Nagyon nem tudtál felvilágosítani, mivel ezzel én is tisztában voltam! Viszont Malysz tegnapi rekordját nyilván azért nem tekintik hivatalosnak, mert tréningen érte el! A tréningeken, próbakörökön ill. az előbb általad említett versenyeknél alacsonyabb rangú /COC, FIS Cup, nemzeti bajnokságok stb./ versenyek sáncrekordjait a FIS nem hivatalos rekordként tartja számon. Érdekes, hogy ennek ellentmond Schlierenzauer tavaly jan.-ban a HS140-esen elért 149 m.-es rekordja, azt ugyanis Vk versenyen érte el, ennek ellenére ugyanolyan "egyszerű", nem hiv. rekordként van feltüntetve az aktuális honlapon, mint Malysz tegnapi, tréningen elért rekordja!
A síugrás olimpiai történetein (1.-5.) belül az aláhúzott részekre kattintva az adott íráshoz szorosan kapcsolódó rövid filmanyagok tekinthetők meg! :)
Bár a műkorcsolya és a jégkorong a londoni és antwerpeni nyári olimpiai játékokon egyaránt szerepelt versenyszámként, a téli sportok űzését azok szezonja szabályozta. 1921-ben a NOB lausanne-i gyűlésén a téli sportok egységesítésére érkezett javaslat, ezért egy megállapodás értelmében 1924 jan. 25.-én a festői Mont Blanc lábánál, a francia Chamonix-ban rendezték meg a "Téli Sportok Hetét". Chamonix olimpiáját a Francia Olimpiai Bizottság rendezte meg, a várost a NOB jelölte ki, mint az első Téli Olimpiai Játékok házigazdáját!
1925-ben a NOB döntést hozott, miszerint minden 4 évben megrendezik a téli olimpiai játékokat függetlenül a nyári társától és a "Téli Sportok Hetét" a továbbiakban az I. Téli Olimpiai Játékok-ként említik!
A síugróversenyen 10 ezer néző előtt a norvég Jacob Tullin Thams (1. kép) diadalmaskodott, aki 2-szer is 49 m.-es távolságot elérve lett az első olimpiai bajnok! A dobogón honfitársa, Narve Bonna és a norvég származású amerikai ugró, Anders Haugen végeztek! Érdekes, hogy Haugent csak 1974-től tekinthetjük a verseny bronzérmesének, hiszen addig az olimpiai játékok történelme 4.-ként jegyezte a síugró versenyszámokban, ugyanis 50 évvel később (!) hibát találtak Thorleif Haug, a bronzérem nyertesének ugrásában, így helyet cseréltek az éremtáblázaton! Haugen 50 év (!) múltán, 83 évesen kaphatta kézhez bronzérmét! Az olimpia legnagyobb sztárja éppen a norvég Thorleif Haug északi összetettes versenyző volt, aki 3 aranyat is szerzett sífutásban! Thams egyike volt azon kevés sportolóknak, aki téli-nyári olimpiai játékokon egyaránt érmet tudott szerezni, 1936-ban ezüstérmes lett vitorlázásban a norvég hajó tagjaként!
1928-ban St. Moritz volt a házigazdája a II. Téli Olimpiai Játékoknak!
Az első olimpia hatalmas siker volt, így a st. moritzi játékokon már 84%-kal növekedett a résztvevők száma, 25 nemzetből 464 sportoló indult! A síugrószám hőse az a norvég Alf Andersen (2. kép) volt, aki 60 és 64 m.-es ugrásaival nyerte a második ízben kiírt olimpiát, mögötte 2. helyen a híres Ruud-testvérek (Birger, Sigmund, Asbjörn) legidősebbike, Sigmund végzett, míg a bronzot az első nem norvég ugró, a csehszlovák Rudolf Purkert szerezte meg! A Ruud-testvérek egyébként a "kongsbergi fiúk"-ként váltak híressé akkoriban, ugrásaik stílusával, versenyeken elért nagy távolságaikkal hívták fel magukra a figyelmet!
Sigmund Ruud 1930-ban fejezte be aktív pályafutását, majd sok éven át dolgozott a FIS-ben a Síugró Bizottság tagjaként, nyugdíjazása után egy múzeumot alapított szülővárosában, Kongsbergben, mely a Ruud-testvérek síeléssel kapcsolatos érmeit, díjait mutatja be.
1932-től kezdődött el öccse, Birger (3. kép) korszaka!
