem magam, mintha valami eleddig még meg nem írt Umberto Eco regénybe csöppentem volna, csak éppen ez annál sokkal komolyabb és durvább. Minden egyes részlete annak amit írsz, rendkívűl érdekes, és külön tanulmányozást igényelne (úgyhogy szúrjunk be ide egy nagy könyvjelzőt); szép példája mindez annak, amit szakrális geográfiának és geometriának nevezünk, valamint annak a titkos és okkult történelemnek és összefüggés rendszernek, amikre még a ráutaló nyomok is valahogy véletlenül kimaradnak a történelemkönyvekből...
És igen, egészen kárhozatos lehet ez, Danténak a lángsírban égő Farinata, a híres Ghibellin vezér mondja, hogy II. Frigyes is itt van a közelében... az eretnekek poklában, Dis városánál, ahová még legjobb barátját, Cavalcantit is kénytelen volt elhelyezni. A középkori történelem egyik fókuszpontja ez a kor s ezek az események, és elhatnak egészen a Templomosok pusztulásáig.
Én Castel del Monte-val már vagy jó tíz éve találkoztam először; egy akkor még apró, barlangszerű könyvesbolt antikvár részében találtam egy nem túl régi, meglehetősen különös, fanzine jellegű, de annál kiállításában igényesebb, zenei témájú kiadványt. Ebben szerepelt egy fordítás Castel del Monte-ről, és II. Frigyes császárról. Előszedtem most megint, és meglepődtem, amikor az egyik kedvenc szerződ nevére leltem benne, és úgy látszik, elég sokat is merít belőle az írás is. Az érdeklődők számára közlöm most itt ezt, mert felettébb érdekes összefoglalót nyújt a Castel del Monte-hoz köthető bizonyos vonulatokról (a személyesebb jellegű, de számunkra érdektelen részeket elhagytam).
"Castel del Monte olyan építmény, amelyben minden a nyolcas számra utal; maga is nyolcszög alakú, minden sarkán nyolcszögű torony áll, s mindkét emeletén nyolc-nyolc szoba található. A belső udvar - szintén nyolcszögletű - középpontjában is nyolcszög alakú kút maradványai állnak...
Építését az 1240-1250-es években II. Frigyes, Hohenstaufen császár rendelte el, s az örökké viszatérő nyolcas számot Birodalmának képével kötötte össze - az ő felsőbbrendű világával. A nyolcas szám fekvő helyzetben az örökkévalóság jelképe. A hatalom a halhatatlanságáé. "Ha igaz, hogy az emberi lélek halandó, de a világ halhatatlan, amiben és Averroes filozófussal együtt hiszek, akkor ebből következik, hogy a császár felsőbbrendűsége olyan, mint világ urának a pápa fölött, a lelkek ura fölött."(1)
Kutatásaim során a Fekete Nap bukkant fel újra és újra; találkoztam vele az egyiptomi és az azték kozmológiában, az Apokalipszisben, a középkori alkímiában, találkoztam vele Lautremont művében, a "Maldoror énekei"-ben és Antonin Artaud lemezein, amelyek a Tarahumaras-ról szólnak . . .
A Fekete Nap vezetett el Castel del Monte-hoz is, amelyet egy könyvben említettek meg, amely Karl Maria Wiligut-ról szólt . . . "Ebből a Fekete Napból eredezteti a francia író, Robert Charroux "Felfedett titkok" című könyvében az igazságot, amely bukást jelentett számára. Azt mondják, hogy e művének alapgondolatát II. Hohenstaufen Frigyes körvonalazta Castel del Monte-ban, amely minden lovagrendet és német csoportot a hatalom lázas kutatására ösztönzött, s a Thule Társaságot manapság (1971) egy őrült kalandba sodorta."(2)
Templomromboló, Antikrisztus, Dögvész király - így nevezték a pápák őt abban az időben. Én "Fekete Nap"-nak hívom. II. Frigyes, aki a Téli Napforduló idején született, 1194. december 26-án, volt eretnek és király, aki egész életében harcolt a Római Egyházzal. Az utolsó nyugati uralkodók egyike, akiben volt elég bátorság ahhoz, hogy ellenszegüljön a pápai hegemóniával szemben. Kétszer átkozták ki az Egyházból, és anatémában is halt meg. Dante Alighieri az "Isteni Színjáték"-ban a lángsírban látta őt, a pokol hatodik bugyrában. Kortárs ábrázolások karddal oldalán mutatják, jobbjában a világ urának jogarával, bal öklén sólyom, s mindketten a Napba tekintenek. II. Frigyes volt költő és filozófus, aki élénk érdeklődést mutatott az antik és arab tudomány s kultúra iránt. Sokkal közelebbi kapcsolatban állt az arab világgal, mint a kereszténnyel; egy krónikás úgy jellemezte, mint aki "öltözködésében és gondolkodásmódjában is már egészen szaracén". Utazásai során mór íjászok kísérték, udvarába arab tudósokat, zsidó tanítókat gyűjtött egybe Okkitániából és Hispániából, olasz és provanszi trubadúrokat, s német jogászokat. "II. Frigyes az iszlámhoz a kereszténység felől közelített, s a kereszténységet az iszlám szemszögéből vizsgálta, és ez a kettős neveltetés eredményezte azon véleményét, hogy minden vallás valahol hamis - amely felfogás rendkívűl ritka a hit ezen időszakában."(3) Gyermekkorának Szicíliájára az egész mediterrán térség rányomta bélyegét, itt találkozott Córdoba, Róma, Bizánc, Jeruzsálem, Kairó. Négy évesen Szicília, tizennyolc évesen Németország királya lett. Amikor Aachen-ben, a Pfalzkapelle dómban megkoronázták, nagy hatással volt rá ennek nyolcszög formája, s a hatalmas nyolcszög alakú csillár. 1220-ban lett római császár, és kerezstes hadjáratra tett ígéretet a pápának, vagy a dél-franciaországi katharok, vagy a palesztínai szeldzsukok ellen. Minthogy azonban az indulást Frigyes újra és újra elutasította, 1227-ben a pápa kiátkozta őt az Egyházból.
II. Frigyes nem sok értelmet látott a katharok vagy a szeldzsukok elleni harcra. Önmagával kellett szent háborút vívnia. Szövetségese volt a kataroknak, és gyakorta találkozott e manicheus közösség hírnökeivel, hogy támogassa a katolikus egyház és a francia királyság elleni küzdelmüket. "E császár és varázsló volt a Montsegur-ban elszigetelődött katharok utolsó nagy reménye. Segíteni azonban nem teljesen tudott rajtuk, mert elérte őt a vég és szertefoszlottak nagyszerű álmai."(4) Még kevesebb oka volt, hogy arab testvérei ellen harcoljon. Valószínű ő volt a múlt és a jelen egyetlen nyugati uralkodója, aki hasist szívott, s azt mondják, azért, mert az iszlám szufi misztikájának volt beavatottja. Kapcsolatot tartott fenn a hasszaszinokkal is. 1228-ban követet küldött ennek az iszlám szektának szíriai ágához, hogy üzeneteket és bizonyos pénzösszeget juttasson el perzsiai erődjükbe, Alamut-ba. Amikor 1231-ben Lajos bajor herceg merénylet áldozata lett, a pápa azzal vádolta meg II. Frigyest, hogy ő bérelte fel a hasszaszinokat erre a bűntettre. "II. Frigyes találkozását a hasszaszinokkal valószínűleg abból a szempontból vizsgálták, hogy a keleti világ azon személyiségeivel kereste az ismeretséget, akiknek társadalmi hyelzete hasonló volt az övéhez és elegük volt a pápa örökös ellenségeskedéseiből. Nincsennek adatok arra vonatkozólag, vajon létrejött-e találkozó Hassan i Sabbah-hal, de kétségtelen a kapcsolat megléte Frigyes és a hasszaszinok között. Már ez az egy körülmény is elég furcsa ahhoz, hogy egy keresztény - ráadásul egy uralkodó - élete milyen nagy veszélyben forog, ha közeli kapcsolatot tart fenn hasszaszinokkal. Frigyes-nek azonban nem volt félnivalója. Kelet, és a hasszaszinok által, kiváltképp nagyrabecsült személyiség volt."(5)
1228-ban II. Frigyes úgy határozott keresztes háborút vezet Palesztínába. Ezt a maga módján tette meg, az egyetlen olyan keresztes háború volt a történelem folyamán, amely vérontás nélkül zajlott, s fegyverek csendes utazása volt, amely úgy hangzik, mint egy az Ezeregy éjszaka legszebb meséi közül... Kairóban találkozott az egyiptomi szultánnal, Malikal Kamil-lal. Beszélgettek a költészetről, filozófiáról, sakkoztak és hasist szívtak. II. Frigyes a szultánnak ajándékozta egyik solymát, s cserébe egy elefántot kapott. Megegyeztek a fegyverszünetben és egyetértettek abban, hogy Jeruzsálem, Betlehem és Názáret II. Frigyesé lesz. Amikor királlyá kotonáztatta magát Jeruzsálemben, mélyen elbűvölte a csodálatos nyolcszögletű kőkupola, a Quabbat al-Sakhra, amely egyesíti magában a keresztény és az iszlám elemeket. Döbbenten ment keresztül a belsejében, elmélyült a mozaik írásokban, amelyet olyan könnyen olvasott, mint amennyire folyékonyan beszélt és írt arabul. Felmászott az aranykupolába is, hogy megvizsgálja a konstrukciót. Ez egy másik az Ezeregy éjszaka meséi közül, az amerikai életmód korában... A kőkupola alakja és a debhidi Khan-i-Khurra kastély Perzsiában, tiszta nyomokat adott ahhoz, hogy Castel del Monte kikristályosodjék. Frigyes elrendelte, hogy olyan helyre építsék, ami légvonalban pontosan összeköttetésben van Jeruzsálem kőkupolájával és a Chartres-i katedrálissal. "Frigyes volt az egyetlen nyugati uralkodó és fejedelem, aki nem karddal közeledett a Kelet és az arabok felé, hanem a meggyőzés művészetével és empátiával kísérletezett, amely mindmáig véráldozatokkal járt."(6)
Castel del Monte-nak volt egy másik testvére a kőkupolán és Khan-i-Kura építményén kívűl. Egy könyvben fedeztem fel, melynek címe "Művészet a III. Birodalomban; a behódolás dokumentumai": A Tannenberg-emlékmű Kelet-Poroszországban. A Castel del Monte hatása egyértelmű ott. Az emlékművet, amely Paul von Hindenburg tábornok kriptáját is magában foglalta, nyolcszög alakú fal vette körül, nyolc toronnyal ennek srkain, melyek egyenként 20 méter magasak voltak. Elbűvolt egyszerűségével, halálos komolyságával; az elhalt lelkek kastélya volt, a halálos csend helye... falai olyanok voltak, mintha hideg vállak lennének. Szürreális megjelenése egy német némafilm képeire emlékeztet... s ugyanerre az időre is datálható: Johannes és Walter Krüger építészek által 1924-27-ben épült. Meg akartam látogatni, de kiderítettem, hogy hasonló sorsot szenvedett el, mint Wewelsburg, az SS-rend kastélya, s más helyek is: néhány héttel a háború vége előtt felrobbantotta egy SS kommandó, elkerülendő, hogy az orosz csapatok kezére jusson. Sajnálatos, hogy elpusztították, ám az a kérdés amiért felégették, egy másik rejtélyt is felvet különös templomaimmal kapcsolatban, melynek válasza a múlt homályába vész: Mit akartak elrejteni?...
