Hát igen... Időnként, bizonyos elméleteket hallván (szüntessük meg a védőoltásokat, otthon szüljünk, ne kórházban) olyan érzésem van, mintha az utolsó 150 év fejlődése totál felesleges lett volna. Mintha rakétasebességgel szállnánk vissza a szép, sötét középkorba. Az az egy szerencsénk, hogy ez nagyon marginális jelenség, hála Isten a többségnek azért ennél több esze van. Persze, az is jellemző, kik osztogatják ezeket a "jótanácsokat". Na meg az is, kik fogadják ezeket el.
Ühüm, Születésház, tök jól hangzik, csak sűrűn imádkozz, nehogy bármi probléma legyen, mert mire átértek egy kórházba, addigra a babának annyi. És ne mondd, hogy ááááá, veled biztos nem lesz komplikáció, mert nem véletlen, hogy a szülések majd' 25 %-a ma már császár.
Egyébként, én speciel soha nem értettem ezt a marhanagy 'be nem avatkozás' óhajt. Én egész terhességem alatt azt mondogattam, hogy én bizony császárral akarok szülni, mert a gyerek számára az a legbiztonságosabb. Semmi más nem érdekelt, az sem, hogy meddig lábadozom vágott hassal. (Persze, mondanom se kell, bejött.)
Csak közben nagyon fontos ám tudni, hogy ha mégis elengedhetetlenül szükséges, akor van aki beavatkozzon, és vannak tárgyi feltételei ia a beavatkozásnak.
Szerintem is ez a legfontosabb... Én is ilyet szeretnék. "
Ha bármi komplikáció adódik (egy péda az ezer közül: rátekeredik a köldökzsinór az újszülött nyakára), akkor mindkettőtök élete múlhat a gyors beavatkozáson.
Nem mindegy, hogy a szomszéd szobában van a műtő, vagy még akkor kell remegő kézzel tárcsázni a mentőket.. ami úgy fél óra alatt ki is ér..
Én mindennek nagyon utánajártam, amikor aktuális volt, mert borzasztóan szerettem volna megúszni a kórházat. De nem lettem volna képes a saját kórház-fóbiám miatt kockára tenni a gyerekem életét. És a végül választott doktornővel, a végül választott kórházzal, és az abszolút be nem avatkozós módszerrel maximálisan elégedett vagyok azóta is.
Tegnapelőtt volt itt egy kedves ismerősöm (Boldogság) és ő említette, hogy létezik már Születésház, ahol Geréb Ágnes doktornő tevékenykedik, aki neki ismerőse. Erről a lehetőségről én nem tudtam azelőtt és örülök, mert ha a nagy eseményig nem lesz még megfelelő családi fészkem, akkor sem kell kórházban szülnöm.
Nem szimpatizálok a kór-házakkal, de ha az első kettő lehetőség nem fog működni, akkor mindenképpen olyan intézményt keresek, ahol a nőkkel nem futószalagszerűen bánnak. Egy kedves doktornő bizony sokat számít.
Nagyon szívesen. Szerintem a legjobb lehetőség. Nem akármilyen helyzeteket csináltunk végig együtt teljesen természetes módon, de mégis teljes biztonságban és derűs hangulatban.
Én is hallottam már rémhíreket női "amazon" nőgyógyászokról. De itt most a szülés levezetésével kapcsolatban írtam. Nekem férfi nőgyógyászokkal sincsen jó tapasztalatom. Mindegy, nem is nagyon van rájuk szükségem most már.
Nagyon nehéz a helyzet ilyen szempontból, mert nem nagyon van miből választani, amikor a nőgyógyászok 90 százaléka férfi. De hidd el, hogy nagyon nincs igazad!
"Pontosan így gondolom én is. Meg a férfiakból gyakran hiányzik a 'megérzés' képessége, ezért gyakran nem ismernek fel dolgokat és jól elszúrják őket..."
Érdekes, én pont azt hallottam már több nőtől, hogy a férfi nőgyógászhoz járnak szivesebben, mert megértőbb, és gyengédebb...
Tudod, ez a védőoltás-dolog tipikusan olyasvalami, amiről mi, nem-szakmabeliek nem nagyon tudnunk kompetens véleményt alkotni.
Nem mondom azt sem, hogy vegyünk be mindent, amit ránktukmálnak.
Ismered a viccet..? :)
"A paradicsom az, ahol a rendőrök angolok, a szakácsok franciák, a nevelők németek, a szeretők olaszok - és az egészet a svájciak szervezik. A pokol az, ahol a szakácsok angolok, a nevelők franciák, a szeretők svájciak, a rendőrök németek - és az egészet az olaszok szervezik.."
Nem biztos, hogy Gandhitól kérnék tanácsot védőoltás-ügyben.