Abban az időben 10 éven át ő volt a legjobb síugró a világon, a "hegyek királyá"-nak is nevezté, mindig egy "K"-betűvel (K, mint Kongsberg, ahol született) belevarrt sapkában versenyzett szép stílusban és nagyon meszire ugrott.
De nem csak ő, hanem bátyja, Sigmund is, aki 1929-ben Zakopanéban világbajnoki címet szerzett! A 30-as, 40-es években Birger volt szinte minden síugró példaképe a világ minden tájáról! Ő volt az első síugró, aki karkörzéseket végzett a levegőben, 2 vagy 3 természetes mozgást végzett a kezével és miután elérte a repülés felső határát előre mozgatta őket. Ezzel a stílussal - melyet később "fecske"-stílusnak neveztek - nyert Birger a '32-es lake placid-i olimpián 66,5 és 69 m.-es ugrásokkal nehéz körülmények között, ugyanis megolvadt havon, latyakon landoltak az ugrók! Ezen az olimpián debütált a lengyel síugrósport egyik legnagyobb alakja, Stanislaw Marusarz is, aki akkor 19 évesen a 17. helyen végzett!
Miután a Világszövetség békét kötött Németországgal, az I. Világháború agresszorával, a NOB megbízta a 4. Téli Olimpiai Játékok megrendezésével, melyre 1936-banGarmisch-Partenkirchenben került sor (ugyanebben az évben Németország rendezhette a nyári olimpiai játékokat is Berlinben)! Ezen az olimpián égett először az olimpiai láng hasonlóan a nyári játékokhoz! Az olimpiát személyesen Adolf Hitler nyitotta meg, melyet a nácik egyfajta propagandaként használtak föl. Ennek is köszönhető, hogy az eseményeket mintegy félmillióan tekintették meg! A síugróversenyen Birger Ruud megvédte címét 75 és 74,5 m.-es ugrásaival nem kevesebb, mint 106 ezer fizető néző előtt, ami rekord volt abban az időben! A legnagyobb szenzációt viszont az jelentette, hogy Birger lesíklásban is aranyat nyert! A svéd Erikssont és honfitársát, Andersent előzte meg a versenyen, Marusarz pedig az 5. lett, a második legjobb lengyel teljesítményt nyújtva ezzel Wojciech Fortuna mögött, aki később olimpiai bajnok lett!
A síugrás a kezdetektől szerepelt a Téli Olimpia programjában, a nyárihoz hasonlóan 4 évente rendezik, ezalól kivételt képzett a II. Világháború kitörése miatti időszak, 1940-ben és '44-ben ugyanis elmaradt az olimpia! 1943-ban Birger Ruud börtönbe került náciellenes érzelmei miatt, majd 6 hónap múlva sikerült onnan kiszabadulnia! Miután a II. Világháború befejeződött 1948-ban újból megrendezték a Téli OlimpiaiJátékokat! A színhely az a St. Moritz volt, ahol 20 évvel korábban már rendeztek olimpiát! A Norvég Síszövetség kezdetben nem vette figyelembe a csapat összeállításnál Birgert, mivel megsérült, de a svájci olimpiai szervezők meghívását elfogadva részt vett az olimpia megnyitóján, mint csapatvezető. A 3-szoros olimpiai bajnok (síugrásban 2-szer, lesíklásban egyszer) norvég ikon nem bírta ki, hogy ne kössön lécet a lábára, s ugorjon. Szinte minden előkészület nélkül ugrott és így is - több mint 20 évvel (!) az első megnyert olimpiai bajnoki címe után 37 évesen - ezüstérmet szerzett honfitársa, Petter Hugstedt (1. kép) mögött csupán 1,5 pontos hátránnyal lemaradva! Birger volt az olimpiák történetének legeredményesebb norvég síugrója, aki emellett 3-szoros világbajnoknak (1931, '35, '37) és 2-szeres Holmenkollen-síbajnoknak (1934, '39) is vallhatja magát!