. . .
(1) Horst Stern: Mann aus Apulien; München, 1988. (48. o) (2) Rudolf Mund: Der Rasputin Hitler; Stittgart (195. o.) (3) H. G. Wells: Die Geschichte der Welt; Berlin, 1927 (257. o.) (4) Miguel Serrano: Das Goldene Band; Wetter, 1987 (350. o.) (5) Humbert Fink: Ich bin der Herr Welt. Friedrich II.; München, 1986. (125-125. o.) (6) Humbert Fink: i. m. (119. o.)
Novum Organum Europe
"
Néhány gyors megjegyzést tennék.
Ott van először is Robert Charroux-os rész, ennek talán csak te vagy a megmondhatója, hogy mit is akar az a bekezdés jelenteni. Mit eredeztet vajon pontosan Charroux a Fekete Napból, és hogy függ ez össze Castel del Montéval, meg Frigyessel, vagy magával Charroux-val? (Bár nagyjából kapisgálom, de hálás lennék ha adnál - csupán pár szóban - valami érthetőbb szerkezetet ennek)
Aztán vajon csupán a véletlen műve-é, hogy Castel del Monte építése éppen egybeesik Montségur pusztulásával? Pontosabban a nyolcszögű építmény építése már valószínűleg néhány évvel Montségur elfoglalása előtt megkezdődött...
Aztán, ahogy mondod, Frigyest egyiptomi és szentföldi tartozkodása során talán másfajta dolgokkal is megajándékozták, mint csupán a hasonló szellemnek kijáró vendégszeretettel és elefántokkal.
Aztán itt áll (pontosabban már nem áll) végül csemegének a Tannenberg-emlékmű, a derék germán építészeket a Castel del Monte és a Stonehenge ihlette meg:
"De hát itt most meg pont magad írod, hogy Ogügén is jelen volt a kabírikus technika..." igen, de korábban is azt gondoltam, hogy ez egy "szent sziget" volt, és ha Homérosz utalásai valóban erre utalnak, úgy valószínűleg egy vízözön előtti athanort, "ebédlőasztalt" és díszes trónt is rejtett a barlang.
Erről a barlangról azt gondolom, a corvói kaldera déli oldalában lehetett valahol, vagy a felső szélén. Mivel most ott nem tudok barlangról, azt gondolom, hogy az Azórokon "szokásos" valamilyen katasztrófa egy földcsuszamlással vagy vulkáni lávával betemette vagy beomlott vagy valakik egyszerűen és szándékosan betemették már nagyon rég. Olyan értelemben szkeptikus vagyok, hogy a "rablók" bármit is otthagytak volna, hisz bár a középkori portugálok már mit sem tudtak a sziget ezoterikus jellegéről, hanem az ókori grálkeresők vagy a főníciaiak talán éppenséggel ezért jöhettek ide... szóval az a több mint ötezer év, ami eltelt (!) bőven adott számukra lehetőséget. Így nem is tudom, talán száz az egyhez adnék esélyt -bár lehet hogy ezzel még fantaszta is leszek-, hogy találnánk ennyi idő után nyomokat (de az sose mondhatom, hogy az esély nullával egyenlő, hisz már a barlang felfedezése is egy "jel" lenne)...
Az apuliai Castel del Monte egészen különös téma, lehet egész kárhozatos is belemenni: nem tudni igazából minek épült, hisz huzamosabb időn keresztül lakhatatlan.
Ha megvizsgálod a helyét, más szenthelyektől való távolságát, már az is jelent valamit. De már előtte volt ott egy romos vár, talán épp ezért, s annak templomában egy ősi isten szobrával, mely a legenda szerint titkos kincset őrzött.
Frigyes császár valóban járt a gizai Nagy Piramisnál az arab tudós, Edriszivel (aki írta később azt a különös könyvet ennek hatására). Miután Chinard felépítette neki ezt a kastélyt, a kozmosz mását, Frigyes néha a boszorkánymestereivel és alkimistáival ide zárkózott. Valamikor még létezett az udvarán a tetővel fedett "Mester Kamrája", egy misztikus találkahely, bizarr szertartásoké, titkos rendek vezetőinek napfordulók idején.
Egyébként már régóta azt gondolom, hogy Nostradamus - bár járt Egyiptomban - de éppen itt, Apuliában jutott a két egyiptomi titkos könyvéhez, s ahogy ezek is, úgy az a láda, amit 1952-ben franciaországi Seine-et-Marne megyében, a Rampillon birtokon ástak ki, melyben találtak bizarr tárgyakat, s ezek közt feltűntek nyolcszögletű fémlemezek, melyek a Castel del Montét mintázták, de valójában nem is azt, mert ez egy akkor még létező, hermetikus rend jelvénye volt, akiknek fő specialitása az alkimia volt. Tehát ezek a jelvények, akár Nostradamus titkos, alkimista könyvei egyaránt a 12-13. században még létező Héliopoliszi Testvériség nevű, és az egész világtörténet máig legtitkosabb és legbizarabb rendjéhez kapcsolódtak.
Ennek a testvériségnek volt egyik eszköze és oszlopa az apuliai gyermek, Lucifer földi helytartója: Frigyes császár, aki Viterbó lakosainak homlokára keresztett égettetett. Megkötötte a Pactio Secreta-t a titkos rendek között. Ez lehet neked tetsző téma Nolanus, mert a vörös hajú Frigyes, "Dél sugárzó hercege" volt, akiben mintha Széth vagy Héraklész támadt volna fel. Majd megnézheted azt is, miért jönnek Lucifer "követei" mind Délről, ahogy annak idején Sutr, hogy az ázok ellen harcoljon...
"valamennyiben utánozta az alexandriai Világítótornyot (pld. az nyolcszögletes elem is megtalálható volt az alexandriai toronyban" Korábban írtad, hogy a pharosi toronynak is négyzetes alapja volt, ezen egy nyolcszögletű felépítmény volt, ami pedig egy kör alaprajzú résszel folytatódott. És ez a taposirisi torony is valóban ilyen. Ez egy kicsit elgondokodtatott, miért pont ilyen? Az egész engem kissé a Távol-Keleről ismert térbeli amndalákra emlékeztet, és amit egyes templomtípusok is követnek. Megint mintha szakrális geometriáról volna szó. Aztán ott van az is, hogy máshonnan is ismerünk különös, titokzatos nyolcszögletű építményeket, vagy ahol nagy szerepet játszik a nyolcszög alak. Ilyen pl. a Castel del Monte is, aminek építtetőjéhez és magához is különös legendák kapcsolódnak... (most rákerestem itt, láttam említetted már korábban is)
Honlap is és méginkább egy egyesület vagy alapítvány létrehozása javallott szerintem erősen. Még esetleg állami támogatást is kaphatnátok a kutatásokhoz! Csak itt beleolvasgatva, vitathatatlan és bizonyos a tudományos alaposság és komolyság!
De hát itt most meg pont magad írod, hogy Ogügén is jelen volt a kabírikus technika, a daimon tűzhelye, azaz akár maga az Athanor, vagy az egyik közkézen járó Athanor ott is volt...!!!!
Tehát mégiscsak a corvoi barlangban, ha és amennyiben valóban az a mi barlangunk, erre utaló nyomok kell hogy legyenek, hiszen egy bonyolult vizes technológia volt. Ergo nem hogy nem kizárt, hanem eléggé valószínű, hogy ha megvan a barlang, mégha üres is, megfelelő szemlélettel vizsgálódva, megtalálhatjuk a vitathatatlan nyomokat egy ismeretlen ősi technológiára.
Itt olvashatod az összefoglalóját annak a teóriának (Schenouda jegyzi), amiről épp most volt szó. Ez sem rövid, rá kell szánni jó pár órát. De még mindig rövidebb és koncentráltabb, mint ez a topik. Itt olvasgathatsz hetekig, hetvenhét egyéb (bár szegről-végről, kevéssé-többé összefüggő) elméletet is, és tényleg lehet hogy a végére semmit sem fogsz érteni, csak nagy katyvasz lesz a fejedben... 8)
Szóval az emlíett Odüsszeusz mítosz mellett sok-sok másról is volt már itt szó, az Athanortól és az Alexandriai világítótoronytól, Porsenna építményén és a Stüx vizén keresztül, a krétai földalatti kabír underworldig, vénuszi prehisztorikus istenekig; sok-sok olyan dologról, ami mind egyetlen irányba mutat, hogy volt ősidőkben, 10-100 ezer évekkel ezelőtt egy vagy több (de egymással összefüggő) technológiai szupercivilizáció a Földön, szóval az emberiség őstörténete teljesen és alapvetően más, mint ami ma általánosan, hivatalosan elfogadott...
Hogy mit keresünk? Mondjuk legyen a válasz: a Szent Grált! ;)
Az i.e. 3. században épült Taposirisben lévő húsz méteres tornynak két jelentősége van:
az egyik, hogy valamennyiben utánozta az alexandriai Világítótornyot (pld. az nyolcszögletes elem is megtalálható volt az alexandriai toronyban, és ott is lehetett egy máig feltáratlan és nem ismert barlang, s emiatt valóban van jelentősége az építménynek).
a másik, hogy egyáltalán túlélte ezt a 2300 évet, és ma is meg van!
Az egyiptomi görögök felemásan viszonyultak az egyiptomi valláshoz: a görög tudomány nagy része tkp. lenézte, alsóbbrendűnek, nevetségesnek tartotta isteneiket, vallási szokásaikat, míg a ptolemaioszi kor királyai, hivatalnokai igyekeztek megtartani a hatalom kétpólusúságát a két valláshoz, ill. átvenni pár istent és szokást, egyesítve a hagyományos görög vallással, de ez valóban csak erre a három évszázadra szólt...