A következő színhely Oslo volt, mely az első és egyetlen olyan Téli Olimpia volt, ahol egy ország fővárosa kapta a rendezés jogát, mellesleg a II. Világháború óta előszörindulhatott el a német és japán csapat! Az olimpiai lángot a Telemark megyei Morgedalból hozták, ahonnan a síugrás úttörője, Sondre Nordheim is származott! 1952 feb. 22.-én több mint 100 ezer néző előtt zajlott a verseny a Holmenkollen sístadionban! Ez alkalommal a norvégok síugró bajnoka, Birger nem indult az olimpián, mert eltörött a kulcscsontja! A létesítmény K-pontja 71 m.-en volt. Bár a leghosszabb távolságot a norvég Torbjörn Falkanger érte el 68 m.-es ugrásával, ennek ellenére honfitársa, Arnfinn Bergmann (2. kép) lett az olimpiai bajnok a két ugrás összesítése alapján! Ő az az egyik síugró, aki más sportágban is jeleskedett, az 1947/48-as szezonban norvég bajnok volt a Freidig FK labdarugócsapatával (Björn Wirkola még az, aki szintén norvég bajnok, valamint kupagyőztes volt a Rosenborg futballcsapatával 1971 és '74 között)!
Az olimpiákon 1952-ig csak norvégok nyertek, talán nem véletlen, hiszen maga a sportág is tőlük származik! Ezen időszak után a norvégok elsöprő erőfölényét a finnek törték meg, akik a síugrás stílusán változtattak, fokozatosan csökkentették a kéz munkáját a levegőben, így 1956-banCortina dAmpezzóbanAntti Hyvärinen (3. kép) 81 és 84 m.-es ugrásaival megnyerte az olimpiát! A dobogó alacsonyabb fokaira honfitársa, Aulis Kallakorpi és a keletnémet Harry Glass állhatott föl, így először fordult elő, hogy a síugrás "feltalálói" nem szereztek érmet az olimpián, legjobb helyezésük is egy 9. hely volt, így elsöprő vereséget szenvedtek! A lengyel StanislawMarusarz 43 évesen 5. olimpiáján (!) vett részt úgy, hogy a II. Világháború miatt törölt 1940 és '44-es olimpia kimaradt! Abban az időben ő szerepelt legtöbbször a téli olimpiákon, a lengyelek nemzeti hőse lett!
Az 50-es évek végén nagy áttörés történt a síugrásban, ugyanis a kiváló skandináv, majd osztrák és svájci atléták mellett kitűntek a keleti blokk sportolói is, csatlakozott hozzájuk Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és különösen a keletnémet síugrók! Köztük volt a legjobb, Helmut Recknagel, akit a sajtó egyszerűen csak a "thüringiai sas"-nak nevezett! Gyönyörűen, elegánsan, technikailag kiválóan ugrott és ami a legfontosabb: a legmesszebbre! Az elugrás pillanatában a kezét végig a teste mellé szorította, amíg el nem érte a csúcspontot, aztán a landolás közeledtével előre húzta azt. AZ 1960-assquaw valley-i olimpián Recknagel volt az első, aki 93,5 és 84,5 m.-es ugrásaival először tudta elorozni az olimpiai aranyat skandináv ugrók elől! Recknagel emellett világbajnok és 3-szoros Négysáncverseny győztes is volt, ő volt az első nem norvég, aki versenyt nyert a Holmenkollenen (1957)!
1964-ben a következő olimpiai állomás Innsbruck volt, melyen a FIS először vezette be, hogy két különböző méretű (K70 és K90) sáncon is megmérettessenek a síugrósport kiválóságai! Ez az olimpia ismét a két skandináv nagyhatalom csatározásáról szólt, ezenbelül is a finn Veikko Kankkonen és a norvég Toralf Engan (fekete-fehér képen) párharcáról!
Előbbi középsáncon (80 és 79 m.-rel), utóbbi pedig normálsáncon (93,5 és 90,5 m.-rel) remekelt, s lett olimpiai bajnok!
A legtöbb szakértő egyöntetű véleménye alapján az 1968-as grenoble-i olimpia legfőbb esélyese a norvég Björn Wirkola volt "frissen" szerzett 2. Négysánc aranyával, mégsem sikerült egyik sáncon sem a dobogóra kerülnie! Meglepetésre a középsáncon a csehszlovák Jiri Raska (2. kép) győzött nagy csatában az osztrákok kiválóságai (R. Bachler és B. Preiml) ellen, míg normálsáncon az a szovjetVladimirBelousov nyert, aki elsőként lépte át a 100 m.-es határt az olimpiák történetében (101,5; 98,5 m.)! A csehek és szovjetek (oroszok) máig egyetlen olimpiai aranyukat köszönhetik a két kiváló sportolónak, a skandináv államok közül csak a norvégok tudtak felmutatni egy bronzérmet a K90-esen Lars Grini révén!
Ezt követően hosszú sikertelenség vette kezdetét a skandináv államokat, főleg a síugrás "atyjait", a norvégokat illetően, hiszen a következő négy (!) olimpián sem sikerült a dobogó közelébe jutniuk!
1972-ben első alkalommal rendezhetett Téli Olimpiát távolkeleti állam, a színhely Sapporo volt! Változtak a sáncméretek is, a normálsánc mellett első alkalommal ugrottak nagysáncról (K110)!
A japánok kihasználták a "hazai pálya" előnyét, mivel normálsáncon csak ők kerültek dobogóra, közülük is az a Yukio Kasaya (3. kép) végzett az élen, aki a bischofshofeni állomás előtt a Négysánc győzelmet feláldozva tért haza, hogy az olimpiai kvalifikáción részt vehessen (Kasaya egyébként 3 szakaszgyőzelmével a legnagyobb favoritja volt a Négysáncversenynek, de a hazájában rendezett olimpia miatt a Japán Síszövetség hazarendelte őt, s a többi japán ugrót)!
Meglepetésre a nagysáncon egyrészt már egyetlen japán sem "fért fel" a dobogóra, másrészt egy olyan 19 éves lengyel ugró nyert, aki se korábban, se később nem tudott komolyabb eredményt elérni! Ő volt Wojciech Fortuna (4. kép), a lengyelek máig egyetlen olimpiai bajnok síugrója, aki a versenyen 111 m.-es (akkori sáncrekord) ugrása után a másodikat elrontotta ugyan (csupán 87,5 m.-t ért el), ha csak egy tized pont különbséggel, de így is sikerült megelőznie a rá egy hónapra sírepülő világbajnoki címmel vígasztalódó svájci Walter Steinert!
1970-ben Denver kapta a rendezési jogot, azonban 1972-re a költségek a triplájára emelkedtek, így teljesen váratlanul visszalépett! A NOB vészhelyzeti megoldásként Innsbruckot választotta, így '64 után 1976-ban másodszor is olimpiát rendezhetett a tiroli síparadicsom! A normálsáncon (melyet az Innsbruckhoz közeli Seefelden rendeztek) a keletnémetek 2-szeres világbajnok, Négysánc-győztes, valamint sírepülő világbajnok klasszisa, Hans-Georg Aschenbach (5. kép) győzött (84,5 és 82 m.-es távolságokkal), így azon kevés ugrók egyike lett, aki mindent megnyert, amit abban az időben meg lehetett! A nagysánc (K104) küzdelmei már a Bergiselen folytatódtak! Bár a verseny legnagyobb távolságát (102,5 m.) a hazaiak ugrója, ToniInnauer érte el, mégis bekellett érnie az ezüsttel, mivel honfitársa, Karl Schnabl két egyenletes jó ugrásával (97,5; 97 m.) összesítésben 2 pont különbséggel lett jobb, így síugrásban ő lett az osztrákok első olimpiai bajnoka!
1980-ban Lake Placid (1932 után) második alkalommal adott otthont olimpiai versenyeknek, ahol normálsáncon az a Toni Innauer győzött, aki 4 évvel korábban épp, hogy lecsúszott az aranyról!
A nagysáncon hosszú idő után ismét skandináv siker született a finn Jouko Törmänen (fekete-fehér kép, 114,5 és 117 m.) személyében, aki 2004-ben vette át a FIS Síugró Bizottságban a nemrég elhunyt Yggeseth helyét!
1984-ben, a szarajevói olimpián kezdődött el a "repülő finn", azaz Matti Nykänen időszaka! Az 1982-es oslói VB-n először rendeztek csapatversenyt a síugrás történetében, s mivel az akkor nagyon jó visszajelzést kapott, a FIS úgy döntött felveszi versenyszámként az olimpia programjába is!
Az első olimpiai csapatversenyre azonban rendhagyó módon nem Szarajevóban, hanem a svájci Engelbergben került sor, ugyanis egy verseny erejéig "átköltöztették" a versenyszámot, hogy így avassák föl a felújított Großtitlis-sáncot! A versenyt a finnek nyerték Nykänen vezérletével! A normálsáncon a keletnémetek csillaga, Jens Weißflog szerezte meg az aranyat, ami igazi "presztizsharc" volt kettejük közt, hiszen az összetett Vk-ban is fej-fej mellett küzdöttek az aranyért! A nagysáncon viszont már a finn volt a jobb, az olimpiák történetének legnagyobb pontkülönbségével (17,5) megnyerve kettejük párharcát!