Mintha lett volna már szó erről itt régebben, de most nem találtam meg, lehet máshol láttam? Schenouda talán jobban emlékszik. Az építményt mindenesetre Ptolemaioszkorinak mondják, ami valószínűleg a pharoszi világítótorony egy kisebb utánzata, de valóban érdekes. Nem tudom meddig olvastál vissza, régebben Pharosszal és különböző tornyokkal kapcsolatban már sok szó esett.
Üdvözlet! Régóta nézem a topicot és több, mint érdekes ami itt megy.
A torony alatt lévő barlang motívumáról nekem a Taposiris (világító)tornya ugrik be, mint párhuzam. Kétségkívül sokkal későbbi alkotás, de nem kizárt, hogy valami ősibb mintájára. A formavilága és arányai teljesen elütnek még a késő enyiptomitól is. Taposiris a hagyomány szerint az a hely amihez közel Izisz kikötött, hogy eltemesse Oziriszt. Aki, mint az alvilág istene, minden bizonnyal valamiféle beavatott volt.
"Na igen, ez persze kimondottan érdekes. Utána kell ennek nézni, meg amit korábban írtál barlangot. Sajnos eddig csak annak az egy szem lávacsőnek az említésével találkoztam."
- hát ezért írtam, hogy érdekes, mert csak arról az egyről olvastam (de attól még lehet több is valóban): Gruta da Ponta do Marco (mondjuk egy nyavalyás fényképet sem lehet róla találni)
"Ez honnan jön egyébként, hogy a Boldog Szigetek a Kanárik? Ahogy visszafelé keresgéltem, még a Küklopszok szigetét is arrafelé emlegetted."
Tehát én ezt gondolom: A Boldog Szigetek eszméje nem a regés Atlantiszhoz kapcsolódott, mely elsüllyedt, hanem az enyhe klímájú Kanári–szigetekhez. Ennek mítosza a görögöknél az észak-afrikai eredetű pelaszgoktól és a krétai i.e. II. évezredbeli hajóshagyományból származott .
Hogy honnan jön, hogy a Boldog Szigetek a Kanárik? - az ókori görög-római földrajztudomány már azonosította vele (Sztrabón, Ptolemaiosz, Sallustius és mások) mert az évszázadokkal korábbi költőik már leírták, noha nem igazán tudták merre van, majd amikor a hajósok ténylegesen felfedezték és leírták (mint II. Juba vagy Sebosus generális), már pontosan tudták, hogy ezek a Boldog Szigetek.
Azok akik korunkban alaposan átvizsgálták ezirányban a görög-római mítoszokat egyértelműen jutottak arra, hogy a Kanárik voltak ezek a szigetek, mint pld. Philiph Smith a már összegző tanulmányában (Fortunatae Insulea, 1854).
Livio Stecchini professzor sommás megállapítása: „A korai görög írók beszéltek a Boldog Szigetekről, melyek a világ szélén vannak, túl az Atlaszon. Egyetérthetünk, hogy a Kanári–szigetekről beszéltek”.
De itt van két link Stecchinitől ennek az ősi földrajztudománynak néhány téziséről:
Odüsszeia, mint csillagmítosz: "Nem ismerem ezeket a műveket, de ha csak erre akarják redukálni a történetet, az valóban túlzás...."
Én ismerem, foglalkoztam is velük, mert hátha, meg a tárgyhoz tartozna (kapásból semmit nem szeretek elvetni), s annak idején igazából kihagytam ezeket és hasonlókat, mert szorosan véve nem is tartozik az utazáshoz a különféle elméletek sorolása, de az Odüsszeia "Csillagászati vonatkozásairól" írtam már régen 8 oldalt (A4), az első két oldal itt van, ez róluk szól (és már összefoglalása tőlem a két könyvnek, de bőven elég):
"Laurin R. Johnson egy nem szakmabeli kutató –látszólag- eredeti ötlettel állt elő a Shining in the Ancient Sea: The Astronomical Ancestry of Homer's Odyssey c. munkájában (1990): Homérosz geográfiai pontjai az égen találhatók és sikerült dekódolnia az Ílászt és az Odüsszeiát, mint csillagtérképet. Odüsszeusz utazását az éjszakai égboltra helyezi és nem a Földközi-tengerre. Homérosz Okeanoszát a Tejúttal azonosítja, utalva A. B. Cook angol mitográfusra, aki megjegyezte, hogy a pre-görögök számára az Ókeanosz egyszerűen a Tejútat jelentette. Johnson szerint a Sziriusz testesítette meg Hádész kutyáját. A Holtak Földje, ahová Odüsszeusz ellátogatott, az Eridanus konstelláció. Kalüpszó otthonát a „tenger köldökén” azonosítja a Spica csillaggal a Szűz csillagképben. Mikor a hőst Szkheriában vendégül látták, megfelel a Nap mozgásának a Plejádokból a Szűz csillagképbe.
Útjának állomásait összekapcsolja a Hold pályájának pozícióival és kimutatja egyezéseit a hasonló hindu feljegyzésekkel. A Naksatrák Daksa 28 lánya volt, akiket a Hold pályájának 28 csillagképével azonosítottak. Odüsszeusz útja 11-14 ilyen állomást ír le helyszíneivel. Még számos csillagászati utalást fedezett fel a szövegben, de nem követjük tovább okfejtését, különösebben nem is érdekes számunkra, hisz Odüsszeusz annyiban tekinthető a csillagok vándorának, mint a többi mitikus hős Gilgamestől kezdve. Az ember ugyanis évezredek óta az égben a földi tájak mását és történéseit látta és megfordítva.
Sokkal inkább fontos számunkra a Homérosznál felbukkanó csillagászat részletek időbeli elhelyezése. Johnson szerint mükénéi korban tudósok hirdették Görögországban a csillagképek, a Nap, a Hold és a bolygók mozgásáról szóló tanokat, amit az énekmondók belevettek eposzaikba, akár az indiai védikus irodalomban is történt. Ezt a tudást persze sokkal régebbre, közös indoeurópai eredetre viszi, egy ős-indoeurópai szülő kultúrára, i.e. 3500 körülre. Az említett és az általa a szövegből kihüvelyezett csillagállások szerinte az i.e. 4000 és 700 közötti időszakban voltak. Azonosságot vél felfedezni a védikus irodalmakban szereplő Krittikas (Plejádok) i.e. 3. évezredbeli helyzetével. De felesleges a védikus szövegekkel keresni az Odüsszeia hasonlóságait, hiszen azok a csillagok nem csupán az árja őshaza felett ragyogtak. Mindenesetre Johnson elképzelései megnyitnak egy kaput abba az irányba, hogy Homérosz történései valójában egy sokkal régebbi időszakban lejátszódott eseményt írtak le.
*
Edna Johnston Leigh (1916-91) lánya és veje, Florence és Kenneth Wood 1999-ben kiadtak egy könyvet Homer's Secret Iliad: The Epic of the Night Sky Decoded címmel. A könyve bemutatja és tovább fejleszti Leigh hipotézisét.
Leigh azt gondolta, hogy az Íliászt azért alkották, hogy megőrizze az égbolt ősi ismeretét. A két eposzt szájhagyomány tartotta fenn évszázadokon át, hogy a szövegeket a dalnokok nagy pontossággal adták tovább.
Leigh megpróbálta kimutatni, hogy az Íliász híres Hajókatalógusában (amit az eposz legrégibb részének tart) szereplő 45 ezred valójában 45 konstellációt jelent. Ennek egyik bizonyítéka Aratosz költeménye, a Phaenomena lenne, amit Eudoxosz csillagatlasza nyomán írt. Ez szintén 45 konstellációt ír le, mégpedig ahogy azok i.e. 3000 és 1800 között voltak láthatók az égen. Leigh az Iliászban szereplő 45 konstelláció mellett mintegy 650 csillagot is azonosított. Például így válik Akhillesz a Sziriusz, Odüsszeusz az Arcturus csillaggá vagy Priamosz családja az Orion konstellációvá. A Holdat és az öt bolygót az istenek személyesítik meg: Hold – Héra, Vénusz – Aphrodité, Jupiter – Athéné, Mars – Árész, Szaturnusz – Poszeidón, hajnali Merkur – Apollón és esti Merkur – Hermész.
Leigh számításai szerint viszont a leírt csillagászati események hihetetlenül régiek. Például az egyik jelenetben, mikor a Skorpió (Menelaosz) megtámadja a Nyilast (Pandarosz), az i.e. 4400 körül történt. Egyébként előjön Ozirisz halála is az egyiptomi mítoszban, ami tkp. leírása annak az időnek, mikor az Orion eltűnt, mint heliakális konstelláció (i.e. 6700 körül).
Homérosz által leírt heliakális változások visszamennek i.e. 4400-ig, de Akhilleusz visszatérése Sziriusz csillagként a csatatérre, már i.e. 8700-ra mutat. A Szirius - az északi félgömb legfényesebb csillaga - Görögország felett eltűnt i.e. 15.000 körül, majd az említett időpontban újra megjelent.
Leigh úgy számolja, hogy az Íliászban lejátszódó csaták olyan égi eseményeket örökítettek meg, emlyek i.e. 2800 és 1800 között történtek, amellett, hogy hihetetlen régi korszakokra is történnek benne utalások, mint a Sziriusz visszatérésére az i.e. 9. évezredben. A történet végződik i.e. 2200 körül, röviddel azelőtt, hogy felbukkanna az új sarki csillag..."
- szóval ennyi elég is lesz tájékozódásként ebben az irányban.
"Laurin R. Johnson már előállt ezzel könyvében: Odüsszeusz utazását az éjszakai égboltra helyezi és nem a Földközi-tengerre. Homérosz Okeanoszát a Tejúttal azonosítja. Erre pár évre rá ráfejelt Leigh és Wood páros, akik szintén ősi csillagállásokból vezetik le az Odüsszeia kalandjait." Nem ismerem ezeket a műveket, de ha csak erre akarják redukálni a történetet, az valóban túlzás. Egy hatod-hetedrendű értelmezésként érdemes az ilyesmin elmélázni, de azt ugye nem gondolom, hogy Homérosz izzadva valami csillagmítoszt próbált volna összeszőni. Érdekes lehet azért ezen elgondolkodni, hogy miért vannak(?) ilyen összefüggések is, de persze messze nem ez a fősodor. A naphérosz téma egy kicsit más tészta, mert ez egy olyan motívum, ami régtől fogva a hermetika és az alkímiai egyik fő témája, hogy a egyiptomiakról ne is szóljunk; úgyhogy nem lenne meglepő, ha az Odüsszeiában is fel-feltünedezne valami hasonló, de persze azt megint csak látni, hogy nem ez a fősodor (hanem mellékzönge, felharmonikus, miegymás)
"ahol meg nem, ott nem kell keresni ilyen "hátsó" szándékot"
De hát ha egyszer maga Kalüpszó mondja! :-) No ő persze nem valamiféle kimondott beavatási próba elé állítja, inkább csak a processzus kibontakoztatását végzi úgy tűnik (ami azonban abbamarad, de ettől függetlenül Homérosz viszi a szálat tovább).