1988-ban Calgary-ban folytatódott a Nykänen-éra, nem is akárhogyan!
Több rekordot is jegyez ez az olimpia! Először is a csapatversenyen sikerült a finneknek a címvédés, így ezzel Nykänen már 3. aranyát szerezte, mely eddig még senkinek sem sikerült az olimpiákon! Normálsáncon a csehszlovák Ploc-Malec kettős ellen győzött meggyőző, 17 pontos előnnyel, ami azt jelentette, hogy ami 1936-ban Birger Ruud-nak sikerült, az most Nykänen-nek is, vagyis az egyéni címvédés! A nagysáncon is Nykänen nyert, méghozzá a hosszú ideje sikertelen norvégok egyik ugrója, Erik Johnsen ellen szintén nagy fölénnyel!
Így a finnen kívül nem szerzett senki még egy olimpián 3 és így összességében 5 aranyat sem! Abszolút rekord!
Ezen az olimpián tűnt fel a svéd Jan Boklöv, aki új V-stílusú technikáját a bírók igen alacsony pontszámokkal honorálták, így a 28. és 18. helyeken végzett az egyéni versenyeken. Bár az olimpia egyik legeredményesebb sportolója volt Nykänen, mégis a "sztár" egy csodabogár volt. Megjelent ugyanis a brit Michael Edwards, azaz "Eddie, a sas" is, aki normál- és nagysáncon egyaránt utolsó lett 41 m. körüli "repülésével". Ennek ellenére a vastag szemüveget viselő síugrót ünneplő tömeg fogadta a londoni reptéren, s hihetetlen népszerűségre tett szert!
Az 1992-es albertville-i olimpia síugrószámait Courchevelben tartották, melynek hőse az a finn Toni Nieminen volt, aki izgalmas csatákat vívott mindkét sáncon az osztrákokkal. Míg a normálsáncon alulmaradt Ernst Vettorival (88 és 87 m.) szemben, addig a nagysáncon - mint az olimpiák történetének legfiatalabb bajnoka - 16 év 9 hónaposan lett aranyérmes a verseny leghosszabb ugrásaival (122 és 123 m.)! Csapatversenyen sorozatban harmadszor is a finnek nyertek, köztük Nieminen immár 2. aranyát szerezte! Érdemes megjegyezni, hogy ezen az olimpián csak azoknak volt esélyük jó eredményt elérni, akik idejében tudtak átállni a klasszikus ugróstílusról a Boklöv-féle V-stílusra. Sokaknak amiatt ért végük a pályafutásuk, mert ez nem sikerült nekik (lásd Nykänent, nála V-stílus+alkoholizmus együtt, 27 évesen vonult vissza még 1990-ben)!
1924-től egészen 1992-ig a téli olimpiai játékok a nyáriakkal megegyező évben kerültek megrendezésre. Albertville után viszont 2 évvel hamarabb, 1994-benLillehammerben rendezték az újabb Olimpiát (majd ezután ismét 4 éves ciklus következett), melyen az olimpiai lángot az akkor 83 éves Birger Ruud-nak kellett volna meggyújtania, de egészségügyi problémák miatt nem tudott megjelenni, így ez a nemes feladat másra hárult. A norvégok azt remélték "hazai pályán" végre megtörik a jég, ugyanis 30 évvel korábban sikerült utoljára olimpiát nyerniük, Toralf Engan révén!
A csapatversenyt a már egyesített német csapat nyerte az exkeltnémet Jens Weißflog vezérletével. Normálsáncon összejött a várva várt siker a norvégoknak! Espen Bredesen, aki a 2 évvel korábbi albertvillei olimpián csak 57. helyen végzett (mivel az új V-stílusra való átállást csupán néhány héttel az olimpia előtt kezdte el), most 100,5 és 104,5 m.-es ugrásaival, egyúttal új sáncrekorddal, valamint az olimpián szerzett legmagasabb versenypontszámmal (282,0) lett olimpiai bajnok! A nagysáncon Jens Weißflog (133; 133,5 m.) immár 3. olimpiai aranyát megnyerve ő lett az egyetlen síugró a történelemben, aki mindkét stílussal (parallel, V) aranyérmet tudott szerezni!