"Ha ez csupán egy beavatási vagy alkímiai tanmese, allegória lenne Homérosz részéről, tehát minden történés és kikötés... előre megkomponált valami, mint mondjuk a "Kémiai Menyegző" esetében, úgy nagyjából felesleges a létezés elemi síkjában (tehát amiben mindünk vagyunk, voltunk és leszünk) bármilyen szigettel azonosítani Odüsszeusz vagy az Argonauták helyeit, ahol jártak, hiszen ezek tkp. nem is léteztek." Ez valóban egy találó ellenpélda; nem, én sem gondolom természetesen, hogy az Odüsszeia valamiféle a Kémiai Mennyegzőhöz hasonló tisztán allegorikus szöveg volna. Azt gondolom, hogy a történetnek a fősodrata az a történeti-geográfiai alapzat, amiről eddig is értekeztünk a kutatásaid kapcsán. Az esetleges 'felettes' értelmezési szintek, mint pl. az allegórikus-alkimiai aztán erre épül rá, ezen keresztül fejezi ki, de úgy tűnik, a szerkesztés során nem ez volt az elsődleges szempont. Ez persze megszorítást is adott ezekre a ráépülő szinteket tekintve; vagyis nyilván nem lehetett annyira világosan és egyértelműen ezeket felépíteni, de erre tulajdonképpen nem is volt szükség, ha egy valóban 'ezoterikus' réteget akart elhelyezni, mert akik 'érzékenyek' egyes szimbólumokra, azok úgy is felfedik ezt (ahogyan Maier egyéb mítoszok kapcsán). Ezzel a mechanizmussal kapcsolatban lehet érdekes Ogügia, mert itt talán egy kissé szabadabb volt ezekről a szintekről szólnia. Bár máshol is megoldotta ezt problémát.
"Johnson pld. Kalüpszó otthonát a „tenger köldökén” azonosítja a Spica csillaggal a Szűz csillagképben... most akkor menjünk a Spicára?" Hát ilyet kérdezni...persze hogy menjünk! :-) Csak előbb ki kell ásnunk egy Főnixet...
"Másrészről, meg hasonlóan gondolom mint Nolanus, hogy ezen a "kincsek" megszerzésére Homérosz valóban hagyott utalásokat, ugyanakkor magára a beavatásra, tehát az alkímista tanokra is elhelyezhetett allegóriákat a szövegben." Igen, de itt lehet te egy kicsit másféle alkímiára vágysz, a külső, vegyészeti alkímiára. Ilyenre én még nem találtam, belső alkímiára annál inkább; de tulajdonképpen lehet értelmetlen elválasztanunk ezt a kettőt, mivel mindkettőt voltaképp azonos szimbólumrendszerrel fejezték ki. Meg mindenféle kütyüt használó alkímiáról hogy van-e szó, ilyet kimondottan nem találtam, csupán az általános alkímiai szimbolizmust. De már megint zsákbamacskát árulok, no majd kiderül.
"Majd Sykest említi, aki szerint Corvón lakott, s itt érdekes, mert azt írja: "ahol számos barlang van" (!)." Na igen, ez persze kimondottan érdekes. Utána kell ennek nézni, meg amit korábban írtál barlangot. Sajnos eddig csak annak az egy szem lávacsőnek az említésével találkoztam.
"Érdekes még, hogy Szkheria elképzelését krétai eredetre viszi, hogy a sziget valahol a Boldog Szigetek (Kanárik) közelében kellett lennie valahol." Ez honnan jön egyébként, hogy a Boldog Szigetek a Kanárik? Ahogy visszafelé keresgéltem, még a Küklopszok szigetét is arrafelé emlegetted.
Hogy csillagmítosz-e: "Ebben egyébként mindig van valami...." - mint írod, de egy ilyen történetbe sok mindent bele lehet magyarázni, hisz a csillagok is összevissza mozognak. Laurin R. Johnson már előállt ezzel könyvében: Odüsszeusz utazását az éjszakai égboltra helyezi és nem a Földközi-tengerre. Homérosz Okeanoszát a Tejúttal azonosítja. Erre pár évre rá ráfejelt Leigh és Wood páros, akik szintén ősi csillagállásokból vezetik le az Odüsszeia kalandjait. Engem egyébként a kutatásaik "melléktermékei" érdekelnek, tehát azon számítások és következtetések, melyek a történetek valódi korára vonatkoznak (és azok sokkal régebbiek, mint a "hivatalos" trójai háború ideje).
Úgy gondolom, hogy ahol Odüsszeusznak próbákat kellett teljesítenie (mint Kirké vagy a phaiákok) ott Homérosz maga is utal ezen beavatásra, ahol meg nem, ott nem kell keresni ilyen "hátsó" szándékot. Ha ez csupán egy beavatási vagy alkímiai tanmese, allegória lenne Homérosz részéről, tehát minden történés és kikötés... előre megkomponált valami, mint mondjuk a "Kémiai Menyegző" esetében, úgy nagyjából felesleges a létezés elemi síkjában (tehát amiben mindünk vagyunk, voltunk és leszünk) bármilyen szigettel azonosítani Odüsszeusz vagy az Argonauták helyeit, ahol jártak, hiszen ezek tkp. nem is léteztek. Ugyanez áll, hogy Homérosz az égitestek ide-oda mozgása nyomán írta meg eposzát (Johnson pld. Kalüpszó otthonát a „tenger köldökén” azonosítja a Spica csillaggal a Szűz csillagképben... most akkor menjünk a Spicára?). Vannak "csillagmítoszok", de ez alapvetően nem az, viszont arra jó, hogy azt mondja valaki: földrajzi valóságában ezek a helyek nem is léteznek, így kutatni ezeket teljesen felesleges. Egyébként ezzel a módszerrel(is) igyekeznek elvenni mondjuk Atlantisz létezését: hogy az csupán egy tanmese az "ideális államról".
Tehát azt nem gondolom, hogy Homérosz egy így összekomponált történetet írt le, aminek sok köze nincs a valósághoz, viszont azt gondolom, hogy az egész expedíció alkimista titkok és szerkezetek megszerzéséért folyt, vagyis valóban kapott ilyen téren beavatást vagy teljesíteni kellett neki különféle próbákat. Másrészről, meg hasonlóan gondolom mint Nolanus, hogy ezen a "kincsek" megszerzésére Homérosz valóban hagyott utalásokat, ugyanakkor magára a beavatásra, tehát az alkímista tanokra is elhelyezhetett allegóriákat a szövegben. Mivel mára úgyszólván egyedül a középkori alkimisták által írott könyvek adhatnak támpontokat, melyek még tartalmazzák ennek az ősi alkímiának morzsáit. Viszont ezekről Nolanus jóval többet tud nálam, igazából alig ismerem a középkori alkimisták könyveit, allegóriáit, s csak abból a szempontból foglalkoztam velük, ha a sokkal régebbi történeteimhez valamilyen fogódzót nyújtottak. Tehát valóban érdekel majd, ha talál párhuzamokat Nolanus az Odüsszeia és az alkimista allegóriák, rajzok közt....
Most azt nem mondtam, hogy a laisztrügón kincs elfért volna a zsebében, csak annyit, hogy bár a mennykő szétvágta hajóját ő - ahogy Homérosz írja - a csonkagerincet ökörszíjjal összekötözte az árboccal és azon ülve hánykódott még 9 napig. Ha ez egy faládában volt, éppen hozzáköthette ezt is. Viszont Kirké után nem szól semmit erről a kincsről, azt sem hogy ott hagyta, azt sem hogy magukkal vitték. Szóval tényleg nem lehet róla semmi biztosat tudni (viszont mint írtam elképzelhető, hogy Kirkétől magukkal vitték Hádész szigetére, de akkor meg vissza is kellett vinniük).
Másik észrevétel még, hogy Homérosz erőkkel borítottnak írja le a szigeteket, ami igaz is lehet, hiszen több Azori-szigetről feljegyezték, hogy azokon az első telepesek sűrű erdőket találtak, de az egy ilyen kis szigeten végzetes lehet, ha a fő építőanyagok egyike (a Húsvét-szigeten az összes fát elhasználták, s az első európai felfedezők ott már egyet sem láttak).
Aztán érdekes még Zsirov fejezete a könyvében Odüsszeusz utazásáról (76. oldaltól):
Itt említi, hogy Hennig Madeirára tette Kalüpszó szigetét, de ettől "manapság" sem északra, sem északkeletre nincs sziget, ami Szkheria lehetne (szerintem is ezen a tájon létezet és elsüllyed Szkheria). Majd Sykest említi, aki szerint Corvón lakott, s itt érdekes, mert azt írja: "ahol számos barlang van" (!). Érdekes még, hogy Szkheria elképzelését krétai eredetre viszi, hogy a sziget valahol a Boldog Szigetek (Kanárik) közelében kellett lennie valahol.
"vagy a Nap átkelését mutatják az Állatkör jegyein (páran szegény Odüsszeuszt is szeretnék újabban valamiféle csillagmítosznak betudni)." Ebben egyébként mindig van valami, csak általában felcserélik az okot az okozattal, vagy nem veszik figyelembe, hogy ezek a szövegek egyszerre több jelentéssíkon vannak összeszőve, és nem lehet ezek közül egyet kiválasztva monopolizálni a történetet.
A 12-es/6-os számszimbolizmus, Héliosz háttérben settenkedése és némely epizódok valóban arra utalnak, hogy Odüsszeusz egyszerre naphérosz is; csak éppen az értelmezők itt le is szoktak állni, hogy ezzel a dolog meg van fejtve. Erre szoktam mondani, hogy valójában ezzel éppen hogy semmi sincs megfejtve; mert az OK, hogy ezt felismerjük, de ebben megint nem maga ez az értelmezési keretrendszer a fontos, hanem hogy ezzel mit akartak szimbolizálni.