1998-ban ismét Ázsiába (Nagano) került a Téli Olimpia rendezési joga, a síugró versenyeket viszont a hakubai sáncokon bonyolították le! A csapatversenyen nagy fölénnyel nyertek a japánok (több mint 30 ponttal, mely az eddig legnagyobb pontkülönbség a csapatversenyeken), akik közül Harada és Okabe is sáncrekordot ugrott (137 m.)! Harada közel 30 évesen lett olimpiai bajnok, ilyen "idősen" csak neki sikerült ez a bravúr! Az egyéni versenyeken pedig finn és japán győzelem született. Míg a normálsáncon Jani Soininen diadalmaskodott Kazuyoshi Funaki fölött, addig nagysáncon éppen fordítva történt! Funaki 126,5 és 132,5 m.-es távolságokkal, valamint mind az 5 pontozóbírótól 20 pontot kapva szerzett olimpiai bajnoki címet, Yukio Kasaya után a 2., egyben pedig az utolsó egyéni japán aranyat!
A 2002-es olimpiát Salt Lake City kapta, így ezzel az USA rendezhette meg a legtöbbször a téli ötkarikás játékokat Lake Placid (1932, '80) és Squaw Valley (1960) után! Ez volt az első olimpia a 2001 szept. 11.-ei terrortámadás után, természetesen magasabb volt a kockázat, így kiemelt eseménnyé minősítették az olimpiát! A csapatversenyen az eddigi legkisebb különbséggel, csupán egy tized ponttal nyerteka németek a finnek ellen! Az egyéni versenyeken az összetett Vk-ban addig a szezont domináló Malysz és Hannawald volt a favorit, mégis az a svájci Simon Ammann nyert mindkét sáncon, aki az olimpia előtt egy hónappal súlyosan bukott a willingeni Vk verseny tréningjén! Bár normálsáncon Hannawald sáncrekordot ugrott 99 m.-rel, ez mégis kevésnek bizonyult a végső sikerhez! A nagysáncon már egyértelműbb volt Ammann sikere, mindkét kör legnagyobb ugrását elérve (132,5; 133 m.) lett a svájciak első, de immáron 2-szeres olimpiai bajnoka! Egy adott olimpián csak neki és Nykänennek sikerült egyéni versenyen dupláznia!
2006-ban rendezték a 20. Téli Olimpiát, méghozzá Torinóban, azonban a síugró versenyekre Pragelatóban került sor! Míg a csapatversenyen az esélyesként kikiáltott osztrákok nyertek, addig egyéniben a normálsáncon borult a papírforma! Az a Lars Bystöl győzött (101,5; 103,5 m.), aki korábban mérsékelt teljeítményt nyújtva szerepelt az összetett Vk-ban, a norvégok 9. olimpiai aranyát szerezte így ezzel, mellyel vezetnek az örökranglistán!
A nagysáncon Thomas Morgenstern és Andreas Kofler párharcáról szólt a verseny! Több, mint 25 pontot vertek a mezőnyre és ha csak egy tized pont különbséggel is, de nyert Morgenstern, aki bár a nap legnagyobb ugrását szerezte (133 és 140 m.), csak magasabb stíluspontjainak köszönheti olimpiai bajnoki címét!
- 1924 óta az olimpiákon eddig összesen 32 egyéni és 7 csapat aranyat osztottak ki. Egyéniben azért 32-t, mert 1964-től két egyéni aranyat osztanak (kezdetben közép- és normálsáncon, majd később a középsáncot váltva nagysáncon), míg csapatban azért 7-et, mert 1984-ben vezették csak be a csapatversenyeket az olimpián!
- 119-en szereztek eddig egyéni vagy csapat olimpiai érmet, míg 47-en vannak, akik legalább egy olimpiai aranyat vallhatnak magukénak akár egyéniben, akár csapatban (27 egyéni olimpiai bajnok van egyébként 1924 óta!)
- Egyéniben a legtöbb aranyat (9) és érmet (26) a norvégok, míg csapatban a legtöbb aranyat (3) és érmet (5) a finnek nyerték!
- Legtöbb olimpiai arany: Matti Nykänen (5, ebből 3 egyéni és 2 csapat)
- Legtöbb egyéni olimp. arany: M. Nykänen (3)
- Egyéni címvédés eddig csak Birger Ruud-nak (1932 és '36) és Matti Nykänen-nek (1984 és '88) sikerült!
- Legnagyobb olimpiai pontszám: Espen Bredesen (282,0 p., 1994)
- Legtöbb olimpiai helyszín (település szerint): St. Moritz (1928, '48), Innsbruck (1964, '76), Lake Placid (1932, '80)
- Legtöbb olimpiai helyszín (nemzet szerint): USA(4 olimpia)
(Lake Placid 2x, Squaw Valley, Salt Lake City)
- Ez lesz a 6. olimpiai részvételeNoriaki Kasai-nak, így ő fog szerepelni majd legtöbbször a téli olimpiák történetében (eddig is ő volt a csúcstartó 5 részvétellel: 1992 Albertville, '94 Lillehammer, '98 Nagano, '02 Park City, '06 Torino)
Legjobb olimpiai helyezése: egyéniben 5., csapatban 2. (1994)
- Legtöbb olimpiai verseny rajt: Janne Ahonen és Masahiko Harada
(12 versenyen vettek részt eddig, 8 egyéni+4 csapat)
- Eddigi legjobb magyar helyezés: Gellér László (14. hely, 1968 Grenoble, 95 és 90 m.-es ugrásokkal)
- Legnagyobb magyar távolság az olimpián: Gellér László (95 méter, 1968)
Elmúlt évek egyéni olimpiai bajnokai:
- 1980: Toni Innauer /AUT/ K86, Jouko Törmänen /FIN/ K114
- 1984: Jens Weißflog /DDR/ K90, Matti Nykänen /FIN/ K112
- 1988: Matti Nykänen /FIN/ K89, K114
- 1992: Ernst Vettori /AUT/ K90, Toni Nieminen /FIN/ K120
Pár hsz.-en át egy kicsit elkalandoztam a síugrástól, amit talán nem bántok! :) Ritkán, csak négy évente látunk téli olimpiát, épp ezért gondoltam, hogy a síugrás mellett más téli sportágakról is berakok ide pár statisztikai adatot, s egy "rövid" átfogó képet a téli olimpiák történetéről a kezdetektől napjainkig!
Holnaptól viszont újra a síugrásé lesz a főszerep itt a topikon, elvégre hétvégén Whistlerben új olimpiai bajnokot avatnak normálsáncon! Talán valamelyik nagy kedvencünket? :)
A brit síugró, "Eddie, a sas" és a jamaicai bobcsapat után itt az új kedvenc: a síruhájáról Hópárduc névre keresztelt ghánai sportoló, Kwame Nkrumah-Acheampong. Síelőket egy James Bond filmben látott először, havat pedig 10 évvel ezelőtt a londoni Heathrow repülőtéren. Akkor ezt jó ómennek tartotta és 2 évre rá sílécet is ragadott az exszafarivezető.
"Bebizonyítom, hogy megállom a helyem a világ legjobb síelői között" - nyilatkozta legutóbb Ghána első és egyetlen olimpikonja, aki a szlalom és az óriás-műlesíklás számokban indul Vancouverben. A ghánai sportoló már 2005-ben megpróbálkozott a torinói olimpiára való kijutással, ám nem ért oda időben az Iránban rendezett kvalifikációs fordulóra: repülőgépe ugyanis kényszerleszállt Amszterdamban, mert eljegesedtek a szárnyai. 2009-ben viszont már sikerrel kvalifikáltatta magát a vancouveri téli olimpiára. A selejtezők során 137,5 pontot szedett össze, így bőven belefért a 120-140-es ponthatárba.
Sportkarrierje mellett arra is fordít energiát, hogy népszerűsítse hazájában a téli sportokat. Egyrészt megalapította a Ghánai Téli Olimpiai Szövetséget, másrészt gőzerővel dolgozik azon, hogy a 2014-es téli olimpia kezdetéig megépüljön egy mesterséges sípálya Mamfe városánál. Sőt, még jótékonykodik is: a szponzoroktól kapott összeg egy részét a kihalás szélén álló hópárducok megmentésére fordítja. Így már érthető a leopárdmintás síruhája. :)
Hogy Franciaország egy állam, s nem egy város azt én is tudom, a Wikipédiát hibáztasd az elírásért. A szkeleton bár nem szánkó, de hasonlít hozzá, jóformán annyi különbséggel, hogy ezt hasonfekve űzik.
Amúgy kár, hogy csak ennyi jött le neked ebből az egészből...