"én továbbra is inkább véletlennek tartom, hogy a hajótörése után odajutott. Ez nem volt az expedíciója tervében, viszont ez is mutatja Homérosz elbeszélésének hitelességét, hogy egy megtörtént kalandot mesélt el. Most hét év sem kellhet a tanítására, hisz azt már Kirkétől megkapta (de itt más próbatételről már szó sem esik)." Igen erre mondtam, hogy a konkrét történet szintjén lehet véletlen. Ha viszont a történetet mint a belső alkímiai processzus hordozóját tekintjük, akkor már nem véletlen. Éppen itt ejt el néhány dolgot Kalüpszó, amiből kezdett felsejleni nekem, hogy egy ilyen értelmezés is megbúvik a háttérben. A hét évről: ezek misztériumok nem egyszerűen 'eseményszerű' beavatások egymásutánjai. Az alkímia folyamat egyik lényegi tulajdonsága, hogy benne az egyes műveleteket állandóan ismételni kell, a különböző fázisok mindegyikében, de mindig egy kissé 'másképp', az adott fázisra jellemző módon; az anyag(ami ebben a szemléletben Odüsszeusz maga, a végeredmény pedig a halhatatlanság) folyamatos finomítása ez, a folyamat közben pedig az egyes fázisokban az egyes lépések, vagy lépéssorozatok újra ismétlik önmagukat, immár egy magasabb szinten. Tehát, (rekonstruálva) amikor a misztész megkapja egy adott műveletre vonatkozó beavatást, akkor az ezzel nem zárul le, nincs valami checklist, ahol ez kipipálja, hogy gyerünk a következőre. A műveletet újból és újból ismételni, a többi művelettel összhangban, azokból következően.
Amit Odüsszeusz Ogügién csinál, az pedig éppen ez. A folyamat egyes fázisainak hosszát az alkímiai szerzők rendkívül változatosan adták meg, látni kell, hogy ezek maguk sem konkrét időtartamokat jelölnek (persze jelölhettek ilyesmit is), hanem inkább egyfajta ritmust, egyfajta mértéket. Tehát azt, hogy itt 7 évig marad, azt ebben a belső alkímiai/allegorikus értelmezési szinten egyáltalán nem kell szó szerint vennünk, hanem a folyamat iterációjára utal (ezért is említettem, hogy más szerzők más időt mondanak, és hogy Homérosz szerintem nem véletlenül választotta éppen a 7-es számot).
"hogy Odüsszeusz mennyire bánkódott itt, 'hazavágyott'." Ebből egészen szinte viccet csinál Homérosz, ott bánkódik keservesen sírva a sziklákon lábát lógatva Odüsszeusz, de azért amikor megjelenik Kalüpszó, nem nagyon áll ellent neki hogy 'megvigasztalgassa', és aztán következik a szokásos alkímiai konjunkció.
"Az a fura, mintha már előre tudta, hogy a hyperboreusok "kincse" van náluk." Szerintem biztosan tudta, hiszen 'Hermésszel' az egészet már korábban kitervelhették...
"ha jobban belegondolok van egy harmadik lehetőség is: az mindig is Odüsszeusznál volt (legalábbis amig képes volt magával vinni)" Erre valóban nem gondoltam, ez is elképzelhető. Sajnos nem nagyon ismerjük a laisztrügón kincs jellegét, most ha valóban valami kisebb valami ez, amit az emberei kézben el tudtak lopni, akkor azt hordhatta magával. (De akkor mi lenne az a kincs, amit ki kellett rakodniuk?)
"Ez akkor nem egy vallási rítus leírása lenne, hanem valamilyen ősi, már az ókorban is érthetetlen, ám mindenképpen magas technikáé???" Itt én megint azt gondolom, hogy a kettő nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Amikor különböző fura kütyükről van szó, jogos azt technikainak gondolnunk, de ugyanekkor ezt már rituális keretek között használhatták, míg végül, vagy ezzel párhuzamosan létezhetett egy tisztán 'szakrális' értelmezés is.
"Szóval ezek után kíváncsian várom a történet alkímiai párhuzamait. Aztán Nolanus, teljesen magától értetődően rátapintottál erre a női vonalra, hogy egyszerűen milyen fontos szerepet vittek Odüsszeusz kikötésének helyein. Szóval mit gondolsz erről, vagy miért pont ezen tájon, s ennek lenne más értelme is...? Vagy mi szerepe volt a történetben Hermésznek? (ezt sem vizsgáltam, mert magának az út állomásainak felderítése elvette minden erőm)."
Ezt igyekszem majd valami módon külön összeszedni, mert itt ennek a belső alkímiai vonatkozásai off-topic lenne, lévén inkább történeti síkra koncentrálunk (meg ki tudja mikorra tudom egybeszedni, és hát eléggé 'elvont' is).
"A barlang és az ókori érmék (tán egyéb fémtárgyak) megtalálásához Corvón szonárra és fémdetektrorra lenne szükség." Gondolom itt inkább valamilyen Ground Penetrating Radar eszközre gondoltál, ez valóban elengedhetetlen felszerelésnek tűnik. Egyébiránt én is kissé szkeptikus vagyok e téren, mint Schenouda, már eddig is láthattuk, hogy mennyi féle képpen elpusztulhattak ezek a maradványok - de persze aki nem keres, az nem is talál, úgyhogy én nyitott vagyok bármiféle kutatásra, ami előrelépést jelenthet.
Én 'szakmailag' szakértő nem vagyok, csupán, mondjuk úgy, beleástam magam egyes dolgokba, amik e téren hasznosnak bizonyulnak. Szorosabban a témát tekintve még mindig tulajdonképpen ott tartunk, hogy próbálom feltérképezni, vagy leporolni Schenouda 'lábnyomait', amit az évtizedek kutatásával hátrahagyott. E téren lenne egyébként a legtöbb tennivaló; már korábban mások részéről is felmerült(Big, Kalamajkosz) az, hogy létre kellene hozni valamilyen dokumentációs projektet, ahol a Schenouda és aztán mások által is összegyűjtött anyagot össze lehetne szedni rendszerezetten (és egyáltalán, sok mindent még akár digitalizálni is kéne), illetve persze folyamatosan is mélységében bővíteni; jelenleg szerintem úgy néz ki, hogy ez kecsegtetne a legtöbb eredménnyel, de ehhez azért rengeteg időre és elkötelezett emberi erőforrásra lenne szükség. Jelenleg ugye Schenoudával ketten próbáljuk ezt fenntartani a 'szabad' időnkben, neki van egy csomó anyaga, ami érdekes lehet, nem beszélve az ő saját kutatási anyagairól (meg a sajátomról). Én indítottam egy angol nyelvű honlap projektet, de képtelenség ennyi mindent egyszerre csinálni: közösségi-dokumentációs siteot építeni, meglevő anyagot fordítani, új kutatásokat végezni és ezeket leírni stb.
Persze nyilván csak hab lenne a tortán, ha valahol konkrét kutatásokat lehetne folytatni, de hogy ennek valamilyen szinten legalábbis vajmi értelme legyen (fenntartva, hogy ennek eredményességére azért matematikailag nem éppen orbitálisan nagy a valószínűség), ahhoz azért, én úgy érzem, egy biztos háttérre és előzetes kutatásokra van szükség.
"A lényege annyi, hogy Homérosz azon kívül, hogy egy geográfiailag is behatárolható történetet adott, emellett 'elrejtett' egy misztérium/beavatási történetet is, amit allegórikusan értelmezhetünk; de persze ez a két szál át meg áthatja egymást." - persze ez a két szál van benne egyértelműen, csak én inkább magára az utazásra fektettem a hangsúlyt, ami mindig konkrétabb, érthetőbb és kézzelfoghatóbb, mint a nehezebben emészthető misztériumokról, próbatételekről való kesze-kusza elmélkedéseknek. Sőt, néha az ilyen mítoszoknál (mint Gilgames, Héraklész) a hős kalandjait valójában az égitestek mozgásával hozzák párhuzamba, hogy ezek eredetileg csillagmítoszok vagy a Nap átkelését mutatják az Állatkör jegyein (páran szegény Odüsszeuszt is szeretnék újabban valamiféle csillagmítosznak betudni).
"A fentebbiekből következik, hogy Odüsszeusz kalandja Kalüpszóval nem lehet véletlen." - én továbbra is inkább véletlennek tartom, hogy a hajótörése után odajutott. Ez nem volt az expedíciója tervében, viszont ez is mutatja Homérosz elbeszélésének hitelességét, hogy egy megtörtént kalandot mesélt el. Most hét év sem kellhet a tanítására, hisz azt már Kirkétől megkapta (de itt más próbatételről már szó sem esik). Homérosz meg nem győzi hangsúlyozni, hogy Odüsszeusz mennyire bánkódott itt, "hazavágyott". Kirké, Kalüpszó és Nauszikaá: itt azért annyi lenne a bökkenő, hogy ez utóbbi nem istennő, s nem halhatatlan, hanem a király lánya.
"Aztán még egy amolyan kis desszert, Ogügia ugye a Tenger Köldöke, namost Corvo csak nekem tűnik épp ilyen alakúnak?" - ez jó, csak most veszem észre én is...!
"De miféle kincseket hoztak Kirkének?" - nagyszerű, amit írsz, hisz Kirkét vajmi kevésbé érdekelték volna (a "biztonságba helyezésük") Trója nevű kis feudális központ aranykarperecei meg ezüstnyakláncai. Az a fura, mintha már előre tudta, hogy a hyperboreusok "kincse" van náluk.
"Felmerül a kérdés, hogy a laisztrügón kincset ki akarta használni. Két eshetőség van..." ha jobban belegondolok van egy harmadik lehetőség is: az mindig is Odüsszeusznál volt (legalábbis amig képes volt magával vinni). Ha megnézed a hajója elsüllyedése után nem úszva sodródott 9 napig, hanem a hajó árbócrúdjába meg egy-két más eleméhez kötözte magát. Viszont Kalüpszótól a phaiákokhoz menet a tutaja a partok előtt szétesett... Hát, még az lenne a legjobb, ha a Kirké szigetén maradt volna. Ez egyfajta cserealapot képezett Kirkénél más dolgokért cserébe. Ha erre érted, hogy logikus-e, úgy persze, korábban én abban voltam, hogy ez nyilván elveszett, hiszen Odüsszeusz még két hajótörést élt át ezután.
"megint utalok itt az Odüsszeiaban szereplő egyes eseményekhez köthető számszimbolikára, Schenouda, tudsz arról, hogy vizsgálta ezt már valaki?" - mondjuk én észrevettem, de komoly vizsgálatnak nem vetettem, mégpedig az egyik "állomás" kapcsán, mert hirtelen szembejött, de annak idején nem kevertem ide, mint ahogy te is panaszkodsz, és igaz is, mert a végén annyira szerteágazó lett volna, hogy már követhetetlen...
Ez éppen a Kirké utasítására elvégzendő próbatétel kapcsán jött elő: Az alvilágba leszállást leíró tizenegyedik fejezet címe Neküia, ami alvilágjárást, a holtak lelkének megidéző rítusát jelenti. Egyes tudósok úgy gondolták ez a rész később került be az Odüsszeiába, de az érveik mára gyengelábaknak bizonyultak, hisz meg sem értették Homéroszt....
Az egész kimmerioszokhoz való út és Tartaroszba való leszállás csupán egy próbatétel lett volna, mit a beavatottnak teljesítenie kell? Huszonkét társának Kirké általi átváltozása és visszaváltozása nem más, mint e próbatétel teljesítése? Tegyük hozzá: hogy a régi ezoterikus hagyomány szerint Egyiptomban az adeptusoknak 22 évig kellett tanulnia. A Tarot Nagy Arkánumának 22 lapja van, mely 22 egyiptomi istent és a hozzátartozó allegóriát jelöli, ami Thot Könyve. A 22 lépcsőfok több esetben előjön az egyiptomi beavatásban, az Amentibe való leszállásnál, és ott van Odüsszeusz 22 társa. (Szóval csak ennyit fejtettem ki a számok irányából, de nyilván több van).
Odüsszeusz Hádész szigetére érve -Kirké utasításának megfelelően- egy négyzet alakú gödröt ás. Érdekes, hogy Orpheusz egy kolkhiszi templom udvarán szintén ásott egy négyszögletes gödröt. Mindkét esetben az lenne a szerepe, hogy túlvilági lelkeket idézzenek meg benne. Egyébként az egyiptomi templomok pincéiben vagy a Nagy Piramis alsó kamrájának padlójában is hasonló négyszögletes aknákat találtak, melyekről azt gondolják, Szokarisz birodalmának bejáratát szimbolizálták.
Viszont az egész lehet már egyszerű humbug, szemfényvesztés, mert mikor Orpheusz a négyszögletes aknát kiásta, ezt írtam 7699-es hsz-emben:
"Ezalatt Médeia bement a kolkhiszi „legtitkosabb templomba” és onnan egy kosárban különböző tárgyakat hozott ki. Majd beavatta ezen tárgyak misztériumába Orpheuszt. Azt gondolom, hogy ezek a nagyon titkos tárgyak azonosak lehettek azzal, amit a középkori alkimisták allegorikus képein a Nap és a Hold jelképével ábrázoltak."
A 8344-esben nemrég meg ezt írtam: "Az Ilmarinen által kovácsolt Nap és Hold pedig végig felbukkant korábbi beszámolóinkban, mint az alkimista titkok egyike a krétai Labirintustól Kolkhiszig, mint a belső, fémfalú titkos szobák tartozéka... (talán ezt vitték el Odüsszeusz felderítői?)."
- Ha Odüsszeusz a laisztrügónoktól is teljesen hasonló alkimista eszközöket hozott el, úgy nem lehet, hogy a Hádész szigetén, annál a rejtélyes aknánál, ugyanúgy használta azokat, mint Orpheusz Kolkhiszban...? Ez akkor nem egy vallási rítus leírása lenne, hanem valamilyen ősi, már az ókorban is érthetetlen, ám mindenképpen magas technikáé???
Szóval ezek után kíváncsian várom a történet alkímiai párhuzamait. Aztán Nolanus, teljesen magától értetődően rátapintottál erre a női vonalra, hogy egyszerűen milyen fontos szerepet vittek Odüsszeusz kikötésének helyein. Szóval mit gondolsz erről, vagy miért pont ezen tájon, s ennek lenne más értelme is...? Vagy mi szerepe volt a történetben Hermésznek? (ezt sem vizsgáltam, mert magának az út állomásainak felderítése elvette minden erőm).
"Nagyon jó, mert egyáltalán nem ördögtől való, hogy amiket írtam, és pusztán Homérosz elejtett szavaiból, hogy ne lehetne éppen (és főképpen) az alkimista-szálon tovább menni."
Ez most egy kissé szerteágazóbbnak tűnik, mint gondoltam, úgyhogy kell még valamelyest rágódnom rajta. Régebben már te is foglalkoztál hasonlóval. A lényege annyi, hogy Homérosz azon kívűl, hogy egy geográfiailag is behatárolható történetet adott, emellett 'elrejtett' egy misztérium/beavatási történetet is, amit allegórikusan értelmezhetünk; de persze ez a két szál át meg áthatja egymást. Ennek a beavatásnak vagy misztériumnak a jelképi nyelvezete pedig nagyon közel áll az alkímiáéhoz, némi hangsúlyeltolódást megengedve, de még ez is jelen volt a későbbi hermetikában. Itt egyrészt vezérfonálként a 'Nő általi beavatás' jelenik meg, ami persze Vénusz misztériumaira utal, másrészt maguk azok a helyek, ahol ez megtörténik, és ahogyan megtörténik; de még az ehhez 'járulékosan' tartozó epizódokban is vannak nagyon fontos műveletek, pontosabban olyan események, amik ebben az értelmezésben műveleteket reprezentálnak, ezekre már korábban utaltunk. Pl. ilyen az, hogy Odüsszeusz szerencsétlen társait folyamatosan falja valami (és itt érdemes a számszimbolikára odafigyelni, persze máshol is), hogy végül a maradékuk a vérszínű vízben roncsolódjon darabokra... (amiből Odüsszeuszt a nimfa-istennők 'pecázzák' ki).
A tengeri kalandok beavatási szempontból tekinthető velejét három fázis, három sziget és három nő alkotja, Kirké, Kalüpszó és Nauszikaá. Mindhárom esetben jellemző, hogy a műveletekre vonatkozó szimbólumokat, szimbólum rendszereket rejt el Homérosz, és ezek bizony fel sem tűnnek addig, amíg az alkímiai képeket és műveletsorokat nem tanulmányozza az ember. Ez a három epizód bizonyos tekintetben nagyon hasonló, szinte már repetitívnek hat, persze vannak jócskán eltérések is, de ezek a processzus előrehaladásából következnek, és ez a logika megint csak az alkmia egyik legmeghatározóbb jellegzetessége. No ennyit így egyelőre általánosságban.
A fentebbiekből következik, hogy Odüsszeusz kalandja Kalüpszóval nem lehet véletlen. A mese 'felszínes' narratívájában lehet véletlen, de az allegórikus szinten nem; úgy hiszem Homérosz nem véletlenül szerepeltette, egyszerűen szükségszerűen egy fontos részét képezte a misztérium 'logikájának'. És itt megint csak nem tudom véletlennek tekinteni, hogy Homérosz itt éppen 7 évet adott a műveletek elvégzésére (míg más források egy évet, vagy éppen ötöt), szóval feltehetjük, hogy nem véletlenül választotta költőnk itt megint csak az alkímiai processzusok iterációjára vonatkozó 7-es ciklust, egyáltalán megint utalok itt az Odüsszeiaban szereplő egyes eseményekhez köthető számszimbolikára, Schenouda, tudsz arról, hogy vizsgálta ezt már valaki? Aztán még egy amolyna kis desszert, Ogügia ugye a Tenger Köldöke, namost Corvo csak nekem tűnik épp ilyen alakúnak?
De most hogy konkrétabb vizsgálódások vegyem az irányt, érdemes megjegyezni, hogy Kirké lakhelye, Kalüpszó barlangja és végül a Najádok barlangja erős párhuzamokat mutat, szóval ezek közül ábrázolhatná tulajdonképpen bármelyiket a Barberini ábra, itt azzal értek egyet, amikor azt írod, hogy ezek mindegyike egy közös 'tervet' vagy felépítési logikát követett; és ezekhez, legalábbis 'berendezési' szempontból hozzávehetjük Alkinoosz palotáját (meg talán egyebeket, ahol 'Zeusz' sírja, trónszéke stb található).
Ezzel kapcsolatban felhoznék pár dolgot, amit ebből a szempontból vizsgálva még nem találtam (átfutottam megint a régebbi írásokat, de mondjuk lehet elsiklottam valami felett). Ezek ahhoz kapcsolódnak, hogy Kirké és Kalüpszó lakhelye nagyon hasonló. Még maguk a nimfa-istennők is igen hasonlóak egymáshoz, mindkettő ugye rettentő mód ragaszkodik Odüsszeuszhoz, és mondjuk úgy, 'tantrikus' beavatásokban részesíti. Pl. ezután még a két papnő viseletét is hasonlóképpen írja le:
Kirké:
"s már az aranytrónszékű Hajnal is eljött. S drága palástot adott rám és szép inget a nimfa; ő maga szép nagy ezüst köpenyét keritette magára, könnyűt és kecseset, csípője köré övet öltött, szép aranyosmívűt, s fátylat boritott a fejére."
Kalüpszó:
"Majd hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből, hát köpenyét, ingét fölvette azonnal Odüsszeusz, tiszta fehér széles leplét fölvette a nimfa, könnyűt és kecseset, csípője köré övet öltött, szép aranyosmívűt, s fátylat boritott a fejére."
Úgy tűnik direkte játszik itt Homérosz a repetícióval (és persze egyebütt is általában egymás mellett szerepelteti őket), két, hasonló jellegű beavatást jelez ez, vagy más szemszögből nézve egy iteratív jellegű processzus két stációja. És persze Odüsszeuszt otthon is egy 'hálóarcú', szövögető papnő várta...
A hajnal szerepeltetése pedig, ezt Schenouda is megállapította már régebben, megint csak nem véletlen, ismét Vénusz misztériumaival van dolgunk; ez egyébként állandóan visszatér Homérosznál és aztán későbbi szerzőknél középponti alkímiai és 'okkult' szimbólummá válik.
Hasonló ismétlődés később (miután a társai, hogy úgy mondjam, 'feláldozódtak') a hajótörés motívuma, mindkétszer megint csak két szépséges nő 'mossa' ki Odüsszeuszt a 'vizek szennyéből'.
Nade vissza a két nimfa-istennő hasonlóságához. Tudjuk, hogy Kalüpszó barlangjánál négy forrás eredt, és azt is tudjuk, hogy voltak szolgálóleányai ('papnő testület', ahogy korábban Schenouda mondta volt). Márpedig Kirké szolgálóleányairól is éppen ugyanezt olvassuk: "És ezalatt a teremben a szolgálói sürögtek; négyen voltak, ezek tartották rendben a házát; forrásoktól származtak, gyönyörű ligetektől, és tengerbefutó, rohanóvizü szent folyamoktól."
A kettőt összevetve feltehetjük, hogy Kalüpszó esetében is négyen lehettek, a négy forrás szerint, 'forrástól származtak', tehát nimfák, illetve Kirké esetében is itt ez a forrás/nimfa négyesség.
No jó mondhatnánk, de Kalüpszó barlangban lakott, Kirké meg mégiscsak sima kövű építményben. Először is hozhatnánk ugye, hogy Terceirán, ahonnan a füst 'Kirké termeiből' felszállt, minden bizonnyal kénes barlangok voltak (egyébként itt is, meg Corvón is vannak láva csövek). De van itt valami érdekesebb: amikor Kirké megtudja, hogy Odüsszeusz érkezett hozzá, (akinek érkezésére ugyebár Hermész, a par excellence alkímiai isten már korábban alaposan felkészítette), mit is kér Odüsszeuszéktól legelőször, mintha ez lenne a legfontosabb?:
"»Isteni sarj, Láertiadész, leleményes Odüsszeusz, menj most innen a tengeröbölhöz, fürge hajódhoz. Vonjátok ki először a szárazföldre a bárkát, kincseitek barlangba tegyétek a fölszereléssel; aztán jőjj ide vissza, s a kedves társaid is hozd.«"
Ahh, megvan hát a hiányzó Kirké-barlang! Ő bizonyára kényelmesebb volt, mint Kalüpszó, és építtetett magának inkább egy 'házat', de a nimfa-barlang még jól jött néha - pl. ha egy beígért expedíció 'kincseket' hoz; és itt emlékezzünk Odüsszeusz hazaérkezésére, amikor a phaják hajó partra teszi az alvó Odüsszeuszt, ébredése után az első dolog, hogy Athéné tanácsára elrejtsék a titokzatos kincseket a még titokzatosabb Najád-barlangunkba, a tengeri vén kikötőjénél... De miféle kincseket hoztak Kirkének? Talán még mindig a trójai fosztogatás zsákmányát hurcolták? És mit törődött volna ezzel Kirké? Nos, Schenouda korábban írta a laisztrügóniai eseményekről:
"Odüsszeusz két felderítője persze ilyesmit képtelen is lett volna elcipelni, őket üldöző vademberekkel a nyomukban, de lehet nem is ez volt a céljuk, talán egy olyan tárgy kellett nekik, ami kapcsolódott ehhez, de már a phaiákok annak nem voltak birtokában, s hogy megszerezték, az valószínűnek látszik, mert éppen ez után hajóztak Kirké szigetére, hogy beavatást kapjanak a Grál működésébe." Így már érthetővé válna a dolog, hogy a hyperboreus kincset védte Kirké, és valószínűleg az egész expedícióban ez egy fontos részfeladat, hiszen Hermész és Kirké már régóta tervezgették ezt, így érthető, ha ez az első, amit Kirké biztonságba akar helyezni. Főleg, hogy ezután elküldi őket hajóstul a Hádész kapujáig, ahonnan ki tudja, hogy visszatérnek-e.
Felmerül a kérdés, hogy a laisztrügón kincset ki akarta használni. Két eshetőség van, vagy valóban Szkheriára kellett volna továbbszállítani, és ez a szomorúbb lehetőség, mert akkor ezt valahol Corvo és Héliosz szigete között kéne keresnünk az óceán fenekén. A másik, hogy Kirké megtartotta magának, és amikor továbbindultak Odüsszeuszék, ezt már nem pakolták vissza, és Kirké használta tovább egészséggel a barlangjában, ahogy a phaják kincseket a najád-barlangban. Ez kecsegtetőbb alternatíva, mert optimális esetben ez még ott lapul valahol Terceirán a Kirké-barlangban (ha csak innen is tovább nem rabolta valaki). Mit gondolsz erről Schenouda, logikus ez így, vagy van valami bökkenő, amit nem vettem figyelembe?
Irod: "Az van, van, főként alkímiai, kezdek mindenhol Michael Maier módjára szimbolikus allegóriákat látni (erről rövidesen beszámolok)."
Nagyon jó, mert egyáltalán nem ördögtől való, hogy amiket írtam, és pusztán Homérosz elejtett szavaiból, hogy ne lehetne éppen (és főképpen) az alkimista-szálon tovább menni. Akár az alkimista allegóriák -így Maieré is- talán tovább is vihetnek Kalüpszó rejtélyes személyéhez, barlangjához és szigetéhez...
„jőjjön már haza ő, ide vissza vezesse a daimón” (ithakai fohász Odüsszeusz hazatéréséért)
Homérosz meséli, hogy Odüsszeusz expedícióját katasztrófa érte, mert "mert ragyogó villámmal fürge hajómat Zeusz szétszelte". Kilenc napi hánykódás után jutott el Ogügié szigetére (mely nem azonos azzal az óceáni szigettel, amit Plutarkhosz említ Britanniától öt napi hajóútra, melyre már René Guenon is rájött, azaz hogy két Ogügié volt az óceánon).
A sziget "jó messze a vízben", "hullámvert szigeten, hol a tenger köldöke fekszik", ami az ismert világ határát, az óceán közepe táját jelentheti.
A sziget kicsi, de erdő borítja. Említi a nyelvüket öltögető "tengeri varjak" (korônai einaliai) tömegét. Corvót pedig már - portugál felfedezése előtt!- a portoláno szerzők is ezekről a varjakról nevezték el („Insula Corvi marini”, azaz "Tengeri Varjak Szigete"). Ezek kétségtelenül azonosak Corvo sziklafalain fészkelő kormoránokkal (de ezekről régebben már szóltam).
Szóval pár dologra felfigyeltem még, ami különös...
Kalüpszó nimfa a titán Atlasz lánya volt, Homérosz jelzői rá: "cseles", "félelmetes istennő", "rettenetes", "csalfa", azaz ugyanúgy boszorkányistennő, mint Kirké, a sziget nem csupán az ő remete szigete, hanem száműzetésének helye. Vajon mi oka volt Homérosznak, hogy ilyennek írja le...?
Legérdekesebb persze "barlangjának" leírása. Egyedül Hermész istenről, az istenek hírnökéről jegyzi meg, hogy járt a szigeten és a barlangban. Hermész látogatását így írja le (az idézetek mind Homérosztól Devecseri fordításában):
"Végre midőn odaért már arra a messzi szigetre,
ott a sötétlila tengerből a mezőre kilépett
és ment, mígnem a nagy barlanghoz elért, hol a nimfa
élt, az a szépfonatú; s őt otthon lelte lakában.
Tűzhelye nagy lánggal lobogott...
...
bent szép hangján danolászva a nimfa
járt a szövőszéknél és szőtt, vesszője arany volt.
Kétoldalt viruló erdő állt sűrün a barlang
mellett, ...
...
Mélyölü barlangjának ...
...
Tisztafehérvizü forrás négy folyt sorban előtte,
jó közel egymáshoz, s kanyarogva, ez erre, az arra.
Körben a zsenge mezők...
....
Ott állt meg s ámult ...
Majd miután mindent megszemlélt lelkes örömmel,
nyomban a tág barlangba került."
Odüsszeusz érkezését így írja le Ógügié-ra, ahol Kalüpszó:
"él, félelmetes istennő, akihez soha nem jár
látogatóba sem égilakó, sem földi halandó;
engem azonban, a búsat, a daimón tűzhelye mellé
vitt el"
Tehát az a leírás értelme: a messzi sziget kikötője egy lapos terület, mögötte rét-mező. Innen valamilyen út vezetett egy magasabban fekvő helyre, ahol a nagy barlang volt. Előtte illatos rét, és négy forrás futott el négy irányba. A barlang mögött és két oldalán már erdő következett. A közkeletű vélemény, hogy egyedül Kalüpszó lakja a szigetet, ami nem igaz, hanem akár Kirké esetében, Homérosz egyszer megemlíti, hogy mikor Odüsszeusz és Kalüpszó asztalhoz ültek "lányok" szolgáltak fel. ez is tovább erősíti azon véleményünket, hogy abban az időkben az Azori-szigetek több tagját papnők kis csoportjai népesítették be....
Corvón így néz ki a partraszálló hely, mintha Homérosz leírását látnánk ma is, pedig több ezer év eltelt már... A házak helyén mező volt, majd út vezetett fel, vagy három km-en a hegyre:
Aztán a nagy barlang belseje:
Ugyanúgy van benne "szövőszék" (aranyvesszővel) mint Kirké szobájában vagy a Nimfák barlangjában, ahová Odüsszeusz a phaiákok kincsét rejtette. Kalüpszó hellyel kínálja a hozzá betérő Hermészt: "fényes székre leültetvén őt, szép ragyogóra". Ebbe ülteti Odüsszeuszt is. Itt megint eszünkbe juthat a krétai korübantok barlangjában Zeusz királyi széke.
És itt vajon mire utal Homérosz: "Tűzhelye nagy lánggal lobogott" ?, de egy másik sora a még rejtélyesebb, hogy itt van a barlangban: "a daimón tűzhelye".
Aztán Kalüpszó ezt ígéri a hercegnek:
"szivesen fogadott és táplált; mondta, hogy engem
még örökéletüvé is tesz, s örökös fiatallá".
Ezt komolyan is gondolja, mert Hermésznek:
"odatette az asztalt,
ambrosziát tálalt, vegyitette a vérszinü nektárt"
Az ambroszia és a nektár az istenek étele és itala volt, ami őket örök fiatalságban tartotta. Az "asztal" meg nem a közönséges asztalt idézi fel, hanem a Grál ebédlőtermének asztalát, vagy Salamon templomának Hekaljában felállított asztalokét vagy az egyiptomi Hórusz Szem ebédlőasztalát. De a jelenet Odüsszeusszal is lejátszódik:
"ő maga szemközt ült le az isteni hős Odüsszeusszal,
s ambrosziát és nektárt hoztak elébe a lányok."
Ezt az isteni étket, mely lelassítja a sejtek öregedését, az ősi alkimista titkok közé sorolják: ennek titkát keresték már hiába a középkori alkimisták. Előállításához ugyanúgy athanor, alkímiai kemence kell ("daimón tűzhelye"), mint más alkimista művelethez.
A sziget térképén jól látszik, hogy a lapos kikötőből ha egyenesen tartunk a sziget belseje felé, s elérjük a hétszáz méteres dombtetős részt éppen egy olyan helyre jutunk, ahonnan négy forrás tart a tenger felé. Bár ilyen forrás több is van a szigeten körbe, de ezek nagyjából ott vannak, ahol Homérosz leírása nyomán logikusan is lenniük kellene.
Sőt, tovább megyek: Isserlin azzal számol, hogy a Corvón letelepedett föníciaiak építettek itt egy Astarta-szentélyt (amit a középkori telepesek rég széthordtak). Egerton Sykes szerint az egyiptomi hajósok is jártak Corvón az i.e. 2. évezredben, s meglehet, hogy egy papiruszon fennmaradt hajóstörténetben szereplő "Ká szigete" azonos lehet vele. A szigeten egy bölcs "kígyó" élt egy barlangban, társai akkor pusztultak el, mikor a szigetre esett egy "csillag". Ami az egyiptomiaknál egy drágakövekkel ékesített mindent tudó kígyó, Ká, az lehet hogy Homérosznál a rettenetes és félelmetes Kalüpszó, akitől még az istenek is tartottak?
Podolyn beszámolt a 18. század közepén a sziget nyugati oldalán lévő ősi kőépítményről, amit egy tengeri vihar rombolt le. Ha voltak fenn a hegyen ilyen kőépítmények vagy a kikötőben, azt a középkori portugál földművelő telepesek, mint építőanyagot felhasználták falujuk építéséhez, hisz a házak, gazdasági épületek és utak ilyen kövekből épültek. A hegyoldalon túljutva egy háromszáz méter mély kaldera következik, az alján még ma is kisebb tavacskák csillognak, de mi van ha ezek egy nagyobb tó maradványai, melyek az ősidőkben megtöltötték a vulkáni kürtőt?
Szóval nem valami hasonló kép tárulhatott évezredekkel ezelőtt a látogató elé, mikor a nagy barlang előtti réten állt, források folytak széjjel előtte, a barlang mögött láthatott néhány kőépítményt... mint amilyet a Barbarini-paletta is ábrázol? Azt nem mondhatom, hogy ezt a helyet ábrázolta, de mivel egy sémát rajzolt, és mint elbeszéltem ezt a vízözön előtti technikát - számunkra már teljesen érthetetlen okokból - így helyezték el, így alakították környezetét a "helynek".De azt mondhatom, hogy a két hely: Kalüpszó barlangja és a Faber által közölt "Kabirikus barlang" ábrázolása eléggé hasonló lehetett...
A Barbarini-féle kép bal szélén még azt is láthatjuk, hogy a barlang melletti hegyoldal - talán földrengés hatására- leomlott, s valószínűleg magával rántott egy épületet is. Valami hasonló játszódott le itt is végüls, s valamelyik hegyomlás a barlangra omlasztotta a fölé eső földtömegeket, így betemetve azt...?
De akkor is, a "kabirikus barlang" képén az athanor ("daimón tűzhelye") közelében ott van egy daimón szobra, az igazi daimóni alaké, ahogy némely alkimista rajz is mutatja ezeket a lényeket... s amikor a mi hercegünk az óceánon bolyongott, ez az ősi varázslat még élő volt, láthatta és megfigyelhette...
"Kiváncsi vagyok, Nolanus van-e valamilyen véleménye erről a barlangról?" Az van, van, főként alkímiai, kezdek mindenhol Michael Maier módjára szimbolikus allegóriákat látni (erről rövidesen beszámolok).
De ettől eltekintve én barlangból ezt hiányolom:
Kalüpszó barlang:
"s bent szép hangján danolászva a nimfa járt a szövőszéknél és szőtt, vesszője arany volt."
Najádok barlangja:
"S hosszu szövőszékek kőből, ezeken meg a nimfák tengeri bíbor szép szövetet szőnek, csoda látni;"
Elképzelésem szerint Nagy Atlantisz pusztulása után - mely királyság uralkodott az óceán számos kis szigetén - egy sajátságos és bizarr kultúrák maradtak fenn századokon át, a számunkra prehisztorikusnak nevezett időkben (ahogyan azt Markellos történetíró feljegyezte). Ez az időszak az i.e. 4. évezred végéig tartott, mikor ennek a korszaknak a vége lett, hatalmas katasztrófa történt ekkor, mely elsöpörte ezeket a kis tengeri királyságokat...
A Mediterránum és Nyugat-Európa lakó mind erre az óceánra helyezték a Holtak Birodalmát, a túlvilág földjeit. Számukra a Gibraltári-szoros jelentette az átkelést a halál vizeire, ugyanakkor számos mítosz maradt fenn az Ókeanoszban létező Boldog Szigetekről, amazonok vagy papnők által lakott szigetekről, és más fura tisztelet övezte kis szigetekről. Stecchini professzor is sokat írt erről különböző tanulmányaiban:
Itt őrizhették több kisebb-nagyobb "szent" szigeten egy nagyon ősi, vízözön előtti technika rekvizítumait, melynek maradékát az ókori alkimisták tartották fenn, s csupán már zavaros szele jutott el a középkorig, ezeknek a tanoknak.
Azt a "technológiát" ismerték - valamilyen szinten - az ókori civilizációk papi kasztjai. Ennek ismertetőjegyei: szikla (kő) és forrás (víz), vannak még mások is, de ezek sosem hiányoznak. Az egyik ilyen hely a Barbarini-féle bronztáblának rajza, amivel itt rengeteget foglalkoztunk:
Én sosem mondtam, hogy az igazi "Grált" mindenfelé őrizték volna, amit csak felsoroltunk, tehát Kalüpszónál sem, mert az csak az egyik centrumból lopták át a másikba, viszont ugyanez a technológia reprodukálta az egészet kicsiben, ill. más hasonló technikai rekvizitumokat is őriztek.
Mind a kelta, mind a pelaszg és más hagyományok azt mondják, hogy az Atlanti-óceánban voltak olyan kis szigetek, ahol papnők őrizték ezeket, s Odüsszeusz náluk bolyongott. Artemidórosz feljegyezte, hogy a piciny Sein-szigeten kilenc druida papnő élt, akik egy szent "üst" fölött őrködtek.
Néha az ősi, titkos kultuszhelyek elrendezésének leírása is segítene, ezen technika felfedésében, de ilyen érthetően kevés maradt. Porphüriosz leírja, hogy Püthagoraszt beavatták a krétai Ida-hegy barlangjában, mely a rejtélyes korübantok ősi fészke volt, s mélyen a történelem előtti korba nyúlik. Említi a barlangban Zeusz díszes trónját. A Barbarini-paletta kabirikus barlangjának rajzán egyfajta "hamisításnak" gondoltam, hogy a barlang belseje tkp. "üres", és az egyik elem, ami hiányzik, az egy ilyen "trón". Hozzáteszem, hogy Ozirisz, azaz Usiri nevének jelentése a "Szem Trónusa". Ízisz hieroglifajele egy trón, míg Oziriszé több ennél, magában foglalja a trónt (Ízisz), rajta egy szemmel. Ízisz technikai értelemben a Szem tartója.
Porphüriosz azt is mondja, hogy a korübantok barlangjában volt "Zeusz sírja" is, ugyanakkor a kolkhiszi székhely, a szintén kis szigeten lévő, Aia kőfallal körbezárt területén, ahol az Aranygyapjút őrizték, az Argonautica Orphica írója megjegyzi, hogy a fa mellett volt "Zeusz Chamaizelos sírja" (és a prehisztorikus kolkhiszi civilizációnak szintén voltak kabir-korübant vonatkozásai).
Szóval ott tartottam, hogy újraolvastam mit írt a beavatott Homérosz a prehisztorikus Ogügié szigetéről, ahol Kalüpszó élt...
Mindenesetre szkeptikus vagyok arra nézve, hogy ennyi idő távlatából lehetne bármi bizonyítékot találni Corvón és éppen Odüsszeusz utazására, hiszen ilyen bizonyíték nincs azoknál a magyarázatoknál sem, melyek Szicília körül hajóztatják Odüsszeuszt. Biztosan nem találunk már egy falravésett monogramot tőle, hajóinak roncsait sem, de semmit. A legfőbb bizonyíték Homérosz leírásának értelmezése.
Az egész sziget kicsi, 3,5 km az átmérője, lazán átsétálható vagy körbe sétálható, és már több mint ötszáz éve lakják földművesek, akik tkp. azt csináltak, amit akartak. A másik veszély az Azori-szigeteken, hogy mind a kilenc sziget vulkanikus eredetű. Az övezet régóta szenved a folyamatos földrengésektől, vulkánkitörésektől, cunamiktól.
Mióta az első európaiak letelepedtek itt harminc jelentős földrengést jegyeztek fel. 1439-43 között volt az első, 1522-ben meg egy hatalmas földrengés Sao Miguel akkori székhelyét rombolta le, s a szigeten 5000 halottja volt. De Sao Miguelen az utóbbi 3000 évben 19 nagyobb vulkánkitörés is volt. Számos esetben emelkedtek ki a szigetek közelében a tengerből vulkánok majd süllyedtek vissza. Sao Miguel a felfedezésekor (1430 körül) még két sziget volt, de 1563-ban egy vulkánkitörés összekapcsolta az egymáshoz nagyon közeli két szigetet. Hogy mennyi ilyen lehetett Corvón nem tudni, mert azon mindig alig volt népesség, sosem lakta párszáz egyszerű földművesnél több, akik nem vezettek krónikákat. Itt egy erről szóló írás, nagyon képekkel:
Szóval kész csoda lenne, ha találnánk valamit, aminek lehetőségét azonban el sem lehet vetni teljesen. Hiszen olyan elgondolásból mint mi, senki nem kutatott arra (mindenki a lenti déli részen kereskedett, nem fenn a vulkán oldalában). Odüsszeusz hét évig élt ott (igaz több mint ötezer éve), ha hagyott hátra jelet, azt csak mi ismerhetjük fel. Újra megnéztem, miket írtam Kalüpszó szigetéről és barlangjáról régebben, szóval most meg észrevettem valamit, amivel tkp. igazad lehet Kalüpszó barlangjával kapcsolatban, és elkerülte korábban a figyelmemet: hogy bár kétségtelenül ez nem szerepelt Odüsszeusz expedíciójának tervei közt, mindazonáltal ez egy igen különös hely kellett legyen...
Kiváncsi vagyok, Nolanus van-e valamilyen véleménye erről a barlangról?
[Hermész Kalüpszó barlangában]
